Kelet-Magyarország, 1977. május (34. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-07 / 106. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. május 7. A zöldség és gyümölcs átvétele kötelező! TAPASZTALATOK ÖT SZÖVETKEZETBŐL A jobb ellátást szolgálja Megkezdődött a primőr zöldségáruk szezonja és ezzel újra felszínre került a korábbi években jogos, ma már kevésbé gyakori panasz, hogy a kistermelők a család szükségletét meghaladó felesleget nem tudják hol értékesíteni. Szerkesztőségünkhöz is érkezett néhány levél, közülük Henzsel Pálné nyíregyházi olvasónk kérdezi: „A kormány intézkedése alapján a múlt évben a zöldségboltok felvásárolták a kistermelőktől a kiskertekben termő zöldségfelesleget. Ebben az évben a felvásárlást beszüntették. Kérdezem, hogy a felvásárlás véglegesen megszűnt? Milyen intézkedés várható?" Olvasóink kérdéseire egyetlen mondattal is lehetne válaszolni: az elmúlt évi párt- és kormányhatározat a kistételű zöldség felvásárlásával kapcsolatban továbbra is érvényben van. De mivel a téma sokakat érint alaposabb, részletesebb információt kértünk az ÁFÉSZ-ek megyei szövetségétől. Mi a kis tétel? Szabolcs-Szatmár megyében a zöldség és gyümölcs termeltetésével, felvásárlásával a ZÖLDÉRT Vállalat és az ÁFÉSZ-ek foglalkoznak. A ZÖLDÉRT -és' a MÉSZÖV megállapodása alapján a felvásárlás 1977-ben a korábbinál is szervezettebben történik majd. Minden felkínált terméket az ÁFÉSZ-elárusí- tóhelyek, illetve ZÖLDÉRT- felvásárlóhelyek átvesznek. A megye minden községében, vagy nagyobb külterületi településen található bolt, illetve működik felvásárló szerv. A felkínált zöldség, gyümölcs szaknyelven kistételű áru átvétele a fogyasztói ár mínusz 20 százalék alapján történik. Ez azt jelenti, hogy ha valamilyen zöldségféle fogyasztói ára 6 forint, úgy az átvevő bolt, vagy felvásárló szerv 4 forint 80 fillért fizet. (A mínusz 20 százalék a forgalmazással járó költségeket, veszteségeket fedezi.) Vitatott volt, hogy mi számít kistételű árunak. Elvileg az, amit a termelő eladásra a boltba saját maga szállít be, saját rekeszeiben és nem haladja meg az egy mázsás mennyiséget. (A saját rekesz természetesen nem zárja ki azt, hogy az ÁFÉSZ-ek, felvásárló szervek a beszállításhoz ne kölcsönöznének ládákat.) 48 órán belül A kistételű áru hasznosítása elsősorban az adott település, község vagy város jobb ellátását szolgálja. Miután a boltoknak a körzet igényének megfelelően naponta ütemezni kell a megfelelő meny- nyiségű árut, előfordulhat, hogy a felkínált áru átvételére csak később kerül sor. Pontosabban, ha a boltoknak az eladó a felesleget előre jelzi, úgy az árut 48 órán belül át kell venni, sőt a felkínálás időpontjában az áru tulajdonosával az átvételi árat is közölni kell. Nem új dolog ez, * az .elmúlt évben Nyíregyházán a Kun Béla utcai zöldségboltban jól alkalmazták a módszert a gyakorlatban. A boltban értékesített zöldség, gyümölcs jelentős részét kiskert- illetve hobbykert-tulajdonosok szállították. Az elmúlt évben megtörtént, hogy a kisárutermelő áruját előbb a Búza téri piacon kínálta eladásra és 11 óra után ami nem kelt el, azt felkínálta a zöldségboltnak. Nyilvánvaló, hogy az ilyen áru minőségileg már csökkent értékű, konzervipari felhasználásra is kevésbé alkalmas. Olyan panasz is volt, hogy Fényeslitkén a körtét nem akarták átvenni. Az igazság az, hogy ez a kistételű áru a 60 mázsát meghaladta. Az értékesítők azzal érveltek, hogy a szakcsoport tagjaitól gyűjtötték ösz- sze. Az ilyen árut nem a napi igények kielégítésére berendezkedett boltnak, a felvásárló szerveknek kell felajánlani. Szerződés köthető A kistételű áruk zavartalan felvásárlása érdekében hasznos lenne, ha a kisáru- termelők jó előre szerződést kötnének az ÁFÉSZ-ekkel, illetve a ZÖLDÉRT felvásárló szervekkel. Minden kisárutermelő előre tudja, hogy családja szükségletét meghaladó mértékben termel-e zöldséget, gyümölcsöt vagy sem. Az előre megkötött szerződés előnye a zavartalan átvétel, s a szerződésben meghatározott fixár. Végül válaszolunk arra a fel nem tett kérdésre: mi van akkor, ha a kormány intézkedését figyelmen kívül hagyva egy-egy bolt mégsem hajlandó átvenni a kis- árutermelők zöldség-gyümölcs feleslegét? Az illetékesek ezzel kapcsolatban azt válaszolták: a településenként kijelölt boltoknak az átvétel nem kérés, hanem kötelező. Ha a boltvezető mulasztást követ, a felelősség- revonás is a mulasztással egyenértékű lesz. Seres Ernő A csipogástól Vivaldiig A rádióvetélkedő kéki győztesei „Tarka tollú kis madárka Örömöt hoztál a házba.” Így kezdődik a Tengelice című román népmese, melyben a gyönyörű nevű kismadár elhozza a napot az embereknek. Ezt a mesét adták elő többek között a kéki iskolások a Magyar Rádió „Lánc, lánc játéklánc” vetélkedősorozatában, amely nagyon sok örömöt hozott a gyermekeknek s az őket felkészítő tanároknak. Hatvanhét versenyző csapat közül kerültek a rádió nyilvánossága elé, ahol Románia népművészetéből a gyulai és a makói iskolásokkal mérkőzve első helyezést értek el. — Már hetekkel a verseny előtt izgalomban éltünk — meséli Nagy Zsolt. Igyekeztünk minél alaposabban felkészülni. Ehhez nagyon sok segítséget kaptunk tanárainktól, különösen irodalmi színpadunk vezetőjétől, Fohsz Józsejnétól. Mindent elolvastunk, amiről úgy gondoltuk, hogy felhasználhatjuk. Legalább harminc könyv megfordult a kezünkben, román népi zenét, sajátos hangszerek hangját hallgattuk lemezről, magnetofonról, népszokásokkal, a városok nevezetességeivel ismerkedtünk meg, diafilmeket néztünk. rigmusokat „faragtunk”. — Még a madarak hangjának utánzását is megtanultuk — veszi át a szót Hrubos Kati. Könyveket olvastunk róluk, a természetben figyeltük hangjukat. Ezeket felhasználtuk a Tengelice című mese dramatizálásakor. Sokszor hallgattunk komoly zenét is — folytatja. Az egyik legszebb muzsika, amelyik megszólalt műsorunkban, Vivaldi Négy évszak című művéből a Tavasz. Egy népdalt románul is megtanultunk: a Pe a ripe vontulujt. Soksok gyakorlás után tudtuk csak helyesen kiejteni a szavakat. A tánctanulás ment legkönnyebben, hiszen évek óta „népitáncolunk” valameny- nyien. Laskay Béláné tanár néni megtanította nekünk a Hóra és a Szürvá nevű román népi táncokat. Egészen másképp járják, mint a magyar népi táncokat. Nagyon tetszett nekünk, hogy fennhangon kell bekiabálnunk, és rövideket füttyenteni. Énekünket az Igrice együttes kísérte. Tanácsaiknak, szép játékuknak szerepe volt a győzelemben. — Nekem a kolindálás nevű népszokás tetszett leginkább — kapcsolódik a beszélgetésbe Kántor Csaba. December 25—28 között házról házra jártak, énekeltek,’muzsikáltak. Mielőtt bementek valahová, kéredzkedőt mondtak, majd táncra kérték az asszonyokat, leányokat. A házba belépők kolindákat adtak elő, melyek közül nekünk különösen a vadászkolinda tetszett. Egy öregembernek kilenc szép fia volt. Egyszer üldözőbe vettek egy csoda- szarvast, s végül maguk is szarvasokká váltak. A szarvassá változott fiúk nem mehettek többé apjuk házába. Búcsúzóul a gazda átnyújtotta vendégeinek az~ erre a célra készített búzakalácsot. Négy napig szüntelenül járták a falut. A gazdák minden egyes csoportnak kalácsot adtak. Az utolsó napon nagy lakomát csaptak. Felvonulás és a legények tánca zárta az ünnepeket. — Nagyon sok új dolgot tudtunk meg Romániáról — mondja Csaba — s ezeket az iskolában a későbbiek során is hasznosítani tudjuk. Végtelenül örültünk az első helynek, különösen annak, hogy pontveszteség nélkül győztünk. — Tudtuk, nagyon erős versenytársaink lesznek a gyulaiak és a makóiak. Nem baj, ha a harmadik helyen végzünk — mondogattuk — de helyt kell állnunk. Leveleztünk az „ellenfelekkel”, segítettünk egymásnak. Győzelmünkhöz a verseny után levélben gratuláltak, a makóiaktól meghívást is kaptunk. Reméljük, nyáron a jutalomüdülésen ismét találkozunk velük. Kántor Éva Nem tervszerű, nem megelőző A GÉPEK KARBANTARTÁSA Aligha kell bárkinek is bizonygatni, hogy Szabolcs- Szatmár megye mezőgazda- sági üzemeiben évről évre több és korszerűbb gép dolgozik. Ám ez egyben azt is jelenti, hogy évről évre nagyobb feladatot jelent a karbantartás, a gépek üzembiztonságának megőrzése. Vajon a feladat jelentőségének megfelelően végzik-e ezt a munkát a termelőszövetkezetekben? Általánosságban minden bizonnyal igen, ám nem mindenütt van így. Ezt igazolja a Kisvárdai járási Népi Ellenőrzési Bizottság nemrég lezajlott vizsgálata. Régi gép = több hiba öt termelőszövetkezet — a dögé—fényeslitkei, a mező- ladányi, a papi, a petneházai és a tiszabezdédi — gépparkjának helyzetét vizsgálták meg és meglehetősen vegyes tapasztalatokat szereztek. Azt valamennyi helyen megállapíthatták, hogy nőtt a gépek értéke, ám azt is, hogy a korábban meglévő gépek értékcsökkenéséből származó forintoknak csak elenyésző részét költötték újak vásárlására. Dögén két év alatt 5 millióból csak 100 ezret, Tiszabezdéden 4 millióból mindössze 900 ezret költöttek új gépekre. Egyenes következmény ezek után, hogy a gépműhelyekben több a javítani való, egyre nagyobb összegeket kell alkatrészekre költeni, egyre több hiba fordul elő. Hogyan végzik a javítómunkát? 1975-re egyik tsz sem készített karbantartási tervet, 1976-ban már három helyen terveztek, de rosszul. Dögén például mindkét évben dupla költséget irányoztak elő, mint amennyit felhasználtak, mert végül is „megtakarította” a főkönyvelő az előirányzott összeget. De épp ilyen „lezseren” bántak az alkatrész-megrendeléssel is. Dögén éppen ezért pénzhiány miatt, Me- zőladányban pedig előrelátás híján nem tudták elvégezni a téli gépjavításokat, de Petneházán és Tiszabezdéden sem haladt a munka a javítóműhely korszerűtlensége és munkaerőhiány miatt. A szabad ég alatt Pap kivételével egyik termelőszövetkezetnek sincs megfelelő szerelőműhelye. Mezőladányban például a felszerelés, a berendezés elavult, a munka nagyobbik részét a szabadban végzik, de nem jobb a helyzet Pet- neházán és Tiszabezdéden sem. Dögén, Papon és Pet- neházán nincs hol tárolni a gépeket: esőben, hóban, fagyban kint állnak a major udvarán. Mit terveznek a közös gazdaságok a helyzet megváltoztatására? Semmit! Legalábbis távlatokban nem, erre egyetlen helyen sem készítettek tervet. Közelebbi elképzelés azért van, mert például Mezőladányban egy 144 négyzetméter alapterületű műhely felépítését kezdték meg — tervrajz és építési engedély nélkül. Hogy lehet ezt épp abban az időszakban megtenni, amikor az egyik legtöbbet emlegetett téma mostanában az építés- rendészeti bírságok kiszabása, súlyosabb esetekben a bontás elrendelése?! Az elnök így válaszol: saját kivitelezésben készül, így nem tudjuk, hogy kell-e építési engedélyt kérni. Papon 350 ezerért, Petne- házán összeg nélkül szerepel átalakítás, illetve új gépműhely építése, a két másik tsz- nél csak elképzelés van szerszámok vásárlására, műhelyépítésre. Ellenőrzés megoldás nélkül Ellenőrizték-e a javítás, karbantartás helyzetét a tsz- ek ellenőrző bizottságai? Dögén és Tiszabezdéden igen, rögzítették is megállapításaikat, de a hibák megszüntetésére nem volt javaslatuk. Papon vezetőségi ülés foglalkozott a karbantartással, ők az anyagbeszerzésben és a szerelők rossz munkájában látták a hibát, amelynek az lett az eredménye, hogy átcsoportosításokat hajtottak végre. Másutt, például Mezőladányban is találtak hibát a szerelők munkájában. A karbantartás elmulasztása miatt 10 dolgozótól a januári karbantartásért kapott összeg felét, négytől az egészet megvonta a tsz elnöke. Milyen következtetések vonhatók le összességében a tervszerű, megelőző karbantartás helyzetéről? Hogy nem tervszerű és nem megelőző, nincs előrelátás sem a munka szervezésében, sem az anyagrendelésben, az egyik percről a másikra való beszerzés pedig rendszerint nem szokott sikerülni. Könnyű ezt mondani — érvelhetnek a vizsgált tsz-ek —, de mit tegyenek ők, ha nincs pénzük új gépekre, korszerű szerelőműhelyre, tárolószínek építésére, vagy műhelykocsi beállítására, amely kisebb meghibásodások esetén a helyszínen nyújt gyors segítséget? Kétségtelen, hogy a vizsgálat nem a legjobb helyzetben lévő termelőszövetkezetekben volt, hanem olyan helyeken, ahol igazi megoldást csak a jobb anyagi lehetőség hozhatna. Ami nem a pénzen múlik Ám olyan dolgokat is feltárt a vizsgálat, amelyeknek megváltoztatása nem pénz, hanem szemlélet, gondosság kérdése. Mert miért kellene pénz ahhoz, hogy télére alá- bakolják a szabadban álló gumikerekes gépeket, hogy Dögén és Mezőladányban leszedjék az akkumulátorokat, hogy ne szétszóródva, csáki- szalmája módjára hányódjanak az alkatrészek, hogy ne fagyjanak szét motorok, amelyeket tavasszal már csak kiselejtezni lehet. De épp ilyen gondatlanság volt, hogy úgy állították le télére a gépek nagy részét, ahogy az őszi sárból kivonszolták őket, hogy a legelemibb karbantartást sem végezték el rajtuk. Vajon lehet-e ezeket pénzhiánnyal, vagy csak a szerelők hanyagságával magyarázni? B. J. Felszerelések ebek harmincadján a szabad (téli) ég alatt Átadták az Ámos Imre-emlekplaketteket Kiosztották az Ámos Imre- emlékplakettet Nagykálló- ban azoknak a kollektíváknak és dolgozóknak, akik a járás gazdasági, társadalmi, kulturális fejlődéséért kiemelkedő munkát végeztek. Az emlékbizottság az idén tíz emlékplakett odaítéléséről döntött, melyet május 6-án ünnepélyesen adtak át Nagy- kállóban. Emlékplakettet kaptak a Hajdúsági Iparművek dolgozói a járásban végzett társadalmi munkáért, a szocialista brigádoknak nyújtott segítségért. A Nagykállói Vasipari Szövetkezet Váci Mihály szocialista brigádja az általános iskolákban, gyermekiintézményekben végzett kimagasló társadalmi munkáért kapott plakettet. Társadalmi munkáért a helyi Virágzó Föld Partizán nevű szocialista brigádja, a színvonalas kulturális munkáért a Korányi Frigyes Gimnázium, a negyedszázadon át kifejezett hagyományápolásért és a népművészet terjesztéséért a Kállai Kettős táncegyüttes részesült emlékplakettben, öten kaptak személyre szóló emlékplakettet: Szilágyi János, a MOM esztergomi gyáregységének igazgatója a Szakolyi Általános Iskola fejlesztésében nyújtott segítségért, Szilágyi Mihály a tanyai lakosság életkör remé nyeinek javításáért kifejlett munkáért, Pap Olga az olvasómozgalom fejlesztéséért, Kerezsi Mihály és Szabó Károly a mezőgazdaság átszervezésében nyújtott közreműködésért, illetve a mezőgazdaság továbbfejlesztésében való részvételért részesült elismerésben.
