Kelet-Magyarország, 1977. május (34. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-05 / 104. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. május 5. Május 6—11. Varsó: békeépítők világ­értekezlete Szovjet—etiópiai tárgyalások A moszkvai Kremlben szerdán délután megkezdőd­tek a hivatalos tárgyalások a szovjet és az etiópiai állami vezetők között. Szovjet részről részt vesz a megbeszéléseken Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa elnökségé­nek elnöke, Andrej Gromiko külügyminiszter és Nyikolaj Tyihonov, a Szovjetunió mi­nisztertanácsának első elnök- helyettese. Az etiópiai tár­gyaló delegációt Mengisztu Haile Mariam alezredes, az ideiglenes katonai kormány­zótanács elnöke, miniszter- elnök vezeti. A szovjet—etiópiai tárgya­lások első fordulójának be­fejeztével szerdán Moszkvá­ban kiadott hivatalos közle­mény megerősítette, hogy a Podgornij és Mariam vezet­te delegációk tájékoztatták egymást az országaik bel- és külpolitikájával kapcsolatos kérdésekről. A „baráti légkörben, a köl­csönös megértés szellemében” .folytatott tárgyalásokon „kür lönleges figyelmet szenteltek az etiópiai nép által elért forradalmi vívmányok meg­védésének belső és külső el­lenséggel szemben”. A két ország kapcsolatairól szólva megelégedéssel álla­pították meg a felek, hogy az Etiópiában végbemenő társadalmi folyamatok ked­veznek az együttműködés „lényeges előmozdításának”, s mindkét ország kész a poli­tikai. gazdasági, kulturális és egyéb szálak szorosabbra fű­zésére. Véleménycserére került sor külpolitikai témákról is. s mindkét fél állást foglalt a békeszerető és antiimperialis- ta erők egyesítése mellett a demokratikus rendszerek és az afrikai nemzeti felszaba­dító mozgalom védelmében. A szovjet—etiópiai tárgya­lások csütörtökön folytatód­nak. Lázár György hazaérkezett A tartós békét építők vi­lágértekezletének emb­lémáját fehér galamb és erős téglafal díszíti. Kife­jezve a találkozó értelmét, munkájának szellemét. A békeszerető erők világ- kongresszusa (1973: Moszkva, a BVT ülésszaka, 1974: Szó­fia és a békeszerető erők vi­lágfóruma 1977: Moszkva) óta ez a mostani, ahol az öt kontinens több mint 100 or­szágát 1500 résztvevő képvi­seli, a legszélesebb körű ta­lálkozó. Maga a varsói találkozó neve is — a tartós béke épí­tőinek közgyűlése — a béke­szerető erők mozgalma glo­bális céljainak minőségileg új megközelítését tükrözi. A varsói közgyűlés, azt a célt tűzi maga elé, hogy moz­gósítsa a nemzetközi közvé­leményt a békéért és a nem­zetközi együttműködésért, va­lamint a népek szabadságá­ért és függetlenségéért vívott további harcra. A találkozó meggyőző módon demonstrál­ja majd a világ harcos anti- imperialista mozgalmának megszilárdulását. Lengyelország fővárosa, ahol 1950 novemberében zaj­lott le a béke híveinek má­sodik világkongresszusa és ahol a Béke-világtanács szü­letése örökre bekerült a mozgalom krónikájába. O. Sz. (Folytatás az 1. oldalról) fejtenie. Az a véleményük, hogy a politikai enyhülés fo­lyamatát konkrét leszerelési és fegyverzetkorlátozási in­tézkedésekkel kell kiegészíte­ni. Ezzel összefüggésben ki­fejezték reményüket, hogy eredményre vezetnek a stra­tégiai fegyverzet korlátozásá­ról folyó szovjet—amerikai tárgyalások, valamint a kö­zép-európai fegyveres erők és fegyverzetek kölcsönös csök­kentéséről és az ezzel kap­csolatos intézkedésekről Bécs- ben folyó tárgyalások. Mindkét félnek az a véle­ménye, hogy a Magyar Nép- köztársaság Minisztertanácsa elnökének norvégiai látogatá­sa hozzájárult a két ország és a két nép gyümölcsöző kap­csolatainak és együttműködé­sének fejlesztéséhez. Lázár György miniszterel­nök magyarországi látogatás­ra hívta meg Odvar Nordli miniszterelnököt, aki a meg­hívást köszönettel elfogadta. A Hazafias Népfront ülése (Folytatás az 1. oldalról) „Á Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa megelégedés­sel állapítja meg, hogy to­vábbra is az enyhülés a nem­zetközi kapcsolatok meghatá­rozó tényezője. A nemzetközi viszonyokban tovább hatnak azok a kedvező tendenciák, amelyek jobb feltételeket te­remtenek a szocializmus épí­téséhez a tőkésországok munkásmozgalmának a de­mokratikus átalakulásáért ví­vott harcához, valamint a nemzeti felszabadító mozgal­maknak az imperializmus és a gyarmatosítás elleni küz­delméhez. Az enyhülés és a békés egymás mellett élés alapvető feltétele Európa békéjének és biztonságának megszilár­dítása. Ezért várakozással te­kintünk a közeljövőben sorra kerülő belgrádi találkozó elé, amelynek feladata a helsinki záróokmány ajánlásainak ér­vényesítése érdekében tett in­tézkedések kollektív számba­vétele, s mind teljesebb vég­rehajtásának elősegítése lesz — hangzik a nyilatkozat, amely egyebek közt leszögezi: Különösen nyugtalanítónak tartjuk egyes hatalmak dur­va beavatkozását Zairé-ben, a nép felszabadító mozgalmá­nak elfojtására. Az országos tanács mélysé­ges rokonszenvéről és szolida­ritásáról biztosítja a nemzeti felszabadulásukért és emberi jogaikért küzdő afrikai né­peket. Az országos tanács őszin­te rokonszenvvel köszönti a Varsóban május 6-án össze­ülő békeépítők világközgyű­lését. amely újabb jelentős állomása a béke és biztonság nemes ügyén munkálkodók összefogásának, s új lehetősé­geket tár fel a békeszerető emberek számára a béke és biztonság világának felépíté­sére Legyen a május 9-én kezdődő béke és barátság hó­napja a magyar nép újabb nagyszerű hitvallása a tartós béke magasztos ügyének meg­teremtése és védelmezése mellett.” TELEX... MOSZKVA A Ívovi katonai bíróság ha­lálra ítélte Andrej Jakuse- vet, a Ívovi fasiszta hafáltá- bor rendőrségének egykori vezetőjét — írja a Kömszo- molszkaja Pravda. A Ívovi haláltábort hadi­foglyok számára létesítették. Mintegy 284 ezer ember ke­rült ide, s közülük 140 ezret meggyilkoltak. A tömeggyil­kosságokban részes Jakusev úgy menekült meg a felelős- ségrevonás’ elől. hogy cinko­sai azt állították: elesett a felszabadító harcok idején. Legutóbb Rosztovban dolgo­zott. s csak nemrégiben is­merték fel. LONDON Az angol parlament két háza a londoni diplomáciai testület jelenlétében szerdán délben a 900 éves Westmins­ter Hallban üdvözölte II. Erzsébet királynőt trónralé- pésének ezüstjubileuma al­kalmából. A Westminster Hallban tartott ünnepséggel Angliá­ban kezdetét veszi az ezüst­jubileum országos ünnepség- sorozata. WASHINGTON Múzeumba helyezik el azt a gépkocsit, amelyben a ha­lálos lövés érte John Ken­nedy volt amerikai elnököt. A Lincoln Continental típusú autót a Fehér Ház jármű­parkjából visszaadták készí­tőjének. a l'ord-cégnek, amely azt tervezi, hogy házi­múzeumába őrzi majd. BEJA A portugál rendőrség ked­den este mintegy 300 balol­dali mezőgazdasági munkást távolított el a bejai (Közép- Portugália) regionális mező- gazdasági központ épületéből. A helyi szövetkezet dolgozói azt követően szállták meg az épületet, hogy a mezőgazda- sági minisztérium rendeletére' egy korábban államosított földbirtokot visszaadtak volt tulajdonosának. A rendőri beavatkozás so­rán — mint Lisszabonban közölték — többen megsebe­sültek. NAIROBI Az ugandai rádió Nairobi­ban lehallgatott adása sze­rint keddre virradó éjszaka a tanzániai határ mentén őri­zetbe vettek egy 37 tagú cso­portot. az Uganda ellen állí­tólag invázióra készülő erők felderítőit. SZOVJET ÉLET Oz „QM0“-tól, a „ZIL“-ig Szállítják a ZIL tehergépkocsikat. 1924. november 7-én a Vörös téren tartott ünnepi díszszemlén 10 teherautóból álló oszlop is felvonult. Ezek voltak az első szovjet gépkocsik. Velük kezdődött a szovjet autógyártás tör­ténete. Az autókat az AMO, a jelenlegi Lihacsov Gyár munkásai szerelték össze. (Ivan Lihacsov volt a gyár igazgatója i926-tól 1950-ig). Az üzem az elmúlt évti­zedekben hatalmas terme­lői egyesüléssé fejlődött. Uj épületeket emeltek, jelentő­sen bővítették a régieket. Tucatnyi üzemrészt teljes mértékben gépesítettek. Több száz automata és gé­pesített szalagsort helyeztek üzembe. A ZIL márkájú tehergép­kocsikkal ma a Szovjetunió minden részében, a szovho- zok és kolhozok szántóföld­jein, valamennyi nagyobb építkezésen találkozhatunk. A gépkocsik gyártása év­Az AMO F—15-ös teher­autó a moszkvai Torpedó stadionban, a ZIL Autógyár 50 éves fennállásának tisz­teletére rendezett ünnepsé­gen. ről évre fokozódik. 1965- ben a gyár 102 ezer teher­gépkocsit gyártott. 1970- ben ez a szám 157 ezerre, 1973-ban pedig több mint 180 ezerre emelkedett. A 10. ötéves terv első évében a gyár újabb jelentős sza­kaszhoz érkezett. Az el­múlt év végén legördült a fő futószalagról a 200 ezre­dik teherautó. A jubileumi gépkocsi összeszerelésében a munkaverseny legkivá­lóbb dolgozói vettek részt. I Harcosfévlizeciekl PINTER ANDRÁS NYÍREGYHÁZI VETERÁN VISSZAEMLÉKEZÉSEI Frick György tevékenyein reszt vett a munkásotthonból kirekesztett munkások tájékoztatasaban, és összefogásában. Oláh Lajos feladata volt továbbra is az internál­tak segélyezése, a különböző munkahelyek bizalmijaitól a begyűjtött pénz összesze- dése és a segélyezettekhez juttatása. Az események hatására a politikai erjedés felgyorsult a városban és a megyében. A munkásságon kívül a tanárok, tanítók, az orvosok körében is politikai változás kö­vetkezik be. Dr. Losonczy, dr. Kusnyerik, dr. Oláh, dr. Hogyan, dr. Molnár, dr. Márkus, dr. Balogh, dr. Spányi és még mások tanújelét adják aggódásuknak a német megszál­lás miatt, valamint aggasztja őket az ország függetlenségének elvesztése. Ahol lehet, segítenek a bajba jutottakon. És elérkezett 1944. augusztus 21-e. A román rádió műsorát óránként megszakítva felhívja a lakosság figyelmét, hogy figyeljék a rádiót, rendkívüli eseményeket fognak bejelenteni. A bejelentés megtörtént. A román csapatok megnyitották az arcvonalat a szovjet csapatok előtt és közös erővel felvették a harcot a németekkel. Az Antomescu- kormányt letartóztatták, a nagyvárosokban utcai harcokban leverik a németeket. Itt van a nagy lehetőség, hogy Horthyék kilépjenek a háborúból. De a magyar rádió né­ma, nem jön parancs. A városban mindenki érzi. hogy az ország legfelsőbb vezetői el­árulták az országot, a Szovjetunió elleni antipátiájukat, egyéni érdekeiket fölébe he­lyezték a nép érdekeinek. Bizalmas értesülésünk van arról, hogy újabb letartóztatások lesznek, sőt olyan értesülésünk is van, hogy a letartóztatásokat a rendőrség megkerü­lésével a Gestapo hajtja majd végre a nyilasok közreműködésével. Az elvtársak véle­ménye az, hogy vonuljak illegalitásba, mert a városban jóformán mindenki ismer, nem maradhatok itt. Megbeszéltem Bencs nyugdíjas vasutassal, hogy az előzőleg fel­ajánlott sóstói szőlőjét igénybe veszem. Másnap délelőtt bementem Mihalik műhelyé­be, aki közölte, keresett a rendőrség. Azt az üzenetet hagyták, menjek be a kapitány­ságra. Kerülővel hazamentem a lakásomra, az elkészített csomaggal és a feleségemmel kimentünk az Öszőlő utcán végig és az erdőn keresztül Sóstóhegyre. A címemet csak Oláh Lajos és Kupferschmiedt tudta. Micsoda unalmas dolog ülni egy házban, olvasni az Üj Magyarságot, elővenni az ollót és nyírkálni a betűket, majd felragasztani egy papírra. „Ne vonuljatok be!” „Ne harcoljatok a németekért!” „Vesszen a fasizmus!” Aláírás: „Kommunista Párt.” Na­ponta megcsinálok négyet-ötöt. Kétnaponként jön Oláh Lajos, átadom neki, ő kira­gasztja. Hallgatom az ágyúzást, jó volna elébe menni. Kimegyek az odúmból, majd­nem beleszaladok a detektívek karjaiba. A találkozás kellemetlen, nem maradhatok itt 39 tovább. Magamhoz veszek egy kis pénzt, Kisvárdára megyek. Ott van dr. Hogyan László főorvos, a napokban nevezték ki a kórház belgyógyászati osztályvezetőjének. Elutazása előtt közölte velem, hogy bármikor számíthatok a segítségére. Régen ismer­jük egymást, sokat beszélgettünk és rádióztunk együtt. 1944. október 13-án megérkeztem Kisvárdára. Dr. Hogyan László elhelyezett a kórházban. Engedélyt kapok, szabad kijárásom van a városba a nap bármely idősza­kában. Terepszemlét tartok az épületben, a pincében, az udvarban, a kerítésen egy nagy lyuk tátong, amit egy orgonabokor eltakar. Jó lehetőség a menekülésre, ha vala­mi történne. Ismerkedem a kórház alkalmazottaival, tudni akarom, milyen emberek. Két nap múlva elhangzik Horthy kiáltványa. Mindenki nagyon boldog, itt van a háború közeli befejezése. Estére azonban közli a rádió a hírt, hogy a nyilasok átvet­ték a hatalmat és kormányt alakították. Október 21-én délután kialszik a villany, tud­juk, hogy a szovjet csapatok behatolták Nyíregyházára. Három nap múlva beteget vi­szünk Székelybe. Az egyik betegszállító én vagyok, a másik a gépkocsivezető. Fehér köpenyt kapok. Hogyan doktorral megbeszéltük, hogy elmegyünk Nyíregyházára. A beteget Székelyben a lakására szállítottuk és elindultunk Nyírbogdány felé. Félúton magyar katonák jönnek, rendezetlen csoportban. Egy százados menetel velük. Figyel­meztet bennünket, ne menjünk tovább, nem messze vannak a szovjet előőrsök. Közöl­jük vele, hogy sürgős esethez hívtak ki. Ö legyint és tovább enged bennünket. Nyír­bogdány előtt vagy másfél kilométerrel SS-alakulatba ütközünk. Géppisztolyt fognak ránk, az egyik kocsiból kiugrik a megyei Gestapó-parancsnok. Több dioptriás szem­üvegéről már évek óta ismerem. Kiszállok a kocsiból, szemben állunk egymással, az élet-halál ura most nagyon ideges. Távolabbról géppuskák hangja hallatszik. „Rük- verc. rükverc”, kiáltja és nem enged tovább. A szűk úton nehezen tudunk megfordul­ni, nagyon sürget, mert a szétvert alakulatok maradványainak visszavonulását aka­dályozzuk. Visszamentünk Kisvárdára, a szeszfinomító üzemvezetője kereste a mentőautó gépkocsivezetőjét és közölte, hogy az üzemben nagy a sürgés-forgás, az a gyanúja, hogy a gyár leszerelésére készülnek. A mentőkocsival átmentünk a gyár udvarára, és a gyárban fellelhető összes kéziszerszámot átszállítottuk a kórház területére. Nem maradtak ott villáskulcsok, amikkel a szétszerelést elvégezhették volna. A gyár épületében magyar katonák vannak, egy utász hadnagy parancsnoksaga alatt, aki német tisztekkel beszélget. Vezetékeket fektetnek le, nyilván robbantásra készülnek. A tartályokban és az udvaron közel 100 tonna szesz van. Amikor a had­nagy egyedül marad, odamegyünk hozzá, kérjük ne hajtsa végre a robbantást, a há­ború elveszett, miint katona, teljesítse a kormányzó parancsát. A hadnagy annyit mond; „Legyenek nyugodtak, amit lehet, mindent megteszek.” A németek lázas ké­szülődésben vannak, menekülnek a Tiszán keresztül Zemplénbe. Este az állomáson síneket robbantanak. Izgatottan figyeljük, mi lesz a Tiszántúl legnagyobb szeszfimo- mítójának sorsa? Egész éjjel csend van, egy puskalövés sem hallatszik. Másnap dél­előtt nagy csend, majd hirtelen puskaropogás, Anarcs felől szovjet csapatok nyomul- ] tak be a községbe. Egy óra alatt megszállták Kisvárda keleti részét, majd tovább nyomultak előre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom