Kelet-Magyarország, 1977. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-23 / 94. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. április 23. Éjszakai nagyüzem TE], KENYÉR, HÍRLÁP REGGELRE Éjszaka csendes a város, de nem mindenki alszik. Sok embert szólít munkahelyére ilyenkor a kötelesség Nyíregyházán is. Mire a pihenő had felébred, sok mindennek ott kell lenni, frissen az asztalon. Kenyér, tej a reggelihez, újság a postaládában, levél a címzettnek pénzellátmány a postai kifizetésekhez. Az ellátásról, szolgáltatásról mindennap gondoskodni kell. Azok közül, akik ezt végzik, valaki már este kezd, mások éjszaka kelnek, vagy kora hajnalban látnak munkához. Nagyüzem van ilyenkor a tejiparnál. Tizenhét járat — hat nyíregyházi és tizenegy vidéki — hagyja el hajnalig mindennap a nyíregyházi tejüzemet. Negyvenöt—ötvenöt mázsa tej, iskolatej, vaj, tejfel, sajt... mintegy hatvanféle termék. Tizenhét- szer két ember — egy gép- • kocsivézétő, egy kocsikísérő ; —' négy' árukiadó, égy műszakvezető és olykor — éjszakai ellenőrzésen — Már- földi István üzemvezető. — Négy óráig minden járat elindul az üzemből — mondja —, hogy idejében ott legyen az áru mindenütt. A rakodó elején a kettes városi járathoz targoncán szállítja ki az árut Görömbei István. A műszakvezető Ti- már József ellenőrzi a minőséget és a mennyiséget, megnézi a szavatossági jelzést is. Hamarosan kész az egyes járat: gépkocsivezető Veress György, kísérő Petris József. — Három éve csinálom már ezt, de még nem unom, — nyugtat meg a fiatal gépkocsivezető. — Sóstóhegyről járok be dolgozni, motorkerékpáron. Fél kettőkor kelek, kettőre, fél háromra érek be ... — Nekem is megfelel — teszi hozzá a kísérője. — Megvan a havi négy, négy és fél ezer forint és a délutánunk mindig szabad ... Délután kettőig még egyszer fordulnak, hogy egész nap legyen tej és tejtermék a boltokban ... Kenyérgyár. Hajnali négy óra körül. A friss kenyér illata érzik mindenütt. Este kilenckor kezdett a süteményes csoport. Először a táblások, aztán a kemencések. Azóta folyamatos az üzem. A Pajtás típusú kemence előtt hárman dolgoznak. A kemencések: Tamás Pál, Figeczki László és Vámos Erzsébet, szinte boszorkányos gyorsasággal rakják, „egyengetik” a géppel sodort nyers kifliket. Egyszerre hétszáz- húszat „emészt” a kemence. Egy adag sülési ideje általában tizenöt perc. — Meglesz a mára megrendelt hatvanháromezer — nyugtatnak meg. — Tjszadadán lakom — mondja Vámos Erzsébet — itt albérletben vagyok, csak hét végén járok haza. Mégis jobban szeretem az éjszakai műszakot, mert a nappalom szabad. Van időm szétnézni, bevásárolni a városban. Meg a pénz is jobb, húsz százalék éjszakai pótlékot kapunk. — Nekem nem is a pénz a lényeg, hanem a nappali szabad idő — folytatja Tamás Pál. — Ezért járok szívesebben éjszakára. A raktárban műanyag ládákba rakják a friss meleg süteményeket — néhány óra múlva a reggelihez fogyaszthatja a város lakossága. Az állomáson nem sokat kell várni a Budapest—Nyíregyháza postavonatra, hiszen már közel az öt óra. A három kocsiból álló mozgópostának a fogadás ugyanúgy kijár, mint a többi vonatnak. Ezen a reggelen Román József az állomási forgalmi ügyeletes tiszt, postai fogadók Nagy Bertalan és Czö- vek György felügyeleti tisztek, akik felváltva adják a peronügyeletet. Befut a szerelvény, nyílnak az ajtók, megkezdődik az átvétel. Pénzeszsákok, értékcsomagok, levelek, hírlapok, csomagok. Csütörtök van. A szokásos újságokon kívül megérkezett a Szabad Föld is. A két első kocsi gyorsan kiürül, tempósan kezdik a harmadikat is, az megy tovább Mátészalkára. — És most kezdődik a „tánc” — mondja Czövek György — az elosztás, a nyolc körzeti távolsági járat és a főpostai kocsi kiszolgálása. Levél, pénz, értékcsomag, újság — az egész megyébe innen megy tovább. A pályaudvari postán természetesen egész éjjel dolgoztak a levélirányítók, az osztószekrények már üresek. Az este héttől reggel hétig tartó műszak végén kissé fáradt már Hunyadi Lászlóné, Palicz András és Skolnyik András levélirányító. — Éjszakai munka? Talán már megszoktam, ezért szeretem. Pedig egyedül vagyok itt nő... Nyíregyháza, Rakamaz, Paszab. Indul a rakományával a 446-os járat. A postakocsi — vagy inkább autóbusz — fedélzetén tovább osztja a leveleket, csomagokat Tóth Ferenc mozgóposta-kezelő. Április 21., hat óra. Megvirradt, reggel van, kezd éledni a város is ... Tóth Árpád Meg virrad, mire Budapestről Nyíregyházára érkezik a vasúti fővonali mozgóposta. Ezúttal csak 12 percet késett. (Gaál Béla felvételei) 30 kilométeres gazdaság Zöldség termálvízzel Amióta egyesültek a három község — Baktalóránt- háza, Nyírjákó és Nyírkércs — termelőszövetkezetei, harminc kilométer hosszan húzódik a közös gazdaság földje. Az új szövetkezet egyben új termelési szerkezet kialakítását is jelentette az 1975. január óta 3630 hektáron gazdálkodó mezőgazdasági nagyüzemmé fejlődött bakta- lórántházi Dózsa termelő- szövetkezetben. Paradicsom száz hektáron / A termelőszövetkezet területének kétharmada szántó. A hektáronkénti 10,2 aranykoronás földön az egyesülés évében 61,7 mázsa kukoricát takarítottak be. Az első számadat szerint a gyenge adottságú gazdaságok közé tartoznak. Az utóbbi azonban mást mutat. — Nem sajnáljuk a földtől a tápanyagot — mondja Köbíi György, a szövetkezet elnöke. — Minden évben megfelelő mennyiségű mű- és szerves trágyát szórunk ki a földekre. A gyümölcsöst például kétévenként istállótrágyázzuk. így nem egyedi példa a kukorica esete. Igaz, tavaly a fele termett az 1975. évinek, de ez szinte mindenütt így volt. Téli almából 350 vagont szedtünk le. Ebben az évben becslésünk szerint 400 vagonnál több lesz a termés mennyisége; A 80-as évekre pedig 600 vagon fölött tervezzük a gyümölcs- termést. A növénytermesztés mellett a zöldségtermesztés is dinamikusan fejlődő ágazat Bak- talórántházán. Amíg az egyesülés előtti három volt termelőszövetkezetben csak nagyon kis területen termeltek zöldségfélét, addig ma már száz hektáron palántáz- nak paradicsomot. Mi volt az az ösztönző erő, amely ilyen elhatározásra késztette a szövetkezet vezetőit? Export az NDK-ba — A zöldségtermő terület évenként változik a közös gazdaságban — válaszol Köbli György. — Az első évben még csak 46 hektár volt. Tavaly már nyolcvan, ebben az évben pedig száz hektáron termelünk paradicsomot. Távlati elképzelésünk, hogy 1980-ig százhúsz hektárra növeljük ezt a területet. Hogy miért csak paradicsomot termesztünk? Hagyománya van nálunk ennek a növénynek, megszokták és megszerették tagjaink. Nem tudunk öntözni és ez is a paradicsom mellett szólt. A szövetkezet .tavalyi 2,8 millió forintos nyereségéből a paradicsom egymaga 800 ezer forintot hozott. Fóliasátrak feszülnek a majorban. Alattuk már a kiültetésre várnak a palánták. A három tömbbe ültetett paradicsom gyomirtását vegyszerrel végzik. Betakarításában már a gépek is segítenek. Ebben az évben — kísérletileg — a gépi betakarításra legjobban alkalmas, egyszerre érő fajtát is termesztenek. Ha beválik, jövője lesz ennek a fajtának a szövetkezetben. A tavalyi termésátlag 280 mázsa volt hektáronként. A több. mint kétszáz vagonos termésből 15 vagont exportáltak az NDK-ba. A Nyíregyházi Konzervgyárral ötéves szerződésük van. Ez biztonságot nyújt a termeléshez. — A konzervgyárnak kihelyezett lévonala működik a termelőszövetkezetben — folytatja az elnök. — Mi csak a levet nyerjük ki és tartályokban küldjük a gyárba sűrítésre. Ezt tavaly kezdtük el. A lévonal olyan kapacitású, hogy a termés teljes egészét képes feldolgozni. Persze ez az igényeknek megfelelően történik. Szeretnénk továbbra ig exportra termelni. Friss zöldségként konténerben szállítjuk. Ehhez további villásemelőt vásárolunk, valamint egy paradicsombetakarító kombájnt. Primőrtermesztés A paradicsom mellett száz hektáron rendszerben termesztenek burgonyát. A tavalyi év egy kicsit kísérleti esztendő volt. Akkor húsz hektáron került földbe vetőgumó. A termesztést teljesen gépesítették. Sokat várnak ebben az évben a burgonyától. Szerződést a Szabolcs megyei ZÖLDÉRT-tel kötöttek. Baktalórántháza közelében nemrég negyven fokos meleg vizet találtak. A kút mélyítésével a szakemberek hatvan fokos vízre számítanak. Ez a hőfok és a vízmennyiség akár tíz hektár területű fóliaház fűtéséhez is elegendő. A következő ötéves tervben nagy változás és beruházás várható a szövetkezet életében. Már tervezik a primőr zöldség termelését, hogy 1980 után elláthassák korai, friss zöldséggel a környéket. Sipos Béla ■ rákbetegség gyógyszeres kezelése Új módszer a fehér vér sejtek elkülönítésére Dr. Isaac Djerassi amerikai tudós új, ésszerűbb módszert dolgozott ki a fehér vérsejtek elkülönítésére, amelynek a rákos megbetegedések gyógyításában van nagy jelentősége. Ä gyógyszeres rákkezelésnél gyakran lép fel nemkívánatos mellékhatásként többek között a leu- kociták (a fehér vérsejtek egyik fajtája) számának veszélyes csökkenése. Ez élet- veszélyes fertőzésekhez vezethet. Ennek megakadályozására fehérvérsejt-injekciót kap a páciens. Dr. Djerassi az amerikai rákkutató társaságok Saraso- tában (Florida állam) tartott szemináriumán elmondotta, hogy jelenleg mindössze száz nagyobb klinikán található a leukociták elkülönítésére alkalmas bonyolult műszer. A használatban lévő műszerek a szükséges vértesieknek csak egytizedét képesek előállítani. Ez ahhoz vezetett, hogy számos rákkutató központ sürgősségi listát állított össze páciensei számára. Az orvosok ebben a szükséghelyzetben kénytelenek voltak csökkenteni a rákellenes gyógyszerek dózisát. Az amerikai tudós módszere szerint először a vérle- mezkékef" választják ki a vérből centrifuga segítségével. Ezt követően a megmaradt fehér és vörös vértestek egy különleges „szétválasztó” folyadékba kerülnek. Körülbelül 12 perc elteltével a vörös vértestek lesüllyednek az edény aljára, a leukociták pedig a felszínen gyűlnek össze. így szinte maradéktalanul lehet „lehalászni” a leukocitákat. Tudományos szempontból ezzel a módszerrel a „fehérvérsejt-termés” jóval nagyobb, mint az eddig ismert bonyolult műszerek segítségével előállított. Szakmai szempontból figyelemre méltónak találják az új módszert. Segítségével tovább lehet növelni a fehérvérsejt-készleteket és mintegy százezerrel több rákos beteget lehet gyógyszeres kezeléssel gyógyítani. Megkésett levél Egy diákhoz K edves fiatal barátom! Levelét, melyet szerkesztőségünknek küldött többször is elolvastam. Olyan felfedezés volt számomra a néhány sor, amely gondolkodásra, kételkedésre, szelíd korholásra, majd teljes megnyugvásra késztetett. Miért e sokféle és egymással nem éppen békésen megférő érzés, gondolat? Azt írta levelében, panaszként, hogy a középiskolában, ahol tanul, nem nagyon örültek, hogy ön gépkocsit vásárolt és azzal jár be, sőt ott szeretne parkírozni is (az iskola és a kollégium területén — írja). Megvallom — nagy örömmel olvastam, ahogyan a világ legtermészetesebb hangján leírja: „vásároltam egy személygépkocsit”. Gratulálok a vásárláshoz, bár úgy gondolom, középiskolai „fizetéséből” még erre aligha futhatta, még ha használt, öreg járgányról is van szó. Ügy hogy, az ön helyében talán úgy fogalmaztam volna, hogy a szüleim segítségével vettem egy gépkocsit. De most nem is ez a lényeges. Azt írja: nem engedik meg, hogy a gépkocsit az iskola, illetve a kollégium parkírozójában tartsa. Ez az ön számára felháborító, mert ahoI gyan írja: „mind el fér (véletlenül így külön írta), csak az enyim nem. Kérdésem a következő lenne: jogosan tiltja-e meg az igazgató a személykocsi kollégium területén való tárolását?” A hivatalos, nehézkes és nem éppen a helyesírás szabályai szerint született mondatok felett most szemet hányunk, bár egy harmadikos diáktól szebb, szabatosabb, helyesebb irományt várunk. De rátérek az örömömre és gondomra, amelyet levelének tartalma kiváltott. Öröm, hogy már ott tartunk, egy középiskolás diák (valójában nem egy, több gépkocsit látunk diák vezetőkkel az iskolák előtt) gépkocsin jár iskolába. Ez semmiképpen sem a szegénység, a nélkülözés jele. S annak, aki messziről, vidékről jár be, nem is tartjuk luxusnak, bár tudjuk, nem ez még a tipikus. A fiatalok többsége még megmarad a vonatnál, busznál, legfeljebb a motorkerékpárnál. Öröm, hogy önnek ez gondot jelent, mert ez jelzi az előrehaladást, még ilyen dolgokban is. Aggodalmam csak akkor nagyobb az örömnél, ha ön ezt hivalkodóan használja, hogy felnézzenek önre a társak, esetleg a tanárok is. Ezzel aligha lehet tekintélyt szerezni, sokkal inkább a tanulással, a helytállással, a közösségi munkával. De nem akarom „nyomni a csábszöveget”, ahogy diáknyelven mondják. Nagyobb az aggodalmam amiatt, hogy az iskola, a kollégium vezetői ezt a megoldást választották, hogy nem engedélyezik a parkírozást. Ez csak akkor érthető, ha annyira nincs hely, különben a dolgok leegyszerűsítése, ami visszájára fordulhat. Abban csupán a rosszat, a kivetendőt látni, hogy ön gépkocsitulajdonos (mindegy, hogy saját, vagy szülői forrásokból, bár • nem teljesen mindegy) nevelési szempont} ból sem a legcélravezetőbb eljárás. Ez nem egészen olyan, mint a kötelező köpenyviselés, amelynek olyan célja is van, hogy „elfedje” egyesek kirívó, kitűnni akaró öltözködését. D e miért önnek mondom ezt? — kérdezhetné. Valóban. Nemcsak önnek mondom, de úgy találom, ha szerényen és illendően jár-kel a kocsijával, talán nem szúr annyira szemet. S azt is megmondom, ön azt várja, hogy megválaszoljuk, jogosan tiltják-e a parkírozást... Megmondom, ezt nem a jog szabályozza, hanem valami más, a szemlélet, az egymásra hatni tudás és akarás, a jó nevelési érzék, hogy tovább ne is soroljam. Remélem, a háborúskodás véget ér, s önnek és az iskolának is tanulságul szolgál. Ebben a reményben kívánok jó tanulást és baleset- mentes közlekedést. Páll Géza \ A tejüzem! targoncákkal gyorsan megrakják áruval a gépkocsikat. Nyers kiflikkel táplálják az örökké éhes Pajtásokat.
