Kelet-Magyarország, 1977. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-03 / 52. szám

4 KELET-MAGYARORSZaG 1977. március 3. Spanyol—francia—olasz csúcs Szerdán dél óta a spanyol fővárosban tartózkodik Geor­ges Marchais a Francia Kom­munista Párt és Enrico Berl- linguer, az Olasz Kommunis­ta Párt főtitkára. Az elsőként megérkező Marchaist ven­déglátóján Santiago Carillón, a Spanyol Kommunista Párt főtitkárán kívül újságírók, fotóriporterek és filmesek tö­mege fogadta. Miután Carillo üdvözölte vendégét. Marc- hais röviden válaszolt az új­ságírók kérdésére. Sajnálko­zását fejezte ki, amiért a spanyol kormány nem enge­délyezte a szerda estére ter­vezett nagygyűlést. Kijelen­tette: „Nem akarunk Spa­TELEX... BAGDAD Bagdadba érkezett a ma­gyar—iraki gazdasági együtt­működési állandó vegyes bi­zottság III. ülésszakán részt vevő magyar küldöttség, amelyet dr. Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyet­tese. a vegyes bizottság társ­elnöke vezet. A két küldött­ség első találkozóján öt albi­zottságot hozott létre. Ezek­ben tárgyalnak a két ország gazdasági és kereskedelmi együttműködésének kérdései­ről. SAN JÓSÉ A január 20-án tartott vá­lasztásokat követően a fővá­rosban és másutt egymást követően robbantak ki a tö­megtüntetések, tiltakozásul a választásokon elkövetett csa­lások és visszaélések ellen. A hatóságok tömeges letartóz­tatásokat hajtanak végre és az országban rendkívüli álla­potot hirdettek ki. A hadse­reg és a rendőrség könyör­telenül Teszámol a tüntetők­kel. Mint a hírügynökségek jelentik. 100 embert öltek meg. 600 a sérültek száma. Körülbelül 6 ezer személyt tartóztattak le. BRÜSSZEL A fasiszta titkosrendőrség, a DINA emberei ötszáznál több olyan chilei állampol­gárt tüntettek el nyomtala­nul — akik a Pinochet-rend- szer ellenfeleinek számítanak. Jacques Bourgaux belga ügy­véd, aki a Demokratikus Jo­gászok Nemzetközi Szerveze­tének megbízásából vizsgála­tot folytatott Chilében. Brüsszelben sajtókonferenci­án ismertette ezt az adatot, amelyet egyébként különböző egyházi szervezetek állítottak össze. BONN Hans Apel nyugatnémet pénzügyminiszter szerdán a bonni parlament elé terjesz­tette az NSZK 1977. évi költ­ségvetés-tervezetét. A közel 172 milliárd márkás program fő célja — a miniszter szavai szerint — „az árak stabilitá­sának biztosítása mellett a gazdasági fellendülés folyta­tása". MOSZKVA A Lityeraturnaja Gazeta legújabb számában a Szov- jétunió belügyeibe történő amerikai beavatkozással fog­lalkozik, s megállapítja, hogy az amerikai közvéleményt komolyan nyugtalanítják azok az engedmények, ame­lyeket az Egyesült Államok vezetői tesznek „Az emberi jogok védelmének" jelszavá­val indított szovjetellenes kampány szervezőinek. nyolország belügyeibe beavat­kozni. de véleményem sze­rint ahhoz, hogy a demokrá­cia helyreállításáról beszél­hessünk feltétlenül szükséges a Spanyol Kommunista Párt legalizálása”. Az FKP főtit­kára nagyjelentőségű ese­ménynek nevezte a hármas csúcstalálkozót és kijelentet­te. bizonyos benne, hogy a megbeszélés eredményes lesz. Örömét fejezte ki. hogy most első ízben a nyilvánosság előtt találkozhat a Spanyol K? főtitkárával. Két órával később megér­kezett a csúcstalálkozó har­madik résztvevője, Enrico Nagyerejű bombát robban­tottak ismeretlen tettesek szerdán hajnalban Madrid­ban, a spanyol igazságügy­minisztérium közvetlen kö­zelében, miután a rendőrség előző nap közleményben je­lentette be, hogy kiterjedt robbanószer- és fegyverke­reskedelmi hálózatot leple­zett le. Ez ügyben letartóztat­ták az úgynevezett ibériai anarchista szövetség 75 tag­ját. Az igazságügy-minisztérium közelében szerdán hajnalban felrobbantott bomba kétmé­teres gödröt vájt az úttestbe. A környező épületek ablakai mind betörtek. Személyi