Kelet-Magyarország, 1977. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-21 / 92. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. április 21. r Éljen és erősödjék a szocializmust építő népek egysége! Asszad Kijevben Hafez Asszad, a Szíriái Arab Újjászületés Szocialista Pártjának főtitkára, a Szíriái Arab Köztársaság elnöke szerdán Moszkvából szovjet­unióbeli körútra indult, amelynek során Kijevbe és Tbiliszibe látogat el. Hafez Asszadot és kíséretét a szíriai és szovjet állami zászlókkal fellobogózott vnu- kovói repülőtéren Leonyid. Brezsnyev, az SZKP KB fő­titkára, Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa elnökségének elnöke, Andrej Gromiko, a Szovjet­unió külügyminisztere és más szovjet vezetők búcsúztatták. Soares amerikai kölcsönt kér A New York-i ENSZ-köz- pontban Mario Soares por­tugál kormányfő kedden es­te sajtóértekezletet tartott. Közölte, hogy a délelőtt fo­lyamán Waldheim ENSZ-fő- titkárral találkozott, s fel­kérte, hogy működjön közre Portugália és a Kínai Nép- köztársaság diplomáciai kap­csolatainak megteremtése ér­dekében. Bejelentette, hogy országa és Kína között „közvetett kapcsolat- felvétel” történt, de jelezte, hogy bizonyos problémák nehezítik a nor­mális kapcsolatok megte­remtését. Portugália tárgyalásokat folytat egy másfél milli­árd dolláros amerikai kölcsönről, amely az or­szág fizetési mérleghiá­nyának pótlását szolgál­ná. A portugál miniszterelnök szerdán Washingtonban ta­lálkozott Carter elnökkel és Vance külügyminiszterrel. Andrew Young az Egye­sült Államok ENSZ-nagykö- vete kedden este átnyújtotta Soaresnek az emberi jogok nemzetközi ligájának kitün­tetését a portugáliai demok­ratikus átalakulás területén kifejtett tevékenysége elis­meréseképp. Az ünnepségen mondott rövid beszédében Young támogatásáról bizto­sította Portugáliának az amerikai segély iránti kérel­mét. Külügyminiszter-rablás Salvadorban Kedden San Salvador-i ott­honának közeléből elrabolták Mauricio Borgonovo Pohl sal- vadori külügyminisztert. Elrablói néhány órával ké­sőbb hírt adtak magukról. A lapokhoz és a rádióhoz eljut­tatott jegyzékükben 37 bebör­tönzött gerilla szabadon bo­csátását követelték, valamint azt, hogy a hatóságok bizto­sítsanak számukra szabad tá­vozást az országból és politi­kai menedékjogot Mexikóban, Co6ta Ricában vagy Vene­zuelában. A merénylők, bizo­nyos „Farabundo Marti Népi Felszabadítási Front” tagjai azzal fenyegetőztek, hogy ha feltételeiket nem teljesítik, megölik a külügyminisztert. San Salvador-i hivatalos források szerint a kormány fontolóra vette a gerillák kö­vetelését. A Costa Rica-i kormány — jelentette szerdán az AFP hírügynökség — kész befo­gadni azt a 37 gerillát, akik­nek szabadon bocsátását a szervezet követeli. TELEX... TOKIÓ A Keserű Jánosné könnyű­ipari miniszter vezette kül­döttség, amely tíznapos láto­gatáson tartózkodik Japán­ban, kedden és szerdán meg­tekintette a Tokió Ikebukuro kerületében lévő Seibu nagy­áruházát és megbeszéléseket folytatott Cucumi Szeidzsivel, a Seibu kereskedőház elnöké­vel. PRÄGA Szerdán délelőtt hazauta­zott Prágából az a szovjet katonai küldöttség, amely Dmitrij Usztyinovnak, az SZKP KB Politikai Bizottsá­ga tagjának, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének vezetésével ötnapos hivatalos baráti látogatást tett Cseh­szlovákiában. WASHINGTON Richard Nixon volt ameri­kai elnök több ízben felaján­lotta külpolitikai téren szer­zett tapasztalatait Jimmy Carter elnöknek. Nixon főleg az amerikai—szovjet kapcso­latok, a kínai és a közel-ke­leti kérdés területén kívánt segítséget nyújtani Carter el­nöknek, aki azonban nem tart igényt a felkínált szolgálatok­ra — közölte a Fehér Ház szóvivője. CAP CANAVERAL Szerdán a Cap Canaveral-i űrrepülőtérről felbocsátották az Európai Űrkutatási Hiva­tal kilencedik mesterséges holdját. Ez egyben a nyugat­európai országok első geo- szinkron műholdja: keringési sebessége megegyezik a Föld forgási sebességével, ezért úgy tűnik, mintha a földfel­szín egy meghatározott pont­ja felett „lebegne”. MOSZKVA Pham Van Dong, a Vietna­mi Szocialista Köztársaság miniszterelnöke szerdán, úton Franciaország felé, Moszkvá­ba érkezett. A' repülőtéren Alekszej Koszigin, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke és más hivatalos személyisé­gek fogadták. A Szovjetunió 60 éve Leitin áprilisi tézisei A cárizmus évszázados uralmát megdöntő polgári demokratikus forradalom után a hatalom sajátos, előre nem látott formája — a kettős hata­lom jött létre: a burzsoá­ziát és pártjait tömörítő ideiglenes kormány és a dolgozó osztályokat képvi­selő szovjetek, a munkás- osztály és a parasztság osz­tályszervezetei, s egyben demokratikus diktatúrájá­nak hatalmi szervei. Á szovjetek megalakulá­suktól kezdve öntevékeny, a döntési és a végrehajtói hatalmat egyesítő forradal­mi szervezetek voltak, amelyek a forradalom vív­mányainak megőrzését és elmélyítését szolgálták. A kormány és a szovjet közötti együttműködés el­lenére is a februári forra­dalom egyik alapvető el­lentmondása e két hatalmi szerv között bontakozott ki, mivel a petrográdi szovjet tartotta kézben a felfegy­verzett tömegekre épülő re­ális hatalmat, míg a bur- zsoá ideiglénes kormány a régi államgépezettel ren­delkezve csupán formális hatalommal rendelkezett. A polgári , demokratikus forradalom győzelme utáni hetekben az ország politikai életében megnövekedett a heterogén összetételű és a szükséges politikai jártas­sággal nem rendelkező kis­polgári demokrata pártok szerepe. Ugyanakkor a le­gálissá vált bolsevik páft gyors ütemben kezdett tö­megpárttá válni. Felismer­te és leleplezte az ideigle­nes kormány^ ellenforradal- miságát, szembefordult az imperialista háború foly­tatásával. E pozitívumok mellett azonban több érté­kelési hibát is elkövettek vezetői. A bizonytalanság Lenin áprilisi hazatértekor szűnt meg, amikor a párt konfe­renciája a szocialista for­radalomért harcoló bolsevik párt konkrét programjául fogadta el a helyzetet elem­ző téziseit. Lenin a burzsoá uralom elleni, s a hatalomért, a szocialista forradalomért folyó harcot egyetlen „Min­den hatalmat a szovjetek­nek” jelszóban foglalta ösz- sze. A jelszó akkor még nem irányult az ideiglenes kormány azonnali megdön­tésére, s az adott viszonyok között azt jelentette, hogy a hatalom békés úton, fegy­veres harc nélkül kerülhet a szovjetek kezébe. A „Minden hatalmat a szovjeteknek” jelszó felté­telezte, hogy a hatalom ak­kor kerül a szovjetek ke­zébe, amikor e testületben a bolsevikok még nem sze­rezték meg a többséget. Így lehetőség nyílhat eszer— mensevik többségű szovjet hatalom létesítésére is. A kispolgári pártok elkerül­hetetlen ingadozása ellené­re is ez a szovjet szakított volna a burzsoá kormány­nyal és saját köréből ala­kított volna kormányt. A történelem felkínálta a mensevik, eszer pártoknak a burzsoáziával kötött alku felszámolását, s lehetőséget biztosított számukra, hogy a forradalom fejlődésével együtt haladjanak. Gyakor­lati, kormánypolitikai te­vékenységük adhatott — és adott — választ arra, hogy mennyire képesek ki­elégíteni a nép követelé­seit, megvalósítani a forra­dalom feladatait. A kettős hatalom feltéte­lei között nem szerepelt az imperialista háborúnak polgárháborúvá változta­tásáról szóló korábbi tézis. E jelszó fenntartása ellen­tétben állt volna a békés fejlődés eszközeivel. Mind­ez nem jelentette azt, hogy a bolsevik párt megváltoz­tatta volna álláspontját a háborúról. A háború a feb­ruári forradalom után is Oroszország részéről válto­zatlanul imperialista jelle­gű maradt. Lenin ezt a nagy horderejű kérdést ösz- szekapcsolta a szovjet ha­talom kivívásával, lényeges különbséget téve a burzso­ázia és a nyomukba sze­gődő kispolgári pártok im­perialista célokat szolgáló „honvédelme” és a félreve­zetett tömegek „jóhiszemű honvédelme” között. L enin téziseiben a for­radalom elmélyíté­sét szolgáló gazdasá­gi intézkedések bevezeté­sét is követelte, hangsú­lyozva, hogy ezek (pl. az országos nemzeti bank fel­állítása) nem a szocializ­mus bevezetését, hanem a termelés és elosztás szov­jet ellenőrzését célozzák. A földesúri földek elkobzá­sának, a föld köztulajdonba vételének követelése a feu­dális nagybirtokos osztály és a burzsoázia ellen irá­nyult, s egyben a szegény­parasztságra bízta a föld­del való rendelkezés jogát. Az áprilisi tézisek vilá­gos és egyértelmű választ adott a februári forradalom után keletkezett mególdat- lan elvi kérdésekre, a for­radalom továbbfejlesztésé­re. Konkrét tervet tartal­mazott a szocialista forra­dalom véghezvitelére és je­lentősen gazdagította a marxizmus forradalomel­méletét. Varga Lajos PINTÉR ANDRÁS NYÍREGYHÁZI VETERÁN VISSZAEMLÉKEZÉSEI A csoport tagjai sírjuk rendbehozatalára gyűjtést indítottak. Sírjukat bekerítettük és egy kis műkő emlékművet állítottunk. 1941-ben a Budapesti Nemzetközi Vásár szovjet pavilonjának megtekintése után kimentünk sírjukhoz, amit szépen gondozva találtunk. Varga Antalék érdeme volt. Mi valamennyien évekig dolgoztunk együtt Várallyayékkai. Ismertük Várallyay szervezőkészségét, jellembeli tulajdonságait és nem csak felületesen, hanem teljes mélységükben. Iskolai végzettségénél fogva megillette őt a karpaszományi jog de ő erről önként lemondott. Mint egyszerű közkatona volt együtt Gyöngy Andrással (Ki­rálytelek), egy szakaszban. A legénység közt érezte jól magát, nem akart katonanyúzó tiszt lenni. Török Jánossal Nyíregyházán évekig tartó kapcsolatuk Pesten sem szakadt meg. A felszabadulás után mint nemzetgyűlési képviselő, sokat beszéltem Mód Aladárral Várallyayékról, a munkásmozgalom mártírjaként való elismertetés miatt. A személyi kultusz idején erre nem volt lehetőség. Én több, mint 10 évig kínt voltam Romániá­ban. 1967-ben a Kútvölgyi úti kórházban műtéten estem át. A kórházban felkeresett Mód Aladár és közölte: Várallyayék ügyét kézbe veszi, egyetértek-e vele? Megmond­tam, nagyon örülök neki. Egyébként Várallyay csoportjának több mint a fele él, mind olyanok, akik végigjárták a mozgalom rögös útjait. Ideje volna ügyüket elővenni, érdemeiket elismerni, és akik meghaltak már, a munkásmozgalom mártírjai közé emelni őket... Az 1940-es évben a rendőrség nem engedélyezi már a műsoros előadásokat sem, arra való hivatkozással, hogy helyiségünk erre nem alkalmas. Azt követelték, alakít­suk át úgy, hogy két kijárata legyen a szabadba, és az ajtók kifelé nyíljanak. Hiába hivatkoztam arra, hogy a tűzoltóság nem emelt kifogást és a rendőrség is eddig min­dig megadta a játszási engedélyi;. A válasz az volt, hogy „ez csak az ő elfogulatlan­ságukat bizonyítja, az engedélyeket saját felelősségükre adták ki.” A politikai szemináriumok és vitakörök tovább folytak. Vasárnap délutánonként zenés, táncos összejövetelt tartottunk, szünet közben 2—3 szavalat hangzott el forra­dalmi versekből. Közben teát kaptak a jelenlévők, önköltségi áron. 1940 nyarán Zajácz Jánost kommunista röpiratokkal újra elfogják, őrizetbe ve­szik, és Kassára szállítják. Felesége Kupferschmiedet a lakásán keresi fel és közli vele a hírt. Egy hét múlva visszaszállítják Zajáczot Nyíregyházára. Utána detektívek jelennek meg a lakásomon és közük velem, hogy menjek velük a 'rendőrségre, szeret­nének tőlem választ kapni egy-két kérdésre. Arra, hogy milyen kérdésekre, semmit­29 mondó feleletet kapok. Mint tapasztalt gyanúsított; tudom, hogy ilyenkor tovább nem illik kérdezősködni. A kihallgatás során érdeklődnek, ismerem-e Zajácz Jánost. A válaszom: igen. Voltam-e vele kapcsolatban? Igen. Kiállítják intemálási papírjaimat és kihirdeti előt­tem a foganatosítást. A rendőrtanácsos előtt határozottnak és nyugodtanak kell len­ni. Gabulya foglár „rendes ember” volt, mindig különbséget tett a politikaiak és a köz­törvényesek között. Adott cigarettát és gyufát. Másnap 9 órakor visznek a tanácsos elé, aki közli velem, hogy internál, mert Za­jácz Jánossal összeköttetésben voltam. Én nyugodtan, de határozottam a következőket mondom: „Tanácsos úr! ön engem kiagyalt vádak alapján internáltat.” A tanácsost nagyon meglepte határozottságom. Szólt a rendőrnek, hogy kísérjen vissza a fogdába. Délután két órakor szabadlábra helyeztek. Az egyik rendőrtől érte­sültem, hogy a detektívek nagyon kikaptak a tanácsostól, amiért ilyen ostobán készí­tették elő internálásomat. 1940 kora tavaszán jelent meg a Fehér könyv, Lajos Iván egyetemi tanár mun­kája. Pécsett adták ki, a könyv nagy szenzációt keltett. Ebben a könyvben a szerző ismerteti a szövetséges hatalmak területi nagyságát, a gyarmatokkal együtt, nyers­anyagkészleteiket, gazdasági erejüket. Ugyanezt mutatja ki a tengelyhatalmaknál. Végső következtetésként megállapítja, hogy „a gazdasági fölény a szövetségesek olda­lán van, hiszen a történelem tanúsága szerint a háborúk végső kimenetelét mindig a gazdasági tényezők döntötték el.” A könyvkereskedésekben a példányok szinte órák alatt fogytak el. A könyvből sikerült két példányt kapni, azok kézről-kézre jártak. Megfelelő kommentárokkal kiegészítve, jó agitációs eszköznek bizonyultak. Forga­lomba hozatala után pár nap múlva a könyvet betiltották, de a könyvkereskedések­ben már nem találtak lefoglalni valót. A könyvre vigyázni kellett, nehogy a rendőrség kezébe jusson, mert elkobozták volna. Nehézségeink szaporodnak. Ennek egyik oka, hogy a munkásmozgalom már hosz- szabb idő óta a fluktuáció állapotában van. A fő teher az idősebb elvtársak vállára hárul. De. a helyzet súlyossága összekovácsolja az elvtársakat. A széthúzó erők újra egyesülnek, a munkások zöme felismeri, hogy a széthúzás csak a jobboldalnak ked­vez. Az álradikálisokat leszereljük, nevetségessé tesszük. Nem azzal, hogy személyü­ket támadjuk, hanem rámutatunk a szavak és tettek közötti ellentmondásra. Egyesek felvetik, hogy csak beszélünk, de nem cselekszünk, mondván, hogy „nem beszéd kell ide, hanem bomba”. Aztán saját maguk jönnek rá magatartásuk, „ötletük” nevetséges voltára. Az építőmunkás-mozgalomban élénk politikai tevékenység folyik, a szakma leg­jobbjai mellett ott vannak a fiatalok is. Agitálnak mindenütt, munkahelyen, kocsmák­ban, az ismerősök körében. És milyen jól megtanulnak a sorok között olvasni, brosúra nélkül tudnak érvelni és logikusan! A fásoknál Oláhék, Mike, Kanyári, Szelkó, Bartha, Smiedt, Lajtai fogják össze a szakma-dolgozóit. Sajóén a földmunkások körében fejt ki agitációs tevékenységet. Részt vesz a Pa­rasztszövetség és a Szabad Szó című újság munkájában. Meghívják Budapestre, a sza­bolcsi szervezet egyik vezetőjének tekintik. Pálfy az ifjúság neveléséről, ideológiai fejlődésükről rendszeres szemináriumok­kal gondoskodik. Nagy szükség van erre, mert a háborús események kedvezőtlen for­dulatot vesznek. A párton kívüli tömegek olyan érzékenyek a kedvezőtlen változásokra, mint a szeizmográf.

Next

/
Oldalképek
Tartalom