Kelet-Magyarország, 1977. május (34. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-29 / 125. szám
4 xjeuet-magyaaohszAg 1977. május 29. tottak, ami remélhetőleg előfutára lesz annak, hogy az egyik szörnyű szélsőséggel szemben ne a másik szélsőségben keressenek orvoslást... O Hogyan befolyásolják a legújabb fejlemények a közel-keleti kilátásokat? HÉTFŐ: New Yorkban megkezdi ülésszakát az ENSZ tengerjogi konferenciája — Luis Corvalán elutazik hazánkból — A Mexikói KP kongresszusa KEDD: Az új szovjet alkotmánytervezetről tárgyal az SZKP Központi Bizottsága — Kirchschläger, osztrák államfő Budapestre érkezik — Általános sztrájk Franciaországban — A spanyol választási kampány startja SZERDA: A Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottságának ülése Moszkvában — Ünnepségek Jugoszláviában Tito 85. születésnapja alkalmából — Afrika felszabadításának napja — Parlamenti választások Hollandiában CSÜTÖRTÖK: Szovjet tiltakozó jegyzék Kínához a pekingi propagandaháború miatt — Rendkívüli választásokat írnak ki Írországban PÉNTEK: A Biztonsági Tanács hozzájárul az ENSZ-csapatok további közel-keleti állomásoztatásához, fokozott diplomáciai élénkség a térség körül, nehézségek az izraeli kormányalakítási tárgyalásokon — Puccskísérletet vertek le Angola fővárosában SZOMBAT: Schmidt nyugatnémet kancellár Belgrádban — A Vietnami Szocialista Köztársaság kormányfőjének észak-európai körútja. A hét 3 Amerikai levelünk Kövérek és naivok B yan meghívást kaptam a kongresszusból, aminek nem lehetett ellenállni; háromnapos tanácskozás a táplálkozásról. A szervezők között ott volt a kongresszus néhány tagja mellett több egyetem és egészségügyi intézmény képviselője és a helytelen és a rosszul táplálkozás áldozatainak félelmet keltő mintaképei. Ez utóbbiaknak a világon elsősorban Ázsiában, Afrikában és Latin-Amerikában található 500 millióra becsült serege a tanácskozás elején bemutatott filmről tekintett le a döbbenetes csendben figyelő nézőkre. A film szereplői a természet és a tőkés társadalom áldozatai, mert sem egyik, sem másik nem biztosítja számukra még a puszta megélhetést sem. Az alkalomra meghívottak között viszont elsősorban nem a rosszul, hanem a helytelenül táplálkozás áldozatai voltak jelen: egy tucatnyi hihetetlenül kövér férfi és nő. Az előadásokból megtudtuk, hogy számuk sok millióra tehető az Egyesült Államokban, és hogy kövérségük oka nem a túlzott jólét, hanem a rájuk kény- szerített rossz táplálkozás. Ismert dolog, hogy az alacsony jövedelműek vagy segélyen élő emberek, családok az olcsó, laktatós élelmiszereket vásárolják. S ez mind konzerv formájában érhető el. A konzervált ételek vagy túl édesek, vagy túl sósak, de mindenképpen vegyszerekben gazdagok. A vegyszerek adják az ízt, a zamatot, a színt. Ezek hosszabb időn át való fogyasztása felborítja a szervezet egyensúlyát, aminek következménye a hízás, — a vegyszerek felhaimozódása miatt pedig — a betegségek egész sorának jelentkezése. Az előadók szerint évente 15-30 milliárd (!) dollárba kerül az Egyesült Államokban a helytelen táplálkozás miatt megbetegedett emberek gyógyítása és még így is körülbelül egymillióra becsülik a halálos áldozatok számát. E nyers tények feltárását azonban már nem követte a felelősség ugyancsak nyers megállapítása. Több hivatalos felszólaló kizárólag az áldozatokra igyekezett hárítani a felelősséget azzal a felhívással, hogy „ne egyék halálra magukat”. Egy statisztikai adat azonban világosan jelezte a társadalom felelősségét is, mikor a helytelen táplálkozás növekedésének jelzése mellett feltüntette, hogy az utóbbi 15 évben több, mint 200 százalékkal emelkedett a hivatalosan megállapított szegénységi színvonal alatt élő amerikaiak száma. A jelenlévő betegesen kövér áldozatok közül viszont ezt kiegészítve többen az egész országot behálózó és az élelmiszer gyártását és forgalmazását monopolizáló nagyvállalatokat tette felelőssé. „Mindenki, aki eszik — mondta egyikük — o nagyvállalatok foglya, mert az ár, az íz, az élelmiszer tisztasága, a egészségre gyakorolt hatása ma már nem a farmereken és a fogyasztókon, hanem az élelmiszer- iparon múlik.” Már évek óta próbálkoznak azzal — mondták —, hogy jobb belátásra bírják ezeket a monopóliumokat, de hiába. A monopóliumok mindenkit lefizetnek. beleértve a kongresszusi tagokat is, hogy ne háborítsák nyugalmukat a szabad profitszerzésben. Több példát hoztak fel, hogy milyen szemérmetlenül rabolják ki a fogyasztókat az értéktelen élelmiszerek eladásával. Tv- és újsághirdetésekből minden amerikai ismeri az édesített búzadarát, amit tejjel leöntve fogyasztanak. Egy doboz 3 és fél cent értékű búzadarát tartalmaz, de az eladási ára 70 cent körül van. Ha ugyanebbe néhány mazsolaszőlő szemet is tesznek, egy dollár körül kémek el érte, tehát fantasztikus nyereséget vágnak zsebre. A nyereséget növeli, hogy igen nagy mennyiség fogy belőle, mert a kispénzűek kiadósnak, laktatósnak tartják: a tej hatására 2—3 szorosára dagad a búzadara a gyomorban, így a jólakottság érzését kelti és még azt se mondhatják a helytelenül tápláltra, hogy sovány. A tanácskozás csaknem eskü alatt fogadta meg, hogy harcot kezd az egészséggel nem törődő vállalatok ellen az emberek érdekében. Az emberek védelmezése bele is vágott a divatos, demagóg „emberi jogok” kampányába. ígérték, mozgósítják a törvényhozókat. a közvéleményt, hogy megfékezzék a pénzrablást és az emberi egészség ellen szüntelenül folyó halálos támadásokat. P tanácskozás óta több hét telt el, de a legjob- t «ban szidalmazott élelmiszereket még mindig A. shirdetik a tv-ben. a lapokban s árusítják az üzletekben, ami a leghatározottabb jele, hogy ismét a jólléttől kövér vállalatok győztek a betegségtől kövér emberek és a naiv hivatalnokok ellen. De lehet, hogy ez utóbbiak nem is olyan naivak, hiszen évenként elját- szák ezt a szerepet. Washington, 1977. május. 3£(HXÓ£í 3jJi%óa. Jimmy Carter a SALT-tárgyalásokról Ha az idei tavasztól nem túlságosan elkényeztetett átlag-európai többnyire az időjárás javulásának reményében nézi a naptárt — a diplomatáknál a közelgő június 15-e, a belgrádi találkozó kezdete nyújt alkalmat a „politikai visszaszámlálásra”. Az európai biztonság problémáiról sok szó eshetett a héten a különböző kétoldalú megbeszéléseken: Moszkva vendége volt a finn államelnök és a brit kereskedelemügyi miniszter s francia hét zajlott a szovjet televízióban; az NSZK kancellárja Belgrádot, az olasz kormányfő Bukarestet, a lengyel miniszterelnök Oslót kereste fel; hazánkban pedig az osztrák államfő tett hivatalos látogatást. De kontinensünk égető kérdései szerepeltek a Varsói Szerződés most először tanácskozó külügyminiszteri bizottságának moszkvai ülésén is. • Mi a jelentősége a Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottsági ülésének? A Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszteri bizottságát tavaly novemberben hozták létre a politikai tanácskozó testület döntése értelmében. Célja és feladata adott: megfelelő fórumot teremteni egymás kölcsönös tájékoztatásához s a diplomáciai tevékenység összehangolásához. A Moszkvában megtartott első ülésen ebben a szellemben mérték fel a varsói csúcs legutóbbi nyilatkozatának visszhangját és foglalkoztak a küszöbönálló belgrádi találkozóval. A szocialista országok állásfoglalásának kulcsmondata, hogy a jugoszláv fővárosban esedékes találkozónak — a Helsinkiben aláírt európai záróokmánnyal összhangban — konstruktív jelleget kell Öltenie. Tehát mindenekelőtt a kölcsönös megértés és bizalom megszilárdítására hivatott és a hogyan tovább kérdésére kell választ adnia. Vannak bíztató jelek, az eltelt időszakban széleskörűen aktivizálódtak a 35 aláíró ország között politikai, gazdasági és más irányú kapcsolatok. Megnőtt az érdeklődés a katonai enyhülés problémái iránt, mind többen felismerik, hogy a politikai enyhülést csak a fegyverkezési verseny megfékezésével lehet igazán tartóssá tenni. Ma már érdemben foglalkoznak azokkal a szovjet javaslatokkal, hogy tartsanak összeurópai államközi értekezleteket, arról, miként lehetne kérdése együttműködni a környezet- védelem, a közlekedés-szállítás, az energetika területén. A kedvező jelenségek mellett azonban nem kevés a kedvezőtlen és zavaró tényezők száma. Nyugat-Európá- ban és Amerikában jócskán akadnak olyan erők, amelyek szívesen eltérítenék a belgrádi találkozót a Helsinkiben lefektetett elvektől, szeretnék úgymond „felülvizsgálni” a záródokumentumot s az ösz- szejövetelt a terméketlen ösz- szeütközések szinterévé változtatni. Minden jel arra mutat azonban, hogy a nyugati kormánykörökön belül is éleződik a vita s növekszik a nagyobb realizmusra hajlamosak tábora. A szocialista országok a maguk részéről most újra nyomatékosan leszögezték, hogy mindent megtesznek az enyhülés, a pozitív európai kibontakozás érdekében. Ehhez azonban — harmincöt aláíróról lévén szó — a nyugat-európai és észak-amerikai partnerek közreműködése is elengedhetetlen. Mi áll a hollandiai események hátterében? tette be indulását a saját színvonalához képest növekvő gazdasági gondokkal küszködő országban s intő például szolgálhatott, hogy a legutóbbi szavazás nyomán százhat- vannégy napig alkudoztak a kormány összetételéről. Az idő előtti választásokat azonban elhomályosította a kettős túszdráma, főként a több, mint száz iskolásgyermek sorsa miatti aggódás. (Mint annyiszor ezúttal is a gyarmati kor ütött vissza. A délmalukuiak afféle segédrendőri szerepet töltöttek be az egykori holland Indiában és Hága, Indonéziától független államot Ígért számukra. Amikor ezt nem lehetett megvalósítani s joggal tartottak a bosszútól, Hollandiába menekültek. Egy részük beilleszkedett a holland társadalomba, a szélsőséges elemek azonban önálló kormányt alakítottak, fegyveres alakulatokat szerveztek és terror- cselekményekkel hívták fel a világ figyelmét „megcsalatá- sukra”. A már ismert akciókon kívül a Hollandiába látogató II. Erzsébet angol királynőt is el akarták rabolni. Amit tettek mélységesen elítélendő, de érdemes volt talán szólni az előzményekről is.) Valószínűleg nem véletlenül, a választások idejére tették újabb terrorakcióikat a dél-malukuiak. Félő volt, hogy fellépésük a reakciós pártoknak kedvez, Nyugat- Európa más országaiban, főleg az NSZK-ban ilyen tapasztalatok voltak. A holland választópolgárok e tekintetben kellő józanságot tanúsíA szívroham gyanújával kórházba került izraeli mir niszterelnök-jelölt, Begin betegágya mellett ott látható az izraeli belpolitika sűrűn teleírt kórlapja is. A legkülönbözőbb koalíciós mutatványok zajlanak — a jobboldali Likud-szövetségnek a 120 tagú parlamentben csak 43 képviselője van — s a külügyminiszteri tárca odaígérése Da- jannak alaposan megbolygatta a frontokat. A belső nehézségeken túl a világ természetesen arra kíváncsi elsősorban, hogy miként alakulhatnak a közel- keleti kibontakozás lehetőségei? Ebből a szempontból furcsa a látvány. Begin és társai sietnek kijelenteni, hogy Nyugat-Jordániából egy tapodtat sem kívánnak visz- szaadni, mindenfajta palesztin államot elleneznek. Washingtonban tudomásul veszik Begin szavait, majd kijelentik, hogy a Biztonsági Tanács határozata alapján állnak (ami a Tel Aviv-i állásponttal szöges ellentétben áll) s úgy tesznek, mintha nem lenne érdekellentét. A jobboldali arab országok az egyik percben úgy nyilatkoznak, hogy az izraeli változás semmit sem jelent, a másikban -egyenesen az olajfegyvert emlegetik. A jelek szerint általános kivárás van, az Egyesült Államok pedig szeretné eddigi vonalát folytatni, Izrael és a középtől jobbra elhelyezkedő arab országok egyidejű befolyásolását. Csak az homályos még, mennyire képes rá s miközben gondosan szeretné elkerülni, hogy megvágja akár egyik ujját, nem fogja-e valamennyit megsérteni... Carter amerikai elnök pénteken felesége társaságában látogatást tett a floridai partok közelében állomásozó Los Angeles elnevezésű atom-tengeralattjárón. Az elnöki repülőgépen útban hazafelé újságíróknak adott nyilatkozatában kijelentette: Vance külügyminiszter és szovjet kollegája, Andrej Gromiko, szeptember közepéig még két ízben folytatnak közvetlen tárgyalásokat a hadászati fegyverek korlátozásáról kötendő új egyezményről. Carter kijelentette: az Egyesült Államoknak érdekében áll az új SALT-egyezmény létrehozása, de vitathatatlan, hogy vannak még megoldásra váró problémák. Elsősorban az amerikai szárnyas cirkáló rakéták és a szovjet „Backfire” bombázógép minősítésének kérdését kell tisztázni. Arra a kérdésre, vajon e problémákat megoldhatónak tartja-e, kitérő választ adott Ismét utalt arra, hogy az Egyesült Államokat aggasztja: a Szovjetunió birtokában olyan rakéták is vannak, amelyek nagyobbak, mint az Egyesült Államok arzenáljában lévők. Réti Ervin A holland belpolitikai élet Egy konfliktus vége. Olaszország és Jugoszlávia ENSZ- hetek óta izgalommal várta a nagykövetei átadták Kurt Waldheimnek, a világszervezet főhét szerdáját amikorra ki- titkárának azt a dokumentumot, melyben a közöttük fennállt tűzték a rendkívüli választó- ún. „trieszti kérdés” rendezéséről értesítik a Biztonsági Ta- sokat. Huszonöt párt jelen- nácsot. (Kelet-Magyarország telefotó) ' Szavak és emeletek számra fogyasztja a papírt, és ami a legrosszabb: hatalmat gyakorol. Rákényszeríti akaratát a külvilágra, rendeleteket hoz, utasításokat ad, alakítani óhajtja a falakon kívüli életet. Valaki ennek az épületnek legfelső emeletén szül egy szabályt, mondjuk ezer szavast. Leküldi az alatta lévő emeletre — amely a hivatali világ sajátos törvényének megfelelően egy rendfokozattal feljebb van —, itt az ezer szót kiegészítik mégennyivel. S leküldik egy emelettel lejjebb, vagyis még egy ranggal följebb. Itt megszorozzák kettő-hárommal. így megy a rendelettervezet mind lejjebb, azaz följebb. Végül az első emeleten, a legmagasabb rangú hivatalviselők rányomják a 25 911 szavas papírra a pecsétet. Különös összefüggést mutat a brüsszeli lap statisztikai fölmérése. A tízparancsolat földszintes, sátorozó világban jött létre; az amerikai függetlenségi nyilatkozatot egyemeletes épületben fogalmazták; a közös piaci szabályzatot sokemeletesben. Valóban lenne valami összefüggés az épület és az apparátus nagysága, valamint a bőbeszédűség, a szózuhatag, a szabályok szövevényének növekedése között? Tatár Imre H gy brüsszeli lap szerkesztőségében megszámolták, hogy a bibliai tízparancsolat 279, a XVIII. század végén kelt amerikai függetlenségi nyilatkozat 300 szóból áll, míg az Európai Közös Piac központjának az a rendeltetése, amely a karamellás bonbon behozatalát és kivitelét szabályozza a tagországokban — 25 911 szót tartalmaz. Aki Brüsszelben jár és a közös piaci központot vagy a róla készített számos fényképfelvétel egyikét megnézi, észreveheti, hogy irdatlan nagy épület ez. Némi túlzással elmondható, hogy valóságos kis városrészt foglal el, szárnyak, emeletek, tömérdek szoba és mindegyikben egy vagy több tisztviselő. Márpedig közismert dolog, hogy az íróasztal elfoglaltságot keres, a sok íróasztal sok elfoglaltságot, amelyet jószerivel senki nem hiányolna, ha nem lenne. De hát mert van. tudomásul veszik. Kisebb baj, hogy egy-egy ilyen irodamonstrum elkezd dolgozni: az első emelet levelez a negyedikkel, ez pedig a nyolcadikkal és viszont. Ha csak egymással játszanának. s ha e falak közül nem kerülne ki semmi, a világ valahogy még elviselné őket. De az apparátus fizetést kap, tonna í j r»"rj 11 i m j. i >YJ] P * ■ V __!■!! t f1* ifL A
