Kelet-Magyarország, 1977. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-15 / 87. szám

1977. április 15. KELET-MAGYARORSZÄG 3 A vezető közérzete A TERMELÉKENYSÉG EMELÉSE, a szervezettség fokozása, a fegyelmezett, lelkiismeretes, jó minőségű mun­ka, a termékösszetétel korszerűsítése, a piaci igények ru­galmas követése alapvetően vállalati feladat, az egész kol­lektíva összefogott erőfeszítését igényli. Ám minden közös teljesítményben döntő a vezetők tevékenysége. Tőlük nagy mértékben függ az üzem, a vállalat, az intézmény mun­kájának eredményessége, a gazdaságpolitikai célok elérése. Érthető módon reflektorfénybe került az igazgatók, a szövetkezeti elnökök munkája. A. változó feltételekhez va­ló alkalmazkodás, a határozott vezetői magatartás, az ese­tenként népszerűtlen döntés persze nem örvend minde­nütt és mindenkor osztatlan népszerűségnek. Időnként ve­zetőellenes nézetekkel, demagóg előítéletekkel is találkoz­hatunk. A vezetők egy-egy döntését, munkáját, személyét némelykor jogosan bírálják, a hibák eltúlzása, általánosí­tása azonban megengedhetetlen, politikai kárt okoz. Csak a szélsőségektől, a hangulati elemektől mentes reális köz­felfogás teremtheti meg az eredményes vezetői munkához elengedhetetlen társadalmi hátteret, légkört. Fontos például, hogy mindenütt helyesen értelmezzék egyik legégetőbb társadalmi feladatunkat, a demokratiz­mus fejlesztését. Sokan úgy gondolják, bár maguk számá­ra sem fogalmazzák így, hogy a demokrácia a beosztottak­nak jogot ad, a főnökökre pedig kötelességeket ró. Vala­mikor a beosztott és a főnök vitájában gyakran a mun­kaköri hatalom, a presztízs döntött, most inkább a másik véglet jellemző. A társadalmi szervek néha a demokrácia jegyében hibásan, olyankor is a munkás, a beosztott párt­jára állnak, amikor nincs igaza. MINIMÁLIS IGÉNY, hogy sehol ne gördítsenek feles­leges akadályokat az eredményes vezetői munka útjába. Persze a döntési szabadság így sem lehet korlátlan: az objektív és a szubjektív feltételeken túl a törvények, a népgazdasági érdekek erősen behatárolják a lehetőségeket. A megfelelő társadalmi háttér, légkör viszont tágíthatja a vezetők mozgásterét. A főnök—beosztott kapcsolatában döntőek az összekötő, az egymásra utaló elemek és bár gyakran szembetűnőb­bek, mégis jelentéktelenek az egymás ellen ható és ütkö­ző pontok. Az érdekközösség palackba zárja a rossz szel­lemet, a demagógiát, fejleszti az együttműködési készsé­get. Elősegíti például annak felismerését, hogy a vezető előbbre lát, a kollektíva befolyásolásában pedig határo­zottabb, céltudatosabb, mint mások, képességét hatalmi eszközök is kiegészítik, de azért neki is bátorításra, siker­élményekre van szüksége. Az olyan tulajdonságok kifej­lesztése magas fokon, mint a kezdeményezőkészség, a koc­kázatvállalás, a megváltozott körülményekre, az új jelen­ségekre való gyors reagálás, a mozgósító, és lelkesítő kész­ség a magas fokú fegyelem és szervezettség megteremtése, következetesség, igényesség a végrehajtásban, amelyekre most különösen nagy szükség van, feltételezi a beosztot­tak megértő támogatását. AZ ALKOTÓ MUNKAHELYI LÉGKÖR, a dolgozó ember jó közérzete, a munkakedv, az átlagon felüli tel­jesítmény, a tehetség érvényesülésének nélkülözhetetlen forrása. A vezetőnek is van „közérzete”, ő is keresi örö­mét a munkában. A vezetés erkölcsi elismerése, lelkesíté­se, ösztönzése nem lehet csak az irányító szerv feladata. Vezetőink túlnyomó többségének politikai és szakmai fel- készültsége magas fokú, megvan a kellő készsége, ráter­mettsége a gondjaira bízott kollektíva irányítására. A gyorsan növekvő feladatokkal mégis nehéz lépést tartani. A vezető minden képességét, tudását és teljesítményét a munkahelyi kollektíva és a nagyobb közösség a társada­lom szolgálatába .állítja, ő is elvárhatja tehát munkatár­saitól az együttműködést, a támogatást, munkája elisme­rését. Kovács József TANÁCSKOZÁSRA GYŰLNEK ÖSSZE ÁPRILIS 16—17-ÉN AZ ORSZÁG SZOCIALISTA BRIGÁDJAINAK KÉPVISELŐI, HOGY A MÁR MEGTARTOTT ÁGAZATI ESZMECSERÉK UTÁN ÁTFOGÓ KÉPET ADJANAK ÉS KAPJANAK A SZOCIALISTA BRIGÁDMOZGA­LOM HELYZETÉRŐL, FELADATAIRÓL. Elmondjuk a szabolcsiak nevében... Docsáék tizenegyen A 752. számú küldöttiga­zolvánnyal a KPVDSZ képvi­seletében Docsa Károly is ott lesz a fontos eseményen. A 28 éves cukrász, a Fehérgyar­mati ÁFÉSZ cukrászüzemé­nek dolgozója 11 embert, az 1968-ban alakult szocialista brigádot képviseli; három szakmunkás, hét kézilány és az üzemvezető örömeit és gondjait közvetíti. A szocia­lista brigád ugyanis egyen­lő a cukrászüzemmel. A kilencéves múlt a jó eredmények sorát vonultatja fel. Egy ízben ezüstkoszorú­sok, másszor bronzkoszorú­sok voltak, és oklevélen alul sohasem adták. Csak az az arany, az hiányzik még ... Docsa Károly az ágazati ta­nácskozáson nem kapott szót. De ha akkor szólásra emelkedik, az üzemről, arról, hogy jól dolgoznak — ezt a Fehérgyarmati ÁFÉSZ or­szágosan is kiemelkedő ered­ményei igazolják — beszélt volna, de a gondokat sem hagyta volna említés nélkül. Azt, hogy nehéz kérdés a szakmai utánpótlás megszer­vezése, vagy hogy a fárasz­tó munka miatt elég sokan mennek más, könnyebb ke­nyér után. A Zalka Máté szocialista brigád minden erővel igyek­szik a hármas követelmény­nek eleget tenni. Teljesítik terveiket, „hozzák” az évi 10 százalékos termelésnöveke­dést. Ha az ünnepi ellátás úgy kívánja, akár túlmunká­val is gondoskodnak arról, hogy Mátészalka, Nyíregyhá­za se hiányolja a sok és jó süteményt. A társadalmi munkáról sem feledkeznek meg; tavaly almát szüretel­tek, az idén újra az almás­kertekben lesznek, s dolgoz­nak majd Fehérgyarmat par­kosításán is. Fiatalok, töb­ben a családalapítás kezdetén állnak, ezért segítik egymást. Kalákában építik társaik ott­honait. Formalitások nélkül Szűcs Mihályné, az 1961- ben alakult Május 1. szocia­lista brigád vezetője, az ipar­cikk-kiskereskedelmi válla­latot is képviseli a budapesti tanácskozáson. A fiatalasz- szony a nyíregyházi Széche­nyi utcai papír- és írószerbolt vezetője, funkcióiban is fiatal­nak számít: január elseje óta látja el teendőit. Szinte fölösleges a kérdés: jól dolgoznak-e, mert a két­szer kapott aranykoszorú, a Vállalat kiváló brigádja cím önmagáért beszél. A csepeli­ek felhívásához csatlakozva, erre az évre terveik 2 száza­A pa és fia kaptatott a hegyre. Az Alföldhöz szokott lábak izmai meg-meghúzódtak a vádiin, a zihálás is olyan volt, mint a csühögőé. Amikor néha vissza-visszafordultak a meg­tett úton, a meredély szédítő- nek tűnt. — Hát még a Himalája mi­lyen lehet — fújtatta a kis tízéves a szót. — Nekünk ez a Himalá­jánk — felelt az apa, s köz­ben kissé görcsösen kapasz­kodott egy bokor ágába, hogy felhúzza magát a lejtőn. Aztán felértek oda. ahol az út megszelídült. A szél lehű- tötte őket. s szemük immár szabadon járt a rudaserdő fái között. Balra a hófehér mész­kősziklák dudorai kínáltak pihenőt, az esőmosta kerek kövek, köztük a repedésbe bújt mohapáma zöldjével. Leültek. — Virágok! — kiáltott fel a srác. s máris pattant fel. — Ibolyák! — mondta talán még hangosabban. — Kankalinok! — és ebben már benne volt az öröm. a csodálkozás, a má­mor, a tavaszköszöntés, a megtalálás gyönyöre, a szí­nek keltette élvezet pillana­ta, a gyűjtögető ember leg­ősibb diadala. — Menjünk fiam, még van egy kis út a barlangig. Tu­dod, a Szeleta még odébb van. legalább egy negyedórányi járásra. — Csak egy kis virágot szedjünk. Nagymamának. egykori házánál, ahonnan mint alvilágból szivárgott ki­felé a pára, s halk vízcsöp- penések jelezték a hasadéko- kon át szűrődő víz végállo­mását. Az apát is elragadta a hév. Szedték az ibolyát. Ti­zével, tucatjával, csokorba rendezve. Az illatos virágba bele-belebújtak az orrok, a kezek izmai szinte görcsbe meredtek, amint fogták a csokrot. Mintha a tavasz, a színt, az illatot, a szépséget és a lilát, az évente egyszerit s vissza nem hozhatót gyűjtöt­ték volna. Bosszú volt ez a télen, bú- és hidegfeledtető, tavaszköszöntő, száz és száz derékhajtás és letérdeplés a megújhodó, a születő, a zöld- beboruló, a nyíló, az illatozó természet előtt. Fenn, a hegy tetején, szemközt a nappal, a kék firmamentum alatt, a melegedő földön. Aztán elindultak, ösvé­nyen és kövek között. Jel­zés mentén, s átvágva az úton. Aztán ott álltak a bar­lang előtt. A kőbaltás ember — De hatalmas! — ennyire tellett a fiúból. Állt. s még kisebbnek érezte magát, mint valaha. TántorgotF a nyílás, melyből akár hétfejű sár­kány is előbújhatott volna. — És itt élt az ősember? — Itt. És megkezdődött a beszélge­tés, a lassú út befelé. Befelé a nyíláson, melyen talán egyszer Ge Ogg von­szolta magával a leütött őzet, vagy a messzi tájról cipelt sót. Igen, oda, ahol csiszol- gatta a kőbalta nyelét, a dár­dát, az éles követ. És oda rakhatta a tüzet, hogy a bar­lang fala visszaverje a mele­get, s enyhítsen a fúvó szél hidegén. És itt született az ősemberke? Kövek között, egy bőrön, vagy fenyőágon? A szem szokta a sötétet. A párán át lassan láthatóvá vált a mélyről vezető út, fo­lyosó, a fekete mennyezet. És a falon egy bronztábla, me­lyet sötétté pácolt az idő, a nedvesség, a rákúszó moha. A kisfiú olvasni kezdett. Her­man Ottóról, a világhírű tu­dósról. aki megkezdte e bar­lang titkának megfejtését, aki itt élt Lillafüred mellett a Pelelakban, tanulmányozott őskort, pásztoréletet, póko­kat. történelmet, halvilágot.-pi s a tábláról vissza­K nézett az öreg sza­kállas tudós ké­pe. A jóságos, mélyrelátó, kutató szem. Az arc, melyen a természet hagyta rajta örök­re a frisseség nyomait. Visz- szanézett, mint ahogy szem­betekint a barlangba betéve­dővel, a sok százzal, ezerrel, aki idejön, hogy egy pillanat­ra ismerkedjék az őssel, a jégkort túlélttel, a tanköny­vekbe vonulttal. A kisfiú is elhallgatott, majd lépett egyet. Kettőt. Aztán mint ahogy százszor meghajlott az ibolyáért, még egyszer meg­hajolt. És odatette a virágot a tábla elé. A tudósnak? A kőbal tás­nak? Végtére mindegy. (bürget) hat-e ő is az építők székházé­ban, de készül, már formál­ja, mit mondana, ha szót kap. Beszélne a jóról s a hibákról is. Arról, hogy helyenként még sok a mozgalom formá­lis eleme, önmagukról pedig elmondaná: a társadalmi munka végzése még gyenge pontjaik közé tartozik. Ez az, amiből az eddigieknél többet kellene elvégezni. Speidl Zoltán n Beszélnék a szakma szeretetéről...' u lékos túlteljesítését vállalták. Ez, a tavaly több, mint 30 milliót forgalmazó bolt ese­tében, pénzbe számítva sem kevés! 616 ezer forint plusz. A tíztagú brigádban min­denki tanul. Van, aki szak­mai képzésen vesz részt, má­sok politikai kérdések iránt érdeklődnek. Segítik egymást. Most egf korán leszázalékolt volt kolléganőjüket segítik munkával, jó szóval, s ha kell, némi anyagiakkal. A fiatal brigádvezető a le­zajlott ágazati tanácskozáson is a legifjabbak közé tarto­zott. Még nem tudja, szóhoz jut­Jenei Sándor a SZÁÉV III. sz. főépítésvezetőségéin a vas­betonszerelők brigádját veze­ti. A jósavárosi építkezésen jókora távolságot gyalogolt beszélgetésünk színhelyéig, az egyik munkatársa oda is ki­áltja élcelődve: „Miért nem a Volkswagenen jöttél?” — Az öreg biciklimet becé­zik így. Még nem jutottam odáig, hogy kocsit vegyek, mivel nemrégiben OTP-örök- lakást vásároltam a Körte utcán. Zömök, csupaizom fiatal­ember, sötétkék svájcisap­kája és ízes szatmári beszé­de teszi jellegzetessé. Mind­össze 33 éves, de mint mond­ja, hosszú az az út, amely Porosaiméról Budapestig ve­zet. • ; — Amikor megkaptam a szakmunkás-bizonyítványt, a SZÁÉV-néi jelentkeztem. Ti­zenöt éve ennek, de most is emlékszem, hogy másnap az Omnia cukrászdával szemben épülő SZTK-székház kivitele­zéséhez osztottak be. Azóta részt vettem a tanárképző fő­iskola, a Krúdy Gimnázium és a Jósaváros építésében. Jó érzés felnézni ezekre az épü­letekre. A Körte utcai háza­kon is ott a kezem munká­ja. Kemény munka a vasbe­tonszerelőé. Feje felett nincs tető, ablak sem védi a szél­től. Messziről fiatal erdőhöz lehet hasonlítani munkahe­lyét. Sűrűn rakott betonacé­lok állnak ki a homokból, a szerelők vékony dróttal il­lesztik egymáshoz az acélrú- dakat, egy hosszú nyakú Ra­pid-daru közfal nagyságú, vasból készült négyszöget emel a magasba. — A szerkezet a vállalat újítása, ez pótolja a deszka- sablont. Ha ez is a helyén van, önthetik közé a temér­dek betont. Ez éppen egy tíz­emeletes lakóház lesz, így roppant nagy teher neheze­dik majd az alapokra. — Milyen teherrel jár a brigád vezetése? — Bizony nem könnyű fel­adat. Huszonheten tartozunk a brigádba, de négy munka­helyen dolgozunk. Az össze­tételünk sem egységes, van­nak köztünk betanított mun­kások is. Igyekszem össze­fogni, áttekinteni a munkát és emberileg is közel akarom hozni a fiúkat. Csak elvétve fordul elő, hogy csúszunk a határidőkkel és miattunk nem kezdhetik az elemek összeszerelését. A brigádban a fegyelem mellett jól meg­fér a barátság. Néhányszor családlátogatásra is elmen­tünk egymáshoz. A hét ele­jén láttam a tévében a pesti építkezés liftes balesetét. Ná­lunk senki sem hozhat sze­szes • italt a munkahelyre, még Sándor-napkor sem. Megisszuk mi a magunkét munka után. Az a szokás, ha valaki jutalmat, vagy kitün­tetést kap, fájront után meg­ünnepeljük. A brigád majdnem vala­mennyi tagja többször ka­pott már kitüntetést, együt­tesen háromszor kaptunk aranykoszorús jelvényt. Most megpályázták a Vállalat ki­váló brigádja címet. Többen tanulnak. Egyikőjük szakkö­zépiskolába, a másik nyolca­dik osztályba jár, a brigád­vezető két tanfolyamot feje­zett be a közelmúltban. A krónikához még annyit, hogy nyolc éve alakult ez a szű- kebb kollektíva és az akkor 25 éves Sanyit választották vezetőnek. Négy évvel ezelőtt két idősebb szakit kizártak a brigádból italozás és össze­férhetetlen magatartás miatt. — Szombaton ha mikrofon elé léphet, mit fog mondani? — Beszélek az utánpótlás­ról, az irányított szakmai képzésről, a szakma szerete- téről. Azt is kérem, hogy a mozgalom ne legyen kam­pányszerű, ne csak az érté­kelések előtt kerüljünk ref­lektorfénybe, s az illetékesek a tonna, a társadalmi mun­kaóra mellett az emberekről is többet beszéljenek. Nábrádi Lajos Tévérelélánc a mezőgazdasági főiskolán Zárt tévé-közvetítőlánc épül a Nyíregyházi Mezőgaz­dasági Főiskolán az erőgép­műhely és a D 1-es terem kö­zött A kábelcsatorna és a vezérlőasztal elkészült, a -há­lózat építése folyamatban van. A komoly műszaki felsze- reltségű előadóterem avatá­sára április közepén kerül sor. A tévés berendezés üzemszerű használata még ez évben megvalósul. Segítségé­vel az előadások közben le­hetőség nyílik arra, hogy élő képeket közvetítsenek a hall­gatóknak a különböző gépi berendezések működéséről. Készül a főiskola hidrauli­ka laboratóriuma is. A helyi­séget csempeburkolattal lát­ták el, most van folyamatban az álmennyezet építése. Az így pormentessé váló labora­tóriumban a legfinomabb szerkezetek szerelése, vizsgá­lata kizárja a szennyeződés­ből eredő hibákat. A labor­ban nemcsak hidraulikus jel­lemzők mérésére nyílik le­hetőség, hanem a hajtó, elekt­romotorok teljesítmény­vizsgálata is elvégezhető. Ez által szélesedik a laborató­rium használata. Szocialista brigádvezetők az országos tanácskozás előtt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom