Kelet-Magyarország, 1977. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-14 / 86. szám

1977. április 14. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Áz építőiparróI, Nyíregyháza fejlesztésérői Beszélgetés Szilágyi Lajos miniszterhelyettessel A múlt héten Nyíregyhá­zán a megye vezetőivel tár­gyalt Szilágyi Lajos építés­ügyi és városfejlesztési mi­niszterhelyettes. Ebből az al­kalomból kértük meg. hogy válaszoljon néhány, a szabol­csi építőipart érintő kérdés­re. — Milyennek látja az építőipar helyzetét, ele­get tud-e tenni az építé­si, beruházási igények­nek? — Szabolcs-Szatmár egyike az ország azon nyolc megyé­jének, ahol — véleményünk szerint — nagyjából össz­hang van a kivitelezői ka­pacitás és az építési igények között. Persze ez nem jelenti azt, hogy egyes területeken ne lennének feszültségek. Elég azt említeni, hogy a kor­szerű építési módokkal több lakást tudnának építeni a megyében a vállalatok, ugyanakkor az igények in­kább a hagyományos, téglá­ból való építkezések felé to­lódtak el. Akkor, amikor az V. ötéves terv felmérései ké­szültek még nem volt ismert több olyan beruházás, mint Nyíregyházán a mezőgazda- sági abroncsgyár, vásárcsar­nok, sportcsarnok építése, Balkányban a Fémmunkás Vállalat telepének bővítése. Ezek újabb kapacitásokat kötnek le. az építőiparnak kellőképpen kell szervezni a munkát, hogy azok a létesít­mények. amelyek a tervben szerepelnek, elkészüljenek. — Hogyan tevékeny­kednek a megyében dol­gozó építőipari vállala­tok? — Mind a minisztériumi, mind a tanácsi iparban jól dolgozó vállalatok vannak Szabolcsban. Mi sem bizo­nyítja jobban, hogy a KE- MÉV-nek sikeres volt a Ki­váló vállalat címért indított versenyben a részvétele, meg­felelt az előírt feltételeknek. A többi vállalat is úgy dol­gozik. hogy a legfontosabb megyei beruházások időben elkészüljenek, mi több, más megyékben és a fővárosban is segítenek a kivitelezésben. — Gondot okoz — kü­lönösen a tanácsi és a szövetkezeti iparban, — hogy nehezen tudnak gépesíteni, körülményes az új gépek beszerzése. Miben tud segíteni itt a minisztérium? — A minisztériumi válla­latok nem élveznek semmifé­le külön előnyt a gépbeszer­zésnél, annak ellenére, hogy mind a SZÁÉV, mind a KE- MÉV különböző pályázatok és hitelek révén tovább fo­kozza a gépesítést. Ám a ki­sebb vállalatok kis tételű be­szerzésének sincsenek akadá­lyai. Nekünk egyedül az a cé­lunk — különösen a tőkés im­portnál — hogy lehetőleg azonos típusú gépeket vásá­roljanak a vállalatok, így könnyebb az alkatrész-után­pótlás, a javítás. — A területfejlesztési alap egymilliárd forintos összegét ebben az ötéves tervben központosítot­ták. Bár Szabolcs-Szat­már megye, s ezen belül négy település kiemelt helyet kapott a fejlesz­tésre, mégis az eddigi ta­pasztalatok igen kedve­zőtlenek. Hogyan lehet ezen változtatni? — Korábban az országos te­lephely-forgalmazási közpon­tot azért hoztuk létre, hogy egységesen kezeljük az ipar- fejlesztésre alkalmas terüle­teket. Egyidőben a főváros­ból kitelepülő üzemekkel el­sősorban ott érdemes ipart fejleszteni, ahol a feltételek — elsősorban a szabad mun­kaerő — megvannak új üzem létrehozására. Mivel még több millió forint összeg van az alap számláján, ezért meg­vizsgáltatjuk, hogy miért ke­vés az olyan pályázat, amely a kijelölt szabolcsi települé­seket választja. Ugyanakkor a megyéből is inkább kell je­lezni a kéréseket, hiszen ah­hoz, hogy 1980-ig termeljenek az új üzemeknek már most meg kell kezdeni az előké­szítést, az építést. — ön, mint a Magyar Urbanisztikai Társaság alelnöke hogyan véleke­dik a nyíregyházi város- központ rekonstrukció­járól, a 14-15 emeletes házak építéséről? — Egy bizonyos építési mennyiségen túl feltétlenül indokolt a magasházak épí­tése. A városkép szempontjá­ból ezek jó tájékozódási, súlyponti fekvésű pontok. Mivel tíz emeleten felül mi­nisztériumi engedély szüksé­ges az építkezéshez, ezért csak indokolt esetben érde­mes magasházak építésével foglalkozni. A debreceni ház­gyár elemeiből már építhető 14 emeletes magasház, így feltételezhető, hogy a kivite­lezési költségek nem lesznek magasabbak az engedélyezett költségnormáktól. Nekem — a rekonstrukciót bemutató makett alapján — leginkább a Kossuth utca elejére terve' zett magasház építése tetszik az elhelyezése alapján — fe' jezte be nyilatkozatát Szilá­gyi Lajos miniszterhelyettes. Javul a tömegközlekedés Egy párthatározat sorsa a Volánnál a pártmunkanknak még ma is gyenge ol­dala A határozatok végrehajtásának el­lenőrzése. NINCS ELÉG KÖVETKEZETESSÉG EZEN A TÉREN MINDENÜTT. EZT ÁLLAPÍTOTTA MEG A XI. PARTKONGRESSZUS. ÉPPEN EZÉRT, HA JÓ PÉL­DÁVAL, HELYES GYAKORLATTAL ÉS A KÖVETKE­ZETESSÉG JELEIVEL TALÁLKOZUNK A PÁRTBI­ZOTTSÁGOK, PARTSZERVEZETEK MUNKÄJÄBAN, irányításában, arról örömmel adunk sza­mot. Ezért is figyelemre méltó az 5-ös Volán Vállalat párt- bizottságának irányító, saját határozatait nyomon követő és ellenőrző munkája. Idő­ről időre megvizsgálják, mi történt egy-egy határozattal, hol tartanak annak végre­hajtásában, és mi a továbtíi teendő? Figyelemre érdemes napi­rendet tárgyalt az üzemi pártbizottság március 29-én. Visszatértek az 1975. január 25-én megtartott pártérte­kezleten elfogadott határozat sorsára. Ezt akkor a követ­kezőképpen fogalmazták meg: „Külön gondot kell fordítani Nyíregyháza fő vonalainak (7-es, 8-as, 12-es, 13-as) felülvizsgálatára, az esetleges vonalváltoztatásra. Ezeknél a járatoknál el kell érni a 10—15 perces járatsű- ritést.” Prémium és járatsűrűség Nyíregyháza sárga, karcsú testű Ikarusaira büszkék vagyunk. Kényelmesebb lett az utazás, udvariasabbak a gépjárművezetők, pontosak a tájékoztatások. Az utasok nem is gondolnak rá — és ezt nem is lehet kívánni tő­lük — mit is segített a me­gyeszékhely közlekedésének javításán éppen egy pártér­tekezleten elfogadott határo­zat. Gond volt például a nyíregyházi helyi közlekedés­— Nem! — szakítottam fél­be. — Nem érdekes. Bondar- csuk úgyis hamarosan filmre viszi és akkor megtudom, mi történt a második kötetben. Bekapcsolta a tévét. Én is a saját gombocskáimat. Ked­venc balettünket, a Rómeó és Júliát adták. Semmi élveze­tet nem találtunk benne. A gyűlölettől magán kívül kezdte mindkettőnk csavar­gatni a gombokat. Hirtelen egy őrületes csat­tanás és kialudt a fény. Ná­lam is, nála is. Valahol vala­mi kiégett. Sötétségre vol­tunk kárhoztatva, mert utol­jára a gyufát is elfeleztük a legostobább módon: ő kapta a gyufaszálakat, nekem a do­boza jutott. E gyik sarokból a másikba járkáltam, ö is. így járkáltunk egész éjjel, számtalanszor felmérve lép­teinkkel a szobát. És amikor a reggeli nap első sugarai rá­estek a padlóra, szörnyű kép tárult elénk. Az egész padló fehér foltokkal volt borítva és a fehér felező vonalból semmi nem maradt. — Figyelj csak — mondte —, fogj egy darab rongyot és mosd fel a padlót... Felhördültem. — ... én meg — folytatta — elmegyek reggelit készíte­ni. „Végül is, ha már mindent olyan szépen felosztottunk egymás között, mért nem le­het a teendőket is eszerint megfelezni.” És kezembe kaptam a ron­gyot. Pár perc múlva a kony­hából sonkás tojás illata ter­jengett. Ford.: Laczik Mária ben dolgozó autóbuszvezetők anyagi ösztönzésével is. Az üzemi párt-vb kezdeménye­zésére ez évben a városi köz­lekedésben részt vevő gépko­csivezetők havi 400 forint prémiumot kapnak. A helyi tömegközlekedés­ben meglévő feszültségek feloldása érdekében a vál­lalat 1976. január elsejétől 4 darabbal, március 15-től újabb hárommal csökkentet­te a szerződéses autóbuszál­lományt, s így az autóbu­szok átcsoportosítása révén újabb Ikarusok kerültek a 7/A, a 8-as és a 12-es vona­lára. A lépcsőzetes munka­kezdés bevezetésével egyidő­ben a vállalat Nyíregyházán új járatokat indított. A csúcsforgalmi zsúfoltság csökkentése érdekében ta­valy áprilistól 2 autóbusz forgalomba állításával új menetrendet készítettek, s léptettek életbe a 12-es vo­nalon. Ezzel elérték csúcs­időben 10 perces, napközben pedig a 20 perces járatsűrű­séget. Naponta ezen a vona­lon most 166 járat közleke­dik. Elemző utasszámlálás Sor került a Guszev-alul- járó előtti autóbuszforduló megépítésére. Ez lehetővé tette, hogy a 12-es vonalát idáig meghosszabbítsák. Akik rendszeresen közlekednek, tapasztalhatják, hogy továb­bi javulás van. Kétségtelenül sok még a tennivaló a kultú­rált, pontos közlekedés meg­teremtéséért, de az erőfeszí­tések arról tanúskodnak, hogy a pártbizottság figye­lemmel kíséri a gazdasági vezetés munkáját és az elfo­gadott határozatokkal közös gondolkodásra, olyan alter­natívák, javaslatok kidolgo­zására serkenti, amelyekkel egy-egy probléma megoldha­tó. Éppen a már említett párthatározat nyomán került sor az autóbuszok esetleges kihasználatlanságának, vagy zsúfoltságának mérésére, a vonalvizsgálatokra. Tavaly 8 helyi és 26 helyközi vonalon végeztek ilyen elemzést, utasszámlálást. Ez az összes autóbuszvonalaknak mintegy 35 százalékán folyt le és azt eredményezte, hogy 81 helyi és 61 helyközi járatot meg­szüntettek, ugyanakkor má­sutt, ahol nagyobb szükség volt rá, 209 helyi és 66 hely­közi járatot állítottak be. Elismerte a pártbizottsága gazdasági vezetés munkáját, elismeréssel szólt azokról a párttagokról akik jpártmeg- bizatásaikat e párthatározat megvalósítása érdekében vé­gezték. Újabb autóbuszok Ezen a pártbizottsági ülé­sen szó volt a jövőről is. A vállalat terve szerint az idén 38 autóbuszt vásárolnak. Ugyanakkor 23 kerül selejte­zésre. így valójában 15 újabb autóbusz szolgálja majd a közlekedés javítását. Ezekből Nyíregyháza helyi járatainak fejlesztését 3, az elővárosi vonalakon a zsú­foltság csökkentését ugyan­csak 3 autóbusz segíti. Szó esett az utastájékoztatás ja­vításáról, a Jósavárosban forgalomirányító központ létrehozásáról, a gépjármű- vezetők szakmai, politikai és általános műveltségének emeléséről. Egy párthatározat időará­nyos végrehajtásának csu­pán néhány vonását érintet­tük. Ez is bizonyíthatja: ha az üzemi pártbizottság, a pártszervezetek komolyan veszik saját határozatukat, segítik és ellenőrzik azok végrehajtását, akkor eredmé­nyesen járulhatnak hozzá a vezetés által kitűzött gazda­sági célok megvalósításához. Farkas Kálmán Értékes ingovány A baktalórántházi Dózsa Termelőszövetkezet szakem­berei úgy vélték, hogy a nyír- kércsi és a nyírjákói határ­ban lévő mintegy hathektáros ingoványos területükön ér­tékes szerves anyag és na­gyobb mennyiségű lápi rész rakódott le. A laza, homokos talajok javítására mint ér­tékes üzem} belső tartalékot helyes lenne feltárni. Ezért megbízták az Országos Mező- gazdasági Minőségvizsgáló Intézetet (OMMI), hogy vizs­gálja meg az eddig semmire nem hasznosított lápos terü­letet. Feltevésüket a vizsgálat igazolta. A helyszíni és labo­ratóriumi vizsgálatok meg­állapították, hogy a felmért területen 60—90 centiméter vastag rétegben jelentős ta­lajjavító anyag van. Az egyik területen mintegy 22 százalé­kos szervesanyag-tartalmat, a másik két területen 51-57 százalékos lápi mésztartalmat állapítottak meg. A három táblán 345 ezer mázsára be­csülik a lápi meszet és 161 ezer mázsára a szerves lápi földet. Az OMMI szakvéleménye szerint mindkét anyag alkal­mas talajjavításra A pénzügyi számítások kedvezőek. így a kitermelést gazdaságosnak ítélték meg. A talajjavító nyersanyag átlagára méter­mázsánként 4 forint, a terme­lési önköltsége pedig 3 forint. Az 506 ezer mázsa javító­anyag mintegy félmillió fo­rint közvetlen hasznot je­lent a termelőszövetkezetnek. A közvetett haszna ennél sok­kal nagyobb, mert a humusz tartalmával a nyersanyag ja­vítja a futóhomok kötöttsé­gét. a mész pedig semlegesí­ti a savanyú talajokat. A NYIRKERT-társulásban részt vevő gyümölcstermelő szö­vetkezetek máris érdeklődnek a talajjavító-anyag iránt, amit a gyümölcsrekonstruk­ció során akarnak hasznosí­tani. A talajjavító vállalattal rövidesen megkötik a szerző­dést és már a nyáron megkez­dik a kitermelést. Az ingoványos, eddig sem­mi értéket nem adó talaj harmadik haszna a kibányá­szott gödrökben felgyülemlő víz lesz. A keletkezett mes­terséges tavakat víziszárnyas- tenyésztésre kívánják hasz­nosítani. Az eddig szúnyogot nevelő ingovány a legértéke­sebb területe lesz a termelő- szövetkezetnek. Cs. B. E - Viktor Szlavkin:- • v?- ** ‘ Enyém,tied... Uj élet kezdődött tehát. Másnap hazatértem a mun­kából és ledőltem egy kicsit pihenni a 6aját pamlagomra. Levettem a polcról kedvenc regényemet, a „Háború és bé- ke”-t. Felnyitom, azonnal tál egyik felére. Majd fog­tam a fűrészt és elfűrészel­tem az asztalt két egyenlő részre. Két lábon kicsit fur­csán állt, viszont azok a saját „lábaim” voltak. Aztán elfeleztük a tévét. E lhatároztuk a felesé­gemmel, hogy elválunk. Nem tudnak egy húron pendülni — el kell tehát vál­ni, hadd élje mindenki a sa­ját életét. Én a magam, meg ő is a saját elképzelése sze­rint. Mindenki a maga mód­ján. „És mit meg nem felez­tek?!” — csodálkoztak az emberek. Szó szerint mindent megfeleztünk. A legegysze­rűbben a szoba ment. Fogtam egy darab zsírkrétát és kö­zépen meghúztam egy vona­lat. A mai naptól kezdve a vonaltól jobbra ő, balra én fogok lakni. Majd kettétör­tem a krétát is, amivel a vo­nalat húztam. Az egyik felét magamhoz vettem, a másik az övé lett. A könyvekkel sem sokáig bajlódtunk. Én kaptam a pá­ros számú köteteket — ő a páratlanokat. Egyébként ne­ki egy kötettel több .jutott a Kis Szovjet Enciklopédiából. Meg is jegyeztem, miután gá­lánsán lemondtam számára arról az egy kötetről. — Én már elolvastam a magam részét, neked kell egy kicsit okosodnod ... — Téged meg az Enciklo­pédia valamennyi kötetesem ment meg... Egy kicsit ki­fáradtunk a nagy osztozko­dásban, asztalhoz ültünk. Ke­zembe vettem a kártyát, ala­posan megkevertem és elosz­tottam a paklit. Rossz lapo­kat kaptam. Egyetlen adut sem osztottam magamnak, mind hozzá került. — Nem keli kétségbe esni, boldogulok nélkülük is — mondtam, s összecsapva a lapokat, bevágtam a sarok­ba... a saját térfelemen. — Te húzod a rövidebbet — jegyeztem meg epésen és a saját részét lerakta az asz­Én kaptam az élesség, a képfrekvencia-beállító gom­bokat, a nejemnek jutott a ki-bekapcsolás, a hangerős­ség és minden egyéb, ami egy ilyen készüléknél van... Lassanként sikerült min­dent egyenlően elosztanunk, amit közösen szereztünk. Utoljára a nevünk került sor­ra. Felírtuk a családnevet egy darab papírra, eltéptük és beletettük egy kalapba. Be­hunytam a szemem, bele­nyúltam a kalapba és kihúz­tam egy papírost. Az utolsó három betű jutott nékem. Ezentúl őt Iva elvtársnőnek hívják, én vagyok a Nov elv­társ. szembetűnik: II. kötet. Az el­ső tehát az ő birtokában van. Tapintatosan köhintettem a jelzővonal irányába. — Iva elvtársnő, nem adná kölcsön a „Háború és béke” első kötetét? — Nem. Még akkor sem, ha éppenséggel nem olvas­nám. A fed felé fordultam és kezdtem a regényt a közepé­ről. Múlt az idő. Egyszer kö- hécselést hallok az ő irányá­ból. — Nov elvtárs, nem akar­ja, hogy kicseréljük a köny­vet? Én már elolvastam a sa­ját részemet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom