Kelet-Magyarország, 1977. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-17 / 89. szám
4 KELET-MAG Y AROBSZÄG 1977. április 17. A cél: a szocialista brigádok hármas jelszava általános, össznépi jelszóvá és gyakorlattá váljék Kedves elvtársak! Kedves elvtársnők! A közelmúltban ünnepeltük fennállásának 20. évfordulója alkalmából szocialista rendszerünk erős és fontos intézményét, a munkásőrséget, amely a Központi Bizottság határozata alapján született. Annak idején azzal a felhívással fordultunk a munkásokhoz, a dolgozó parasztokhoz, az alkalmazottakhoz, a szocializmus igaz híveihez, hogy segítsék a munkáshatalom, társadalmi rendünk, a magyar nép szocialista vívmányainak fegyveres védelmét. A felhívás nem maradt pusztába kiáltott szó: jóval többen jelentkeztek, mint amennyit a munkásőrség meghatározott kerete be tudott volna fogadni. Azóta tíz- és tízezrek tettek és tesznek becsülettel eleget — hivatásukon túlmenően is — vállalt kötelezettségüknek. Kevéssel a jubileum után, most szocialista rendszerünk másik nagyszerű intézményének, a szocialista brigádmozgalomnak a képviselőivel találkozhatunk itt. A szocialista brigádmozgalmat nem pártunk, államunk vezető testületéi kezdeményezték, hanem maguk a dolgozó tömegek. Természetesen a Központi Bizottság, a szakszervezetek, az ifjúsági szövetség, kormányzatunk — felismerve e kezdeményezés kiemelkedő jelentőségét — felkarolta és támogatta azt. Ma már joggal állíthatjuk, hogy ennek nyomán tömegmozgalommá, sőt népmozgalommá vált. A munkásőrség, rendeltetése szerint, népünk szocialista vívmányainak őrzésére vállalkozott. A szocialista brigádmozgalom résztvevői — hasonló öntudattal — arra vállalkoztak, hogy a hivatásukból fakadó munkájuk példás és kiváló elvégzésén túlmenően önkéntesen társadalmi feladatokat is megoldanak, és művelik önmagukat. S bár a mozgalom még nincs egészen húszesztendős, elmondhatjuk, hogy akik kezdeményezték és akik csatlakoztak hozzá, becsülettel teljesítették azt, amire vállalkoztak: gyarapították a magyar nép szocialista vívmányait. az átlagot. Ebbe nem lehet és nem is kell belenyugodnunk: ezért 1977-re a reáljövedelem növekedését mintegy 3,5—4 százalékban irányoztuk elő. Ezt feltétlenül meg is kell valósítanunk! Nem állíthatjuk felelősen, hogy a dolgozók életszínvonalának állandóan emelkednie kell, de azt igen, hogy a szocializmus építésének együtt kell járnia a dolgozók élet- színvonalának rendszeres emelkedésével. Ezt viszont álljuk, s ez tükröződik az életszínvonal javítását célzó idei terveinkben is. ipart fejlesztettünk ki, s emeltük a lakáskultúra színvonalát. A komfortos lakások aránya háromszorosára, csaknem negyven százalékra, a két-, vagy több szobás lakások aránya 37 százalékról 68 százalékra emelkedett. Már az is bizonyos színvonal elérését jelzi, hogy Magyarországon 100 lakásra 310 lakos jut, tehát hogy egy önálló főbérleti lakásban nagyjából hárman lakinak. Ha a helyenkénti aránytalanságokról nem is szabad megfeledkezni, ez az országos átlag azért általánosan elfogadható. Egyetértés, egység a határozatok végrehajtásában Mély meggyőződésem, hogy ez a tanácskozás is betölti majd szerepét, segíteni fogja szocialista építőmunkánkat, a szocialista brigádmozgalom kibővítését és magasabb színvonalra emelését. E gondolatok jegyében szívélyesen köszöntőm az értekezlet minden részvevőjét, s megbízásomnak megfelelően átadom önöknek, az önök személyén keresztül e nagyszerű szocialista mozgalom egymillió-nyolcszázezer tagjának a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának elvtársi üdvözletét, jókívánságait. Akik eddig felszólaltak, nagyon sokoldalúan, helyes alapállásból és megközelítésben foglalkoztak a brigádmozgalom lényeges feladataival. Üj elgondolások és ötletek is felmerültek. A tapasztalatok összegezése az önök feladata, s ennek bizonyára eleget fognak tenni. Ezért a mozgalom egyes részkérdéseiről nem kívánok beszélni, hanem néhány politikai kérdéssel szeretnék foglalkozni. Ismeretes, hogy a Központi Bizottság ezen a héten ülést tartott, áttekintette az időszerű politikai kérdéseket, ezekben állást foglalt, amit hivatalos közlemény formájában nyilvánosságra is hozott. Elsőként a Magyar Népköz- társaság belpolitikai helyzetéről szólok. Joggal megállapíthatjuk, hogy a Magyar Népköztársaság belpolitikai helyzete kiegyensúlyozott, érvényesül a párt, a munkás- osztály vezető szerepe, a munkásosztály politikai hatalma szilárd. A párt XI. kongresszusának útmutatásai alapján dolgozunk. Mind a közvetlen tennivalókra, mind a távlati programra vonatkozó állás- foglalását, törekvéseit helyesléssel fogadta a magyar társadalom. Elmondhatjuk, hogy a párt kongresszusának alapvető állásfoglalásai egyöntetű megértésre és támogatásra találtak munkásosztályunkban és népünkben, egész társadalmunkban. S mivel azóta bizonyos idő már eltelt, megállapíthatjuk, hogy egyetértés és egység jut kifejezésre a kongresszus határozatainak gyakorlati megvalósításában is. Ez az eredményekben is megmutatkozik : társadalmunk a kongresz- szus útmutatásai alapján, a szocialista demokrácia kibontakoztatásával fejlődik, a gazdasági és a kulturális építőmunka megfelelő eredményeket hozott és ennek megfelelően javultak az életkörülmények is. Az elmúlt esztendőben, az V. ötéves terv első évében a gazdasági építés terén különleges nehézségekkel kellett megküzdenünk, nehéz feltételek között dolgoztunk. A nemzetközi gazdasági körülmények az utóbbi esztendőkben számunkra hátrányosan változtak meg. Tavaly természeti csapások is sújtottak bennünket. De ne felejtsük hozzátenni mindehhez: saját munkánk gyöngeségei is hátráltattak minket. Mindent egybevetve pozitívumként állapíthatjuk meg, hogy az 1976-os népgazdasági terv fő iránya jó volt. Olyan célokat tűztünk ki és értünk el, mint az ország fizetési mérlegének javítása, a belső felhasználás tervszerűbbé tétele. Előbbre léptünk az építésben is: a nemzeti jövedelem 3 százalékkal emelkedett, s nőtt az ipari termelés is. Sajnos az emlékezetes természeti csapások következtében a mezőgazdaságban terveink nem váltak valóra, ami természetesen visszahatott bizonyos feldolgozó iparágak eredményeire is. A fő irányt tekintve az 1976-os terveket összességében jól teljesítettük, bár néhány fontos meny- nyiségi mutatót sajnos nem értünk el. Munkásosztályunk, szövetkezeti parasztságunk, alkotó értelmiségünk, egész népünk becsülettel dolgozott az elmúlt esztendőben. Ez a helytállás eredményezte, hogy 1976 mégis az ejőrehaladás éve volt. Az 1976-os év azt is bizonyította, hogy a magyar népgazdaság alapjai szilárdak, amelyek nagy teher- próbákat is kibírnak. A múlt év — minden nehézségével együtt is — stabilitást és biztonságot jelentett a társadalom és az emberek életében egyaránt. A múlt évi eredmények alapján, a körülményeket figyelembe véve készült el az 1977. évi terv, amely a tavalyinál nagyobb arányú fejlesztést ír elő, hogy az 1976-os ütemveszteséget behozzuk, s az ötéves terv teljesítését biztosíthassuk. Ezt a célt szolgálja az az előirányzat, hogy a nemzeti jövedelmet 6—6,5, az ipari termelést 6, a mezőgazdasági termelést mintegy 7—8 százalékkal kell növelni. Az életszínvonal-emelkedésnek is meg kell haladnia a tavalyi ütemet. A reáljövedelem 1976-ban országos átlagban körülbelül csak egy százalékkal nőtt. Ez azt jelenti, hogy egyes dolgozó rétegek reáljövedelme alatta maradt, másoké valamivel meghaladta Az életkörülmények alakulásának egyik fontos tényezője a lakáshelyzet A Központi Bizottság éppen most készített mérleget a 15 éves lakásépítési terv teljesítéséről. Talán jobb, ha most nem idézzük vissza ennek a 15 esztendőnek óriási erőfeszítéseit. Az eredményeket azonban érdemes megnézni. Csupán a IV. ötéves terv időszakában kétszer annyi lakás épült Magyarországon, mirit a felszabadulás óta bármelyik öt évben. Tizenöt esztendő alatt az ország lakosságának egyhar- mada költözött új lakásba, került jobb, kulturáltabb körülmények közé. Bár ma több lakásigénylőt tartunk számon, mint a 15 éves terv kezdetekor, tudnunk kell, hogy már nem ugyanolyan a lakáshelyzet, mint 15 évvel ezelőtt volt. Közben jelentős lakásépítőA Központi Bizottság áttekintette az idei népgazdasági terv első negyedévi teljesítését is. Jobbára az indulás tapasztalataival foglalkoztunk, utánanézve, hogy mit hol lehet vagy kell igazítani. Az indulás nem rossz. S ebben természetesen szerepe van annak is, hogy az elmúlt év végén kicsit gyorsabb ütemben készültek a tervek, hamarabb formálódtak ki a vállalati, üzemi elképzelések is. Ez feltétlenül segített például abban, hogy az idén nem tapasztaltunk olyan „januári helybenjárást” bizonytalanságot, amihez eddig — sajnos hozzá voltunk szokva. Az ipari termelés 5 százalékkal növekedett. Egyes iparágakban még nagyobb — a gépiparban 6,8, az építőiparban 10 százalékos — az emelkedés. Az ipar tehát jól kezdte az évet. Harcolnunk kell az idei jő eredményekért A mezőgazdaságot nem nagyon pártolta az időjárás. Késik a tavasz, a kezdeti nagy meleget télies hideg váltotta fel, s ebből bizony már káraink is származtak. De tartozunk a mezőgazdaság irányítóinak, az állami gazdaságok munkásainak, a termelő- szövetkezetek tagjainak azzal, hogy megmondjuk: tudjuk, becsülettel helytálltak, elvégezték munkájukat, örömmel szólok arról is, hogy a mezőgazdaság jól felkészült az idei évre. Kifejezésre jut ez abban is, hogy a tervezettnél 3 százalékkal több őszi kalászost vetettek el. Azt még nem lehet tudni, hogy milyen lesz például a kajszibaracktermés. De a kenyér előbbrevaló, s ha az őszi kalászosok rendesen megérnek, nagy bajunk már nem lehet. Növekedett az állattenyésztési kedv, javultak feltételei, tehát kedvező a tendencia: jut a napi fogyasztásra, a népgazdasági szükséglet kielégítésére, sőt exportra is. Ugyanígy kedvezőek a jelek olyan nehéz területen, mint a zöldségtermesztés, mert a szerződéses vállalások már fölötte vannak a tavalyinak. Kívánjuk, sikerüljön teljesíteni is. Az év indításának megfelelően alakult a dolgozók keresete is. Az első negyedévben az ipari munkások munkabéralapja 6 százalékkal, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek dolgozóinak — a tagok és az alkalmazottak — jövedelme 5 százalékkal emelkedett, a kiskereskedelmi forgalom pedig 6,7 százalékkal nőtt. Mindezt összegezve elmondhatjuk, hogy az idei népgazdasági terv végrehajtása jól indult. Jelszavunk, hogy a folytatás még jobb legyen! Mert az 1977. évi tervet teljesítenünk kell. Harcolnunk kell az idei jó eredményekért, mert valójában ezen múlik az V. ötéves terv sorsa is. A tavalyi esztendő és az idei első negyedév tapasztalatai alapján a Központi Bizottság megállapította, hogy terveink reálisak, megfelelő irányokat jelöltünk meg, gazdaságpolitikai és társadalom- politikai céljainkat nem kell megváltoztatnunk. A munka frontján azonban mindent meg kell tennünk, hogy a célokat elérjük, tehát a termelést növeljük és az életszínvonalat emelni tudjuk. A reálbér és a reáljövedelem növelését célzó terveink is magasabbak a tavalyinál. Ennek kapcsán azonban arról is szólni kell, hogy nálunk nem merev a fogyasztási cikkek árszínvonala. Köz- gazdasági és egyéb meggondolások alapján a mi árrendszerünkben, a fogyasztási cikkek között is vannak rözített, limitált és szabadáras termékek. Ügy véljük, hogy a mi viszonyaink ezt az árpolitikát kívánják meg. A nemzetközi gazdasági viszonyok számunkra kedvezőtlen változása, a természeti csapások és más körülmények gazdasági tevékenységünk nagy teherpróbáját, szigorú vizsgáját is jelentették. A munka termelékenységében a felszabadulás óta elért fejlődés — saját korábbi helyzetünkhöz viszonyítva — számottevő. De nem kielégítő és megfelelő, ha a jelenlegi nemzetközi gazdasági körülmények között akarunk előrehaladni és boldogulni. A párt programnyilatkozatában megfogalmazott távlati céljaink és terveink magas röptű- ek, bátrak és szépek, ugyanakkor reálisak és megvalósíthatók, ha tennivalóinkat nagyon komolyan vesszük. Emlékezhetnek rá: a kongresszus határozatai között olvasható egy szerény, rövid mondat arról, hogy jelenleg Magyarország az iparilag, a gazdaságilag fejlett országok középmezőnyéhez tartozik. Nagy győzelem ez, hiszen az alsó mezőnybe tartoztunk. De az a célunk, hogy hazánk — a szocialista társadalmat építve, annak lehetőségeit kihasználva — közeli, belátható időn belül az iparilag fejlett országok sorába zárkózzék fel. Ezt a célt is el kell érnünk. Ez megköveteli — miként a Központi Bizottság ülésén is szóba került —, hogy az eddiginél jobban szervezzük munkánkat. Fokozottabban szocialista céljaink, a nép szolgálatába kell állítanunk a tudományos kutatást is. A szocializmus és a tudomány szövetségesek, maga a szocialista rendszer is a tudományos elmélet gyakorlati megvalósítása. A szocializmus a tudományos fejlődés útjából eltávolítja a kapitalista társadalom állította gátakat, s lehetővé teszi, hogy a tudomány mindrkább váljék termelőerővé. Úgy vélem, a műszaki színvonal emelése, a termékszerkezet javítása a tudományos kutatómunkánál kezdődik. Nem vagyunk olyan gazdagok, hogy szükségtelen, rosz- szul hasznosítható, a nemzetközi piacon el nem adható, drága termékeket gyártsunk. Meg kell javítanunk a termékszerkezetet, s meg kell tanulnunk az üzem- és munkaszervezést, hogy a rendelkezésünkre álló termelőberendezéseket hatékonyabban ki tudjuk használni. Ez a feltétele annak is, hogy a munkaerőt és a munkaidőt is jobban hasznosítsuk. A vezetés és a dolgozók közös akarata kell tehát ahhoz, hogy mindennek eredményeként növelni tudjuk a munka termelékenységét. Tanuljunk meg maximálisan kihasználni minden lehetőséget, minden munkahelyen. Ha megtanuljuk, akkor messze magunk mögött hagyjuk a kapitalistákat a versenyben, a gazdasági tevékenységben. Büszkék vagyunk a csepeliek versen ykezdemén y esésére A jobb hozzáértés, a nagyobb szaktudás minden dolgozóval szemben követelmény. Ennek megszerzésében a szocialista brigádok nagymértékben segíthetnek. A jó tervek, a megfelelő vezetés, a színvonalas üzem- szervezés és a szaktudás mellett rendszerünk egyik nagy erőforrása a szocialista öntudat erősítése. Nagyon fontos szerepet töltenek be a szocialista brigádok a nevelésben, általános műveltségük emelésében. Fontos, hogy az egyes brigádtagok önkéntes erőfeszítéssel is képezzék magukat. Még fontosabb az a szerep, amit a munkába bekerülő fiatalok nevelésében vállalnak és betöltenek. E mozgalom már nem csupán tömegeket fog át, hanem — ki merem jelenteni — valóságos népmozgalommá vált, ahogy itt is szó esett róla, a dolgozóknak mintegy fele ma már szocialista brigádtag. Növekszik a szocialista brigádok társadalmi, közéleti szerepe is. Az üzemek életének rendkívül fontos eseményei a szocialista brigádvezetők tanácskozásai, amelyek a a jövőben a szocialista demokrácia intézményes szervei lesznek. Azt hiszem, egyetlen józan eszű, becsületes üzemvezetőt, gyárigazgatót, főmérnököt sem kell agitálni arra, hogy együtt dolgozzon a szocialista brigáddal, hiszen feladataik megoldásában a legnagyobb segítséget és támaszt a szocialista brigádmozgalom jelenti. A szocialista brigádmozgalomnak a múltja is, jelene is szép, és óriási jövő áll előtte. Jövő formáját persze senki sem tudja megmondani. De végső célja az, hogy a szocialista brigádok jelszava —• „Szocialista módon élni, dolgozni és tanulni” — általános, össznépi jelszóvá és gyakorlattá váljék. Arra kérjük a szocialista brigádmozgalom vezetőit és tagjait, hogy segítsenek ebben a törekvésünkben, mert szocialista jövendőnk nagyon fontos feltétele, hogy ez valóra váljon. önbizalmunkat és magabiztonságunkat növeli, a szocializmus minden igaz hívét lelkesíti, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének 60. esztendejében élünk. Szép és nagy évforduló ez az egész haladó emberiség számára. Büszkék vagyunk rá, hogy a csepeli dolgozók szocialista munkaversenyt kezdeményeztek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének 60. évfordulója tiszteletére. Büszkék arra, hogy kezdeményezésük tömegmozgalommá vált, s nemzetközi méltatásra talált. Bizonyos, hogy megvan a kellő elhatározottság ahhoz: amit e szocialista munkaverseny jegyében vállaltunk, azt a Szovjetunió iránti tiszteletből és saját jól felfogott érdekünkben, népünk javára maradéktalanul teljesítjük. A Központi Bizottság legutóbbi ülésén úgy határozott, hogy e munkaverseny megfelelő értékelésére, erkölcsi elismerésére jubileumi zászlót és oklevelet alapít, amelyet a legméltóbbak kapnak majd meg. Népünk eddig is a párt XI. kongresszusán kitűzött célokért dolgozott, s ha ebben a szellemben tevékenykedünk továbbra is, akkor terveinket valóra váltjuk. Ebben a munkában számítunk munkásosztályunkra, szövetkezeti parasztságunkra, a népünk mellé állt magyar értelmiségre, ifjúságunkra, a szocializmus minden magyar hívére. S természetesen számít a párt a szocialista brigádmozgalom vezetőire, tagjaira, minden résztvevőjére, a szocialista építés nagyszerű hadseregére. A Központi Bizottság nevében még egyszer szívből minden jót kívánok a tanácskozás résztvevőinek. Eredményesen, sikerrel végezzék el munkájukat, s vigyék el a Központi Bizottság szívélyes üdvözletét, jókívánságait a magyar szocialista brigádmozgalom minden résztvevőjének, a dolgozó népnek, amely ezt a mozgalmat szülte, támogatta és nagyra növelte. A szocialista brigádvezetők tanácskozása ma folytatja munkáját.
