Kelet-Magyarország, 1977. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-07 / 81. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977, április 7. TELEX.. BUDAPEST Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára táviratban üdvözölte Le Duant, a Vietnami Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának főtitkárát 70. születésnapja alkalmából. VARSÓ Edward Gierek, a LEMP KB első titkára és Piotr Ja- roszewicZ, a lengyel minisz­tertanács elnöke fogadta azt a szovjet kormányküldöttsé­get, amely Vlagyimir Kirillin miniszterelnök-helyettes ve­zetésével érkezett Varsóba a szovjet tudomány és techni­ka napjainak megnyitására. RÓMA Súlyos politikai provokáció történt Olaszországban: el­rabolták Guido de Martinót', a szocialista párt volt veze­tőjének, Francisco de Marti­nónak 34 éves fiát, az OSZP nápolyi szervezetének titká­rát. Craxi szocialista főtitkár „hallatlan politikai merény­letnek” nevezte az emberrab­lást. Először fordul elő, hogy egy neves, kiemelkedő politi­kai vezető családtagját hur­colják el emberrablók, s az eset minden bizonnyal felka­varja a közvéleményt. WASHINGTON Az amerikai szenátus költ­ségvetési bizottsága jóvá­hagyta az 1978-as költségve­tési évre vonatkozó 11,9 mil­liárd dolláros katonai költ­ségvetési javaslatot. NEW YORK A Kurt Waldheimhez, az ENSZ főtitkárához érkező le­velek arról tanúskodnak, hogy a világszervezet tagál­lamainak jelentős része tá­mogatja a Szovjetuniónak a leszerelési világértekezlet összehívására vonatkozó ja­vaslatát. LISSZABON A Portugál Kommunista Párt Központi Bizottsága áp­rilis 3—4-i tanácskozásán megvitatta a gazdasági-társa- dalmi-politikai helyzetet és megjelölte a párt feladatait. A KB határozatát ismertet­ve Cunhal, a PKP főtitkára kedd esti lisszaboni sajtóér­tekezletén bejelentette, hogy május 7—8-ra országos érte­kezletet hívnak össze. Legalizálják a Spanyol Kommunista Pártot? A kilenc spanyol ellenzéki párt, közöttük a kommunis­ták képviselőit tömörítő bi­zottság ülést tartott. Ezen a résztvevők állást foglaltak az ország valamennyi politikai pártjának legalizálása mel­lett és javasolták Suarez kormányfőnek, hogy e kér­désről mielőbb folytasson tárgyalásokat az ellenzéki erők bizottságának közös képviselőjével. A tanácskozásról kiadott közlemény megállapította: a Spanyol Kommunista Párt és más politikai szervezetek törvényes működésének en­gedélyezése körüli bizonyta­lanság megingathatja a vá­lasztások hitelét és azzal a veszéllyel fenyegethet, hogy a demokratikus erők boj kot­tái ják a szavazást. Ez utóbbi elkerüléséért a bizottság fel­szólította a kormányt, teljes mértékben ismerje el a poli­tikai szervezkedés jogát és oldja meg a szakszervezeti szabadságjogokkal kapcso­latos problémákat. „A szak- szervezetekkel kapcsolatos kérdéskör — hangsúlyozza az ellenzéki pártok közleménye — elválaszthatatlan a politi­kai szabadságjogoktól.” A bizottság Francisco Fernan­dez Ordonez keresztényde­mokrata politikust bízta meg a madridi kormánnyal foly­tatandó tárgyalások irányítá­sával az ellenzéki erők ré­széről. A Reuter iroda szerint a Spanyol Kommunista Párt szóvivője kedden derűlátóan nyilatkozott a párt legalizá­lásának esélyeiről. Eszerint esetleg már a jövő héten sor kerülhet a kormány pozitív döntésére, a kommunisták törvényes működésének en­gedélyezésére. A többi hír- ügynökség nem erősítette meg az értesülést. Szadat igénye: 10 milliárd dollár Mindkét fél Washington és Kairó erősödő barátságát hangsúlyozza, miközben Sza­dat egyiptomi elnök szerdán még több amerikai gazdasági és — feltehetően — katonai segély ígéretével utazott el az Egyesült Államokból. Az egyiptomi államfőt Car­ter elnök hangsúlyozott szí­vélyességgel üdvözölte, mint olyan embert, akitől Ameri­ka nemcsak közel-keleti, ha­nem afrikai terveinek támo­gatását is elvárja. A kairói kormány (Izrael után) a má­sodik legnagyobb amerikai gazdasági segélyt kapja a Közel-Keleten: évi 900 mil­lió dollárt. A Newsweek ér­tesülése szerint Szadat ez­úttal még többet igényelt, egyfajta „arab Marshall- terv” keretében a következő három évben összesen 8-10 milliárd dollárt szeretne kap­ni. Szadat több száz harci re­pülőt, harckocsi-elhárító ra­kétákat és más fegyvereket is kért az amerikai kormány­tól. Carter óvakodott attól, hogy nyilvánosan elkötelezze magát, hiszen a kongresszus­ban nagy ellenzéke van Egyiptom felfegyverzésének. Űj és „kiskapunak” tekinthető szempont, hogy Szadat ezút­tal — összhangban Washing­tonnal — sietett elítélni „külső hatalmak afrikai be­avatkozását” — magyarán: állást foglalt a Szovjetunió, Kuba, más szocialista orszá­gok és az afrikai felszabadí­tó mozgalmak kapcsolatai el­len. Szadat melegen méltatta Carter elnöknek a paleszti- naiak saját házához való jo­gáról tett újszerű kijelentése­it, anélkül, hogy viszonzásul tisztázódott volna az ameri­kai álláspont. Carter megfo­galmazását a Fehér Ház utó­lag úgy értelmezte: az elnök „előnyben részesítené” ha a palesztinaiak Jordánia kere­tében kapnának otthont. KÍNA Mi változott és mi folytatódik? A múlt másfél esztendőben gyors egymásutánban el­hunytak Kína legismertebb vezetői. Haláluk sorrend­jében: Tung Pi-vu ügyvezető államelnök, Kang Seng, a párt központi bizottságának alelnöke, az állambizton­sági ügyek vezetője, Csou En-laj miniszterelnök, Csu Te, a népi gyűlés állandó bizottságának elnöke és Mao Ce-tung, a Kínai Kommunista Párt elnöke. A KKP volt elnökének posztjára Hua Kuo-feng került, aki egyben a miniszterelnöki funkciót is betölti. A régóta dúló hatalmi küzdelemben is fontos for­dulat történt. Rendkívül határozott és gyors intézke­déssel erőszakkal távolítot­ták el a hatalomból, egyút­tal kizárták a pártból a po­litikai bizottság négy tag­ját: Csiang Csinget, Mao feleségét, a kulturális poli­tika irányítóját, Csang Csun-csiao miniszterelnök­helyettest, a hadsereg poli­tikai főcsoportfőnökét, a sanghaji pártbizottság első titkárát, Van Hung-vent, a párt alelnökét, a sanghaji pártbizottság harmadik tit­kárát és Jao Ven-jüant, a sajtó- és propagandaügyek irányítóját, a sanghaji párt- bizottság második titkárát. Hasonló sorsra jutott a Zsenmin Zsipao, a pekingi rádió, az Űj Kína hírügy­nökség több vezető szer­kesztője és mások. A hatalmi vetélkedés, s vele együtt a követendő út­tal, módszerekkel kapcso­latos megosztottság azon­ban még korántsem ért vé­get. Erre vall például a párt- és állami élet sok be­töltetlen, kulcsfontosságú posztja: a KKP X. kong­resszusa után választott po­litikai bizottság tagjainak közel fele, a politikai bi­zottság állandó bizottságá­nak pedig többsége hiány­zik. Az új vezetés bizonyára mindent el fog követni, hogy megerősítse, konszoli­dálja helyzetét, pozícióját és megszilárdítsa az ország egységét. Ebből a célból mindenekelőtt a kulcsszere­pet betöltő hadseregre, Kína legszervezettebb erejére tá­maszkodik. Ezt szolgálják a pártban, az állam- és a propagandagépezetben or­szágszerte folyó tisztogatá­sok a „négyek bandájának” hívei, ellen. Mint ahogy alighanem ez a célja a párt sorainak felülvizsgálatát célzó, még az idén sorra ke­rülő újabb „munkastílus­javító mozgalomnak” is. De a legnagyobb erőfe­szítés láthatóan azt a célt szolgálja, hogy a figyelem középpontjába állítsák a termelést, amely egyaránt alapvető feltétele a világpo­litikai ambícióknak, és an­nak is, hogy javítani lehes­sen az elmaradott körülmé­nyek között élő' tömegek helyzetén. Mindezt egység­be foglalja a felhívás a „nagy rend” megteremtésé­re, szemben a „nagy zűrza­varral”, amelyet az eddigi hivatalos kínai propaganda méltatott, de amelyet most mint károsat elítél, és ame­lyért a „négyek bandáját” teszi felelőssé. A „nagy rend” jelszava hivatott le­vezetni a múlt évek politi­kája okozta feszültségeket, a felhalmozódott megannyi ellentmondást, s kielégíteni a közel két évtizede szün­telen kampányokba bele­fáradt, rendre és nyuga­lomra vágyó tömegek igé­nyeit. Kína a nemzeti jö­vedelem abszolút nagysága tekintetében a világon a a hatodik-hetedik helyen áll ugyan, a gazdasági fejlett­ség valóságos színvonaláról hitelesebb képet ad, egy fő­re számított nemzeti jöve­delem tekintetében azon­ban a 92. helyet foglalja el az államok sorában. A külpolitikában változá­sokról gyakorlatilag nem beszélhetünk. Az éles szov- jetellenességről tanúskodó megnyilatkozások, a szov­jet-kínai határtárgyalások meddőségre kárhoztatása és ezzel párhuzamosan a kínai­amerikai kapcsolatok szovjetellenes alapon törté­nő fejlesztésére tett fel­ajánlkozások, a NATO mel­letti kínai állásfoglalások, a Közös Piac úszítása, hogy tagadja meg a kapcsolatok felvételét a KGST-vel, alig­ha biztató jelek. Kereszte­zik a szocialista közösség külpolitikai törekvéseit, mi­közben kárt okoznak a Kínai Népköztársaságnak. Mindezzel párhuzamosan a pekingi vezetés mindenek­előtt a kapitalista nagyha­talmakkal fűzi szorosabbra kapcsolatait. A szocialista országok és kommunista pártjaik — köztük a mi pártunk — fi­gyelmét közben nem kerüli el az a pekingi taktika, amely a szocialista orszá­gok irányában differenci­ált politikát folytat és olyan látszatot kelt, mint­ha csak a Szovjetunióval, az SZKP-val lenne vitája. A Szovjetunió és a többi szocialista ország, köztük hazánk — miként a múlt­ban, úgy a jövőben is — visszautasítja a soraink megbontására irányuló pró­bálkozásokat, »ugyanakkor mérlegelik a súlyos kínai örökség terheit messzemenő türelmet is tanúsít. A türelem és készség a kapcsolatok javítására a szocialista országok részé­ről nem jelent alkút az el­vekben. Feltételezi viszont, hogy a kapcsolatok norma­lizálására irányuló törekvé­sek nem maradnak egyol­dalúak. Várnai Ferenc I Harcosfévtizeclékl PINTÉR ANDRÁS NYÍREGYHÁZI VETERÁN VISSZAEMLÉKEZÉSEI A sajtó azonban nagy lármát csapott. A Nyírvidék, a Szabolcsi Hétfő első oldalon közölte, hogy „Halálfejes kommunista röpiratok jelentek meg. Letartóztatták a szo­ciáldemokrata párt vezetőjét, Pintér Andrást.” A Szabolcsi Hétfő azt is közölte, hogy Nyíregyházán megalakult a Népfront. A cikket átvette az Új Nemzedék, Kolozsvári-Borcsa Mihály vezércikkben foglalkozott a Népfront megalakulásával. Drámai hangon hivatkozott a spanyol polgárháborúra, „melyet a Népfront idézett elő.” Követelte a kormány erélyes fellépését, stb. Egy hét múlva Gosztonyi Ignác egy csomag MKP-röpiratot hozott. Átadta Pál Ferencnek, aki egy részét átadta Sajbenéknak, a többit Pállal szétosztottuk. A ter­jesztés szervezetten történt,-a rendőrségnek a nyomozás során kiindulási alapja sem volt. Pálnál és Sajbennél házkutatást tartottak, de nem találtak semmit. Az akció hatására a rendőrség rendszeres látogatója lett a Munkásotthonnak. Az­zal a követeléssel álltak elő, hogy: 1. Közöljük a rendőrséggel tagjaink névsorát; 2. Kik tartoznak szakszervezetekhez és kik a párt tagjai. Kérésüket elutasítottam azzal, hogy mimt legális politikai párt, nem vagyunk kö­telesek tagjainkról kimutatást adni a rendőrségnek. A pártvezetőséggel megtárgyaltuk a rendőrség kérését. Ügy határoztunk, ha újra kérik, azt mondjuk, kiadjuk, de csak abban az esetben, ha ezt írásban kérik. Célunk az volt, ha kapunk a rendőrségtől ilyen írást, akkor a Népszava hasábjain országos botrányt rendezünk. A névsort azon­ban semmilyen körülmények között akkor sem adjuk ki. Pár nap múlva újra jelent­keztek. Bejelentették, ha nem adjuk ki a névsort, működésünket veszélyeztetjük, mert az alapszabályban előírt kötelező létszámmal nem rendelkezünk, kénytelenek lesznek feloszlatni bennünket. Közöltem velük, hogy ha írásban kérik a névsort, akkor kiad­juk. Az írás kérése meglepte a detektíveket. Azzal mentek el: ha legközelebb jönnek, hozzák az írást. Már tudtam, hogy ilyen írást a rendőrség nem adhat ki, mert előző­leg megtárgyaltam a dolgot dr. Gáspár jogtanácsosunkkal. Többé nem álltak elő ilyen kéréssel. 1936 telén Várallyaytól üzenetet kaptam, hogy menjek Pestre, beszélni szeretne velem. Itt ismerkedtem meg Varga Antal cipész kisiparossal és feleségével. A Kálvá­ria téren laktak. Remek forradalmár, a felesége is. Nyíregyházán nem ismerik, pedig sok nyíregyházi elvtársnak nyújtott segítséget. Akinek Nyíregyházán nagyon égett a talpa alatt a föld, felment Pestre Vargáékhoz. Egy-két éjszakára mindig kapott szál­lást, meg egy tál meleg ételt. Pedig nekik sem volt könnyű. Két gyerekük volt, és Varga egyedül dolgozott. Szervezetileg a VIII. kerülethez tartoztak. A pártszervezet­ben ismerkedtek meg Várallyay Jenővel és feleségével. Kialakult közöttük az elv­társi kapcsolat, mely Várallyayék haláláig tartott. Sokszor megfordult náluk Losonczi Károly, Oláh Lajos, Resán Mihály, Gera Imre, Sajben András, Kerek István, Pálfy Ernő, magam is többször. Lajtai Endrének is adtak szállást, amikor 1941-ben megnézte a szovjet kiállítást. De nemcsak Nyíregyházáról, hanem Balmazújvárosból, Szentesről is mentek hozzá elvtársak. Várallyay Oláh Lajostól értesült az augusztusi letartóztatásomról. Arra volt kí­váncsi, hogy -a nyomozásnak milyen utóhatása volt, nem indult-e mások ellen is el­járás? Megnyugtattam, hogy nem, a nyomozás szálai nálam megszakadtak. Este a pártszervezetben megismerkedtem Molnár Erikkel, és Mód Aladárral. Mód Aladártól ajándékba megkaptam a Materialista lételmélet című könyvét, mely 1934-ben jelent meg. Elbeszélgettünk a vidéki pártélet problémáiról. 1937 elején vezetőségválasztó taggyűlést tartottunk. Az akkori vezetőségválasztó taggyűlések napirendje eltért a mai taggyűlések napirendjétől. Amíg ma a beszámoló alapját a vezetőség és a tagok végzett munkája képezi, a múltban erről beszéltünk a legkevesebbet. Azért volt ez így, hogy a rendőrség ne kapjon információt tevékenysé­günkről. Foglalkoztunk azokkal a megbeszélésekkel, amik köztünk és a főispán, vala­mint a polgármester között folytak. Egy vezetőségválasztó taggyűlés napirendje így alakult: 1. Kül- és belpolitikai helyzet, munkanélküliség. 2. Pénztári jelentés. (Eladtak ennyi bélyeget, a befolyt összegből ennyi ment a központnak, ennyi a készpénzállomány. Létszámot nem közöltünk.) 3. Jelölő és szavázatszedő bizottság megválasztása. 4. Hozzászólások. 5. A felmentvény megadása. 6. Jelölő bizottság javaslata. 7. Hozzászólások a jelöltekhez. 8. Szavazás. 9. Zárszó. Az elnöki megnyitó előtt és a zárszó előtt a munkásdalkör egy-egy művet énekelt el. 120 A gyűlést vasárnap 9 órára hirdettük meg és jelentettük be a rendőrségnek. A véghatározatban közölték az engedélyezést, vagy betiltást, egyben azt is, hogy melyik rendőrtiszt lesz jelen. Ebből tudtuk, hogy milyen lehet a beszéd felépítése. Az egyik közömbös volt a külpolitikánál, de érzékeny volt, ha a rendőrség, vagy a csendőrség eljárásait bírálták. A másik érzékeny volt mindenre. A kitűzött időpontban megjelent a rendőrtiszt két detektív és két rendőr kísére­tében. Az asztalnál az elnök mellett jobbról a rendőrtiszt, balról az előadó ült. Észrevettük, hogy a detektívek át akarják venni a rendezőgárda feladatait, iga­zoltatni kezdenek, azt nézik, van-e tagsági könyvük a megjelenteknek? Rögtön tilta­koztunk a rendőrtisztnél, követeltük, hogy az igazoltatást állítsák le. Az a mi szuverén jogunk, hogy kit hívunk meg, és kit engedünk be. Azzal fenyegetőztünk, hogy a gyű­lést nem tartjuk meg, a rendőrség eljárását leközöltetjük a Népszavában. A rendőr­tiszt a vita után leállította az igazoltatást. Persze, ezután lépten-nyomon belekötött a beszámolómba, állandóan félbeszakított.- Nem engedett beszélni a nácizmus barbársá­gairól, a spanyol polgárháborúról, a munkanélküliségről. Egészen szűk keretek közé szorított. '•

Next

/
Oldalképek
Tartalom