Kelet-Magyarország, 1977. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-13 / 85. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. április 13. Csata közben Kitüntetésátadás a lengyel nagykövetségen Képünkön: dr. Stefan Jedrichowski, a Lengyel Népköz- társaság budapesti nagykövete átadja Péter Jánosnak, az országgyűlés alelnökének a Lengyel Népköztársaság Érdemrendje csillaggal ékesített parancsnoki fokozatát. (Ke- let-Magyarország teiefotó.) ZAIRE-BAN FOLYNAK, sőt egyes jelentések szerint kiszélesednek a harcok. A nyugati sajtóban nagy teret kapnak a csatározások. Ez önmagában nem lenne baj. Elvégre Zaire a fekete kontinens egyik nagy és rendkívül fontos országa, ha ott valami zendülésféle történik, az kétségtelenül szenzáció, és a szenzációról írni szokás. Azt tehát, hogy Zaire ilyen értelemben valóban téma, senki sem vitatja. Annál kevésbé teheti ezt bárki, hiszen bizonyos emlékek még nagyon is frissek. A világ jól emlékszik: sok éves, véres vajúdás nyomán lett független az egykori Belga-Kongó — és arra is, milyen hatalmas erők mozdultak meg Nyugaton abból a célból, hogy ez az ország ne léphessen az igazi függetlenség útjára, a meggyilkolt Patrice Lumumba útjára. Ezt a tartományt ma Sha- bának hívják, de csak a név változott, a lényeg nem: az, hogy ez a tartomány ma is a nyugati mammutcégek kincsesbányája, amelyet a szó legszorosabb értelmében minden áron meg akarnak tartani mai állapotában. Ennyi talán elég annak érzékeltetésére: aligha véletlen, hogy éppen ebben a tartományban robbantak ki és folynak a harcok. De miért? A nyugati sajtó erre a kérdésre úgy válaszol, hogy az nagyon is beleillik a szocialista országok ellen mostanában vezetett általános rágalomhadjárat képébe. Ahogy az APN szovjet hír- ügynökség fogalmaz: „Nyugaton és Zaire-ban bizonyos körök megpróbáltak nemzetközi jelleget kölcsönözni az ország déli részén kitört konfliktusnak.” ZAIRE TEHÄT VALÓBAN TÉMA, de nem így, hanem a konfliktus okainak valódi feltárásával. A lényegük, hogy miközben a kormány gátlástalanul kiszolgáltatja az országot a külföldi monopóliumoknak, a lakosság nyomorog, sőt éhezik. A kétségbeesés nem korlátozódik Shaba tartományra, de a robbanás ott következett be, ahol a feszültség a legnagyobb: abban a tartományban, amelynek lakói a legjobban tudják, mit visznek el tőlük — és hogyan. Pontosan úgy, ahogy a gyarmati időkben, csak „független” kormány áldásával... A Lengyel Népköztársaság államtanácsa a magyar—lengyel kapcsolatok fejlesztésében. ápolásában szerzett érdemeik elismeréséül magyar állampolgároknak kitüntetéseket adományozott. Péter Jánosnak, az ország- gyűlés alelnökének a Lengyel Népköztársaság Érdemrendje csilaggal ékesített parancsnoki fokozatát, dr. Csapiáros István professzornak, a varsói egyetem magyar tanszéke vezetőjének és Regős Sándor újságírónak, az érdemrend arany fokozatát adományozA libanoni minisztertanács hétfő esti ülésén több jelentős poszton történő személy- cseréről határozott, amelyek hírügynökségek megítélése szerint a konzervatív erők pozícióit gyöngítik a legfelsőbb szinteken. A Szárkisz államfő elnökletével megtartott kormányülés az arabközi biztonsági erők eddigi libanoni főparancsnokát, Ahmed al-Sadzs ezredest a polgárháborúban szinte teljesen szétzilálódott rendőrség élére nevezte ki, s helyére Szarni al-Khatib parancsnokot állította. Miközben a fővárosban az ország normális életének ta, öt további személyt pedig az érdemrend ezüst fokozatával tüntetett ki. A kitüntetéseket dr. Stefan Jedrichowski, a Lengyel Nép- köztársaság budapesti nagykövete kedden a nagykövetségen adta át. Az érdemrendek átadásánál jelen volt Apró Antal. az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke, Varga István. az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője és Roska István külügyminiszter-helyettes. megszervezésére irányuló lépésekről határozott a kormány, Libanon déli határvidékén ismét kiújultak a harcok. Értesülések szerint a hétfő esti órákban heves tüzérségi párharc kezdődött Mardzsajun körzetében, amelyért a palesztin alakulatok a jobboldali milicistákat tették felelőssé. A körzetben állomásozó palesztin egységek parancsnoka közölte, hogy a konzervatív erők és az izraeliek tüzérsége intenzív támadást indított Mardzsaqun— Taibe vonalán a palesztin és hazafias alakulatok határmenti állásai ellen. Ismét kiújultak a harcok Libanonban I Harcos levtiietleKt Tizedik csoportnak az Irsai-öntödét lehetett számítani. Az öntők régi szervezett munkások voltak, de voltak ott segédmunkások és tanulók is. Az ezekkel való foglalkozás feladatuk közé tartozott. Az öntők zöme első világháborút megjárt 'elvtárs volt. Egy alkalommal az ócskavasakkal fegyver is bekerült az öntödébe. Kupfer- schmiedt a fegyvert Dunai Béla kőművessel a szerszámok közé rejtve kiküldte azzal, hogy adja át Jenei elvtársnak. Volt még egy lazább összetételű csoport a bíróságnál, ezek Veres Lajos jegyző körül tömörültek. Inkább baráti társaságnak lehetett nevezni. Antifasiszták voltak, Pálicz Mihályon keresztül jutottak haladó szellemű irodalmi termékekhez. Ezenkívül még több kisebb műhely is érdekes volt a mozgalom szempontjából. Ezek közül említésre méltó Balogh Károly műhelye, amely a Zrínyi~Ilona utcában az udvarban volt. Transzformátor- és motortekercseléssel foglalkoztak. Baloggal baráti viszonyban voltam, együtt dolgoztunk a Villamossági R. T.-nél. Sokan jártak be hozzá a villamos művektől, akikkel korábban együtt dolgozott és közös ismerőseink voltak. Véleményünket nem kellett selyempapírba csomagolni, őszintén, nyíltan beszélhettünk. Meg kell még említenem Valent Sándor vízvezeték-szerelőt, aki Mezei Tiborral és Willinger vízvezeték-szerelővel volt szorosabb kapcsolatban. Több alkalommal bíztuk rá a röpiratok elszállítását Gosztonyi nővérétől Mezei Tiborhoz és Oláh Lajoshoz. Fokozatosan kialakul a mozgalom kettős élete. Az alap, a fő erő a munkásotthonban van. Kifelé reprezentálja, hogy vagyunk, élünk, ne féljetek! Biztatást ad ezekben a nehéz időkben és leköti a rendőrség figyelmét is. A politikai csoportok tervezett célja, hogy olyan személyeket kapcsoljanak magukhoz, akik különböző okok miatt nem merik vállalni a legális szervezkedéssel járó nehézségeket. Az elmúlt évek alatt emelkedett az olvasottság, nőtt a politikai öntudat. Olyan korszakhoz érkeztünk, amikor szinte az irodalom kényszeríti magát az egyénre. A világban végbemenő folyamatokat csak úgy tudja megérteni, ha újságot, folyóiratokat, könyveket olvas. A mozgalomba fokozatosan, szinte észrevétlenül nő bele Oláh László, Lajtai Endre, Bernáth György, Dunai Béla, Garai András, Deme István, Barczi Gyula, Kerekes Imre stb. 1938 tavaszán lejött Nyíregyházára Malosits Géza szociáldemokrata képviselő. Látogatásának fő célja volt, hogy megnézze a honvédelmi építkezési munkát, melyet fia mint építkezési vállalkozó kapott meg. Egyúttal lejött a munkásotthonba is. Egy 24 A kormány elöntésre kényszerült Törvényesen működhet a Spanyol Kommunista Párt A húsvét előtti szombaton rendkívüli jelentőségű döntést hozott a spanyol kormány: engedélyezte a 38 év előtt illegalitásba szorított Spanyol Kommunista Párt működését. Teljesen új helyzet bontakozott ki a több mint negyven év óta az első szabad választásokra készülődő Spanyol- ország politikai életében. A spanyol kormány és az adminisztráció köreiben hosz- szú ideig tartó és részleteiben ma sem tisztázott belső harc folyt a Spanyol Kommunista Párt törvényesítése körül. Ez a belső harc tükröződött abban, hogy a legfelső bíróság nem volt hajlandó dönteni az ügyben, és abban is, hogy ellentmondásos módon a kormány határozata mégis hivatkozik a legfelső bíróságra. Spanyolország szempontjából természetesen nem a belső küzdelem részletei a fontosak, hanem a politikai tartalom. Az alapvető kérdés: mi kényszerítette végül is a Franco által kijelölt uralkodónak, János Károlynak felelős Suarez-kormányt, hogy a kommunista párt legalizálása mellett döntsön. 17 éve tömegpárt Az alapvető ok nyilvánvalóan a Spanyol KP ereje és politikája. Az illegalitásban vívott küzdelem csaknem 4 évtizede alatt az SKP által kimunkált politika lehetővé tette, hogy már a Franco-re- zsim évtizedeiben fokozatosan beépüljön a létező tömegszervezetekbe és apparátusukat felhasználva, széles társadalmi körökre kiterjessze politikai befolyását. A legvilágosabb megnyilvánulása volt az 1962 óta működő munkásbizottságokban a kommunisták által betöltött szerep, valamint hatásuk az egyetemi és értelmeségi mozgalmakban. Ennek alapján Carrillo, a párt főtitkára már a hatvanas évek elején kijelenthette, hogy Spanyolországban a kommunista párt „1960-tól kezdve ismét tömegpárttá vált”. A politikai befolyás megteremtése és a szervezeti munka az illegalitás nehéz körülményei között óriási áldozatokkal járt: börtön, kin- zókamra, halálos ítélet várt a Spanyol KP sok vezetőjére és kiemelkedő pártmunkására. Mint a Pravdának a legalitást kommentáló cikke megjegyzi: „ezek az áldozatok nem voltak hiábavalóak. Nélkülük Spanyolország sohasem tudta volna lerázni a francoizmus gyalázatos terhét és nem lett volna képes a demokratizmus útjára lépni”. A párt ereje és a spanyol társadalmi erőviszonyokat reálisan felmérő, ahhoz alkalmazkodó politikai programja és magatartása együttesen azt eredményezte, hogy a spanyol baloldal, sőt a polgári centrum jó része is a demokratizálás alapfeltételének tartotta a kommunista párt törvényesítését. Ez világosan kiderült abból, hogy a már legalizált szocialista—szociáldemokrata irányzatú pártok (amelyek számos kérdésben nem értenek egyet a kommunistákkal) felvetették a választás bojkottálását, ha a Spanyol Kommunista Párt törvényes működését nem engedélyeznék. Különböző hangszerelésben, de egyértelműen az SKP legalizálása mellett foglalt állást a kereszténydemokrata tömörülés, valamint a Suarez-kormányt támogató más centrumpártok. Az „intelligens antikommunista" Lényegében olyan helyzet bontakozott ki, amelyben a Spanyol KP legalizálása a választások hitelességének, sőt, esetleg megtartásának feltételévé vált. A kormány ezt felmérve végül hosszú habozás és taktikai manőverek után pozitív döntésre kényszerült. Első nyilatkozatában Carrillo, a párt főtitkára világosan utalt erre, amikor azt mondotta: „nem hiszem, hogy Suarez miniszterelnök a kommunisták barátja. An- tikommunistának tekintem őt, de intelligens antikommu- nistának, aki megértette, hogy megtorlással vagy igazságtalansággal nem lehet szétzúzni eszméket”. A Spanyol Kommunista Párt törvényesítése rendkívüli jelentőségű lépés, amely új szakaszt nyit a spanyol politikában. A múlt négy évtized hatalmi struktúráját azonban Spanyolországban még nem bontották le, s ezt az új szakaszt a június első felére tervezett választásoktól függetlenül is rendkívül heves küzdelem jellemzi majd. Máris világos, hogy az a nagy jobboldali párt, amelyet Fraga Iribarne volt belügyminiszter vezetésével hét francoista exminiszter szervezett — éppen a kommunista párt elleni harcot állítja majd választási propagandájának középpontjába. Ez a párt, amely „népi szövetségnek” nevezi magát, s amely valójában a nyílt fasizmustól a konzervatív jobboldalig terjedő erők új gyűjtőmedencéjének tekinthető — éles szavakkal ítélte el a kommunista párt legalizálásáról szóló kormánydöntést. A határozat utáni első napokban még nyílt kérdés, hogy a hadsereg csúcsain, valamint a Franco- rezsimtől örökölt és csak lassan átformálódó erőszakszervezetekben nem lépnek-e fel a Spanyol KP törvényesítését elutasító erők. A próbatétel időszaka Az a tény tehát, hogy az SKP 38 év után kiléphet a politikai harc nyílt porondjára, nem lezárása, hanem kezdete a küzdelemnek. Az első nagy harci feladatot ebben a szakaszban a fasiszta és szélsőjobboldali szervezetek erőszakos fellépésének megakadályozása, a választások demokratizmusának megvédése jelenti. Éppen ezért a választásokig terjedő időszakot sok szempontból próbatételnek lehet tekinteni, amely megmutatja majd a spanyol társadalmi erők viszonyát és dinamizmusát. Gömöri Endre rögtönzött aktívaértekezletet tartottunk. Tájékoztatást adott a külpolitikai kérdésekről, majd az esedékes 1939-es országgyűlési választások előkészítéséről beszélt. Kifogás tárgyává tettük, hogy nem lépnek fel az európai szociáldemokrata pártok a be nem avatkozási politika ellen. Ugyanis, amíg Spanyolországban Franco tábornok oldalán reguláris olasz és német alakulatok vesznek részt, addig a spanyol köztársaság támogatása elől elzárkóznak az angol és francia kormányok. A spanyol köztársaság segítséget csak a Szovjetuniótól kap. A magyarázat olyasféle volt, hogy erkölcsi nyomással akarják kényszeríteni az olaszokat és a németeket a be nem avatkozási politika elfogadására. A magyarázatot illogikusnak tartottuk. A megbeszélésnek egyetlen pozitív vonása az volt, hogy elmondta: volt Párizsban, megnézte a világkiállítást és a szovjet pavilont. A látottak nagyon meglepték, a kiállított gépek korszerűek voltak, megfeleltek az európai színvonalnak. Erős, masszív forgácsológépeket látott. 1938 végén behívják katonai szolgálatra Oláh Lászlót, Oláh Andrást, Henzsel Mihályt és engem a VI. honvéd híradós zászlóaljhoz Debrecenbe. A szabadcsapatosok Kimeri-Nagy vezetésével provokációkat szerveznek Csehszlovákia ellen. A tisztek politikai tájékoztatókat tartanak. A tájékoztatókon nem titkolják céljukat: „Itt az ideje, hogy visszakapjunk valamit az elvesztett felvidéki területekből.” A tartalékosok kiképzése erőteljes ütemben folyik, összeállítják az úgynevezett elvonuló századokat, akik a határra mennek. A főhadnagy összehívatja a rajparancsnokokat, a dandárhoz távirászt keresnek. Több rajparancsnok engem javasol. Nem akarok menni, mert tudom, hogy kelepcébe kerülök. De a parancsot megtagadni nem lehet. Kapom a szolgálati jegyet, jelentkezni kell a dandárnál. Feladatom a határon lévő egységek jelentéseit venni és parancsokat továbbítani. Bizalmas helyre kerülök, le kell káderezni. Kérik a személyi adataimat és lakcímemet. Másnap délelőtt megjön a nyíregyházi rendőrkapitányságtól a jelentés a dandárhoz: „A szociáldemokrata párt vezetőségének tagja, a munkásotthonban lakik, politikailag megbízhatatlan.” Azonnali hatállyal visszaküldenek a híradós zászlóaljhoz. Két nap múlva áthelyeznek a 11. gyalogezred II. zászlóalj 6. századához. Hegedűs törzsőrmester azzal búcsúzik tőlem, hogy üdvözli a szociáldemokrata vezetőket. Válaszom az, hogy köszönöm, átadom. 1938. október 10-én a nyíregyházi rendőrség internálja Pál Ferencet, Kapás Józsefet, Hancsák Mihályt, Pásztor Józsefet. Ennek az előzménye az volt, hogy 1937 telén repülős katonák a Vay Ádám utcán megtámadták Hoffmann cipészt, antiszemita jelszavakat kiabálva. Arra ment Pál Ferenc, Kapás József és Hancsák Mihály. Közbeléptek és elzavarták a katonákat. A katonák a reptéren elmondták az esetet, természetesen kiforgatva a valóságot. Pálék ellen eljárás indult a debreceni ügyészségen. (A nagyobb politikai pereket a debreceni ügyészség indította el.) A debreceni bírósági tárgyaláson a katonák ismeretlen okból nem jelentek meg, így bizonyítékok híján a vádat elejtették, de a nyíregyházi rendőrségen felkerült tettük a káderlapjukra. Pásztor Józsefet egy nyilas feljelentette a rendőrségen és emiatt internálták. A vád: Csehszlovákia melletti szimpátia, a csehszlovák demokrácia dicsőítése. A Mosonyi utcai tolonchá2ba kerülnek, onnan négy hónap múlva a nagykanizsai intemálótábor lakói lesznek. Török János gyűjtést szervez részükre az építőmunkások között, élelmiszercsomagot juttat be a toloncházba. Nyíregyházán is gyűjtés indul családjaik megsegítésére.
