Kelet-Magyarország, 1977. május (34. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-04 / 103. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. május 4. Miniszterhelyettesi szinten folytatódnak a vietnami- amerikai tárgyalások TELEX... BUDAPEST Czinege Lajos ve^rezredes, honvédelmi miniszter vezetéseve] május első felében katonai küldöttség utazik a Szovjetunióba hivatalos baráti látogatásra D. F. Usztyi- nov, a Szovjetunió marsallja, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, honvédelmi miniszter meghívására. BERLIN Berlinben kedden megnyílt a film- és televízióművészek szövetségének III. kongresszusa. A film- és televíziósszakma mintegy 250 NDK-beli küldötte — köztük számos nemzetközi hírű művész — mellett a kongresz- szuson képviseltetik magukat számos ország — köztük Magyarország — film- éstv- művészei is. A kongresszuson Andrew Thorndike, a szövetség elnöke tartott beszámolót. LONDON A Vietnami Szocialista Köztársaság párizsi nagykövetségén kedden reggel megkezdődött a vietnami—amerikai tárgyalások új menete, amely Dél-Vietnam felszabadulása óta először — miniszterhelyettesi szinten zajlik. A VSZK küldöttségét Phan Hien külügyminiszter-helyettes, az Egyesült Államok delegációját Richard Holbrooke, a kelet-ázsiai és csendesóceáni ügyekkel megbízott külügyi államtitkár vezeti. Az AFP értesülése szerint az előzetes diplomáciai megbeszéléseken megállapodás született arról, hogy a tárgyalásokat minden előzetes feltétel nélkül folytatják. Jelenleg az Egyesült Államok és a VSZK között nincs diplomáciai kapcsolat, Washington szigorú kereskedelmi embargót tart fenn Hanoival szemben és eddig két ízben is megakadályozta a VSZK felvételét az ENSZ-be. Amerikai részről felvilágosításokat kérnek a vietnami háborúban eltűntnek nyilvánított amerikai katonákról, míg a VSZK a párizsi egyezmények keretében a háborús pusztítások utáni újjáépítésre felajánlott amerikai segély folyósítását várja el. „őszinte, baráti és igen hasznos” volt a vietnami— amerikai megbeszélések első ülése — jelentette ki a három és fél órás találkozó után Richard Holbrooke külügyminiszter-helyettes, az amerikai küldöttség vezetője, aki A VSZK nagykövetségének egyik munkatársa üdvözli az amerikai delegációt. Bal oldalt: Richard Holbrooke külügyi államtitkár, az USA-kül- döttség vezetője. (Kelet- Magyarország telefotó) Phan Hiemnel, a vietnami küldöttség vezetőjével együtt lépett ki a tárgyalóteremből. A légkör a megfigyelők szerint oldott volt. A tárgyalások ma folytatódnak a VSZK nagykövetségén. A két fél nem közölt részleteket a tárgyalások témáiról. A rendőrség május elsejei brutális fellépésének következményei állnak a spanyol közvélemény figyelmének középpontjában. A francia hír- ügynökség madridi jól értesült forrásokra hivatkozva azt jelentette, hogy a vasárnap letartóztatottak közül mintegy száz személynek az ügyét bíróságokhoz utalták át. A külföldi sajtótudósítók társasága hétfőn erélyesen tiltakozott a tájékoztatásügyi és a belügyminisztériumban John Lee brit munkáspárti képviselő levélben fordult a BBC rádió- és tv-társaság elnökéhez a Richard Nixon volt amerikai elnökkel készített interjúk sugárzásának betiltása érdekében. A képviselő levelében megengedhetetlennek minősítette, hogy egy embernek, aki „különösen nagy szégyent” hozott az Egyesült Államokra, nyilvánosságot biztosítsanak, feltehetően rendkívül kedvező anyagi feltételek mellett. A BBC szóvivője a levéllel kapcsolatban kijelentette, hogy nem lehet szó a program törléséről és nem volt hajlandó nyilatkozni a sorozat közlési jogáért fizetett ösz- szegről. amiatt, hogy a brutálisan fellépő rendőrség több tudósítót is bántalmazott és megakadályozta őket újságírói tevékenységük gyakorlásában. János Károly király a jelek szerint folytatni kívánja a közvetlen párbeszédet a demokratikus ellenzék vezetőivel. A király a közeli napokban fogadja Felipe Gon- zalezt, a szocialista munkáspárt és Santiago Carillót, a kommunista párt főtitkárát is. A spanyol király fogadni akaria az ellenzék vezetőit Amerikai levél Arizona maffiái M ég egy éve sincs, amikor a kocsijába rejtett pokolgép kioltotta Don Bolles, az Arizona állam székhelyén, Phoenixben dolgozó újságíró életét. A robbanás visszhangja akkor felrázta egész Amerikát. Sokan sajnálták a fiatal, bátor riportert, aki azt a feladatot vállalta magára, hogy megfejti az Arizona állam gazdasági, pénzügyi és politikai életét is befolyásoló maffia hatalmának titkát. Már az Arizona Republic című lapban megjelent első riportjai, de méginkább az életét kioltó robbanás jelezte, hogy fontos nyomra akadt. A gyilkosság után lassú, vontatott nyomozás kezdődött, végül letartóztatták a gyilkost, aki viszont név szerint megnevezte megbízóját, a szarvasmarha- és alkoholkereskedő Kemper Marley sokszoros milliomost. Joggal hihetné mindenki, hogy a rendőrség azonnal letartóztatta Marleyt. De nem így történt: bizonyíték hiányában elejtették ellene a vádat. Emögött nem Marley ártatlansága, makulátlan múltja, hanem Arizona minden rendű és rangú hatóságaihoz és a maffiához fűződő szoros kapcsolata állt. Ez a felszínen nem látszott, hiszen Marley csak egyszer, 1942-ben volt letartóztatva csalásért Hogy azóta nem ült börtönben, nem jobb útra térésének bizonyítéka, hanem, hogy pénzzel szövetségesévé tett minden útjába álló hatalmasságot. Bolles meggyilkoltatása ellenére kapott ártatlansági bizonyítványáról például azt mondják, hogy az állam kormányzójának megválasztásához adott nagyobb összegű pénzzel érdemelte ki. Don Bolles riporter Marley ügyeit kezdte szellőztetni és követelte, mondjon le állami hivatali tisztéről, — mikor az életét kioltó pokolgépet kocsijába helyezték. Bolles halála után 27 újság, televízió, rádió 36 riportere vállalta, hogy továbbviszi az ügyet s feltárja a bűnszövetkezet széles hálózatát. Hathónapos munka után 23 részes sorozatot írtak, amelyben feltárják a kormánytisztviselők, a törvényhozók, a rendőrség és a legsötétebb alvilág kapcsolatát. Leleplezésük nagy meglepetése, hogy az egykori elnökjelölt, a szélsőjobboldali Barry Goldwater köztársaságpárti szenátor és öccse, Róbert, valamint Arizona állam köztársaság pártjának volt elnöke, Harry Rosenzweig 30 éven át szoros kapcsolatot tartott a maffiával. A terjedelmes beszámoló megállapítja, hogy Arizona a legnyugtalanabb része az Egyesült Államoknak, ahol még mindig a fegyver a király és az igazságszolgáltatást gyakran titokban csinálják. Ez nagy vonzerőt gyakorol az alvilági elemeikre, akik az utóbbi évtizedben inváziószerűen árasztották el Arizonát. A riporterek felmérése szerint az alig több, mint kétmillió lakosú Arizonában 171 jól ismert gengszter telepedett le és működik főleg az állam két legnagyobb városában, Phoenixben és Tucson- ban, a törvénytől inkább védve, mint zavartatva. Ezek a legnagyobb haszonélvezői a kábítószer-csempészésnek, a tiltott szerencsejátékoknak, a prostitúciónak, az állami földek eladásával üzérkedő, milliókat jövedelmező üzleteknek. Ezek a szélhámosok haszonban és békességben osztozva a hivatalos hatóságokkal együtt uralják az állam gazdasági, politikai, alvilági életét, s mint a Marley esete mutatja, az igazságszolgáltatást is. A riportsorozat szörnyű állapotokat, döbbenetes, törvénytelen összefonódásokat fedett fel. Bele is rettent még a nagyhatalmú Goldwater szenátor is. De a „legjobb védekezés a támadás” elve alapján Goldwater — a nagyobb nyomaték kedvéért — Washingtonból intézett fenyegető szónoklatot az írásokat közlő újságokhoz, „világra szóló per” indítását helyezve kilátásba. A félelem reflexe sok szerkesztőségben azonnal működésbe lépett és több lap elállt a sorozat egyes anyagainak közlésétől, köztük a meggyilkolt riporter, Bolles lapja is. A rizona különböző állami szervezetei is akcióba kezdtek. A helyi törvényhozók — akik közül sokan „sárosak” — azonnal megszavaztak 600 ezer dollárt a bűnözés elleni harcra. E célra külön bizottságot is létrehoztak, annak az ügyésznek a vezetésével, aki a nyomozás alatt mondott le államügyészi tisztéről — mint mondják — szorongatott helyzetében. Ha valóban a leleplezéstől való féléimében mondott le, akkor a mostani megbízatása nyilván eloszlatta korábbi félelmét és a felfedett 171 maffiafőnök is pezsgővel ünnepelhette a bűnözés elleni új bizottság létrehozását. S mivel Arizonában a fegyver a király, félelemre továbbra is másoknak, a védtelen áldozatoknak van jó okuk. Phoenix, 1977. április. DCojxa/a. QsJtJRáfi I Harcos levtizeäelfl — Az úgy van, magyarázza Kupferschmiedt, hogy február végén a pártközpont képviselője felvitte a nyilvántartólapokat adategyeztetésre, és még nem kaptuk vissza. — És hogy számolnak el a központnak? — kérdezi újra a tanácsos. — Elszámolási lapon, mennyiségileg számolunk el, nem név szerint. — És megmutatja az elszámolási lapot. A tanácsos csóválja a fejét: „Micsoda adminisztráció! És még maguk akarnak egy országot vezetni?” (Mindhárman mélyet sóhajtottunk, megúsztuk a nyilvántartás hiányát.) Ezután lepecsételik az íróasztalokat, a szekrényeket, a munkásotthon ajtaját, kivéve a gondnoki lakást. A gondnoknőt figyelmeztetik, hogy senki nem mehet be, személyileg felelős a pecsétek ép állapotáért. A kulcsokat magukkal viszik. Visszamegyünk a rendőrségre, Kupferschmiedt Andrást elengedik, minket bekísérnek az irodába. Már ott találjuk Palicz Mihályt, akit közben előállítottak. A személyi adatok felvétele után bekísérnek bennünket a fogdába. Rajtunk kívül még három idegen személy van jelen, tolvajlásért állították őket elő. Egy félóra múlva beteszik hozzánk Czinkovszki Mártont is. Megtudjuk, hogy tőlünk két cellával jobbra ott van Jeles László, Kapás József és Kiéri János, akit a moszkvai rádió hallgatásáért fogtak el. Másnap reggel nyílik a fogda ajtaja, a foglár rámmutat és felszólít, hogy a WC-ből hozzam ki a vödröt, a felmosó rongyot és takarítsak ki. Közlöm vele, hogy nem vagyok háztartási alkalmazott, politikai okból vettek őrizetbe. Éktelen haragra gerjed, ordít, fenyegetőzik, hogy megbilincsel, amikor megszólal a folyosó csengője. A foglár kinyitja a fogdafolyosó ajtaját és belép dr. Kállay Tihamér fogalmazó, az ügyeletes rendőrtiszt. A foglár jelenti a létszámot. A fogalmazó megkérdezi, mi volt a lárma oka? A foglár jelenti, hogy megtagadtam a takarítást. A fogalmazó hozzám jött és megkérdezte, hogy engem tegnap vettek-e őrizetbe? Igennel válaszolok és közlöm, hogy többen vagyunk itt. Belép a zárkába, bemutatom Fazekas Jánost, Czinkovszki Mártont, Palicz Mihályt és magamat. Megkérdezi: „Ki a másik három? — Nem tudom — válaszolom. A foglár jelenti, hogy köztörvényesek. Kinyittatja a másik zárkát is, bemutatom Jeles Lászlót és Kapás Józsefet. Kiéri János maga mutatkozik be. A fogalmazó intézkedik, hogy tegyenek minket együvé. A foglárnak pedig azt mondja: „Ezek az emberek azért, hogy másképpen gondolkoznak, mint mi, becsületesek. Van itt mindig elég csavargó, a takarítást végezzék azok.” És elment. Pár nap múlva nagy 6Ürgés a fogda folyosóján. A kémlelőlyukon keresztül látjuk, hogy előállították Fried doktort, a feleségét, lányát és fiát, Kerekes Imrét, Sipos Miklóst. Fried doktort ideiglenesen hozzánk teszik be. Elmondja, hogy ma reggel házkutatást tartottak a lakásukon, fegyvereket és lőszert találtak a házkutatás során. A helyzet az volt, hogy Bán (Fried) Ferenc egy háromtagú csoportot szervezett, fegyvereket vásárolt egy fegyvermestertől. A fegyvervásárláshoz szükséges pénzt Sipos Miklós adta. A csoport egyik tagja árulást követett el, a dolog a kassai csendőmyomozó alosztály tudomására jutott, megindították a nyomozást és az eredménnyel járt. (Az előkészületekről Oláh Lajos tudott, ő említette, én a legnagyobb fokú óvatosságot javasoltam.) Délután az egész csoportot átszállították a Tokaji úton lévő páncélos laktanyába. A csoportra rendkívül súlyos megpróbáltatások vártak. Két héten keresztül kínozták őket. Oláh Lajost és engem többször kihallgatnak, a fegyveres csoport és a nyíregyházi munkásmozgalom közötti kapcsolatot szeretnék bizonyítani. De Bán Ferenc és Kerekes Imre nem törtek meg, a nyomozás szálai náluk megszakadtak. Két hét után Budapestre kerültek, a Margit körúti fogházba. Egyik nap az udvaron, a szokásos sétán vagyunk, lejön a főtanácsos és magához hívat. Elmondja, hogy internálva vagyunk, de ő, amíg lehetősége van, itt tart bennünket. Panaszkodott a nyilasokra, hogy a városban és a megyében élő polgárok ellen feljelentéseket tesznek a Gestapónál. A mi internálásunk is a Gestapo ismételt nyomására történt. Azzal fenyegetőztek, ha a rendőrség nem intézkedik, kénytelenek lesznek maguk intézkedni. Igen, igen, a Gestapo félelmetes szervezet — mondtam neki. — Négy év alatt kiépítettek egy besúgó hálózatot a nyilasokból és egy kémelhárító rendszert. A postai telefonközponton keresztül lehallgatják a megye, a város vezetőinek beszélgetéseit. Lehallgatják a rendőrségi beszélgetéseket, sőt a honvédség azon vonalait is, melyek a postai telefonközponton mennek keresztül, „ök tudják ezt, de honnan tudom én?” — kérdezi. — A postai műszerészektől — válaszoltam. Beszélgetésünk félbeszakadt, mert a főtanácsost elhívták. A külső eseményekről értesülünk, mert az újság és a rádió hírei bejönnek hozzánk. A városban folyik a zsidók gettózása, a frontokon verik a német csapatokat a szovjet katonák. Időközönként légiriadó van. Mákhel Sándor a foglár segítségévéi levelet küld be, amelyben azt írja: „Kint voltam az állomáson, beszéltem szegedi szervezett munkásokkal, mennek haza. Internálva voltak a ricsei táborban, a tábort feloszlatták. Az egyik idős Komócsin Mihály volt, a másik pedig Tombác Imre, A többiek nevére már nem emlékszem. Az a benyomásom, hogy valami készüL” A hír meglepett bennünket. Mi akar ez lenni? Készülnek talán a háborúból való kilépésre? A ricsei tábor feloszlatása után egy héttel felkísémek bennünket Bokor rendőrtanácsos elé. Közli velünk, a kapitányság vezetője úgy határozott, hogy szabadlábra helyeznek bennünket a következő feltételek mellett: rendőri főügyelet alatt maradunk továbbra is; egymást nem látogathatjuk, sem a lakásunkon, sem a műhelyekben; a Kossuth téri munkás csoportosulásokon nem vehetünk részt; Pintér András és Kapas József nem lakhatnak együtt egy házban, Pintér András 24 órán belül Kapáséktól elköltözni köteles. A határozatot tudomásul vettük, mást nem tehettünk. Rendőri felügyeletünk megszigorításával megnőtt Murczkó Károly feladata, mert a Schmiedt Mihállyal és Fazekas Jánossal történt megállapodás alapján néki kellett tartani a kapcsolatot Mákhelen keresztül az építőmunkás csoporttal, valamint Kupferschmiedt Andráson keresztül az öntőkkel. 38
