Kelet-Magyarország, 1977. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-12 / 36. szám

A 1977. február 12. KELET-MAGYARORSZÁG 7 A szülők tanácskozása Pcmtyelejev: Céléves megbeszélésre gyülekezett a napokban isko­■ Iánk szmk-választmánya. Az elnökség ezúttal meg­hívta a szülői osztály-munkaközösségek elnökét és helyettesét is. A szokásos hivatalos meghívó szárazon kö­zölte a napirendet: az első féléves tapasztalatokról és a második félév közösségi feladatairól lesz szó. Kötetlen beszélgetés kezdődött. Szó volt az iskola gondjairól, a tanteremhiányról, ami miatt a másodikos, harmadikos és negyedikes kisiskolások állandóan délután kénytelenek iskolába járni. A napközi rendjéről és sze­repéről, a moziba, múzeumba járás, üzemlátogatás elő^ segítéséről. Szó esett néhány szülői panaszról, ruharon­gálódásról, közlekedési gondokról, egyebekről is. l^lás volt ez a megbeszélés, mint a szokásos fogadónapok, szülői értekezletek. Akik itt jelen volnak, azokat most nem csu­pán a saját gyermekük tanulása, magaviseleté foglalkoz­tatta. Azután az osztály-munkaközösségek életére terelődött a szó. Örömmel mondták el például a második c. osztály szülőinek képviselői, hogy az osztályukban az. elmúlt más­fél év alatt valódi baráti közösséggé kovácsolódott össze a szülői értekezleteken, fogadóórákon rendszeresen részt­vevők többsége. Ennek részese — vagy talán alakítója? — az osztályvezető tanár is. A „hivatalos” alkalmakat meg- toldották néhány — a gyerekekkel együtt tartott klub- délutánnal. E közösségben igen jól, hasznosan meg lehet beszélni még a kényesebb nevelési kérdéseket, egyéni gondokat is. A baráti légkörben a zárkózottabb szülők is könnyen feloldódnak, megszólalnak. Ilyen szülői osztály-munkaközösségekre van még más példa is az iskolánkban. E közösségek tették és teszik a legtöbbet az osztályok díszítéséért, virágosításáért, a leg­jobb támaszai az osztályfőnököknek, a többi nevelőnek. A leghamarabb megtalálják a megoldást, ha például meg­bomlik a fegyelem, a rend a gyermekközösségben. Hi­szen a saját gyermeküktől hamarabb megtudják annak okait, méghozzá sokoldalúbban, mint a tanítóik. És meg­vannak a megoldás közösségi, sőt egyéni eszközei is... A Krímben történt a dolog. Egy kisfiú a tengerre indult horgászni. A part azonban nagyon magas, meredek és csúszós volt, s a kisfiú lassan ereszkedett lefelé. De lené­zett, és meglátta maga alatt a hatalmas, éles sziklákat, nagyon megijedt. Megállt, és moccant se 'tudott, se le, ce fel. Megkapaszkodott valami tüskés bokorban, ott kucor­góit, lélegzeni se mert. Éppen akkor lent a penge. ren egy halász halászott. A csónakban ott volt vele a kis­lánya is. A kislány mindent látott, és rögtön tudta, hogy a kisfiú fél. Elnevette magát, és ujjal mutogatott a gyerekre. A kisfiú nagyon szégyellte magát, de nem volt mit ten­nie, úgy tett, mintha éppen csak ülne, meg nagyon mele­ge lenne. Még a sapkáját is levette és buzgón legyezte magát. Hirtelen szél támadt, kitép­te a fiú kezéből a horgászbo­tot, és lesodorta. A fiú nagyon sajnálta a botját, megint megpróbált lejjebb ereszkedni, de csak nem sikerült. A kislány pedig mindezt látta. Szólt apjának, az fel pillantott, elnevette magát, és mondott valamit a kislány­nak. Erre a kislány kiugrott a csónakból, és kiment a part­ra. Fogta a botot, és vissza­tért a csónakhoz. A kisfiú olyan méregbe gu­rult, hogy mindenről megfe ledkezve hanyatt-homlok gu­rult lefelé. — Add vissza, te! Ez az én botom! — kiáltotta, és meg­ragadta a kislány kezét. — Tessék! Itt van! — felel­te a kislány. — Nem kell ne­kem a te botod. Azért vettem el, hogy legyere érte. A kisfiú elcsodálkozott és megkérdezte: — Honan tudtad, hogy le­jövök? — Apukámtól. Azt mondta: ha gyáva, akkor biztosan irigy is. Fejtörő kis matematikusoknak Illúziókat kergetnénk, ha teljességre akarnánk töre­kedni a szülői közösségek kialakításánál. Nem lehet és nem szabad erőltetni azok bevonását, akik önként nem akarnak részt venni, munkát vállalni. Ma már nem kell társadalmi munkában iskolát építeni, tantermeket feste­ni, szemléltetőeszközöket készíteni, de igenis terjeszteni kell a közösségi, társadalmi gondolkodást a felnőttekben — és jó példájuk alapján — a gyermekekben! E közös­ségalakítással közelíthetjük meg leginkább az iskolai és a családi nevelés kívánt összhangját, egységét, azonos szemléletmódját. A mikor az említett féléves értekezleten, élénk vita során eljutottunk e közösségalakító munkánk fon­tosságának felismeréséig, egyszerre többen is szót kértek; olyanok, akik eddig hallgattak: ezt így érzik, így értik ők is! önként vállalták osztályelnöki tisztségüket, s mindig bosszankodnak, ha fogadóórán, szülői értekezleten az ál­talános tájékoztatás után a szülők egyenként, kettesben és suttogva beszélik meg a „jegyeket”, míg a többiek azon gondolkodnak, hogyan kellene előbb sorra kerülni? S hiá­ba ülnek évről évre, sokszor havonta be az iskolapadba, elmulasztják még a megismerkedést is. Ötödiktől, hato­diktól pedig talán már szégyellik is, hogy egy szót sem váltottak még gyermekük legjobb barátjának szülei­vel ... , E kétségtelenül a városi élet bélyegét magán vise­lő jelenség feloldható. Elsősorban az alsó tagozat neve­lőitől kell kérnünk: segísék megtenni nekünk, szülőknek egymás felé azt a fél lépést, ami a szülői osztály-mun­kaközösség létrejöttéhez szükséges! A mai kisiskolások szüleinek már nem idegen a társadalmi összefogás, a kö­zös gondolkodás, cselekvés. Többségüknek ez az életele­me a munkahelyen, a társadalmi és tömegszervezetekben. Csak ennek iskolai formáját, kapcsolatrendszerét nem is­merték még fel. rilla lábnyomai a földön, azt mutatják, hogy mely fákról mely fákra ment át a mai napon. Hol van jelenleg a go­rilla? Melyik fán töltötte a legutóbbi éjszakát? 2. Egy labdarúgó-mérkőzés­ről három hírt hallottunk: — a mérkőzésen hat közép­kezdés volt; — nem lett dön­tetlen; — mindegyik csapat rúgott gólt. Ennyi információ ismeretében meg lehet-e mondani az eredményt? A január 29-én közölt fej­törő helyes megfejtése: 1. 12 éves volt a kis mate­matikus. 2. A kis mókus nyilvánva­lóan nem tudott számolni. 3. (I-f-2) :3=1; 1-2+3—4=1; 1(1+2) :3+4]:5=l; 1+2+3­—4+5—6=1; ([(1+2)-3—4]: :5+6):7=l; [(1+2) :3 4+5+ +6—7]:8=1; (1-2+3+4—5+ +6+7—8) :9=1. Az ókor száz csodája 2000 ÉVVEL KOLUMBUSZ ELŐTT ♦ Az alábbiakban kettő lo­gikai feladatot olvashattok. Megoldásukhoz igen kevés matematikatudás kell, sokkal inkább logikus gondolkodás, sok türelem, kitartás. Megol­dásaitokat alaposan gondol­játok végig: jó-e, lehetsé­ges-e amit gondoltatok. Csak ezek után nézzétek meg a megoldásokat! 1. Egy gorilla az ábrán lát­ható 5 fán él. A nyilak a go­I skolánkban az elmúlt tanévtől fordítottunk nagyobb gondot a szülői osztály-munkaközösségek erősítésé­re. Néhány tapasztalatunk arra utal: jó úton haladunk az iskola és a család jobb együttműködése felé. Gyako­ribbak, élénkebbek és hasznosabbak a szülők-nevelők találkozásai gyermekeink „második otthonában”. Erdélyi Tamás, a Nyíregyházi 4. sz. Általános Iskola szmk-elnöke A csavargó kisegér Elcsavargott a kisegér, a házukat nem találja, ahol lakik egérmami, s az ő kistestvérei. Zápor zuhog, tombol a szél, pityereg a kicsi egér, ázik, fázik, reszket és fél, mi lesz ha majd jön a sötét. Jöhet bagoly nagy suhogva, ólálkodhat itt egy macska, mind a kettő nagy ellenség, pici egér jaj nagyon fél. Cin, cin, cin, cin, hová bújtál, hallja édesanyja hangját, csutka alól eiőbujik, ölelgeti testvéreit. Kereste az egész család, tűvé tették már a határt, — a kisegér megígéri, nem fog többet csavarogni. A szöcske Ugrik a szöcske, hopp, fűszálról fűszálra. Ha lenne cipője, koppanna a lába. Ugrik a szöcske, hopp, kilenc fűszál-hosszat. Szöcskeverseny lesz itt' harmat után holnap. Fazekas Lajos Az ókori hajósnépek — a föní­ciaiak, a görögök, karthágóiak — nemcsak a Földközi-tengert járták kicsiny hajóikkal, sokkal távolabbra is elmerészkedtek. A szenvedélyesen kereskedő kart­hágóiak hajóikat áruval megra- kottan Indiába küldték. Hanno admirális pedig a Gibraltári-szo- roson áthajózva (ami akkoriban nagy merészségnek számított), Afrika partjai mentén egészen Kamerunig jutott. A görögök vállalkozókedve is igen nagy vol. Amikor Nagy Sándor csapatai Észak-Indiában harcoltak, sok ezer kilométerre hazájuktól, az utánpótlás meg- könyítése céljából Szkülax ad­mirális kikutatta és végighajóz­ta a Perzsa-öbölből Indiába veze­tő tengeri utat. Egy másik gö­rög tengernagy Nagy Sándor bi­rodalmának 'összeomlása után flottájával „Héraklesz oszlopain” azaz a Gibraltári-szoroson kifu­tott az Atlanti-óceánra, s nyugat felé indult. A flottáról soha töb­bé nem érkezett hír. A második világháborút megelőző években azonban különös feliratokra bukkantak Dél-Amerika keleti partjain. A sziklába vésett ne­veket kétséget kizáróan sírfel­iratnak szánták — és görögül írták! Megállapították, hogy korabeli vésetekről van szó, nem hamisítványok. A nevek között az említett eltűnt expedíció né­hány hajósára ismertek! A római birodalom idején is akadtak bámulatos hajóutak. Bi­zonyos Pütheász Massiliból (a mai Marseille) elindulva az f fszaki-tengeren egészen Nor- égia középső részéig hatolt föl északra. A felfedező útról gö­rögül könyv is megjelent, saj­nos, csak töredékei maradtak ránk. Később szinte rendszeres­sé váltak a római kereskedők útjai Indiába és Kínába: amikor a kedvező irányú monszun sze­lek megérkeztek, útra keltek. Az idősebbik Plinius „História na­turális” című müvében írja: ie. 50 táján küldöttség érkezett Ró­mába Taprobanéból (Ceylon), amely a következő „passzáthajó- val” hazautazott. BUDAHAZX ISTVÁN Hogyan alus.*naL a madarak? MÉG AZ ÁLLATVILÁG IRÁNT különösebben nem érdeklődők is jó néhány, a környezetünkben élő madár­fajt — füstifecskét, fekete ri­gót, széncinegét — ismernek. Az azonban, hogy hogyan vi­selkednek madaraink a pihe­nés, az alvás óráiban, néha még a szakemberek előtt is rejtve marad. A baglyokat, lappantyúkat és még néhány fajt leszámít­va, madaraink többsége az éj­szakai órákban alszik, pihe­ni ki a nap fáradalmait. Az így eltöltött idő például egy har­kály esetében nálunk nyáron 8 télen akár 16 óra is lehet. A nagy fakopáncs, harkályfélé­ink legközönségesebbje, min­den este kis ceremóniával kö­zelíti meg az odút, ahol az éj­szakát szándékszik eltölteni. Először rendszerint egy szomszédos fa valamely ki­emelkedő száraz ágának he­gyére ül és onnét alaposan szemügyre veszi a környéket. Ha semmi gyanúsat sem ta­pasztal, nagy ívben a hálófá­ra száll, de eleinte jóval az odú felett marad. Csak ami­kor látja, hogy minden csen­des a környéken, közeledik az odúhoz és végül egy gyors mozdulattal el is tűnik ben­ne. Igen érdekes a Kárpátok­ban élő nyírfajd éjszakázása nagy havazások idején. Az alkonyat közeledtével alkal­mas helyen egyszerűen be­fúrják magukat a mély hóba, de úgy, hogy még a farkuk hegye sem látszik ki belőle. Ezután előre fúrják magukat, néha akár másfél méternyire is és ott vackolnak el éjsza­kára. Finnországban végzett mérések szerint a nyírfajdok hőleadása ezzel a módszerrel 50 százalékkal csökkent, emellett a hó alatt a hidegen süvítő széltől is védettek. Reggel már nem az egyéb­ként is beomlott alagúton át, hanem a „tetőn” keresztül re­pülnek ki a szabadba. Nyír­AZ ŐSSZEL AFRIKA, ta­vasszal pedig az északi köl­tőterületek felé igyekvő daru. csapatok a tengerpartok se­kély vizében, nálunk a hor­tobágyi vagy a délkelet-ma­gyarországi szikes tavakban álldogálva töltik az éjszak.at. Az elmúlt őszön különösen sok volt belőlük, több ezres csapatokat is megfigyeltek. A darvak csak átvonulnak hazánk területén, a téli ken­derikék viszont éppen a leg- zordonabb időszakra érkez­nek hozzánk. Éjszakázó he­lyeiket illetően a kutatók ér­dekes megállapításokat te­hettek. Míg nálunk alkonyai­kor főként nádszegélyek kö­zelében gyülekeznek és oda húzódnak be éjszakázni, az NDK-ban gyakran városok, ban csoportosulnak és eseten­ként az épületek külső falain keresnek pihenőhelyet ma­guknak. A ragadozók sűrű fa ágán, néha a földön vagy éppen egy szalmakazal tetején, álta­lában magányosan töltik az éjszakai órákat. Kivételek persze itt is akadnak. Az al­földi költőhelyekről nálunk is jól ismert kék vércse kele­ti alfaja például Nyasszaföl- dön tölti a téli hónapokat, ahol csapatosan, százával ül­nek az éjszakázófák ágai kö­zött. Egy ízben legalább 5000. et számláltak meg. amit a késő alkonyati órákban be­szálltak a gumiültetvények fáira. HAZAFELÉ IGYEKVŐ MADARAINKAT a hirtelen visszatért téli időjárás néha alaposan megtréfálja. Egy al­kalommal 16 vonuló erdei pa­csirtát figyeltek meg. ame­lyek este mezőgazdasági föl­deken keresgéltek s egy-egy alkalmas talajmélyedésben ott is tértek nyugovóra. A hirtelen jött éjszakai hava­zás azonban teljesen bete­mette őket. Reggelig mégis nyugton maradtak s amikor kivilágosodott, a néhány cen­timéteres hórétegen át „tör. tek utat” maguknak. Schmidt Egon TÖRD A FEJED! Vízszintes: 1. Szerbe- ... (összeszám­lál). 6. Dísz, de egyszerű gép is. 7. Szomszédos állam pén­ze, többesszámban. 8. VE. 9. Betegség 11. Óv. 12. Táplál. 14. Dani betűi keverve. 16. Köményhez hasonló mag. 18. Itt raboskodott Monte Gris- to grófja. 20. Menyasszony. 21. Csermely. 22. Tőszámnév. 24. Indok. 25. Dal. 27. Ésszel felfogá. 28. Kén, nitrogén, nikkel vegyjele. 29. Imgerve- zeték az élő szervezetben. Függőleges: 1. Megfejtendő. 2. Talmi. 3. Bátorkodik. 4. Két-, kettős, idegen szóösszetételekben. 5. Megfejtendő. 6. Díszítés. 10. Személyére. 11. Szürkefém. 13. Etna része! 14. Becézett női név. 15. Megfejtendő. 17. Tejipari melléktermék. 19. Megfejtendő. 21. Személyéért. 23. ZEN. 24. Község Budapest határában, az M7-es út men­tén. 26. Kérdő névmás. 27. Némán épít!!! ^ Megfejtendő: észak-euró­pai népek (függőleges 1., 5., 15., 19.). Múlt heti megfejtés: BEL­GA — DÁN — PORTUGAL — BOLGÁR. Könyvjutalom: Dérczy Jú­lia és Gebri Nóra Nyíregy­háza, Gorváfh György Bor­bánya, Balogh Zsuzsa Kis- várda, Varga Katalin Vásá- rosmamény és Dányi Béla Balkány. Iskola * Pedagógus * Szülő * Gyerek -X- Iskola * Pedagógus * Szülő -fr Gyerek -X-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom