Kelet-Magyarország, 1977. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-07 / 81. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977, április 7. TELEX.. BUDAPEST Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára táviratban üdvözölte Le Duant, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkárát 70. születésnapja alkalmából. VARSÓ Edward Gierek, a LEMP KB első titkára és Piotr Ja- roszewicZ, a lengyel minisztertanács elnöke fogadta azt a szovjet kormányküldöttséget, amely Vlagyimir Kirillin miniszterelnök-helyettes vezetésével érkezett Varsóba a szovjet tudomány és technika napjainak megnyitására. RÓMA Súlyos politikai provokáció történt Olaszországban: elrabolták Guido de Martinót', a szocialista párt volt vezetőjének, Francisco de Martinónak 34 éves fiát, az OSZP nápolyi szervezetének titkárát. Craxi szocialista főtitkár „hallatlan politikai merényletnek” nevezte az emberrablást. Először fordul elő, hogy egy neves, kiemelkedő politikai vezető családtagját hurcolják el emberrablók, s az eset minden bizonnyal felkavarja a közvéleményt. WASHINGTON Az amerikai szenátus költségvetési bizottsága jóváhagyta az 1978-as költségvetési évre vonatkozó 11,9 milliárd dolláros katonai költségvetési javaslatot. NEW YORK A Kurt Waldheimhez, az ENSZ főtitkárához érkező levelek arról tanúskodnak, hogy a világszervezet tagállamainak jelentős része támogatja a Szovjetuniónak a leszerelési világértekezlet összehívására vonatkozó javaslatát. LISSZABON A Portugál Kommunista Párt Központi Bizottsága április 3—4-i tanácskozásán megvitatta a gazdasági-társa- dalmi-politikai helyzetet és megjelölte a párt feladatait. A KB határozatát ismertetve Cunhal, a PKP főtitkára kedd esti lisszaboni sajtóértekezletén bejelentette, hogy május 7—8-ra országos értekezletet hívnak össze. Legalizálják a Spanyol Kommunista Pártot? A kilenc spanyol ellenzéki párt, közöttük a kommunisták képviselőit tömörítő bizottság ülést tartott. Ezen a résztvevők állást foglaltak az ország valamennyi politikai pártjának legalizálása mellett és javasolták Suarez kormányfőnek, hogy e kérdésről mielőbb folytasson tárgyalásokat az ellenzéki erők bizottságának közös képviselőjével. A tanácskozásról kiadott közlemény megállapította: a Spanyol Kommunista Párt és más politikai szervezetek törvényes működésének engedélyezése körüli bizonytalanság megingathatja a választások hitelét és azzal a veszéllyel fenyegethet, hogy a demokratikus erők boj kottái ják a szavazást. Ez utóbbi elkerüléséért a bizottság felszólította a kormányt, teljes mértékben ismerje el a politikai szervezkedés jogát és oldja meg a szakszervezeti szabadságjogokkal kapcsolatos problémákat. „A szak- szervezetekkel kapcsolatos kérdéskör — hangsúlyozza az ellenzéki pártok közleménye — elválaszthatatlan a politikai szabadságjogoktól.” A bizottság Francisco Fernandez Ordonez kereszténydemokrata politikust bízta meg a madridi kormánnyal folytatandó tárgyalások irányításával az ellenzéki erők részéről. A Reuter iroda szerint a Spanyol Kommunista Párt szóvivője kedden derűlátóan nyilatkozott a párt legalizálásának esélyeiről. Eszerint esetleg már a jövő héten sor kerülhet a kormány pozitív döntésére, a kommunisták törvényes működésének engedélyezésére. A többi hír- ügynökség nem erősítette meg az értesülést. Szadat igénye: 10 milliárd dollár Mindkét fél Washington és Kairó erősödő barátságát hangsúlyozza, miközben Szadat egyiptomi elnök szerdán még több amerikai gazdasági és — feltehetően — katonai segély ígéretével utazott el az Egyesült Államokból. Az egyiptomi államfőt Carter elnök hangsúlyozott szívélyességgel üdvözölte, mint olyan embert, akitől Amerika nemcsak közel-keleti, hanem afrikai terveinek támogatását is elvárja. A kairói kormány (Izrael után) a második legnagyobb amerikai gazdasági segélyt kapja a Közel-Keleten: évi 900 millió dollárt. A Newsweek értesülése szerint Szadat ezúttal még többet igényelt, egyfajta „arab Marshall- terv” keretében a következő három évben összesen 8-10 milliárd dollárt szeretne kapni. Szadat több száz harci repülőt, harckocsi-elhárító rakétákat és más fegyvereket is kért az amerikai kormánytól. Carter óvakodott attól, hogy nyilvánosan elkötelezze magát, hiszen a kongresszusban nagy ellenzéke van Egyiptom felfegyverzésének. Űj és „kiskapunak” tekinthető szempont, hogy Szadat ezúttal — összhangban Washingtonnal — sietett elítélni „külső hatalmak afrikai beavatkozását” — magyarán: állást foglalt a Szovjetunió, Kuba, más szocialista országok és az afrikai felszabadító mozgalmak kapcsolatai ellen. Szadat melegen méltatta Carter elnöknek a paleszti- naiak saját házához való jogáról tett újszerű kijelentéseit, anélkül, hogy viszonzásul tisztázódott volna az amerikai álláspont. Carter megfogalmazását a Fehér Ház utólag úgy értelmezte: az elnök „előnyben részesítené” ha a palesztinaiak Jordánia keretében kapnának otthont. KÍNA Mi változott és mi folytatódik? A múlt másfél esztendőben gyors egymásutánban elhunytak Kína legismertebb vezetői. Haláluk sorrendjében: Tung Pi-vu ügyvezető államelnök, Kang Seng, a párt központi bizottságának alelnöke, az állambiztonsági ügyek vezetője, Csou En-laj miniszterelnök, Csu Te, a népi gyűlés állandó bizottságának elnöke és Mao Ce-tung, a Kínai Kommunista Párt elnöke. A KKP volt elnökének posztjára Hua Kuo-feng került, aki egyben a miniszterelnöki funkciót is betölti. A régóta dúló hatalmi küzdelemben is fontos fordulat történt. Rendkívül határozott és gyors intézkedéssel erőszakkal távolították el a hatalomból, egyúttal kizárták a pártból a politikai bizottság négy tagját: Csiang Csinget, Mao feleségét, a kulturális politika irányítóját, Csang Csun-csiao miniszterelnökhelyettest, a hadsereg politikai főcsoportfőnökét, a sanghaji pártbizottság első titkárát, Van Hung-vent, a párt alelnökét, a sanghaji pártbizottság harmadik titkárát és Jao Ven-jüant, a sajtó- és propagandaügyek irányítóját, a sanghaji párt- bizottság második titkárát. Hasonló sorsra jutott a Zsenmin Zsipao, a pekingi rádió, az Űj Kína hírügynökség több vezető szerkesztője és mások. A hatalmi vetélkedés, s vele együtt a követendő úttal, módszerekkel kapcsolatos megosztottság azonban még korántsem ért véget. Erre vall például a párt- és állami élet sok betöltetlen, kulcsfontosságú posztja: a KKP X. kongresszusa után választott politikai bizottság tagjainak közel fele, a politikai bizottság állandó bizottságának pedig többsége hiányzik. Az új vezetés bizonyára mindent el fog követni, hogy megerősítse, konszolidálja helyzetét, pozícióját és megszilárdítsa az ország egységét. Ebből a célból mindenekelőtt a kulcsszerepet betöltő hadseregre, Kína legszervezettebb erejére támaszkodik. Ezt szolgálják a pártban, az állam- és a propagandagépezetben országszerte folyó tisztogatások a „négyek bandájának” hívei, ellen. Mint ahogy alighanem ez a célja a párt sorainak felülvizsgálatát célzó, még az idén sorra kerülő újabb „munkastílusjavító mozgalomnak” is. De a legnagyobb erőfeszítés láthatóan azt a célt szolgálja, hogy a figyelem középpontjába állítsák a termelést, amely egyaránt alapvető feltétele a világpolitikai ambícióknak, és annak is, hogy javítani lehessen az elmaradott körülmények között élő' tömegek helyzetén. Mindezt egységbe foglalja a felhívás a „nagy rend” megteremtésére, szemben a „nagy zűrzavarral”, amelyet az eddigi hivatalos kínai propaganda méltatott, de amelyet most mint károsat elítél, és amelyért a „négyek bandáját” teszi felelőssé. A „nagy rend” jelszava hivatott levezetni a múlt évek politikája okozta feszültségeket, a felhalmozódott megannyi ellentmondást, s kielégíteni a közel két évtizede szüntelen kampányokba belefáradt, rendre és nyugalomra vágyó tömegek igényeit. Kína a nemzeti jövedelem abszolút nagysága tekintetében a világon a a hatodik-hetedik helyen áll ugyan, a gazdasági fejlettség valóságos színvonaláról hitelesebb képet ad, egy főre számított nemzeti jövedelem tekintetében azonban a 92. helyet foglalja el az államok sorában. A külpolitikában változásokról gyakorlatilag nem beszélhetünk. Az éles szov- jetellenességről tanúskodó megnyilatkozások, a szovjet-kínai határtárgyalások meddőségre kárhoztatása és ezzel párhuzamosan a kínaiamerikai kapcsolatok szovjetellenes alapon történő fejlesztésére tett felajánlkozások, a NATO melletti kínai állásfoglalások, a Közös Piac úszítása, hogy tagadja meg a kapcsolatok felvételét a KGST-vel, aligha biztató jelek. Keresztezik a szocialista közösség külpolitikai törekvéseit, miközben kárt okoznak a Kínai Népköztársaságnak. Mindezzel párhuzamosan a pekingi vezetés mindenekelőtt a kapitalista nagyhatalmakkal fűzi szorosabbra kapcsolatait. A szocialista országok és kommunista pártjaik — köztük a mi pártunk — figyelmét közben nem kerüli el az a pekingi taktika, amely a szocialista országok irányában differenciált politikát folytat és olyan látszatot kelt, mintha csak a Szovjetunióval, az SZKP-val lenne vitája. A Szovjetunió és a többi szocialista ország, köztük hazánk — miként a múltban, úgy a jövőben is — visszautasítja a soraink megbontására irányuló próbálkozásokat, »ugyanakkor mérlegelik a súlyos kínai örökség terheit messzemenő türelmet is tanúsít. A türelem és készség a kapcsolatok javítására a szocialista országok részéről nem jelent alkút az elvekben. Feltételezi viszont, hogy a kapcsolatok normalizálására irányuló törekvések nem maradnak egyoldalúak. Várnai Ferenc I Harcosfévtizeclékl PINTÉR ANDRÁS NYÍREGYHÁZI VETERÁN VISSZAEMLÉKEZÉSEI A sajtó azonban nagy lármát csapott. A Nyírvidék, a Szabolcsi Hétfő első oldalon közölte, hogy „Halálfejes kommunista röpiratok jelentek meg. Letartóztatták a szociáldemokrata párt vezetőjét, Pintér Andrást.” A Szabolcsi Hétfő azt is közölte, hogy Nyíregyházán megalakult a Népfront. A cikket átvette az Új Nemzedék, Kolozsvári-Borcsa Mihály vezércikkben foglalkozott a Népfront megalakulásával. Drámai hangon hivatkozott a spanyol polgárháborúra, „melyet a Népfront idézett elő.” Követelte a kormány erélyes fellépését, stb. Egy hét múlva Gosztonyi Ignác egy csomag MKP-röpiratot hozott. Átadta Pál Ferencnek, aki egy részét átadta Sajbenéknak, a többit Pállal szétosztottuk. A terjesztés szervezetten történt,-a rendőrségnek a nyomozás során kiindulási alapja sem volt. Pálnál és Sajbennél házkutatást tartottak, de nem találtak semmit. Az akció hatására a rendőrség rendszeres látogatója lett a Munkásotthonnak. Azzal a követeléssel álltak elő, hogy: 1. Közöljük a rendőrséggel tagjaink névsorát; 2. Kik tartoznak szakszervezetekhez és kik a párt tagjai. Kérésüket elutasítottam azzal, hogy mimt legális politikai párt, nem vagyunk kötelesek tagjainkról kimutatást adni a rendőrségnek. A pártvezetőséggel megtárgyaltuk a rendőrség kérését. Ügy határoztunk, ha újra kérik, azt mondjuk, kiadjuk, de csak abban az esetben, ha ezt írásban kérik. Célunk az volt, ha kapunk a rendőrségtől ilyen írást, akkor a Népszava hasábjain országos botrányt rendezünk. A névsort azonban semmilyen körülmények között akkor sem adjuk ki. Pár nap múlva újra jelentkeztek. Bejelentették, ha nem adjuk ki a névsort, működésünket veszélyeztetjük, mert az alapszabályban előírt kötelező létszámmal nem rendelkezünk, kénytelenek lesznek feloszlatni bennünket. Közöltem velük, hogy ha írásban kérik a névsort, akkor kiadjuk. Az írás kérése meglepte a detektíveket. Azzal mentek el: ha legközelebb jönnek, hozzák az írást. Már tudtam, hogy ilyen írást a rendőrség nem adhat ki, mert előzőleg megtárgyaltam a dolgot dr. Gáspár jogtanácsosunkkal. Többé nem álltak elő ilyen kéréssel. 1936 telén Várallyaytól üzenetet kaptam, hogy menjek Pestre, beszélni szeretne velem. Itt ismerkedtem meg Varga Antal cipész kisiparossal és feleségével. A Kálvária téren laktak. Remek forradalmár, a felesége is. Nyíregyházán nem ismerik, pedig sok nyíregyházi elvtársnak nyújtott segítséget. Akinek Nyíregyházán nagyon égett a talpa alatt a föld, felment Pestre Vargáékhoz. Egy-két éjszakára mindig kapott szállást, meg egy tál meleg ételt. Pedig nekik sem volt könnyű. Két gyerekük volt, és Varga egyedül dolgozott. Szervezetileg a VIII. kerülethez tartoztak. A pártszervezetben ismerkedtek meg Várallyay Jenővel és feleségével. Kialakult közöttük az elvtársi kapcsolat, mely Várallyayék haláláig tartott. Sokszor megfordult náluk Losonczi Károly, Oláh Lajos, Resán Mihály, Gera Imre, Sajben András, Kerek István, Pálfy Ernő, magam is többször. Lajtai Endrének is adtak szállást, amikor 1941-ben megnézte a szovjet kiállítást. De nemcsak Nyíregyházáról, hanem Balmazújvárosból, Szentesről is mentek hozzá elvtársak. Várallyay Oláh Lajostól értesült az augusztusi letartóztatásomról. Arra volt kíváncsi, hogy -a nyomozásnak milyen utóhatása volt, nem indult-e mások ellen is eljárás? Megnyugtattam, hogy nem, a nyomozás szálai nálam megszakadtak. Este a pártszervezetben megismerkedtem Molnár Erikkel, és Mód Aladárral. Mód Aladártól ajándékba megkaptam a Materialista lételmélet című könyvét, mely 1934-ben jelent meg. Elbeszélgettünk a vidéki pártélet problémáiról. 1937 elején vezetőségválasztó taggyűlést tartottunk. Az akkori vezetőségválasztó taggyűlések napirendje eltért a mai taggyűlések napirendjétől. Amíg ma a beszámoló alapját a vezetőség és a tagok végzett munkája képezi, a múltban erről beszéltünk a legkevesebbet. Azért volt ez így, hogy a rendőrség ne kapjon információt tevékenységünkről. Foglalkoztunk azokkal a megbeszélésekkel, amik köztünk és a főispán, valamint a polgármester között folytak. Egy vezetőségválasztó taggyűlés napirendje így alakult: 1. Kül- és belpolitikai helyzet, munkanélküliség. 2. Pénztári jelentés. (Eladtak ennyi bélyeget, a befolyt összegből ennyi ment a központnak, ennyi a készpénzállomány. Létszámot nem közöltünk.) 3. Jelölő és szavázatszedő bizottság megválasztása. 4. Hozzászólások. 5. A felmentvény megadása. 6. Jelölő bizottság javaslata. 7. Hozzászólások a jelöltekhez. 8. Szavazás. 9. Zárszó. Az elnöki megnyitó előtt és a zárszó előtt a munkásdalkör egy-egy művet énekelt el. 120 A gyűlést vasárnap 9 órára hirdettük meg és jelentettük be a rendőrségnek. A véghatározatban közölték az engedélyezést, vagy betiltást, egyben azt is, hogy melyik rendőrtiszt lesz jelen. Ebből tudtuk, hogy milyen lehet a beszéd felépítése. Az egyik közömbös volt a külpolitikánál, de érzékeny volt, ha a rendőrség, vagy a csendőrség eljárásait bírálták. A másik érzékeny volt mindenre. A kitűzött időpontban megjelent a rendőrtiszt két detektív és két rendőr kíséretében. Az asztalnál az elnök mellett jobbról a rendőrtiszt, balról az előadó ült. Észrevettük, hogy a detektívek át akarják venni a rendezőgárda feladatait, igazoltatni kezdenek, azt nézik, van-e tagsági könyvük a megjelenteknek? Rögtön tiltakoztunk a rendőrtisztnél, követeltük, hogy az igazoltatást állítsák le. Az a mi szuverén jogunk, hogy kit hívunk meg, és kit engedünk be. Azzal fenyegetőztünk, hogy a gyűlést nem tartjuk meg, a rendőrség eljárását leközöltetjük a Népszavában. A rendőrtiszt a vita után leállította az igazoltatást. Persze, ezután lépten-nyomon belekötött a beszámolómba, állandóan félbeszakított.- Nem engedett beszélni a nácizmus barbárságairól, a spanyol polgárháborúról, a munkanélküliségről. Egészen szűk keretek közé szorított. '•
