Kelet-Magyarország, 1977. május (34. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-28 / 124. szám
2 KELET-M A3Y ARORSZÁG 1977. május 28. Hogyan készül a hőmérő? „Papíron”, egyszerűen. A vékony üvegcsőbe higanyt vagy alkoholt helyeznek, olvadó jégbe, majd forrásban lévő vízbe helyezik a csövet és a két higanyállás közötti távolságot száz egyenlő rubrikára osztják és kész a hőmérő. Ncís, a valóságban nem ilyen egyszerű a dolog. A Lombik Ipari Szövetkezetben, amely az ipari hőmérőgyártás országos profilgazdája, Zinner Endre György üzemvezető ezeket mondja: — Egy-egy ipari hőmérő elkészítéséhez átlag csaknem 150 munkafolyamat szükséges. Az általában másfél méteres üvegszálakat feldaraboljuk és olvasztásos forrasztó eljárással 40—50 féle művelettel készítjük elő a hőre táguló folyadék vagy higany befogadására. Több alkalommal ellenőrzik a hőfokot, a beállítást. A méréstartomány bejelölését speciális vákuum- szivattyú végzi és félautomata gépek készítik a skálát. Évente több mint negyed- millió, több ezernyi fajta hőmérőt készítünk. Általában mínusz 80 foktól plusz 400 Celsius fokig terjed a „mérőképesség”, de készítettünk már 625 fok felett mérő speciális hőmérőket is. Vannak a választékban kétfokonként mutató hőmérők és századfokot mérő, nagy pontosságú Beckmann-hőmérők. Ez utób binál öt fokot 30 centiméteres skála mutat be; speciálisan a vegyiparban használ ják. Kevesen tudják, hogy a lombik szövetkezet Európa legnagyobb hőmérőgyára. Az V. ötéves terv végére több mint 400 000 különböző ipari hőmérő kerül az ország különböző üzemeibe és exportra. Andaxin, cigaretta, mély lélegzet Hányast kapetl a tanár néni? Reggel a folyosón összeverődnek az alkalmi csoportok, többnyire ismételnek. Van, aki elvonul egy sarokba: koncentrál. Egy másik csoportban viccet mesél valaki: izgulás ellen. Andaxin, cigaretta. mély lélegzetvétel, aztán be az „izzasztóba”. A tanárképző főiskolán megkezdődött a vizsgaidőszak. Ilyen a formám... Nem volt szerencsénk az első fiatalemberrel, akit megszólítottunk, pedig olyan készségesen magyarázta a tételt társainak, mint aki jól végezte dolgát. — Kirúgtak, ilyen a formám. Most már igazán ráhajtok — öt nap múlva lehet utóvizsgázni. Tóth Magdolna és Tarcza Gyöngyi se dicsekszik, hogy a legfényesebben ment volna minden, dehát ez az ösz- szevont két féléves anyag tudományos szocializmusból felér egy szigorlattal. Az egyetemes és magyar munkás- mozgalom történetéből Magda azt kapta, amitől a legtöbben féltek — a fasizmus jellemzését, Gyöngyinek a szocialista társadalom osztályszerkezetének felvázolása jutott. Ez sem könnyebb. — Túl vagyunk rajta, ez a lényeg. Még egy kis kollokvium, aztán következik az államvizsga. Mindketten végeznek, harmadéves tanító szakosok. Már csak néhány hétig lesz otthonuk a kollégium, aztán útnak indulnak. Magda Nyír- madára. Gyöngyi Balkányba, hogy első munkahelyükkel megismerkedjenek. Hunya Béla másodéves földrajz-rajz szakos gyomorgörcse annak ellenére nem múlt el, hogy már néhány perce túl van a művészettörténet szigorlaton. Mélyet szív a cigarettából, de látszik; nem gyakorlott dohányos. Segít a bátori templom — Sohasem dohányzom, csak a vizsganapokon. Másképpen nem bírnám ki. Pedig nem is volt túl nehéz a tétel. A görög és római építészet összehasonlítását kapBüntetés tűzoltásért Mulasztások sorozata a fehérgyarmati SERKÖV-nél A tűz pontos dátumára senki sem emlékszik. Annyit tudnak, hogy április valamelyik éjszakáján volt, de a tűz okának keletkezéséről is csak találgatások folynak. Akik ott voltak, s eloltották, csak annyit mondanak, hogy begyulladt az olajkályha, mások meg, hogy biztos működés közben öntöttek bele olajat, s ez lobbantotta lángra. A végeredmény azonban egyértelmű: a tűz oltásához zsákokat használtak fel, s mivel azok használhatatlanná váltak, megfizettették velük. A panaszos levelet, amelyben e furcsa esetről tudomást szereztünk, Debreczeni József, a fehérgyarmati SER- KÖV volt dolgozója írta. Sérelmesnek találta, hogy az éjszakai műszakban dolgozó 5 emberrel két-kétszáz forintot fizettettek, pedig csupán azért nyúltak a zsákokhoz, mert az a hat poroltó, amit kipróbáltak, egyik sem működött, pontosabban egyik sem volt megtöltve. „Sérelmezzük ezt az eljárást, — írja —, hiszen sokkal nagyobb vagyont mentettünk meg, mint amilyen kárt okoztunk.” „Egyik sem mond igazat“ A portás törülközővel áll a fertőtlenített vízzel töltött lavór mellett. Kézmosás nélkül nincs belépés, óvni kell az állatokat. Közben beszélgetünk. Debreczeni Józsefet keresi? ö nem dolgozik itt. Már egy hónapja kilépett. Klapka elvtárs? ö itt van. — Valamikor áprilisban volt a tűz — mondja az igazgató. — Az éjszakai műszak okozta. Hogy? Nem tudjuk pontosan, egyik sem mondja meg az igazat. Szerimtem úgy volt, hogy olajat öntöttek az égő kályhába és az lángra lobbant. — Megfizetették velük a zsákok árát, pedig arról nem ők tehettek, hogy üresek voltak a poroltók! — Biztosan ők engedték ki belőle korábban az oltóanyagot. Egyébként is egyszerűbb lett volna kivinni onnan a kályhát, mint a zsákokat erre használni. Különben semmi keresnivalójuk nem volt az irodában. Ezért fizettettünk két-kétszáz forintot. — Meg szabad nézni a tűzről és a kártérítésről készült jegyzőkönyveket? — Azt nem csináltunk. A tűzről sem tudtunk azonnal, mert úgy mentek haza reggel, hogy nem is jelentették. Csak délután vettük észre az égett zsákokat. Nézzük a bérjegyzéket, sehol nincs nyoma a levonásnak. — Mondtam a keverőtelep vezetőjének, hogy folytassa le a fegyelmi eljárást. Az elmaradt fegyelmi Máté János, a keverőtelep vezetője. — Nem csináltunk belőle fegyelmi ügyet. Megegyeztünk velük, hogy kifizetik a pénzt, ezért nincs nyoma a bérjegyzéken sem. Megkapták a fizetést, aztán ideadták a két-kétszáz forintot. — Debreczeni József is? ö akkor fel sem vette a munkabérét, mert jogtalannak találta az eljárást. — Akkor nem fizetett, de mikor kilépett és elszámolt, akkor befizette. A fegyelminek súlyosabb következményei lettek volna. Humánusan bántunk velük. A zsákok ára körülbelül 1700 forint, amit befizettek, az csak ezer. A kályha? Az olyan kétezerötszáz körül lehet. Különben én sem tudom, mit kerestek az irodában, nekik a keverőüzemben volt a helyük. Fiatalember jön be, Kovács István művezető, aki azon az éjszakán dolgozott. — Műszakkezdéskor — fél tízkor — égett a tűz a kályhában. 11 óra körül üzemzavar volt és leállt a keverő. Én bementem Gyarmatra a villanyszerelőért. Visszajöttünk, megjavítottuk a darálót. Az emberek addig bementek vacsorázni az irodába. Én még lementem a targoncát behú- zatni, mire az irodába értem, már zsákokkal oltották a kályhát. Miért nem jelentettük? Nekem reggel fontos dolgom volt, a műszak után haza kellett mennem. Az elfelejtett szerződés — Nem tisztáztuk még: mi is volt tulajdonképpen a poroltókkal? Úgy tudom, azokat időnként ellenőrizni kell, s amelyik üres, azt fel kell tölteni! Igen! Az úgy volt, hogy szerződésünk volt a nyíregyházi Tempóval. Azt hittem, hogy ez a szerződés folyamatos, aztán most kidé rült, hogy két éve lejárt. Most már van szerződésünk. — És azok a poroltók valóban üresek voltak? — Igen. De nem csak any- nyi van a telepen! ★ A beszélgetések eddig tartottak, de hogy kinek van igaza, az nem derült ki. Lehet, hogy jogtalanul mentek be vacsorázni a dolgozók az irodába, de mivel üzemzavar volt, nem maguktól hagyták abba a munkát, s lehet hogy olajat öntöttek a tűzre, ami szabálytalan volt. Ám vajon nem nagyobb szabálytalanság-e évekig ügyet sem vetni a tűzoltóberendezések állapotára, s csak akkor észrevenni, amikor már baj van? Vajon nem nagyobb mulasztás-e elfeledkezni arról, hogy a tűzeseteket akkor is jelenteni kell a tűzoltóságnak, ha azt eloltották, s akkor a tűz keletkezésének körülményei is tisztázódnak? És végül: nem tartják-e szabálytalannak az olyan kártérítési eljárást, amelynek semmi nyoma nincs? Persze, így ezek a mulasztások is homályban maradtak volna... Balogh József ta, b-tételnek pedig a nyírbátori templomot. — Szerencsém volt, bár már a tananyag sugallta, hogy a gótikus építészet szabolcsi vonatkozásairól is szó lehet. Vagy két hónapja mentünk el a barátommal Nyírbátorba, a templom miatt. Nem jöttem zavarba a vizsgán ... Ha Jámbor Anikó azt mondaná. hogy maneken. sokkal jobban elhinnék neki, mint azt, hogy pár hét múlva matematika-pedagógia szakos tanár. Ráadásul nemcsak a kötelező tudnivalók szintjén foglalkozik matematikával, hanem tudományos diákköri díjat is nyert egy társával: A halmazelmélet alapjai címmel. Ez lett a szakdolgozatuk is. Anikónak egyelőre még nincs állása, (a pályázat nem sikerült), csak szép' tervei: — Sok gyerek fél a matematikától. Ügy érzem, a tanáron sok múlik, meg tud- ja-e játékosan kedveltetni tantárgyát. Arra készülök, hogy jól beszéljek a gyerekek nyelvén. Jól sikerült szigorlat Miskolcról, a közgazdasági szakiskolából jött át vizsgázni Szabó Istvánná magyar kiegészítő szakos levelező hallgató. — Sajnos, csak a vizsgán találkozunk a főiskolával, konzultációt nem szerveznek. Pedig nagyon hiányzik. így több időt kell ellopnom a családtól, de úgy, hogy a négyéves kisfiam ne érezze. Marad az éjszaka. Sokat tanult. Ügy érzi. jól sikerült a filozófia szigorlat. Tanítványairól beszél, ők is megkérdezik majd, hányast kapott a tanár néni? Most egy érettségiző osztályt búcsúztat. Legalább olyan büszke rájuk, mint a jó szigorlatra. az osztály érettségi átlaga 4,2 lett. Elköszön, nem ér rá tovább, minden perce be van osztva. Délben eredményhirdetés, aztán utazik haza a jó hírrel: ez is sikerült, mert nagyon akarta. Baraksó Erzsébet Szabolcs a képernyőn Rólunk volt szó A televízió jóvoltából csütörtökön délután találkozott az ország Szabolcs- Szatmár megyével. A „Falujáró kamera” a házigazdával, dr. Pénzes Jánossal, a megyei tanács elnökével beszélgetve a teljességre való törekvés nélkül, a ma eredményein keresztül utalt a múltra, és bemutatta a hallatlanul nagy és gyors fejlődést. A nadályos ember, az Ecsedi-láp csíkász unokája, az akácfa árnyékában hű- sölő kukások, a háztáji almatermő kertben szorgoskodó nyugdíjasok, a régész- kedő állatorvos, a nyírbátori múzeum, a csarodai templom, a túristvándi vízi malom az emberi sorsokban változatos, műemlékekben gazdag Nyírséget, Szatmári idézte. De ami ennél több és a műsorban is nagyobb teret kapott, az fejlődésünknek és létünknek alapja, a gazdaság. Elhangzott és meggyőző képek mutatták kertkultúránk fejlődését, azt, hogy a télialma-termesztés a második ötéves terv idejében ültetett első csemetéktől napjainkig magas színvonalra ért. A 28 ezer hektár almás, 50 ezer vagon gyümölcs megtermelésére képes és mi adjuk az ország ossz télialma-termelé- sének 60 százalékát, az ex- pont 70—75 százalékát. A szép eredmények mellett azonban almatermelésünk cseppet sem gondtalan. A megyei tanács, valamint a vajai termelőszövetkezet elnöke is utalt rá: a termelés színvonalának további emelése érdekében új, korszerű ültetvényeket kell létrehozni és a hektáronkénti 100 ezer forintos beruházások pénzügyi alapjai szűkösek. A gazdaságok nem mindegyike rendelkezik olyan saját erővel, hogy a tervezett és szükséges telepítéseket zavartalanul végezze. Kevés a már meglévő, mintegy 14 ezer vagonos hűtő- tároló-kapacitás, de ennél is sürgetőbb a balkányi és nyírlugosi példa alapján az egyre több ipari alma feldolgozására alkalmas léüzemek építése. Van ilyen törekvés, de ez kívülről, az országos szervek részéről is nagyobb ösztönzést, hatékonyabb támogatást kíván. A gondosan szerkesztett műsor a valóságot hűen és érdekesen mutatta. Mária- pócs határában a dohánytermesztési társulás gesztoRövid volt a 40 perces idő, de a műsorban jutott még hely állattenyésztésünknek az ecsediek jó példáján keresztül történő bemutatására és arra is futotta néhány gondolat, hogy bár iparunk is sokat fejlődött, ennek ütemétől nagyobb a természetes szaporulat, gyorsabb a munkaerő-utánpótlás, még most is 30 ezren ingáznak, ezért több munkahelyre lenne szükség. Summázva a látottakat, hallottakat, a „falujárás” május 26-i műsorát a már megszokott igénnyel, magas színvonalon szerkesztették. Ezt nem az elfogultság mondatja, bár lehetnénk elfogultak, hiszen rólunk volt szó. Seres Ern6 Vidrócki és Csebokszárí A Fáklya a csuvas—magyar kapcsolatokról A Fáklya június 19-én megjelenő 12. száma teljes terjedelmében a Csuvas ASZSZK és Heves megye között fennálló, egyre gazdagodó testvér- baráti kapcsolatokkal foglalkozik. Ilja Prokofjev, az SZKP Csuvas területi Bizottságának első titkára cikkben mutatja be a lendületesen fejlődő tájat — a Csebokszárí Gépgyárat, az Elektromos Mérőkészülékek Gyárát, a T—330-as hemyótalpasokat készítő traktorgyárat, a város távlati fejlesztési tervét és kulturális életét. Csebokszárí és Eger testvérvárosok címereivel díszített színes fényképösszeállítás — csuvas és magyar úttörők találkozásai, Heves megyei vezetők látogatása a Csebokszárí Állami Egyetemen, magyar ifjúsági vezetők részvétele a barátsági találkozókon, a hevesi Vidrócki- együttes televíziós szereplése — folytatja a krónikát. Megismerkedhetünk a Csebok- száriban lévő Lenin-emlék- művel és ellátogathatunk a Lenin Múzeumba. Olvashatunk a magyar és csuvas nyelvészek közös munkájáról. Részletes cikk foglalkozik az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola és a Cse- bokszári Állami Egyetem kapcsolataival. Riport vezet el Andrijan Nyikolajev űrhajós szülőfalujába, Sorselibe. B. Sumarjov grafikái mutatják be, milyennek látta a művész Egert, Heves megye tájait. Orosz nyelvlecke, Fáklyafotó, filmismertető és a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza műsora zárja a számot. ránál a kukások nehéz munkáját felváltó gépesített termeléssel példázta, hogy Szabolcs volt és maradt a dohánytermelés fellegvára. A megyében több mint 7,5 ezer hektáron, az országos területnek 50 százalékán pa- lántázzák a hevesi, szabolcsi és más fajtákat. A termesztésben nagy előrelépés a társulás, amely rövid két éve alatt is bizonyított, a korábbinál nagyobb termésátlaggal és a jobb jövedelmezőséggel. Ám a dohány- termesztés fejlesztése sem gond nélküli. Szükséges a gépesítés fokozása, a palántanevelés korszerűsítése, de ebben az üzemek, a társulások nem élveznek olyan állami támogatást, mint annak idején a termelési rendszerek. Más előjelű, de nem kisebb probléma, hogy szűkös a szárítókapacitás, s ennek a megoldása sem a leggyorsabb ütemben halad. Burgonyatermelésünkről egy már beültetett tábla peremén, bakhátas háttérben esett szó. A korszerű termesztés egész géprendszerét mutatta a dokumentumfilm, miközben a szakemberek elmondták, hogy az elmúlt évinél kétezer hektárral nagyobb területen, ösz- szesen 20 ezer hektáron ültettek burgonyát a megyében. A Szolánum-rendszer és a nagyobb terület is azzal bíztat, hogy nem lesz a tavalyihoz hasonló gond az ellátásban. Csak olyan probléma ne adódjon — mondták a riportalanyok, amire már nem egyszer volt példa, hogy mert sok a burgonya, a kereskedelem indokolatlan szigorral minősít, visszaél helyzeti előnyével az átvételnél.
