Kelet-Magyarország, 1977. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-10 / 84. szám

1977. április 10. KELET-MAGYARORSZÁG 5 ZENE I gazán Kodállyal vált teljessé érzel­* meket felkavaró, a szabadság fen­ségességét hirdető, és utána vágya­kozó kórussá Ady Felszállott a pá­vája. És az a világ, amely az ifjú szí­vekben élő forradalmár Adyé volt, így lett az egész népé. Kitágította határa­it a zene, a kodályi felfogás. Szép meghatározásokat ismer a ze­nei világ magáról a zene fogalmáról. Mi azt valljuk, amit Kodály: a zene mindenkié. Csakhogy mekkora utat kell bejárnia, hogy valóban visszataláljon a néphez, amelyben gyökerezik? Sándor—József estjén, amikor már jókedve kerekedett a társaságnak, mint mondani szokták, körbe járt a nóta. Szomszédom, egy fiatal technikus kissé izgult, mit is énekeljen ő, ha rá kerül a sor. Halkan megkérdezte: „Sza­bad itt népdalt is énekelni?” Még csak azt szabad igazán! Élvezettel hallgatta a társaság a népi ihletésű igazi szabol­csi népdalt. Megtapsoltuk. Szerettem volna hangosan tapsolni akkor is, amikor a kis nebulókat meg­láttam a zenemű- és hangtárban, a me­gyei könyvtárnak e zenét népszerűsítő, a kodályi hitvallásért kiálló és tenni szándékozó „kápolnájában.” Csütörtök volt, délután négy óra. Ilyenkor tarta­nak gyerekek részére zenei foglalko­zást. A 2-es gyakorló iskola harmadi­kosai már túl voltak a zene gyakorlati és elméleti foglalkozásán. Balázs Fe­renc, Papp Sándor, Tamás Imre, Saja- bó Edit, Jámbor Katalin, Strausz Ildi­kó és a többiek, a Bessenyei őrs tagjai. Vajon milyen zenével ismerkedhettek elsősorban? Bessenyei korabeli zené­vel. Hallgattak Haydnt is, a győzelmi kórust. Firtkó Istvánná tanárnő kísérte el őket. ö mondta: „Ez a napközis fog­lalkozás keretén belül történik. A gye­rekeket már ebben a korban hozzá­szoktatjuk a zenéhez, annak felisme­réséhez, befogadásához.” így keltik fel bennük az igényt a zene iránt, s nyitnak új ablakokat a világra, gazdagítják érzelemvilágukat, értelem- és érzelemdúsabb, műveltebb emberekké válnak. Olyan új nemzedék van felnövekvő­ben, amelynek már nem csupán szük­séglete, hanem igénye is a muzsika, a dal. A zenemű- és hangtár csendessé­gében egymás mellett ülnek a tíz le­hallható helyiségben fiatalok, időseb­bek. Fejhallgatóval, sztereoerősítővel, hangszín- és hangerő-szabályozóval fel­szerelt fülke ez, melybe kíváncsian ül­tem be magam is. A túloldalon ülő fi­atalember Armstrong trombitaszólóit élvezte, mellette orosz népzenével is­merkedett egy szocialista brigád tagja. Hogy honnan tudom? Onnan, hogy „be­lehallgattam” a csatornájába. Egy gombnyomás segítségével megtehető ez, anélkül, hogy a másikat zavarná. Kora este volt, s egyszerre csak gyereksereg állított be. Faluról jöttek. A gyerekek arcán láttam a csodálko­zást. Kéki iskolások voltak. Először jár­tak a nyíregyházi megyei könyvtár ze­nemű- és hangtárában. Csak akkor kezdtek oldódni, amikor a fejükre ke­rült a hallgató, s felcsendült benne a kért muzsika, a széki és a román nép­zene, amellyel országos vetélkedőre ké­szültek. Úgy tudom, sikerrel szerepel­tek. A zene rajongói között van jogász, nyugdíjas, lelkész, általános iskolai ta­nuló, munkásfiatal, szocialista brigád­tagok, főiskolás. Uj világ nyílik ki előt­tük a zene hullámhosszán. Sorolhat­nánk azt is, kik hozták a magnószala­got, kazettát, s kérték az itt dolgozó­kat, vegyenek magnóra egy-egy zene­számot, mert vannak közöttük bejárók, akik nem tudnak eljönni meghallgatni, de így tudnának nekik segíteni. Ifi mérhetné fel, mit adott az em­** bereknek ez a kis zenei könyv­tár eddigi léte során? A munkásember közelebb kerül általa a zene világához, megfogja, lebilincseli, vonzásában tart­ja, s megszeretteti vele. Többet lát, másként hall és érez az, aki e gazdag, harmóniát teremtő világba bekerül. És ezért még sokat kell tenni. Érvényesí­tenünk kell a kodályi mondást: a zene legyen mindenkié. Mi kő Sándorral, a megyei HEB tagjával 11 népi ellenőrzésről A Találkozott-e már olyan emberrel, aki az v ön vizsgálatainak megállapításai miatt ke­rült az igazságszolgáltatás elé? — Nem, illetve nem tudom pontosan, mert akár találkozhattam is. A népi ellenőr­zés megszervezésétől — ennek jövőre lesz húsz esztendeje — körülbelül fél évig vol­tam népi ellenőr, azóta a megyei NEB tagja vagyok és a vizsgálatokban általában mint vezető veszek részt. Ilyen minőségben az em­ber a legtöbb esetben nem ismeri személye­sen a vizsgált szerveket, és az érintett sze­mélyeket. A megállapításokat nem egyes né­pi ellenőrök, hanem a bizottság teszi az ösz- szegezés után, így lényegében a megvizsgált vállalatok, intézmények is testületi állásfog­lalást ismernek meg. A ön közel húsz éve népi ellenőr. Vissza ^ tud-e emlékezni: hány vizsgálatban veti részt? — Számot nem tudok mondani, csak azt, hogy nagyon sokban. Az első nagyon emlé­kezetes marad: 1958-ban az állományon kívü­li bérek felhasználását vizsgáltuk. Komoly munka volt, mert nemcsak mi nem ismer­tük még az ellenőrzésnek ezt a fajtáját, de akit vizsgáltunk, az sem tudta mi is lesz eb­ből. Őszintén meg kell mondani: egy kicsit bizalmatlanul fogadtak bennünket, nem min­denütt hitték el, hogy segíteni jöttünk. A vég­eredmény jó volt, s a vizsgálatért a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke dicséret­ben részesített. Azóta évente két-három vizs­gálatban veszek részt. A Foglalkozását tekintve ön a dohánygyár ® főkönyvelője, így szakemberként vesz részt a vizsgálatokban. Segít-e népi ellen­őri tevékenysége a főkönyvelői munká­ban? — Nagyon sokat. A megyei NEB ülésein — mint tag — rendszeresen részt veszek. Itt megismerjük a közérdekű bejelentéseket, amelyek közül néhány olyan jelenségre hív­ja fel a figyelmet, ami bárhol előfordulhat. Ilyenkor én ezt természetesen megnézem, megnézetem saját munkahelyemen is. De segítenek a vizsgálati programok, a konkrét vizsgálatok is. Amikor például a vállalati támogatással épített lakások helyzetét vizs­gáltuk és a dohánygyár nem szerepelt a vizsgálandó vállalatok között, én megnéztem: hogyan is állunk mi ezzel. Az összehasonlí­tás megnyugtatott. Találkoztam olyan mun­kahellyel, ahol két évre adtak kölcsönt, a mi dolgozóink 15 évre kapták a támogatást. Azt pedig sehol sem tapasztaltam, hogy ha valaki a végső határidőtől hamarabb fizeti vissza a pénzt, akkor bizonyos összeget — mi 2 százalékot — elengednek évente. Ez sze­rintem egy célszerű takarékosságra való ösz­tönzés, amivel más dolgozó is jól jár, mert hamarabb juthat kölcsönhöz. A Említette, hogy rendszeresen részt vesz ^ a NEB-üléseken, amelyekre komolyan fel kell készülni. Mennyi szabad idejét veszi el ez a társadalmi munka? — Évente 300—400 órát jelent ez a mun­ka. Havonta egy NEB-ülés, amire alaposan készülök és évente két, néha három vizsgálat, amelyhez programot, a befejezés után ósz- szefoglaló jelentést készítünk. De ha azt mon­dom, hogy ebből a munkából legalább a fe­lét munkahelyemen is hasznosítani tudom, akkor már csak a felét kell kifejezetten tár­sadalmi munkának mondanom. A Került-e már hátrányos helyzetbe mun- ^ kahelyén amiért társadalmi tevékenysége olykor elvonja a munkától? — Nem. A társadalmi munkát felette­seim egyetértésével végzem és amikor 1974- ben „Kiváló népi ellenőr” lettem, a tröszt kü­lön elismerte ezt a munkát. Azért azt el kell mondanom, hogy a munkahelyem sem ke­rül hátrányba a társadalmi munka miatt. Ve­zető beosztásom lehetővé teszi, hogy a mun­kaidőt én osszam be magamnak. Ez azt je­lenti: ha kell, szabaddá tudom magam tenni, de azt is, hogy késő estig itt maradok, ha a munka úgy kívánja. Egyébként nemcsak en­gem, a vállalatunknál dolgozó népi ellenő­röket sem éri hátrány. Sőt. Ellenőri munká­juk határozott fellépésűvé, bátrabbá teszi őket, munkahelyükön is jobban elmondják véleményüket. Ez pedig a vállalatnak hasz­nos. 0 Mit szól a sok elfoglaltsághoz a család? — Megértik, hogy társadalmi kötelezett­ségei vannak az embernek, sőt: a családom büszke is arra, hogy közel húsz esztendeje a megyei NEB tagja vagyok. Ez nemcsak ösz­tönöz, de kötelez is a jó munkára. Van más társadalmi munkám is — a városi pártbizott­ság gazdaságpolitikai aktívája vagyok — és ez is munkával jár. De még soha nem mond­ta a családom, hogy ne csináljam. A Mint főkönyvelő biztos került már olyan “ helyzetbe, amikor a vállalatnak előnyös lett volna valamelyik rendelet figyelmen kívül hagyása, kisebb-nagyobb szabályta­lanság elkövetése. Megszólalt-e akkor ön­ben a népi ellenőr? — Valóban sok olyan helyzet van, ami­kor a főkönyvelő egy kis ügyeskedéssel anya­gi előnyhöz juttathatja vállalatát. Sokszor nem is ügyeskedés ez, inkább egy-egy rende­let, vagy utasítás félreértelmezése és máris kész a szabálytalanság. Én szándékosan még soha nem mentem bele ilyesmibe, úgy hi­szem ezt nálam — mint népi ellenőrnél — másokétól szigorúbban bírálnák el. Minden szabálytalanságot elkerülök, minden döntés­ben az egyenes utat választom. Eddig azt hi­szem sikerült: sem a felügyeleti ellenőrzé­sek, sem a Pénzügyminisztérium Bevételi Fő- igazgatósága nem marasztalta el a vállala­tot az én munkám miatt. A Mint újságíró, egy-egy vállalatnál időn- ^ ként találkozom egymást követő, hason­ló témákat vizsgáló ellenőrzésekkel. Mi erről a véleménye? Ilyen előfordul. Ennek eddig lehetett egyszerűen az is oka, hogy egy bejelentést valaki több helyre elküldött, s ahány szerv megkapta, mind elvégezte az ellenőrzést. Olyan is van azonban, hogy az ellenőrzést végző szervezetek és intézmények saját munkaprogramjuk szerint végeznek vizsgá­latot, de mivel a többi ellenőrző szerv ezt nem ismeri, így lehetnek átfedések. Ezen az együttműködés megszervezésével lehetne és kellene változtatni. Én is tapasztaltam, hogy egy felügyeleti vizsgálatot rövid idő múlva revizori vizsgálat követett. Hasznos lenne már a munkatervek összeállításánál ismer­ni egymás szándékait, mert nem szerencsés dolog (még segítő szándékkal sem) gyakran zavarni egy-egy vállalatot, szövetkezetei. A Le lehet-e mérni megyénk fejlődését a ^ népi ellenőrzési vizsgálati programok cí­mei alapján? — Feltétetlenül igent kell mondanom, de azt hiszem, ez természetes. Míg 1958-ban és évekig utána a társadalmi tulajdon védelme, a bizonylati fegyelem megtartása volt a leg­gyakrabban vizsgált terület, addig ma olyan té­mákat tűzünk napirendre, amelyek összhang­ban vannak gazdaságunk és kultúránk mai helyzetével. A gazdasági területről említhe­tem a takarékossággal, a készletgazdálkodás­sal, az épületek és gépek kihasználásával, a minőségellenőrzés rendszerével, az állami támogatások hatékony felhasználásával, az öntözőkapacitás kihasználásával kapcsolatos vizsgálatokat, vagy éppen a termelési rend­szerekben társult mezőgazdasági üzemek gazdálkodását — mind-mind a fejlődés bizo­nyítékai. De hol volt nekünk húsz évvel ez előtt olyan gondunk, hogy hogyan támogat­ják a munkások lakásépítkezéseit, milyen sorsra jutottak a körzetesítés miatt megüre­sedett iskolák, vagy hogyan gazdálkodnak a vállalatok a jóléti alappal? Korántsem so­roltam fel az utóbbi évek vizsgálatainak cí­meit, de úgy gondolom, ennyi is bizonyítja, hogy vizsgálataink összhangban vannak a fejlődéssel. Persze azért azt nem mondha­tom, hogy a társadalmi tulajdon védelme, vagy a bizonylati fegyelem már lekerülhet a napirendről, mert bizony van még ott is mit javítani. A Milyennek ítéli meg napjainkban a népi ^ ellenőrzés társadalmi szerepét? — Ügy érzem, a népi ellenőrzésre megala­kulása óta számított és számíthatott a társa­dalom. Azt hiszem nem a véletlen műve, hogy közérdekű bejelentésekkel, panaszok­kal fordulnak hozzánk az emberek, mert bíznak abban, hogy ügyeik elintézést nyer­nek, hogy bejelentésük megértésre talál. A kérdésre egyébként a párt XI. kongresszus?, adta meg a választ, amikor a határozatban kimondta: hatékonyabbá kell tenni az egy­re nagyobb szerepet betöltő népi ellenőrzést, hatókörét ki kell terjeszteni a társadalmi, a gazdasági élet minden területére. A Az országgyűlés legutóbbi ülésszakán tör- w vényt fogadtak el a közérdekű bejelenté­sek, javaslatok intézéséről. A miniszter expozéjából tudjuk, hogy a népi ellen­őrök tapasztalatait is felhasználták a tör­vénykészítők. Véleménye szerint hogyan befolyásolja a törvény a népi ellenőrök jövőbeni munkáját? — Feltétlenül kedvezően. Ha törvény alapján az üzemek, intézmények jól látják el feladatukat és erről a lakosság is tudo­mást szerez, több olyan ügyet helyben intéz­nek majd el, amelyekhez eddig az állampol­gárok a népi ellenőrök segítségét kérték. Az új törvénynek természetesen nem a közérde­kű bejelentésekkel, javaslatokkal összefüggő munka további megosztása az alapvető cél­ja, hanem a közélet, a demokratizmus tovább­fejlesztése a közügyek iránt érzett társadal­mi felelősség növelése. Az új törvénytől te­hát azt várom, hogy a közérdekű bejelenté­sek, javaslatok a gazdasági építőmunka he­lyi és országos feladatainak színvonalasabb megvalósítását szolgálják. Nekem személy szerint is jóleső érzés, hogy a törvényalko­tók figyelembe vették a népi ellenőrzés ta­pasztalatait. p Mi bosszantja fel, s mi okoz örömet? — Hadd válaszoljak először a kérdés második részére. Örömet okoz, ha az alapos vizsgálat is kevés hibát tár fel, ha a jegy­zőkönyvekből kiérződik, hogy a népi ellen­őrök segíteni és nem hibát keresni jöttek, s ha a vizsgált szervezetek vezetőinek nincs hozzátenni valójuk a megállapításokhoz, mert azok a valóságot mutatják. Mi bosszant? Tu­lajdonképpen az előbbinek az ellenkezője. De bosszant az is, ha a népi ellenőr a saját sze­mélyét fontosabbnak akarja feltüntetni, mint amennyi megbízólevelében szerepel, ha ma­gánemberként! fellépéseiben is hivatkozik erre. Találkoztam olyan népi ellenőrrel is, aki a bizottság nevében adott utasításokat, pedig erre nincs joga senkinek. A NEB mint testület hoz határozatokat, de nem utasít, hanem felkér, javasol, vagy éppen eljuttat­ja megállapításait az intézkedésre jogosult felügyeleti szerveknek. Nem képzelhető-e el, hogy a népi ellcn- w őrök elnézőek a hibákkal szemben? — Ez teljesen lehetetlen. Először is a vizsgálatban részt vevő népi ellenőrök az esetek többségében egymást sem ismerik, úgy szervezik meg a párokat. Ez már azt is je­lenti, ha az egyik esetleg ismerős, a másik nem, így semmilyen — a vizsgálat tisztasá­gára káros — kapcsolat nem alakulhat ki közöttük. De van még valami: minden népi ellenőr tudja, hogy a mi feladatunk nem a büntetés, hanem a megelőzés, ezért fonti s a hibák kendőzetlen feltárása. A Találkozott-e már olyan vezetővel, aki a w mulasztások felfedése után is megköszön­te munkájukat? — Sokszor. Tulajdonképpen egy vizsgá­lat vezetője az ellenőrzés ideje alatt ritkán jut el egyik-másik helyszínre, ám amikor az összefoglaló jelentés elkészül, s a bizottság ezt napirendé tűzi, rendszerint ott vannak a megvizsgált szervek vezetői is. Itt találko­zunk, s gyakran megköszönik a munkánkat. A köszönetét nemcsak ilyenkor érezzük, ha­nem már akkor is, amikor segítik, támogat­ják a vizsgálat során a népi ellenőrt. A Utasított-e már vissza megbízatást elfo- w gultság miatt? — Egyszer. Egy közérdekű bejelentésről volt szó és korábban a vizsgálatban érintett vezetővel volt kisebb szakmai nézeteltéré­sünk, összekoccanásunk. Akkor úgy éreztem, nem biztos, hogy tárgyilagos tudnék marad­ni, márpedig egy vizsgálathoz másként nem szabad hozzákezdeni. A NEB elnöke, Katona elvtárs természetesen elfogadta az indokai­mat és mást jelölt ki a vizsgálat elvégzésé­re. Q Gondolt-e már arra, hogy abbahagyja? — Még nem. Szépnek és megtisztelőnek tartom e feladatot és ha időnként egy-egy vizsgálat lehangol, akkor sem vesztem el azt a meggyőződésemet, hogy lesz ez még job­ban is. Rossz érzés fogja el az embert, ami­kor egy utóvizsgálatnál kiderül: nem, vagy alig történt javulás, pláne ha csak azért, mer. valaki félti a presztizsét. Pedig csak azt kel­lene megérteni: mi az egész kollektíva ér­dekében javasoltuk a változást. Szerencsére az ilyen eset egyre ritkábban fordul elő, ha pedig látjuk munkánk eredményét, az kár­pótol mindenért. ® Köszönöm az intejut. Balogh József Í Vasárnapr INTERJÚ i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom