Kelet-Magyarország, 1977. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-20 / 91. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. április 20. Lengyel kormánynyilatkozat az ENSZ-közgyülés leszerelési ülésszakának összehívásáról A lengyel lapok keddi szá­mukban hozták nyilvános­ságra a lengyel kormány nyi­latkozatát az ENSZ-közgyű- lés leszerelési ülésszakának összehívásáról. A lengyel kormány nyi­latkozatában hangsúlyozza, hogy a fegyverkezési ver­seny megállítása és hatékony leszerelési megállapodás el­érése a nemzetek közösségé­nek legfontosabb és legsür­gősebb feladata. A dokumen­tum kiemeli, hogy Lengyel- ország támogatott és támo­gat minden realista kezde­ményezést és javaslatot, amely elősegítheti a politi­kai enyhülésnek katonaival történő kiegészítését. Tisztában lévén azzal, hogy egyes nagyhatalmak állás- foglalása következtében nem történtek konkrét lépések a leszerelési világértekezlet azonnali összehívására, Len­gyelország támogatta az el nem kötelezett országok múlt év augusztusában Co- lombóban elfogadott javas­A TASZSZ keddi zairei helyzetjelentése megállapít­ja: Dél-Zairében folytatód­nak a harcok a marokkói'— zairei egyesült erők és Shaba tartomány felkelő lakosai kö­zött. Az amerikai Newsweek a zairei eseményeket értékelve hangsúlyozta: már a kezdet kezdetén világos volt, hogy Franciaország aktív beavat­kozását Washingtonban is jó-'' váhagyták. Magas beosztású francia és amerikai politiku­sok titkos találkozókon tü­zetesen megvitatták a zairei válságos helyzetet. A New York Times kato­nai szemleírója jól tájékozott forrásokra hivatkozva rámu­tatott, hogy a marokkói in­tervenciót részben Szaúd- Arábia pénzeli. A bagdadi al-Irak egyik legutóbbi kommentárjában elítélte néhány arab rend­szer beavatkozását Zaire bel- ügyeibe. Az iraki haladó lap követelte, hogy üljön össze az Arab Liga és vitassa meg Egyiptom, Marokkó és Szu­dán zairei intervencióját. latát, amely az ENSZ-köz- gyűlés leszerelési kérdések­nek szentelt rendkívüli ülés­szakának összehívását indít­ványozta. Lengyelország ezt a tanácskozást a világérte­kezlet előkészítése fontos szakaszának tekinti. A dokumentum szerint a rendkívüli ülésszak munká­jának alapjául az 1976. szep­tember 28-i, a fegyverkezési verseny megállításáról és a leszerelésről szóló szovjet memorandumba foglalt át­fogó akcióprogram, a colom­ból politikai nyilatkozat né­hány javaslata és az üléssza­kon beterjeszthető esetleges egyéb javaslatok szolgálhat­nak. A rendkívüli tanácsko­zásnak meg kellene határoz­nia a leszerelési világérte­kezlet összehívásának idő­pontját és elfogadnia az ári­nak munkájára vonatkozó javaslatokat. A rendkívüli ülésszaknak egy olyan poli­tikai nyilatkozatot kellene megszövegeznie, amely a le­szerelési megállapodások A Béke-világtanács felhí­vással fordult a világ közvé­leményéhez, javasolva: szer­vezzenek nemzetközi tiltako­zó kampányt az ellen, hogy az Egyesült Államok, Fran­ciaország és más országok beavatkoznak Zaire belügyei- be. A Béke-világtanács ‘ fel­hívta a figyelmet annak ve­szélyére is, hogy a nemzet­közi imperializmus, kihasz­nálva a zairei helyzetet, újabb intervenciót készít elő Angola ellen. Hazaérkezett az MSZMP KB küldöttsége Győri Imrének, a KB tit­kárának vezetésével hazaér­kezett az MSZMP KB kül­döttsége, amely részt vett a Nyugat-berlini Szocialista Egységpárt április 15—17. kö­zött tartott V. kongresszusán. valamennyi alapelvét tartal­mazná. A rendkívüli ülés­szaknak a leszerelés problé­májával konstruktívan, tár­gyilagosan és reálisan kell foglalkoznia és semmi olyat sem szabad tennie, ami bo­nyolultabbá vagy nehezebbé tenné a különböző szinteken folyó leszerelési tárgyaláso­kat. Az ülésszaknak tartóz­kodnia kell olyan határoza­tok elfogadásától, amelyek más államok rovására előnyt biztosítanának egyes álla­moknak vagy államcsopor­toknak. Az ülésszak határo­zatainak megfelelő súlyt és gyakorlati végrehajtásukra garanciát csak valamennyi állam jóváhagyása biztosít­hat. A lengyel kormány állás­pontja szerint az előkészítő bizottságban aránytalanul kevés szocialista állam ka­pott helyet, holott ezeknek az országoknak fontosságát és sok éves tevékenységét e téren senki sem kérdőjelez­heti meg. Ceaasescu a belgrádi találkozóröl Bukarestben, a román me­zőgazdasági dolgozók első kongresszusának megnyitó­ján Nicolae Ceausescu, a Ro­mán Kommunista Párt fő­titkára, államfő is felszólalt Ceausescu beszédének kül­politikai vonatkozású részé­ben hangsúlyozta, hogy a ro­mán állam következetesen fellép az európai biztonság megszilárdításáért, a Helsin­kiben aláírt záróokmány ajánlásainak végrehajtásáért. „Azt akarjuk, hogy a belgrá­di találkozón ne legyenek vi­ták a résztvevők között és hogy alkotó szellemben, tar­tózkodva a belügyekbe való beavatkozástól, konkrét in­tézkedéseket hozzanak az európai biztonság érdeké­ben” — mondotta a román államfő. Ceausescu nyomatékkai szólt arról is, hogy „na­gyobb figyelmet kell fordíta­ni a katonai jellegű problé­máknak, az európai katonai szétválasztás kérdéseinek”. B Béke-világtanács tiltakozásra hív fel a zairei helyzet miatt AZ ARAB-FÉLSZIGET DÉLNYUGATI RÉSZÉN, AZ ADENI-ÖBÖL PARTJÁN HE­LYEZKEDIK EL A 300 400 KM2 TERÜLE­TŰ, 1,7 MILLIÓ LAKOSÚ JEMENI NÉPI DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG. A NÉ­PESSÉG 95 SZÁZALÉKA ARAB, DE IN­DIAIAK, SZOMÁLIAIAK, PAKISZTÁNI­AK ÉS BANTU NÉGEREK IS ÉLNEK FŐ­KÉNT A VAROSOKBAN. Demak­ratikus Jenen A mai Demokratikus Je­men területe 100 évig a tö­rök szultánok fennhatósága alatt állott. A független je­meni állam 1638-ban ala­kult meg. 1704-től a dél­arab törzsek függetlenítet­ték magukat a jemeni fenn­hatóság alól. A francia gyarmatosítók 1738-ban je­lentek meg a Vörös-tenger bejáratánál. Socotra szigete pedig 1834-ben került a Brit Kelet-Indiai Társaság ellenőrzése alá. 1839-től Aden brit bir­tokká vált. Nagy-Britannia protektorátusi kapcsolat­ba lépett 29 dél-jemeni emirrel, szultánnal és sejkkel. Adent a brit biro­dalom egyik legjelentősebb kikötőjévé és flottabázisává építették ki az angolok. A nyugati országrész sejkségeinek Adenhez csa­tolása után 1937-ben a terü­letet brit koronagyarmattá nyilvánították. Nagy-Bri- tannia közel-keleti politi­kai pozíciójának megőrzé­sére, az egyre erősödő füg­getlenségi mozgalom ellen- súlyozására 1959-ben létre­hozta a Dél-arábiaí Emirá­tusok Szövetségét. Az új bábállam Nagy- Britanniával való viszonyát „barátsági és védelmi” szerződéssel szabályozták. A gyarmatosításellenes felszabadító harc 1963. októ­ber 14-én Radafinban rob­bant ki a nemzeti front hazafias szervezet vezetésé­vel, amely 1967. november 30-án a függetlenség kiví­vásával, a 128 évig tartó brit gyarmati uralom fel­számolásával ért véget. Az új független Dél-jemeni Népköztársaság 1970-ben a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság (röviden de­mokratikus Jemen) nevet vette fel. A demokratikus Jemen kormánya határozott in­tézkedéseket tett az ország társadalmi-gazdasági el­maradottságának felszá­molására, a nem kapitalista fejlődés szilárd bázisának megteremtésére. Államosí­tották a bankokat és bizto­sítótársaságokat az ország természeti kincseit állami tulajdonúnak nyilvánítot­ták, a külföldre menekült gazdagok ingatlanait kisa­játították, korlátozták a földtulajdon nagyságát. Termelő- és értékesítő szö- vekezetek, állami gazdasá­gok szervezésével, öntöző- rendszerek építésével kí­vánják megteremteni a modern mezőgazdaság alapjait. Gazdaságilag el­maradott ország, természeti kincsei feltáratlanok. Aden szabad kikötőjén, hajójaví­tóján, olajfinomítóján, könnyű- és élelmiszeripari üzemein kívül a forradalom győzelméig korszerű ipari üzemek nem voltak az or­szágban. A szocialista országok jelentős segítséget nyújta­nak a fiatal ország gazda­ságának fejlesztéséhez. A Szovjetunió a légiközleke­dés megszervezéséhez, 60 kút, 9 gát, öntözőmű, és 58 km öntözőcsatorna építésé­hez járult hozzá. Geológiai kutatást végez, halfeldolgo­zó üzemet, 165 mW-os hő­erőművet szállít az ország­nak és újabb kutak fúrásá­val segíti a mezőgazdasági termelés biztonságosabbá tételét. A szocialista közös­ség sokoldalú támogatása kiterjed a közigazgatás és az egészségügy szervezésén kívül a mezőgazdaság fej­lesztésére és az infrastruk­túra bővítésére is. I Harcosfévtiíedékt PINTÉR ANDRÁS NYÍREGYHÁZI VETERAN VISSZAEMLEKEZESEI Erdei látogatásának célja tagtoborzás és Népszava-előfizetés gyűjtése volt. Ennek lehetőségeit beszéltük meg. Sajbennel elmentünk ebédelni, Pál ott maradt Erdeivel. Abban állapodtunk meg, hogy két órakor találkozunk. Bementem Mihalikhoz is, nincs-e valami sürgős elvégezni való munka? Azt mondta, ami volt, elintézte, de reggel menjek be. Beugrottam még Czinkovszki műhelyébe, ahol politikai vita volt Karóczi- val és Bánszki ácsmesterrel a hadi helyzetről. Mire visszamentem, Sajben már ott volt, Pál Ferenc néhány perc múlva érkezett. Erdei közölte, nem tudja megvárni az estét, tájékoztassuk az elvtársakat, és ő hazafelé menet megnézi a hajdúhadházi szer­vezetet. Kikísértük az állomásra, és elment. Bementünk egy vendéglőbe. A poharunk után nyúltunk, amikor megszólalt Pál Ferenc. „Tudjátok, mit mondott Erdei? Azt, hogy belőlem függetlenített szervezőt csinál.” Nekem és Sajbennek torkunkon akadt a fröccs. „Mikor mondta?” — kérdeztük... „Amikor elmentetek” — mondta Pál. „Nekem reggel mondta” — így én. „Akkor én vagyok az esélyes, mert nekem mondta utoljára, mielőtt visszajöttetek” — válaszolta Sajben. Jót nevettünk ezen és megálla­pítottuk, hogy az „oszd meg és uralkodj”! elvét alkalmazta velünk. Az 1939-es választások után a hatóságok nyomása fokozódik. A főispán utasítja az adóügyi szerveket, hogy adóemelést hajtsanak végre a munkásotthon szövetkezet ellen, növeljék gazdasági nehézségeinket. Évi adónkat 120 pengővel emelik. Tiltako­zunk az adóemelés ellen, fellebbezéssel élünk. A fellebbezés hatására adónkat 40 pen­gővel csökkentik. Bebizonyítottuk, hogy jövedelmi forrásaink nem nőttek, hanem csök­kentek. Az otthon szövetkezet tagjainak közel fele katonai szolgálatot teljesít. A mér­séklés ellenére adónk az előző évihez képest 80 pengővel emelkedik. A mozgalomban alakul a munkamegosztás, a fiatal káderek közül már többeket meg lehet bízni gyakorlati munkával, elsősorban propagandatevékenységgel. Oláh Lajos, Lajtai Endre, Barczi Gyula, Bemáth György, Garai András, Deme István, Mácsi Mihály, Dunai Béla elvtársaknál bontakoznak ki azok a képességek, amelyek alkal­massá teszik őket a vezetésre. Itt van például Murczkó Károly. Várallyaytól sokszor kikapok amiatt, hogy nem foglalkozunk vele. Kiváló sportoló, nagyon népszerű, ami­hez hozzájárul morális józansága. Sikereinek tetőfokán is meg tud maradni minden­kivel szemben közvetlennek, barátságosnak. A munkásmozgalomhoz való tartozását természetesnek tartja, hiszen abban nőtt fel. Részt vesz az összvezetőségi üléseken, figyeli a sokszor éles vitákat és választ keres a felmerülő kérdésekre. 28 A második világháború eseményei a munkásmozgalomra rendkívül súlyos terhe­ket rónak. Szelektálják sorait, de edzik és erősítik a megmaradókat. 1940 január végén üzenetet kaptam Várallyay Jenőtől, hogy beszélni akar velem. Felutaztam Budapestre, kölcsönösen tájékoztattuk egymást tevékenységünkről. Vár­allyay elmondta, hogy az elmúlt hónapokban megismerkedett Illiás Ferenc tanítóval, szoros kapcsolat alakult ki közöttük. Illiást úgy tekinti, mint a csoport tagját. Talál­koztam Gárdos Máriával, aki hosszabb idő óta együtt dolgozik Várallyayval a kultu­rális bizottságban. Gárdos Mária dicsérte Várallyay szervező tevékenységét, a vele való együttműködést. Várallyaynéhoz baráti szálak fűzik, nagyon műveltnek tartja. Emlékezetem szerint a Várallyay-csoporthoz a következő elvtársak tartoztak: Illiás Ferenc tanító, Varga Antal cipész, Varga Antalné háztartásbeli, Kerek István bányász, Resán Mihály útépítő-kőtörő, Gera Imre bányász, Végh Júlia tisztviselő, Losonczi Károly asztalos, Hekmann József asztalos, Hekmann Józsefné bútorfényező, Budapest; Harák Ferenc bányász, Várpalota; Erdei Mihály földmunkás, Szentes; Ha­lász (Haas) Péter, Gém Ferenc földmunkás, Balmazújváros; Pintér András villany- szerelő, Pálfy Ernő lakatos, Mezei Tibor vízvezeték-szerelő, Sajben ^András földmun­kás, Sajben Andrásné háztartásbeli, Oláh Lajos asztalos, ifj. Smiedt Mihály kárpitos, Dankó János kőműves, Jancsó József kőműves, Walter Edéné kalapos, Dunai Béla kő­műves, Mócsán István földmunkás, Barna Imre földmunkás, Takács László pálya­munkás, Gyöngy András földműves, Nyíregyháza. A felsorolás nem teljes, mert vannak olyanok, akiket nem ismertem és vannak olyanok, akikre 40 év távlatából nem emlékszem. Az utolsó találkozásom volt ez Várallyayval, mert 1940. augusztus 1-én Mátyás téri lakásukon a feleségével együtt öngyilkosok lettek. 1940. július 31-én reggel a rendőrség házkutatást tartott náluk. Iratait, könyveit lefoglalták, a lefoglaltak között volt egy katonai vonatkozású könyv is. Délután Varga Antallal elmentek a párt jo­gászához, dr. Riesz Istvánhoz. Elmondta a házkutatás lefolyását, és megemlítette a lefoglalt iratokat, a katonai vonatkozású könyvet. Azt kérdezte, a lefoglalt anyag alapján tud-e a rendőrség ügyéből hűtlenségi pert csinálni? Dr. Riesz azt mondta: „A rendőrség mindent tud, ha akar, megvannak hozzá az eszközei.” A rendőrség már hónapok óta nyomás alatt tartotta mindkettőjüket. Sorozatos házkutatásokat tartottak náluk, a feleségét munkahelyén zaklatták, állásának elvesz­tésére törekedtek. Idegháborút folytattak ellenük. Ez a „se fogságban, se szabadon” állapot a felesége idegeit erősen megviselte. Várallyay, attól való félelmében, hogy őrizetbe vétele esetén felesége nem fogja kibírni a lelki és fizikai tortúrát, az ön- gyilkosság mellett döntött. Tettét a csoport felderítésének és felszámolásának félelme sugallta. Varga Antal, látva Várallyay ideges állapotát, hazáig kísérte, igyekezett meg­nyugtatni. Másnap reggel elment hozzá, hogy újból megnyugtassa. De mire odaért, már ott voltak a hullaszállítók, Várallyayt és feleségét holtan vitték a bonctani in­tézetbe. Temetésüket bátyja, Várallyay István nyíregyházi építészmérnök intézte. Bú­csúlevelében anyagi vonatkozású intézkedéseket tett. Búcsúlevelének másolata meg­volt Varga Antalnál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom