Kelet-Magyarország, 1977. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-27 / 73. szám

KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1977. március 27. 0 CÖIÖX] Visszaszólt Szilágyi Józseffel, a megyei test- nevelési és sporthivatal elnökével a minőségi és tömegsportról H ogy került ide? Mi történt, hogy nyugdíjasokra osztott munkát vé­gez, amikor a múlt héten még a gé­peken dolgozott? — kérdeztem ismerő­sömtől az egyik nyíregyházi munkahe­lyen. Röviden válaszolt: „Visszaszóltam az osztályvezetőmnek .. Azért szólt vissza, mert legutóbb az osztály valamennyi dolgozója jutalmat ka­pott, csak ő nem. Megkérdezte, mi a ki­fogás a munkája ellen. Az osztályvezető személyes sértésnek vette a kérdést. Másnap a részleg legnehezebb posztjára osztotta be. ahol nő létére több tízkilós csomagot kellett volna emelgetnie. Nem vállalta. így került a „nyugdíjasok"-nak fenntartott munkakörbe, amely merőben más, mint amit a szakmai képzése indo­kolna. Még egy éve van a szakképesítés megszerzéséig, de így nagyon nehéz lesz. bár az osztályvezető kegyesen megenged­te, hogy a mostani munkája után egy órácskát gyakorolhat az eredeti helyén . .. Elgondolkoztam a dolgon. Nem azért, mert egyedülálló esettel találkoztam. A visszaszólás az esetek többségében min­dig kockázattal jár. Az ütött szeget a fe­jembe, miért nem ment a más munka­körbe helyezett fiatalasszony panaszra az igazgatóhoz, a pártszervezethez, az szb- hez. Szinte már őt kezdtem okolni, ami­ért tűri a méltánytalanságot. Valójában a fiatalasszony elment az igazgatóhoz, aki megnyugtatta várjon türelemmel. A munkahelyi suttogásból tudta meg, az ön­kényeskedő osztályvezető rovásán már elég sok van. A „főnökség” még vár, s amikor csordultig a pohár — akkor akar­nak intézkedni. Semmiképp nem megnyugtató az ilyen -álláspont. Nem csak azokat súlytja, akik szenvednek az önkényeskedéstől,' hanem a tulajdonképpeni vétkest is. Ha valaki alkalmatlanná, méltatlanná vált a veze­tésre, nem jó megvárni, amíg teljesen „megégeti” magát és környezetét. „Sajnos,, nálunk, egyes ? munkatársak munkaidőben is átugorhatnak egy kávé­ra a közeli bisztróba, mások nem. Ami­kor egy alkalommal a férjemnek telefo­náltam, hogy későn végzek, vigye haza a gyermeket az óvodából — az osztályve­zetőm így szólt: takarodjak a telefontól. Én sem voltam rest visszaszólni, hogy ki­vel beszeljen így •. Két ember háborúskodása? Lehet, hogy az áthelyezett fiatalasszony sem mindig makulátlan? Előfordulhat, hogy az osz­tályvezetőnek is van némi igaza? Megle­het — de egy szinte bizonyos: ahol így el­mérgesedhet a helyzet, ott nagy bajok vannak a munkatársi kapcsolatokkal, az emberi bánásmóddal. Az eseten túl van még egy megjegyzés, ami különösen elgondolkodtató. Lényege az: egyes dolgozók pontos patikamérle­gen adagolják a napi jó és rossz munkát. Dolgoznak, ahogyan mondani szokták, mint a gép. Ezzel, úgy érzik, Jsigot sze­reznek a napközbeni lógásokra, lazításra, mert ők tehetik. A fiatalasszony mondta ezeket, s úgy gondolom, nem csupán a saját munkahe­lyéről beszélt. A munka gépies, látszólag kiváló elvégzése náluk egy fajta látvá­nyos alibi, hogy teljes mellszélességgel mondhassák: „Jogom van kiugrani fél órára magánügyben .. Látszólag távol jutottam a más munkát végző asszony panaszától, valójában na­gyon is közel maradtam. Aki ugyanis nem alibiszerúen dolgozik — kiválóan — an­nak van joga a visszaszólásra, ha mél­tánytalanság éri. A lazításra nincs. Az ilyen típusú ember nem is tud lazítani, mert nem engedi a belső „műszer”, amit hétköznapi nyelven lelkiismeretességnek nevezünk. Még egyszerűbben szólva: megszokta, csak becsületesen tudnak dol­gozni, és érezni. Ezért nem tűrik el a méltánytalanságot sem. A dolog, remélhetőleg előbb vagy utóbb elrendeződik. A fiatalasszony „kivár”, De valami még sem megnyugtató: nyu­godt lehet-e a kisebb kollektíva lelkiisme­rete, hogy a kisujját sem mozdítja a fél­reállított munkatárs ügyében. Az ő lel­kiismeretűk, úgy tűnik, még nem szólt vissza — önönmaguknak .. . A A legutóbbi statisztikai értékelések a w megyék közötti sportban Szabolcsot a 17. helyre rangsorolták. Miért? A mi fiatal­jaink talán tehetségtelenebbek, vagy nem megfelelőek a körülmények, a le­hetőségek? — A statisztika rideg, egyfelől bosszan­tó. másrészt pedig igen tanulságos. Elöljáró­ban is: a szabolcsi fiatalok igen tehetsége­sek. 14 éves korig az úttörő-olimpiákon, a területi és az országos döntőkön az 1—6. he­lyen a legjobbak között vannak. 18 éves korig középfokú iskolás fiatalok bronz-, ezüst- és aranyérmei bizonyítják, hogy a legjobbak között a helyük. S ez azért is di­cséretes, mert jól szervezett iskolai sport nélkül aligha beszélhetnénk a versenysport alapját képező utánpótlás neveléséről. A Jól szervezett iskolai sportról szólt. Ezek w szerint ezen a területen minden rend­ben van? — Ha a versenysport szemüvegén ke­resztül vizsgáljuk, igen. bár még számos fel­adat vár megoldásra. Az elmúlt évekhez vi­szonyítva általános iskoláinkban több a test­nevelő tanár. Az iskolai szer- és felszerelés­ellátottság 1970-hez képest megduplázódott. Középiskoláinkban több mint 90 önálló szak­osztály működik igen jó eredménnyel. Orszá­gosan elsőként alakítottuk ki az utánpótlás kiválasztásának új rendjét, a tehetségek évenkénti kiválasztását, a sportkollégiumi beiskolázást. A Az utóbbi időben valóban tapasztalható előbbre lépés, de a fejlődés nem elég gyors ütemű. Miért csak labdarúgásban és atlétikában sikerült a serdülő és az ifjúsági válogatottak kialakítása? — Három sportágban igen figyelemre­méltó a fejlődés. Labdarúgás, atlétika és úszás. Ez azoknak az állásfoglalásoknak kö­szönhető, melyek ennek a három sportág­nak a fejlesztését szolgálták. A serdülőtábo­rok, a sportnapközik jól szolgálták a verseny- sportot. A Nyíregyházi Városi Sportiskola pe­dig igen sokat tett a fiatalok neveléséért. A jó példa tehát adott: a többi sportágban is várható változás a közeljövőben. — A megyei sportvezetés tisztában van vele. hogy tanulóifjúságunk testnevelés és sportfoglalkoztatása Szabolcs-Szatmár sport­jának alapkérdését jelenti. Ezért szakmailag jól irányított iskolai sportra van szükség. Terveinkben szerepel, hogy tovább javítjuk a széles körű tömeg- és versenysport lehető­ségeket. mindenekelőtt az óvodai, az általá­nos és középfokú iskolai létesítmények fej­lesztésével. a szakember-ellátottsággal. A mátészalkaiak kezdeményezése: „Min­den iskolához sportpark" mozgalom ho­gyan szolgálja elképzeléseiket? — A szalkaiak kezdeményezése követés­re méltó. Építési akciójuk országosan is egyedülálló. Példájukat követték a nyíregy­házi. a fehérgyarmati járásban is. Most azon fáradozunk, hogy a kisvárdai. a nyírbátori, a vásárosnaményi és a nagykállói járás terüle­tén is előbbre lépjünk. Számolunk új létesít­mények építésével. Határozattá vált. hogy a jövőben új iskola csak tornateremmel épül­het. A Jósavárosban például a 9. sz. iskola így kap tornatermet, sőt uszodát. De a mű­velődési osztályokkal együttműködve az is­kolák és a kultúrházak kapcsolatát is tovább bővítjük. Eddig 22 kultúrház szolgálja a test­nevelés. a sport céljait. A statisztikai rangsorolás a számok nagy törvényét vette alapul, a helyi körülmé­nyekkel, a lehetőségekkel nem számolt? — így is lehet fogalmazni. Erre talán egy példa. Az elmúlt évben 144 olimpiai pon­tot szereztünk, szemben az 1970. évi 69 olim­piai ponttal. Ezek után azt gondolhatnánk, hogy minden rendben van. Pedig közel sincs így. Nézzük a pontszerzőket, atlétika 93. súlyemelés 24, ökölvívás 17. sportlövészet 5. lovaglás 4. Megyénkben 25 sportágban ver­senyeznek fiataljaink, s csak öt sportág tud­ta „hozni magát". Az adott körülmények, a lehetőségek egyformán megvannak, csak­hogy miként élünk vele. milyen szinten, ez már más kérdés. Erre utal a 17. hely rang­sorolása is. A Szóbeszéd tárgyát képezi, hogy Nyír- ^ egyházán a két legnagyobb sportkör fú­zióját tervezik. Ezek szerint ez megfelel fejlesztési elképzeléseinknek? — Fejlesztési terveink elkészítésekor ab­ból indultunk ki, hogy ma már nem lehet kisüzemi módszerekkel a versenysport élvo­nalában megmaradni, az élsportolókat meg­tartani. A tehetségekkel való hazárdírozás megbocsáthatatlan bűn. Éppen ezért a me­gyében 8—10 olyan bázis sportkört kívánunk létrehozni, amelyek az egyre növekvő köve­telményeknek megfelelnek. Ezt tervezzük Nyíregyházán is. A városi sportkör anyagi koncentrálása lehetővé tenné, hogy évi 10— 12 milliós költségvetéssel dolgozzon. Itt ott­honra találnának a kiemelt, az olimpiai sportágak. A Kiemelt sportágakról volt szó. A fejlesz­tési tervük hat sportággal számol, szem­ben a meglévő 25-tel. Milyen elgondolá­sok vezették a sportvezetést? — Szembe kellett nézni a tényekkel. A közmondás is azt tartja, aki sokat markol, az keveset fog. Érthető, ha a lehetőségek, a ha­gyományok ismeretében olyan sportágak el­sődleges fejlesztésével számolunk, ahol or­szágos szinten is versenyképesek tudunk len­ni. Vegyük sorjába. Atlétikában az NYVSC A-kategóriás szakosztálya országosan is a 10 legjobb között van. Ennek szinten tartása alapvető feladat. A sportág utánpótlás­nevelése érdekében egyesületi sportiskolákat kívánunk létrehozni Kisvárdán. Mátészalkán. Tiszavasváriban és Nyírbátorban. A felmérő és felkészítő jellegű táborokat tovább kíván­juk fejleszteni. A fiataloknak évente 15 já­rási, 25 megyei szintű versenylehetőséget kí­vánunk biztosítani Labdarúgásban várható-e változás? — Kiemelt sportágaink között szerepel. Ügy tervezzük, hogy a széles tömegbázis megtartása mellett minőségi előrehaladást érjünk el. 1980-ig szeretnénk Nyíregyházán egy NB II-es csapatot. Bizonyára ebben je­lentős szerepet játszik majd a létrehozandó új nagy bázis sportkör is. Tovább kívánjuk alakítani a sportág bajnoki rendszeréi. Itt gondolok a serülő és az ifjúsági bajnokságok­ra. A szakmai követelményrendszert a me­gyei és a járási bajnokságokra is kidolgozzák a szakemberek, melynek bevezetését kötele­zővé tesszük. Egyesületi labdarúgó-sportiskolát tervezünk Nyíregyházán. Kisvárdán és Máté­szalkán. Biztosítjuk a szakember-ellátottsá­got. Ügy tervezzük. 1980-ig 200 szakosztály. 8000 igazolt labdarúgója vesz majd részt a különböző bajnoki küzdelmekben. A A kiemelt sportágak közé tartozik az ^ úszás, a röplabda, a kézilabda. Hogyan tovább ezen a területen? — Ami az úszást illeti. Nyíregyháza. Má­tészalka. Kisvárda és Nagykálló területén számolunk a fejlesztéssel. A megyeszékhe­lyen az úszóoktatást szolgálja a sóstói nyi­tott és a fedett uszoda, és majd a jósavárosi fedett tanmedence is. Kisvárdán és Máté­szalkán az úszóoktatás folyamatos nyári fog­lalkoztatását tesszük lehetővé. Mindkét vá­rosban lehetőséget kívánunk teremteni, hogy egyesületi úszószakosztály alakuljon és ver­senyképes legyen. El szeretnénk érni. hogy az V. ötéves terv végrehajtása során az álta­lános és középfokú iskolák tanulóinak 45—50 százaléka megtanuljon úszni. — Kiemelten kezeljük a súlyemelést is. Intézkedéseink a sportág tömegbázisának megteremtését szolgálják. Ezért lehetőséget kívánunk teremteni a középfokú iskolák ta­nulóinak a rendszeres versenyzéséhez. Szak­osztályok működnek a nyíregyházi 107., a fe­hérgyarmati 142., a vásárosnaményi ipari szakmunkásképző intézetben és Tiszadobon. A szakemberek jelzése szerint a 12 társadal­mi egyesület szakosztálya mellett négy DSK- szakosztály létrehozása szükségszerű. Kon­dicionáló termek, és munkacsarnok létesíté­se. a felszereltség, a személyi feltételek biz­tosítják. hogy fejlesztési céljaink megvalósul­janak. A A legmagasabb osztállyal számolnak a w röplabdában. Adottak-e hozzá a feltéte­lek? — Igen. Ennek a sportágnak igen szép hagyományai vannak Szabolcsban. Az elmúlt évek visszaesését most a fellendülés jellemzi, különösen az utánpótlás nevelését illetően A Nem mond ennek ellent, hogy éppen a ^ tavalyi sikeres szereplés után a Taurus női csapata visszalépett az NB II-es baj­nokságtól? — Nem. Sajnos, a bázisszerv magatartá­sa nem szolgálta a sport ügyét, de mivel más lehetőségünk nincs, tudomásul kell venni a döntését. A gumigyári tehetséges fiatalok a Spartacus-Petőfihez kerültek át, melynek női és férficsapata jelenti a bázist. Munkájukhoz mindent megadunk, hogy 1980-ig vissza tud­janak kerülni az NB I-be. Az utánpótlás ne­velése érdekében serdülő és ifjúsági bajnok­ságokat szervezünk. A városi sportiskola is kiemelten kezeli a röplabdát. Az évente fel­mérő toborzottat a követelményszint szerint rendezzük meg. Az itt kiválasztott legjobb 15 leány és 15 fiú kéthetes táborozáson vesz részt. A Beszélgetésünk során többször említette; w a fejlesztési célok megvalósításához a szakemberekről gondoskodnak. Tudtom­mal jelenleg a megye versenysportja szakembergondokkal küzd... — Vannak gondjaink, de az utóbbi idő­dben számos intézkedést tettünk a szakembe­rek képzésére. Ebben a kérdésben igen jó partnerre találtunk a tanárképző főiskolában. Jelenleg például a kétéves edzői szakon 56 első éves hallgató készül a vizsgára. Tizenhat sportágban az idén 67-en vesznek részt se­gédedzői tanfolyamokon. Elrendeltük, hogy az 1972 előtt végzett segédedzők — hat sport­ágban 150 fő —. az idén kötelezően előírt to-, vábbképzőn vegyenek részt, mert máskülön­ben működési engedélyüket megvonjuk. Áp­rilis 12—26 között Nyíregyházán kerül sor az országos tenisz segédedzői táborra. A nyári időszakban ezúttal is megrendezzük labdarú­gásban. kosárlabdában és röplabdában a te­rületi segédedzői táborokat. Létesítmények, beruházások nélkül a w versenysport elképzelhetetlen. Mi lesz a korábban ígért városi sportcsarnokkal? — A városi stadion jelenlegi munkacsar­nokának a fűtésszerelését még az idén meg­oldjuk. s télen teljes intenzitással végezhetik az egyes sportágak fiataljai munkájukat. Ami a nyíregyházi sportcsarnokot illeti: vár­hatóan a VI. ötéves tervben, mint áthúzódó beruházás épül meg. A tervek készülnek, a létesítmény minden bizonnyal a városköz­pontban kap helyet. A versenysportról a szakszövetségek nél­kül nem lehet beszélni. Munkájuk sok kívánnivalót hagy maga után, bár a tár­sadalmi munkások derékhada igen so­kat tesz sportága ügyéért. — Ez igen sokrétű kérdés, s éppen ezért, a megválaszolása is nem lehet egyoldalú. Megértéséhez néhány számadatot szeretnék megemlíteni. Ebben az évben például 350 ver­senyt kell megrendezniük, ami igen nagy szervezést és adminisztrációs munkát igé­nyei. Igen sokat tesznek a különböző tovább­képzésekért. hogy megteleiö versenybírói kar álljon rendelkezésükre. Mit lehet még tőlük a jelen esetben elvárni? A sportágak szak­mai fejlesztésére szinte alig marad idejük. A kérdés tehát adott: nagyobb segítséget kell adni a szakszövetségeknek erkölcsi és anya­gi vonatkozásban egyaránt. Partnereket kell szerezni, akik segítik és nemcsak bírálják munkájukat. A jelenlegi versenyszervező munkájuk mellett el kell érni, hogy az adott sportág igazi gazdái legyenek. Tehát a sport­ág hosszú távú tervezése feladatuk legyen. A megyei sportvezetés gondolt-e a fa­lusi sportkörökre, hiszen itt szorít iga­zán a „cipő”. Általában egyszakosztá- lyosok, s a gazda személye is több he­lyen vitatott. — Ezen a területen nincs minden rend­ben. Ezzel a problémával szembe kell néz­ni, de nem ölbe tett kézzel. S itt nemcsak ar­ra gondolok, hogy a megyei sportvezetés, a városi és járási sport felügyelőségek jobban figyeljenek oda. hanem arra is. hogy a gazda személye, jelen esetben a közigazgatásilag il­letékes tanácsok, a bázisszervek vezetőivel felelősségteljesebben végezzék munkájukat Abban, hogy évek óta egyszakosztályos sport­körökről beszélhetünk falun, nemcsak a lab­darúgás mindenáron való szeretete a hibás A sport a közművelődés szerves része: En­nek megfelelően vajon foglalkoznak-e vele a bázisszervek vezetői ? Csak kevés helyen tapasztaljuk például, hogy a közigazgatásilag illetékes tanácsok ellenőrzik a helyi sportkör munkáját, számon kérik, hogy a célnak, az alapszabálynak megfelelően működnek-e. Egyértelműen tudomásul kell venni; a sport állami irányítása azt jelenti, hogy a tanacs a gazda, s ez meghatározója kell. hogy le­gyen a falusi sportkörök munkájának. — Ami a sportvezetést illeti, nekünk is van jócskán tennivalónk Egy példa a sok közül. Ebben az évben közel négymilliós ál­lami támogatással számolunk. Ügy határoz­tunk. hogy csak azoknak a sportköröknek adunk, ahol eredményesen dolgoznak. Elvá­rásainkat írásban közöltük, s ahol problé­mák lesznek, vagy csökkentjük, esetleg meg­vonjuk az állami támogatást. A jövőben nem lesz egyenlősdi. az elvégzett munka lesz az állami támogatás fokmérője. 9 Köszönöm az interjút. Dragos Gyula vasárnapig INTERJÚ i

Next

/
Oldalképek
Tartalom