Kelet-Magyarország, 1977. május (34. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-26 / 122. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. május 26. Párizsi vélemények Brezsnyev közelgő látogatásáréi Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, küszöbönálló franciaországi látogatása különleges jelentőségű — hangsúlyozta Louis de Guiringaud francia külügyminiszter a párizsi Figaró című lajinak adott nyilatkozatában. — A Szovjetunióval vannak közös érdekeink és közös álláspontjaink — mondotta a francia diplomácia vezetője, majd rámutatott, hogy mindkét ország az enyhülés, az európai feszültség enyhítésének politikáját folytatja. ___ Jody Powell, a Fehér Ház sajtótitkára tájékoztatta az újságírókat Carter amerikai elnök és Fahd szaúd-arábiai trónörökös és miniszterelnök-helyettes keddi két és fél órai megbeszéléséről. Mint hangsúlyozta, a tanácskozás kötetlen, baráti légkörben zajlott le, bár a két fél nézetei nem minden kérdésben egyeznek. A témák között első helyen szerepelt „az a folyamat, amelynek révén meg lehet teremteni a biztonságos hazát a paleszti- naiak számára és a biztonságos izrael államot, elismert — Egyetértünk a szovjet vezetőkkel a közel-keleti békés rendezésre vonatkozó több elképzelésben. A Szovjetunióhoz hasonlóan mi is a Biztonsági Tanács állandó tagjaként felelősséget viselünk, vagyis az egész világra kiterjedő felelősséget — jelentette ki Guiringaud. A francia külügyminiszter nyilatkozatában méltatta a Szovjetunió és Franciaország közötti egyre bővülő gazdasági együttműködés nagy jelentőségét is. határokkal mindkettő számára”. A Fehér Ház szóvivője hangsúlyozta, hogy Fahd trónörökös nem kérte Cartert, gyakoroljon nyomást Izraelre az arab területek kiürítése érdekében, és egy újabb olajembargó esetleges bevezetése sem merült fel. Mint mondotta, egyáltalán nem volt szó olajárakról. Maga Fahd a külügyminisztériumban folytatott tárgyalásai után újságíróknak annyit mondott. hogy az Egyesült Államok és Szaúd-Arábia gazdasági együttműködését akadályozhatja a politikai konfrontáció. (Folytatás az 1. oldalról) elején nem érte el a kívánt és várható szintet. Különösen a nyírbátori, mátészalkai járásokban volt nagy az elmaradás. Nőtt az aratás sikerét meghatározó szállító- és szárítókapacitás is. A két tonnán felüli teherbíró kocsik száma ma már 1027, de itt is, mint a kombájnoknál az a legfontosabb, hogy a járművek biztonságosan üzemképesek legyenek. Szárítóüzemből a tavalyinál nyolccal több, ösz- szesen 81 üzemi szárító működik majd aratáskor. 1975- höz viszonyítva az üzemi szárítók kapacitása megduplázódott, így jó munkaszervezéssel most már elérhető, hogy a kombájnolást rögtön kövesse a szárítás és tisztítás, ebből ne legyen veszteség, illetve fennakadás. A nyári mezőgazdasági munkák az átlagosnál jóval jobban igénybe veszik az erő- és betakarítógépeket. Fontos a hiánymentes, jó alkatrész- ellátás. Az előrejelzések szerint alkatrészgond jelenleg nincs, ennek ellenére fontos, hogy a kereskedelem, s az üzemek olyan raktári készlettel rendelkezzenek, hogy a munka közben keletkezett hibák operatív elhárításának ne legyenek akadályai, (seres) A Carter—Fahd-találkozóról Spanyolország választásra készül (3.) Az a tény, hogy két hónappal a spanyol választások előtt a pártpolitikai színképet a polgári középpártok gyengesége jellemzi, s hogy a gazdasági gondok növekedése feszültséget teremt — különösen fontossá és kényessé teszi a spanyol erőszakszervezetek szerepét. Az erőszakszervezetek hálózatán belül alapvetően a fegyveres erők (hadsereg, légierő, haditengerészet), valamint a csendőrség, az úgynevezett Guardia Civil magatartása lehet nagy hatással az eseményekre. A hadsereg nem egységes Mindenekelőtt arra kell emlékeztetni, hogy Franco tábornok volt és uralmának négy évtizedes időszakában — eltérően a német és olasz fasizmustól — rendszerének legszilárdabb bázisa a hadsereg maradt. A második lényeges történelmi tény, hogy ez a hadsereg a Franco-rend- szer utolsó másfél évtizedében már nem volt egységes. Lényegében két szárnyra bomlott, legalábbis, ami a tábornoki, illetve a főtiszti kart illeti. Az egyik szárnyat a Franco diktatúrájához egyértelműen kötődő fasiszta tisztek alkották. Őket a köznyelv „kék tábornokoknak” nevezte, miután a II. világháborúban többségük a keleti fronton harcoló „kék hadosztály” tisztje volt. A második csoportot a „modernisták” alkották ; lényegében olyan konzervatív főtisztek, akik tudomásul vették, hogy Spanyolországnak előbb-utóbb hasonulnia kell Nyugat-Euró- pa többi országához. A „modernista” csoport tehát elvben elfogadta a lassú és elkerülhetetlen polgári átalakulás gondolatát és katonai kapcsolatai elsősorban a NATO csúcsaihoz fűzték. A harmadik történelmi tény az, hogy (legalábbis a vezérkarban és a főtisztek között) nem alakult ki egy olyan radikális tiszti csoport, mint Portugáliában. Az alapvető magyarázata minden bizonnyal az, hogy a Franco- rendszer utolsó másfél évtizedét a gazdasági konszolidáció jellemezte és Spanyol- ország (Portugáliával ellentétben) nem vívott a tisztikart és a hadsereget bomlasztó gyarmati háborút. Az idő a „modernistáknak" kedvez A most következő hónapokban is az szabja meg a hadsereg és a Guardia Civil magatartását, hogy miképpen alakul a két szárny erőviszonya. Meg kell jegyezni, hogy mind a történelmi fejlődés, mind a jelenlegi kormány akciói a „modernista szárnynak” kedvednek. Az elkerülhetetlen kiöregedési folyamat elsősorban a polgárháborús tábornokokat, a „kékeket” érinti. A hadsereg középszintjén, tehát századosok, őrnagyok között többségükben olyan tisztek állnak, akik karrierjük lényeges részét a Franco-rezsim hanyatló korszakában futották be és elsősorban a NATO felé orientálódnak. Továbbá: az uralkodó, János Károly a „modernista szárnyhoz” áll közel és az utóbbi hónapokban egész sor olyan személyi változást hajtott végre, amely ennek a szárnynak az embereit juttatta kulcspozícióba. Ez a magyarázata annak, hogy egészen 1977. április 9- ig, a Spanyol KP legalizálásáig a hadsereg és a Guardia Civil nem ellenezte, sőt, akcióval fedezte a fokozatos átalakulást. A hadsereg mozgolódásának első jelei és ezzel az első komolyabb erőpróba az SKP törvényesítése után következett be. A kérdés lényegében a következőképpen vetődött fel: a NATO és az amerikaiak felé orientálódó és a királyhoz hű „modernisták” liberalizmusa kiterjed-e odáig, hogy tudomásul veszik az SKP legalizálásának elkerülhetetlenségét? Volt a kérdésnek egy második része is: vajon az erőteljesen szervezkedő és a Spanyol KP legalizálását dü- hödten ellenző „Népi Szövetség” akcióra tudja-e provokálni a hadsereg ultra frakcióját és a „modernisták” ingatag részét a kormány döntése ellen? Levél a tábornokokhoz A tények, az első erőpróba lefolyása azt mutatta, hogy a hadsereg és a Guardia Civil elfogadja a kormány politikáját és ezen belül kénytelen-kelletlen tudomásul veszi a kommunista párt legalizálását. Ezt bizonyította, hogy csak egyetlen katona-miniszter, Pita de Veiga tengernagy mondott le. Bennmaradt a kormányban a légügyi miniszter, annak ellenére, hogy egyértelműen a szélsőjobboldali hadseregszárny tagja. A hadseregügyi miniszter pedig levelet intézett a szárazföldi erők tábornokaihoz és az egész tisztikarhoz. Ebben leszögezi, hogy a hadsereg tiszteletben tartja a kormány határőr:•iáit. Az első erőpróba alkalmával tehát a hadseregnek az uralkodó és a kormány iránti lojalitása kiállta a próbát. Ebben kétségkívül szerepe volt a múlt hónapokban végrehajtott személyi változásoknak. Mindenekelőtt annak, hogy Gutierrez Mellado tábornok, miniszterelnök-helyettes és Vega Rodriguez tábornok, vezérkari főnök személyében a „modernista szárny” emberei kerültek kulcspozicióba. Hasonlóképpen szerepe volt annak is, hogy a személycserék idején ennek a csoportnak az emberei foglalták el a belbiztonsági szempontból döntő madridi katonai körzet parancsnokságát, valamint a Guardia Civil parancsnoki tisztségét. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a hadsereg a következő két hónapban nem kerülhet újabb próba elé. A „Népi Szövetség” vezetői mindent megtesznek majd a fegyveres erők befolyásolására. Másrészt: nem lehet lebecsülni a háttérben meghúzódó fasiszta fegyveres alakulatok, valamint a felelőtlen ultrábal-anarchista csoportok provokációinak lehetőségeit sem. A hadsereg és a Guardia Civil fegyelme és a kormány iránti engedelmessége alapvető feltétele annak, hogy a lassú reformfolyamat kiteljesedjék, és hogy a választásokra egyáltalában sor kerülhessen. Gömöri Endre Á béke májusa fix ■■■ I |lmmá lőtt városokra, füstölgő omladé- 1 t fkokra sütött a májusi napfény. Meg- “**”3rendítő május volt ez! A félelem fellegei szétoszlottak. Az emberek önfeledt új- jongással köszöntötték a béke májusát, de voltak, akikben az értelem és a szív egyszerre kérdezte: fölgyógyul-e az emberiség ebből a borzalmas sebesülésből, töméntelen vér- veszteségből; lesz-e ereje úrrá lenni a szörnyűséges pusztuláson. Megkínzottabb talán sohasem volt az ember, s megalázottabb sem. Elhinni is nehéz volt, hogy mindazt kibírta, amit el kellett viselnie azokban a keserves esztendőkben. Kibírta! Volt ereje újra munkára, teremtésre, alkotásra, haladásra. Személyes emlékeinkben azok a mozzanatok élnek, azok az események jelentik a történelmi fordulópontot, amelyeknek részesei voltunk. Az emlékezés örök törvénye szerint visszatekintve mindig színesebbnek, érdekesebbnek és izgalmasabbnak tűnik fel az, ami velünk történt. Május 9. — bármennyire különböző helyzetekben érte is az embereket — egy tekintetben valamennyiünk számára azonos volt: élesen, mint sötét éjszakában a fénycsóva — bizonyossá vált számukra, hogy ami addig történt, véget ért, és most mindenképpen valami új veszi kezdetét, személyes életünkben csakúgy, mint az ország, a nemzet sorsában. Ezért válik felejthetetlen élménnyé évtizedek után is a második világégés vége. Ezért érezzük olyannak azokat a heteket, minthá csak tegnap lettek volna ... Harminckét év alatt az országban, a nagyvilágban, minden egyes ember életében annyi minden történt, oly sok minden zsúfolódott össze, hogy a háború vége úgy él bennünk, mintha csak tegnap történt volna. Az ezt követő események, élmények és még a későbbiek is úgy tűnnek, mintha valami régmúltról elmékeznénk, amelyet nem is magunk éltünk át, hanem könyvből olvasnánk, elbeszélésből hallgatnánk. Milyen régen is volt az első háború nélküli nap és éjszaka. Az első szelet igazi kenyér! Az első, romjaiból újjáépített ház és gyár. Az első nap, amikor újra együtt volt az egész család, hazatértek szeretteink. Az első szabad május elseje, és a többi első vidám boldog ünnepnap. Az első vonat, amely Dombrádról indult és Nyíregyházára érkezett! Az első híd a Dunán, amely nemcsak építőinek, de egy egész nemzetnek, a magyarnak hirdette élni akarását. Az első szocialista gyárak, az első termelőszövetkezetek. Az első bizonyítékai annak, hogy a magyar nép szabadsága és nemzeti függetlensége mellett valóra válnak legjobbjaink szocialista eszményei is. A népek nem felejtik el, hogy a Szovjetunió 1945 óta következetesen és szüntelenül folytatja őszinte és világos békepolitiká- j ját és tettei teljes összhangban vannak ezzel ; a politikával. Az Egyesült Államok híres, demokratikusnak nevezett szenátusában éveken át í milliókat szavaztak, meg a vietnami háború céljaira. Hadihajókat és harci repülőgépeket ! küldtek hazájuktól távol, ártatlan embereket I gyilkoltak halálra azért, mert ahogy mondták, Vietnamban akarták megvédeni Amerikát a kommunizmustól. Vietnam népe a szocialista országok támogatásával győzött a világ leghatalmasabb imperialista hatalma ellen, Amerika ellen, ahol nem tudják megérteni, hogy el lehet pusztítani milliókat, meg lehet semmisíteni falvakat, városokat, de a szocializmust az emberek szívéből kiirtani nem lehet soha! Ez a Nagy Októberi j Szocialista Forradalom legnagyobb tanulsága, ez a nagy október utáni korszakos válto- ! zás legnagyobb igazsága. Ez a béke legfőb ! záloga, ez 1945. május 9. mementója. A Szov- I jetunió, a szocialista világrendszer bölcs ha- > tározottsággal ma is visszautasítja a hasonló | veszedelmet jelentő imperialista próbálko- j zásokat. A világ minden táján megélénkült a népek békeharca. Ez mindenekelőtt kifejezésre jut a különféle békekongresszusokon, amelyeken mind több ország delegátusai vesznek részt. Kifejezésre jut más összejöveteleken is, amelyek áttörték a hidegháborús hazugságok és rágalmak frontvonulatát és a hallgatás falát is. S növekszenek az aktív békeerők világszerte. Nem kell itt emlékeztetnünk a húsvéti békemenetekre, amelyeken ma már százezres tömegek vesznek részt. Ezek az áradó tömegek is mutatják, hogy nő a népekben a háború elkerülhetőségének gondolata, a békés egymás mellett élés eszméje és az a remény, hogy a béke egy és oszthatatlan. De az 1945. május 9. előtti korszakot soha nem szabad az emberiségnek elfelejtenie. Ha véghez tudta vinni, hogy" a háború poklából megszabaduljon, véghez kell tudnia vinni azt is, hogy soha többé le ne taszítsák oda. Nem szabad felejteni, mert nemrég tanúi voltunk, hogy Chilében kivégezték a demokrácia szószólóját és megtestesítőjét, Al- lende elnököt. Üldözik, gyilkolják a haladás minden chilei hívét, eltörlik a nép minden vívmányát, tombol a fasizmus. A demokráciáról és emberi humanizmusról fecsegő amerikai imperialisták 300 millió dollár hosszú lejáratú kölcsönnel hálálják meg ezt a hóhérmunkát ... A felejtés, persze nagy adomány az emberi természetnek. Hogyan is élhetnénk nélküle! Annyi sérülés ért bennünket, hogy a felejtés nélkül kínszenvedés lenne az életünk. Ez azonban az egyéni életre vonatkozik. Az emberiség — ezen belül az osztályok — életére más törvények érvényesek. Ezért kell szembeszállnunk azokkal a törekvésekkel, amelyek a tömegek kábulatba ejtésére, emlékezetének elhomályosítására irányulnak. Az emberiség képes arra, hogy nemet mondjon a háborúnak, a pusztításnak, a halálnak. Csák állandóan ébren kell tartani emlékezetét, felelősségérzetét és lelkiismeretét. Ez nem feltételezés. Ma már — szerencsére — tények halmaza igazolja, hogy ez lehetséges. A nemzetközi békemozgalom hatalmasan megnövekedett. A népek emlékeznek, megmozdult bennük a felelősségérzet és a lelkiismeret. Minden hidegháborús erőfeszítés ellenére — pedig az imperialisták erre sem a pénzüket, sem a gyűlöletüket, rágalmaikat és hazugságaikat nem sajnálták és nem sajnálják — a világközvélemény merőben megváltozott, az igazságra érzékenyebbé, erkölcsi hatóerejében erősebbé vált. Az imperialisták hidegháborús hadjáratának az volt a célja, hogy félelmet és bizalmatlanságot ébresszen a Szovjetunióval szemben és ezt a félelmi pszichózist használják föl mértéktelen fegyverkezésük palástolására. A népek feledékenységére is számítottak, arra, hogy a tömegek nem kérdik meg, hogy a világ egyes részein miért méte- lyezhctik a közeget hétpróbás fasiszták, miért szervezkedhetnek csoportot a és pártokba, miért kapnak szabad kezet arra, hogy revansra készülődhessenek. ff *^hii bennünket, magyarokat illet, min- W —> den tőlünk telhetőt megteszünk, hogy ■HÉ méltóképpen vegyük ki részünket a nemzetközi békehadjáratokból és hozzájárulunk ahhoz, hogy a világon sehol se felejtkezzenek meg a második világháború borzalmairól, sem arról a határtalan örömről, amely elfogta a népmilliókat a békeharsonák hallatára. Nem feledkezünk meg arról sem, hogy tőlünk, a dolgos, alkotó millióktól: a munkásoktól, parasztoktól, értelmiségiektől, bátor és egyesített erőkkel vívott küzdelmünktől függ az egész emberiség sorsa. Tőlünk függ, hogy vége legyen az esztelen, a népeket sújtó fegyverkezési hajszának, a sorvasztó bizalmatlanságnak, és hogy fegyvertelen, háborúk rtélkül való világban éljenek a népek. A közélet hírei Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke szerdán látogatást tett a főváros XX. kerületében. Elkísérte a látogatásra Molnár Endre, a budapesti pártbizottság titkára. A vendégeket a kerületi pártbizottság épületében Csillik András első titkár, Gyulai Gusztáv tanácselnök, valamint a pártós a KISZ-bizottság titkárai fogadták. A városrész vezetői tájékoztatták Lázár Györgyöt a politikai, gazdasági és város- fejlesztési munka helyi tapasztalatairól és a soron lévő feladatokról. Ezt követően a Minisztertanács elnöke njeg- tekintette a városközpont és a dél-pesti kórház építkezését. A látogatás a Kontakta alkatrészgyárban folytatódott, ahol a vállalat gazdasági, politikai munkájáról, a jövő évi és a középtávú feladatokról Tokodi Pál vezér- igazgató és Gömöri Oszkár párttitkár adott tájékoztatót. Lázár György ezután több üzemegységet keresett fel, ismerkedett a munkafolyamatokkal. Az üzemlátogatást követően a kormány elnöke a gyár szocialista brigádvezetőivel találkozott. Szerdán Baranyába látogatott Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. Pécsett a megyei pártbizottság székházában dr. Nagy József első titkár fogadta és tájékoztatta a megye politikai, gazdasági helyzetéről. Ezt követően Gyenes András a megye vezető politikai munkatársait aktívaülésen tájékoztatta időszerű külpolitikai kérdésekről. A Központi Bizottság titkára délután a több mint húszezer hektáron gazdálkodó Bólyi Állami Gazdaságba látogatott. Gyenes András baranyai útja során felkereste a mohácsi emlékparkot és délszláv múzeumot is.
