Kelet-Magyarország, 1977. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-05 / 54. szám
1977. március 5. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Iskola -X- Pedagógus * Szülő -X- Gyerek -X- Iskola -X- Pedagógus Szülő -X- Gyerek -X- Iskola -X- Pedagógus Szülök fóruma A „ kényes” téma S ok szülő ellenérzéssel fogadja a nemi nevelés gondolatát, amely pedig nem új, lényegében az emberiséggel egyidős. Csak az utóbbi években a fiatalkorúak között egyre növekvő számú abortusz miatt az orvosok sokat hangoztatták a nemi felvilágosítás fontosságát. Emiatt a két fogalmat némileg azonosította a közvélemény. Pedig itt pontosabban a nemi erkölcsre nevelésről van szó, amelynek természetesen szerves része a felvilágosítás is. Az idegenkedést fokozhatták az olyan filmek is, mint a „Hogyan mondjam meg gyermekemnek?” vagy a „Helga és Michel”. Ezekben a filmekben, amelyek módszertani segítséget akartak nyújtani a nemi neveléshez, voltak számunkra furcsa jelenetek. Arra gondolok, amikor az egész család együtt fürdött meztelenül, a szülők együtt a másnemű gyerekekkel is. Több országban ez természetes, régi hagyománya van. Nálunk szokatlan, ezért is riaszthatta a szülőket. Megnyugtatásul elmondhatjuk, nagyon eredményes lehet akkor is a nemi nevelés, ha a szülő soha nem mutatkozik meztelenül gyermekei előtt. A nemi nevelés célját határozzuk meg Makarenkó- val: „Ügy kell nevelnünk gyermekeinket, hogy azok csak szerelemből tudják élvezni a nemi életet, s hogy gyönyörűségüket, szerelmüket, boldogságukat a családban valósítsák meg”. Vagyis a másik nemmel való kapcsolat tartalmasságára, a kölcsönös megbecsülésre, a szerelemben való felelősségérzetre kell nevelnünk gyermekeinket. Persze, e tekintetben sem válhat szét a szó és a cselekedet, mert a szülők példája'a legjobb nevelőerő a nemi erkölcs tekintetében is. Hisz a gyerek a nemének megfelelő viselkedésmintát szüleiről utánozza le, a kislány az édesanyjával, a fiú az édesapjával azonosul. Vigyáznunk kell arra, ne tévesszük meg a gyereket a nemi szerep elsajátításában. Ha például egy kisfiút szoknyában járatunk, (lásd: Jókai: Kiskirályok) lányos játékokkal rakunk körül, komoly zavar támadhat benne. A nemi felvilágosítás komoly része a nevelésnek. Először is a nemiséget tekintsük " természetesnek, ne lásson benne a gyerek valami titokzatos, szégyenletes dolgot. A kérdéseire válaszoljunk egyszerűen, őszintén. S csak azt mondjuk el, amire a gyerek valóban kíváncsi, és amit meg is ért. Nem szabad egyszerre „kipakolni”, fokozatosan, életkorának megfelelő mértékben kell elvégezni a felvilágosítást. Nagyon fontos felkészíteni a serdülésre. A lányokat az első havi vérzés (10-13 év), a fiúkat az első magömlés (12-14) ne érje váratlanul, mert állandó szorongással, az ismeretlentől való félelemmel élnének. Fontos megtanítanunk gyermekeinket a nemi szervek tisztántartására is. E téren a tapasztalatok szerint szinte semmi ismerettel nem rendelkeznek. Nem egyszer kellemetlen gyulladások oka lesz a nem megfelelő tisztálkodás. A nemi érés útján megindult gyermekeinket feltétlenül feli kell világosítanunk a nemi betegségekről és a nem kívánt terhesség elleni védekezés módjairól. (Erről bővebbet az orvosi felvilágosító kiadványokban. Pl.: „A nemi élet kérdései”, „Szerelem, házasság, gyermek” „Nemi élet, nemi erkölcs, nemi betegségek”, „Ifjúság és szerelem”, „A szerelem órája” stb.) A nemi ismeretek egyáltalán nem okai a szabad szerelemnek, az erkölcstelenségnek. Hisz nemcsak ismeretet nyújtunk, nevelünk is egyúttal. S éppen a „szent tudatlanságban” tartott lányoknál jelentkezik leggyakrabban a nem kívánt terhesség. A nemi élet idő előtti megkezdése ártalmas az egészségre is. Főleg a még felkészületlen női szervezet sínyli meg. Arról nem is szólva, hogy a túl korán felkeltett nemi vágy mint sodorja újabb meg újabb partnerek felé a lányokat, megzavarja az életpályára való komoly felkészülést is. S nem egyszer vagy meggondolatlan házasságba vagy az erkölcsi zűlésbe torkollik. A szakemberek általában a 18 éves kor előtt nem tartják egészségesnek a nemi élet megkezdését. A nemi neveléssel szeretnénk gyermekeinket e téren is erkölcsös, kultúrált, a másik nem megbecsülésé- sével párosuló magatartásra nevelni. Szeretnénk, ha a nemiség nem konfliktusok, de az igazi öröm forrásává válna számunkra. A. L. Holdvilág Bűvös-bájos holdvilág, de kerek az arca, akárcsak a kerek sajt s mint a kerek alma. Sétálgat az égbolton nagyhetykén ökelme s mintha csak tej csorogna, hull a holdfény selyme. Az ezUstös holdfényben édes zene lobban, öreg cigány hegedül odafönn a holdban. A szabó és a holdvilág A régesteien régi időben volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy szabócska. Ennek a szabócskának nem volt egyebe, csak egy vasalócskája, meg egy vasalódeszkácskája. No, volt tűje is és cérnája is, de ez egész természetes, ugyebár. A szabócska bökdöste a tűvel a szöveteket s igen akkurátus ruhák pendered- tek ki az ujjai közül. Igazán megelégedhetett volna az életével, mégsem vQlt elégedett. Nem bizony, mert valami különös kalandra vágyott. Olyanra, amilyen csak a mesében történhetik meg valakivel. No, ami késett, nem múlott. Egyszer, ahogy egyik őszi este varrogat magányosan, megzör- rent az ablak. — Ki az? — kérdezte a szabó. — Ééén, — hangzott a felelet. A szabó nem kérdezte, ki az az én, hanem kinyitotta az ablakot. Hát tudjátok-e, ki kopogtatott? ökelme bíz a dermesztő hideg szél volt. S így sivitott: Elhervadt már a rózsa, nem cirpel a kabóca, gyere velem, szabócska. S ezzel a szabócska hajába markolt, hajánál fogva kiránci- gálta a szabócskát a meleg otthonából s vitte, vitte kopár rétek, zörgő-börgő erdők és harsogó tengerek felett s gyönyörűséges palotában tette le. — Hol vagyok? — álmélkodott a szabó. — Itt nálam, — felelte egy kiflialakú sanyarú egyéniség — Én a holdvilág vagyok. — Jó, jó, a holdvilág vagy, de mit akarsz velem? — Ruhát akarok veled varratni. No, gyorsan, végy róla mértéket, mert hamarosan útra kell kerekednem. Hallod, ne legyen az a ruha se hosszú, se kurta, ne legyen se bő, se szűk. A szabó mértéket vett a holdvilágról. S elkezdődött a szabócska gyötrelmes kálváriája, mert ha a lelkét kitette, a holdvilágnak akkor se volt jó a ruha, amit keserves könnyhullatá- sok között összeeszkábált. — Kalandra vágytál, nesze neked, szabócska, itt a kaland, — siránkozott a szabócska. A holdvilág hol fogyott, hol kövéredett' s aszerint kellett a ruhát varr- nia. De sok szidalmat kellett lenyelnie szegény szabócskának, az már elmondhatatlan. Elmúlt a tél, jött a tavasz. Egy nap, amikor hosszú bő ruhát rendelt a holdvilág s a szabócsr ka, eltévesztette s kurta, szűk viganót szerkesztett, valaki megzörgette az ablakot. A jó illatú tavaszi szél volt és így énekelt: Kinyílt újra a rózsa, megszólalt a kabóca, gyere haza szabócska... S a szabócskának kétszer se kellett mondani, összekapkodta a szegénységét s a hátára kötötte. A jó szagú tavaszi szél pedig belemarkolt a hajába és haza röpítette. Volt öröme a szabócskának. Még ma is él, ha meg nem halt. S kalandra többet soha nem vágyott. ö. I. A kisegér nagy kalandja (Eszkimó mese) Mi történt egyszer a kisegérrel? Nagymamája ráparancsolt, hogy fogja a kan- csőt, induljon a kútra, hozzon vizet. Indult is egérke azon nyomban a kútra, hogy is ne indult volna, meg is töltötte a kancsót vízzel, csakhogy hazafelé ugrándozott, szaladgált, megbotlott, és eltörte a kancsót, kiömlött mind a víz. Nagymamája összeszidta, azt mondta, hogy haszontalan meg ügyetlen jószág. No, ha már így van — gondolta egérke —, akkor bizony ő világgá megy. Nagymamája tartóztatta, de hiába, egérke nem tágított, széles a világ, ő bizony nekivág! Utravalónak egy egész pogácsát vitt a tarisznyájában. Egérke ment, mendegélt, míg egy nagy-nagy parttalan tengerhez nem ért. Kis ideig álldogált a parttalan tenger partján, aztán nagyot gondolt: a hullámok közé vetette magát. Mikor már a parttalan tenger túlsó partján rá- zogatta lábáról a vizet, nagy büszkén gondolta: „Hej, micsoda bátor egérke vagyok én!” Csakhogy amint visszanézett, látta ám, hogy a nagy-nagy tenger nem volt ölbey Irén Az idő múlásának mérésére a legősibb módszer a nap állásának megfigyelése volt — ahogyan az árnyékok hosszúsága változott, úgy telt a nap az ókori ember számára. A napórák számtalan változatával találkozunk az évezredekkel ezelőtti időkben. A napóra viszont nem volt használható éjjel, de még az erősen borult napokon sem. Ezért találták fel az ókori Egyiptomban a vízórát. A vízóra a következőképpen működött: egy edényből a víz lassan egy alatta álló edénybe csöpögött, s abban a vízszint emelkedése egy úszó révén mutatót mozgatott. A nyílás szabályozásával meglehetősen pontos órákat készíthettek — a vizsgálatok szerint napi ötperces pontosságú órákat használtak az egyiptomiak! Az „éjszakai órát” — így nevezték — rövidesen más országokban is alkalmazni kezdték, és Platón, az ókori Görögország nagy írója, filozófusa már ébresztőóraként használta! A vízórát ugyanis szellemes módon továbbfejlesztették Göröghonban. Két cső összekötésével elérték, hogy amikor az óra vize az egyikben felemelkedett, a másikban összegyűlt az előzőből kiszorított levegő. Bizonyos vízszintnél — tehát megadott órában — a levegővel telt csőbe víz hatolt be, s kiszorította onnan a levegőt. Ez csak olyan úton távozhatott, melynek végén egy fuvola volt — azt megszólaltatta! Később egy Ktezibiosz nevű görög, akit az „ókori mérnökök királyának” is neveztek, tovább tökéletesítette a vízórát. Áttételekkel elérte például, hogy bizonyos vízPlatón ébresztőórája szintnél — huszonnégy óra elteltével — a víz egy kerékre csordult, s azt megforgatva egy számjegyet fordított rajta — a következő napi dátumot mutatta. 300 évvel később Vitruvius továbbfejlesztette a vízórát: a víz emelkedése egy úszón át fogazott lécet mozgatott, az egy tizenkét fogú kereket — így a maihoz hasonló számlapon egy mutató fordult körbe, minden órában ugorva egvet. A fogaskerék fogait szaporítva elérte, hogy negyedóránként ugrott a mutató — így aránylag pontosan leolvashatták róla az időt az ókori görögök. Az első utcai órákat időszámításunk előtt 600 körül az asszír birodalomban állították fel a tereken — ugyancsak vízórák voltak. A nagy utcai vízórák ellenpéldája: több forrásból ismeretes. hogy Hérophilosz, az i. e. harmadik században élt híres görög orvos betegeihez mindig egy zsebben hordozható kis vízórával ment vizsgálatra! Ennek segítségével mérte a beteg pulzusát. Ez a zsebvízóra az ókor finom- mechanikai remekéinek egyike lehetett. más, mint a nagymamája lábnyoma, amiben összegyü- lemlett az esővíz. Ment tovább a bátor egérke, ment, mendegélt, míg egy széles-széles, sebes vizű folyóhoz nem ért. Megállt a partján, de nem gondolkozott sokáig, a hullámok közé vetette magát, átúszta a széles-széles folyót, és még csak ki sem fáradt. Maga is csodálkozott, hogy milyen erős is ő! Mikor aztán nagy büszkén visszanézett, látta ám, hogy a széles-széles folyó nem egyéb, mint keréknyom, ebbe ömlött a víz, mikor minap eltörte a korsót. Ment tovább a bátor, erős egérke, ment, mendegélt, míg egy égig érő hegyhez nem ért. Megkerülje? Ne kerülje? Nem gondolkozott sokáig az egérke, fogta magát, s átugrotta az égig érő hegyet. Maga is csodálkozott, hogy milyen ügyes ő! Mikor aztán nagy büszkén visszanézett, látta ám, hogy az égig érő hegy nem más, mint egy kupac széna. Ment tovább a bátor, erős, ügyes egérke, ment, mendegélt, s egyszer csak látja ám, hogy az úton, annak is a kellős közepén verekszik egy óriási jegesmedve meg egy óriási barnamedve. Elfusson? Ne fusson? Elbújjon a haragos medvék elől? Nem gondolkozott sokáig az egérke, szép nyugodtan elsétált a haragos medvék mellett. Maga sem hitte volna, hogy ő ilyen ragy hős! Hát amint nagy büszkén visszanéz, látja ám, hogy a jegesmedve nem más, mint egy fehér hangya, a barnamedve meg nem más, mint egy vörös hangya. Ment tovább a hős egérke, ment, mendegélt, míg a házuk kapujába nem ért. Nem gondolkozott sokáig, besurrant a kapun, a nagymamája elé állt, s elmesélte neki, milyen bátor, milyen erős, ügyes és hős egérke ő. A nagymamája meg csak intett, hogy pszt! Aztán azt mondta: — Ne meséljük el senkinek, de senkinek a világon, hogy milyen bátor, milyen erős, ügyes és hős egérke vagy! Még akadhatna, aki el sem hiszi! Törd a fejed Vízszintes: 1. Megfejtendő. 6. Cet kétharmada. 7. Elektromos töltésű részecske, de ógörög építészeti stílus is. 8. Csaknem zúg! 9. Veszprém folyója. 11. Vétség. 12. Község Nyíregyháza szomszédságában. 14. Naprendszerünknek a Földdel szomszédos bolygója. 16. Megfejtendő. 18. Li- bahang; 20. Karmol. 21. Kiejtett mássalhangzó. 22. Azonos betűk. 24. Száz. lengyelül. 25. Kezel, istápol, gyámolít. 27. ...-mozog. 28. Madár, tollát díszként fejfedőn hordták. 29. A textíliát rágja. Függőleges: 1. Bejut, célba kerül. 2. Római 101. 3. Számos. 4. Kálium, nitrogén vegyjele. 5. Régi népi ruhadarab. 6. Megfejtendő. 10. Nyirkos lakás jellemzője. 11. BAS. 13. Szintén nem. 14 Bátorkodik. 15. Megfejtendő. . 17. Féktelen. 19. Kalászos növény. 21. Női név, mely ösz- szefügg egyik őshazánk nevével is. 23. ROR. 24. A mondat építőköve (—’). 26. Igavonó, népiesen. 27. Római 999. Megfejtendő: Négy megyénk neve (vízszintes 1,16, függőleges 6, 15.) Múlt heti megfejtés: — JÁSZBERÉNY — GYULA — DEBRECEN — SZEGED — Könyvjutalom: Hideg József Besenyőd, Lengyel Erika Levelek, Har-, sányi Mária Ibrány, Kertész Tibor Tiszanagyfaiu, Mezősi Irén Vásárosnamény, Losonczi Ilona Szamosszeg. Borbás Erika és Lázár János Nyíregyháza.