sé­rülés nem történt. A rendőr­ség azonnal lezárta a kör­nyéket. A spanyol rendőrség le­tartóztatta Valladolid tarto­mány mezőgazdasági kama­rájának három vezetőjét és a szocialista irányzatú általá­nos munkásszövetség (UGT) mezőgazdasági szövetségének titkárát. Őket teszik felelös­New Yorkban, az ENSZ központjában, megalakították a leszerelési központot és az ENSZ rendkívüli leszerelési ülésszakának összehívását előkészítő bizottságot, ami fontos szakasz a leszerelési világkonferencia megrende­zéséhez vezető úton. Mint is­meretes, a rendkívüli ülés­szak összehívásának eszméjét a Szovjetunió vetette fel. Az ENSZ-ben ezekben a napok­ban találkoztak a Szovjetu­nió, Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia, Venezuela, Me­xikó, Ausztria, Franciaor­szág, Hollandia, Japán, Ausztrália, India és Libéria diplomatái és szakértői, akik megkezdték a fegyverkezési Berlinguer. Az Olasz KP fő­titkárát és a kíséretében lé­vő Antanio Tatott a párt saj­tóirodájának vezetőjét, szin­tén Carillo, valamint Simon Sanchez Montero, az SKP Központi Bizottságának tagja üdvözölte. Szerda délután Madridban zárt ajtók mögött megkez­dődtek Georges Marchais, a francia, Enrico Berlinguer az olasz, és Santiago Carrillo, a Spanyol Kommunista Párt főtitkárának megbeszélései A kétnaposra tervezett ta­nácskozás színhelye a Melia Castilla Szálloda. sé az ország keleti partvidé­kén napok óta tartó nagyará­nyú paraszttüntetésekért. A kormány árpolitikája ellen til­takozó kistermelők fel akar­ják hívni a kormány és a közvélemény figyelmét hát­rányos gazdasági helyzetük­re. Hét tartomány több fő közlekedési útvonalát a pa­rasztok már hosszabb ideje traktorokkal zárták le: Elé­gedetlenségük átterjedhet az ország más vidékeire is. Viscaya tartomány egyik parlamenti képviselője' ked­den este Rodolfo Martin Villa spanyol belügyminisz­ter nevében kijelentette, hogy „maximum két héten belül valamennyi politikai foglyot szabadon bocsátanak Spa­nyolországban”. A képviselő szerint a bebörtönzöttek többségét az amnesztiatör­vény alapján engedik szaba­don. Ugyanakkor a „véres büntettek" elkövetésével vá­dolt személyeknek el kell hagyniuk az országot hajsza gazdasági és szociális következményeinek megvita­tását. Mindez azt bizonyítja, hogy a közgyűlés ülésszakai között is a fegyverkezési haj­sza megfékezésének problé­makörére összpontosul az ENSZ figyelme. New Yorkban, az ENSZ központjában széles körű visszhangra talált az atom­fegyver-kísérletek általános és teljes eltiltásáról szóló szerződéstervezet, amelyet a szovjet delegáció terjesztett á leszerelési bizottság elé Géni­ben. Ez a szovjet kezdemé­nyezés válasz a rakéta-nuk­leáris fegyverkezési hajsza fokozása híveinek. A bonni Watergate Megalakult az ENSZ leszerelési központja Paraszttüntetések Spanyolországban Az enyhülés és ellenzői (1.) Veszélyügyelik és kajkeverik A z Egyesült Államokban működő számtalan intézmény és bizott­ság a minap új hajtással bővült: hivatalosan is meg­alakították a „Veszélyfigye­lő bizottságot”. Vajon mi lenne a meglehetősen drá­mai nevű testület feladata? Talán a közelgő természeti csapásokra, szökőárra és forgószélre kíván időben fi­gyelmeztetni, netán a re­kordhideg nyomán az újabb téli meglepetések ellen kí­ván biztosítékot nyújtani? Nem erről van szó; a bi­zottságban a katonai-ipari komplexum ismert hang­adói, a hidegháború szószó­lói, volt külügy- és hadügy- minisztériumi vezetők (De­an Rusk, Paul Nit.ze, Euge­ne Rostow stb.) foglalnak helyet s a „szovjet veszélyt” kívánják figyelni, no meg főleg hangoztatni. A wash­ingtoni köznyelv mráis új nevet adott a díszes társa­ságnak: „feszültséget szító bizottság.. Egy ilyen lépés önmagá­ban, elszigetelten inkább szatírát érdemelne, mint elemzést. Csakhogy a „ve­szélyfigyelők” korántsem jelentenek egyedi esetet. Nyilatkozatok, kommentá­rok árasztják el a napi saj­tót és a „tudományos” fo­lyóiratokat. s nem nehéz fel­ismerni, hogy jól összehan­golt akció bontakozott ki Nyugaton. Close belga tá­bornok jelentést tett közzé a NATO-nak címezve, amely szerint Nyugat-Európa 48 óráig sem állhatna ellen egy „keleti támadásnak” Következtetés: az atlanti tagállamok sürgősen növel­jék. legalább egyharmaddal. szárazföldi csapataik szá­mát. Schnell nyugatnémet tábornok a NATO katonai doktrínáinak felülvizsgála­tát követeli, méghozzá ab­ban az értelemben, hogy számottevően rövidítsék meg az atomfegyverek be­vetésével kapcsolatos „dön­téshozatali időt". Furcsa módon még egy dán tábor­nok, P. O. V. Thorsen is csatlakozott a kórushoz, s ;az atlanti blokk jütlendi és és schleswig-holsteini csa­patainak ■ parancsnokaként önálló döntési jogot követelt a harcászati atomfegyverek vonatkozásában. Az embernek olyan érzé­se támad, mintha sok éves álom után felébredve, újra a hidegháború legjegesebb korszakában lenne. Termé­szetesen nagyot tévedne, mint a pánikkeltők is pon­tosan tudatában vannak, mit miért cselekszenek. A nemzetközi politikában vál­tozatlanul az enyhülés az alapvető irányzat. Továbbra is a második világháború utáni fejlődés fontos mér­földköveként tekintünk Hel­sinkire, az európai bizton­sági és együttműködési ér­tekezlet csúcsszíntű záró­szakaszára. Az enyhülés nem égi adomány volt, ha­nem nagyon is a földi vi­szonylatok terméke: az erővi­szonyok alapvető módosulá­sa, a stratégiai egyensúly kialakulása, a szocialista or­szágok tekintélyének és be­folyásának növekedése — egyszóval az új világhelyzet kényszerítette a Nyugatot a realitások tudomásul vételé­re. S miután az okok vál­tozatlanul fennállnak, érvé­nyesülnek az okozatok is: az enyhülésnek objektív alap­jai vannak. Csakhogy az okok — hogy a'példánál maradjunk — nem automatikusan, nem rögtön és nem zavartalanul jelennek meg az okozatok­ban. Az enyhülés irányzata, mint alapvető folyamat, folytatódik, bár lehet gyor­sítani vagy lassítani; bizo­nyos területeken, átmeneti­leg fel lehet tartóztatni, vagy éppen visszavetni. A szocialista országoknak kez­dettől fogva nem voltak és nem lehettek illúzióik akár Helsinki következményei­re vonatkozóan. Hiszen kontinensünkön, ahol a leg­tovább jutott a nemzetközi feszültség visszaszorítása, változatlanul fennmaradtak a különböző s egymással szemben álló társadalmi rendszerek, az ellentétes cé­lú katonai-politikai szövet­ségek: a békés egymás mel­lett élés nem jelenti az esz­mék harcának feloldódását. Tisztában voltunk és va­gyunk azzal is, hogy a Nyu­gaton szép számmal voltak és vannak politikai és ka­tonai vezetők, akik Helsin­kit kényszerűségnek, átme­neti visszavonulásnak te­kintették s ellentámadásra készülődtek. A szocialista országok közössége ezért követelte és javasolta az enyhülési folyamat lendü­letes továbbvitelét újabb területekre. A kulcs: a katonai eny­hülés. amely kiegészülve a politikai enyhüléssel, való­ban visszafordíthatatlanná teheti a megkezdődött fo­lyamatot. Hiszen ha fokozó­dik a fegyverkezési hajsza, az együtt jár a katonai-ipa­ri komplexum mértéktelen hatalomnövekedésével a fej­lett tőkésországokban, a mi- litarizálással, a katonai kia­dások emelésével, mindeh­hez pedig lélektani hadvi­selésnek kell csatlakoznia. Megfelelő „ellenségképet” kell kialakítani a szocialista országokról. A reakciós kö­rök azonban képtelenek vol­tak megakadályozni, hogy a tárgyalások valóságos rend­szere jöjjön létre a katonai enyhülés céljából. Utalha­tunk itt a SALT—2 keret­megállapodásra, a bécsi haderőcsökkentési megbe­szélésekre, a genfi leszere­lési bizottság eszmecseréire, az ENSZ-beli erőfeszítések­re egy rendkívüli közgyűlé­si ülésszak, majd a leszere­lési világértekezlet összehí­vására. Fő céljuk tehát, hogy megakadályozzák a tárgyalások sikerét, termé­ketlen huzavonába süllyesz- szék a megbeszéléseket, mi­közben a felelősséget a,má­sik félre hárítanák. Ezért élénkültek meg az enyhülés ellenfelei a katonai tárgya­lásokon. Nem egyszer ugyan­azok a NATO-tábornokok, akik nemrégen még az at­lanti erők „győzhetetlensé­géről” tettek hivalkodó ki­jelentéseket, most éppen az ellenkezőjét állítják. Ter­mészetesen egyik véglet sem állja ki az igazság próbáját s legfeljebb az a szomorú, hogy az illetők mindkét esetben nyilván tudatosan állították a valótlant... n szocialista országok közössége a higgadt nyugalmat messze­menő rugalmas kezdemé­nyezőkészséggel ötvözi a ka­tonai enyhülésért folytatott tárgyalásokon. A stratégiai egyensúly azt jelenti, hogy képesek vívmányaik védel­mére, de az emberiség egye­temes érdekének tartják a fegyverkezési verseny meg­fékezését, majd a fokozatos leszerelést. Folytatják béke­politikájukat és béke-erő­feszítéseiket, miközben a veszélyfigyelő szolgálat és hasonszőrű társbizottságai önmagukat leplezik le. Hi­szen igazából az enyhülést tartják az igazi „veszélynek” — a maguk számára ... Réti Ervin SEMMI KÉTSÉG: TÖRVÉNYSÉRTÉS TÖRTÉNT. DR. KLAUS TRAUBE NYUGATNÉ­MET ATOMTUDÓS. AZ INTERATOM CÉG ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓJA ELLEN CSU­PÁN HALVÁNY GYANÚ VETŐDÖTT FEL, HOGY — ÚGYMOND — TERRORISTÁKKAL BARÁTKOZIK, S ESETLEG ATOMTITKOKAT JUTTATHAT A KEZÜKRE Ennyi elegendőnek bizo­nyult ahhoz, hogy az NSZK alkotmányvédő hivatala, vagyis a politikai rendőrség emberei betörjenek a laká­sába, lehallgatókészüléket he­lyezzenek el az otthonában, felbontsák a leveleit és le­hallgassák telefonbeszélgeté­seit. Nyilvánvaló, ha a gyanú bebizonyosodik, dr. Traubét letartóztatják. Ezzel szemben a tudós kedd délután sajtó- értekezleten utasította vissza a vádakat, s válaszolt a ható­ságok gyanusítgatásaira. Werner Maihofer szövetségi belügyminiszter és Richard Meier, a politikai rendőrség vezetője viszont megpróbál­ta igazolni a törvénysértő el­/ Dr. Robert Traube nyu- / gatnémet atomtudós, aki- / nek minden telefonját \ lehallgatták. (Telefotó — \ Kelet-Magyarország) járást, amelyet a Der Spiegel című hamburgi hetilap szel­lőztetett meg. Érthető, hogy a Traube- ügy fölkorbácsolta a nyugat­német közvéleményt. Jellem­ző módon a belügyminisztert csupán a szélsőjobboldali erők, mindenekelőtt a Bajor CSU. Strauss pártja részesíti ünneplésben, s az FDP ve­zető politikusát még a koalí­ciós partner, az SPD is csak kényszerűen veszi védelmé­be. Úgy látszik, a jobboldal­nak csakugyan érdekében állt a nyugatnémet Water- gate-ügy, amely meglehetős zűrzavart okozott a koalíció soraiban. Hogy mennyire törvény- sértő volt a politikai rendőr­ség eljárása, arra jellemző, hogy Schmidt kancellár ma­ga fs csak a Spiegel cikkéből értesült az ügyről. Szó ami szó, a törvénysér­tés nyilvánvaló: az atomtu­dóst nemcsak meghurcolták a nyilvánosság előtt, hanem állását is elvesztette. Történt mindez egy olyan államban, ahol a demokratikus szabad­ságjogokat nagyra értékelik, ahol az állampolgári jogok iránt roppant érzékenyek. Különösen akkor, ha más or­szágokról van szó. Pontosab­ban: ha például valamely szocialista országot vádol­nak törvénysértő módszerek­kel. Ilyenkor a politikai rendőrség illetéktelen be­avatkozását, a lehallgatóké­szülékek elhelyezését, a le­velek felbontását vagy a te­lefonok lehallgatását szemér­mesen elhallgatják. Mint a Traube-ügy bizo­nyítja, elsietett a vádasko­dás. Lám, a szabadságjogok bonni értelmezéséből is mi­lyen kellemetlen eset adód­hat: az alkotmányvédőkről « kiderül, hogy voltaképpen — alkotmánysértők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom