Kelet-Magyarország, 1977. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-09 / 57. szám
1977. március 9. KELET-MAGYARORSZÁG 7 olvasóink leveleiből Postabontás Nyolcán írták alá azt a levelet, melyet a közelmúltban Kölese községből kaptunk. Hogy mi a sérelmük, közös bánatuk a Kölcsey utcában lakó családoknak. az kiderül a következő sorokból: „A tanács egy új utca megnyitását tervezi, s ezzel együtt jár az, hogy a mi telkeinkből azoknak körülbelül az egyharma- dát elveszik. Ha így lesz, akkor bizony megnézhetjük magunkat, alig mavad kertünk. Húsz családot' érint ez a dolog, de a kisajátítás nem egyforma mértékű, van akinek csak a kerítését fogják elbontani és arrébb tenni. Azok persze könnyen veszik a tanácsnak ezt az elképzelését, ők már hozzájárulásukat is adták. De mi fájó szívvel vennénk, ha életünk munkáját látnánk veszni, amint a termő gyümölcsfákat kivágják. És mi lesz azokkal az öregekkel, akiktől elveszik a kertet? Nem fognak ösz- szeroppanni? Mert számukra a kert elvesztése annyit jelent, mintha elvesztenék az utolsó dolgot, ami értelmet adott az életüknek. Erre bizonyára nem is gondoltak, amikor elhatározták az új utca megnyitását. Nem az út ellen ágálunk, tudjuk, a fejlődés mindig áldozattal is jár, de ha megoldható anélkül is, miért nem az utóbbit választják? Sajnos, bennünket meg sem hallgatnak a helybeli tanácson, pedig javaslatunk nem elvetendő, még pénzt is megtakaríthatnának vele. A telkeink végén lévő akácos, és egy parlagon heverő földsáv helyén célszerűbb az utca kialakítása. Igaz, így egy kisebb kanyart írna le az út, no de miért baj az? Más út nem kanyargós? Aligha zavarná ez az építési rendet, az új épületek elhelyezését.” Nehéz eldönteni, hogy kinek van több igaza. A tanácsnak-e, vagy a kert- tulajdonosoknak, akik érthető módon féltik azt, amit esetleg kemény munka árán teremtettek meg. Egy élet munkáját, eredményét nem lehet pénzben kifejezni, érthető tehát különösen az öregek ellenkezése, akik esetleg már képtelenek újra kezdeni mindent. Viszont azt is természetesnek kell venni, hogy az általános rendezési tervek megvalósítása olykor háttérbeszorít minden tulajdonosi érdeket. Lehet persze, hogy a község vezetői sem mérlegelték döntésük előtt a levélírók által javasolt lehetőséget. Ezért bízunk benne, hogy a járási hivatal döntése már könnyebb lesz, mind a két véleményt, elképzelést összevethetik. S ha netán a helyi tanács tévedett, ők korrigálhatják a tévedést. Hiszen lehetséges, hogy a helyi tanácsnak olyan egyedi elképzelése van, amit területileg egy kicsit idébb, vogy odébb is meg lehet valósítani, mert hiszen valóban gondolni kell arra is, hogy az anyagi kártérítéssel nem mindig pótolható a családok, az idős emberek vesztesége. Soltész Ágnes VÁLASZTÉK Hová lett a fehérnemű flanelt? — kérdezi levelében Moravecz Jánosné Vásáros- naményból. Gondoljon a kereskedelem azokra az idős emberekre, akik ebből készült fehérneműhöz szoktak, de az utóbbi időben hiába keresik az úgynevezett te- niszflanellt. Vagy egyáltalán nincs az üzletekben, vagy csak igen ritkán kapható. BABAKOCSIK Sokszor látok üzletek előtt gyerekkocsiban síró kisbabákat, idegesen, kapkodva vásárló kismamákat a csemegeboltokban, mert senki sem hagyja szívesen gyermekét az utcán — bármennyire is biztonságos a babakocsi —, féltik őket a felelőtlen személyek, vagy pajkos gyermekek szórakozásaitól. Javasolni szeretném, hogy az üzlethelyiségek kialakításánál — természetesen az újakra gondolok — fordítsanak gondot arra is, hogy a babakocsiknak jusson egy sarok, ahol biztonságban lehetnek a kicsinyek — javasolja levelében Mérő Józsefné nyíregyházi lakos. PAMUTBÓL IS Műszálból készült harisnyát nem mindenki viselhet, sajnos én sem — hangzik Magyar Istvánné kisvárdai olvasónk levele. Pamutharisnyában azonban nem nagyon válogathatunk, vagy nincs is, de végképp eltűnt az üzletekből a simakötésű műselyem harisnya. Egészségügyi szempontból jó lenne, ha az ipar újra gyártaná ezeket. APRÓ CIKKEK Sajnos azt tapasztalom, hogy a kereskedelem és az ipar sem fordít elég gondot az apró, de nélkülözhetetlen alkatrészekre. Például hónapok óta hiánycikk az UNI- PRESS kávéfőzőhöz való tölcsér, és szűrő. Emiatt a kétszázhatvan forintos gépet nem tudom használni. Bosz- szúság az ilyen, de nem kevésbé az, hogy süllyesztett, földelt (háztartási) konnektorhoz sem kapok elosztót. Nincs az üzletekben, vagy netán nem is gyártanak? Furcsa lenne, mert hiszen a modern lakásokba meg pontosan ilyen konnektorokat szerelnek fel, mert ezek az üzembiztosak — teszi szóvá Nagy György mátészalkai olvasónk. KÓBOR KUTYÁK Munkahelyem az Arany János utcán van, s már hetek óta gyakran szaladok ijedten, és felháborodva az ablakhoz hangos kutyaugatás és a motorkerékpárok, autók vészt jelző fékcsikorgása miatt. Az utóbbi időben ugyanis itt, és a környéken rengeteg a kóbor kutya. Félnek tőlük a járókelők, de nem kevésbé az autósok, a kerékpárosok. Olykor a gyerekek kétségbeesett sikolyára vagyunk figyelmesek — panaszolja az illetékesek segítségét kérve Kazimér Gá- borné Nyíregyháza, Árpád utcai lakos. SAJTOK A nyírbátori tej boltban már több, mint egy hónapja nem lehet Hóvirág — és ehhez hasonló — ömlesztett sajtot kapni. Állítólag a mátészalkai tejüzem — amely a közelmúltban vette át az üzletet, illetve annak áruellátását — a megrendelést nem teljesíti. Szeretnénk tudni, hogy miért? — írja dr. Bíró József Nyírbátor, Sallai út 11. szám alatti lakos. MUNKAHELYI RÁDIÓZÁS Szeretném tudni, mi másoknak a véleménye a munkahelyi rádiózásról? — olvastuk Z. I. nyíregyházi lakos levelében. Szívesen olvasnék akár egy vitát is erről az újságban. Én ugyanis sokat hadakozom a munkahelyemen emiatt. Kollégáim 'egész napon át — nem is kis hangerővel — rádióznak. Szellemi munkásokról van szó, az én munkaköröm különösen bonyolult, sokrétű, nagy figyelmet igénylő. Felelősséget érzek iránta, hiszen emberek dolga múlik munkám minőségén. Mivel nem vagyunk egyformák — van akit zavar a rádió munka közben — ezt véleményem szerint tekintetbe kell venni, hiszen munkahelyünkre nem rádiózni, hanem dolgozni járunk. GYERMEKPAPUCS, TERMOSZBETÉT Társadalmunk egyre nagyobb gondoskodással veszi körül az édesanyákat, a gyerekeket. Mégis akad néhány hiányosság — ami ugyan eltörpül a sok jó mellett —de nekünk kismamáknak bosz- szúságot jelent, ezért hívom fel rá az illetékesek figyelmét — hangzik Nagy Gábor- né nyíregyházi olvasónk levele, melyet így folytat: érthetetlen például az, hogy miért nem lehet már hetek óta 23—2#-es gyermekpapucsot kapni? Ugyanígy bosszant az is, hogy időnként a termoszhoz nem kapok pótbetétet, így néhány forint helyett öt- ven-hatvan forintot kell fizetnem, mert kicsi gyermek mellett alig nélkülözhető a termosz, s a szükség rákény- szerít, hogy pótbetét helyett egy újat vásároljak. GYÓGYVIZEK Szerkesztői üzenetek Adamik Sándorné nyíregyházi, Nagy István nyír- madai, Móré András sza- mosangyalosi, Koleszár Jánosné kisfástanyai, Né-> meth Imre tiszalöki, Rozs Róbertné nyírlugosi, Kiss Zoltán tunyogmatolcsi, Vasvári László encsencsi, Bosák Károly nagycserke- szi, Kiss József balkányi, Hódi János kótaji lakosoknak levélben válaszoltunk. Kertész Erzsébet nyíregyházi, Bereczki András nyírjákói, Berencsi And- rásné nagyhalászi, Cziráki Jánosné gávavencsellőij Liptai András baktalcf- rántházi, Ráski Józsefné fehérgyarmati, Kerekes Ibolya porcsalmai, özv. Kiss Sándorné gyürei, S. Ésik Béla tiszamogyorósi, Grósz Adolfné nyíregyházi, Pékár Jánosné nagy- halászi, Bányász Bálint kölesei, Bakos Mihályné leveleki, Gubányi Andrásáé nyíregyházi, Kántor Mihály paszabi, Dávida László sóstóhegyi, Orosz Istvánné ajaki, Kiss Józsefné nyírpazonyi, id. Jó- csók István beregsurányi, özv. Gulyás Antalné tisza-' dadai és Nagy Józsefné nyírteleki olvasóink ügyében az illetékesek segítségét kértük. Nemes Lászlóné nyírkarászi olvasónk valamennyi járandóságát megkapta a Taurus Gumiipari Vállalattól, de bizonyára megtévesztette az, hogy a gyermekgondozási segélyt is havonta, utólag folyósítják. Hegedűs Béláné deme- cseri lakos ügyében a Bútoripari Garanciális Központ intézkedett, felszólították a demecseri szövetkezetét —, melynek üzletében történt a bútorvásárlás —, hogy olvasónk panaszát rövid időn belül orvosolják, mert ellenkező esetben — a szövetkezet terhére — a garanciális központ fogja olvasónkat kártalanítani. Nagy Gábor sóstóhegyi lakost értesítettük, hogy a késések kiküszöbölésére a Volán 5. sz. Vállalat a 14- es autóbusz útvonalán változtat, ha az autóbuszok számára szükséges fordulókat a városi tanács elkészítteti. Kulya Lászlóné nyíregyházi olvasónkat a társadalombiztosítási igazgatóság tájékoztatta, hogy ha a gyermek olyan különélő szülő háztartásában van, aki családi pótlékra nem jogosult, e gyermek után családi pótlékot a másik szülő jogán kell megállapítani. Juhos Istvánné garbóid lakos a gyermekgondozási szabadság után járó fizetett szabadságát megkapta. Az 1/1967 (II. 22.) FM. rendelet 6. §-ában foglaltak szerint a „gyes” idejét ugyanis munkában töltött időnek kell tekinteni, s mivel a Termelőszövetkezeti Törvény 96. §. értelmében a tagsági viszonyból eredő igény 3 évig nem évül el, így levélírónk is megkaphatja a 12 nap alap- és 3 nap pót- szabadságát. UDVARIASSÁG — Bácsi, egy tízesért megsúgom, hol lehet Nyíregyházán Igmándl vizet kapni. (Kiss Ernő rajza) A betegek és öregek kérését tolmácsolom, amikor azt kérem: árusítsanak környékünkön is Igmándi és más gyógyvizeket — kéri levelében Sz. B. Nyíregyháza, Móricz Zsigmond utcai lakos. Ez talán fontosabb nekünk, mint másoknak a szeszes ital. De a környékünkön lévő fűszerboltokban sajnos csak az utóbbiból van bő választék, ugyanakkor gyógyvízért a nagy távolságban lévő ABC-be, vagy patikába kell mennünk. Azt általában mindig szóvá tesszük, ha egy eladó udvariatlan volt, vagy méltatlanul bánt a vásárlóval. Mi magunk elé soha nem tartunk tükröt, vagy ha igen, jóval ritkábban. Ez jutott az eszembe, amikor a napokban fültanúja voltam egy vitának a lakóhelyemhez közeli ABC- áruházban. Azon vitázott az egyik vásárló — miközben nyakonvágásásal fenyegette a pult mögött álló fiatalasz- szonyt — hogy az egykilós kenyér miért kerül húsz fillérrel többe, mint egy kiló kenyér kimérve? Hasonló vita folyt ugyanakkor a másik pultnál is, ott üvegvisszaváltás miatt. Mindkettőt azért tartottam felháborítónak, mert a vásárló megengedhetetlen hangnemben beszélt, és olyat vitatott, amiben nem volt igaza. Milyen kár, ha olykor megfeledkeznek egyesek arról, hogy az udvariasság — az eladó és a vevő kapcsolatában — azonos érvényű — teszi szóvá levelében E. J. Nyíregyháza, Korányi Frigyes utcai olvasónk. Á jubileumi jutalomról Tóth Sándor olvasónk ez év február 4-én betöltötte a 60. életévét, ezért bejelentette a vállalatánál, hogy nyugdíjba kíván vonulni. Egyidejűleg kérte, hogy az esedékes jubileumi jutalmat is utalják ki neki nyugdíjba vonulása alkalmával. Pár nap múlva felhívatták a munkaügyi osztályra, ahol közölték vele, hogy a jubileumi jutalmat nem tudják neki kifizetni abban az esetben, ha ez évben nyugdíjba megy, mert a rendelkezésre álló adatok szerint még 192 nap hiányzik ahhoz, hogy a jutalomra jogosult legyen. Munkaviszonyára vonatkozóan megtekintette azt a kimutatást, amit a munkaügyi osztály összeállított. Azzal nem. ért egyet, mert legalább 2 évet nem vettek figyelembe. Közölte, hogy az el nem ismert és hiányzó munkaviszonyt ma is élő tanúkkal tudja igazolni, akik szintén a vállalatnál dolgoznak és annak idején is együtt dolgoztak. Ezt sem voltak -hajlandók elfogadni. Azt válaszolták, hogy a jubileumi jutalom szempontjából csak korabeli okirattal igazolt munkaviszonyt tudnak elfogadni, tanúvallomások alapján nem áll módjukban elismerni a munkaviszonyt és ennek alapján a jubileumi jutalmat sem tudják kifizetni. Sajnáljuk, hogy olvasónk nem közölte, hány éves jubileumi jutalomról van szó, mert a törvény eltérően rendelkezik a 25 éves, illetőleg a 40, vagy 50 éves jubileumi jutalomról. A munkaügyi osztálynak az a válasza, hogy tanúvallomásokkal jubileumi jutalom szempontjából munkaviszony nem igazolható, téves, ilyen törvényi rendelkezés nincs. Más kérdés az, hogy a vállalat esetleg nem találja meggyőzőnek a tanúk vallomását, de ennek megállapítása érdekében bírósághoz lehet fordulni. A bíróság minden további nélkül, tanúvallomások alapján is elismerhet munkaviszonyt, ugyanis a hatályos perrendtartásunk szerint kötött bizonyítási eljárás nálunk nincs, a polgári perrendtartás 6. §-a szerint a bíróság polgári perben nincs alakszerű bizonyításhoz kötve, minden olyan eszközt, így a peres felek, vagy' tanúk vallomását is felhasználhatja bizonyítékként, amely a valódi tényállás felderítésére alkalmas. Már most közöljük olvasónkkal, hogy ha ilyen problémája van, a rendelkezésre álló törvényes lehetőségekkel nyugodtan élhet. Az el nem ismert munkaviszony igazolása nem azon múlik, hogy van-e korabeli okirata, vagy sincs, mert az a tanúvallomásokkal is igazolható. Mindenesetre a tanúvallomásoknak meggyőzőknek és hitelt érdemlőknek kell lenniük. A jubileumi jutalomról a Munka törvénykönyve 48. §-ának (2) bekezdése rendelkezik, amikor kimondja, hogy 25, 40, illetőleg az 50 évet munkaviszonyban töltött dolgozók részére jubileumi jutalom jár. Ezt a törvényi rendelkezést egészíti ki az Mtv. 66. §-a, amikor (1) bekezdésében kimondja, hogy a jutalom összege a dolgozók egyhavi alapbére, továbbá, a (2) bek. kimondja, hogy a dolgozó nyugdíjazásának évében esedékessé váló jubileumi jutalmat a nyugdíjazáskor ki kell fizetni. Ha a dolgozó 40, illetőleg 50 éves munka- viszonnyal járó jubileumi jutalomra jogosult, a jutalmat akkor is ki kell fizetni, ha a dolgozónak a nyugdíjazásakor legalább 35, illetve 45 évi munkaviszonya van. Ezek szerint, ha olvasónk ebben az évben mindenképpen megszerezné a jubileumi jutalomhoz szükséges szolgálati időt, a jubileumi jutalmat ki kell fizetni részére, még ha 25 évesről van szó, akkor is, ha 40, vagy 50 évesről, akkor pedig különösen megilleti. Ebből a szempontból tehát nincs értelme az el nem ismert munkaviszony igazolásának, de a nyugdíj összegének megállapítása szempontjából már van, így “zt a kérdést a nyugdíjigazgatósággal kell tisztáznia. Dr. Juhász Barnabás