Kelet-Magyarország, 1977. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-16 / 88. szám

1977. április 16. KELET-MAGYARORSZÄG 3 Tárgyilagos értékítélet □ ölcselkedésre hajlamos pártmunkás barátom a mi­nap azzal a kijelentéssel lepett meg, hogy náluk, a vidéki kisváros intézményében tökéletes harmónia jellemzi a különféle tisztségek viselőinek munkásságát, em­beri kapcsolatait: egymás erényeit nem veszik számításba, egymás hibáiról, emberi gyarlóságairól pedig nem beszél­nek az erények miatt. Nem véletlen, hogy a szóban forgó intézményben lábra kapott az önelégültség, egyre-másra jelentkeznek a torz vonások a vezető káderek jellemében, munkájában, magatartásában. A harmónia csak látszatra tökéletes, valójában súlyos intrikák, személyi ellentétek zajlanak le a kulisszák mögött, nem a bizalom, hanem a kölcsönös bizalmatlanság uralkodik az embereken. Az ilyen eset ma már ritkaság gazdasági és társadalmi életünkben. Vezető kádereink egymás közti viszonyát több­nyire az őszinteség és a nyíltság jellemzi. Ezt tükrözik pél­dául a tagkönyvcserével összefüggő beszélgetések, véle­ménycserék. Nálunk egy időben divat volt csupán a külsőségeken mérni a párttag, a vezető ember puritánságát, avagy fenn- héj ázását. Szó sincs róla, mintha ma nem tulajdonítanánk jelentőséget bizonyos külsőségeknek is. A különféle tiszt­ségviselők kötelező társadalmi normáival szemben álló magatartásbeli, életmódbeli hibák ugyanis rendszerint már a bajt, vagy annak a kezdetét jelzik. Mi több, önmaguk­ban is egyengetik az utat az eltávolodáshoz, az elszaka­dáshoz, a gondjaikra bízott emberek mindennapi problé­máitól és végső soron attól az érzelmi, gondolkodásbeli kö­zösségtől kerülnek mind távolabb, amelynek elszakíthatat­lan láncként kell összekapcsolnia vezetőt és beosztottat. Kétségtelen, hogy az, aki nagy elfoglaltságára hivatkozva elsősorban a régi osztálytársaival, egykori kenyerespajtá­saival való kapcsolatait építi le, aki nem szakít időt arra, hogy felkeresse beosztottjait a munkahelyeiken, az köny- nyen elfelejti a két-háromezer forintot kereső családok gondjait. De ennél is fontosabb, hogy mindenekelőtt arra figyelmeztessük a vezető posztokat betöltő embereket: ma­radjanak meg egész életvitelükben olyannak, amilyennek ismerték akkor, amikor felelős tisztségbe helyezték őket. A bizalmat annak idején tudásukon, rátermettségükön kí­vül éppen azzal vívták ki, hogy olyannak ismerték őket, akik bármilyen magas vezető helyre kerülnek is, a kol­lektív érdekeket fogják szolgálni. S hogy helyesen szolgál­ják, ehhez elengedhetetlenül szükséges, hogy ne csak tu­dásukkal, hanem feddhetetlen életmódjukkal is őrizzék, ápolják és erősítsék a bizalmat. Aligha vitathatja bárki is, hogy ma általában ez a helyes emberi magatartás, munkastílus jellemzi a vezető­ket. Ám kiskirályok, sikerektől megrészegült, önző és ha­rácsoló tisztségviselők még mindig szép számmal akadnak. Köztük olyanok is, akik a nép soraiból származnak, akiket valamikor a szerénység, az áldozatkészség példaképeinek is tekinthettünk. Kádermunkánknak egyik fogyatékossága éppen abban rejlik, hogy egyes üzemekben, intézmények­ben és hivatalokban csak ezeket a régi érdemeket sorakoz­tatják fel, amikor jellémbeli torzulásokról, esetleg súlyos bűnökről kell elszámoltatni valakit. |izsgálat indult például az egyik középüzem igazgató­ja ellen, akiről még néhány éve így vélekedtek a munkások: „Már régen kiemelték közülünk, veze­tővé tették, de ő megmaradt olyannak, amilyen azelőtt volt!” Történetünk szereplője annak idején cselekvő ré­szese volt az újjáépítésnek, a munkáshatalom kivívásának, az ellenforradalmárok elleni harcnak, igazgató lett és a lázas munka mellett egyetemet is végzett. Az utóbbi idő­ben azonban talpnyalókkal, karrieristákkal, egyszóval olyan emberekkel vette körül magát, akiktől korábban ő maga óvta munkatársait. Nemrég nagyon is kétes ered­ménnyel kecsegtető újítási célokra jelentős összegeket jut­tatott „udvartartásának” — s amint ez lenni szokott — a pénzt meg is osztotta cimboráival. Ez az ember valami­kor hivatásból többet áldozott a társadalomnak, mint bár­ki más az üzemben, ma viszont csak az egyéni luxusigé­nyek kielégítését hajszolja, mind tisztességtelenebb esz­közökkel. Jellemében természetesen nem egyik napról a másikra következett be a 180 fokos fordulat, hanem las­san, mindazok szeme láttára, akik ma foggal-körömmel védik őt, mert ki szeretnének bújni az ellenőrzéssel járó felelősségük, vétkes mulasztásaik alól. Sajnos, az ellenkezőjére, történetesen arra is akad nem egy példa, hogy egyes vezető emberek esetében más ve­zető emberek a szeplőket is felnagyítják. Tárgyilagos ér­tékítélet szerint nem feltétlenül részeges az, akit valahol, valamikor ittas állapotban láttak. A mondandóm elején szóba hozott intézmény párttitkára másfél évvel ezelőtt, egy házi mulatságon többet ivott a kelleténél, bár semmi botrányt nem csinált, ma is a szemére vetik a történte­ket, elsősorban azok a vezetők, akiknek egyedül ő nem hajbókol, akik egymás erényeit nem veszik számításba, akik egymás hibáiról nem beszélnek az erények miatt. Ismerek egy vállalati főmérnököt, húsz esztendeje ugyanebben a beosztásban dolgozik. Néhány hete egy je­lentéktelen üzemszervezési ügy elbírálásánál hibázott, el­fogadta a szertelen munkatársa megalapozatlan álláspont­ját. A döntés balul sült el. Főmérnökünk számított is rá, hogy a melléfogás nem marad szó nélkül, de egy pillanat­ra sem fordult meg a fejében, hogy sok éves munkásságát adandó alkalommal ezzel az egyetlen, félresikerült dön­téssel kérdőjelezik meg. □ ezető tisztségviselőink pontosabb, hitelesebb jellem­zése nem tűri az ilyen szubjektivizmust. Ahol rend­szeresen figyelemmel kísérik az emberek életútját, ahol szükség szerint dicsérnek és elmarasztalnak, ott soha­sem mutat torz képet a tükör, amelyet a közvélemény min­dig látni akar. A vezető tisztségviselők őszinte jellemzése azonban nemcsak ezért fontos, hanem azért is, hogy az érdekeltek kezében mindennapi eszközzé váljék beosztott­jaik jellemének, magatartásának formálásában, alakításá­ban. K. F. ö TAVASSZAL MINDEN PERC DRÁGA. A kemecse- kótaji Egyesült Erő Termelőszövetkezetben a munka köz­ben meghibásodott XT talaj-előkészítő tárcsát javítja Fe­renci Miklós szerelő. A hegesztés után újból munkába állhat a tárcsa. (Hammel József felvétele) 45 milliós állami támogatás erdősítésre Fásítási ünnepség Nyírbátorban A már hagyományos fásí­tási ünnepséget idén először április 14-én, Nyírbátorban rendezték meg. Dr. P. Szabó Gyula, a megyei tanács el­nökhelyettesének megnyitója után Balogh Béla, a Debrece­ni Állami Erdőrendezőség igazgatóhelyettese tartott elő­adást az erdő jelentőségéről, funkcióiról. Hangsúlyozva, hogy Szabolcs-Szatmár megye az országban az az egyedüli terület, ahol az erdők 46 százaléka termelőszövetkezeti szektorhoz tartozik. Bacsu József, a megyei ta­nács mezőgazdasági és élel­mezési osztályának vezetője megyénk fásítási lehetőségei­ről tartott előadást. Szabolcs- Szatmár megyében a fásítás lehetősége és szükségessége az országosnál nagyobb. In­dokolja ezt. hogy amíg orszá­gosan 18 százalék az erdő­sültség, addig a megyében 10,8 százalék. A IV. ötéves terv során 76 millió forint állami támogatással jelen­tős területen került sor új erdő telepítésére. Az V. öt­éves terv erdőtelepítésének állami támogatása 45 millió forint, ebből 1976-ban 14 mil­lió forint értékben 600 hek­tár új erdőt telepítettek a kö­zös gazdaságok é$ végezték a fiatalos erdőterületek ápolá­sát. Az 1977. évi keret 11,7 millió forint, ebből 400 hek­táron telepítenek új erdőt, és végzik el az ápolási jnunká- kat. Figyelembe véve az erdők termelési, környezetvédelmi, üdülési, sportolási funkcióit, minden lehetőséget ki kell használni annak érdekében, hogy az erdőterület arányai­ban növekedjék. Szabolcs- Szatmárban sok az olyan me­zőgazdasági művelésre al­kalmatlan terület, ahol a föld hasznosítása erdősítéssel old­ható meg. Mintegy 10-15 ezer hektár erdőtelepítésre lenne szükség, de ehhez az anyagi erőforrások jelenleg nem biz­tosítottak. Az idei év felada­tairól szólva hangsúlyozta az előadó: kiemelten kell vé­gezni az üres vágásterek hát­ralékainak beültetését. Növel­ni lehet a fásítást, a majorok, telephelyek körbeültetésével és miután kialakult a tartós üzemnagyság, új fasorok ül­tetésére is lehetőség és nagy szükség van. Az ünnepséget követően a nyírbátori város KISZ-esei, úttörői a város különböző he­lyein parkosítást végeztek. Átadták a fásítási munká­ban kiváló intézményeknek, üzemeknek, személyeknek já­ró jutalmakat is. A MÉM plakettjét kapta a Nyíregyhá­zi Erdőfelügyelőség, a nyírpa- zonyi Zöld Mező Termelőszö­vetkezet, öt szerv és három személy oklevelet, nyolc sze­mély pénzjutalmat kapott. LEHETNE JOBBON? Az MSZMP Központi Bizottsága 1976 decemberé­ben határozatot hozott a gazdasági munka színvona­lának javítására. Minden ember a maga munkaterü­letén tudja, mi az, amin változtatni kell. Ezért kér­dezünk meg sorozatunkban szocialista brigád vezetőket: milyen területen látnak ed­dig kihasználatlan tartalé­kot. Aki válaszol: Badak An­na a Magyar Optikai Mű­vek mátészalkai gyára Süss Nándor ifjúsági brigádjá­nak vezetője. — Egy jó fél évvel ez­előtt határoztuk el, hogy brigádot alakítunk munka- területünkön, a MOM op­tikai üzemének úgynevezett Toricus részlegében. Össze­sen harmincnyolcán dolgo­zunk itt, munkánk kiterjed a szemüveglencse-gyártás legkülönbözőbb fázisaira. Először csak nyolcán vol­tunk, ennyien bíztak meg, legyek vezetője, szószólója a brigádnak. Időközben nőttünk-nőttünk, most már húszán vagyunk, s kiderült; szerencsés, ha valamiféle keret — nevezetesen a bri­gádmozgalom — fogja össze az amúgy is egymásra utalt embereket. Amióta a másik ember munkájáért is érez­zük a felelősséget, kevesebb lett a viszály, a személyes ellenségeskedés. — A Süss Nándor — ő volt a MOM alapítója — brigád húsz tagjának mun­kája alapvető az egész rész­legben. Nehéz, sőt szinte le­hetetlen közös szórakozást, művelődést tervezni, ugyan­is a három műszakba el­osztva dolgozunk, ám en­nek a különböző időbeosz­tásnak is vannak előnyei. Ma már az is számít, ki, milyen állapotban hagyja ott a munkaterületet, gépet a következő műszaknak — mert brigádtagnak adja át. — Lehetne jobb a brigád munkafegyelme. Ehhez több segítségre lenne szük­ségem a gazdasági vezetők­től, mert szerintem a mun­kafegyelem itt nálunk ösz- szefügg a minőségjavítás­sal. A tartalékunk abban van, hogy okosabban lehet­ne dolgozni. Például a po- lírozásnál rövidebb lenne a csere, ha a következő szé­riát fokozatosan előkészíte­nénk. Vagy variálni lehet­ne a különböző dioptriákat a munkafolyamotok sor­rendje szerint. / — Ha a minőséget javíta­Aki válaszol: BADAK ANNA ifjúsági brigádvezető ni tudnánk, ez azonnal je­lentkezne a selejt csökke­nésénél. Ott van például a ragasztás. Ha ott egy lencse elcsúszik, az már eleve gyengébb minőségűnek in­dul, ráadásul, ha a maró sem figyeli meg, már a mé­rete sem egyezik. A polí- rozásnál nagyobb figyelem­mel el lehetne kerülni a rá- égést, kevesebb lencse menne tönkre. Vagy ott vannak a „leppelők” — akik a lencséket az úgyne­vezett fejekre illesztik — megfigyeltem, ha csak rá­csapják, sérül a szerszám, a lencse, a koszorú. — Lehetne jobban taka­rékoskodni a felhasznált anyagokkal. A polírozóknál például kiömölhet, kifrocs- csenhet a folyadék. Itt még nem természetes, hogy úgy vigyáznak az anyagra, mint például a csiszolóknál. Ott is előfordul, hogy a gyé­mántpogácsa leesik, elgu­rul, s az magától értetődik, hogy a gyémántot meg kell keresni. — Ebben a hónapban 60 ezer szemüveglencsét gyárt a Toricus részleg. A terv teljesítése zömmel a brigá­don múlik, de nem kizáró­lag rajtunk. Azoktól is függ, akik semmilyen bri­gádhoz nem tartoznak. Jó féléves közös munkánk szerint, úgy érezzük, meg tudjuk adni az „alaphan­got” a jobb munkához. El­sősorban a minőség javítá­sára gondolok, mert nem mindegy, ebből a 60 ezer­ből mennyi lesz első, meny­nyi másod- és mennyi har­madrendű. A vállalati ér­dek mellett ugyanis a bo­ríték is serkentően hat: ha egy kicsivel jobban dolgo­zunk, akkor az a bizonyos „brigádszorzó”, vagyis a prémium is több lesz. ^sütörtök este nem tudtam elaludni. Az Alfa holdbázis merevre gya­lult arcú figurái keringtek körülöttem a sötét szobában. Haragos tekintettel ker­gették körbe-körbe az ágyam körül Mézga Gézát, Verne Gyulát és a hyd- roplánon menekülő Stanislaw Lemet... Éjfél is elmulhatot már, amikor álomba merültem. „Bip-bip-bip” jelre ébredtem. Mérge­sen rácsaptam az atomhajtású vekker reaktorelzáró gombjára és szundítottam még vagy öt-hat percet. A félálom kö­déből egyszerre előtüremkedtek reggel elvégzendő feladataim. Eszembe jutott, hogy elromlott a járművem. Az ágy karfájába beépített drótnélküli ágytele­fonba bekódoltam sebtében a szomszéd lépcsőház irányítószámát majd a bará­tom lakás- és ágyszámát. Túlvilági űr­hang a készülékben. No persze, Dezső barátom csütörtök esténként Monte Carlóba jár ultizni... — Idefigyelj öregem, segíthetnél rajtam. Rossz a gépem. Átugorhatnál velem a helikoptereddel Stockholmba. Tudod, az a kis trafik, att a sarkon már fél hétkor kinyit. Elfogyott a svédacél borotvapengém. Tudtam, hogy nem szívesen kelt fel, aludt volna még, de az a 8-10 perces út nem nagy dolog. Majd viszonzom, a jö­vő héten átviszem a nejét a New York-i Metropolitenbe koncertre. Szóval vissza is értem háromnegyed hétre. Bekapcsoltam kvadrofon zsebrá­diómat. A „Szót kérekben” éppen Vol­taire kért szót és valami Shakespeare nevű könyvkiadót bírált azért, hogy az új Berkesi-kötetet már megint csak 7 milliós példányszámban adták ki. A műsorban ezután űrlovassági indulókat sugároztak. Ezalatt megborotválkoztam, kiáztattam fájó tyúkszememet a kiseb­bik fürdőszobában lévő gyógyvizes thermál medencében, vállamat lekezel­tem ultrarövidhullámmal és mire a Reggeli Krónika kilencedik kiadásának szignálja felhangzott, már ott is ültem a reggelihez terített asztalnál. Felesé­gem elkezdte mesélni a reggeli beszer­zésének kálváriáját. — Képzeld, már megint kifogyott a „Pufitell” tabletta a prágai Szvatopluk téri ABC-ben. Átugrottam Varsóba. Azt hiszed a Przemyslawowariniecka utcá­ban volt? A dehogy! Végül Szófiában kaptam Cirill és Metódnál. Bécsben meg egy hete nincs „dageszli” sűrít­mény. Igyál helyette londoni teakivo­natot. Idegesített az asszonyi beszéd. Kí­váncsi voltam a krónikára. Végre oda­figyelhettem... „...A mikrofonnál külpolitikai hír- magyarázónk, Láng Vince. Kedves hallgatóink! Ma világszerte ünnepi megemlékezéseket tartanak az általános és teljes leszerelés 25. évfor­dulója alkalmából. A jubileum hazai eseményein részt vesz a háromperces lá­togatásra országunkba érkezett Robin­son Crusoe, Twist Oliwer valamint Ta­más bátya a kunyhójával együtt. A mai fiatal generáció talán nem is tudja értékelni, mit jelent ez az ünnep. Nekik természetes, hogy...” Végighallgattam a krónikát, azután sebtében felöltöztem, mert már messzi­ről észrevettem, hogy közeledik laká­somhoz a munkahelyem. Lefékezett a kerekeken guruló munkahely az ajtóm előtt. Átléptem a kabinba. A főnököm pedig amolyan huszadik századi hang­nemben rámförmedt: — Mit gondol kolléga, ma is a komputer írja meg maga helyett a cikket? Elpirultam és hozzáláttam megírni ezt a kis szatírát. Régi kis Optima Író­gépen. Amikor leütöttem a billentyűt, felriadtam álmomból. Odanyultam a rádió gombjához. A reggeli krónika harmadik kiadása következett, amely­ben közölték, hogy ismét felhőátvonu­lásra, esőzésre számíthatok. Nekem pe­dig az ernyőm még mindig a javítóban van... Szilágyi Szabolcs

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom