Kelet-Magyarország, 1977. május (34. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-18 / 115. szám

1977. május 18. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Mitől lehet jóízű az élet? BESZÉLGETÉS S. HEGEDŰS LÁSZLÓVAL, A HAZAFIAS NÉPFRONT ORSZÁGOS TANÄCSA TITKÁRÁVAL A népfrontszékházban beszélgetünk S. Hegedűs László országgyűlési képviselővel, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkárával olyan kérdésekről, amelyek örök­zöldeknek is nevezhetők, mégis napjaink­hoz kötötten elevenek. Témáink: milyen az emberek közérzete a fejlett szocialista tár­sadalom építésén munkálkodó Magyaror­szágon? Milyen a közvélemény és a közhan­gulat? Hogyan számol ezzel a politikai, az állami vezetés? És így tovább. — Milyen hát az emberek Jó-e vagy árnyékolt? közérzete? — Inkább azt mondanám, árnyalt. Ezt nem azzal a közhellyel magyaráznám, hogy minden ember különbözik egymástól, tehát ebből eredően különféleképpen viselkedik, különféleképpen ítéli meg önmaga helyze­tét és a társadalom állapotát. Amennyiben megelégednénk ezzel a sablonhivatkozással, biológiailag talán igazat mondanánk, de po­litikailag pontatlanok lennénk. A különbsé­gekre tennénk a hangsúlyt. Inkább azt mon­danám, hogy Magyarországon az életmód egységesebbé válásának folyamata jellemzi a társadalom fejlődését, még hozzá egy ma­gasabb szintű életmódé, és ez a felismert, közös érdekű célok fokozatos megvalósításá­nak eredménye. Magasabb szinten integrá­lódik a közgondolkodás is, egységesebb sa­ját helyünk, emberi létünk értelmének meg­ítélése a társadalomban. ^ — Ez valami amely idegen i uniformizálódást sejtett . jó közérzetű élettől. — Nem így van. Nem szabad elfelejte­ni, hogy a szocialista építés politikai, gaz­dasági, kulturális vezetése nem tagadja, sőt számontartja és érvényesíti a különböző ér­dekeket, miközben ügyel az elsődleges kö­zösségi érdek csorbíthatatlanságára. Vannak és keletkeznek ellentétek. Viszont a közös érdekű célok kitűzése, azok elérése az ellen­tétek feloldását és újabb ellentmondások keletkezését hozza magával. Ez állandó fo­lyamat, az élő, a fejlődő szocializmus vérke­ringése tehát nem meszesedhet el. Nincs szükség az emberek jólfésült uniformizált- ságára. Az ellenkező az igaz. — Ezek szerint a közvélemény észrevé­telező, bíráló magatartása természetes magatartás? — A közvélemény szerepe egyre na­gyobb. Az alkotó elégedetlenség — nem egy­szer hangsúlyoztuk — a szocialista társada­lom normális emberi állapota. Magunk is serkentjük minden eszközzel, a szocialista demokratizmus erejének szüntelen növelé­sével a színesebb, elevenebb,, vitatkozóbb közéletiséget. Ennek eredményeként mind többen foglalkoznak országunkban a köz­ügyekkel. És ma már az emberek érdeklő­dőbbek, tájékozottabbak. Megalapozottabbak az észrevételeik, javaslataik, öt-tíz évvel ez­előtt gyakori volt az olyan követelés, amely önmagában indokolt volt, csak éppen a megvalósítást tíz-tizenöt év távlatában lehe­tett elképzelni. Ma a javallatok többsége re­álisabb, figyelembe veszi a népgazdaság, a társadalom valóságos lehetőségeit. Sőt, gya­kori, hogy az emberek éppen a szerényebb, takarékosabb megoldásokat szorgalmazzák, maguk is keresik ennek lehetőségeit. — A van. vezetésnek tehát könnyebb dolga — Nem hiszem. Semmiképpen sem,, ké­nyelmesebb. A korábbiaknál bonyolultabb feladatokat kell meghatározni és megoldani gazdaságilag kiélezettebb nemzetközi viszo­nyok közepette és olyan népgazdasági hely­zetben, amikor csak az intenzív fejlesztés le­hetséges, és a rugalmas alkalmazkodásnak kell jellemeznie a vezetést. Nem lehet példá­ul úgy többet termelni, hogy felveszek még kétszáz munkást a gyárba, mert nincs feles­leges munkaerő. Tehát jobban kell szervez­ni a munkát, pontosabban és racionálisabban tervezni. — Azt mondjuk, Magyarországon jó a közhangulat és ugyanakkor erősebb a közérdekű észrevételezés, bírálat. Nincs ebben ellentmondás? — Szerintem nincs, mert éppen attól jó és demokratikus a közhangulat, hogy az em­berek határozottan, követkeábtesen, sokszor türelmetlenül bírálnak annak érdekében, hogy előbbre jussunk. Az alapállás a meg­határozó: fejlesszük következetesebben, eredményesebben társadalmi viszonyainkat, a szocialista építést. Nem mást akarnak, ha­nem a szocializmust. Bíznak a szocializmus­ban, bíznak abban, hogy a mi viszonyaink között értelme van az életnek. Ezért szól­nak, javasolnak, segítenek vagy akár zúgo­lódnak mind többen közügyekben. — Tehát általában így van. De érvé­nyes-e ez a kisebb közösségekre is? — Az élet kisebb csoportokban folyik: munkahelyeken, falvakban, városrészekben, ahol az emberek személyesen ismerik és be­folyásolják egymást. A népfrontnak tudato­san működnek bizottságai a kisebb közössé­gekben, városkörzetekben, apró falvakban is. Ezek a közösségek az emberi kapcsolatok fejlődését segítik, nagyon elevenek. Több év­tizedes hagyománya, tapasztalata van az ilyenfajta együttműködésnek. A régi mun­káskörökre, 48-as és olvasóegyletekre gon­dolok. Korszerű felújítására van kezdemé­nyezés Vas megye apró falvaiban, ahol a ki­ürült hivatali helyiségekben klubkönyvtá­rakat rendeztek be. Békés megye egyes vá­rosaiban az öregek napközi otthonait nappal az idősek használják, este az egész felnőtt lakosság birtokolja, előadások hangzanak el, tervismertetők, fórumok, találkozók a veze­tőkkel, szombat esténként pedig a fiataloké a hely. Ezekben a kisebb közösségekben leg­többször a lakóhelyről, a faluról, a városról esik szó, illetve arról, milyen ott az élet. Meg kell érteni, hogy sok helyen türelmetlenek, elégedetlenek a fejlődéssel. A kormány lakó­hely-fejlesztési koncepciója és az általános politikai célkitűzés is arra törekszik, hogy fokozatosan megszűnjenek a területi arány­talanságok. Természetesen nem a települé­sek szerepkörében és a magasabb szintű el­látásban, mert ezeknek mindig a város lesz a központja. Hanem a gyorsan szélesedő és bővülő alapellátásban — Nem túl rózsaszínű ez a kép? — Egyformán megtéveszt a rózsaszínű és a fekete szemüveg, mert mást mutat, mint a valóság. Senki nem mondja, én sem állí­tom, hogy Magyarországon minden ember mindennel egyetért, mindennel elégedett. Az a jó, hogy olyan közállapot, van, olyan köz­hangulat uralkodik, amelyben alkotó vita folyik egymás között, ha úgy tetszik, a veze­tés és az állampolgárok között. Eleven a kölcsönös véleménycsere, amelyben minden észrevétel fontos, tanulságos, mert így lehet elkerülni a nagyobb tévedéseket. Ettől lehet és ettől jóízű az élet. Soltész István V Fényeslitke. A Barátság II. távvezeték rendszerén áramlik a Szovjet­_________________unióból hazánkba érkező nyersolaj. Képünkön: Méhész Ferenc műszakvezető a vezérlőterem műszereinek segítségével kíséri figye­lemmel az áthaladó nyersanyag adatait. (Hammel József felvételei) NAPONTA: egy kilométer út Gombosvilla, talicska, gőz­henger — lassan csak mú­zeumban láthatók. Nyíregy­háza és Nagy kalló között az útépítők egészen más „kel­lékkel” dolgoznak. Egyik ne­hézgépük, a Vögele ritkaság- számba megy, mindössze hat ilyen gép van hazánkban. A gőzölgő fekete aszfalt nem taszítja, inkább vonzza a nap sugarait, a súlyos gépek is ontják a meleget, közelükben kb. 40 fokot mutatna a hő­mérő. A lebarnult munkások­nak nem a lapát, inkább a meleg a nehezebb. Az a dol­guk, hogy kiszolgálják a gé­peket, ügyelnek a méretekre, egyengetnek... Valameny- nyien szakmunkások. Az egyik legnehezebb fizi­kai munkát „szakmásították”. Ütépítő szakmunkás II. Feke­te István szocialista brigád­vezető is. A szikár, de erős ember már 1940-ben építette, foltozgatta az ország útjait. Ki tudná kiszámolni: hány tonna követ mozgatott meg azóta? A tröszt kiváló brigádja — Sokat kellett dolgozni, de biztos volt a kenyér. A há­ború után az utakon folytat­tam a munkát. 1950-ben jöt­tem a Nyíregyházi Közúti Építő Vállalat jogelődjéhez, azóta itt dolgozom. Mindig könnyebb-könnyebb lett a munkám és egyre közelebb kerültem borbányai ottho­nomhoz. Követ mostanában nem kell cipelnem, kubik- munkát sem végzek. ■ a lenne 80 esztendős. Két évvel ezelőtt, az MSZMP XI. kong­resszusán, teljes szellemi frissességgel tett felszólalá­sában is életének két fő vo­nulatát, a nagy képzettsé­gű tudományos dolgozó és a kommunista együvé tartozó kettősségét bizonyította. Egyik kiegészítő javaslata a tudomány termelőerővé vá­lása, a tudományos-technikai forradalom gyorsabb ütemű kibontakozása mellett adta le a voksot. A másikban politi­kai, társadalmi és gazdasági előrehaladásunk egyik alap­kérdése, az üzemi demokrá­cia lehetőségeinek kiteljesíté­se mellett állt ki. S mind­két javaslatát összefűzte a munkásosztályban és a párt politikájában való töretlen, őszinte hite. Már korán eljegyezte ma­gát a forradalmi mozgalom­mal, anyai ágon az osztrák szociáldemokrácia egyes ve­zetőihez is rokonság fűzte. Azonban az igazi vízválasztó életében — mint annyi má­séban nemzedékéből — az első világháború és a forra­dalmak voltak. Történelmet TUDÓS ÉS FORRADALMÁR Benedikt Ottó születésének évfordulójára csinált, amikor szabadságos katonatisztként gyújtó hatá­sú beszédével megakadályoz­ta egy katonaszerelvény frontra indítását. Nyilvánva­ló volt, hogy 1918-ban a Kommunisták Magyarországi Pártját választja tevékenysé­ge szinteréül. Hogy élete első időszakát döntően a politika, a forra­dalmi cselekvés tudatos vál­lalása uralta, azt már a pusz­ta felsorolás is bizonyítja. A Tanácsköztársaság idején a magyar párt bécsi politikai megbízottja, majd az utolsó három hétben Kun Béla sze­mélyes titkára. A proletár­forradalom leverése után — nem minden viszontagság és meghurcoltatás nélkül — si­került Bécsbe szöknie, ahol hamarosan az Osztrák Kom­munista Párt egyik vezetője, a politikai bizottság tagja lett. S miközben részt vesz a legforradalmibb munkás- mozgalomban, egyben elvég­zi a bécsi műszaki egyete­met is. A politikai tevékenység­gel párhuzamos és egyre je­lentősebbé váló mérnöki­konstruktőri tevékenysége miatt következik be élete második nagy fordulata. A Komintern hozzájárulásával, a szovjet kormány meghívá­sára egy fontos találmánya (villanymozdony újfajta von­tató motora) bevezetésére Moszkvába utazik. Az eddig főfoglalkozású forradalmár műszaki tudományokkal kezd foglalkozni. Egyetemi tanár, a tudományok dokto­ra, elismert szaktekintély lesz új hazájában. 1955-ben jött haza, a Mű­egyetem tanszékvezető taná­raként munkásságáért Kos- suth-díjjal és akadémiai tag­sággal jutalmazták. Már 69 éves, amikor őt nevezték ki az Automatizálási Kutató In­tézet igazgatójává — köz- megelégedésre. A XI. kongresszuson Kádár János, az MSZMP KB első tit­kára vitazáró beszédében felhívta a figyelmet Bene­dikt Ottó kongresszusi fel­szólalásában is tükröződő életének, harcainak nem hal­kuló jelentőségére: „a régi forradalmárok kritikus, konkrét, elvi, nyílt stílusát képviselte: megmondta, mi­vel ért egyet, minek örül; kifogásolta, amit nem vettek figyelembe, és általános ér­tékelést is adott, ötvenhétév harca után is úgy állt ide elénk, mint amikor elkezdte küzdelmét a munkásosztály ügyéért. Ma is sok szó esett róla, hogy tanuljunk egy­mástól. Azt tudnám ajánlani, hogy tanuljuk meg a régi forradalmárok nemzedékétől ezt az ifjúi lelkesedést és tü­zet.” dérer — A szakmunkás ismeri az aszfalt összetételét, azt is, hogy mennyi idő alatt köt, hül és tömörül. Kijavítom a gép hiányos munkáját, külö­nösen a szélekre kell vigyáz­nom. A szervezés is a szak­mához tartozik. Régen 22-en dolgoztunk egy ekkora szaka­szon, most 16-an is elegen vagyunk. A jól szervezett és jól vég­zett munkát kormánykitünte­tés és a 25 éves szolgálatért járó kitüntetés fémjelzi. A kollektíva, vagyis a „Fekete brigád” május I-én másod­szor kapta meg az Ütépítő Tröszt Kiváló Brigádja cí­met. A szakmunkássá válás is valamennyiőjüknek erköl­csi és anyagi elismerést je­lentett. Az egyik fiatalabb szak­munkás Tóth János: — A személyi igazolvá­nyomba tavaly ezt írták be: „Útburkoló és • karbantartó szakmunkás”. A fizetésemet pedig havi 400 forinttal emel­ték. így nyáron megkeresem az ötezret is. Mindez nem ment máról holnapra, öt év­vel ezelőtt jöttem ide segéd­munkásnak. Napkorról járok dolgozni, de bíztattak, hogy végezzem el a 8. osztályt. El­végeztem és a múlt évben el­küldték Debrecenbe egy 6 hó­napos tanfolyamra. Aszfalt és matematika — Miket tanult a tanfolya­mon? — Egyebek közt matemati­kát, műszaki rajzot, anyagis­meretét, történelmet. Egy sor szakmai fogásra is megtaní­tottak Az úthengeres szakmája, munkakörülménye is válto­zott. Kovács János sárga munkásruhában vezeti a sár­ga úthengert. — Láttam a tv-sorozatban a fekete masinát. Az ötvenes években én is olyat vezettem állva és huzatban. Hogy jó órában mondjam, meg is ed­ződtem, még soha nem vol­tam betegállományban. Ez az úthenger persze sokkal ked­vesebb. Olyan az ülése, mint egy személygépkocsié, Diesel­motorja meg kevésbé sérti a fülemet. De mondhatok más­fajta különbséget is. A gőzös óránként hatossal közleke­dett, ez egy óra alatt csak öt kilométert „robog”. Az útépítés mégis keve­sebb munkával jár és gyor­sabban halad. Az új keverő­telepről éppen most érkezik egy billenős Skoda forró, sis­tergő aszfalttal. Rakományát lassanként az útépítő gép tar­tályába engedi, közben lépés­ben halad előre. A gép kö­veti. Nyomukban mintegy 6 méter széles, részben le is hengerelt aszfaltút gőzölög. Mit tud a Vögele? — kérdez­zük Fekete Ferenc gépkeze­lőt. (Nem úthengeres.) A 4,5 milliós Vögele — NSZK-beli, automata út­építő gépről van szó. Beállí­tás után az automatika szin­tez, ami azt jelenti, hogy egyenletesen, mintegy 20 cen­ti aszfaltszőnyeg kerül a régi útra. Természetesen úgy, hogy a gödrök telítődnek. A menet közben terített, el­egyengetett és méretre sza­bott anyagot a gép mintegy 80 százalékban tömöríti is. Az úthengerre már csak 20 szá­zalékos munka vár. Ügyes gép, persze az ára is megvan: 4,5 millió forint. Ha üteme­sen érkeznek a Skodák és jól együttműködünk a szakmun­kásokkal, naponta egy kilo­métert haladunk előre. Haladás közben fel-feltű- nik valaki és hideg szódavizet spriccel a pohárba. A nehéz nap után nem mindenki megy haza. Többen egy akácos ár­nyékába sietnék, ahol sárga lakókocsik nyújtanak pihe­nést. A hosszított műszak miatt már reggel ötkor csö­rög az óra. Hatkor mindenki ismét a helyén lesz, hogy egy kilométernyi szakaszon jobb legyen az út. Nábrádi Lajos Vásárosnaményban, a forgácslapgyárban a Testvé­riség vezetéken érkező gáz fűti a szárítódobok ka­zánjait. Képünkön: Túsza Sándorné kazánkezelő kémleli az égés folyamatát. (H. J. felv.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom