Kelet-Magyarország, 1977. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-19 / 66. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. március 19. Gromiko és Chnoupek a nemzetközi helyzetről KOMMENTÁR Jeladás a folytatásra? " AZT SZOKTAK MONDANI: a halál mindig értelmetlen. Különösen az olyan politikus esetében, mint amilyen a meggyilkolt Kamal Dzsumblatt volt. Halálával ismét veszélyes lángok lobbanhatnak fel az igen hosszú, véres polgárháború állapotába sodródott Libanonban. S ha netán kiújulnának az ellenségeskedések, a csütörtökön eltemetett politikussal a kibontakozás egyik fontos személyi garanciája is sírba szállt. A Libanoni Haladó Szocialista Párt elnöke kezdettől fogva következetes maradt: a meglehetősen összekuszált libanoni erővonalait egyetlen biztos szála az volt, hogy a palesztinok és a tekintélyes párt Dzsumblatt ösztönzésére együttműködnek a békés rendezésért. ORVUL CSALTAK TŐRBE, s gyilkosai most meglapulnak a háttérben. Halála is jelkép: híven tükrözi a bonyolult — talán még bonyolultabbá váló — libanoni helyzetet, az arab reakció és az izraeli mesterkedések mintha közös nevezőre jutottak volna a véres bűntett végrehajtásában. Meglehet, az újabb provokáció nemcsak a bejrúti békét, hanem a térség békés rendezésének további nagyszabású programját is veszélybe sodorhatja. Cui prodest? Kinek áll érdekében? — kérdezhetjük az ismert latin mondással. Mindenképpen azoknak, akik ezt a békét eleve rossz szemmel nézték. Dzsumblatt halála mintha légüres teret teremtett volna a libanoni baloldal frontján, s ez a körülmény a korábbi vélemény- különbségek kiéleződését vonhatja maga után. Voltak, akik a néhány hete abbamaradt polgárháború folytatását biztosra vették. Ügy vélték: csupán időnyerés, a szétzilált sorok rendezése céljából hallgattak el a fegyverek. Nos, a haladó libanoni politikus meggyilkolása alkalmasint jeladás lehet a háború folytatására — a palesztinokkal, a baloldal erőivel való leszámolásra. SOKFAJTA SÖTÉT ERŐ munkál a libanoni dráma hátterében. Félő, hogy a politikai ítélőképességről és taktikai érzékéről ismert haladó politikus meggyilkolásával a baloldal nemcsak kitűnő, kimagasló harcosát, hanem sorainak egyik legtapasztaltabb összekovácsolóiát. is ^lvOQ^tÉkttí* A szovjet—csehszlovák együttműködés és a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit vitatták meg pénteken Moszkvában Andrej Gromiko szovjet, és Bohuslav Chnoupek csehszlovák külügyminiszter tárgyalásain. Andrej Gromiko pénteken villásreggelit adott a csehszlovák vendég tiszteletére, melyen mindkét külügyminiszter beszédet mondott. | Andrej Gromiko hangsúlyozta, hogy a testvéri szocialista államok külpolitikai erőfe- : szítéseinek összehangolása eredményesen mutatkozik meg közös világpolitikai cél- '■ jaik megvalósítása szempontjából. A szovjet külügyminiszter szerint az állítólagos I „szovjet veszély” hangoztatása a kapitalista országok ré- , széről, saját katonai előkészületeik elkendőzését célozPénteken befejeződtek . a hivatalos megbeszélések a Phan Hien külügyminiszterhelyettes vezette vietnami és I a Leonard Woodcock vezette I amerikai küldöttség között I Hanoiban. Az amerikai küldöttség ve- I zetője péntek délután sajtóér- I tekezletet tartott. Ezen Wood- I cock köszönetét mondott a I VSZK kormányának a szívé- I lyes fogadtatásért. Az ameri- | kai politikus a tárgyalásokat I „pozitívnak, építő jellegűnek” I nevezte. Elmondta, hogy a I vietnami tárgyalópartnerek ti- I zenkét amerikai földi marad- I ványait átadták a küldött- I ségnek. A vietnami újjáépítéshez ; nyújtandó amerikai hozzájárulásról Woodcock nem adott érdemi választ, csupán any- nyit közölt, hogy az amerikai í küldöttség hazatérte után | beszámol Carter elnöknek a | tárgyalások minden részlétéPINOCHET „LIBERALIZÁL” Újsághír: A chilei fasiszta katonai diktatúra vezetője nyilatkozatot adott, miszerint országában a politikai foglyok egyre kevesebb helyet foglalnak el a börtönökben. (A berlini Horizont karikatúrája — KS) Bohuslav Chnoupek kijelentette: Csehszlovákia elsőrendű jelentőségűnek tekinti a Szovjetunióval való együttműködést. Hangsúlyozta, hogy kormánya az enyhülés elmélyítéséért, a helsinki záróokmányban foglaltak következetes végrehajtásáért küzd. A Szovjetunióval együtt síkra száll a fegyverkezési hajsza beszüntetéséért, a Varsói Szerződés Tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének legutóbbi bukaresti ülésén elfogadott nyilatkozatában foglaltak végrehajtásáért. A csehszlovák külügyminiszter emlékeztetett arra, hogy a kommunistaellenes erők a szocializmus és az enyhülés elleni harcukban most az „emberi jogok” kérdését igyekeznek felhasználni, s így próbálják bonyolítani a nemzetközi helyzetet a belgrádi tanácskozás előtt. ről, így azokról a kérdésekről is, amelyeket a vietnami fél vetett fel. Nyilatkozata befejezésül kifejezte reményét, hogy a látogatás nyomán javulnak majd a vietnami—amerikai kapcsolatok rendezésének esélyei. A diplomáciai kapcsolatok helyreállításának időpontját nem jelölte meg. Az amerikai küldöttség szombaton a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaságba utazik. MÁSODIK FORDULÓ Indiai választások A csütörtöki szünnap után pénteken lebonyolították az indiai alsóházi választások második fordulóját is. Ezen a napon már hatvanöt választókerületre zsugorodott össze a terület, ahol a hatalmas ország ezúttal hetvenöt millió szavazásra jogosult lakosa eldönthette, hogy kit kíván képviselőként látni a Lók Szabha-ban, a népi kamarában. Ennek 542 mandátumáért az Indiai Kongresszus Párt mellett, amely az ország függetlensége óta kormányoz, számos párt verseng, közöttük a kommunista párt, amely a demokratikus és haladó jelöltek megválasztatásáért harcol. A hasonló néven „marxistaként” szereplő ultrabaloldal, amely egyértelműen a jobboldali ellenzék mellett áll, s légióként a jobboldal, amely viszont négy párt blokkjából és kongresz- szusi párti volt vezetőkből új többséget próbál teremteni a parlamentben. Pénteken azt jelentették, hogy a lakosság érdeklődése változatlanul nagy a választások iránt. Az MTI tudósítója pénteken Uttar Pradesh államban, azokban a falusi körzetekben, ahol erre a napra esett a választás, szemtanúja volt annak, hogy nagy tömegek fegyelmezetten éltek választójogukkal. Más körzetekben azonban kísérletek történtek a választások végső kimenetelének befolyásolására. A választások tisztázása érdekében tizennyolc ilyen körzetben elrendelték a szavazás megismétlését az eredeti határidőkön belül. za. Befejeződtek a vietnami amerikai tárgyalások A Claustre-ügy CSAKNEM HÁROM ÉVI GYÖTRŐDÉS UTÄN a Claustre házaspár visszanyerte szabadságát. A napi sajtó több alkalommal foglalkozott Francoise Claustre francia régész és néprajzprofesszor nő elrablásával. Csád, elmaradott közép-afrikai ország és bár elnyerte függetlenségét, szoros kapcsolatban maradtak volt gyarmat- tartójával, Franciaországgal. Csád Líbiával határos északi részén Tibeszti tartományban a FROLINAT, Csád nemzeti fel- szabadítási frontja fegyveres harcban áll a kormánnyal. Ezek fogságába esik a francia professzornő 1974 áprilisában. Férje Pierre Claustre magas rangú francia kormánytisztviselő feleségével együtt Tibesztiben tevékenykedett. Pierre Claustre megpróbálja kiszabadítani feleségét, azonban 1975 szeptemberében ő is a FROLINAT, a tubuk Hissen Habré vezette mozgalmának foglya lesz. A történethez hozzá tartozik még a két francia riporter, Marie-Laure de Decker és Raymond Depardon. A riporterek kapcsolatba léptek Gukunival, a tubuk régi vallási vezetőjének fiával, aki időközben a csádi nemzeti felszabadítási front élére kerül. Gukuni közölte velük, hogy az események során Líbia fontos szerepet tölt majd be. Egy nagyon különös és az ügytől független esemény indította el a Claustre házaspár kiszabadításának mechanizmusát. 1976 júniusában egy incidens történt Onchyban. Jelentős líbiai egység hatolt be a felszabadított zónába, Tibesztibe. Hissen Habré emberei az alakulatot parancsnokával együtt fogságba ejtik. A líbiaiak az eseményre keményen reagáltak. Küldtek egy másik alakulatot, amellyel összecsapásra került sor. Ez idő alatt Gukuni éppen Líbiában volt, s így lett bizonyos mértékig közvetítő Hissen Habré és a líbiai kormány között. A fogságba esett líbiaiak végül is fegyvereikkel és felszerelésükkel együtt kiszabadultak. HISSEN HABRÉ a nemzeti kibékülés híve, de visszautasítja, hogy egyedül tárgyaljon a csádi fővárosban. Gukuni és csoportja nem akar egyszerre két fronton harcolni, s a Líbiához való közeledést szorgalmazza. A két csoport közötti eredménytelen tárgyalások után szakításra került sor és ekkor Hissen Habré lemondott. Csupán száz ember marad vele, a többiek csatlakoznak Gukuni táborához. Ez idő alatt a líbiaiak is tárgyalásokat kezdtek Gukunival és végül ő érte el Francoise és Pierre Claustre kiszabadulását. Hogy mi volt a tárgyalások tétje, azt homály fedi. A líbiai kormányzat csupán humanitárius okokra hivatkozott. Néhány hónappal ezelőtt á házaspár szökést kísérelt meg. Mamanamasou (ez volt fogságuk színhelye) elég szabadon mozoghattak, csupán két őrük volt. Erről a fennsíkon megbúvó helyről majdnem lehetetlen elmenekülni, de a férfi mégis kigondolt egy szökési tervet. A fennsíktól a líbiai határállomás egy heti gyaloglás, — egy tömlő vízzel nekivágtak a messzeségnek. Egy pásztor azonban észreveszi őket és újra letartóztatják a házaspárt. A szökés után különválasztják őket és a tubuk megcsillantják a lehetőséget, hogy a régész- nőt szabadon engedik — de az asszony nem hagyja, cserben férjét. A VÉGLEGES SZABADULÁS TÉNYÉT az asszony tudja meg előbb. Terepjáró gépkocsival hagyják el fogságuk színhelyét, a líbiai határon egy kis repülőgép várja őket. A repülőgép Sebha-ba repül, ahol Gukuni várja őket, majd vele együtt mennek tovább a líbiai Tripoliba. A házaspár a Tri- poliban dolgozó francia kolónia egyik villájában helyezkedik el, majd visszatérnek Franciaországba. Úgy tűnik, mintha a történet itt befejeződne. Hozzá tartozik az esethez, a francia miniszterelnök is közbenjár a házaspár kiszabadításában, — eredménytelenül. Harminchárom hónap raboskodás után a líbiai államfő közli a francia köztársaság elnökével, hogy a tubuk túszai szabadok. Mit keresett a házaspár Tibesztiben? — teszik fel a lapok a kérdést. Nehéz erre választ adni, bizonyos azonban, hogy Franciaország nem kíván lemondani Csád természeti kincsei kiaknázásának lehetőségeiről. EGY MÄSIK FELTÉTELEZÉS is lábra kapott, hogy ösz- szefüggés van Abu Daud letartóztatott, majd szabadon bocsátott palesztin vezető és a házaspár kiszabadítása között. Ezek csak feltételezések, bizonyos idő múltán talán valós magyarázatot is kaphatunk. _ (sb) I Harcosrévtizcdékl Háromtagú küldöttséget bíznak meg a memorandum átadásával. A küldöttség vezetője Várallyay Jenő, tagjai: Pál Ferenc és Pintér András. A főispán előszobája tele van földbirtokosokkal, főszolgabírókkal és egyéb magánszemélyekkel, akik kihallgatásra várnak. A titkár érdeklődik jövetelünk céljáról. Közöljük, hogy a szociáldemokrata párt részéről küldöttségben vagyunk. Bejelent a főispánnál, az soron kívül fogad bennünket. Nagyon barátságos,, elmondja, hogy kissé neheztel ránk, mert a többi pártok már voltak nála és bennünket is várt. Ö demokratikus gondolkodású, híve az ésszerű kompromisszumnak. Elmondjuk jövetelünk célját és átadjuk a memorandumot. Elolvassa kétszer is, gondolkozik. Válaszában elmondja, hogy nem ért egyet a kormány lemondását követelő ponttal. Lehetőséget kell adni a kormánynak, hogy programját teljesíteni tudja. Az általános, egyenlő, titkos választójogot csak fokozatosan lehet bevezetni. De híve a nyílt szavazásos rendszer keretei kiszélesítésének. Ellenben egyetért a Szovjetunióval való kereskedelmi kapcsolatok kiszélesítésével, beleértve a diplomáciai elismerést is. Közölte: Vidéki szervezeteink tevékenységét ő nem akadályozza, ha azok a törvényes keretek között maradnak. Elmondtuk, hogy a probléma e körül van. Hol van a törvényes keret határa? Tapasztalatunk az, hogy a törvényesség határát a főszolga- bírák, a csendőrségi és rendőrségi szervek különbözőképpen értelmezik, szubjektív megítélés alapján. A párt működésére vonatkozó törvényt nem egységesen alkalmazzák a megyében. „A baj az — válaszolta a főispán —, hogy önök az internacionalizmus alapján állanák, a pártérdekeket fölébe helyezik a nemzeti érdekeknek.” Elmondtuk, hogy Tiszapolgáron idős Taskó István elvtársat megverték a csendőrök, a párt iratait és levelezését lefoglalták. Ugyanúgy jártak el Nyírbogdányban Szendrei elvtárssal. Olyan súlyosan bántalmazták, hogy elvesztette hallását. De ugyanígy járt Rácz András Nyíribronyban. Még több esetet soroltunk fel. A főispán arra hivatkozott, hogy ezek az esetek nem az ő idejében történtek. De vannak olyan események, amik a közrendet veszélyeztették, mint a legutóbbi ínségmunkás behatolás a városházára. Csak a hatóságok bölcs magatartásán múlott, hogy az esetnek nem volt komolyabb következménye, nem folyt vér mondta. Rámutattunk, hogy a felvonulást a súlyos helyzet idézte elő. Az, hogy a foglalkoztatott munkások számát erősen csökkentették, a munkanélküliség és az alacsony napszám puszta létüket veszélyezteti. A főispán azzal érvelt, hogy már tavasz van, megindultak a mezőgazdasági munkák és a magánépítkezések is. A kormány által rendelkezésre bocsátott ínségmunkakeret kimerülőben van. A polgármesterrel együtt a kormányhoz fordultak újabb kérelemmel, ő a jövő héten felutazik és meg fogja sürgetni a dolgot. Arra kérte a küldöttséget, hogy értesse meg a munkásokkal: a súlyos helyzet világjelenség, a problémákat időközönként tárgyaljuk meg, mielőtt felelőtlen cselekedetekkel a közrendet veszélyeztetnénk. 1933 elején a szociáldemokrata párt vezetőségét is újraválasztják. A pártvezetőség tagjai lettek: Egri Sándor, Várallyay Jenő, Kovacsics Gyula, Karóczi István, Krebsz Sándor, Kupferschmiedt András, Fazekas János, Pásztor József, Pál Ferenc, Nagy István, dr. Barát Ferenc és Pintér András. Bekerülve ä pártszervezet vezetőségébe meg kellett tanulni a pártvezetéssel kapcsolatos hármas tevékenységet: 1. A pártszervezet politikai irányítása és vezetése; 2. a párt legális működésének biztosítása; 3. a működéshez szükséges anyagi eszközök előteremtése. A pártszervezet politikai vezetése és irányítása: a) A párt országos vezetésében a központi irányítás nem érvényesül. Ebből következik, hogy a szervezetek ideológiája és harcos tevékenységük különböző. Ahol sok a szervezetben a bányász, vagy szegényparaszt, ott a szervezet harcosabb. Ahol a szervezetben több a jól kereső, ott a szervezet aktivitása mérsékeltebb. b) A pártszervezetek ideológiájukat a pártsajtóból, évenként egy-két esetben a központ által kiküldött népgyűlési előadóktól kapják. Ezek azonban nem adnak útmutatást az aktuális kérdésekben. c) A pártszervezet ideológiájáért a hatóságok előtt a pártszervezet vezetősége, illetve az elnök és a jegyző felelős. d) Emiatt egyes vezetőségi és párttagoknak szükségszerűen el kellett jutni a marxista—leninista eszmékig, és a kommunista mozgalom szervezeti módszereinek alkalmazásáig. A párt legális működésének biztosítása: a) A Horthy-rendszerben gondolatszabadság van. Mindenki gondolkozhat anarchista, vagy kommunista módon. De gondolatait tilos szóban vagy írásban, egy vagy több ember előtt kifejteni.
