Kelet-Magyarország, 1977. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-11 / 35. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. február 11. II közélet hírei Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára kétnapos látogatást tett Csongrád megyében. Szerdán délelőtt Szegeden a megyei párt- bizottság épületében dr. Komócsin Mihály, a megyei pártbizottság első titkára tájékoztatta a megye politikai, gazdasági és társadalmi helyzetéről. Sarlós István ezután felkereste az MTA szegedi biológiai központját, ahol az intézmény vezetői kutatásaik témáit, világszerte érdeklődéssel fogadott tudományos eredményeiket ismertették. Sarlós István a délutáni órákban a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságán rendezett aktívaértekezleten tartott előadást, majd részt vett a Hazafias Népfront Csongrád megyei elnökségének ülésén Sarlós István csütörtökön Csongrád városban a helyi párt-, állami és társadalmi élet vezetőivel találkozott, majd a népfront városi elnökségének tagjaival folytatott megbeszélést, elsősorban a népfront várospolitikai feladatairól. A Politikai Bizottság tagja a Csongrád megyei látogatásának befejező programjaként felkereste a Tisza Bútoripari Vállalat csongrádi központi üzemét, ahol a gyár termelési feladatairól, a dolgozók életkörülményeiről tájékozódott. Csütörtökön a Munkásőrség parancsnokképző iskolájában rendezett ünnepi egységgyűlésen adták át a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa által adományozott Vörös Csillag Érdemrendet a Munkásőrség központi férfikarának. Az ünnepségen Révész László Liszt-díjas művészeti vezető emlékezett meg a több mint 900 hazai és külföldi koncertet maga mögött tudó, 1957-ben alakult férfikar sikerekben gazdag múltjáról. Ezt követően Gáti József, a Munkásőrség országos parancsnokának helyettese ismertette a Népköztársaság Elnöki Tanácsának kitüntető határozatát, majd Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára nyújtotta át a magas kitüntetést Révész László művészeti vezetőnek. SZÓFIA: Magyar felszólalás az európai nemzeti béke- mozgalmak találkozóján Szófiában szerdáról csütörtökre virradóra éjszakai üléssel folytatódott az európai nemzeti békemozgalmak képviselőinek találkozója. Ezen az ülésen hangzott el többek között dr. Réczei Lászlónak, a Magyar Országos Béketanács alelnökének felszólalása is. Dr. Réczei László, az Országos Béketanács alelnöke felszólalásában rámutatott, hogy az enyhülési politika teljes sikerét elsősorban két tényező gátolja. Az egyik a nyugati propaganda annak bebizonyítására irányuló makacs törekvése, hogy országaikat támadás fenyegeti a szocialista közösség részéről, a másik pedig az a nyugati álláspont, amely a biztonságot csak a fegyverek egyensúlya alapján tartja elképzelhetőnek. Dr. Réczei László ezzel összefüggésben hangsúlyozta, hogy az enyhülés ellenfelei az új amerikai elnök beiktatását követően, illetve a belgrádi találkozó közeledtével frontális támadást indítanak a Szovjetunió és a szocialista közösség országai, valamint a helsinki alapél-, vek ellen. A nemzetközi békemozgalomnak — mondotta a magyar szónok — fel kell ismernie a frontális tá- j madás veszélyét, és a maga ; módján fel kell készülnie a támadás elhárítására, még az ideológiai harc területén is. A Magyar Országos Béketanács nevében dr. Réczei László két javaslatot is előterjesztett: 1. Helsinkitől Belgrádig minden európai nagyvárosban tartsanak nagygyűléseket, s ezeken a nemzeti békemozgalmak ismertessék az enyhülés és a leszerelés előmozdítására kidolgozott programjukat. 2. A Béke-világtanács küldjön saját delegációt a belgrádi találkozóról, s ez a küldöttség számoljon be a nemzeti békemozgalmak tevékenységéről, tegyen jelentést a második stockholmi felhívás éüáíróinak számáról. Kába—Egyesült Államok kereskedelméről Fidel Castro nyilatkozata A Kuba és az Egyesült Államok közötti kereskedelem felújítása mindkét fél számára előnyös lenne — jelentette ki Fidel Castro kubai államelnök és miniszterelnök egy amerikai tv-társaságnak adott nyilatkozatában. Castro megelégedéssel nyilatkozott a washingtoni kormányváltozásról. Castro emlékeztetett rá, hogy a kubai cukor, valamint a nikkel az Egyesült Államokban is keresett árucikkek. A kereskedelem egyébként nemcsak gazdasági, hanem erkölcsi kérdés is — hangoztatta. Vajon miért nincs normális árucsere az USA és egyes szocialista országok között? — tette fel a kérdést. Mind Kubának, mind az Egyesült Államoknak előnye származhat a kereskedelmi cseréből. Mi jelentős cukortermelők vagyunk, az Egyesült Államok jelentős cukorfogyasztó. Cukorszállító hajóink néhány óra alatt elérhetik az Egyesült Államokat — hangsúlyozta a kubai vezető. Egy esetleges kubai—amerikai csúcstalálkozó lehetőségéről szólva Fidel Castro kijelentette: ha Carter is úgy kívánja, egy nap szívesen találkozom az Egyesült Államok elnökével. Nem szükség- szerű az, hogy két szomszédos országnak állandó ellenségként kell egymás mellett élnie. Mint ismeretes, Washington a hatvanas évek elején a Kubával folytatott kereskedelemre tilalmat rendelt el, amelyet a legutóbbi évekig a latin-amerikai országok nagy többsége is követett. Vance, az új amerikai külügyminiszter ismételt célzásokat tett a két ország közötti kapcsolatok normalizálásának lehetőségére, mégpedig feltétel nélkül. Az Adria gyöngye: Dubrovnik EHLÉK AZ ADRIÁRÓL SMOKI A szovjet kozmonauták egyre bonyolultabb körülmények között hajtják végre feladataikat. A Szojuz—24 fellövésére a legszigorúbb orosz tél idején került sor. A világűrben nincsenek évszakok AZ IDEI TÉLEN KEVÉS HÓ ESETT BAJKONURBAN. Hogy mennyire vékony a hótakaró, jól látszott a repülőgépről: a hó alól egész földdarabok bukkantak ki a sivatagban. Meleg holmikkal felszerelkezve indultunk Bajkonurba, tudtuk, milyen zord az ottani éghajlat. Nemcsak az emberek, de a technika számára is zord. — Miért kell télen fellőni az űrhajót? — szegeztük a kérdést a szakembereknek. A válóisz mindig ez volt: — A világűrben nincsenek évszakok, a kísérletek szempontjából ennek nincs jelentősége. A szovjet űrkutatók munkája rendszeressé, állandó jellegűvé vált. Több mint két éven keresztül működött a Szál jut—4 űrállomás, s párhuzamosan vele immár nyolcadik hónapja dolgozik a Szaljut—5. A Szo- juz-űrhajókkal számos űrrepülést végeztek. Eszembe jut egy régi beszélgetés, amelyet Nyikolaj Jefremov mérnökkel folytattam. Jefremov elmondta, hogy a harmincas években a fiatal Szergej Koroljovval együtt az első kétméteres alumínium „szivarokat” bacsátotlák fel... már akkor szembetalálták magukat az időjárás alattomosságával: a fedett próbapadokon nagyszerűen működő apró rakéták a hideg, nedves időben' megmakacsolták magukat és nem akartak felszállni... Az ok igen egyszerű volt: eljegesedtek az üzemanyag-adagoló rendszer szelepei. MA MAR MASOK A RAKÉTÁK, de az éghajlat ugyanaz. A Szojuz—24 felbocsátása előtt beszélgettünk a felbocsátás egyik irányítójávód, kérdéseink főleg a téli viszonyokra vonatkoztak: — Maga a hideg nem olyan szörnyű — felelte. — A világűrben a hőmérséklet még alacsonyabb, de ha nedvességgel párosul, sok kellemetlenséget okozhat. Ezért gondosan ügyelni kell a fő vezetékekre, fel kell melegíteni, forró levegővel átfúvatni. A legérzékenyebb szerkezet maga az űrhajó. A Földön egészen a fellövés pillanatáig „szobahőmérsékleten” tartják. Áramvonalas burkolata alá állandóan meleg levegőt fúvatnak (nyáron ez a rendszer a hűtőgép feladatát tölti be). A hideg még azokban a percekben sem hatolhat be az űrhajóba, amikor nyílásait a fedélzeti berendezések kipróbálói vagy az űrhajósok a leszálláskor kinyitják. Az űrhajósok hordozható, kis bőröndnyi mini légkondicionálót visznek magukkal. A rakéta üzemanyagának ugyancsak bizonyos, állandó hőmérséklet fenntartására van szüksége. E tekintetben a folyékony oxigénnel télen egyszerűbb a helyzet mint nyáron, amikor a hűtés természetesen sokkal bonyolultabb. A tüzelőanyaggal kevesebb a gond. Nem kell túl folyékonynak lennie, mert akkor energetikai jellemzői rosszabbodnak, de nem is lehet tömör, nyúlós sem: eldugaszolhatja a csővezetékeket, vagy a szelepeket. AZ ÁLLAMI ŰRHAJÓZÁSI BIZOTTSÁG ülésén a kilövést megelőzően Viktor Gorbatko és Jurij Glazkov űrhajósok megígérték, mindent megtesznek annak érdekében, hogy maradéktalanul végrehajtsák a kitűzött programot. M. Csernisov (APN—KS) Lehangoltan állok az ablaknál. Sűrű pelyhekbsn hull a hó, de azonnal ráolvad a feketén csillogó aszfaltra. Felberreg a telefon. — Itt Smoki beszél. — Smoki?-— Az kicsoda?! — ingerült vagyok. Megint egy hülye vicc. — Smoki — ismétli a dallamos női hang. — Hát nem emlékszel... — Angéla! Angéla! — tör ki belőlem az öröm. Már nem a csatakos utcát látom, hanem a ragyogó napsütésben tündöklő eget és a láthatáron vele egybeolvadó Adriát, amely olyan, de olyan kék. Sehol nem ilyen kék ... Szólni sem tudtam, amikor a repülőgép ezüstös szárnya alatt megpillantottam Dub. rovniknál. S a Fekete-hegyek vad szépségét, a sziklákon megkapaszkodó napsugarakat bámulom az egyre feljebb haladó busz ablakából. Ivica felteszi a napszemüvegét. Nem sofőr, a mi szemünkben valóságos űrhajós pilóta ő. Cetinjében s a Lovcen csúcsához csak bravúrosan lehet felkormányozni a járművet. Angéla mesélte, hogy Montenegróban csupán az kaphat hivatásos jogosítványt, aki háromszor baj nélkül viszi fel és hozza le autóbuszát a keskeny. kanyargó szerpentineken. A felfelé kúszó buszból egyre kisebb, s akár egy tükör úgy veri vissza a vakító napfény ostromló sugarait Dél-Európa legszebb fjordja, a festői Kotori-öböl. Szokásom szerint — ha lelkendezem, vagy ideges vagyok — gyűrök valami papírt, ami a kezem ügyébe akad. Most is. Aztán kisimítom. A prospektus. Hát igen, még az időjárást is szerencsés kézzel szervezték. S hozzá Angélát kaptuk idegenvezetőnek, aki úgy ismeri Jugoszláviát, Dubrovniki főutca akár a tenyerét. Csodáltuk raszra invitálnak, a színpom munkabírását, jólesett gon. pás ernyők alá. A Hotel Topdossága. Még az ízletes és olcsó Smoki nevezetű sós csemegére is felhívta figyelmünket. (Ezt aztán önfeledten eszegeti az ember.) így lett Angéla — Smoki. mivel barátságot kötöttünk, az úton és — mivel azóta sok hónap telt el — így felejtettem el, hogy én voltam a „keresztanyja”. Dubrovnik az Adria gyöngye. a narancsligetek, a nyári játékok, a lágy dalmát dallamok városa. Itt a leggazdagabb a bódító illatú mediterrán növényzet. Bizony kevés mindebből fél nap. Nosztalgiázunk is valamennyien, amikor a pálmafasoron át buszunk kifelé gördül a városból. De alig egy óra múlva Hercegnoviban vagyunk. Mi vagyunk az első magyar turistacsoport a Hotel Top- Iában — üdvözölnek bennün. két és máris a tengerparti te_ Jellegzetes dahnát kisvárosi utca la vendégei vagyunk egy garden partyn. A poharakban áttetszőén csillog a konyak, a könnyű dalmát bor. Koccintunk... A Topolai öböl partján elterülő kedvelt üdülőhelyről Hercegnoviból is csaknem minden turista kirándul a környék nevezetes helyeire. Talán a leglenyűgözőbb a Fekete-hegyek országa, Crna Gora (Montenegro) köztársaság. Egykori fővárosa, aLov. cen tövében fekvő múzeum, városka, Cetinje erődként trónol a csúcsok között. Ahol az út felkacskaringózik a Lovcen oldalába, ott tárul fel az utas előtt a hatalmas hegyek koszorúzta Kotori-öböl lenyűgöző panorámája. Itt kezdődik a 25 hajtűkanyarból kialakított szerpentinút. Az M alakban kígyózó szerpentinekhez lírai történet fű. zödik. A legenda szerint az útépítést irányító mérnök szerelemre gyulladt Nikita király leánya, a szépséges Milica iránt, s reménytelen szerelmét a montenegrói her. cegkisasszony nevére emlékeztető M alakú kanyarokban örökítette meg... Szóval Ivica jóvoltából azért épségben értünk fel Cetinjébe. A vendéglőben megkóstoltuk a nevezetes pácolt sonkát, juhsajtot és ittunk egy kevéske medovinót. Megnéztük Nikita király egykori palotáját, s a Hegyek koszorúja híres montenegrói püspökköltőjének. Petar Pet. rovics Njegosnak múzeummá alakított lakóházát. Felejthetetlen élmény volt bekalandozni a napsütötte Fekete-hegyeket, és másnap már ismét várt a kék tenger. S aztán eltelt a többi szép másnap is. Dubrovnik modem nemzetközi légi kikötője. CiliDi vonzó látványosság, de — őszintén szólva — csak odafelé... ... Erősen a fülemhez szorítom a telefonkagylót. Nehogy eltűnjön az éterben a dallamos női hang. Nehogy szétkancsoljanak. A nyárral beszélek. A nyárról... — Smokikám, idén hová megyünk? László Márta
