Kelet-Magyarország, 1977. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-20 / 91. szám
1977. április 20. KELET-MAGYARORSZÁG 3 MAI FELADAT Munkaalkalom nőknek SZABOLCS-SZATMÁR MEGYE termelőszövetkezeteiben a dolgozó tagok 40,5 százaléka nő. Ami korábban is sok gondot okozott, de jelenleg is a legégetőbb probléma: a folyamatos foglalkoztatás. Eredmény ugyan, hogy amíg 1970-ben a teljesített 10 órás munkanapok átlága 158 volt, addig 1975-ben már 181 nap. Baj viszont, hogy a közös gazdaságok 21 százalékában a teljesíthető munkanapok száma nem éri el a 100 tízórás munkanapot. Miért baj az, ha a vidéki asszonyok, akiknek van elég dolguk a háztartásban, a háziállatok körül, a házikertekben, csak 100 napot dolgozhatnak a közösben? A legfontosabb talán az, hogy önhibájukon kívül a szociális juttatásoknak csak a minimumát kaphatják meg. Táppénznél, szülésnél, szabadságnál a ledolgozott munkanap, illetve a kereset számít, de a termelőszövetkezetekben dolgozó nők egyötödénél az éves átlagos jövedelem alig éri el a 10 ezer forintot. Sokan úgy vélik — sok igazság is van ebben —, hogy a nők folyamatos foglalkoztatását már akkor akadályozzák, amikor a gazdálkodással kapcsolatos döntések születnek. A tudomány térhódítása a mezőgazdasági termelésben, a gépek, a vegyszerek kizárják, vagy fokozatosan csökkentik a kézi munkaerő iránti igényt. OTT JÁRNAK EL HELYESEN, ahol a termelési szerkezet kialakításakor gondolnak az asszonyokra, lányokra is. Lehetőséget ad erre a zöldségtermelés, a gyümölcskertészet, az állattenyésztés, a feldolgozás. Nem egy termelőszövetkezetben azért növelték vagy növelik a zöldségtermő területet, hogy az asszonyoknak munkát adhassanak. Másutt gyümölcskertész női brigádokat alakítottak, akik a fák metszésétől a betakarításig munkához jutnak. Sajnos az útkeresésben, a munkafeltételek megteremtésében nem egyforma az ambíció, de a lehetőség sem. Nem minden termelőszövetkezet létesíthet konzervüzemet, termelhet nagyobb területen zöldséget. Valamit azonban mindenütt lehet tenni és az is biztos, hogy az eddigieknél sokkal többet. Mint mindenre, a nőpolitikái határozatokra is érvényes a teljesítés fokozatossága. Jó, hogy harminc gazdaságban már az üzemi étkeztetés lehetőségét is megteremtették, öt termelőszövetkezet ebben a tervidőszakban épít üzemi étkezdét. Az sem lebecsülendő eredmény, hogy termelőszövetkezetekben új óvodákat építtetnek és 80 termelőszövetkezet ad pénz- beni támogatást gyermek- intézmények építéséhez, fenntartásához. Természetesen ezek a példák sem azt jelentik, hogy ennél többre nincs szükség, vagy lehetőség. Az lenne jobb, ha nem 80, de valamennyi termelőszövetkezet hozzájárulna a gyermekintézmények fenntartásához, ezáltal is segítve a nődolgozók gyermekeinek elhelyezését, az anyák gondtalan részvételét a közös munkában. A TERMELŐSZÖVETKEZETI NŐK helyzetét vizsgálva — több mint 20 ezer asszonyról, lányról van szó — sok eredményről lehet szólni, de még tennivaló is van bőséggel. Javult például a nők aránya a választott testületekben, de miért nem tagja például minden nőbizottsági elnök a vezetőségnek? A termelőszövetkezetekben az egyetemi, főiskolai végzettségű dolgozók 10 százaléka nő, és miért csak 42-en töltenek be magasabb vezetői munkakört? A nők szakmai képzettsége viszonylag alacsony, mérsékelt a javulás, mindössze négy termelőszövetkezetben szervezték szakmunkásképzőt. Vajon miért csak négyben? A NŐPOLITIKÁI HATÁROZAT VÉGREHAJTÁSA során sok hasznos dolog történt, mégis sok a türelmetlen „miért”. A teljesebb körű foglalkoztatás, a munkakörülmények és a szociális ellátottság javítása, a nők részvétele a vezetésben, a politikai és szakmai képzés javítása a ma és nem a holnaputánok feladata. így fogalmazott a termelőszövetkezetek területi szövetségének nőbizottsága is április 14-i ülésén — és joggal fogalmazott így. » Seres Ernő A vegyszert közvetlenül a permetezés után a talajba keveri a Rába-Steiger kombinátora. Biztató jelek Vasmegyeren Nemcsak a jó időt várják A föld szinte koromfekete. Gondosan elmunkált felületén egyenletesen rója a sorokat a vetőgépet vontató piros traktor. A munkagép citromsárga magtartálya messzire ellátszik a délelőtti napsütésben. Nevéhez méltóan szeszélyes ez a mostani április. Foga van még az időnek a reggeli és az esti órákban. Belvíz mindenütt Nagy folyóktól távol esik a vasmegyeri Micsurin Termelőszövetkezet földje. Mégis vizes, sáros, kisebb-na- gyobb összefüggő foltok tarkítják a szántóföldeket. — Csak szét kell nézni — ' mutat körbe Szabó István, növénytermesztési főágazat- vezető — nincsen olyan táblánk, amelyiken ne kellene kikerülni a szántó vagy vetőgépeknek vízfoltokat, és nemcsak tenyérnyi belvizekről van szó. A levezető csatorna szintje és a felszíni vízszint egymagasságú. Se ide nem megy, se oda nem megy a víz. Tavasszal az is előfordult, hogy amikor le akarták vezetni a belvizet, a csatornákból visszafolyt a szántóföldre. Meg kellett várni, amíg apadt a vízszint, utána engedhették csak le a most még káros elemet. Az áprilisi időjárás aztán újabb belvizet. egyben gondot is okozott. A forduló éy — Ennek ellenére — mondja a főágazatvezető — a munkának menni kell. Nem lehet egy perc megállás sem. Ebben az évben kezdtük el a rendszerben való termesztést: kalászost ezer, kukoricát hatszáz, napraforgót háromszáz, cukorrépát pedig kettőszázötven hektáron. Szükség is van a korszerű termesztésre Vasmegyeren. A múlt évi veszteséggel szemben erre az évre két és fél millió forintos nyereséget terveznek. Erősen kell fogni a gyeplő végét 1977-ben. ha ki akarják gazdálkodni ezt az évek óta várt eredményt. — Az elmúlt évhez képest nagyot szeretnénk előre lépni ebben a gazdasági esztendőben. Hogy miben látjuk ennek megoldását? Elsősorban a hozamok emelésében. Búzából — 1976hoz viszonyítva — öt mázsával többet, kukoricából a tavalyinak a dupláját szeretnénk betakarítani. Persze minden növénynél tervezzük a terméseredmény növelését. Emellett nem elhanyagolandó a gépesítés sem. Korszerű erőgépekkel — Rába-Steigerekkel, DT-kel, MTZ-kel — rendelkezünk. A cukorrépa termesztéséhez francia gépsort vásároltunk. Most érkezett meg az amerikai gyártmányú Cyklo, tizenkét- soros vetőgép. A jé idő hiányzik A feltételek tehát adottak. A föld megkapta amit megkívánt. A vetéssel egyidő- ben juttatják a talajba a cukorrépamagot és a Starter kombinált műtrágyát. Milyenek a munkafeltételek? A hatalmas monstrum, a 240 lóerős Rába-Steiger a húsz hektáron Nagykertalja táblában a gyomirtó szert dolgozza a talajba. Nyergében Vajkó Zoltán szelídíti a lóerőket, aki tavaly még tehergépkocsit vezetett. Úgy érzi, ez az ő igazi járműve. Papp Imre már régi traktoros. Ahogyan mondja, gyerekjáték az új vetőgéppel dolgozni: egy menetben több műveletet is elvégez. — Csak vízfoltok ne lennének — mondja kicsit keserűen. A sár eltömíti a vetőmag útját, ami nehezíti a munkát. Vasmegyeren már az igazi jó időt várják, hogy elkezdhessék a cukorrépa után a napraforgó és a kukorica vetését is. B oda László jó gazdája a könyveknek, a marxizmus—leniniz- mus klasszikusainak. Nem eszközei, meghitt barátai is egyben. Felesleges hát kérdezni: érez-e valamifajta elkötelezettséget a propaganda- munka iránt. Negyedszázada felesküdött erre. Jól ismerik Fényeslitkén, ahol dolgozott és éjszakákba nyúló estéken magyarázta a párt politikáját. Azóta sok embert oltott be az eszmével. Egy-egy oktatási évben harminc hallgatója volt. Huszonöt év alatt ez legalább 750 ember. Volt közöttük tsz- tag, brigádvezető, pedagógus, agronómus, munkás. Ez évben a tuzséri Rákóczi Tsz- nél oktat. És nevel is, hiszen ha gond, probléma adódott egy-egy téma kapcsán, akkor azt együtt beszélték meg. Hallgatja a beszélgetésünket U. Szeles András, az egyetemet végzett tsz-elnök, és az elnökhelyettes. Megerősítik: voltak a tanfolyamon vihart kavaró témák az üzemi demokráciáról, de abban éppen az volt a jó, hogy kölcsönösen tanultak belőle. Boda László tizenkét esztendeje a tsz főkönyvelője. Átjár Fényeslitkéről. Kéthetenként egyszer, hétfőn tartja a foglalkozásokat. Mindig pontosan, felkészülten. Ki tudná számon tartani, menyA propagandista nyi idejét vette el a felkészülés 25 év alatt. Mivel hétfőn voltak a szemináriumok, szombatja és vasárnapja „ment rá”. Tanít, tanul, készül a doktori disszertációjára. Most 48 esztendős. Felnőtt fejjel végezte el a köz- gazdasági egyetemet, most tanul a marxista—leninista esti egyetem szakosítóján. Mutatja disszertációja témáját: A költség-jövedelemviszonyok változása az almatermelésben. Mondom: szép, de nehéz téma. Elmosolyodik. „Tizenkét éves voltam, amikor édesapám a hátamra akasztotta a permetezőgépet. Jóformán azóta foglalkozom az almatermesztéssel.” Boda László pártmegbízása: propagandista. Örömmel végzi. „A legszebb, amikor az emberek arcán látom az elégedettséget, hogy megértették, amit mondani akartam.” S ezzel azonos hullámhosszra hangolja a hallgatóit:' a politikában, a cselekvésben. Ha némelyik közülük úgy jut el a pártba, hogy őt kéri ajánlójának, az külön elismerés Boda Lászlónak, ö tanította az elnökhelyettest. Ö is ajánlotta a pártba. Aztán Révész Sámuelt, a gépésztechnikust. S ok „köszönjük” hangzott el 25 év alatt. Nem is vágyott többre. Lenin születésének 100. évfordulóján érte a megtiszteltetés: a megyei pártbizottságon Lenin-emlékplakettel tüntették ki. Farkas Kálmán Papp Imre traktoros és Szűcs András munkagépkezeld mű' trágyával töltik fel a vetőgép egyik tartályát. Szöveg: Sipos Béla Foto: Hammel József A ; verseny A ki a közelmúltban kiadott KSH-jelentést némiképp figyelmesen átolvasta, különös közgazda- sági alapismeretek híján is rájöhetett: ez idő tájt gazdasági folyamataink irányával elégedették lehetünk, gondot okoz viszont a gazdasági fejlődés mértéke. Előirányzatainktól, a legfontosabb területeken elmaradtunk 1976- ban: a nemzeti jövedelem tervezett 5—5,5 százalékos növekedése helyett 3 százalékkal nőtt, az ipari termelés 2, a mezőgazdasági 6—7 százalékkal elmaradt attól, amit vártunk. Ez az elmaradás becslések szerint mintegy 10 milliárd forint nemzeti jövedelemkiesést jelentett — ennyivel kevesebb lett az elosztható érték. Ez természetesen azt hozta magával, hogy a reálbér jóval kisebb mértékben emelkedhetett, mint ahogy a terv előírta, kisebb lett a lakosság fogyasztása is. Nos, a kiindulópont a mun- kaverseny-mozgalom előtt nem lehet más, mint az önmagunknak csinált adósság megtérítése — önmagunknak. Minden olyan vállalás, amely ezt szolgálja, jó, s minden olyan, amely ebbe nem vág bele — rossz, szükségtelen, sőt káros. Igenám, de hogyan lehet az általános, egész társadalom előtt álló célt lebontani, egyes üzemre, emberre? Aligha kétséges: kevesen vitatnák ma azt, hogy a munkaverseny-moz- galomnak az új érték létrehozását, a hatékonyság javulását kell elősegíteni. De hogy ez miként legyen, hogyan lehet legcélszerűbben meghatározni a lendületesen kibontakozó verseny munkaprogramját — ebben még mindig akad bizonytalanság. Még sokszor előfordul, hogy például munkaversenyt hirdetnek a több termelésért. Az igazat megvallva: nem kizárt, hogy e cél is elfogadható — ha a több terméket várja, igényli a piac. örömmel fogadjuk — hogy hirtelen egyik szorító gondunkat idézzük — az építőalapanyagipar esetleges többletvállalásait. Mi tagadás: jó néhány alapanyagból mutatkozik időnként hiány, jó néhány szerelvény hiánya akadályozza az állami és a magánépítőt munkájában. Ám az esetek többségében sajnos nem vizsgálják meg a — „termelj többet, jobban élsz” kritikátlan hirdetői, hogy kell-e ez a többlet, vagy sem. & termelnek raktárra, elfekvő, sőt eladhatatlan készletet — emésztve emberi, anyagi erőforrást, időt. Mindazt, ami ma igen szűkösen van, helyesebben, amivel nagyon takarékosan, ésszerűen kellene bánni. Az úgy általánosságban elhatározott — verseny a versenyért ily módon nem más, mint a pazarlás egyik vállfája ... Ha alaposabban belegondolunk: ez tervszerűtlen, hiszen azért készülnek — hihetően — reális tervek minden vállalatnál, hogy azok teljesüljenek. Ezek a tervek, eltekintve a kivételektől, nagyon alapos gazdasági megfontolások alapján születnek; benne számolnak a munkaerő, az anyag, az idő legcélszerűbb felhasználásával. N em árt ismételten leszögezni: a munkaverseny céljainak a gazdasági megfontolásokhoz, a jó gazdasági tervekhez kell igazodni. Sőt — és ez egyáltalán nem szürkíti el —, ennek egyik előmozdítója, eszköze kell hogy legyen. Miként lehet azzá? — érdemes ismét a tavalyi tapasztalatok alapján elindulni. Az egyik: termelékenységünk változatlanul jelentősen elmarad a kívánalmaktól. A másik tapasztalat: pusztán állami intézkedésekkel nehéz e feladathalmazhoz nekilátni, valamennyi gondunkat, bajunkat megoldani. Ehhez valamennyiünk — munka- szerződésben kikötöttnél tudatosabb, egyetértőbb, tevékenyebb — részvétele kelL
