Kelet-Magyarország, 1977. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-28 / 98. szám

1977. április 28. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Á munkaügy — közügy Irta: Karakas László, munkaügyi miniszter A TERMELÉS ÉS A MUNKA HATÉ­KONYSÁGÁNAK emeléséről az utóbbi évek­ben egyre több szó esik. A munka termelé­kenységének emelkedése a fejlett szocialista társadalom felépítésének döntő tényezője. A hatékonyság és termelékenység az elmúlt évtizedek során sok alkalommal szerepeltek fontos állami és pártdokumentumokban, de a mindennapi gyakorlatban is. Gazdasági fej­lődésünkben ezek jelentősége azonban ma már a korábbinál nagyobb. A munkaerő-for­rások kimerülése miatt a termelést csak a munka termelékenységének emelése útján növelhetjük. Ilyen értelemben válik köz­üggyé a hatékony munkaerő-gazdálkodás, amely egyik eleme a termelékenység növe­lésének. A szocializmus ismert elve, hogy össze kell kapcsolni a dolgozók munkabérét a teljesítményeikkel. A termelés és a gaz­dálkodás meghatározott körében csak ott ke­rülhet sor a bérek emelésére, ahol — a kü­lönféle mutatókkal mért — a munkatelje­sítmények is emelkednek. A teljesítmények emelésinek feltétele a folyamatos anyag- és munkaellátás, a körültekintő munkaszerve­zés. Emellett feltétele a munkafegyelem ja­vulása, ,a belső munkaerő-tartalékok fokoza­tos felhasználása, esetenként a munka in­tenzitásának emelése. Társadalmi méretek­ben igaz, hogy a fogyasztás a termelés függ­vénye. Ezt az elvet következetesen érvénye­síteni kell a vállalati szintű jövedelem­szabályozásban, de az üzemek, brigádok és az egyes személyek bérezésében is. AZ ELMÜLT ÉV AZ V. ÖTÉVES TERV INDULÓ ÉVE VOLT. A sajtóban több ol­dalról értékelték már gazdasági eredménye­inket és problémáinkat, összességében a nép­gazdaság az elmúlt évben egészségesen fej­lődött. A termelés növekedési üteme a ter­vezettől kismértékben elmaradt, ugyanakkor javult a gazdaság egyensúlyi helyzete. Az egyensúlyi feltételek javulása megmutatko­zott a vásárlóerő és az árualap alakulása terén, de a külgazdaságban is. Az egyen­súly javulásához hozzájárult az a tény, hogy az elmúlt évben a bér a termelés növeke­désével összhangban alakult, illetve a ter­melékenység emelkedése a legtöbb ágazat­ban meghaladta a termelés emelkedését. Nem fokozódott tovább a munkaerőhiány, valamelyest mérséklődött a munkerőmozgás. A munkaerő-gazdálkodás feladatait összege­ző ismert minisztertanácsi határozat végre­hajtására területi, ágazati és vállalati prog­ramok születtek, ezek nyomán kezdeti ered­ményekről is beszámolhatunk. Az 1977. évi népgazdasági terv teljesítése kulcsfontosságú az egész V. ötéves terv szempontjából. Ezért fontos feladatunknak tekintjük a munkaügyi téren elmúlt években tapasztalt kedvező ten­denciák erősítését. A feladatot talán elvileg könnyebb meg­fogalmazni, mint az elvi követelmény alap­ján a gyakorlati döntéseket meghozni. Ar­ról van szó, hogy a népgazdaság minden ágazata, alágazata, vállalata nem fejlődhet egyforma ütemben. Ebben nemcsak a mun­kaerőhelyzet játszik szerepet, hanem a gaz­daság sok más tényezője is. A szelektív-in­tenzív fejlesztés hiányosságai elsősorban a munkaerőhelyzet feszültségeiben jelennek meg. Ezt azzal jellemezhetjük, hogy sok esetben a legmodernebb, legújabb termelő berendezéseket nem tudjuk munkaerőhiány miatt ésszerűen kihasználni. Bár a problé­mák legélesebben a munkaerőhelyzetben mutatkoznak, megoldásukhoz nem elsődlege­sen munkaerő-gazdálkodási eszközökre van szükség. Az alágazatokat és vállalatokat, a fontosabb vállalati profilokat a fejlesztés üteme és ésszerűsége szempontjából sorolni kell. A sorolásnál érvényesíteni kell az ága­zati és vállalati termelési politika minden követelményét. A KÜLSŐ MUNKAERŐ-TARTALÉKOK KIMERÜLÉSE miatt a munkaerő-átcsopor­tosítás gazdaságunkban szükségszerű jelen­ség, egyenes következménye az előzőekben említett szelektív-intenzív fejlesztésnek. A munkaerő-átcsoportosítás csak akkor sikeres, ha a termelés gazdaságossági problémái mel­lett megfelelő figyelmet fordítunk az embe­ri tényezőkre. Arra kell törekedni, hogy új munkahelyre kerülő dolgozók számára mun­kájuk szakmai perspektívát jelentsen és anyagilag is megtalálják számításaikat. A nehezebb feladat nem annak kijelölése, hogy hová kerüljenek az átcsoportosított dolgo­zók, hanem a „honnan” okos megválasztása. A választ az ágazatok és vállalatok felelős vezetőinek kell megadniuk attól függően, hogy kiknek a döntési szférájáról van szó. Ezekhez a válaszokhoz, illetve döntésekhez igazodik a munkaerő-gazdálkodás, a legkü­lönbözőbb eszközökkel segítve az ésszerű át­csoportosításokat. E tartalékok nagyságrendjének megítélé­sében sokféle véleménnyel találkozhatunk. Vannak azonban olyan objektív tényezők, amelyek viszonylagos egyértelműséggel utal­nak tartalékokra, azok hozzávetőleges nagy­ságrendjére is. Ilyen tényező pl. a termelés ütemessége, illetve a termelési színvonal havi, negyedévi és évi hullámzása. Ilyen tényező az energiadiagram, amely mutatja a felhasznált energia mennyiségének nagyfokú változását egy műszakon belül. Bizonyítják a belső munkaerő-tartalékok létezését a kü­lönböző munkanap-fényképezési eljárások, a műszeres munkamérés és más módszerek. A vállalatok fokozatosan kényszerülnek arra, hogy a tartalékokat feltárják és hasznosít­sák. Ehhez hozzá tartozik a munka normázá- sának javítása, a társadalmi munkaidőalap fokozott védelme, a racionálisabb munkaerő­gazdálkodás. Változtatni kell azon a válla­lati szemléleten, amely helyenként még min­dig csak a munkaerő megszerzésére törek­szik, annak hatékony foglalkoztatásával már kevéssé törődik. A MUNKAERŐ ÉSSZERŰ FELHASZ­NÁLÁSÁBAN jelentős szerep jut a területi szervekre. A megyei párt- és állami szervek nagy gondot fordítanak a területi politikai foglalkoztatási koncepciók meghatározására, a tervszerű — a megye gazdasági adottsá­gait és a megyei népesség igényeit egyaránt figyelembe vevő — munkaerő-gazdálkodás­ra. A megyei tanácsok már az V. ötéves terv készítésekor felmérték a munkaerő-egyen­súly területi problémáit és ennek alapján határozták meg a szükséges intézkedéseket. Az intézkedések között szerepel a területi és az ágazati irányítás jobb összhangjának létrehozása. Tapasztalataink szerint egyre több vállalat és gazdálkodó szerv ismeri fel annak jelentőségét, hogy a területi szervek­kel együttműködve saját i munkaügyi tevé­kenységük reálisabb lesz. E téren azonban előrelépésre van szükség, mert egyes válla­lati és ágazati vezetők még mindig figyel­men kívül hagyják az adott terület munka­erő-gazdálkodási adottságait, elképzeléseiket nem egyeztetik a tanácsi szervekkel, aminek később a kárát láthatják. A tanácsok, a munkaerő-közvetítés és pályaválasztás irá­nyításával segítséget tudnak nyújtani a mun­kaerő szervezett átcsoportosításához a fej­leszthető vállalatok és ágazatok munkaerő­ellátásának biztosításához. ,, Ötvenszázalékosok" a HOM-ban Lejár a tanulóidő Melyik időszak a legizgalmasabb a három év tanulóidőből? Talán az első fél év? Megfelelünk-e egymásnak: én, meg az, amit választottam? Mégis in­kább az utolsó: akit addig kézenfogva vezettek, egyedül fog megállni a lá­bán. A harmadévesek önálló felada­tot kapnak, s már árgus szemmel fi­gyelik leendő gépüket, műhelyüket, munkatársaikat. Egy kicsit még ta­nulók, egy kicsit már munkások. B abonás vagyok, de nem úgy. mint a többiek. Nem hiszek a fekete macskában, az üres vödrök­ben, teljesen más jellegű az én babonaságom. Például: ha mégy valakivel az úton, s az utatokba kerülő oszlopot két oldalról kerülitek meg, fel­tétlen összeveszés lesz a vé­ge. Amint egyszer sétálunk a kislánnyal, egv oszlop került az utunkba. Mint ahogy az szokás, az oszlop két oldalán akartunk elmenni és akkor pontosan az oszlopnál, eszem­be jutott ez a babona. Eszem­be jutott — egyből megrán­tottam a kislány kezét. De ö teljes erejéből belekapasz­kodott a.z oszlopba. Persze, hogy összevesztünk. De nem végleg, aztán kibékültünk ... De ha akkor az oszlopot meg­kerüljük, biztos, hogy örökre összevesztünk volna. Vagy egy másik: új háza­soknál, aki elsőként lép be a lakásba, az lesz a családfő, összeházasodtunk a meny­asszonyommal, megyünk ha­zafelé, s ő egyre csak törtet előttem be a szobába. Meg­rántom a kezét, de ő erősen kapaszkodik az ajtófélfába. Ismét csak összevesztünk, hál’ égnek nem teljesen. De ha akkor elsőnek lépte volna át a küszöböt, egész életünk­ben csak veszekedhettünk volna. L SzmaJIovt Babona Emlékszem egy ilyen eset­re. Elindultam már a munká­ba, amikor eszembe jutott, hogy még nem is reggeliz­tem. A feleségem a nagy sietségben a küszöbön ke­resztül nyújtja nekem a reg­gelit. Az pedig nagyon rossz előjel, bármit is a küszöbön keresztül átadni valakinek. Veszekedéshez vezet. Visz- szamenjek? De ez is rossz előjel, inkább magamhoz akarom húzni őt. Tartja ma­gát az ajtónál — ismét ösz- szevesztünk. De nem végleg! Amikor kijött a kórházból ki­békültünk ... Sokan ismerik azt a babo­nát is; akinek szerencséje van a kártyában, nincs sze­rencséje a családi életben. Megint csak nincs békesség. Egyszer vendégségben vol­tam, kártyáztunk, s olyany- nyira feltűnően jó lapjaim voltak, hogy szinte megérez- tem, otthon nincs valami rendjén. Hazafutok. Benyitok, a feleségem csomagol. — El­költözöm — mondja. — Hát ez meg mit jelent­sen? — Igazán rossz előjel — folytatja — egy tökfilkóval együtt élni. Meg akartam a kezét rán­tani, de akkor a szomszéd szobából kijött egy férfi, aki úgy megrántotta az enyémet, hogy azóta sem tudok a job­bal semmit sem csinálni. Ezt a történetet is bal kéz­zel írtam. Azt mondják, az is rossz előjel. (Junoszty, 1976/12.) Fordította: Laczik Mária A Magyar Optikai Művek mátészalkai gyárában száz­ötven szakmunkástanulót ok­tatnak. Huszonhármán ké­szülnek közülük az idén vizs­gára. A harmadévesek ki­sebb része maradt csak a tan­műhelyekben, nagyobb ré­szük brigádba osztva heti 3 napon át ismerkedik a szak­ma közvetlen tudnivalóival. A legügyesebbek — irányí­tással — önállóan dolgoznak. Néhány hónapig tart még az a megnyugtató érzés, amikor mások felelnek értük. Aztán lejár a tanulóidő. Messzire virít a tanmű­helyben takaros rendbe sora­koztatott gépek közül Ger­gely Erzsébet piros pettyes kendője. De mégsem ez a fel­tűnő rajta. Sokkal inkább az, ahogyan törékeny teste bir­kózik a hatalmas esztegagép- pel. Nehezen ugyan, de be­vallja, hogy bizony félt, ami­kor először kellett a kart megcsavarni. Ez addig tar­tott, míg meg nem tanulta az oktatójától a régi közmon­dást: többet ésszel... — Nem erő kell hozzá ha­nem technika — és bizonyí­tásképpen már mutatja is, hogy engedi rá a fejet a per­selyre — így, egészen addig, míg nem érzem, hogy enged a fém. A szakszerű magyarázat hallatán hevesein bólogató két szakoktató, Orosz András és Mező József fejmozdulataiból derül ki: Erzsinek nem lesz már túl nehéz a dolga, ha egyedül marad a géppel. — Az oktatónak az a leg­nagyobb öröme — fűzi hozzá Orosz András —, ha az aka­ratot látja. Az az igazság, hogy itt, a tanműhelyben még három év alatt is csak a gépkezelést tudjuk megtaní­tani, s ehhez legfeljebb egy olyan szemléletet adunk, ami­re kezdő munkásként épít­hetnek. Áttekintést a gyárról, a gyártmányokról. De a szakma apró titkaira, forté­lyaira majd kint, az üzemben, az öreg rókák mellett lehet rájönni. Meg a saját kárukon, tapasztalatukon... Lőrincz Gyula már túl van néhány ilyen „tapasztalaton”. A mechanikai műhelyben dolgozik. Keze még darabo­sabban mozdul, mint a „na­gyoké”, szeme még figyelme­sebben követi a késtől szét­spriccelő lila műanyag forgá­csot, de a füle már megbíz­hatóan választja ki a mono­ton zakatolásból a szokott és az ismeretlen zajokat. — Az is jó, ha biztos a kéz, éles a szem. Mert a gépi for­gácsolónak — teszi hozzá ma­gyarázatképpen — ha érti a szakmáját, egyformán kell bánni a marógéppel, az esz­tergával, a köszörűvel, a gya- luval. De a legfontosabb, hogy ide fül kell. Jó fül. A darabolásnál például ki kell hallani a vágásból azt a má­sodpercet, amikor elég. Ami­kor nem szabad tovább men­Gergely Erzsébet ni. Elmondta ezt a mesterem is, mégis akkor tanultam meg, amikor egy tárcsamaró eltört. Itt van a szekrény­ben, félretettem, ha ránézek, mindig eszembe jut... Szűcs Sándort már másodi­kos korában kivitték a tan­műhelyből, políroz és leppel — magyarul szemüveglencsé­ket csiszol — az optikai rész­legen. Ezen a napon már a harmadik bosszúság érte. Harmadszor ment ki a bizto­síték. Ha ilyenkor egy pilla­natra „kihagyna”, a húsz orsós polírozó soron tönkre­mennének a lencsék. Villám­gyorsan rántja vissza a karo­kat, majd hogy visszajön az áram, ellenőrzi a nyomást, a folyadékot. — Azt tanultam meg leg­először — magyarázza, mi­közben előkészíti a következő szériát a cseréhez —, hogy akárhol jár is az eszem, a szemem mindig a gépen le­gyen! 40—45 perc alatt, míg egy széria lemegy, elő lehet készülni a következőre, így az idővel is lehet gazdálkod­ni. Sándort kitüntetett figye­lemmel fogadták három éve — kevés a férfi optikus szak­munkás. Brigádvezetője, Tóth Zoltán és szakmai okta­tója, Fecske Lajosné egyfor­mán elégedetten beszéltek munkájáról. A brigádban dol­gozó tanulóktól a felnőttek teljesítményének 50 százalé­kát várják el. Ha ezt teljesí­tik, ők is ugyanúgy részesül­nek a brigádnak kiírt prémi­umból, mint a többi dolgozó. Lőrincz Gyula é6 Szűcs Sándor már korábban társa­dalmi szerződést kötött a gyárral, így a tanulmányi eredménytől függő ösztöndíj és a norma teljesítése után járó prémium mellé havonta 250 forint társadalmi ösztön­díjat kapnak. De nemcsak ők ketten, hanem Gergely Erzsé­bet is úgy döntött: nem moz­dulnak innen a szakmun­kásvizsga után. Itt szeretné­nek dolgozni, ahol a szakmát tanulták... Baraksó Erzsébet Szűcs Sándor Lőrincz Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom