Kelet-Magyarország, 1977. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-09 / 33. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. február 9. Napi külpolitikai kommentár Vendégek az olajfák alatt Még a politikában nem különösebben járatos érdeklődőknek is íeltűnik, hogy a Közel-Keleten „van valami”. Az olajfák alatti luxusszállodákban és kormányfői vagy éppen államfői rezidenciákon messziről érkezett neves vendégek a szó szoros értelmében egymásnak adják a kilincset. Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár Beirutban tárgyal és Ammanba készül, Washingtonban gőzerővel folyik Cyrus Vance külügyminiszter február 14-én kezdődő közel-keleti kőrútjának előkészítése, Hans-Dietrich Genscher pedig el is indult, hogy felkeresse a közel-keleti „frontországokat”. Mi a szokatlan élénkség oka? Az egyik ok feltétlenül az, hogy minden jel szerint érik a térséggel kapcsolatos genfi békekonferencia felújítása. Mivel jelenleg egyértelműen és vitathatatlanul a Közel-Kelet a földkerekség első számú veszélygóca, érthető, hogy mind a világszervezet, mind az országok egész sora szívesen tenne valamit a rendeslésért. Mármint a számára megfelelő rendezésért. Vancenak és Genschernek ezeken az általános motívumokon kívül megvannak a saját személyes szempontjaik is. Az Egyesült Államok új külügyminisztere már első megnyilatkozásaiban érzékeltette: Carter kabinetje azonnal, haladék nélkül nekilát, hogy a Közel-Keleten egy olyan kissingeri „rendezést” érjen el, amely minden vonatkozásban — Washingtonnak kedvez. Ez egyben azt is jelenti, hogy az új külügyminiszter máris megkezdi különös kötéltáncát az amerikai Izrael- hobby és az utóbbi időben Egyiptommal, Szaúd-Arábiával és más arab országokkal kialakított „méltányossági” politika között. Ami Genschert illeti, 6 a személyével és kormányával kapcsolatos propagandagesztuson túl egyfajta közös piaci missziót is teljesít. Á' szervezet brüsszeli főhadiszállásán ugyanis döntés született, hogy a jövőben Nyugat-Európa is megpróbál részt vállalni a közel-keleti konfliktus rendezésében. Aligha véletlen, hogy Ezzedin Kalak, a Palesztinái Fel- szabadítási Front egyik szóvivője éppen a bonni külügyminiszter indulása napján ismételte meg: a PFSZ helye-li a brüsszeli döntést. A közel-keleti körkép szerves része az a hír. is, amely szerint március elejére Kairóba összehívták a palesztinok emigráns parlamentjét, a nemzeti tanácsot. Nem titok, hogy egyes nyugati és arab körökben a fontosnak ígérkező ülésen „belső jobbratolódást” várnak — méghozzá nem is tétlenül... (h. e.) A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének ülése Nyikolaj Podgornij elnökletével kedden a Kremlben ülést tartott a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége. A tanácskozáson a Szovjetunió belső életével összefüggő kérdéseket vitatták meg. A Legfelsőbb Tanács elnöksége megállapította, hogy az utóbbi időben a kormány- szervek, intézmények, szervezetek és vállalatok konkrét és hatékony intézkedéseket hoztak az SZKP XXIV. és XXV. kongresszusán kitűzött feladatok megvalósítása érdekében. Leanyid Brezsnyev felhívásának megfelelően javult az államapparátus munkastílusa, tökéletesedtek munkamódszerei. Az SZKP KB főtitkára, mint emlékezetes, figyelmeztetett arra, hogy minden intézménynél jószán- dékúan és kellő figyelemmel kelj kezelni az állampolgárok ügyeit, figyelembe kell venni javaslataikat, észrevételeiket és panaszaikat. A Legfelsőbb Tanács elnökségének ülésén ajánlásokat hoztak, amelyek hozzájárulnak a javaslatok, észrevételek és panaszok feldolgozásának javításához. Az elnökség megállapította, hogy a XXV. kongresszus célkitűzéseinek megfelelően a Szovjetunióban tovább erősödött a szocialista törvényesség és a jogrend. Hz Indiai Nemzeti Kongresszus Párt felhívása Kedden Uj-Delhiben nyilvánosságra hozták az Indiai Nemzeti Kongresszus Párt választási felhívását. Az elmúlt években a nép támogatásával pártunk több probléma megoldásában jelentős eredményt ért el — hangoztatja a felhívás. A kormány sikeresen megfékezte az áremelkedést. Az ipari termelés 5,7 százalékkal, a nemzeti jövedelem pedig 6,5 százalékkal riövekedett. Tavaly az országban rekord gabonatermés volt, 120 millió tonna gabonát takarítottak be. A kormány intézkedései a gazdasági fejlődés biztosításán túl lehetőséget nyújtanak a társadalmi igazságtalanságok megszüntetésére is. Az Indiai Nemzeti Kongresszus Párt ugyanakkor elismeri, hogy nem valósította meg minden célkitűzését. A párt legfontosabb célként tűzte ki a szegénység, egyenlőtlenség, társadalmi igazságtalanság felszámolását az ország egységének és szilárdságának biztosítását, az ipari és mezőgazdasági termelés növelését. Emellett megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a városok és falvak elmaradt és szegény lakói anyagi és kulturális szintjének emelésére, hogy biztosítsák számukra lakóházak építését, a munkalehetőséget, orvosi ellátást és oktatást. Külpolitikai területen az Indiai Nemzeti Kongresszus Párt továbbra is a függetlenség, a minden országgal való béke és együttműködés irányvonalát követi, síkraszáll a világbéke megszilárdításáért, minden nép haladásáért és biztonságáért. Portugál helyzetkép Portugáliában fokozódó szociális feszültség jelei tapasztalhatók a fizetésemelést messze felülmúló áremelkedés miatt, továbbá azért, mert a munkáltatók halogatják a kollektív szerződések megkötéséről folytatott tárgyalásokat. (Lisszabonban tavaly 29,4 százalékkal emelkedtek az élelmiszerárak.) A lisszaboni kikötő munkásai kedden felfüggesztették a túlórázást, tekintettel arra, hogy nem tudtak megállapodni a munkaügyi minisztériummal a túlóráért járó bérben. „Hánykolódik, de nem süllyed el.” Ez a jelszó szerepel latin nyelven Párizs városának címerén. Elsüllyedésről valóban nincs szó. Párizs városának hajója azonban oly mértékben hánykolódik, hogy inog belé Franciaország egész belpolitikai élete is. Valójában: a párizsi polgármester-választás körüli vihar csak egyik megjelenési formája a francia belpolitika válságának. E válság alapvetően társadalmi-gazdasági jellegű. A párizsi csata TELEX... PRÁGA Gustáv Husák Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke kedden fogadta Emil Wojtaszek lengyel külügyminisztert, aki hivatalos baráti látogatáson tartózkodik Csehszlovákiában. RÓMA Kétórás országos általános sztrájkot határozott el kedden a CGIL—CISL—UIL szakszervezeti csúcsszövetség titkársága, tiltakozásul az Andreotti-kormány legutóbbi intézkedései ellen. A kormány a múlt héten a szak- szervezetek és a munkáltatók termelési költségekre vonatkozó megállapodásaként törvényerejű rendelettel újabb intézkedéseket hozott a termelési költségek csökkentésére, miután a megállapodás nem eredményezett olyan mértékű csökkentést, mint ahogy ezt a kormány szükségesnek tartotta. 1400 milliárd líra értékben az állami költségvetésre hárította a vállalatokat terhelő társadalombiztosítási költségek egy részét. Fedezetképpen pedig felemelte a forgalmi adókat. A szakszervezetek ezzel nem értenek egyet. Tiltakoznak azért is, mert a kormány meg kívánja állítani a vállalati bértárgyalásokat. MADRID Több, mint fél év múlt el azóta, hogy Spanyolországban nyilvánosságra hozták a politikai foglyok számára amnesztiát kilátásba helyező királyi dekrétumot. Caraban- chel és más spanyol városok börtöneiben azonban még mindig mintegy 200 hazafi sínylődik, akiket a francoiz- mus idején ítéltek el politikai meggyőződésük miatt. Az utóbbi napokban újult erővel hallatta hangját a spanyol haladó közvélemény és több baloldali politikai szervezet, követelve az összes politikai foglyok szabadon bocsátását. Madridban, Bilbaóban, Malagában, Barcelonában és az ország más városaiban tüntetéseket, gyűléseket rendeztek ennek a követelésnek a támogatására. LONDON Egy volt protestáns unio- nista parlamenti képviselő nyilvánosságra hozta, hogy leszerelt katonákból „titkos hadsereg” alakult Észak-Ir- országban „az ideiglenes IRA szétzúzására”. John McQua- de állítása szerint már több, mint 500 kiszolgált katona jelentkezett a titkos hadseregbe és felállították a területi parancsnokságokat is. Franciaországot egy kifejezetten jobboldali többség kormányozza. E többség külpolitikájának — még a De Gaulle-korszak maradványaképpen — van számos pozitív jellemvonása. Belpo- litikailag azonban ez a kormányzat kifejezetten a monopoltőke és a francia nagyburzsoázia érdekeit képviseli. A parlamenti többségnek két oszlopa: a Giscard d’Es- taing köztársasági elnök vezetése alatt álló független köztársasági párt, illetve a régi gaulle-ista párt, az UDR utóda, amely nemrégiben nevet és ezzel kezdőbetűket változtatott: RPR rövidítéssel jelentkezik. A lényeg azonban azonos maradt és azonos a párt vezetője is: Chirac, volt miniszterelnök. Jelenleg senki sem tudja megmondani: a két nagypolgári párt valóban rendelkezik-e többséggel az -országban. Hiszen már 1974 májusában, az elnökválasztáson is csak rendkívül szerény többséggel sikerült megelőznie a közös program alapján tevékenykedő francia baloldalt. A baloldal két legjelentősebb pártja a Francia Kommunista Párt és a Mitterrand vezetése alatt álló szocialista párt. Lemorzsolódott kormánytöbbség Általános vélemény szerint ez a szerény kormány- többség az eltelt három esztendőben szükségszerűen lemorzsolódott, miután a gazdasági nehézségek és mindenekelőtt az infláció egyre fokozták az elégedetlenséget. Ugyanakkor a Giscard által meghirdetett reformokból (például a tőkések adójának emeléséből) a gyakorlatban semmi sem lett. Ezért már tavaly ősz óta aggodalommal tekintett a kormány a március 13-án és 20-án esedékes községtanácsi, választások felé. A parlamenti erőviszonyokat nem változtatják meg ugyan és így kormányváltozással sem járnak, de egyértelműen lemérik az ország politikai hőmérsékletét. A jobboldal aggodalma akkor alakult át válsággá, amikor Giscard d’Estaing köz- társasági elnök szakított Chirac miniszterelnökkel. A szakítás eredményeképpen Franciaország új miniszter- elnököt kapott Barre szeméi lyében. Chirac pedig megkezdte a maga hatalmi bázisának kiépítését. Arra a- tényre támaszkodott, hogy a parlamentben az általa vezetett RPR körülbelül kétszer annyi mandátummal rendelkezik, mint Giscard független köztársasági pártja. Chirac végső célja vitathatatlanul a köztársasági elnökség, az Elysée-palota. Ott azonban elvben csak 1981-ben lesz üresedés, miután a francia köztársasági elnököt hét esztendőre választják. Ezért Chirac januárban látványos lépésre szánta el magát. Látványos összecsapás A márciusi községtanácsi választások egyik döntő és mindenképpen leglátványosabb összecsapása a Párizs polgármesteri tisztségéért vívott küzdelem. Giscard és pártja számára sorsdöntő fontosságú, hogy saját emberét tudja a főváros élén. A köztársasági elnök jelöltje D’Ornano iparügyi miniszter, Giscard pártjának egyik vezetője. A köztársasági elnök abban a hitben élt, bogy jelöltjét majd az egész kormánytöbbség támogatja, s így az győzelmi eséllyel indul Párizsban a baloldal emberével szemben. Ekkor robbant az az esemény, amelyet a francia politikában azóta is „Chirac-bombának” neveznek. Az RPR vezetője, a volt miniszterelnök közölte, hogy ő is jelölteti magát párizsi polgármesternek. Ezzel Chirac kettészakította a kormánytöbbséget, hiszen nyilvánvaló volt, hogy ez nyílt kihívás a köztársasági elnökkel szemben, s a szemben állást aligha lehet a továbbiakban csak Párizsra korlátozni. A francia politika baloldalán ugyanakkor továbbra is érvényben van a kommunisták és szocialisták együttműködését alapvetően biztosító közös program. Ez természe-- tesen nem jelenti azt, hogy lényeges részletkérdésekben ne lennének sokszor éles viták a kommunisták és szocialisták között. Ilyen nézet- különbség osztja meg jelenleg a két pártot a Giscard— Chirac-párharc értékelésével kapcsolatban is. Nagyszabású manőver A jelek szerint a francia szocialisták úgy vélik, hogy a Giscard és Chirac közötti ellentét túlmegy a taktikai különbségeken. Szerintük Giscard és pártja „jobboldali reformista”, míg Chirac és az RPR egy sokkal keményebb, a monopóliumok érdekeit egyértelműbben képviselő politika letéteményese. A francia kommunisták nem látnak lényegbevágó, alapvető különbséget a jobboldali kormánytöbbség két pártja között. A francia monopoltőke és a nagyburzsoázia szerintük jelenleg azért tűri el ezt a szakadást, hogy az 1978-ban esedékes nemzetgyűlési választásokon legyen egy „váltó párt” a független köztársaságiakkal szemben, ha addig a gazdasági és társadalmi nehézségek miatt Giscard helyzete tovább gyengülne. A kommunista, értékelés szerint tehát a Giscard—Chi- rac-párharcot alapvetően egy nagyszabású manőver részének kell tekinteni még akkor is, ha a két párt és a két államférfi között vannak tényleges politikai és személyi ellentétek. Harcban az energiaforrásokért Olajláz Alaszkában A tervek szerint ez év közepén befejeződik az építés és megkezdi a működését az alaszkai kőolajvezeték. 80 évvel az „aranyláz” után az „energialáz”, a gyors meggaz. dagodás reménye vonzotta északra a legkülönbözőbb foglalkozású embereket, mun. kanélkülieket és kalandorokat egyaránt. Sok éves halogatás után 1975-ben kezdték meg a vezeték építését, miután az Egyesült Államok kongresszusa — 1973-ban az energiaválság kényszerítő kö_ rülményei között — határozatot hozott a munkálatok megkezdéséről. Az olajkutatás 1944-ben kezdődött Alaszkában. Az Egyesült Államok haditengerészete Dél. és Nyugat. Alaszkában eredményes olajkutatást folytatott. 1959-ben a British Petróleum szakemberei a Brokks-hegységtől északra elterülő területeken kezdtek kutatásokat. 1963. február 15-én az amerikai ATLANTIC RICKFIELD kő. olajvállalat „kincskeresői” Prudhone Bay területén 2700 méter mélységben felfedezték az Egyesült Államok olaj- tartalékainak 25 százalékát rejtő alaszkai kőolajmezőt. Miután a jégtörővé alakított olajszállító hajók könnyen a tenger jégbirodalmának fog. lyává váltak, az olajtermelésben érdekelt vállalatok elhatározták az olajvezeték megépítését. A zavartalan olajszállítás érdekében 1970-ben nyolc vállalat létrehozta az Alaska Pipeline Service Company-t, a cég 10 milliárd dollárt fordított a vezeték megvalósítására. A 20. század nagy „kalandjában” 20 ezer ember vesz részt, az építést nyáron a szúnyoginvázió, télen a —60 Celsius fokos hőmérséklet nehezíti. A csővezeték 1285 km hosszú, 122 cm átmérőjű, évi 60 millió tonna kapacitású. A csőkígyó kétharmad részét a föld felett 120 cm magas oszlopokra helyezik el. másutt a talajba süllyesztik. Az Alaszkai-hegység földrengéseknek kitett övezetében az olajvezeték különleges tartókon áll, amelyek a pusztító rengések, nek is ellenállnak. É Kőolajmező ú Foldgázmezö j ^praIy Horse ^Kikötő A csővezeték munkálatainak megkezdése előtt a Ykon folyótól északra 20 hidat, 640 km utat és 29 építőtelepet, valamint számos repülőteret létesítettek a munkák elősegítésére. A tervek szerint az alaszkai olajjal az USA többi államának energiaéhségét kívánják csökkenteni. A nyuga. ti parton a földgázra való áttérés az előzetes becslések szerint 40 ezer tonna felesleget eredményez, amit a Pa. nama-csatomán keresztül és Dél-Amerika megkerülésével a keleti-parton kívánnak felhasználni. De felmerült olyan terv is, hogy a nyugati-part olajfeleslegét esetleg Japánban értékesítsék. Ä Magyarországnál több mint tizenötször nagyobb 1,5 millió négyzetkilométer területű, 330 0Ó0 lakosú Alaszka számára a kőolajkitermelés történelmi fordulópont. Megváltoztatja az 1867-ben Orosz, országtól 7,2 millió dollárért megvásárolt ország arculatát, ahol a kőolajon és a földgázon kívül jelentős higany-, króm-, nikkel-, cink- és szán- készlet Is található. Tankhajó út Panama-csatorna
