Kelet-Magyarország, 1977. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-15 / 87. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. április 15. Közlemény az MSZMP KB 1977, április 13-i üléséről saink, falvaink arculatát; városrész nagyságú új lakótelepek jöttek létre. O Az 1976. évi gazdálkodás végleges adatai alapján megállapította, hogy a népgazdaság fejlődése fő tendenciáiban megfelelt gazdaságpolitikai törekvéseinknek, alapvetően a kijelölt irányban haladt. A gazdasági növekedés azonban a vártnál kisebb lett. A nemzeti jövedelem elosztása ugyanakkor igazodott a terv céljaihoz és a lehetőségekhez. A belföldi felhasználás — a fogyasztás és a felhalmozás — a termelési eredményekkel és az egyensúlyi követelmények betartásával összhangban növekedett. A tervezettnek megfelelően javult a külkereskedelmi mérleg egyenlege. Figyelembe véve a múlt évi gazdálkodás eredményeit, mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy az idei terv gazdaság- politikai céljait, fő előirányzatait maradéktalanul teljesítsük. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy ez évben megközelítően elérjük az V. ötéves terv első két évére tervezett fejlődést. Ehhez a feltételek adottak. © Az első negyedév tapasztalatai alapján a Központi Bizottság megállapította, hogy az 1977. évi népgazdasági terv végrehajtása megfelelően indult, az eddigi eredmények biztatóak, a munka jó irányban halad. Ebben fontos szerepe van annak, hogy a terv kidolgozása az előző évekhez képest korábban, gyorsabban és szervezét- tebben történt. A vállalati tervekben a nép- gazdasági célok megfelelően érvényesülnek. A vállalatok nagyobb figyelmet fordítanak a műszaki színvonal emelésére, a termelés gazdaságosságának és a termékek minőségének javítására, a termékszerkezet korszerűsítésére, a fokozottabb anyag- és energiatakarékosságra, a munka- és üzemszervezés tökéletesítésére. Arra törekednek, hogy javuló színvonalon elégítsék ki a hazai igényeket, és teljesítsék exportfeladataikat. Mindez a gazdaságirányító és gazdálkodó szervek, valamint a dolgozó kollektívák összehangolt munkájáról tanúskodik. O Az év első negyedében meggyorsult a termelés növekedése: az ipari termelés 5 százalékkal volt nagyobb, mint a múlt év azonos időszakában. A termelékenység gyorsabban emelkedett, továbbra is meghaladja a termelés növekedését. Az építőipar termelése 10 százalékkal nőtt. Az év első három hónapjában több lakást építettek és adtak át, mint az előző esztendő azonos időszakában. A mezőgazdasági üzemek termelési előirányzatai alapvetően összhangban vannak a népgazdasági terv céljaival. A mezőgazdaság dolgozói a tavaszi munkákat rendben, szervezetten végzik. A tervezettnél nagyobb területen vetett őszi kalászosok jelenlegi állapota kedvező. Zöldségfélékből és burgonyából a tavalyinál nagyobb mennyiségre kötöttek termelési szerződést. Az állattenyésztés fejlődése a tervezettnek megfelel, lehetővé teszi a lakosság kiegyensúlyozott húsellátását és az exportfeladatok teljesítését. A vasúti és a közúti szállítás a tervezettnek megfelelően alakult, az áruszállítási igényeket a korábbinál jobb ütemben elégítették ki. Az előző évinél szervezettebb és élén- kebb a külkereskedelmi tevékenység. A forgalom növekedett; mind a kivitel, mind a behozatal lényegesen nagyobb volt, mint a múlt év azonos időszakában. O A lakosság pénzbevétele a terv előirányzataival összhangban alakult. A munkabérek átlagosan 6 százalékkal nőttek. A termelő vállalatoknál a nyereségrészesedés — a prémiumokkal, jutalmakkal és más évközi kifizetésekkel együtt — országos átlagban 22 napi bérrel egyenlő. A termelőszövetkezeti dolgozók első negyedévi jövedelme mintegy 5 százalékkal növekedett. Az első negyedévben kiegyensúlyozott volt az áruellátás. Javult az áruk választéka és minősége, a forgalom növekedett, némileg meghaladta a tervezettet. A fogyasztói árszínvonal a terv előirányzatai szerint alakult. O A Központi Bizottság az első negyedévi tapasztalatok alapján megállapította, hogy az 1977. évi terv gazdaságpolitikai céljai, fő irányzatai helyesek, elérhetők. Az idei népgazdasági terv előirányzatainak maradéktalan megvalósításához mozgósítani kell erőinket, hogy a munka hatékonyságának fokozásával gyorsuljon a fejlődés üteme, emelkedjen a műszaki színvonal, tovább javuljon a népgazdaság egyensúlya, tervszerűen alakuljon a külkereskedelmi forgalom, és elérjük az életszínvonal emelésére kitűzött célokat. Fokozni kell erőfeszítéseinket a gazdaságos termelési szerkezet további fejlesztéséért, a beruházások tervszerű megvalósításáért. Jelentősen javítani kell az üzem- és munkaszervezést, a munkaerőgazdálkodást, nagy figyelmet fordítva a belső tartalékok feltárására. A feladatok megkövetelik az anyaggal, energiával, munkaerővel és pénzzel való még ésszerűbb takarékosságot és azt, hogy a tudomány hazai és nemzetközi eredményeit fokozottabban állítsuk a gazdasági fejlődés szolgálatába. Gondoskodni kell arról, hogy a növekvő termeléssel összhangban valósuljanak meg az előirányzott életszínvonalpolitikai célok, a lakosság áruellátása továbbra is kiegyensúlyozott legyen, a fogyasztói árszínvonal a tervezett keretek között maradjon. O Az 1977. évi népgazdasági terv társadalmi fogadtatása jó volt, dolgogó népünk megértette a feladatokat, és cselekvőén támogatja azok végrehajtását. A pártszervezetek, a kommunisták meggyőző, irányító, szervező munkájukkal erősítették a gazdaságpolitikai célok eléréséhez szükséges szemléleti és cselekvési egységet. A tervek ismertetése és végrehajtása érdekében eredményes munkát végeztek a szakszervezetek, a Kommunista Ifjúsági Szövetség, a tömegszervezetek és tömegmozgalmak, a sajtó, a rádió és a televízió. A társadalmi aktivitást nagyszerűen kifejezi a csepeli dolgozók kezdeményezése alapján a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére kibontakozott és országos méretűvé szélesedett munkaver- seny-mozgalom, amely jelentős nemzetközi visszhangot váltott ki. A Központi Bizottság nagyra értékeli a kezdeményezést, és elhatározta, hogy a legkiválóbb vállalatok, szövetkezetek és szocialista brigádok munkáját jubileumi zászló és oklevél adományozásával ismeri e!. A Központi Bizottság nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a kommunisták személyes példamutatással továbbra is segítsék a tervek megvalósítását. Felkéri a tömegszervezeteket, a társadalmi szerveket, felhívja egész dolgozó népünket, hogy öntudatos, fegyelmezett munkával járuljanak hozzá gazdasági feladataink sikeres teljesítéséhez. D A Központi Bizottság értékelte az 1961 és 1975 közötti időszak 15 éves lakásépítési tervének végre hajtását. Megállapította, hogy a terv legfőbb célja teljesült, az előirányzott egymillió új lakásnál kereken ötvenezerrel több épült. A lakáshelyzetben fordulat következett be, az elmúlt másfél évtizedben az ország lakosságának egyharmada költözött korszerű, új otthonba. Ez pártunk, kormányunk, népünk közös munkájának kiemelkedő eredménye. O Az onszág lakásállománya 1976 elejére elérte a 3 millió 500 ezret. A lakások minősége és felszereltsége javult. A komfortos lakások aránya háromszorosára, csaknem 40 százalékra, a kettő- és kettőnél több szobás lakások aránya pedig 37 százalékról 68 százalékra emelkedett. Enyhült a zsúfoltság: a 100 lakásra jutó személyek száma 351-ről 310-re, a 100 szobára jutó személyeké pedig 250-ről 170-re mérséklődött. Mindez jelentősen javította a lakosság élet- körülményeit. A házgyári hálózat létrehozásával kialakultak a tömeges lakásépítés feltételei. Modern, iparszerű technológiával jelenleg évi 50 ezer, a hagyományos építési módokat is felhasználva összesen 90 ezer új otthon épül fel. Az évente átadott lakások száma az 1960- as évek elejéhez képest megkétszereződött, 6 ezzel hazánkban a lakásépítés üteme elérte az európai országok átlagát. A növekvő lakásépítést szolgáló ipari háttér is fejlődött. Uj cement-, épületkerámiai, tégla- és cserépipari-, betonelem- és üveggyárakat helyeztek üzembe. Fokozódott az épületasztalos- és lakato6ipar termelése, a különböző szerelvények gyártása. Bővült a mélyépítőipar, valamint a szak- és szerelőipar termelése is. Az új lakótelepeken a kereskedelmi és szolgáltató egységek, az óvodák, a bölcsődék, az iskolák, a művelődési központok és az orvosi rendelők gyakran késéssel, de komplex módon épültek meg. A tömeges méretű lakásépítés kedvezően változtatta meg váro© A Központi Bizottság és a kormány 1970. évi határozata továbbfejlesztette a lakáselosztást és a lakbérrendszert. Nőtt a tanácsok szerepe a lakásgazdálkodásban, erősödött az elosztás társadalmi ellenőrzése. A közvélemény megértéssel fogadta, hogy a lakáskérdés megoldásából a lakosság anyagi erejéhez mérten vegye ki a részét. Társadalompolitikai céljainkkal egyezően a IV. ötéves terv időszakában újabb intézkedésekre került sor a munkáslakás-építés kiemelt támogatására, a három- és több gyermekes családok soron kívüli lakáshoz juttatására. O A Központi Bizottság megvitatta az új távlati lakásépítési program kidolgozásának irányelveit. A még ki nem elégített indokolt igényeket, az önálló lakásra jogosultak növekvő számát, a lakások fenntartásának és korszerűsítésének feladatait számba véve, a Központi Bizottság továbbra is fontos társadalompolitikai kérdésnek tartja a lakáshelyzet folyamatos javítását az állam és a lakosság együttes erőfeszítésével. A Központi Bizottság megbízta a Politikai Bizottságot és felhívta a Minisztertanácsot, hogy figyelembe véve az elmúlt 15 év tapasztalatait, a jelenlegi lakáshelyzetet és a párt XI. kongresszusán eltagadott program- nyilatkozatot, dolgozzanak ki új távlati lakásépítési tervet az 1976—1990 közötti időszakra. A javaslatot jóváhagyás véget terjesszék a Központi Bizottság elé. A Központi Bizottság a továbbiakban szervezeti és személyi kérdéseket tárgyalt és döntéseket hozott: — Sándor József elvtársat, a Központi Bizottság tagját, a KB-iroda vezetőjét saját kérésére, érdemei elismerésével felmentette osztályvezetői tisztségéből és nyugállományba helyezte; — Katona István elvtársat, a Központi Bizottság tagját felmentette a Népszabadság főszerkesztőjének tisztségéből, kinevezte osztályvezetővé és megbízta a KB-iroda vezetésével; — Nemes Dezső elvtársat, a Politikai Bizottság tagját felmentette a Politikai Főiskola rektori tisztségéből és kinevezte a Népszabadság főszerkesztőjévé; — Szabó József elvtársat, a Politikai Főiskola rektorhelyettesét rektorrá nevezte ki. (MTI) Munkás-katona nagygyűlés Budapesten A hazánkban tartózkodó vietnami katonai küldöttség amelyet Vo Nguyen Giap hadseregtábomok, a VKP Politikai Bizottságának tagja miniszterelnök-helyettes, nemzetvédelmi miniszter vezet, csütörtökön az Egyesült Izzóba látogatott el. A vendégek felkerestek több üzemcsarnokot, tájékozódtak a gyárrészlegek munkájáról majd forró hangulatú munkás-katona nagygyűlésen találkoztak a gyár és a főváros dolgozóinak képviselőivel. A nagygyűlés elnökségében helyet foglalt Borbándi János miniszterelnök-helyettes, Rácz Sándor, az MSZMP KE osztályvezetője, valamint a párt-, állami és társadalmi szervek számos képviselője, s a vietnami delegáció tagjai, továbbá Nguyen Phu Soai, a Vietnami Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete. A himnuszok hangjai után dr. Molnár Endre, a budapesti pártbizottság titkára köszöntötte a megjelenteket, majd Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter szólt a nagygyűlés résztvevőihez. Beszédében méltatta a vietnami nép nehéz küzdelemben kivívott, történelmi jelentőségű győzelmét, azt, hogy áldozatos, hősi küzdelemben megakadályozta a világ legerősebb imperialista hadigépezete szándékának megvalósítását. Ezt követően a vietnami katonai küldöttség vezetője lépett a mikrofonhoz, s tolmácsolta hazája népének és hadseregének üdvözletét. PINTÉR ANDRÁS NYÍREGYHÁZI VETERÁN VISSZAEMLÉKEZÉSEI Hozzászólásom 8—10 perces lehetett. A hallgatóság soraiban megdöbbenés, kínos csend. Választ várnak az előadótól. Az előadó feláll, de képtelen beszélni. Az elnök ránéz, látja, hogy nem tud koncentrálni. A feszültséget azzal oldja fel, hogy megköszöni az előadó beszédét, majd az én hozzászólásomat és elénekelteti a Himnuszt. Az elvtársakkal vidáman hagyjuk el az ipartestületi székházat. Megbeszéltük, hogy a következő vasárnap újra eljövünk. A tájékoztató szerint a következő előadás témája: kapitalizmus, bolsevizmus. Az előadás iránt az érdeklődés még fokozódott a múlt heti esemény miatt. A terem zsúfolásig megtelt. Az elnök örömmel állapítja meg, hogy a város lakossága milyen érdeklődést tanúsít korunk különböző kérdései iránt. Az előadó elmondja, hogy a kapitalizmus a társadalmak legfelsőbb foka. Legalkalmasabb az emberi képességek kifejlesztésére, a legnagyobb jólét biztosítására. A társadalom alapja a vallás, a hit és erkölcs. Ezt kell tovább fejleszteni stb. A bolse- vizmusban az egyéni képesség nem alakulhat ki, mert a kollektív szemlélet akadályozza azt. Hiányzik az egyéni képességet serkentő szabad vállalkozás. A társadalom alapja ott az ateizmus, mely ellentétben vem az emberrel született isten utáni vágy- gyal stb. Az első hozzászóló a katolikus legényegylet vezetője volt. ö is a vallást, az erkölcsöt tartotta a társadalom alapjának, amely meghatározza, hogy a gazdaság jó, vagy rossz irányba fejlődik. Már a primitív népek is érezték az istenbe vetett hit szükségességét. A bolsevizmusban az ateizmus a társadalom alapja és ez nem serkenti az egyént, hogy istenért, hazájáért és családjáért dolgozzon. Értesülése szerint a Szovjetunióban évről évre több imakönyv fogy, a bolsevizmus évei meg vannak számlálva. Ezután hozzászólásomban elmondtam, hogy az előadó és a hozzászóló összekeverte a fogalmakat. A vallás, a jog, az erkölcs nem a társadalom alapjához, hanem a felépítményéhez tartozik. Minden társadalomnak, a kapitalizmusnak és a kommunista társadalomnak is van gazdasági alapja. A két társadalom közötti különbséget az határozza meg, kinek a birtokában vannak a gyárak és a földek stb. A karzaton Fekete Pál tanonciskolái tanár 10—15 fős csoporttal nagy füttykoncertbe kezdett. Kiabáltak, hogy „ne engedjék meg a kommunista propagandát!” A földszinti polgári hallgatóság csendet kért: „engedjék a hozzászólót beszélni!” A karzat azonban nem hagyta abba. Az elnök kénytelen a rendezvényt berekeszteni. Az előadás botrányba fulladt, a jelenlévők elítélték a botrányokozókat. Teljes erkölcsi győzelmet arattunk. A tíz tervezett előadásból csak másfelet sikerült megtartani, a többit maga a rendezőség állította le. Az előadások célja az lett volna, hogy „legyein egy ideológiailag edzett közvélemény, mely érvekkel tud szembeszállni a kommunista eszmékkel”. 1939 tavaszán Jókai Ferenc főispán arra kért, jelenjek meg nála egy megbeszélésre. A megállapított időben megjelentem. Közölte, hogy országgyűlési választások lesznek, szeretné, ha mi nem indulnánk, a képviselőjelölt hajlandó volna anyagi támogatást adni, amiből kifizethetnénk a munkásotthon bankadóságát. A képviselőjelölt dr. Éber Antal gazdag pesti tőkés, több iparvállalatnál és banknál igazgatósági tag, nagy mennyiségű részvény tulajdonosa. Közöltem vele, hogy ebben a kérdésben nem határozhatok, csak a pártvezetőség, ö tudja ezt, mondotta, de az a kérése, terjesszem a dolgot a pártvezetőség elé és ott támogassam. Két nap múlva megjelent a pártban a Független Kisgazdapárt két képviselője, Lovas-Kovács és Szmolár, bejelentették indulásukat a választáson és az volt a kérésük, hogy támogassuk jelöltjüket. A megbeszélésen Fazekas János és Sajben András is jelen volt. Abban állapodtunk meg, hogy pár nap múlva választ adunk, összehívtuk az összvezetőségi ülést és abban állapodtunk meg, hogy előterjesztjük a főispán javaslatát, de elhallgatjuk a főispán részéről felajánlott pénzt, mert ez esetleg megosztaná az Ö6szvezetőséget. A bankadósság súlyos teher volt, megszüntetésének még a lehetősége is kísértésbe ejtené a vezetőség egy részét. Előterjesztettem a két ajánlatot a választáson való együttműködésre és javasoltam a kisgazdapárt támogatását. Megindokoltam, hogy mint munkáspárt, nem támogathatjuk a kormánypárt jelöltjét. A kisgazdapárt célkitűzései sem egyeznek meg a mienkkel, de jobb híján és a jövőbeni együttműködés miatt támogassuk őket. A döntés egyhangú volt; szavazatunkkal a kisgazdákat támogatjuk. A főispánnal közöltem a vezetőség döntését. A választás előtti napon a Nyírvidék első oldalán jelent meg nagy betűkkel, hogy a kisgazdapárt jelöltje visszalépett, a szavazás egy jelöltre történik. A választáson országos vereséget szenvedett a szociáldemokrata párt. Képviselőinek száma 11-ről 5-re csökkent. Nem segített az uralkodó osztályhoz való dörgölődés, sem a „névadó ünnepség”. Hiába mondta a képviselőházban az egyik szociáldemokrata képviselő, hogy „mi nem a kapitalizmust akarjuk megszüntetni, csupán a káros kinövéseit lenyesegetni”. Az uralkodó osztályok nem a párt országos vezetőségét tartották veszélyesnek, hanem elsősorban vidéki szervezeteit, akik felett a központ nem tudta érvényesíteni akaratát. A választások után Kéthly Anna lejött Nyíregyházára népgyűlést tartani. A súlyos választási vereség után is igyekezett a régi nótát fújni: „parlamenti demokrácia, szorosabb együttműködés a nyugati szociáldemokrata pártokkal, az angol munkáspárttal és elkülönülés a kommunistáktól”. Jó szónok, és jó taktikus Kéthly Anna. Ismeri a vidéki szervezetek felfogását és hangulatát. Nem intéz éles támadásokat a kommunisták ellen, csupán „elhatárolja magát tőlük”. Sikerét azzal éri el, hop: erőteljes támadást indít a jobboldali irányzatok ellen. A kormányt azért korholja, hogy nem tesz ellenük semmit. Támadja a kormányt, hogy fontos szociálpolitikai intézkedéseket nem valósított meg. Ezek olyan kérdések, amelyek a rendszer alapvető érdekeit nem veszélyeztetik. A retiküljében mindig tartogat egy kis csemegét a kormányon belüli frakcióharcokról, a kormány és a jobboldal ellentéteiről, amit pártvezetőségi üléseken vagy csoportos beszélgetéseken elmond.
