Kelet-Magyarország, 1977. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-06 / 80. szám

1977. április 6. KELET-MAGYARORSZAG 3 Tapp énz és életszínyonal MEGYÉNKBEN A TÁP­PÉNZESEK aránya 1972- től fokozatosan emelkedett, különösen ugrásszerű volt a növekedés az 1974—75-ös években. Viszont 1976-ban már az országos átlaghoz hasonló mértékben csök­kent a táppénzesek száma, annak ellenére, hogy me­gyénkben 1976 őszén fertő­ző járvány volt — állapí­totta meg legutóbbi ülésén a megyei tanács végrehaj­tó bizottsága. Az említett időszakban magasra szökött táppénzes arány okainak vizsgálatá­nál néhány olyan tényezőt kell figyelembe venni, amely részben indokolta a növekedést. A megye ipa­rának dinamikus fejlődé­sével párhuzamosan várha­tó volt a táppénzes helyzet ilyen változása is. Az újon­nan létesült gyárak tapasz­talatlan munkásgárdája a szokatlan és új körülmé­nyekhez átmenetileg ke­vésbé tudott alkalmazkod­ni. Az új munkahelyek megteremtésekor a szociá­lis helyiségek nem mindig valósultak meg időben. A kétlaki dolgozók szervezete jobban igénybe van véve, mint a nagyvárosi munká­soké. Növelte a táppénzesek számát az a szocialista hu­mánumtól vezérelt intéz­kedés is, amely a beteg gyermek ápolására az anyáknak és az egyedül álló apáknak biztosította gyermekük hatéves koráig az ápolási táppénzt. Me­gyénkben az országosnál magasabb a terhesek szá­ma, akik közül a táppénzen tartottak az összes kereső- képtelenségi napokból 9,3 százalékkal részesülnek. Nálunk tízezer lakosra még 1976-ban is 12,2 orvos jutott, szemben az országos vidéki 17,6 átlaggal. Az utóbbi években növekedett az orvosok száma. A fiatal orvosoknak bizonyos időre van szükség, hogy kellő szakmai tapasztalattal és rutinnal rendelkezzenek a táppénzes elbírálásoknál. Növekvő tényezőként sze­repel a táppénzes helyzet alakulásában a szakorvos- és a felülvizsgálófőorvos­hiány is. A MEGYEI TANÁCS egészségügyi osztálya a múlt évben jelentős intéz­kedéseket tett. Ennek ered­ménye lett, hogy 0,4 száza­lékkal csökkent a táppén­zes állomány 1975-höz vi­szonyítva. Az Országos Or­vosszakértői Intézet által kidolgozott információs rendszer szerint elemezte az osztály a táppénzes helyzetet. Ennek alapján állandóan figyelemmel kí­sérhették a rendelőintéze­tek és a körzeti orvosok táppénzre vételi munkáját. Ahol a megyei és az orszá­gos átlagnál magasabb volt az arány, rendkívüli felül­vizsgálatokat rendeltek el. A táppénzes helyzet ja­vítása természetesen nem­csak orvosi feladat. Példá­ul az üzemekben a szociá­lis ellátás javítása, az üze­mi baleset elleni hatéko­nyabb védelem, a felvilágo­sító munka fokozása, az al­koholizmus elleni küzdelem mind csökkenthetné a meg­betegedések számát. A re­habilitációval való komo­lyabb törődés szintén hoz­zájárulhatna a táppénzen tartottak számának csök­kentéséhez. Sajnos az üze­mek, szövetkezetek vezetői nagy részének fogalmában a könnyebb munkakör azt jelenti, hogy „vajmi keve­set kell dolgozni”, nem pe­dig egy szervezett, állandó foglalkoztatást. Csak annak a dolgozónak jár táppénz, aki kereső foglalkozását nem tudja folytatni. Sok olyan meg­betegedés van, amellyel a dolgozó munkáját el tudja látni. Az egészségügyi dol­gozókon kívül nagy feladat hárul a munkahelyi veze­tőkre, a társadalmi és tö­megszervezetekre, hogy megfelelő tudatformáló munkával megváltoztassák ezt a hibás szemléletet. Ál­landó feladat mindenki szá­mára a megfelelő munka­morál kialakítása: a dol­gozni nem akaró, a táppén­zes állományukat nem a gyógyulásra használó em­berek elítélése a munkahe­lyi kollektívákban és a la­kóhelyeken is. SZÉLES KÖRŰ ÖSSZE­FOGÁSSAL érhető el, hogy az legyen táppénzen, aki rászorul. A megye táppén­zes helyzete feleljen meg a lakosság mindenkori egészségügyi állapotának. Ha csak a szükséges össze­geket fizetjük ki táppénz­re, több jut az állam kasz- szájából a betegségek meg­előzésére, a betegek gyor­sabb gyógyítására, amely önmagában hordja a táp­pénzre szorulók további csökkenését, a munkaképe­sek számának növekedését. így a több termelőmunkán át az életszínvonal növe­kedését. Cs. B. Í932. április 7. A nyírturai csendőrsortűz Szabó Pál hősi halálának története Szovjet és román vendégeink Szabolcsban Kedden hazautaztak a felszabadulási ünnepségeken részt vett delegációk A szovjet és a román delegáció tagjai ellátogattak a megyei könyvtárba. N egyvenöt esztendeje történt. Az országban majdnem mindenütt. Nyírturán is memoran­dumot adtak át a köz­ségi bírónak és jegyzőnek, a falu szocialista érzel­mű dolgozói, hogy azt juttas­sák el gróf Károlyi Gyula miniszterelnökhöz. „Családunk, gyermekeink és magunk életösztöne pa­rancsolja, — olvasható a me­morandumban, — hogy vilá­gos, nyílt szóval mondjuk meg a magyar kormánynak és önnek Miniszterelnök Ur: elviselhetetlen sorsunkat így tovább nem bírjuk és nem akarjuk viselni! Minden té­ren elnyomást, megalázó megkülönböztetést és sorsunk iránt példátlan közömbössé­get tapasztalunk. Miniszterelnök Ur! Nyíl­tan beszélünk, a városokban és falvakban, a gyárak és nagybirtokok árnyékában nincs kenyerünk és csene- vész. rosszul táplált gyerme­keink pusztulását látva, csak arra döbbenünk, hogy hely­zetünk tarthatatlan. A nép is, ön is, a kormány is válaszút elé került. Ettől a választól függ az ország sor­sa.” Miközben a küldöttség a memorandumot átadta, a fa­lu lakosságának legbátrabb- jai felvonultak, hogy követe­léseiknek azzal is hangsúlyt adjanak. Néhányan hangos szóval is kifejezték a lakosság elviselhetetlen helyzetét. Ek­kor a csendőrség akcióba lé­pett. Letartóztatta és a köz­ségházára szállította Gerlicz- ki Pál hentest, Farkas István cipészt, ifi. Szabó Sándor, Szalai András és Gyapka Ist­ván napszámosokat. A csendőrségi túlkapásra a tüntetők azzal válaszoltak, hogy a községháza elé vofiul- tak és követelték a letartóz­tatottak szabadon engedését. Kövesdi András csendőrtiszt­helyettes azonban a nyírtu- raiak követelését nem telje­sítette. Amikor Szőke György cipész a csendőrségtől türel­met és emberséget kért, Kö­vesdi András tiszthelyettes válaszképpen elrendelte, hogy a tüntetést szervező öt em­bert a kemecsei szolgabíró­ságra kísérjék. A feszültség percről percre nőtt. A tüntetők egyike: Pi­ros Ignácné, Gyapka János Mária nevű húga biztatóan kiáltotta: „Ne engedjék ma­gukat kísérni...” Ám ekkor a letartóztatottak száma hatra emelkedett, mert Piros Ig- nácnét is a kemecsei szolga­bíróságra kísérték. Most már mind többen hangos szóval is követelték társaik szabadon engedését. A csendőrök — Kövesdi András tiszthelyettes paran­csára — szuronyos puskáikat a tüntetőkre fogták. Osváth Ferenc és Kiss Ferenc II. csendőr őrmesterek a pa­rancsnokkal együtt szidták, hazaárulással vádolták a nincstelen, éhező nyírturaia- kat. A szuronyok megközelí­tették, aztán érintették is a tüntetőket. Vér serkent Bi­hari István földműves és Szabó Antal cipész vállából. Dulakodás keletkezett. Az emberek ösztönszerű védeke­zéssel a csendőrszuronyokat igyekeztek testük elől eltol­ni. Ez okot adott Osváth és Kiss csendőr őrmestereknek ahhoz, hogy a tömegbe lője­nek. Két lövés eltalálta Szabó Pál öreg földművest, aki azonnal összeesett. A vér pa­takokban folyt. A súlyosan megsérült Szabó Pálnak Tóth Antal és Tóth Mihály falusi esküdtek a községházán igye­keztek elsősegélyt adni. Fél­óra elteltével a mentőautó is megérkezett és Szabó Pált a nyíregyházi Erzsébet kórház­ba szállította, ahol már nem tudtak rajta segíteni. Ez Szabó Pál nyírturai földmű­ves hősi halálának története. Az ügyhöz tartozik, hogy Gecze István adóügyi jegyző is részese az 1937. április 7-i brutális nyírturai vérengzés­nek, mert a jogos ügyük mellett békésen tüntetők el­len a csendőrségtől kért és kapott segítséget. A rendkívüli eseményt — mert a. nyírturaiak feljelen­tést fogalmaztak — a debre­ceni kerületi csendőrparancs­nokság megvizsgálta és a következő tényt állapította meg: „A csendőrségi szolgálati szabályzat 330. pontjának 1. alpontja szerint támadás el­hárítása és védekezés céljá­ból a fegyver használata jo­gos és kötelező. A feljelentés félretétele indokolt. Debrecen, 1932. április 14. Dr. vitéz Kecskés sk., a pa­rancsnokság vezetője.” E gy nyírturai embernek a halála, kettőnek a sérülése, hatnak a le­tartóztatása, meghurcolása és néhány napos formális csend­őrparancsnoksági vizsgálat az, amely látszólag 1932. áp­rilis 7-én a memorandum átadásának, a vele összefüg­gő tüntetésnek az összes kö­vetkezménye. Ez azonban csak látszat. A nyírturai gyá­szos események edzették, bá­torították a dolgozó népet és megvilágosították előttük azt, hogy küzdelmük csak össze­fogással hozhat eredményt. Lónyai Sándor A felszabadulásunk 32. év­fordulója alkalmából me­gyénkbe érkezett szovjet és román delegáció a vasárna­pot és a hétfőt munkával töl­tötte. Vasárnap a megyei pártbizottság oktatási igazga­tóságán Ekler György. a me­gyei pártbizottság titkára és Markovics Miklós igazgató tájékoztatta vendégeinket a megyében és az intézmény­ben folyó politikai oktatás helyzetéről, feladatairól. A vendégek ezt követően a megyei könyvtárat keresték fel. Itt Horváth Gabriella igazgató ismertette a több, mint 125 ezer kötetes könyv­tár egész megyét átfogó munkáját. Kiemelte: a könyv­tár ma már sajátos eszközei­vel sok irányban segíti a közművelődési munkát. Munkatársunk megkérte a delegációk vezetőit, foglalják össze látogatásuk tapasztala­tait: Nyikoláj Nyikolajevics Sze- menyük, a szovjet delegáció vezetője elmondta: „Szabol­csi látogatásunkon jelentős tapasztalatokkal gazdagod­tunk. Az impozáns felszaba­dulási emlékünnepség, a szombat esti koncert mély benyomásokat hagytak ben­nünk. Az oktatási igazgatóságon arról győződtünk meg, hogy Szabolcs-Szatmárban jól ké­szítik fel a kommunistákat a fejlett szocialista társadalom építése további feladatainak sikeres megvalósítására. A megyei könyvtárban a mun­kásolvasók 20 százalékos ará­nya — mely országosan is első helyet biztosít a megyé­nek — a kétkezi dolgozók tudásvágyáról tanúskodik. A megye kulturális életének dinamikus fejlődését azért is nagyra értékelem. mivel 1959 óta rendszeresen járok a megyébe és alkalmam van a mai állapotokat összevetni az évekkel korábbi helyzet­tel.” A román delegáció vezető­je loan Caita, a Szatmár me­gyei pártbizottság titkára is­A korábbi, veszteséges évek után tavaly zárt először eredményes esztendőt a tu- nyogmatolcsi Zalka Máté Termelőszövetkezet. Az el­múlt évben 22 800 forint volt az egy tagra jutó évi jö­vedelem, ami az idén való­színűleg több lesz, hiszen 1977-ben közel 4 millió fo­rint nyereségre számítanak. 415 hektáron szépen fejlő­dik a búza, a téli fagyok és a belvizek nem okoztak je­lentős károkat az őszi ve­tésben. A napokban kezdték meg a búza vegyszerezését. Már folyik a 300 hektáros kukoricaterület talaj-előké­szítése. Igyekeznek, hogy minél hamarabb földbe ke­rüljön a mag. Tavaly is a korai vetés mentette meg őket. Mire megérkezett az aszály, a kukorica már de­rékig ért, így a szárazság nem jelentett gondot. Annál inkább a legelőkön, ahol ki­sült szinte minden. Az idén felkészültek erre, s ha szük­ség lesz rá, munkába állnak az öntözőberendezések. Ezen a héten mintegy 100 hektá­ron megkezdődött a cukor­répa vetése, ahol a tavalyi 296 mázsás hektáronkénti termésátlaggal szemben az idén 350 mázsát várnak. A tsz 132 hektáros gyümölcsö­sében már a második permem tezésré készülnek, ha a ter­vük sikerül, közel 1 millió forintot hoz majd év végén az alma. Az idén állítják munkába üszőnevelő telepüket, s az mereteit így foglalta össze: „Bensőséges felszabadulási ünnepségen vettünk részt. Megható, ahogy Szabolcs- Szatmár népe őrzi és ápolja a Magyarország felszabadítá­sáért elesett hősök emlékét. Az oktatási igazgatóságon ar­ról győződhettünk meg. hogy az egyes tudományos és gaz­dasági témákat legjobban is­merő előadóktól hallottakat jól tudják hasznosítani a mindennapi munkában. A megyei könyvtár, a kultúra e sajátos háza nagyszerű lehe­tőséget biztosít az új típusú, a kommunista ember kiala­kításához.” A két delegáció a vasárnap délutánt a nyírbátori járás­ban töltötte. Hétfőn városné­zéssel kezdték a napot. Ezt követően a tanárképző főis­kolára látogattak, majd Va­ján a Vay Ádám Múzeumot tekintették meg. Innen a fe­hérgyarmati járásba mentek elkövetkező években a hízó­marhák helyett fokozatosan áttérnek a vemhes üszők ér­tékesítésére. Az üszőborjú­kat a faluból vásárolják, az állategészségügyi felügye­lőség segítségével és 200 da­rabbal kezdik meg a telep benépesítését. 1980-ra nagy­részt kicserélik a tsz szarvasmarha-állományát, főleg a holsteinfríz fajtát tenyésztik majd. 650 ezer li­ter tejet akarnak értékesíte­ni, ez 30 százalékkal halad­ja meg az elmúlt évi meny- nyiséget. A 4500 darab to­és megismerkedtek a járás történelmi, irodalmi, népraj­zi nevezetességeivel. Kedden délelőtt a hazánk felszabadulása 32. évforduló­jának megyei ünnepségein részt vett szovjet és román delegációt fogadta dr. Tar Imre, a megyei pártbizottság első titkára. A megbeszélésen részt vettek a megyei párt- bizottság titkárai is. Szovjet és román vendé­geink délután elutaztak me­gyénkből. A szovjet küldöttséget a határon Gulácsi Sándor és Hosszú László, a megyei pártbizottság titkárai és László András, a megyei ta­nács általános elnökhelyet­tese búcsúztatta. A román küldöttséget a határon Ekler György, a megyei pártbizottság titkára és Gyúró Imre, a megyei ta­nács elnökhelyettese búcsúz­tatta. jóból álló törzsludtelep ed­digi eredményei biztatóak. Néhány hónapja közel másfél millió forintért egy Rába-Steigert és több alta­lajjavító gépet vásároltak, állítottak munkába. Tavaly a kukoricaterület 80 száza­lékán vegyszereztek, az idén már a teljes területen végez­nek gyomirtást. Néhány hónap múlva be­fejezik a 10 millió forintba kerülő meliorizációs beruhá­zást. Miből lesznek a milliók? Üszőnevelő telep, több tej Tunyogmatolesról Munkában a Rába-Steiger a tunyogmatolcsi határban. (Gaál-foto)

Next

/
Oldalképek
Tartalom