Kelet-Magyarország, 1977. május (34. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-25 / 121. szám
KELET-MAGYARORSZÁG 1977. május 25. Vásárlók könyve Á közelmúltban, amikor a Belkereskedelmi Minisztériumban bejelentették, hogy az eddigi panaszkönyv helyett bevezetik a vásárlók könyvét, sok olyan vélemény hangzott el, mely szerint egyszerű névváltozásról, formalitásról van szó. Volt olyan megjegyzés is, hogy korai a névváltoztatás: van még épp elég panasz a kereskedelemre, a vendéglátásra. Hogy kifogásolnivaló akad a szolgáltatásokban, az tagadhatatlan, a miniszteri rendelet mégis lényegesen többet jelent számunkra, mint a panaszkönyv átkeresztelését. Újból szabályozták ugyanis a vásárlók könyve körüli teendőket, eljárásokat, méghozzá oly módon, hogy egyszerűbbé, könnyebbé válik a bejegyzés és a panaszok, észrevételek kivizsgálása is. Az új miniszteri rendelet előírja, hogy a vásárlók könyvét úgy kell elhelyezni, hogy ahhoz bárki, kérés nélkül hozzáférhessen; tilos például a pénztárban vagy az irodában tartani. Nem lehet kifogás az indigó hiánya sem: az új könyvek úgynevezett önátírós lapokból állnak, nem kell a bejegyzéshez indigó, sőt — ez is nagyobb nyomatékot ad a vásárlói érdekvédelemnek — a bejegyzés egy példányát ezután a panasztevő megkapja, hazaviheti. De mi történjék akkor, ha mindennek ellenére azt mondják a boltban, a vendéglőben: nincs panaszkönyv, nincs vásárlók könyve? A rendelet szerint ilyen esetben maga a boltvezető köteles írásba foglalni a panaszt, tehát semmiképp sem térhet ki a vásárló kritikai észrevétele elől. A panaszok kivizsgálásának módja is egyszerűbbé, gyorsabbá válik; nagyobb üzletek, áruházak vezetői például maguk intézkedhetnek, amennyiben a bejelentés az ő hatáskörükbe tartozó kérdést érint. Ha válaszukkal a panasztevő elégedetlen, a vállalat vagy szövetkezet központjához fordulhat. Minden bejegyzésre legkésőbb 30 napon belül választ kell adni. Idáig csak a kereskedelemben és a vendéglátásban volt általános a panaszkönyv. Az új rendelet szerint a vásárlók könyvét minden olyan helyen alkalmazni kell, ahol a lakosság ügyeivel foglalkoznak, így a többi között az utazási irodákban, az idegenforgalmi hivatalok kirendeltségein, a javító- és karbantartó műhelyekben, uszodákban, strandokon, sőt az ingatlankezelő vállalatok kirendeltségein is. Ezentúl a magánkereskedők és a kisiparosok is kötélesek rendelkezésünkre bocsátani a vásárlók könyvét, s bejegyzéseink egy példányát a helyi tanácshoz kell továbbítaniuk. 1200 fiatal reménye Közös érettségi-felvételi írásbeli dolgozat elkészítéséhez látott az elmúlt két napban Sza- bolcs-Szatmár megye 1200 végzős középiskolása. Mindannyian továbbtanulásra jelentkeztek, s a matematika, a fizika vagy a bilológia a felvételi tárgyak között szerepel választott intézményükben. Nyíregyházára utaztak be a megye minden középiskolájából, s tanárképző főiskolán, illetve a Krúdy gimnáziumban írták meg dolgozataikat. A tanárképzőről már kifelé jöttek a diákok, az arcokon elégedettség és még nem csillapult izgalom, heves mozdulatokkal tárgyalták az egyes példákat a matematikadolgozatban. Három fiú jött együtt, ők ís utólagos haditanácsot tartottak — kinek hogyan is sikerült. Aíi- halik András és Danyi György a nyíregyházi Vasvári gimnázium, Budaházi Tibor pedig a Kossuth szak- középiskola tanulója (még néhány hétig). — Nekem elég volt a három óra idő — mondta Mi- halik. — Nyolc feladatot kaptunk, és abból kábé hatot teljesen megcsináltam. Egyhez viszont hozzá sem kezdtem... Egy írásbeli — két cél Készül a matematika érettségi-felvételi dolgozat a nyíregyházi Krúdy gimnáziumban. (Hammel József felvétele) — Nekem két ilyen példám volt — tette hozzá Danyi György —, de azt hiszem, ha több időm van. se tudok sokat kezdeni velük. — Én elkezdtem mindet. De négynél épphogy el tudtam indulni... — mondta kissé lehangoltan harmadik társuk. Nyolc pontot viszek magammal Nem túl rózsás hangulatban távoztak hát az írásbeliről. Mihalik András látszott a legmagabiztosabbnak, bár szűkszavúan beszélt. — Nyolc pontot viszek a gimnáziumból. Matekból és fizikából kell felvételizni. A Budapesti Műszaki Egyetemre jelentkeztem, villamosmérnök szeretnék lenni. Ügy tudom, másfél-kétszeres a túljelentkezés... Már elsős gimnazista koromtól ez a tervem, s azóta is kihasználtam minden alkalmat, hogy valami pluszt szerelek. A műegyetem három egyhetes előkészítő tábort szervezett Kiskőrösön és Kecskeméten. Az egyetem tanárai tartottak előadásokat! — Nekünk is volt előkészítő — bólintott Budaházi. — Tavaly nyáron és most, a tavaszi szünetben Gödöllőn voltam. A győri távközlési és közlekedési főiskolára jelentkeztem, közlekedési üzemmérnök szeretnék lenni. Azt hiszem, jobban rámfért az előkészítő, mint a gimnáziumban tanulókra — ugyanis mi csak két évig tanultunk fizikát, s ez bizony elég nagy hátrány! Ha újra kezdhetném, talán nem is mennék szakközépiskolába... — De hiszen szakmád is lesz az érettségi mellett! — Igaz, de úgy érzem, akinek távolabbi tervei vannak. az alaposabb elméleti felkészültséget szerezhet gimnáziumban. .. Az is igaz viszont: ha nem vesznek föl, nekem könnyebb lesz a dolgom az elhelyezkedéssel. — Én meg veled cseréltem volna szívesen — vonta fel a vállát kissé lemondóan Danyi György. — Most lenne egy biztos szakmám ... O a nyíregyházi mezőgazdasági főiskolára jelentkezett. Akárcsak Budaházinak, öt pont van a tarsolyában — ami bizony nem sok. Egyedül ő mondta: nemigen próbálkozik újra. ha most nem sikerül. Szakmát fog tanulni — még nem döntöte el. mit is. Bár úgy tudja: a főiskolára viszonylag alacsony pontszámmal is be lehet jutni... Reménykedik. Legidősebb bátyja gépészmérnök, egyik nővére orvos, nyilván az ő példájuk is inspirálta a továbbtanulásra. Egyébként ő a legkisebb gyerek — hat testvére van. „S/mo" matekpéldák A közös írásbeliről faggattam őket — jobb vagy rosz- szabb. mint a régi módszer? Meglehetősen bizonytalanok voltak a válasznál (hiszen azt nem próbálták), de mégis azt mondták: — Talán ez nehezebb ... Egyrészt, mert az idén a „sima” matek-írásbeli példái szerintünk lényegesen köny- nyebbek voltak. Másrészt pedig: itt sokkal nagyobb a tét, így hát az izgalom is... És ez sokszor „megfogja” az ember eszét írás közben ... Idegességük nehezen csillapult, el-elgondolkodtak a dél- előttön, példák, talán most felbukkant, de már hiábavaló megoldások jártak az eszükben. No. és a következő menet: a másnapi fizika-írásbeli. .. Tarnavölgyi György □ vendéglőben, mialatt a levesemet kanalaztam, megpillantottam a főosztályvezetőmet. A hatodik asztalnál ült egy nővel, aki nyilván a felesége lehetett. Azért a felesége — gondoltam —, mert szótlanul ültek egymás mellett. En félig felemelkedtem a székről, és meghajoltam a főnököm felé. Nem vette észre a köszönésemet. No, nem baj, majd megismétlem ___ Pár perc múlva, amikor úgy láttam, hogy asztalom irányába néz, megint köszöntem. Most sem vett észre. Kellemetlen, bosszankodtam, mert attól féltem, hogy megpillant, és azt hiszi, hogy nem akarok köszönni. Elvégre én csak egyszerű beosztott vagyok, ő pedig főosztályvezető. És a főnököt illik üdvözölni.... Megint próbálkoztam, ismét eredménytelenül. Mögötte fiatal pár ült. Már előbb észrevettem, hogy a férfi dühösen tekint a távolból rám. Most feláll. odajön az asztalomhoz és ingerülten így szól: — Figyelmeztetem, hogy ne fixirozza a hölgyet, és ne hajlongjon feléje! Az ingerült férfinek széles volt a válla, a magasságát 182-184 centiméterre taksáltam. — De kérem — próbáltam magyarázatot adni, ő azonban félbeszakított: — Ne kérjen, mert könynyen kaphat egyet! Velem könnyen megjárhatja! — Ezzel sarkonfordult és visszament a bejére. — Mit csináljak? — töprengtem. — Ha nem köszönök, a főosztályvezetőt bántom meg. ha megint igyekszem elcsípni a tekintetét, akkor esetleg ettől a nagy darab embertől kapok egy pofont. Elmélyülve láttam neki a csemege sertéskaraj elfogyasztásának, és amikor feltekintettem, örömmel vettem észre, hogy a fiatal pár kifelé indul. A nő feltűnően kacéron öltözött szép nő volt. Ezt valóban félteni kell. Asztalukhoz most magányos nő ült le. Ismét eljött a pillanat, amikor azt hittem, na most észre fogja venni főosztály- vezetőm a meghajlásomat. De nem ő, hanem az újonnan érkezett nő vette észre, és kedvesen visszamosolygott. Ügy látszik, megtetszettem neki. Űjabb két eredménytelen próbálkozás után fizettem és eltávoztam. Másnap találkoztam Kelemennel, barátommal, aki most vidéki részlegünkben dolgozik. Szemrehányó hangon mondta: — Nem érdemied meg, hogy szóba álljak veled. Tegnap tízszer is odaköszöntem neked az Arany pulykában az asztalodhoz, de hiába erőlködtem, sehogy se akartál észrevenni... Palásti László | Jrádió MELLETT Zakariás Lajosnak „háttérproblémái” vannak, az események és a helyzetek, meg az emberek iránti teljes bizalmatlanságtól vezérelve minduntalan azt kérdezi: Mi van a háttérben? Mármint a dolgok hátterében. Mint már a hangjáték első negyedórájában kiderül, „a háttér” nem más, mint a 26 éves, nőtlen, albérlő fiatalember zsúfolt és fülledt fantáziája, amely nem hagyja őt nyugodni. A Csűr ka István teremtette figura gondolatait az albérletkeresés gondján kívül egyetlen téma foglalja el komolyan, s ez A Nö. „Menyasszonyai” gyakori (hetente való) váltogatásá- sa egyik oka volt az eddigi albérletből való kiűzetésének, s egy újabb nő felbukkanása újabb bonyodalmak forrása, és végül mindebbe „bejátszanak” a fantáziaképek nőalakjai. Ez a cselekvést pótló dús fantázia jelenetsor, amely inkább jellemző a 13—16 éves kamaszokra, 6 a többi figura és a helyzetek (a valóság tartományában kialakult helyzetek) abszurditása, sőt a cselekmény ad abszurdum vitele, a képtelenségben való feloldása olyan groteszk légkört teremt a figurák körül, hogy ennek írói indítéka bizonyára a kigúnyolás. Együttérző kigúnyolás, ami már a hangjátékban. Mert az író egy irreális világot alkotott Zakariás Lajos köré (ezzel szatirizálva a Zakariás Lajosok életstílusát), de ezt a nevetségessé tételt egy megbocsátó gesztussal iróniává enyhíti. Ami (mármint az irónia) részben indokolt lehet (hiszen ezek az otthon nélküli, az életerőtől állandó izgalmi állapotban lévő fiatal férfiak tulajdonképpen szerencsétlenek), de akkor elejétől végig az irónia hangneme lett volna indokolt, nem pedig a keményebb gúnyé. A rendező Varga Géza tudta ezt, ezért az ironikus hangot igyekezett uralkodóvá tenni az egész hangjáték folyamán, de a szatírát sugalló képtelen helyzetek ellenálltak neki. Az Űj falusi krónika című állandó műsor múlt heti témája csak látszólag volt csupán az, hogy miként lehet segíteni a falusi értelmiségiek lakásgondjainak megoldásában. Ebben jelen volt egy másik téma, másik gond is: hogyan lehet még több értelmiségit (agrármérnököt, pedagógust és másokat) a mező- gazdaságnak, a falunak, tehát a nem városnak megnyerni. Körültekintő volt ez az összeállítás, de az lenne jó, ha a jövőben az ehhez hasonló témájú műsorok valami újat is tudnáaz enyhébb irónia fogalmába tartozik. Ez pedig teljesen ellentmond (műfaji lényegénél fogva) annak a világnak, amit Csur- ka István teremtett ebben nak adni, olyan ötletet, ötleteket, amelyek valóban nagyot lendíthetnének az ügyön. Seregi István 3KÉPERNYŐ ELŐTT Többnyire minden műsorhéten van valami olyan produkció, amely — sajátosságával vagy művészi kvalitásaival kiemelkedve a többi közül — megadja az egész program karakterét. Ilyen volt az elmúlt héten a televízió II. nemzetközi karmesterversenye középdöntőinek, döntőjének és gálaestjének közvetítéssorozata, amelynek a hatását az időbeli sűrítés még jobban fölfokozta. Túl a verseny magas rendű zenei értékén (ennek elemzése a szakemberek dolga) és ki- nek-kinek sok gyönyörűséget, maradandó élményt nyújtó voltán (komoly zenei „befogadóképessége” szerint), újra csak elgondolkodásra késztet a tévé beláthatatlan közművelődési hatása. Amit ez a műsor a leg- fajsúlyosabb és legigényesebb muzsika népszerűsítésében adott, csak úgy tudnánk lemérni, ha valamiféle statisztika egyáltalán készülhetne arról, hogy hányán ültek a tévékészülékek előtt olyanok is, akik nemigen járnak hangversenyekre, s a rádiógombot is sürgősen továbbcsavarják a „nehéz” muzsika hallatán... (A közel 110 ezer közönség- szavazat mindenesetre ilyen tömeghatást jelez.) Egy nagy színésznőt, Anna Magnanit láthattuk szerdán Az autó című, sok hiteles apró megfigyelést és társadalmi kömyezetrajzot tartalmazó — bár kissé túlnyújtott — olasz tévéfilmben. A semmiképpen nem kommersz, érdekes epizódokból lazán összefűzött alkotás gyengéje a megfelelő szereplői ellenpontozás hiánya volt: Anna Magnani partnerei szürkeségbe vesztek. Az őt kirobbanó „olaszos” temperamentummal szinkronizáló Szemes Mari viszont minden tekintetben méltó volt hozzá. Talán a rádió korábbi, érdemesnek bizonyult gyakorlatát követve, a tévé szórakoztató főosztálya is megkezdte a kizárólag vidéki színházak művészeivel való műsorkészítést. Jobb későn, mint soha, s a kezdeményezés feltétlenül dicsérhető. Vasárnap este Ö, azok a régi szép házasságok címmel a békéscsabai Jókai Színház vidám estjének sugárzásakor majdnem mindig kellemesen szórakozva ismerkedhettünk a legalábbis nekünk új arcokkal, színészi egyéniségekkel. Kár, hogy a négy jelenet közül egyik sem volt friss, mai, s a „problematika” néha kissé álmosított is. (Az ifjabb generáció egyik-másikára, pl. Molnár Ferenc Menyegzőjének hozománybonyodalmaira némileg értetlenül csodálkozhatott rá.) Courteline Családi jelenet c. rövid bohózatát (Gállfy László és Felkai Eszter stílusos előadásában) és Gábor Andor jelenetét (Haspók úr ebédel, Körösztös István és Szentirmay Éva remek figurákat „hozott”) élveztük a legzavartalanab- bul. Merkovszky Pál J
