Kelet-Magyarország, 1977. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-09 / 83. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. április 9. Arafat nyilatkozata flz arab népek nagyra értékelik a Szovjetunió támogatását Tovább bővül a magyar—iraki együttmüküdés Dr. Simon Pál nehézipari miniszter vezetésével a magyar gazdasági küldöttség hazaérkezett Irakból, ahol a Magyar Kereskedelmi Kamara Bagdadban magyar gazdasági és műszaki napokat, a HUNGEXPO pedig „A tervezéstől a termelésig” címmel önálló magyar kiállítást rendezett. Dr. Simon Pál miniszter volt a fővédnöke ezeknek a rendezvényeknek, amelyeken műszaki-tudományos előadások s gazdag termékkiállítás alapján ismerhették meg az iraki partnerek a magyar ipar szellemi és termékexportjának kínálatát. Dr. Simon Pál április 1. és 7. között tárgyalásokat folytatott az iraki ipari és bányaügy i, a kőolajipari, a közmunka- és lakásépítési, valamint a külkereskedelmi miniszterrel. A megbeszélésekből kitűnt, hogy mindkét fél kedvem lehetőséget lát a kapcsolatok bővítésére, különösen a kőolaj- és gázkitermelési együttműködésben, valamint magyar oktatási központok, faluvillamosítási, élelmiszeripari berendezések, közúti járművek és különböző ipari felszerelések szállításában. Jasszer Arafat, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottságának elnöke a TASZSZ munkatársának adott nyilatkozatában hasznosnak és sikeresnek nevezte a Szovjetunióban tett látogatását és a szovjet vezetőkkel folytatott tárgyalásait. Különösen nagy befolyást gyakorolt rám a Leonyid Brezsnyevvel való találkozás — mondotta. — Az SZKP KB főtitkára ismételten leszögezte, hogy a Szovjetunió továbbra is következetesen síkraszáll a közel-keleti válság átfogó rendezése, a Palesztinái arab nép törvényes jogainak biztosítása és önálló, független államának megteremtése mellett. Történelmi jelentőségű találkozónk eredményei kétségtelenül éreztetik majd kedvező hatásukat. Arafat hangsúlyozta, hogy az arab népek nagyra értékelik és soha nem felejtik el a Szovjetunió gazdasági, katonai és más területeken nyújtott segítségét és támogatását. A jelenlegi közel-keleti helyzetről szólva a PFSZ VB elnöke kijelentette: sajnos az Egyesült Államok imperialista körei az utóbbi időben bizonyos sikereket értek el a térségben, a Palesztin Felszabadítási Szervezet azonban elszántan folytatja harcát. Ennek tudatában az ellenséges erők megpróbálják felszámolni a szervezetet, az arab nemzeti felszabadító erők élcsapatát. Ilyen nehéz körülmények között került sor Kairóban a Palesztinái nemzeti tanács 13. ülésszakára, amely határozatot hozott a palesztin forradalmi fegyveres erők egységes parancsnokság alatt történő egyesítéséről, a szocialista országokkal folytatott együttműködés irányvonalának megerősítéséről és a palesztinek önrendelkezési és önálló államalakítási jogáról. Nyilatkozata befejezéséül további sikereket kívánt a szovjet népnek és vezetőinek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója alkalmából. (Folytatás az 1. oldalról) a szocialista országok szak- szervezeteivel, ami elősegítette e szakszervezetek szorosabb tömörülését, egységét, közös cselekvését. így még hatékonyabban folytathatjuk közös kezdeményezéseinket az európai szakszervezeti mozgalom egységtörekvései- nek, az SZVSZ munkájának további támogatására. A KGST-hez tartozó országok szakszervezeti központjainak sikerült előbbre lépniük ama törekvésükben is, hogy munkájuk szorosabban kapcsolódjék a KGST tevékenységéhez, ez egyben azt is elősegíti, hogy nemzetközi kapcsolataik erősödjenek más gazdasági közösségek tevékenységéhez kapcsolódó szakszervezeti szövetségekkel — mondotta. A továbbiakban hangoztatta: A szocialista országok szak- szervezetei a szocialista építőmunka jelenlegi szakasza által támasztott követelmények szintjére emeljék együttműködésüket. A szocialista országokban lezajlott szakszervezeti kongresszusok arról tanúskodnak, hogy tovább nő az igény a szakszervezetek társadalmi szerepének erősítésére, továbbfejlesztésére. A szakszervezetek egyre tevékenyebben vesznek részt a szocialista építőmunka fontos kérdéseinek megoldásában, a dolgozók érdekeinek képviselésében, életszínvonaluk, élet- és munkakörülményeik, műveltségük továbbfejlesztésében. Ez tapasztalható volt a szovjet, a lengyel és a bolgár szakszervezetek kongresszusán egyaránt; A fejlődő országok szak- szervezeteihez fűződő kapcsolatokról szólva a SZOT titkára a szolidaritás és a testvéri segítségnyújtás jelentőségét emelte ki. Utalt arra, hogy júniusban Genfben a nemzetközi munkaügyi konferencia keretében szak- szervezeti világkonferenciára kerül sor, ahol az egész nemzetközi szakszervezeti mozgalom részt vesz, hogy meghatározza és összehangolja a fajüldöző rezsimek elleni küzdelem teendőit. A magyar szakszervezetek szerény, de nem jelentéktelen szerepet játszanak az Ö6Z- szefogásért vívott küzdelemben. Az összefogás és egység álapja a közös érdek, az egy osztályhoz tartozás, a szolidaritás. Ennek az együttműködésnek legfontosabb feltétele szocialista építőmunkánk és szakszervezeti tevékenységünk további sokoldalú eredményes folytatása. Ezzel szereztünk eddig és szerzünk a jövőben is tekintélyt és elismerést. Az előadó végül a Szakszervezeti Világszövetség munkájáról, s az 1978 áprilisára tervezett IX. szakszervezeti világkongresszus előkészületeiről szólt. Végül szervezeti kérdésekről tárgyaltak. A tanácsülés Vas Jánosnak, a SZOT titkárának előterjesztése alapján Nyitrai Lajosnét a SZOT tagjává, valamint a SZOT nőbizottságának elnökévé választotta, Szlovatsik Károlyt pedig a SZOT nemzetközi kapcsolatok osztályának vezetőjévé nevezte ki. Büchler dühös volt és ingerülten válaszolt, valószínűleg azért, hogy elejét vegye hasonló felszólalásnak. Azt mondta: „Mi a múltban is, a jelenben is és a jövőben is élesen elhatároljuk magunkat a kommunistáktól és a Szovjetuniótól. Nem nekünk, de a Szovjetuniónak kell megváltoztatni magatartását és véleményét a szociáldemokrata pártról.” Szavait a küldöttek egy része hangos nemtetszéssel fogadta. Utólag értékeltük a felszólalásomat, illetve annak hatását. A megállapítás az volt, hogy a küldöttek egyharmada egyetértett vele, a kétharmadban voltak, akik ellenezték és voltak olyanok, akik nem foglaltak állást egyik felszólalás mellett sem. Az előértekezlet- nek hármas célja volt megállapításunk szerint: a) a központi vezetőség felmérhesse a küldöttek politikai összetételét: b) a küldöttek öntsék ki a mérgüket és ne a központi vezetőség, hanem a hatósá- j gok irányában: c) rábírni a küldötteket, hogy a nehéz kül- és belpolitikai helyzetre való tekintet- I tel a kongresszuson őrizzék meg a pártegységet. Az előértekezlet után csoportok alakultak, ismerősök, rég nem látott elvtársak álltak össze. Beszélgettem Török Jánossal, odajött Kiss Rolland is, aki a Tanácsköztársaság idején összekötő volt az 500-asok tanácsa és a nyíregyházi direktórium között. Érdeklődött a szabolcsi mozgalom felől, meg a volt direktóriumi tagok tevékenységéről. Másnap reggel kezdődött a kongresszus. A megnyitó, majd a külföldi delegációk üdvözlése után referátum, ebédszünet. Szünet után került sor Mónus Illésnek (úgy hív- , ták. hogy „a párt esze”) a beszédére, amit mindenki nagy érdeklődéssel várt. Egy csoportban ültünk. Mód Aladár, Török János, Várallyay, Varga és én. Odajött Buchtler Péter és közölte, hogy Mónus fontos elvi és külpolitikai kérdésekről fog beszélni. Arra kért bennünket, hogy hallgassuk végig, ne zavarjuk meg beszéd közben. Legyünk figyelemmel a súlyos helyzetre, nem tud mindenkire kitérni. Mónus Illés beszédében azt mondta: „Az emberek úgy vélekednek, hogy a mai időben csak két lehetőség van. Vagy a nemzeti szocializmus, vagy a bolsevizmus. Mindkét nézet téves, mert van egy harmadik út is.” Részletesen foglalkozott a közép- I pártok koalíciójával Franciaországban, a fasizmussal, a spanyol polgárháborúval. Ki- I váló szónok, a beszéd élesen antifasiszta beszéd volt. A hiba abban volt, hogy a fa- : sizmus elleni harcot a Noskékkal, 3 Leon Blumokkal, az Attleekkel akarta megnyer- ! ni és nem a kommunistákkal. A szünet után felszólalások következtek. Én felszólalásomban a hatóságok akadáI Harcos fewtiictlclc^ Mi újság a csillagvárosban? C sillagváros nem egyszerűen az űrhajósok városa. Kiképzési központ, ahol a nehéz kozmikus munkára képezik ki az embereket. A központ parancsnokával. Georgij Be- regovojjal együtt léptünk be az edzőterembe, ahol az imént fejeződött be az utolsó foglalkozás. A kozmona- utika még fiatal: tizenkilenc év telt el az első szputnyik fellövése, 15 Jurij Gagarin űrrepülése óta. A mostani szakaszban tovább folynak az alapkutatások, s a hangsúly észrevehető eltolódása figyelhető meg, a kozmonautika „visszatér a Földre”. Éppen ezért a központ parancsnokához intézett kérdéseim is ezt érintik. — Hogyan válaszol a kozmonautika az idő parancsára, és megmutatkozik-e ez az űrha- jósképzésben? Mi űrhajósok — felelte Georgij Beregovoj —, igen tevékenyen részt veszünk számos munkában. Vegyük akár a Szalj utókat. Csak a legutóbbi ötéves tervidőszakban jelentek meg, a segítségükkel elvégzett kutatások eredményei pedig több mint lenyűgözőek. A harmadik állomás igen nagymértékben járult hozzá az olaj- és gázkészletek tanulmányozásához a Kas- pi-tengermellék és Üzbegisztán körzeteiben. A segítségével felkutatott készletnövekedés több tucat millió tonna olaj. A negyedik Szalj útnak, amelyet 1974 végén juttattak fel a röppályára, még ennél is nagyobb szabású munkát sikerült végrehajtania. Az első legénység lefényképezte az ország több mint egymillió négyzetkilométernyi területét, a második többszörösen lefényképezte az 53. szélességi körtől délre eső nagy kiterjedésű területeket. Kiszélesedett a felvételkészítés földrajza is. Kutatási objektummá vált Dél- és Nyugat-Ukrajna, Közép- Ázsia, a tengermellék, valamint az épülő BAM-vas- útvonal környéke. Lefényképezték az Azovi-, a Fekete- és az Ohotszki-tenger partjait. Ez hasznosnak bizonyul majd a különböző hidrotechnikai létesítmények építésénél, a Pamír- ról, az Altájról, a Tien-San- ról és a Kaukázusról készített felvételek segítenek felmérni a csapadékkészleteket ezekben a körzetekben. A központ egyik fő feladata: az ember felkészítése a világűrrel való találkozásra, mégpedig úgy, hogy minél kevesebb meglepetést tartogasson a számára. — Hogyan tökéletesítik ezt a folyamatot? — Mindenekelőtt — válaszolja Georgij Beregovoj — sokkal változatosabb és tökéletesebb lesz maga az edzési technika. Például a Szojuzra, amelyet itt lát, számítógépek és speciális szerkezetek vannak rákapcsolva, amelyek lehetővé teszik, hogy a növendékek ne csak a vezérlőpult kezelését sajátítsák el, hanem „végrehajtsák” az egész repülést. Csupán 'a : túlterhelés és a súlytalanság képez kivételt, amelyeket más berendezéseken gyakorolnak. Ugyancsak ezen a berendezésen végezzük az összekapcsolást, a pályamódosítást, a leszállást. — Mi a helyzet a többi kiképzési módszerrel? — Továbbra is nagy jelentőséget tulajdonítunk az olyan „hagyományos” eszközöknek, mint a repülőgép, az ejtőernyő, a centrifuga, de igyekszünk egységes, logikusan felépített ciklusba fogni az edzéseket. Az esetek túlnyomó többségében űrhajóink a megadott körzetben érnek földet, és a kereső mentőszolgálat már a levegőben felfedezi a lefelé ereszkedő készüléket. De lehetségesek kivételek is. A/, űrhajó a körülményektől függően földet érhet a tajgában, sivatagban, hegyvidéken, vagy a tengeren... — Mi a legérdekesebb ezekben a kiképzési módszerekben? — A szoros együttműködés a szakemberekkel és a sajátságos tapasztalatcsere. Hiszen például a geológusok tudtak a nagyszabású képződmények létezéséről a földkéregben, de csak akkor láthatták azokat, amikor kézhez kapták a kozmikus felvételeket. E z természetesen nemcsak a geológusokra vonatkozik. Az ember a műszerek segítségével nagyon pontosan meg tudja különböztetni az erdők fajtáit. A kozmoszból nagyszerűen látni a planktonok barna foltjait a .tengerben, a sekély vizeket, a tengeri áramlatokat. Mindez nem jelenti azt, hogy lemondtunk az információgyűjtés és -feldolgozás automata rendszereinek létrehozásáról, csupán ésszerű párosításukról van szó. A Föld a kozmoszból nyitott könyv, amelyet azonban még meg kell tanulni elég jól olvasni. Mihail Csernisov t lyozó tevékenységével, szervezési kérdésekkel foglalkoztam. Felszólalt Vágvölgyi (Vinner) Tibor is az Országos Ifjúsági Bizottság részéről. Nagyobb segítséget, támogatást j kért a pártvezetőségtől az ifjúsági mozgalom részére. Az elnök Peyer Károly volt, ő ; adta meg a válaszokat Vágvölgyinek is. Aljasabb, osztályárulóbb beszédet még nem * hallottam. Azt mondta: „segítséget addig nem adunk, amíg az OIB sorait nem tisz- í títja meg a kommunistáktól. Ha látjuk, hogy a tisztogatást minden területen végrehajtották, akkor gondolkozunk majd azon, hogy milyen segítséget adunk.” Szünetben odajött Bottyánszki Pálné, őt régebbről ismertem, azt mondta: „Ta- I nuld meg, tirpák, hogy az igazságot itt nem mindenki szereti. De azért ne veszítsd el t a hitedet!” Este Mód Aladár, Várallyay Jenő, Vértes György és én találkozunk a folyosón. Abban állapodtunk meg, hogy elutazásom előtt elmegyünk a szerkesztőségbe Vár- allyayval és ingyen kapok Gondolat című folyóiratot. A folyóiratot ismertem, mert a kereskedő ifjaknak járt, de a pártszervezet anyagi okok miatt előfizetni nem bírta. El is mentünk és egy bőrönd folyóiratot kaptunk. A folyóirat nagyon jól jött, mert a szervezetben főleg az értelmiségnek tudtunk olvasnivalót adni. A kongresszus végén hivatott Szeder Ferenc és elmondta, hogy óvni akar a felelőtlen elemektől, mert a legnagyobb óvatosság mellett is előfordul, hogy a kongresszusi küldöttek közé becsúszik egy-két besúgó. Peyer válasza után, amit Vágvölgyinek adott, nem volt szükség Szeder részéről bővebb magyarázatra. Mindent megértettem. Hazaérkezésem után, egy hét múlva a pártvezető: t levelet kapott a központtól, melyben rosszallásukat fejezték ki a küldött miatt, fe vták figyelmüket, hogy a jövőben olyan küldöttet válasszanak, aki egyetért a párt politikájával. Aláírás: Szeder Ferenc. A kongresszuson megbeszéltem Csapó Sámuel elvtárssal, a Vasas Szakszervezet főtitkárával, hogy jöjjön le hozzánk, hozzunk Ö6sze egy vasas gyűlést. A tél folyamán le is jött, a gyűlést megtartottuk. A katonai behívások napirenden vannak. A vezetőségekben nagy a fluktuáció. Vannak olyan időszakok, amikor egy szakma vezetőségéből három elvtárs is hiányzik. És mindig a legaktívabbak, a szakma tagjaira a legbefolyásosabbak. A behívások anyagilag is súlyosan érintenek bennünket. A munkásotthon igazgatóságának állandóan anyagi nehézségei vannak. A pártvezetőségnek javaslatot teszek, hogy „Harcolj a fasizmus elleti címen adjunk ki bélyeget, aminek bevételét a munkásotthon fenntartására fordítjuk. A pártvezetőség a javaslatot elfogadta. A nyomdászok vállalják a I klisé elkészítését és a bélyeg kinyomtatását. A bélyeg egypengős áron kerül kibocsátásra. Kb. 3 centiméter hosszú és 2 centiméter széles. Közepén egy kar van, a karon egy kígyó tekeredik, a kézfej ökölbe szorul és markolja a kígyó nyakát. Jól sikerült, tetszetős külsejű a bélyeg, melyet tagjaink, de főleg a szimpatizáns párton kívüliek között te'rjesztünk. Sajben András ebben az évben szervezi be Aczél Andrást. Tősgyökeres nyíregyházi, erős és bátor. A mozgalomnak szüksége van bátor, erős emberekre, mert ezek elriasztják a munkásotthon környékéről a provokátorokat és a támadókat. Bátyja köztiszteletben álló kőművesmester. Gondolkozásban ő is közel áll hozzánk. Mindkettő nyeresége e munkásmozgalomnak. Állandó feladatunk a katonai behívottak szervezési intézkedésekkel való pótlása, visszatértük után a mozgalomba való újra- bekapcsolásuk.
