Kelet-Magyarország, 1977. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-11 / 59. szám
1977. március 11. KELET-MAGYARORSZÁG 3 A közvetett előny A MEZŐGAZDASÁGBAN egyre szélesebb körben terjedő iparszerű tar. melési rendszerek közvetlen előnyéről számtalan cikket közöltünk már lapunkban is. A kukorica átlagtermése az utóbbi öt-hat évben megduplázódott. Jelentős előrelépés történt a rendszerek hatására a válságban lévő burgonya- és dohánytermesztésben. De sorolhatnánk tovább az almáskerteket. a cukorrépát és az állattenyésztési szakosított telepeken elért sikereket. A mázsában, forintban mérhető előnyöket egyszerűbb számba venni, nem így a közvetett hasznot. A minap a vasmegyeri Micsurin Tsz elnöke erről a másodlagos előnyről beszélt, pontosabban a remélhető kihatásról. Most csatlakoztak az IKR-rendszer- hez, melyben a kalászosokat, a kukoricát, napraforgót és cukorrépát termelik majd. A termelőszövetkezet évek óta mérleghiányos. A múlt évben a hiánynak jelentős részét ki- gazdálkodták már, de gyökeres változást hozó beruházásokra még nincs anyagi erejük. Látva a javulást, több szakember jött a tsz- be, a korábban elhanyagolt talajt is valamelyest rendbehozták már, így részben megteremtették a rendszerhez való csatlakozás alapját. Eddig a termelőszövetkezetben nem alakult még ki olyan fejlett termelési technológia, mint amilyennel a rendszerek rendelkeznek. Ezért az iparszerű termeléstől igen sokat várnak az üzemszervezésben, a munkafegyelem javításában is. A termelési rendszer az átlagosnál jóval magasabb igénnyel lép fel minden területen. Erről az elnök így szólt: „A vezetőségnek nagy segítséget jelenthet irányító, szervező munkájában a gyakorlatban már bevált technológia, ketten könnyebben boldogulunk.” A VASMEGYERIEK REMÉNYE megalapozott Ahol valamilyen zárt rendszerű termelést megvalósítottak, annak jelentős kihatása volt az egész gazdálkodásra. Például közismert, hogy a termelési rendszerekben a műtrágyát előzetes talaj- vizsgálat alapján adagolják. Az addigi hagyomány szerinti normák a legtöbb esetben megváltoztak, mert nem egyformán „éhes” a talaj minden tápanyagra. Hamar rájöttök a gazdaságok, hogy más — nem rendszerben termelt — növények esetén is érdemes talajvizsgálatot végezni, hiszen korábban a műtrágyával sokszor pazarló gazdálkodást folytattak. A szakosított állattenyésztési telepek fegyelme, egészségügyi előírása, a béltartalomra megvizsgált takarmányok etetése olyan alapvető követelmények, amelyek alkalmazása a hagyományos állattenyésztésben is kamatoztatható. A RENDSZEREK tehát legyenek akár szántóföldi növénytermesztésben, a kertészetben, vagy az állattenyésztésben, a mérhető eredményeken túl olyan hatással vannak az egész mezőgazdaság fejlesztésére, amelyet az értékelésnél soha nem szabad figyelmen kívül hagyni. (Cs. B.) MIRŐL VÁLL Á MUMAKÖNYV? Kell a jó munkás A MUNKAKÖNYVEK ÖNMAGUKÉRT BESZÉLNEK. KELL-E KOMMENTÁR A TÉNYHEZ: A 19 ÉVES B. L. KILENCEDIK MUNKAHELYEKÉNT VÁLASZTOTTA A SZÁÉV-ET. Ugyancsak vándorkedvről tesznek tanúságot az országot bebolyongó 45 éves V. G. bejegyzései is. Mátészalka, VecséS, Budapest, Tata, újra Mátészalka és most Nyíregyháza jelzik „országjárása” főbb állomásait. Életének négy évtizede alatt 19 munkahelyet látogatott végig N. K., de a többiek, a SZÁÉV- hez mostanában jelentkezettek is hasonló eredményekkel „dicsekedhetnek”. Sokan vannak azok is, akik időnként úgy vélik, másutt kell szerencsét próbálniuk. Tavaly például 873- an fogtak vándorbotot és helyükre csak 808-an jöttek. Tegyük azonban hozzá: ezek a számok már a javulás jelei, hiszen a vállalati „kóborlókedv” csúcspontja a hatvanas évekre esett. A többség ragaszkodik Legégetőbb a segédmunkás- és kubikoshiány. Nem véletlen, hogy az ő fluktuációs adataik a legrosszabbak. Igaz, hogy a segédmunkások aránya mindössze kilenc százaléka a 3 és fél ezres munkásseregnek, azonban ennék a csoportnak több mint háromnegyede keresett tavaly új „gazdát”. És ki tudja, milyen öröklött vándorlókedv ösztönzi a kubikosok egyhar- madát? A SZÁÉV vezetői, Somor- jai Béla műszaki igazgató- helyettes és Racskó Tibor, a munkaügyi osztály vezetője, a tünetek okait is megvilágították. Előbb azonban azt — a fentiekből kibontakozható — tévhitet kell eloszlatni, hogy a munkások többsége nem ragaszkodik munkahelyéhez. Cáfolatul egyetlen adat: 2500-an tagjai a vállalati törzsgárdának. Tény, hogy a közhiedelemmel szemben megyénk ma már nem tartozik a kétkezi munkások dús lelőhelyei közé. Az itt élők egy részét a — kétségtelenül jobb béreket juttató — fővárosi és a „könnyebb kenyeret” adó megyei vállalatok szívják fel, de a nálunk meghonosodott munka- igényes, — ráadásul jól fizető — mezőgazdasági kultúra sem teszi korlátlan számban szabaddá a kezeket. Baj az is, hogy sokan élnek vissza — persze nemcsak itt! — a lehetőséggel: ha ma itt kilépek, holnap otf esetleg többért-felvesznek. séges, miként sokba kerül a buszpark növelése és felfrissítése is. (A napi 50 járatból 37 a lelket rázó „fakaruszo- kon” történik.) Igaz, hogy idén már 35 millió forintot költhetnek a korszerű építési technológia bevezetésére, ez azonban egycsapásra nem képes feledtetni az „ínséges” esztendőket, amikor ennek az összegnek csak töredékével rendelkeztek. És marad még egy nyitott kérdés: hozzájut- hatnak-e mindazon, emberi erőt megtakarító gépekhez, melyekre szükségük lesz? Megoldás helyben Mit lehet az adott körülmények között tenni? A válE gyetemi éveiben a menza, a lakás, az ellátás költségeit maga teremtette elő a tanulás mellett vállalt munkával. Szünidőben még kötélgyártásra is vállalkozott egy kisiparosnál, hogy út- és vasútmérnöki diplomával indulhasson el munkát keresni, szerencsét próbálni. Így kopogtatott 1952. augusztus elsején Gaál Imre a Nyíregyházi Közúti Építő Vállalatnál. Volt kitűző, szakaszmérnök, építésvezető, főépítésvezető és öt esztendeig a termelési osztály vezetője. Tizenegy évvel ezelőtt, 1966-ban nevezték ki műszaki igazgatóhelyettesnek. Egy negyedszázad telt el a kezdés óta. Huszonöt év egy vállalatnál, amely az ötszörösére fejlődött az utóbbi években. 1963: 70 milliós tervteljesítés. 1976: a tervezett 330 millióval szemben 349 milliós eredmény. Menynyit dolgozott ezért Gaál Imre, a főmérnök? Ojtozi János igazgató tréfásan így fogalmaz: „Sok kazlat rakott érte.” Pedig voltak viták közöttük is ennyi év alatt. De mindig a vélemények és soha nem az emberek ütköztek össze. Hol nem okozott gondot a vezetőknek az ötödik ötéves terv kidolgozása? Itt is sokat vitáztak^ Kecsegtetőnek tűrjt, amikor felmerült a lehetőség, hogy a KÉV jelentős részt vállaljon a megyén belül mélyépítési munkából, a csapadék- és szennyvízcsatornák, az ivóvízhálózat építéséből. Ezzel könnyen letudták volna a gondokat. Az ötödik ötéves terv teljes időA főmérnök jubilál r szakában lett volna mit csi- nálniok. És nem is kevés pénzért: 250-300 millióért. Gaál Imre mégis nemet mondott. Először egyesek „felkapták a vizet”. Érvek és ellenérvek csaptak össze, és ő győzött. — Úgy ítéltem meg, hogy fejlesztési, beruházási alap hiányában ezt nem tudtuk volna teljesíteni — mondja. Van enélkül is mit csinálni- ok. Álláspontjának sikere tette lehetővé Szabolcs-Szat- márban a nagyon fontos közúti felüljárók építését. Így a megye is jól járt, a népgazdaság is, mert a Hídépítő Vállalat, amely ezt a munkát korábban végezte, más fontos népgazdasági beruházásokat valósíthat meg. Gaál Imréről túlzás nélkül elmondható, hogy öt évre előre lát szakterületén. Gondolatban már fölépítette a hat hidat a Krasznán, az Érpatak fölött, a felüljárókat a 4-es fő közlekedési út különböző szakaszain Nyíregyházán, Kisvárdán és másutt. 1980-ig van munkája a vállalatnak. — Sokat nyertünk, mert a megye árufuvarozási gondjain, különösen a betakarítás idején, sokat tudunk enyhíteni. Ha az export gyors szállítására, mindenfajta áruszállítás meggyorsítására gondolunk, aligha lehet a hasznot elvitatni. Gaál Imrére mindig lehet számítani. Sűrűn igénylik is a munkáját. Dolgozik a városi népfrontbizottságban. Ki tudja, mennyit éjszakázott azért, hogy elkészüljenek a megye községeinek tizenöt éves távlati fejlesztési tervei? Tagja volt annak az alkotó kollektívának is, amelyik Szabolcs úthálózat-fejlesztési tervét készítette. Terem és Berkesz távlati tervét társadalmi munkában csinálta meg. Ö tervezte — köszönö- mért — Nagyecsed—Zsírostanya—Zuhogótanya és Tyúkod közötti utat is. — Sokszor hívnak meg beszámolni a pártrendezvényekre. Legutóbb a fegyelmezetlenségek kerültek szóba, Egyenrangú felekként beszéljük meg közös dolgainkat. Én, a párton kívüli vezető és a pártszervezet kommunistái. S ehol és semmiben sem tesznek vele különbséget, mert nem tagja a pártnak. Főként a munka elismerésében nem. Munkáját kétízben ismerték el kormánykitüntetéssel. Farkas Kálmán „Lelket rázó" fakarusz A kilépések okait nézve kiviláglik, hogy nem a bérezési kérdések esnek latba a legnagyobb súllyal. A szálak a közlekedéshez is elvezetnek. Nagyobb veszteséget jelenthet ugyanis a naponta bejáró — mondjuk fehérgyarmati — munkásnak, ha netán Sátoraljaújhelyre vezénylik, mintha Budapestre járna dolgozni. Ide kapcsolódik, hogy a számos helyen dolgozó vállalat csupán Nyíregyházán, Mátészalkán és Sátoraljaújhelyen rendelkezik megfelelő szállóval. Az ellentmondás egyre nagyobb, hiszen a munkások jelentős csoportja ma már otthon sem szenved hiányt a komfortban! A tárgyi feltételek megteremtésére a helyi erő kevés. A szállóépítéshez pénz szüklalat körülbelül ötszáz szakmunkástanulót képez, s eddig a fiataloknak mintegy 80 százalékát meg is tartotta. Ez is útja a szakképzett munkaerő-utánpótlásnak, noha éppen a legfontosabb szakmák azok — például a kőműves —, ahová maholnap jelentkezőket sem találnak. Jó ütemben folyik a már szakmával rendelkezők továbbképzése is. Mindinkább érvényesíteni kell, — érvényesítik is — az olyan fontos emberi szempontokat, mint például azt, hogy a munkahelyen szóvá tett hibák'lehetőleg azonnal és ott orvosoltassanak és így vegyék elejét á hirtelen indulatok tanácsolta kilépéseknek. Az pedig meggyőzés kérdése, hogy ne fordulhasson elő olyan eset, amikor az új dolgozó fogadására kijelölt brigád „bezárkózik” a friss ember előtt. Speidl Zoltán Csökken a belvízszint Tovább csökken a belvíz- csatornák vízszintje és az elöntött területek nagysága a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság körzetében. Ezért a felső-szabolcsi belvízrendszer területén a II. fokú készültséget I. fokúra mérsékelték. Jelenleg 4 ezer 600 hektár áll víz alatt, melynek több mint fele rét és legelő. Szerda és csütörtök reggel között az elöntött területeken 10 szivattyútelep működött 19 gépegységgel. Tizenegy hordozható szivattyút is üzemeltettek. A belvízvédekezésben 126-an vettek részt ez idő alatt. — Jegyzet Csak papíron? „Ha le van adminisztrálva, akkor jól dolgoztunk” — jegyezte meg egy brigádtag Fényeslitkén, a szivattyúállomáson. Záhonyban azon vitatkoztak, elég-e, ha a brigádnaplóban felsorolják, mit végeztek, hogy teljesítették a vállalásokat, vagy minden esetben igazolás kell mellé, ami bizonyítja az elvégzett munkát? A gumigyárban az egyik brigádvezető valamiféle olyan követelményrendszer ösz- szeállítását kérte, amely megmutatja mit kell tenni a brigádjelvényért, s mit az aranykoszorúért. Végső soron mindenütt az értékelésre gondoltak. Nem véletlenül, mert éppen ezekben a hetekben döntöttek a termelési tanácskozások arról, hogy melyik brigád milyen erkölcsi és anyagi elismerésben részesüljön. Több fórumon tekintették át felelősséggel a munkaverseny immár közel két évtizedes múltú szép formáját, a szocialista brigádmozgalmát. A szakmai, ágazati tanácskozások már folynak, hogy utána májusban országos tanácskozáson beszéljenek a mozgalom eredményeiről, az előrehaladást gátló tényezőkről, a további fejlődés irányairól és lehetőségéről. Ahol az eredményekről esett több szó, ahol a hibákat ostorozták, mindenütt a jobbítás szándékával tették azt. Jó alkalom volt a különböző fórumokon szólni a mozgalom kérdéseiről, mert máris tisztázódott például a túlzott adminisztráció, a bürokrácia veszélye. Talán ott kell keresni kialakulását, amikor néhány évvel ezelőtt kormányhatározatra nem csak szak- szervezeti feladat lett a brigádmozgalom támogatása, hanem a munkahelyi vezetők kötelessége is. Versemyfelelősöket _ állítottak be, volt, ahol pont- rendszert készítettek, másutt kimutatások seregével töltötték meg a papírokat. Szerencsére a papírmunkától függetlenül a brigádmozgalom tovább élt és fejlődött. Eljutottunk odáig, hogy több tanácskozáson kijelentik: kell ugyan az írásos munka, legyen a brigádnapló tükre a hétköznapok tetteinek, de elsősorban nem bizonyítékok kellenek, hanem bizalom, hogy valóban szocialista módon igyekeznek élni a kis kollektívák. Példát mutatnak a munkában, a munkán kívül is és a lényeg ebben a brigádok, önként vállalt többletmunkájában rejlik. L. B. Május 20—21: Közgazdász vándorgyűlés Siófokon Siófok ad otthont május 20—21- én a XVT. közgazdász vándor- gyűlésnek. A tanácskozás témája a versenyképesség és a szelektivitás. Az ország minden megyéjéből több mint ötszáz résztvevőt várnak a rendezvényre. A közgazdászok öt szekcióban vitatják meg a vándorgyűlés témájának egyes kérdéseit. Foglalkoznak a versenyképesség és szelektivitás általános kérdéseivel, az alapanyagtermelés és -felhasználás problémakörével. A szekcióülések napirendjén szerepel a beruházási javak és a beruházási tevékenység, a fogyasztási iparcikkek termelése és a kereskedelem, valamint az élelmiszer-gazdaság versenyképességének és szelektivitásának problémája. Az egyes szekciók tapasztalatait dr. Hetényi István, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese foglalja össze. A vándorgyűlés résztvevői a megyei szervezetektől kapják meg a meghívót és a jelentkezési lapot.
