Kelet-Magyarország, 1977. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-23 / 69. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. március 23. Kádár János pohárköszöntője Berlinben Sikoldaluan fejlődnek kapcsolataink (Folytatás az 1. oldalról) Az NDK tárgyalóküldött­ségét Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK államtanácsának elnöke vezeti; tagjai: Villi Stoph, a politikai bizottság tagja, a minisztertanács elnöke, Her­mann Axen, a politikai bi­zottság tagja, a központi bi­zottság titkára, Wolfgang Rauchfuss, a KB tagja, a minisztertanács elnökhelyet­tese, az NDK—magyar gaz­dasági és műszaki-tudomá­nyos együttműködési bizott­ság NDK-tagozatának elnöke, Oscar Fischer, a KB tagja, külügyminiszter és Gerhard Reinert, az NDK budapesti nagykövete. A tárgyalásokon részt vesznek a két küldött­ség szakértői is. A barátság, az együttmű­ködés, a két ország közötti hagyományosan jó kapcso­latok jegyében kezdődött meg az eszmecsere. A kül­döttségek tájékoztatják egy­mást országaik belső hely­zetéről, áttekintik kétoldalú kapcsolataikat és a nemzet­közi élet közös érdeklődésre számottartó eseményeit. A tárgyalások kiindulópontja, hogy kapcsolataink fejlődé­sében meghatározó a pártja­ink közötti szoros együttmű­ködés. Már az eddigi tárgyaláso­kon is kifejezésre jutott, hogy pártjaink és kormá­nyaink között minden alap­vető kérdésben teljes a né­zetek azonossága. Viszonyun­kat a teljes bizalom, a mind gazdagabb és szorosabb együttműködés jellemzi. Ez a mostani eszmecsere is hozzá­járul pártjaink, országaink, népeink hagyományosan jó barátságának erősítéséhez, a szorosabb együttműködésben rejlő lehetőségek teljesebb kiaknázásához. Az NDK államtanácsának székházában kedden este Erich Honecker díszvacsorát adott a Kádár János vezette magyar párt- és kormány- küldöttség tiszteletére. A díszvacsorán a tárgyaló delegációkon és a szakértő­kön kívül részt vettek az NDK más párt- és állami ve­zetői, és a berlini magyar nagykövetség vezető beosz­tású diplomatái is. A szívé­lyes, baráti légkörű vacso­rán Erich Honecker és Ká­dár János pohárköszöntőt mondott. Kedves Honecker elvtárs! Kedves Stoph elvtárs! Kedves barátaink! A Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttsége nevében mindenekelőtt kö­szönöm a megtisztelő meghí­vást, a testvéri fogadtatást és azokat a meleg szavakat, amelyekkel Erich Honecker elvtárs méltatta barátságun­kat, pártunk tevékenységét, a szocialiszmust építő ma­gyar nép munkáját. Küldött­ségünk nevében szívből üd­vözlöm Önöket. Köszöntjük a Német Szocialista Egység­párt Központi Bizottságának, a Német Demokratikus Köz­társaság államtanácsának és kormányának jelenlévő tag­jait, személyükben a Német Demokratikus Köztársaság munkásosztályát, egész dolgo- nó népét. Küldöttségünk azzal a meg­bízatással érkezett Berlinbe, a Német Demokratikus Köz­társaság fővárosába, hogy tárgyalásokat folytasson a Német Szocialista Egység­párt Központi Bizottságának és a Német Demokratikus Köztársaság kormányának vezetőivel, barátságunk és együttműködésünk további erősítéséről, pártjaink és or­szágaink kapcsolatainak fej­lesztéséről, valamint időszerű nemzetközi kérdésekről. Kül­döttségünknek felhatalmazá­sa van arra is, hogy a Ma­gyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztár­saság között tíz évvel ezelőtt megkötött, s jól bevált szer­ződés helyébe lépő új barát­sági, együttműködési és köl­csönös segítségnyújtási szer­ződést írjon alá. Már a mai első megbeszéléseink is bizo­nyították: itt igaz barátok ta­lálkoztak. A közös eszme, alapvető érdekeink, céljaink azonossága a legjobb feltéte­leket teremti internacionalis­ta összefogásunk további erő­sítéséhez. Kedves elvtársak! A magyar kommunisták, az egész magyar dolgozó nép nagy megbecsüléssel és tisz­telettel tekint arra a nagy munkára, amelyet a Német Demokratikus Köztársaság a Német Szocialista Egvségpárt vezetésével végez. Örömmel töltenek el bennünket a Né­met Szocialista Egvségpárt IX. kongresszusán elfogadott határozatok végrehajtásában, a fejlett szocialista társada­lom építésében elért nagy si­kereik. Kedves elvtársak! Mai megbeszéléseinken egyetértőén jóleső érzéssel állapíthattuk meg, hogy kap­csolataink erősödésében meg­határozó < szerepet töltött és tölt be pártjaink szoros elv­társi együttműködése, a mar­xizmus—leninizmus, a prole­tár internacionalizmus elve­in alapuló harci szövetsége. Kölcsönös törekvéseinknek megfelelően sokoldalúan fej­lődnek államközi kapcsola­taink, szélesedik gazdasági, kereskedelmi, műszaki-tudo­mányos és kulturális együtt­működésünk. Bővülnek a személyes kapcsolatok, erő­södik a szocializmust építő népeink testvéri összeforrott- sága. Meggyőződésünk, hogy ha­zai szocialista építőmunkánk­nak, kétoldalú együttműkö­désünknek. külpolitikai mun­kánknak kedvezőek a nem­zetközi feltételei. Közös, egy­behangzó értékelésünk, hogy a mostani nemzetközi helyzet­ben — az imperializmus szél­sőséges köreinek gáncsosko- dásai ellenére — folytatódik a szocializmus, a társadalmi haladás, a nemzeti független­ség és a béke erőinek térnye­rése, a feszültség enyhülése. Közös céljaink elérésének döntő tényezője, az emberiség békés, boldog jövőjének szi­lárd biztosítéka a szocialista országok fejlődése és egysége, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom harca és összefogása, a nemzeti fel­szabadító mozgalmak előre­törése, a három forradalmi errő egy irányba ható fellé­pése. A béke megőrzéséért, az emberiség nagy kérdésének megoldásáért küzdenek a ha­ladás erői, s ennek érdeké­ben készek együttműködni minden olyan tényezővel, amely józanul számol a világ realitásaival. Bizonyosak vagyunk abban, hogy mostani találkozónk, megbeszéléseink az együtt­működés eddigi eredményeire alapozva jói szolgálják kap­csolataink lendületes tovább­fejlesztését. A magyar párt- és kor­mányküldöttség szerdán folytatja az NDK párt- és kormányküldöttségével a hi­vatalos tárgyalásokat, majd látogatást tesz Berlin Ober- schöneweide negyedében, a Wilhelm Pieck Kábelgyár­ban. EGYSÉGBEN MAGYAR PÁRT- ÉS ÁLLAMI KÜLDÖTTSÉG ÉRKEZETT AZ NDK- BA KÁDÁR JÁNOS ELVTÁRS, AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA ELSŐ TITKÁRA VEZETÉSÉVEL, A KÜLDÖTTSÉG TAGJA MINISZ­TERTANÁCSUNK ELNÖKE, LÁZÁR GYÖRGY IS. A MAGAS SZINTŰ LÁTOGATÁS — AHOGY AZ ILYEN ESEMÉNYEKET A DIPLOMÁCIA NYELVÉN NEVEZIK — A KÉT BARÁTI, SZOCIALISTA ORSZÁG, S NÉPEINK, PÁRTJAINK EGYÜTTMŰKÖDÉSÉNEK FONTOS ÁLLOMÁ­SA. O lyan két szocialista ál­lam és testvérpárt ve­zetői találkoztak most ismét, ezúttal Berlinben, akik már többször kifeje­zésre juttatták teljes né­zetazonosságukat a világpo­litika, valamint a nemzet­közi munkásmozgalom min­den fontos kérdésében. Amióta 1972 februárjában Magyarországon járt Erich Honecker hivatalos, baráti látogatáson, tovább erősö­dött az együttműködés a Varsói Szerződés és a KGST két tagállama között. A Magyar Szocialista Mun­káspárt XI. kongresszusán az NSZEP Központi Bizott­ságának főtitkára üdvözlő beszédében ki is emelte, hogy „pártjaink és állama­ink kapcsolatai minőségileg új szintre emelkedtek”. Ho­necker elvtárs ezen a kong­resszuson kifejtette, hogy országa kommunistái mi­lyen nagyra értékelik a ma­gyar elvtársaknak a szocia­lizmus építésében elért eredményeit, milyen fon­tosnak tartja azokat a gaz­dag tapasztalatokat, amelye­ket a magyar kommunisták szereztek történelmi felada­tuk végrehajtása során. Kádár János elvtárs — még egy esztendeje sincs ennek — az NSZEP IX. kongresszusán felszólalva hangsúlyozta, hogy „a Né­met Szocialista Egységpárt kiemelkedő fontosságú VIII. kongresszusát a gyakorlat fényesen igazolta” és a há­romnegyed millió magyar kommunista, a magyar nép nevében is teljes sikert kí­vánt testvérpártunknak „politikai fő irányvonaluk eredményes folytatásához, a kongresszus határozatainak megvalósításához”. Berlinben a két küldött­ség hivatalos tárgyalásokat folytat, de már azok meg­kezdése előtt is nyilvánvaló volt, hogy a két párt és ál­lam azonosan ítéli meg a nemzetközi helyzetet, a nemzetközi enyhülés továb­bi sikereiért, a biztonság megszilárdításáért és az eu­rópai együttműködésért más testvéri szocialista orszá­gokkal együtt teendő továb­bi lépéseket. Ugyancsak természetes, hogy a két or­szág további politikai, gaz­dasági, kulturális és tudo­mányos együttműködése, az élet minden területén való szorosabb kapcsolata a tár- gyáló felek kölcsönös érdeke és célja. Európa minden né­pe számára fontos és ked­vező tény, hogy a Német Demokratikus Köztársaság megteremtésével létrejött az első német munkás-pa­raszt állam, s a rendkívül bonyolult, nehéz viszonyok között végzett munka során megerősödött, s német föl­dön is valósággá vált a szo­cialista eszme, békeszerető, erős szocialista állam épül. Pártjaink barátságának hagyományai messzire nyúlnak, hiszen annak ide­jén a magyar munkásmoz­galom együtt fejlődött a német munkásmozgalom­mal. Ami pedig államaink szüntelenül erősödő kapcso­latait illeti, azok egyidősek az NDK-val: az új állam megalakulása után hazánk az elsők között vette fel a diplomáciai kapcsolatokat vele. A Magyar Népköztár­saság, erejéhez, nemzetközi szerepéhez és növekvő po^ litikai tekintélyéhez mérten következetesen állt mindig a nemzetközi porondon so­kat támadott testvérország mellett. 1967-ben Budapes­ten aláírták a két ország közötti barátsági és kölcsö­nös együttműködési szerző­dést. A szocialista országok összehangolt külpolitiká­ját folytatva hozzájárultunk ahhoz az átütő sikerhez, amelyet az NDK évtizedünk elején elért, áttörve az im­perializmus diplomáciai blokádját, elérve teljes nemzetközi elismertetését és az ENSZ-tagságát is. A szocialista építés előre­haladásával egyre inkább erősödött a két ország sok­oldalú együttműködése. Is­meretes, hogy az NDK ha­zánk második legnagyobb kereskedelmi partnere, a Szovjetunió után vele bo­nyolítjuk le a legnagyobb árucsere-forgalmat. A tu­domány, a kultúra, a sport, a politika minden területén egyre szorosabb szálak fűz­nek össze bennünket. A két párt egyetért abban, hogy a szocialista építésre vonatko­zó általános törvényszerűsé­gek tiszteletben tartásával a különböző országokban a nemzeti sajátosságoknak, körülményeknek megfele­lő módszerek hozzák köze­lebb az óhajtott célt, a fej­lett szocializmust, a kom­munizmust. Ezen az úton haladva sokat meríthetünk egymás tapasztalataiból és segíthetünk egymásnak. Ezrekre tehető azoknak a küldöttségeknek a száma, amelyek évenként elláto­gatnak egymás országaiba. E tapasztalatcserék rendkí­vül hasznosak. Sok szerző­dést hoztak létre a két ál­lam között: a többi között tudományos és kulturális területen, valamint az ideo­lógiai együttműködés érde­kében született megállapo­dások. Á két ország immár há­rom évtizedes kap­csolatainak, a két párt internacionalista politiká­jának ismeretében megálla­píthatjuk: elvtársak, bará­tok, küzdőtársak találkoz­tak egymással, s találkozó­juk a szocializmus, az eu­rópai béke, a nemzetközi biztonság érdekében kifej­tett politika fontos esemé­nye. I harcosrevtizedeM PINTÉR ANDRÁS NYÍREGYHÁZI VETERAN VISSZAEMLEKEZESEI Az Országos Társadalombiztosító Intézetnél-folyó választásoknál is sokat segített. Hordta a röplapokat a járás községeibe. El is értük, hogy az OTI választmányába be­választották Nagy István nyomdászt. Nagy István sok panaszos ügyet intézett el a dolgozóknak, vidékről is sokan jöttek hozzá különböző ügyekkel. A csendőrség nagy nyomást gyakorol szervezeteinkre. Rakamazon házkutatásokat tartanak Leffler, Borbély és Fecák elvtársaknál, őrizetbe veszik őket. A csendőrség megveri mindhármójukat. Leffler György hentes kisiparos, járja a községeket vágó­állat-felvásárlás céljából. Eközben politikai kapcsolatokat létesít Tiszanagyfalu, Tí­már, Zalkod, Viss, Kenézlő, Szabolcs, Balsa, Vencsellő, Gáva stb. községekben. Előfi­zetője a Társadalmi Szemlének és a Népszavának. Visszamaradt Népszava-példányo- kat rendel, abba csomagol, így juttatja el az olvasnivalót a vevőkhöz. A debreceni bí­rósági tárgyalásom Leffler Györgyöt elítélik. A vidéki pártszervezetek vezetői elleni hajsza tervszerűen folyik. A cél: működé­sük megszüntetése, a teljes passzivitásba való kényszerítésük. Bátorítják az állam- igazgatási szerveket a németországi események, ahol az SA és SS fegyveres alakulatai rohamozzák meg a pártszervezeteket. Egymás után tartóztatják le a kommunista ve­zetőket, az utcán és a lakásukon, sokat le is gyilkolnak közülük. Ebben az időben kapcsolódik a munkásmozgalomba Bankó János, akit bátyja, Dankó András hoz be a munkásotthonba. Könyveket kap, olvas, sokat foglalkozik ve­le Várallyay Jenő, bekapcsolja a kulturális munkába, a színjátszó csoport egyik veze­tője lesz. A Korona kávéház bejáratánál Pálfy Ernő újságot árul, az elvtársak rendszeresen ott vásárolják a Népszavát, mert a rikkancsoknál rendszerint nem kapható. Batta, a Hírlapterjesztő nyíregyházi kirendeltségvezetője a Népszavát megkülönböztetetten kezeli a többi lapokhoz képest. Keveset rendel, azt is bent tartja az üzletében. Emiatt sokszor felkeressük, tiltakozunk eljárása ellen. Felvetődött, hogy a terjesztést magunk vesszük kézbe, de az volt a vélemény, hogy nem javulna a tévesztés, mert terjesztő- hálózattal csak ő rendelkezik. így tevékenységünk arra irányult, hogy a lapok ne ma­radjanak az üzletben, hanem adják ki az elárusítóknak. Az adott helyzet alapján "Pálfy Ernővel kialakul a személyes kapcsolat. Könyveket viszünk neki, újakat kér, bejön a munkásotthonba, belép a szociáldemokrata pártba és a mozgalomhoz kap­csolódik. A németországi események képezik a külpolitikai fő témát, amely erőteljesen hat az európai országok belpolitikájára. A nyugati országok tőkés kormányainak állásfog­11 lalásai megítélésünk szerint formálisak, csak a kommunisták és az antifasiszta hu­manisták azok, akik összefogást hirdetnek a barna métely ellen, nyíltan le merik lep­lezni a barbárokat. Egyedüli szilárd bázis számunkra a Szovjetunió következetes marxista—leninista politikája. A moszkvai rádióadások rendszeres tájékoztatást ad­nak az eseményekről és meghatározzák feladatainkat a fasizmus ellen folyó ideológiai harcban. Várallyay és dr. Barát Ferenc vezetésével közös viták folynak a munkásotthonban a fasizmusról. Egységesen kialakul az a nézet, hogy a munkásmozgalomra rendkívül súlyos idők jönnek. A mozgalomban csak azok fognak megmaradni, akik elméletileg felvérteződnek a demagógia és a fasizmus hatása, átmeneti sikerei ellen. Erősíteni kell a nyíregyházi szervezet tagjainak ellenálló képességét, a Szovjetunió létével és gaz­dasági sikereivel. Tanulni kell és a tanultakat át kell adni másoknak. Szoros baráti kapcsolatok útján szélesíteni kell az elmélet iránt érdeklődők táborát. Sokoldalúan kell bemutatni az eseményeket és megvitatni, mert a viták élesítik az elmét. Mezei Tiborék könyvtárában megvoltak Szabó Ervin fordításában Marx és Engels válogatott művei. Elolvastuk a Kommunista Kiáltványt, én az egészet leírtam kézzel nyolc példányban. A kiáltvány közkézen forgott az elvtársak körében. Még ma is el­ismeréssel adózom az elvtársaknak? amiért olyan fegyelmezetten kezelték a kiáltvány kéziratát, hogy ebből soha senkinek nem történt semmi baja. 1933 telén Sajben András Tiszanagyfaluról visszaköltözött Nyíregyházára. Lejöt­tek a munkásotthonba Gera Imrével és Resán Mihállyal. Gera bányász volt, rendel­kezett lőmesteri vizsgával, értett a robbantásokhoz. Resán Mihály ezermester volt. Tu­dott cipőt talpalni, követ törni, kubikolni, utat építeni. Dolgozott keszonmunkán, fát vágott. Bátor és vakmerő volt, gyors kezű. Fogadásból a munkásotthon fájából 5 má­zsát ötnegyed óra alatt fűrészelt össze hasábonként 5 darabra. Határtalan munkabírá­sával tekintélyt vívott ki magának. Pár nap után a munkahelyi csoport vezetője lett. Hamar kialakult a barátság Várallyay, Sajben, Resán, Gera, Losonczi, Mezei, Smiedt Mihály és köztem. Erős legények voltak, ha megmarkoltak valamit, vagy va­lakit, recsegett a csontja. Jelentős részük volt abban, hogy a nyilasok nem mertek a munkásotthon ellen provokációt elkövetni, még a felszabadulás előtti kritikus időben sem. Az ínségmunkások is hamar megismerték őket, tekintélyük lett előttük. Bátran kiálltak a munkások érdekeinek védelmében. Várallyay Jenő hamar felismerte a bennük lévő képességeket és bekapcsolta őket a tanulásba. Tanultak, mert tudni akartak. Várallyaynak sokszor fékezni kellett az energiájukat, nehogy meggondolatlanságot kövessenek el. A konspirációról, a rendőr­ség előtti magatartásról nagyon sokat beszélt a csoport tagjainak. Erre nagy szük­ség volt, mert egyszer majdnem komoly baj lett. Sajbenék kint dolgoztak Sóstón. Ebéd­idő alatt elmentek Szúnyog elvtárshoz vízért. A kút a csendőrlaktanya kerítése mel­lett volt. Sajben nézte a csendőrlaktanyát és Szúnyog elvtársnak éppen azt magya­rázta, hogyan lehetne megtámadni és a fegyvereket megszerezni. A kerítés túlsó ol­dalán az őrs szakácsnője kihallgatta Sajben beszélgetését Szúnyoggal, bement és el­mondta a pihenőben lévő csendőrnek. A csendőr kiment és egy-egy pofonnal mind­kettőjüket észretérítette. Szerencséjük volt, hogy nagyobb ügyet nem csinált belőle a csendőr. Az eset tanulságos volt, hasonló könnyelműség többé nem fordult elő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom