Kelet-Magyarország, 1977. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-30 / 75. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. március 30. Áz árulkodó fotó E gyik vállalatunknál kissé dorgálóan fogadták a Kelet-Magyarország fotóriporterét. Egy műszaki így kezdte: — A múltkori képe hibás volt. Egy hegesztő dolgozott rajta, de nem volt rajta a megfelelő védőöltözet. Az ilyet legföljebb bírálóan lehetne kommentálni. Visszalapozva az újságok között, kiderült: a megjegyzés „ült”. Mentségül szolgáljon, egy fotósnak nem éppen munkaköri kötelessége minden szakma biztonsági vagy védőfelszereléseit ismerni. Neki nem. De aki a munkát végezteti, s legyen ez brigád-, vagy művezető, annak már igen. Vagyis a probléma ott volt és van a munkahelyen. Örök téma ez, évek óta ír erről minden újság, látszólag igen mérsékelt eredménnyel. Mert tudunk olyan esetről, hogy valakinek bekapta a haját az eszterga. Hiányzott a dolgozó fejéről a háló. Hiába látták a sebesültet, másnap egyetlen fejen sem látszott ennek az eredménye. De tudunk olyan halálos balesetről, ahol egy egyszerű aszbeszt- köpeny hiánya miatt égett el a szó szoros értelmében három munkás. Magam is tanúja voltam annak, amikor egy megyei vállalatnál egy hegesztőt nem lehetett meggyőzni arról, hogy legalább a felvétel idejére tegyen maga elé egy kötényt. Szinte érthetetlen mindez, hiszen a saját élet és biztonság iránti közömbösségnek semmi ésszerű magyarázata nincs. Az egyik gyárban arról panaszkodott a főmérnök, hogy már a legdrágább fülvédőket is meghozatták, szinte világszintű választékot kínálnak, mégse kell, inkább süketül a dolgozó. t Nem szeretnék messze elmenni a következtetésekben, de annyit megkockáztatnék: az ember önmagával szembeni felelőtlensége egy tőről fakad a munka iránti felelőtlenséggel. Vagyis csak mendemonda az, hogy a kényelmetlen munkavédőfelszerelést éppen a nagyobb termelés érdekében teszi félre valaki. A saját épség iránti közömbösségben valahol benne rejlik a munkával szembeni érdektelenség is. A másik dolog, amit szintén le lehet szűrni: a munkahelyi vezetés elnéző liberalizmusa nem bocsánatos bűn. Az előírás be nem tartatása a munkavédelemben rokon azzal, amikor a vezetés képtelen betartatni a munka- és technológiai fegyelmet. Könnyelműség, vagánykodás, nemtörődömség, fölényesség. Csupa olyan dolog, ami egyszer megköveteli az árát. A munkavédelmi kérdések esetében ez pénzben nem kifejezhető. Neve: egészség és élet. (bürget) ŰJ IDEGENFORGALMI KIRENDELTSÉG. A jövő héten nyitják meg Mátészalka központjában, a Bajcsy- Zsilinszky utcában a NYÍRTOURIST megyei idegenforgalmi hivatal új kirendeltségét, amelynél ugyanazokat a szolgáltatásokat lehet igénybe venni, mint a nyíregyházi központi irodában (vasúti jegy és valutaváltás, szállásbiztosítás stb.). A kirendeltség gazdag szatmári turista útiprogramot, kirándulásokat is ajánl, szervez. Nyíregyháza: Mezőgazdasági szocialista brigádok vetélkedője Ant»ra MELLETT A mezőgazdaság szocialista kultúrája címmel, az elmúlt évben hirdették meg Sza- bolcs-Szatmár megye termelőszövetkezeteiben és állami gazdaságaiban működő, a növénytermesztésben és állat- tenyésztésben dolgozó szocialista brigádok vetélkedőjét. Ez év elején kezdődtek meg a városi, községi, üzemi és járási elődöntők. Ezeken a vetélkedőkön 81 szocialista brigád 1215 taggal vett részt. A területi vetélkedőben politikai, termelési, szakmai, irodalmi, történelmi ismeretekből, megyénk néprajzi és folklorisztikus anyagából mérték össze tudásukat a versenyzők. A vetélkedők megyei döntőjére március 31-én 15 órakor kerül sor Nyíregyházán, a megyei művelődési központ nagytermében. A megyei versenyen a döntőbe jutott nyolc szocialista brigád méri össze tudását. A tragikus tények a legtöbb esetben megdöbbentik az embert, akkor is, ha ismeretlen valakiről van szó; de minden esetben megrázzák, felkavarják lelkét, ha másoknak kiszolgáltatott, védekezésre, ellenállásra képtelen, fizikai vagy lelki terrorral elnyomott embertársa sorsáról értesül. A veréssel kínzott gyermekekre és a kamrába, lomtárba száműzött, éheztetett, fagyialtatott, a gyermekeik által teljesen magukra hagyott, eldobott öreg szü-> lökre. gondolok. Lélek- bolydító dokumentumdrámát sugárzott a múlt hét csütörtök este és szombat délelőtt a Kossuth-adó: a Rádiószínház mutatta be — Tanúvallomást tettem címmel — Kosa Judit dokumentumjátékát. Sajnos, nem az első ilyen téma ez ebben a műfajban. A vagyonukból, pénzükből kiforgatott, s aztán sorsukra hagyott idős szülők tragédiája régi és ma is eléggé gyakori témája a közíróknak, riportereknek. Nem egészen új már, de még nem is megszokott az az alkotói, szerkesztői módszer, hogy az eseményekkel egyidőben készülnek a felvételek, ebben a dokumentumdrámábam azonban egészen újnak hatott (bár akkor nem gondolt rá az ember, „csak” érezte sodró erejét, vagyis azt, hogy hallgatóként a helyszínen van, fültanúja a valóságos életnek, a hallottakat kiegészítő képzelőereje segítségével tanúja egy akkor születő, élet írta drámának). Uj vonás viszont ebben a rádiódrámában, hogy a riporter, Kosa Judit nemcsak szereplője volt a drámának, hanem tevékenysége hatással is volt az eseményekre, pontosabban: inkább a tragikus események utáni következményekre, hiszen a gyermekei által eltaszított idős asz- szony öngyilkosságát nem volt módja megakadályozni. Minden vérbeli újságírónak, publicistának titkos vagy bevallott vágya, hogy írásainak hatása, emberformáló eredménye legyen. Ez az óhaj ebben a történetben olyannyira sikerült, hogy a riporter az igazságszolgáltatásban lehetett közreműködő: tanúként hallgatták ki, vallomása és az eredeti hangfelvételek a bizonyítékok közé kerültek, az anyát kisemmiző s ön- gyilkosságba kergető fiú és annak felesége elleni bűnvádi eljárásban. A jelenide- jűség, mint .a dokumentum- játékok újabban alapvető ■követelménye, nagy felelősséget ró tehát a riporterre, mert nem a figyelem ébrentartásának, a feszültség növelésének eszköze már csupán, hanem a sorsokba való beavatkozásé is, legalábbis ennek a lehetősége megvan. Seregi István ÉRETTSÉGIZETT NÉPMŰVELŐK Hég mindig jobb, ha ők „Népművelési szervezési ismeretek” — ez a hivatalos neve annak a tantárgycsoportnak, melynek oktatását két évvel ezelőtt kezdték meg a fehérgyarmati gimnáziumban és a nyíregyházi Vasváriban. Nyíregyházán 18, Fehérgyarmaton 16 fiatal végez az idén ilyen tagozaton. Kisvárdán ebben a tanévben indult hasonló képzés a III. osztályban, ott jövőre végeznek az „érettségizett népművelők”. Dr. László Béla, a fehérgyarmati gimnázium igazgatója különösképpen a szívén viseli e tagozat ügyét — több éven át hivatásos népművelőként dolgozott, a járás művelődési központ igazgatója volt. Gyakorlati képzés — A környéken, a járásban igen nagy szükség van népművelőkre. Ha ebből a képzési formából nem is teljes szakemberek kerülnek ki, mégis nagy segítséget adhatnak a községek művelődési életének fellendítéséhez. Igen hasznos, főleg gyakorlati képzést kapnak heti kilenc órában. Más tárgyakból csökkentett óraszámban tanul az osztály, melynek fele egyébként a másik fakultatív tagozaton, a gyors-gépírón tanul. Ilyen tárgyaik vannak a népművelőknek: klubvezetői ismeretek, művelődéstechnikai, művelődéstörténeti és természettudományi ismeretek, ügyvitel. A fő cél az volna: a művelődési házakba gazdasági ügyintézőket, művelődési előadókat képezni. Viszont a szakemberhiány egyelőre változtat az irányon, a legtöbben magasabb munkakört fognak betölteni... Dublinszki Julianna, az ősz. tály egyik tanulója már nyugodt: megvan az állása, ha sikerrel levizsgázik. — Kölesén jártam nemrégiben. A művelődési ház vezetésére kerestek embert — ezt egészen véletlenül, a fodrásznál hallottam meg... Kimentem, beszéltem a tanács elnökével. Megegyeztünk: ha minden sikerül, felvesznek. Aztán majd munka közben szeretnék továbbtanulni. Osztálytársa, Szaplonczay Gyöngyi egyelőre nem akar munkába állni. — A nyíregyházi tanárképzőre jelentkeztem, tanítói szakra. Viszont mellette szeretném elvégezni a népművelési speciális kollégiumot. Persze, ha nem vesznek fel, akkor én is munkába állok. Tudás helyett lelkesedés ? Kovács László és Fiilöp Erzsébet érettségi után dolgozni szeretne, és munka mellett tanulni. Barcsay Gabriella viszont a szombathelyi tanárképző ének-népművelés szakára jelentkezik. így hát egyikük sem akar hűtlen lenni a népművelői munkához. Többi társuk között is csak három-négy van, aki más pályát választ. A megyében 132 főhivatású népművelő dolgozik — közöttük mindössze huszonnégy a megfelelő végzettségű szakember... Sokhelyütt sima érettségivel vesznek fel fiatalokat a művelődési ház igazgatói posztjára — jobb híján. Évente jönnek-mennek, tudásukat többnyire egyáltalán nem pótolja lelkesedésük. Sőt... A fehérgyarmati járásban negyvenhét művelődési házban, klubkönyvtárban mindössze tizennyolc főhivatású népművelő van, közöttük is csak öt felsőfokú végzettségű, és három tanul jelenleg. Másutt tiszteletdíjas népművelők dolgoznak, s van olyan község is — például Nagyszekeres, Olcsvaapáti, — ahol üres az igazgatói poszt... Nagyobb feladat vár hát ezekre a fiatalokra, mint amire készülnek. Megállják-e majd a helyüket? Mészáros- né Orosz Ilona tanárnő, a tagozatosok oktatója nem aggódik: Felső fokon is — Ha kicsit felületes akarok lenni, azt mondhatom: még mindig jobb, ha ők a művelődési ház igazgatói, mint egy teljesen képzetlen ember... De a legfontosabbnak azt tartom: mindegyikük meg akarja szerezni a munka mellett a felsőfokú végzettséget! így hát pár éven belül kész szakemberek lesznek. Javarészt gyakorlati dolgokat tanulnak, amiket azonnal használni- tudnak a napi munkában. Klubvezetésből például „tanműhelyünk” is van: az iskolai klubban szerveznek foglalkozásokat minden héten! A gyakorlati képzés kiszélesítésére bőséggel kínálkozik még lehetőség: a fehérgyarmati járási művelődési központtal szorosabb kapcsolatokat építhetnek ki. öt öntevékeny művészeti csoport dolgozik, három szakkör, négy klub működik — itt szerezhetnének aztán élő gyakorlatot a fiatalok! Bármilyen jól készítik fel őket az iskolában: a képzés így egy kicsit mindig „belterjes” marad. A külső munka, a realitások megismerése hozzásegíti őket: könnyebben viseljék majd el a kudarcokat, jobban értékeljék a sikereket. Lesz részük mindkettőben. Tarnavölgyi György Hüte*1 gombóc Legutóbbi étrendünket a korszerűség jegyében megtervezve, egy húsgombóc- konzervet vásároltunk. Igaz, a bádogdoboz némiképp horpadt volt, azonban nem ötlött fel bennünk, hogy a kopott külsőből a tartalom hibáira is következtessünk. A konzerv ugyanis, amikor nyitni akartam, gyanússá vált. Máskor sima zárólapja púpos volt, szemetszú- róan domborodott. Először formatervezői újításra gondoltam, de szemem a címkére tévedt, melyen ez állt: lejár 1976. februárban. Megbuggyant, gondoltam (meglehet, nem ez a szakszerű kifejezés), miközben felfedeztem, hogy valaki gondosan áthúzta a régi árat és fölé biggyesztette az újat. Már azon voltam, visszaviszem az árut, amikor gondolkodóba estem. Igaz, hibáztak ők ott, az „északi ABC-ben”, amikor lejárt árut tettek a polcokra, de ezzel szemben ott van a kötelességteljesítés szép példája is: az átárazásra vonatkozó rendelkezést maradéktalanul végrehajtották. (speidl) KÉPERNYŐ ELŐTT Az elmúlt hét műsorai közül a vidámakról essék szó ezúttal, annál is inkább, mivel nemigen bővelkedik a tévé ilyenekben, illő hát megemlékezni róluk. Szerdán este Gyárfás Miklós „Lángelmék a szigeten” című tv-játékát láthattuk, kevés örömmel és még kevesebb vígsággal — annál több bosszankodással. Csakugyan végignéztük szombaton este a „Fogadjunk, hogy végignézi?!” vidám összeállítást, mert az eddigiekből a legjobb, és mindvégig kellemesen szórakoztató volt. (Leszámítva persze, a megállíthatatlan — ha már egyszer elkészült a sorozat! — „Robog az úthenger”-^ amelynek mostani epizódja is mindent „alulmúlt”.) Annyi jó, sokszor komikus karakterszerep után a televízió végre felfedezte saját kabaréja számára is a nagyszerű Körmendi Jánost, akiben a műsor — Körmendi „lebeszélő” funkciója ellenére — igazi szóvivőjére, gazdájára, motorjára talált. Ezen a szombat esti szórakoztató produkción végighúzódó tévés önirónia jó hangulati kötőanyagnak bizonyult, s meggyőző cáfolatként illeszkedtek a „lebeszélésbe” az egyes számok, betétek. Horváth Tivadar kulturáltan előadott magánszáma a titkaink születéséről (Miből élünk?) és a kiemelkedően jó „elképzelhetetlen tévériport” (A gomba) nem nélkülözte a jó politikai humort sem. Szepesi György — új, külföldi tudósítói munkakörének köszönhetően — egy egyedülálló ötlet megvalósításáról számolt be érdekes televíziós riportjában: Karpov szovjet nagymester sakkszimultánjáról 8000 nyugatnémet tévénéző ellen! A továbbiakban a lexikális ismereteket nyakló nélkül számonkérő, leckefel- mondató televíziós vetélkedőkről Árkus József olyan szellemesen szólt, hogy ezt valóban „lebeszélésnek” fogadhattuk el. (Persze nem a nézők, hanem a szerkesztők lebeszélésének.) A viszonylag halványabb számokat (Miért hattyú?, Egy asszony elmegy) is jó kedvvel néztük végig a jó ritmusú, frissen pergetett műsorban az olyan remek Körmendi-miniatűrökkel váltakozás, mint pl. a görkorcsolya, vagy a bélyeg- gyűjtő paródiák. S ami a legbiztatóbb: lassan-lassan már formálódik, kialakul a tv-kabaré. Merkovszky Pál Felújítják az utat Gyűrtelek és Tunyogmatolcs között. A munkákat a Nyíregyházi Közúti Építő Vállalat végzi nagy teljesítmé nyű gépekkel. (Gaál Béla felvétele)
