Kelet-Magyarország, 1977. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-27 / 73. szám
1977, március 27. KELET-MAGYARORSZÄG 3 I Gondunk: a szolgáltatás A LAKOSSÁG MIND NAGYOBB IGÉNYEKET TÁMASZT a különböző szolgáltatások iránt, amelyek a lakosság széles rétegeit érintik, s ezért számottevő politikai jelentőségük is van. Ezt indokolja például az is, hogy egyetlen középtávú tervidőszakban a helyi tanácsok csaknem kétszáz, a végrehajtó bizottságok pedig ötszáz esetben tűzték napirendre a szolgáltatások egyes kérdéseit, illetve számoltatták be a szolgáltatásért felelős gazdasági szerveket. E héten tartott ülésén most újra a megyei tanács foglalkozott a lakossági ipari, kereskedelmi és áruszállítási szolgáltatással. Számba vette a sok területen jelentős eredményeket és a szaporodó követelményeket. . . Az eddigi legjelentősebb fejlődésre a negyedik ötéves terv időszakában került sor, aníikoris megyénkben a szolgáltatások teljesítményének értéke 1975-ben több, mint 100 millió forinttal volt magasabb, mint 1970-ben (ez 37 százalékos növekedésnek felel meg). A kiemelt fontosságú tevékenységek: gépjárműjavítás, elektromos háztartási és híradástechnikai cikkek javítása, a textiltisztítás és az építőipari javítások 80 százalékkal, az átlagosnál és a tervezettnél is nagyobb mértékben növekedtek. Mindezekkel együtt az országos összehasonlításban változatlanul kedvezőtlen a sza- bolcs-szatmári helyzet: az egy főre jutó szolgáltatások értéke öt év alatt 483-ról ; 656 forintra errielkédett, de az országos vidéki átlag már ekkor 900 forint volt. E nagy különbség csökkentését az országos szervek is segítik. 1970—75 között a központi szolgáltatásfejlesztési alapokból 60 millió forintot kapott Szabolcs- Szatmár, s ezzel összesen 152 millió forint értékű beruházást tudtak megvalósítani a megyében szolgáltatóhálózatot bővítő vállalatok, szövetkezetek. A MAI HELYZETET, A TENNIVALÓKAT jól tükrözte a megyei tanács ülésén felszólalók számos bírálata, javaslata, észrevétele is. Stomp László például a tüzelőszállítás megoldatlanságát bírálta, felvetette, hogy sok a panasz a vidéki lakosság rádió- és tévéjavítására, időszerű lenne legalább Nyíregyházán megszervezni a használt háztartási gépek cseréjét, s javítani kellene a propagandát is, mert még például a garanciális jogokat is hiányosan ismeri a lakosság. Dr. Tisza László egyebek között rámutatott; az áremelési tendenciákat következetes ellenőrzéssel az ésszerű határok között kell tartani. Elmondta, hogy sok lehetőséget nem használnak ki a megyében dolgozó szolgáltató szervek, s javítani lehet a tanácsok összehangoló, szerviző munkáját, mert az is nagy tartalék. De az iparcikk-kölcsönzésben is tovább kellene lépni, mert az jelenleg a minimális szintet sem éri el. Vass Dá- nielné arra is felhívta a figyelmet, hogy a falvakban meg kellene teremteni a lehetőséget: a tsz-műhelyek- ben szervezett keretek között lehessen igénybe venni a ma még csak „fusiban”, szívességként elvégzett, de a falvak lakossága számára nagyon fontos szolgáltatásokat, főleg vas- és kovácsmunkában. Varga Zoltánná a textiltisztítás jobb megszervezését, több településre történő kiterjesztését szorgalmazta. ÉLŐ PÉLDÁK ezek Fehérgyarmattól Rakamazig és Nyíregyházától Kisvárdáig. A jelenlegi megyei törekvések hasonlóan erőteljesek, mint az előző középtávú tervben voltak: 1976—80 között a megye 55 millió 'fő-* rint központi támogatást, szolgáltatásfejlesztési alapot használhat fel, s ezzel Szabolcs-Szatmárban 160 millió forint értékű fejlesztést valósíthatnak meg. Ennél persze jóval nagyobb összegekre lenne szükség, s a megye vezetői országos támogatással is igyekeznek emelni a szolgáltatásfejlesztésre igénybe vehető pénzek összegét. Minden támogatás odaítélését nagyon gondosan vizsgálják, mert o legfontosabb szolgáltatási ágazatokat kell gyorsabb ütemben fejleszteni. A gépkocsijavítás teljesítményértéke például 1976 —80 között kétszeresére emelkedik* de a gépkocsi- állomány is megduplázódik, tehát a mai szűkös helyzet nem javul számotevően. Az elektroakusztikai cikkek és háztartási gépek javítása is 1,7-szeresére emelkedhet, de ha figyelembe vesszük a színes tévék és sztereóké- szülékek elterjedését. — máris kitűnik, hogy a gondok aligha csökkennek. Az ilyen okok miatt határozott meg ismét kiemelten fontos feladatokat a megyei tanács. A leglényegesebb, hogy az ötödik ötéves terv beruházásai tervszerűen, időben és és a célnak megfelelően valósuljanak meg, a szolgáltatásfejlesztési alapok hatékony felhasználásával. Nagy gondot fordítanak a nőpolitikái határozat megvalósítását segítő szolgáltatótevékenységek fejlesztésére, mint a textiltisztítás, háztartási gépjavítás, takarítás, stb. Koncentrált fejlesztésekre törekednek, de szem előtt tartják a kis települések lakosságának igényeit is. A tanács intézkedésekkel segíti a szolgáltatóipar szakember-ellátásának javítását, de egyes helyeken, például szervizekben a műszakszám emelésével is igyekeznek több lehetőséget teremteni a berendezések kihasználására, több munka elvégzésére. FOKOZZÁK A TSZ-EK ÉS ÁFÉSZ-EK boltjainak, műhelyeinek' melléküzemeinek nagyobb mértékű bekapcsolását a szolgáltatásokba. A helyi tanácsoknak is fontos feladatokat szabtak meg, elsősorban az ösz- szehangoló, szervező, kapacitásfeltáró tevékenységet kell javítani, működési engedélyek kiadásával, a több szektor bevonásával, a költségvetési üzemek szolgáltatásba történő bekapcsolásával. Konkrét, jó tervek sokat segíthetnek a lakossági szolgáltatás jövőbeni fejlesztésében. M. S. A sztalos, költő, téesztag, orvos, szakmunkás, festőművész, — a felsorolás igencsak hosszúra nyúlna, ha minden foglalkozást meg akarnánk említeni, amelyeket a Vay Ádám Múzeum baráti körének tagjai űznek. A három és fél száz tag az idén jubileumot ünnepeliiiz esztendeje alakult a kör. 4&z évtizedes munka méltó Koronája a kitüntetés, melyet nemrégiben kaptak: a ítákóczi-év eseményeiben ■mó aktív részvételüket Rákodéi - emlékplakettel ismerték éfr — 1967-ben a múzeum megnyitását követő harmadik évben vetődött fel az ötlet: alakítsunk baráti kört, hogy ezzel is szélesebb alapokra fektessük a gyűjtőmunkát, az ismeretterjesztésben való részvételt. S főleg, hogy a hagyományok ápolása, a gyarapodó múzeum köré tömürít- sük Vaja lakóit; minél többen érezzék magukénak községük múltját — mondja Molnár Mátyás, a Vay Múzeum igazgatója. Ő vállalta el 1967-ben a baráti kör titkárának teendőit. A múlt évben, a fejedelem születésének jubileumára egy nagyon szép és értékes gyűjteményt kaptak. A község lakója, Faragó Mihály készített három tablót, melyre felrakta bélyeggyűjteménye becses darabjait: Rákóczit és szabadságharcát megörökítő bélyegsorokat! Vagy itt vannak a különféle képzőművészeti alkotások: Németh Vajától Kanadáig IBI Miklós sárvári szobrász domborművű Rákóczi-portréja, Fehérvári József kuruc harcosai, Gy. Szabó Béla erdélyi művész festménye... — Egy gyűjtő különlegességgel lepett meg bennünket: egy Rákóczi-bélyeges borítékkal, melyet 1935-ben Budapesten és Rodostóban is lebélyegeztek. Egy párizsi tagunk évente tudósít a yer- vesi Rákóczi-ünnepségről. A baráti kör azonban nemcsak gyűjt, szervez, hanem ad is tagjainak és az érdeklődőknek. Saját költségükre jelentettek meg például két múzeumismertető füzetet, több tudományos ülésszak anyagát. Előkészületben van egy újabb ismertető és egy érdekesség: Vay Ádám verse. Gyakoriak a levelek, melyben felvételüket kérik az ország más részein élő, s a kuruc kor iránt érdeklődő emberek. De van párizsi, NS2K- beli, lengyel tagjuk is. A legtávolabb élő tag az a kanadai egyetemi tanár, aki itt tett látogatása után kérte felvételét ! Van a kör tagjai között a fejedelem nevét viselő szocialista brigád is, egy celldö- mölkí MÁV-brigád nemrégiben itt járt közös kiránduláson. Nemcsak egyéni tagjai vannak a körnek: szoros kapcsolatot építettek ki intézményekkel, szövetkezetekkel is. Természetesen a helyi tsz az első ebben — minden támogatást megadnak, márcsak azért is, mert Rákóczi nevét viselik. Közös rendezvényekre is sor kerül: a fejedelem születése napja tiszteletére március 28-án a tsz, az úttörőcsapat és a baráti kör ünnepséget rendez. Emellett például a megyei könyvtárral, a baktai gimnáziummal, az ófehértói ipari szövetkezettel, a tanárképző főiskolával állnak kapcsolatban, — anyagi, szervezési, szakmai segítséget kapnak. M ost ismét nagy munkában van a baráti kör: összegyűjtik, m; történt az országban Rákóczi születésének 300. évében. T. Gy. Preku László, a fehér- gyarmati METRIPOND dolgozója 38 tonnás hídmérlegek kereszttartóit darabolja körfűrésszel. (Gaál Béla felvétele) Hétköznapi karrierek Egy év után újra a cipőgyárban Nem a föld reng, csak a szabászgépek dolgoznak. Idegennek félelmetes zörej, itteni zajokhoz szokott fülnek fel sem tűnik a Szabolcs Cipőgyár felsőrészszabászatának moraja. A halkabb szót elnyelik a gépek, talpunk alatt a munka szabályos ütemére szinte másodpercenként reszket a talaj. A gépek, asszonyok, lányok keze alá szelídülnek, edzik a törékeny karokat. Ebből az üzemből és a szomszédos élezőbői tizenkét nő hat napját mutattuk be lapunkban, éppen egy évvel ezelőtt, egy héten át. Egy év múltán mentünk visz- sza újra: mi történt azóta? — Semmi különös, élünk, dolgozunk, ugyanúgy — hangzottak az első válaszok. Aki ismeri a tizenkét nőből álló Váci Mihály brigádot; tudja nemigen érnek rá százalékot számolni, adatokat összesíteni, a dicsekvés éppenséggel idegen tőlük. Jó évet zártak, annak ellenére, hogy soron kívüli munkákat is elvégeztek, „besegítettek” Szombathelynek, plusztételt vállaltak. (Pedig a negyedik negyedévben olyan rossz nyersanyagot kaptak, amivel csak igen kevesen boldogultak. Azóta volt egy brigádértékelés, újra megkapták a szocialista címet, s most már a zöldkoszorút is. Ezer párból három Ennek ellenére a régi brigádot hiába kerestük. Átszervezés volt a szabászaton és az élezőben, így a két üzem különvált, s ezzel együtt a brigád is. Három asszony vált ki a Váci brigádból, s lépett át az élezőben megalakult Mező Imre brigádba. Mivel mennyiség dolgában sosem volt számonkérni való, ettől az átszervezéstől elsősorban a minőség javulását remélik. Az elmúlt év minőségi teljesítményével ugyanis nem lehetnek elégedettek a szabászok. Alatta maradt néhány tized százalékkal a prémiumfeltételekhez előírtaknak, s ez nem csak forintveszteséget jelent, de esetleg az egész gyár minőségi munkájának megítélésére is kihat. Három ezrelék az engedélyezett szabványon kívüli mennyiség, s ez azt jelenti, hogy ezer páronként csupán hármat hozhatnak vissza. A gyár érdeke a nagyobb munkatempót kívánná, a fogyasztó pedig a minőséget kéri számon. Ezt a kettőt próbálják a legújabb változtatásokkal közelíteni, úgy, hogy a dolgozó se járjon rosszul. Bevezették a gyártásközi ellenőrzést, a nyersanyag minőségéért pedig a bőrgyárba kiküldött anyagvizsgáló felel: a cipőgyár dolgozói joggal várják tehát, hogy javulni fog az ellátás. Az anyagtakarékosság terén is van még tennivaló, erre is kell vigyáznia egy szabásznak. Tóth Lajosné, a brigádvezető például tavaly 55 ezer pár férficipőt szabott ki, s a nagy erőt kívánó teljesítmény mellett még ezer párra való bőrt takarított meg. Ma még kevesen járnak a nyomában. Jutalomutazás Szigorúbbak lettek tehát egy év alatt a követelmények. Kezdetben nehéz volt megbarátkozni a gyártásközi ellenőrzéssel, mégis ez vezetett oda, hogy közben saját munkájuknak is kritikusabb meó- sai lettek. Időközben megalakult a gyárban a szocialista brigádvezetők fóruma, ez is változást hozott a brigád éledtében; gyorsabb, közvetlenebb és rendszeresebb lett a tájékoztatás. Munkája elismeréseként Tóth Lajosné kiváló dolgozó lett, ugyancsak ő és Kocsis Erzsébet pedig a Könnyűipar kiváló dolgozója kitüntetést kapta. A továbbtanulók sikeres évet zártak. Kocsis Erzsébet és Lippai Erzsébet érettségi előtt állnak. Mátyás Máriq. pedig túl van az első félévén a szakmunkások középiskolájában. A régi brigád szabad idejéből a közös múzeum- és kiállításlátogatás mellett újabban még egy kedves kötelességre is szakít: három leánygyermek született a „brigádban”. Szilva Mihály- né, Papp Miklósné és Lacikó Lászlóné mondhatja el a leginkább, hogy szép volt az elmúlt év: anyák lettek. A brigád mostani szemefénye az új kismama: Pásztor Jánosáé. Munkáját máris igyekeznek könnyíteni, egyre ritkábban áll a gép mellé. Kocsis Erzsébet elmondhatja, hogy ő az egyik, aki a legtöbb sikert ért el, kiemelkedő teljesítményért, kitüntetése mellé prágai jutalomucat kapott. A következő jutalomúf egy 15 napos üdülés Ukrajnába és a Kaukázus környékén, a gyár két nődolgozó költségeinek nagy részét vállalja. Tóth Lajosné az egyik. Csak nagy nehezen mondott igent, hiszen ennyi időre még nem volt távoi két iskolás lányától. Végül is a férj rábeszélése döntött, s most már kíváncsi, milyen is arrafelé az élet. Próbaidős művezető Palicz Jánosnét az újannan megalakult Mező Imre brigád vezetőjévé választották. Most már kilenc dolgozó munkájára ügyel. A rossz nyelvek szerint Klára asszony hangerejének is van valami szerepe ebben a kinevezésben, a többség azonban szívesen fogadja vezetőnek; kiváló dolgozó, rátermett irányító. Lippai Erzsébet „karrierje” nem ilyen egyértelmű. Huszonegy évesen művezetői feladatok ellátásával bízták meg, próbaidős csoportvezető az élezőben. A váratlanul jött nagy felelősség az, amivel még nehezen birkózik, a szíve vissza is húzza a régi emberekhez — nem is lépett ki a Váci brigádból —, ugyanakkor tudását is szeretné bizonyítani. Megbízása május közepéig szól, addig minden kiderül. A három eltávozott brigádtag helyett két újat vettek fel. Elárul valamit a Váci brigádról az egyik új brigádtag, Gergely Balázsné töprengése: hosszú ideig gondolkodott, hogy be merjen-e lépni, tudja-e majd teljesíteni’a már kialakult munkatempót, elég lesz- az ereje a követelményekhez? Kellemesen csalódott: kérés nélkül jöttek a legjobb szabászok, hogy „lemásolja” a szakmai fogásokat. Tizenkét lány és asszony hat hétköznapjáról számoltunk be egy éve. Most egyetlen napba sűrítettünk össze egy évet. Olyanok, mint társaik, a munkásasszonyok százai-ezrei; erejük tudásuk javát igyekeznek adni a munkához, életet adnak és gyereket nevelnek. Teszik, amit tenniük kell... Baraksó Erzsébet
