Kelet-Magyarország, 1977. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-23 / 94. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. április 23. Erősítsük szoMaritásimkat a tőkésországok kommunista és munkáspártjainak forradalmi harcával! A DÍVSZ nyilatkozata április 24-e alkalmából (Folytatás az 1. oldalról) Untette, ma a szorgalmas emberi munka eredménye­ként az emberi boldogulás szolgálatába áll. Kívánom, hogy továbbra is így halad­janak előre, műveljék önma­gukat, mert ezáltal jobban tudják művelni és vallatni a homokot.” A Rákóczi szocia­lista brigádnak ezeket üzen­te: „Gratulálok a tenyésztés­ben dolgozó szocialista bri­gádnak. Kívánok kiváló ered­ményeket és valamennyiük­nek boldogságot, és olyan örömöt, ami a jó almaszüret után önöknél lenni szokott.” A Központi Bizottság tit­kára ezután a határban te­kintette meg a gyepgazdál­kodás eredményeit, s elmond­ta. hogy o homok ilyen célú intenzív hasznosítása úttörő vállalkozás. Jelentős kísérlet, csírája annak a nagyszerű jövőnek, amely majd nagyon szép hozamokat tud produ­kálni a futóhomokból a Nyír­ségben, a Duna—Tisza kö­zén. A vendég és kísérete a délutáni órákban a Csepel Művek Szerszámgépgyárának nyírbátori gyáregységébe lá­togatott. Itt Tari Antal, a szerszámgépgyár igazgatója, Koknya Árpád, a nyírbátori gyáregység vezetője és Nó- tin János, az üzem pártveze­tőségének titkára számoltak be a hatszáznyolcvan dolgo­zót foglalkoztató gyár mun­kájáról. Elmondták, hogy a szerszámgépgyár — amely csupán másfél éve vette át a nyírbátori üzemet — 200 milliót fordít a bővítésre, korszerűsítésre. Dicséretes, hogy már az elmúlt évben szép eredmények születtek. Az itt dolgozók nagy szorga­lommal tesznek eleget annak a magas fokú követelmény­nek, amit a szerszámgépek igényelnek. A megyei szervek segítségével gyorsan indul a beruházás, s 1980-ban Nyír­bátorban a világpiacon is keresett szerszámgépeket gyártanak majd. Erre az idő­re a gyári munkáslétszám is jelentősen bővül. Ehhez azonban több középvezetőre és szakmunkásra van szük­ség. ezért a képzést meg kell gyorsítani. Az idei év itt is a minőség és a hatékonyság éve. Az el­ső fél évre tett vállalást ezekben a napokban már ki­lencven százalékban teljesí­tették, s november 7-re a szovjet megrendelésre szánt minden tételt legyártanak. Elhangzott: a csepeli törzs­gyár nagy figyelmet fordít a nyírbátori gyáregységre. En­nek is köszönhető, hogy az üzemben megoldották a zök­kenőmentes átállást. A lete­lepítés után három héttel a gépek már 2—3 műszak­ban dolgoztak. Rendkí­vül bonyolult szerszámgép­alkatrészeket hat hét alatt állítottak elő Nyírbátorban. Sikerült megoldani az embe­ri problémákat is, az anya- gyárból jó szakemberek segí­tik a munkássá válást. Borbély Sándor — aki hosszú ideig a Csepel Művek pártbizottságának első tit­kára volt — nagy örömmel hallotta a csepeliek elismerő szavait. Azt, hogy nagy kér­déseket oldottak meg rövid idő alatt. Úgy tűnik — álla­pította meg —, hogy ez a gyáregység jó részlege lesz Csepelnek, nem is sok idő múltán. Bonyolult alkatré­szeket gyártanak olyan mi­nőségben, amely még a szakember szemével is fan­tasztikusnak tűnik. Gratulált a munkához és hozzátette, ez a gyár a műszaki kultúra csúcsát jelenti a környéken. Ez pedig nem képzelhető el megfelelően kvalifikált szak­munkások nélkül, ezért a szakmunkásképzés megol­dása nagyon fontos feladat. A gyár jövője is nagyszerű, Fidel Castro, a kubai állam­tanács elnöke két napon be­lül immár a második alka­lommal, csütörtökön is fo­gadta annak az üzletembe­rekből álló delegációnak né­hány tagját, amely Minnesota államból érkezett a földrész első szocialista államába. A megbeszélésen „vegyes témákról” volt szó. Mint is­meretes Castro az amerikai küldöttség előtt előzőleg ki­fejtette, hogy az Egyesült Államok Kuba ellen alkal­hiszen a szerszámgépek ex­portálás! lehetősége mind a szocialista, mind a tőkés piacokon óriási. Ezért a gyáriaknak és az anyavál­lalatnak is nagy a politikai felelőssége. Most már azon a sor, hogy a beruházást, a nagy értékű gépeket kihasz­nálják a nyírbátoriak. A be­szélgetés során elhangzott: a nyírbátori üzemi juttatások mindenben elérik a csepelit, s a bérszínvonal nagyobb mértékben nő, mint az anya- vállalatnál. Borbély elvtárs hangsúlyozta: ha a gyáregy­ség a pesti színvonalon ter­mel, a bérszínvonalnak is el kell érni a csepeli szintet. A Központi Bizottság tit­kára ezt követően az üzem­részeket tekintette meg. El­beszélgetett a dolgozókkal, majd elismerő sorokat írt Schneider Istvánná és Petro- hán Béla szocialista brigád­jai naplójába: „Gratulálok a kitűnő munkához, amellyel hozzájárulnak a magyar gép­gyártás fejlődéséhez. Nagy örömmel és elismeréssel adó­zom azért a kifejezetten tar­talmas szakmai fejlődésért, amelyet elértek. Ez már cse­peli norma, csepeliekhez méltó!" Borbélya. Sándor az esti órákban Nyírbátorban talál­kozott a megye, a város és a járás pártaktívistáival, aki­ket időszerű kül- és belpoli­tikai kérdésekről tájékozta­tott. A Központi Bizottság tit­kára az esti órákban elutazott megyénkből.­mázott kereskedelmi embar­góját gazdasági és erkölcsi szempontból egyaránt igazol- hatatlannak tartja, viszont ennek megszüntetése meg­nyithatná az utat Washing­ton és Havanna egyéb prob­lémáinak megvitatásához. Az amerikai küldöttség legtöbb tagja kijelentette, hogy helyesnek tartaná a ke­reskedelmi tilalom megszün­tetését. s hogy sürgeti majd a Carter-kormányt egy ilyen lépésre. Április 24-e, a világifjúsá­gi szolidaritási nap alkalmá­ból a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség nyilatkozatot adott ki, amelyben felhívja a világ haladó ifjúságát, hogy fokozza szolidaritását mind­azokkal a fiatalokkal, akik az imperialista agresszió, a gyarmatosítás, az újgyarma­tosítás, a cionizmus és a faji megkülönböztetés ellen har­colnak. A nyilatkozat hangsúlyoz­za, hogy a népek felszabadí­tó harca és nem utolsósorban a nemzetközi szolidaritás eredményeként összeomlot­tak a gyarmatbirodalmak utolsó maradványai is, és In­dokínában teljes vereséget szenvedett az imperializmus. Zimbabwe, Namibia és a Dél­afrikai Köztársaság népei napról napra fokozzák harcu­kat a fajgyűlölő rendszerek ellen. A világ ifjúsága szoli­dáris Chile népével és ifjú­ságával, amely a fasiszta Fazal Elahi Csaudhri, a Pakisztáni Iszlám Köztársa­ság elnöke csütörtökön este bejelentette, hogy az ország három nagy városában, Ka- rachiban, Lahoreban és Hy- derabadban kijárási tilalmat és statáriumot rendeltek el. Hangsúlyozta, hogy az or­szágban válságos a helyzet. A márciusi országos válasz­tásokat követő zavargások, kormányellenes tüntetések országszerte mérhetetlen ká­rokat okoztak emberéletben és vagyoni értékekben. Az államfő rámutatott: a lázongók célja egyebek kö­zött az, hogy zűrzavart kelt­senek az ország gazdasági életében, politikai vákuumot teremtsenek az országban. A Pinochet- rendszer ellen har­col. A világ haladó ifjúsága, támogatja az arab ifjúság jo­gos követelését, hogy Izrael vonuljon ki a megszállt arab területekről. A DÍVSZ és a világ haladó ifjúsága elítéli az imperialista mesterkedése­ket, amelyek összeesküvéssel, fegyveres intervenciókkal próbálják akadályozni az egykori portugál gyarmatok felemelkedését és fejlődését. A DÍVSZ támogatja a fej­lett kapitalista országok fia­taljait a munkanélküliség és a monopolista kizsákmányo­lás ellen, az alapvető jogo­kért, a békéért és a hala­dásért vívott harcukban. A világszövetség köszönti a szo­cialista országok fiataljait, akik a fejlett szocialista tár­sadalom felépítésén munkál­kodnak, olyan igazságos és humanista társadalom építé­sén, amely maradéktalanul biztosítja az ifjúság jogait és fejlődését jobboldali ellenzék magatar­tása miatt eredménytelenek maradtak a kormánynak a helyzet békés rendezésére tett összes erőfeszítései. A statárium megszegőit a három városban rögtönítélő bíróságok elé állítják. Min­den politikai tevékenységet és utcai tüntetést betiltottak. A pakisztáni nemzeti szö­vetségbe tömörült jobbolda­li pártok általános sztrájk- felhívása ellenére a legfon­tosabb állami hivatalokban és a közműveknél zavarta­lanul folyik a munka. A pilóták és a repülőterek földi irányító személyzete csütörtökön beszüntette a sztrájkot, a belföldi légifor­galom ismét helyreállt. Carter J ames Carter amerikai elnök pénteki sajtóér­tekezletén túlnyomó­részt energiatakarékossági programjával foglalkozott, hangoztatva: kitart a terv minden javaslata mellett, be­leértve a benzinadó emelé­sét. Az elnök szerint az amerikai energiatakarékos­ság megkönnyíti majd Nyu- gat-Európa és Japán helyze­tét és csökkenti a versengést a csökkenő olajtartalékokért. Külpolitikai témákat érintve, Carter közölte: a kínai veze­tőkhöz intézett üzenetében barátságának és jószándéká­nak adott kifejezést, de nem tervez idén pekingi látoga­tást. A kínai vezetők, mon­dotta, korábbi álláspontjuk­nak megfelelően addig nem látogatnak Washingtonba, amíg ott tajvani nagykövet­ség működik. Az amerikai elnök elismerte, „semmi bi­zonyíték nincs” azokra az ál­lításokra, hogy kubaiak vol­nának Zaire-ben. A Közel-Keletre vonatko­zó kérdés elöl Carter kitért. Mint mondotta, folytatja ta­nácskozásait a térség vezetői­vel, s csak azután nyilatko­zik majd ismét. Az elnök pénteken Khaddam, Szíriái miniszterelnök-helyettessel és külügyminiszterrel, a jövő héten Husszein jordán ural­kodóval találkozik. Carter kijelentette, „nincs semmiféle közvetlen bizonyí­ték” Hasszán marokkói ki­rály és Mobutu zaire-i elnök állítására, amely szerint ku­baiak is részt vennének a Shaba tartománybeli felke­lők oldalán a harcokban. Az elnök szerint a Zairé­hez fűződő amerikai viszony a „történelmi barátságon és támogatáson” alapul és nem befolyásolja az emberi jogok zaire-i helyzete. Az Egyesült Államok „nagyon szerény” katonai támogatást nyújtott a Mobutu-kormánynak, állí­totta Carter. Hozzátette: nincs még döntés arról, hogy harckocsikat is szállítanának Zaire-nek és „valószínűtlen”, hogy a maga részéről támo­gatna ilyen lépést. Fidel Castro USfl-iizletemberekkel tárgyalt Súlyosbodik a helyzet Pakisztánban I Harcosj-evtízedek i PINTER ANDRÁS NYÍREGYHÁZI VETERÁN VISSZAEMLÉKEZÉSEI 1941 tavaszán nagy munka várt a nyíregyházi építőmunkásokra. A nagy esőzések következtében emelkedett a talajvíz, az alapok szigeteletlénsége miatt a munkásott­hon falai eláztak, a tűzfal megrepedezett, a tetőszerkezet is megroppant. Általános felújításra volt szükség. Mindig voltak pénzügyi nehézségeink, de most különösen sú­lyosan érintette a munkásotthon igazgatóságát a rendkívüli kiadás, összehívtuk az összvezetőséget és megtárgyaltuk a tennivalókat. Építési bizottságot hoztunk létre, amelynek a feladata volt a munkákhoz szükséges anyagok előteremtése, a munka felosztása szakmánként, annak koordinálása, az építőmunkában részt nem vevő szak­mák, a nyomdászok, pékek, szabók, bőröndösök mozgósítása, hogy ismerőseik és tag­jaik között gyűjtsenek pénzt az építési költségek fedezésére. A kőműves munkáért Pál Ferenc, MáJchel Sándor, Palotai Pál, Somogyi Gyula, Augusztinyi József és még többen feleltek. Az ácsmunkáért Gyureskó Mihály, Kresztyankó András, Grencsó András és Leszkoven Pál volt felelős. Az asztalosmunkákat Mike Józsefre, Oláh Lász­lóra, Oláh Lajosra, Bartha Józsefre osztottuk. A villanyszerelő munka gondja Pintér Andrásnak, Pál Ferencnek és Gyureskó Mihálynak jutott, azonkívül az ő gondjuk volt még az építési anyagok előteremtése is. Az építési bizottságnak be kellett osztania az embereket úgy, hogy a munka fo­lyamatos legyen. A tervet el kellett készíteni a kivitelezési munkákra és azt a város műszaki osztályával jóvá kellett hagyatni, az építési engedélyt megszerezni. A szervezés, előkészítés jó volt, az építési bizottságot nagy elismerés illette meg. Az építésben részt vett elvtársak lelkiismeretes, jó munkát végeztek. A munkásotthon három hét alatt elkészült. A munkásotthon felújítása nem egyszerű, szokványos épí­tőipari tevékenység volt, hanem fontos politikai munka is. Elősegítette a szervezeti élet folyamatosságát, a közös munka összekovácsolta az elvtársakat, erősítette a mun­kásotthonhoz fűződő és a munkán alapuló érdekeltségi viszonyt, növelte a város la­kosai körében a hitet-.és bizalmat a szocialista célók iránt. Mindez olyan időszakban történt, amikor -a fasizmus lábbal tiporta a munkásság évtizedek alatt elért eredmé­nyeit, elrabolta a munkásság filléreiből létrehozott párt- és szakszervezeti házakat, kulturális és sportlétesítményeket Ausztriában, Németországban, Csehszlovákiában, Lengyelországban és Spanyolországban. Sok polgár a jövőbe vetett hitünket mánikus- ságnak tartotta, de elismerte szívósságunkat. Egy ilyen cselekedet ilyen politikai vi­szonyok között többet ért, mint a legszebben felépített elméleti fejtegetés. Még a ha­tóságok érdeklődését is felkeltette. A kapitányság vezetője meg is jegyezte: „Maguk­ban van áldozatkészség, ilyen nehéz időben .. 1941. március végén Hitler magahoz rendeli a jugoszláv kormány miniszterelnö­két és külügyminiszterét, és aláírják Jugoszlávia csatlakozását a német—olasz szer­ződéshez. Amikor a közös nyilatkozat megjelenik az újságban, Jugoszláviában a fel­háborodás óriási méreteket ölt. Százezres tömegek vonulnak fel Belgrád utcáin, civi­lek és katonák és elsöprik a paktumot aláíró kormányt. Üj helyzet alakul ki, az új kormány semmisnek jelenti ki a két nappal előbb aláírt jugoszláv—olasz—német szerződést. A hír megmozgatja az elvtársakat, csoportosan jönnek le a munkásotthonba. Ügy ítéljük meg a helyzetet, hogy rendkívül súlyos, de jóslásba nem akarunk bocsátkozni. 1941. április 3-án a rádió közli Teleki Pál miniszterelnök öngyilkosságát. Tudjuk, hogy az öngyilkosság oka Magyarország háborúba lépése a németek oldalán, Jugo­szlávia ellen. A miniszterelnök halálhírével együtt jönnek már a SAS-behívók is. A behívók megjelenése világossá teszi, hogy Jugoszlávia ellen katonai akció készül és ebben Magyarország is részt fog venni. 1941. április 6-án Németonszág megtámadja Jugoszláviát, Olaszország Görögorszá­got. Néhány nap múlva magyar csapatok vonulnak be a délvidékre, a háború kiszé­lesedett. A helyzet napokig áttekinthetetlen, majd kialakulnak az ellenállási gócok. Az olaszok támadása elakad, pár nap múlva jön a jelentés, hogy a görögök szétvertek több olasz ezredet. Az újabb háborús események növelik a megye lakosságának po­litikai érdeklődését, mi pedig fokozzuk propagandatevékenységünket A politikai cso­portok jelentősége és szerepe megnő. Üjabb személyek kapcsolódnak a csoportokhoz, ezek informálódnak és vitáznak. Előzőleg két alkalommal Telepák János ácssegéden keresztül kaptunk röpiratokat Budapestről. A propagandahálózat jól működött, a rendőrség nem tudta a kapcsola­tot felderíteni. Az 1941. évi május elseje ünneplését a rendőrség nem engedélyezte, de csoporto­san sokan kijöttek az erdőbe, majd utána a munkásotthonban volt egy kis ünnepség. Pár nap múlva értesültünk arról, hogy Manolisz Glezosz letépte a horogkeresztes zászlót az Akropoliszról. (1940 végén Kapás Józsefhez mentünk lakni a Pazonyi tér 7. sz. alá. Sok elvtárs járt ide: Oláh, Mezei, Takács, Kupferschmied, Smiedt Mihály, de jöttek vidékiek is. Élénk politikai viták folytak a háborúról, a jövő feladatairól.) 1941. június 22-én, vasárnap reggel gyönyörű napfényes idő van. Bekapcsoljuk a rádiót, hogy a legfrissebb értesüléseket megkapjuk és jön a megdöbbentő hír, hogy a német csapatok hajnalban átlépték a szovjet határt. Több száz kilométeres arcvona­lon elkeseredett harcok folynak. Az elvtársakkal megtelik a munkásotthon. Latolgatjuk a várható fejleményeket, a magyar kormány magatartását. Néhány nap múlva légiriadó van, megtörtént Kassa provokációs bombázása, Bárdossy László és kormánya hadműveletet kezd a Szovjet­unió ellen, összehívják az országgyűlést, ahol a miniszterelnök bejelenti a hadműve­letek megindulását. Az országgyűlésben mindössze három képviselő szavaz ellene. A szociádemokrata párt öt képviselője az ülésen nem jelenik meg. Passzív magatartást tanúsít, olyan időben, amikor a nemzet sorsát alapvetően érintő kérdést tárgyalnak. 31

Next

/
Oldalképek
Tartalom