Kelet-Magyarország, 1977. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-02 / 78. szám

1977. április 2. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Iskola -X- Pedagógus *X- Szülő -X- Gyerek -X- Iskola -X- Pedagógus * Szülő -X- Gyerek -X- Iskola -X- Pedagógus SZÜLŐK FÓRUMA M unkára nevelés A testnevelésórákon nagyon kevés idő jut tomázás- ra a kis újdonsült iskolásokkal, a hatévesekkel. Lassan megy a vetkőzés, öltözés. Akik óvodások voltak, no meg a több gyermekes családokból iskolába ke­rülők hamar elkészülnek, de az a 8—10 „egyke”, akit ott­hon etettek, öltöztettek, vetkőztettek, kiszolgáltak, nagyon lassan készül el. Nem tudják a cipőjüket kifűzni, befűzni, csokorra kötni. Fordítva bújnak bele a tornatrikóba, még olyan is akad, aki a bal tornacipőt húzza a jobb lábára, amiért ki is nevetik ügyesebb társai. Segítsek nekik? Nem tehetem. Ugyanazt a hibát kö­vetném el, mint a szülők, akik ahelyett, hogy önállóságra nevelték volna őket, öltöztették, mert úgy gyorsabban ment. Egymásnak segítsenek? Az ügyesebbek az ügyetleneb- benek? Gyorsabban elkészülnének, de ez sem lenne célra­vezető, mert a kis kiszolgáláshoz szokottak továbbra is csak a lábukat nyújtanák a cipő feladásához és várnák a segítséget. Türelmesnek kell lennem és sok-sok dicsérettel, biz­tatással serkenteni az önállótlanokat a gyors önkiszolgá­lásra mindaddig, amíg elérik ügyesebb, otthon — nagyon helyesen! — munkára nevelt társaikat. Az önállóságra nevelés nem választható el a munkára neveléstől. Mindkettőnek már kétéves korban el kell kez­dődnie. A játék — előkészület a munkára. Ahogyan a gyer­mek játék közben viselkedik, úgy fog viselkedni a munká­ban is, ha felnő. Akkor, amikor arra neveljük, hogy fe­lelős játékai épségéért, játszóhelye, kuckója rendjéért és tisztaságáért, tulajdonképpen megkezdtük a munkára, a kötelességteljesítésre, az önállóságra nevelést. Amint nő, fejlődik a gyermek, egyre nehezebb mun­kamegbízatásokat adhatunk neki és — bár ezek észrevét­lenül nőnek ki a játékos munkából — később válasszuk külön a játéktól. Adjunk apróbb feladatokat, megbízatá­sokat, amelyek teljesítését következetesen ellenőrizzük, ér­tékeljük. Hogyan vehet részt a három-hat éves gyermek a csa­lád munkájában? Milyen kötelességeket bízhatunk rá? Segíthet édesanyjának a takarításnál, ő készítheti elő a takarító szereket, ő rakhatja vissza a takarítás után a helyére. Ö igazíthatja helyre a szőnyegrojtokat és ennek rendszerességéért folyamatosan, napközben is felelős lehet. ö öntözze meg a virágokat, segítsen az asztal meg­térítésénél, leszedésénél. Később segítsen a főzésnél: bor­sót, babot fejteni, burgonyát hámozni, befőzésnél gyümöl­csöt szemezni, tésztasütésnél a kiszaggatott tésztát sütő­lapra helyezni, tetejét tojással megkenni, habot verni, tésztát fcgvgcqi.. Bízzuk meg takarékossági felelősi tisztséggel: ügyel­jen arra, hogy a lakásban ne "égjen sehol hiába a villany, ne szóljon a rádió, ha senki sem hallgatja, jól el legyenek zárva a vízcsapok. Tartsa rendben az újságokat, folyóiratokat. Legyen az ő kötelessége, hogy meghatározott helyre egymásra tegye rendesen, összehajtogatva. Kertes házban, különösen vidéken, segítsen a konyhá­kért gyomlálásánál. Legyen két-három négyzetméteres kü­lön kis területe, amit ő gondoz, ahova § ültet konyhakerti növényt vagy virágot, amelynek fejlődését figyelemmel kísérheti. A vetés, gondozás, öntözés, „terménybetakarítás” is legyen az ő feladata. Ezek csak kiragadott példák. A család életkörülmé­nyeinek megfelelően természetesen más feladatokat is ad­hatunk. Több gyermekes családban' ügyesen eloszthatjuk a „tisztségeket” és helyes szervezéssel az egészséges verseny- szellemet is felébreszthetjük. A munkára nevelt gyermekeknek a feladatok elvég­zése közben ügyesedik a kezük, nem jelent prob­lémát a kabát begombolása, a cippzár fel- és le­húzása, a cipő ki- és befűzése, ök azok, akik a testneve­lésórákon öt perc alatt vetkőznek és öltöznek és nehezen állják meg, hogy ne segítsenek egy-egy ügyetlenül bajlódó kis társuknak. Különösen segítőkészek a több gyermekes családok nagyobb gyermekei, akik a kistestvérke mellett a „kismama” szerepét töltötték be otthon. Dr. Gergely Károlyné Állatvers Azt kérdi a harcsasrác: — Milyen lehet a bogrács? Rámordul a dédapja: — Ezt a kérdést hagyd abba! Hogyha egyszer meglátnád, Tudomisten, megbánnád. En nem voltam kíváncsi, Azért lettem vén bácsi. Azt kérdi a kis béka: — Mennyi lehet egy véka? Jön arra egy öreg néne, Minden fordítva történik Meg is mondja szerencsére: — Ha még ma is volna véka, Beleférne kétszáz béka. Azt kérdi a kis vércse: — Mi lesz mára ebédre? Szól az anyja: — Egy pocok A luk felé kocogott, Meghívtam a fészkünkbe, Úgysem ment még repülve. Főzve kéred, vagy sütve? Gyimesi Ferenc Hol volt, hol nem, volt, volt egyszer egy gonosz uraság. Aki nála cselédeskedett, ká­sát ehetett egész nap, és a bérét is ritkán kapta meg, de a gazda pálcája gyakran suhant meg a hátukon. Volt köztük egy legény, aki mindezt nem sokáig tűrte. Amikor egyszer penészes ká­sát tettek eléje, fogta a fa­tányért, és úgy csapta a föld­höz, hogy a nagy zajra a gaz­da is kiszaladt. De a legény nem várta meg, míg a pálcát előkeríti, átugrott a sövényen, végig a kerteken, ki a rétre, onnan meg az erdő és a he­gyek felé szaladt. Az uraság mintjárt három lovast küldött utána, azok űzték a szegény legényt, egé­szen a hegyi sziklákig, ott az­tán egy barlang szájánál el­tűnt a szemük elől. Nosza, le­telepedtek a barlang előtt, és várták, hogy majd előjön a legény. Ám hasztalan, mert a legény mind beljebb ment a barlang üregeiben, és egyszer csak egy tágas teremben ta­lálta magát, ahol egy öreg­ember ült a lócáján és köny­vet olvasott. — Tudtam, hogy jössz — mondta az öreg —, mert sok gonoszságot olvastam ki ebből a könyvből az uraságodról. Hanem máris fordulj vissza, mert te fogod megbüntetni a gazdádat. — Én bizony a színét sem akarón többé látni! — fakadt ki a legény. — Három lovas űzött idáig, inkább világgá bujdosom! Hanem az öregember a fe­jét rázta, és azt mondta: — Dehogy mégy világgá, fi­am. Szépen kimégy innen a lovasokhoz, azok elvisznek a gazdádhoz, de meglásd, sem­mi bajod nem lesz, mert min­den fordítva történik. És még a többi szegény népen is segí­tesz, ha arra gondolsz, hogy minden fordítva történik. Hitte is, nem is a legény, de csak előjött a barlangból, s a lovasok nagy újjongással fogták nyakon, és emelték a Tasnádi Varga Éva: Rügy-manócska Egy rügy-manócska bujkál az ágon: — Süss fel arany nap, fényedet várom! Fényedért reszket zöld levelecske, a kút is rólad álmodik este. Süss fel arany nap, szikrázz a tóra, tolláit rázza, úgy vár a gólya! Harkálymadár is kip-kopogtat: — Süss fel, ragyogj már házamra holnap! Kis rügy-manócska így énekelget, könnyű pókhálót feszít a kertnek. Nyújtózik most a körtefa ága: — Süss fel arany nap, süss a világra! nyeregbe. Az uraság dulva- fulva várta már, és nyomban megparancsolta, kötözzék meg a legényt, és ötven pálcát mérjenek a hátára. De amikor megsuhant a levegőben a hajdú pálcája, a legénynek eszébe jutott az öregember szava, hogy min­den fordítva fog történni, És akkor nagy csoda esett. Mert a pálcaütéseket nem érezte meg a legény, szelíd simoga- tásoknak tűntek. A gazda pe­dig már az első ütésnél eljaj­gatta magát, mintha minden csapás őt érte volna. A har­madik pálcánál elkiáltotta magát: — Elég, hagyjátok abba, nem bírom tovább! Két szolgáló egész nap vaj­jal kente a hátát, úgy sajgóit a csodálatos pálcázástól. Es­tére aztán még furcsább do­log történt. A cselédek savanyú kását kaptak vacsorára, penészes kenyérrel, míg a gazda máj­pástétomot evett sonkával. Hanem már az első falatnál kimondta a legény a varázs­szót: — Minden fordítva törté­nik! Alig mondta, máris felvi­dultak a cselédek, s azt mond­ták: — Nicsak, milyen májpc.s- tétom íze van ennek a ká­sának! Ez a penészes kenyér meg olyan, mint a finom füs­tölt sonka! Hanem a gazda megint or­dítozni kezdeti: — Mi történt ezzel a pás­tétommal? Savanyú kása íze van, a sonka pedig olyan, mintha penészes kenyeret en­nék! Bizony így történt, nem másképp. A gazda lassan rá­jött, hogy bármi rosszat tesz, maga érzi meg. Ettől . fog­va nem bántott senkit sem, és azt adott a cselédeinek is, amit maga evett. így aztán semmi sem tör­tént már fordítva. Zsombok Zoltán Nagy Mária, Mészáros Kati, Adorján Tímea és Kavasi Márta Balogh Ferencné csengeti néninek segítenek az udvar rendbetételében. Úttörő­posta Már az elmúlt Uttörőpos- tában is hírt adtunk a csen- geri általános iskolások le­veléről, melyben az 5. b osz­tályosok segítőkészségéről számoltak be. Fényképet is mellékeltek tudósításukhoz a pajtások, helyhiány miatt azonban akkor nem tudtuk azt bemutatni. Most közöljük a fényképet, melyen négy ötödikes úttörő dolgozik egy idős ember udvarán. A Nyírbátori 1. számú Ál­talános Iskola hetedik b. osztályosai a szaktárgyi ver­Törd a fejed Vízszintes: 1. Megfejtendő, a vízszin­tes 16 folytatása, utolsó négyzetben kétjegyű más­salhangzó. 6. Némán mar! 7. Regény szerzője. 8. Szép közepe! 9. Szülő. 11. ...fogó (rovarirtó). Í2. Törökösen főzött kávéban van. 14. Szükséges. 16. Megfejtendő (folytatása a vízszintes 1- ben). 18. Oxigén, kén vegy- jele. 20. Szorgos rovar. 21. Sértetlen. 22. Egyik érzék­szervével felfog. 24. Köz­ség a yásárosnaményi já­rásban. 25. Elektromosság. 27. Televízió. 28. Ilyen csend van, ha hangot sem halla­ni. 29. Esztendők. Függőleges: 1. Kalászos növény. 2. Bőg. 3. Pusztít. 4. Házi ál­lat. 5. Légáram. 6. Ünnepi kalács jelzője. 10. Acélda­rab! 11. Ipari rostnövény. 13. Római 100 és 950. 14. Lóbetegség. 15. Pillangók. 17. A víz egyik halmazálla­pota. 19. Becézett Sarolta. 21. Elevenen. 23. Kopasz. 24. Évi betűi keverve. 26. Római 1001. 27. Kiejtett mássalhangzó. Megfejtendő: vízszintes 16, 1. Múlt heti megfejtés: UK­RÁN — GRŰZ — BELO­RUSZ — ÖRMÉNY. Könyvjutalom: Reschner István Kisvárda, Hideg Jó­zsef Besenyőd, Tuza Éva Levelek, Ténai Béla Tisza- szentmárton, Borsi Csaba Záhony, Könnyű János Nyírvasvári és Erdős And­rea Nyíregyháza. senyek eseményeiről számol­tak be. Az iskolából induló pajtások igen jól szerepeltek a városi versengésen. Mate­matika kivételével ők szerez­ték meg az első helyet min­den tárgyból. Sőt, volt olyan tárgy, ahol a három első he­lyezett az egyes iskola tanu­lója volt. A megyei verse­nyen a legjobban Szabó Már­ta 8. a osztályos tanuló sze­repelt : történelemből máso­dik lett. Már az újság más helyén is beszámoltunk az Encsen- csi Általános Iskola „iskola­hetéről”. Az eseményekben gazdag héten rendeztek pél­dául kiállításokat, kulturális bemutatókat, „Ügyesség, bá­torság” vetélkedőt a községi KISZ-esekkel. Jól sikerült a diáknap is, amikor az általá­nos iskolások „vették át a hatalmat” az iskolában! Pajtások! Bizonyára már ti is hallottatok a vajai or­szágos úttörőmúzeum meg­alapításáról. Az úttörők ha­gyományőrző múzeumának anyagát most gyűjtik, s eh­hez elsősorban a csapatok, rajok, őrsök segítségére van szükség! A megyei úttörőel­nökség feladattervet készí­tett a szabolcs-szatmári út­törőmozgalom hagyományai­nak összegyűjtésére, hogy a hagyományok anyaga méltó helyére kerüljön: az orszá­gos múzeumba. A csapatotok, a rajotok, őrsötök legfontosabb felada­ta: összegyűjteni a meglévő történeti és egyéb hagyomá­nyaitokat, s azt megfelelő játékos formában feldolgoz­ni. Emellett új hagyományok kialakítása is fontos. Az út­törők ezenkívül gyűjtőmun­kát is végezhetnek: olyan felnőtteket felkeresni, akik részt vettek a z úttörőmozga­lom alapításában, kezdeti munkájában, s feljegyezni visszaemlékezéseiket, elkér­ni tőlük tárgyi emlékeiket az úttörőmúzeum számára! Mi­nél nagyobb aktivitással ve­gyetek részt ebben a munká­ban, pajtások — az országos múzeum létrehozása me­gyénk úttörőinek hírnevét fogja öregbíteni! Fazekas Lajos: Vörös-begyes Fölkelt a Nap, Jár hegyesen, mint a kakas. S áll a hegyen — vörös-begyes —, néz a völgybe, ő a világ ébresztője. Fénnyel ébreszt, tűz a szárnya, — vörös-begyes mintha szállna. — Délben, hej, de magasan jár, este meg a hegy mögé száll.

Next

/
Oldalképek
Tartalom