Kelet-Magyarország, 1977. május (34. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-28 / 124. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. május 28. Közös közlemény Megnyílt az ünnepi könyvhét Napi külpolitikai kommentár Vihar Dajan körül (Folytatás az 1. oldalról) annak szükségességét, hogy tovább folytassák ezeket az érintkezéseket, abból a meg­győződésből kiindulva, hogy Magyarország és Ausztria kapcsolatainak állandó fej­lesztése az enyhülés folyama­tát szolgálja Európában és az egész világon. Kijelentették, hogy fontos feladatnak tekintik azoknak az elhatározásoknak a teljes megvalósítását, amelyekre Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága első titkárá­nak, az Elnöki Tanács tagjá­nak 1976. évi ausztriai látoga­tása alkalmával, valamint Lázár György miniszterelnök és dr. Bruno Kreisky szövet­ségi kancellár ausztriai és magyarországi találkozói so­rán jutottak. A felek üdvözölték a gaz­dasági együttműködésben ed­dig elért eredményeket. Ké­szek további intézkedéseket tenni a mindkét ország szá­mára előnyös gazdasági kap­csolatok fejlesztésére, a köl­csönös áruforgalom kiegyen­súlyozott növelésére. Aláhúz­ták az együttműködés fon­tosságát az idegenforgalom­mal kapcsolatos infrastruktú­ra és az energiagazdálkodás területén. Üdvözölték a két ország állampolgárainak találkozá­sait, különös tekintettel a határ menti területek lakosai­ra, és megerősitették azon szándékukat, hogy ezeket — a kölcsönös bizalom és jó szomszédság alapján, közös egyeztetett intézkedésekkel — a jövőben is elősegítik. Megállapodtak, hogy ez év őszén szakértői megbeszélése­ket kezdenek a két ország közötti vízumkényszer teljem megszüntetéséről. Támogat­ják a kulturális, tudományos oktatási, ifjúsági, sport- és turisztikai kapcsolatok fej­lesztését, valamint az infor­máció átfogóbb terjesztését. Kívánatosnak minősítették annak elősegítését, hogy a másik ország kulturális érté­keihez mindenki fokozottab­ban hozzáférhessen. A nemzetközi helyzetről folytatott eszmecsere közép­pontjában az enyhülés, az európai biztonság és együtt­működés, továbbá a belgrádi találkozó kérdései állottak. Losonczi Pál és dr. Rudolf Kirchschläger elsődleges je­lentőséget tulajdonított az enyhülési politika folytatásá­nak, amelyhez mindkét or­szág a jövőben is minden erővel hozzá akar járulni. Egyetértés volt abban, hogy az enyhülés továbbvitele nagy mértékben függ az álla­mok kapcsolatainak fejlődé­sétől, tekintet nélkül azok társadalmi és gazdasági rend­szerére. A felek egyetértettek ab­ban, hogy fontos eredmények születtek az európai bizton­sági és együttműködési ér­tekezlet záróokmányának végrehajtásában mind nem­zetközi téren, mind pedig a magyar—osztrák kapcsola­tokban. Az enyhülés folytatá­sa lényeges feltételének te­kintik a záróokmány vala­mennyi rendelkezésének fenntartás nélküli végrehaj­tását. Nagy jelentőséget tu­lajdonítanak a küszöbönálló belgrádi találkozónak, s ké­szek hozzájárulni ahhoz, hogy ez a találkozó elősegítse a zá­róokmány további végrehaj­tását és az enyhülés megszi­lárdítását. A tárgyaló felek megálla­pították, hogy a fegyverkezé­si verseny folytatása növekvő veszélyt jelent a világ béké­jére és az emberiség jövőjé­re. Meggyőződésük, hogy a nemzetközi biztonság megszi­lárdítása érdekében a politi­kai enyhülést katonai enyhü­lésnek kell kísérnie. Kifejez­ték reményüket, hogy a stra­tégiai fegyverzet korlátozásá­ról folyó szovjet—amerikai tárgyalások, a genfi leszere­lési bizottság munkája, s a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csök­kentéséről és az ezzel össze­függő intézkedésekről Bécs- ben folyó tárgyalások — an­nak az alapelvnek a betartá­sa mellett, hogy egyik fél biz­tonságát sem érheti károso­dás — minél előbb ered­ményre vezetnek. Azt a fel­fogást képviselték, hogy a le­szerelési törekvésekben fon­tos szerep járul az Egyesült Nemzetek Szervezetére. Tá­mogatják a leszerelési világ­értekezlet összehívását és nagy jelentőséget tulajdoníta­nak az ENSZ-közgyűlés le­szerelési kérdésekkel foglal­kozó rendkívüli ülésszaká­nak. A felek aggodalmukat fe­jezték ki a világ különböző térségeiben létező feszültség- gócok miatt és sürgették azok mielőbbi felszámolását. Mindkét fél megerősítette hűségét az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának céljaihoz és elveihez. Ezt az okmányt a béke megőrzése, a biztonság és nemzetközi együttműködés fontos eszkö­zének tekintik. A tárgyaló felek kifejezték készségüket, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében és más nem­zetközi szervezetekben, vala­mint az ENSZ tengerjogi konferenciáján tovább fej­lesztik a gyümölcsöző ma­gyar-osztrák együttműkö­dést. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és az Osztrák Köztársaság szö­vetségi elnöke teljes megelé­gedését fejezte ki eszmecseré­jük baráti, tárgyilagos légkö­réről és a látogatás eredmé­nyéről, amely jelentősen hoz­zájárult a Magyar Népköz- társaság és az Osztrák Köz­társaság jószomszédi, baráti kapcsolatainak további elmé­lyítéséhez, és az európai együttműködéshez. A megbe­szélésen megállapították, hogy számos, mindkét felet érdeklő kérdésben nézeteik megegyeznek vagy hasonlóak. Dr. Rudolf Kirchschläger szövetségi elnök ausztriai hi­vatalos látogatásra hívta meg Losonczi Pált, az Elnöki Ta­nács elnökét, aki a meghí­vást köszönettel elfogadta. A látogatás időpontjáról diplo­máciai úton állapodnak meg. (Folytatás a 1. oldalról) — Az elmúlt esztendőben minden korábbinál több mű, nagyobb példányszámban je­lent meg, és fogyott el a ke­reskedelemben. Könyvkia­dásunk gazdag, sokszínű, az utóbbi években különösen nagy volt a fejlődés. Az el­múlt öt évben a kiadott mű­vek példányszáma több mint másfélszeresére, a könyvfor­galom pedig kétszeresére emelkedett. — Az idei könyvhét gaz­dag választéka azt a törek­vést tükrözi, hogy Magyaror­szágon a szocialista kultúra, a nemzeti művelődés olyan formája épüljön tovább, amelyben harmonikusan egyesül és folytatódik a nem­zeti és az általános emberi hagyomány, és szervesen egé­szül ki új szocialista értékek­kel. Az idei ünnepi könyvhét hivatása szerint elsősorban kortársi magyar írók műveit és a klasszikus örökséget nyújtja a közönségnek. Mai irodalmunk a népszerű an­tológiákban és új alkotások­ban van jelen, de a könyv­hét felsorakoztál ja régebbi múltunk, és a közelebbi, az elmúlt évtizedek magyar iro­dalmát is. Nagy elődeink kö­zül Ady Endre kap most mindenkinél nagyobb figyel­met. Ez év novemberében lesz születésének 100. évfor­dulója: a műveiből készült kötetek mintegy nyitányát jelentik a rá való emléke­zésnek. Bevált hagyománya a könyvhétnek, hogy a szom­szédos szocialista országok­ban élő írók művei is jelen vannak, s ugyanígy megtalál­hatók a világ minden tájának írói is — műveikkel. A gaz­dag kínálatban most sem csak szépirodalmat nyújt a könyvhét, hanem jelentős po­litikai, tudományos és mű­vészeti köteteket is. E gondolatok jegyében, s a korábbi könyvhetek ered­ményeit is felülmúló sikerek reményében nyitotta meg Pozsgay Imre az Í977-es ün­nepi könyvhetet. ★ Felverték a sátrakat, ki­rakták a több, mint száz könyvújdonságot, melyek az ünnepi könyvhétre jelentek meg. Megkezdődött a könyv hetének eseménysorozata. Nyíregyházán a Kossuth tér alakult át egy hétre a köny­vek terévé. Hat sátorban áru­sítanak könyveket, ezek kö­zül egyben antikvár műveket. Május 27-én délután a va­sutas fúvószenekar adott térzenét, majd egy szavalat elhangzása után Csermely Tibor, a népfrontbizottság munkatársa mondott meg­nyitót. A következő napokban a könyvsátrak között minden­nap akad valamiféle látvá­nyosság. 28-án délután öttől bábelőadást tartanak a leg­kisebbeknek, vasárnap dél­előtt az Akácvirág citera- együttes ad műsort. 30-án, hétfőn délelőtt Somogyi Tóth Sándor dedikálja műveit, délután pedig gyermektánc- csoportok műsorában, a2 Ig- rice együttes zenéjében gyö­nyörködhetnek a könyvvá­sárlók, a járókelők. 31-én a megyei művelődési központ irodalmi színpada ad műsort. Június 1-én délben tartják a nyíregyházi városi „könyv­ünnepélyt”. Fábián Zoltán, az Írószövetség titkára mond ün­nepi beszédet, majd irodal­mi műsort hallhatnak a meg­jelentek. A hátralévő három napban sem hiányoznak az események: aszfaltrajzver­seny, az ifjúgárdisták zene­karának műsora, gyermekkó­rusok bemutatója kerül sor­ra, június 4-én délelőtt pedig o megyei írócsoport tagjai ta­lálkoznak a közönséggel. A megyében is több ren­dezvényt tartanak a könyv­héten. Neves írók találkoz­nak olvasóikkal a falvakban- városokban. Rendhagyó iro­dalomórákat tartanak a kö­zépiskolákban, és persze min­denütt dedikálják műveiket az írók—költők. Június 1-én délután a kisvárdai várszín­padon tartják a megyei könyvünnepélyt itt is a nyír­egyházihoz hasonló lesz a program. A nagy afrikai válsággócok közül az egyik Rhodesiával és a Dél-afrikai Köztársa­sággal — pontosabban ekét fajvédő rezsim brutális elnyomó politikájával függ össze. Az imperializmus ve­zető országai nyílt diplo­máciai-politikai erőfeszíté­sekkel kísérlik itt meg olyan megoldás kidolgozá­sát, amely meghozza a szük­séges változásokat, de egy­úttal gátat is vet minden forradalmi jellegű folya­matnak. Ezért tárgyalt Mondale amerikai alelnök Bécsben a dél-afrikai mi­niszterelnökkel, s ezért folytatott lázas tevékenysé­get (az egyébként néger) Andrew Young, az USA ál­landó ENSZ-képviselője az afrikai Maputo városban tartott értekezleten. Van az afrikai problémáknak egy gócpontja, ahol a helyzet a világpolitika egésze szem­pontjából talán még robba­nékonyabb. Ennek a terület­nek a hadászati fontossága a közeli jövő szempontjából talán nagyobb, mint Rhodé- siáé, vagy Dél-Afrikáé. Ez a terület Afrika úgynevezett „szarva” a földrész keleti ré­szén, abban a térségben, ahol a Vörös-tenger és az Indiai­óceán találkozik. A térség kulcsországa Etiópia, amely az Arab-Afrika és Fekete- Afrika közötti összekötő láncszemet jelentő Szudán­nal, valamint Kenyával ha­táros. Ugyanakkor Etiópia északi részén, Eritrea tarto­mányban egy szeparatista mozgalom fegyverrel harcol a haladó központi kormány ellen. Amennyiben Eritreát szilárdan az etiópiai központi kormány ellenőrzi, akkor a Vörös-tenger nyugati partján nyolcszáz kilométeres tenger­part áll ellenőrzése alatt. A szeparatisták sikerével azon­ban Etiópia egyetlen kiútja a tengerhez a hajdani Dzsibuti francia gyarmaton vezet ke­resztül. A május 8-án tartott népszavazáson Dzsibuti úgy döntött, hogy független ál­lammá válik. A franciák és rajtuk keresztül az amerikai­ak egyelőre óriási erőfeszíté­seket tesznek, hogy ezt az NEM SOKAT VÁLTOZTA­TOTT az újjá szabott pártpoli­tikai térképen az izraeli parla­menti választások végeredmé­nye: 43 mandátummal a jobb­oldali Likud-tömb viszi el a pálmát s vezetője Menahem Begin továbbra is a kormány­fői poszt várományosa. Hacsak nem szól közbe a 63 éves, szélsőjobboldali politikus eléggé gyenge lábon álló egészsége, vagy kudarcot val­lanak a kormánykoalíció ösz- szetákolását célzó erőfeszítései. Mert az utóbbi — vagyis leg­alább 62 parlamenti szavazat — nélkül Likud nem vállal­kozhat kormányalakításra. Közvetlenül a választások után már kirajzolódtak a Li­kud vezette pártkoalíció kör­vonalai. A nemzeti vallási párt (a múlt 29 évben kormá­nyon volt izraeli munkapárt egykori koalíciós partnere és formális megbuktatója) kész­nek mutatkozott, hogy frigyre lépjen a Likuddal és rendelke­zésére bocsássa 12 parlamen­ti mandátumból álló hozomá­nyát. Hasonlóképpen a szélső­séges vallási pártcsoportokat tömörítő Ágúdat (4 mandá­tum), valamint a szélsőséges cionistákat képviselő Slom- cion (2 szavazat). Valószínű, hogy a „függetlenként” befu­tott Ariel Sáron nyugalmazott tábornok, az egyik legismer­tebb „héja” sem vonta meg támogatását a Likudtól. SZÁMSZERŰLEG EZ ELE­GENDŐ is lett volna a parla­menti többséghez, de Begin joggal labilisnak érezte az országot nyugati érdekterü­letként megtartsák. E terület fővárosa ugyanis az egyetlen elérhető tengeri kikötője Eti­ópiának, az Addisz Abeda— Dzsibuti vasútvonal pedig az ország gazdasági szempontból legjelentősebb útvonala a tenger felé. Az imperialista erőfeszíté­sek közös célt szolgálnak: el­vágni Etiópiát a tengertől. E mögött pedig az a törekvés húzódik meg, hogy Kelet-Af- rikának ezt a hatalmas kulcs­országát, amely a császárság megdöntése után számos gyötrelmes fordulatot követő­en mind egyértelműbben a nem kapitalista út irányába tájékozódik, gazdaságilag, po­litikailag és katonailag meg­fojtsák. Végső soron tehát az etiópiai haladó kormányzat megdöntésére irányuló kísér­letről van szó. Éppen ezért életbevágóan fontos lehet Etiópia keleti szomszédjának, Szomáliának az álláspontja. Szomália előbb szakított az imperializmussal, mint Etió­pia és ma is a szocialista ori­entációjú afrikai országok közé számít. Ugyanakkor 1—2 szavazaton múló koalíci­ót, s ezért szerette volna be­vonni a „mérsékelt cionistá­kat” képviselő, Jadin régész­professzor vezette legfiata­labb pártot, a 15 mandátumot birtokló demokratikus moz­galmat a változásért. De már­is elriasztotta ezt a pártot, amikor pár napja váratlanul bejelentette: jövendő kormá­nyában Moshe Dajanra bízná a külügyminiszteri tárcát. Dajan, aki a munkapárt szí­neiben szerzett parlamenti mandátumot, kifejezte készsé­gét, hogy ez esetben lemond képviselői posztjáról. Beginnek e választása vi­hart kavart. A demokratikus mozgalom a változásért azon nyomban felfüggesztette a Likuddal folytatott tárgyalá­sait. A döntés ellen a Likud- tömbön belüli „liberálisok” is fellázadtak. Miért ekkora az ellenszenv az 1973-i háború idején hadügyminiszteri posz­ton állt Dajannal szemben? A mérsékeltebb nézetűek javít­hatatlan „héjának” tartják, velük együtt pedig nagyon sokan felelősnek is az izraeli hadseregnek az 1973-i hábo­rúban elszenvedett érzékeny veszteségeiért. A VIHAR LATTAN BEGIN, akinek a Likudon belüli párt­ja, a herut csak 20 mandátu­mot birtokol, bejelentette: fe­lülvizsgálja a Dajannal kap­csolatos döntését. A jobbolda­li kormánykoalíció sorsa azon­ban így is eléggé bizonyta­lan. azonban — s ez a helyzet tragikuma — Szomáliát és Etiópiát súlyos nézetkülönb­ségek osztják meg. Az Etió­pia szempontjából létfontos­ságú hajdani Dzsibuti terüle­tén élő két törzs közül az afarok az etiópiai törzsekkel rokonok, az isszák pedig a szomáliaiakhoz kötődnek. Emellett Szomália mindeddig az eritreai szeparatista moz­galommal is rokonszenvezett. A helyzet kulcsa Afrikának e döntő fontosságú területén tehát az Etiópia és Szomália közötti kapcsolat. Ha e két, az utóbbi időben haladó utat választó ország vezetői felül tudnak emelkedni nézetel- tértéréseiken, akkor az im­perializmus erői kiszorulhat­nak „Afrika szarváról”. Ez pedig meghatározná Eritrea és Dzsimbuti sorsát is. Amennyiben nem alakul ki együttműködés Etiópia és Szomália között —, akkor mind konkrétabb és vesze­delmesebb formát ölthetnek az etióp kormány elszigetelé­sére és megbuktatására irá­nyuló kísérletek. KISZABADULTAK A TÜSZGYEREKEK. Pénteken hajnalban szabadon bocsátották a túszként fogva tartott száznál több kisgyermeket a hollandiai Bovensmilde iskolájából a dél-malukui terroristák. A gengszterek azért járultak hozzá a gyermekek elengedéséhez, mert az iskolában, ahol hétfő reggel óta fogva tartották a 6—12 éves kislányokat és kisfiú­kat, járványos betegség jelentkezett. A képen: autóbusszal szállítják a kicsiket a kórházba. (Kelet-Magyarország telefotó — AP — MTI — KS) Pálfi Viktor Afrika válsággócai

Next

/
Oldalképek
Tartalom