Kelet-Magyarország, 1977. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-02 / 27. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. február 2. Női kabátok — exportra Á nyár divatja: a farmer Felkészült a tavaszra a Nyíregyházi Divatruháza­ti Vállalat. Az idén a ku­li, valamint a pelerines és a kapucnis hosszú kabát lesz a divat. A karcsúsí­tott helyét átveszi az egyenes vonal. Az alap­anyag szövet vagy műbőr. Februártól már a nyár­ra is készülődik a válla­lat. Az idei nyár divatja: a farmer-, a kordbársony- és a vékony műszálas anyag. Ismét megjelennek az elől vagy hátul hasí­tott szűk, valamint a hó- los szoknyák. A midi to­vábbra is „tartja magát”. A vállalat termékei között megtalálhatók a huzatru­hák. Megjelennek a kü­lönleges szabású (japán, ragián és „T”) ujjak. őszre a lódén és a bal­lon divatja várható. Az átmeneti kabátok egyenes vonalúak, sportosak, sok tűzéssel díszítettek. A vállalat elsősorban kabátot gyárt, de kis szé­riában készít ruhát, szok­nyát, nadrágot is. A nyír­egyházi Kelet Áruházon kívül Hajdú, Békés és Borsod megyébe, valamint az NSZK-ba szállítanak kabátokat. Az idén 55 ezer kabátjuk kerül ex­portra. A ruhákat, szok­nyákat, nadrágokat a nyíregyházi Modellház veszi át. A Modellház szakem­berei a vásárlók igényei­ről is tájékoztatják a vál­lalat illetékeseit. Me­gyénk lányai, asszonyai elsősorban a hétköznapo­kon is jól kihasználható, praktikus, csinos és olcsó ruhákat keresik a boltok­ban. A vállalat évente mintegy 100-110 saját modellt készít, a többit divatlap alapján gyártja. Nyíregyházán három úgynevezett méretes sza- - Ionja, valamint egy ka­lap és fűző részlege van a vállalatnak. Az év első felében pedig Mátészal­kán nyit új méretes sza­lont. (kádas) Február 1-től emelték a bor fogyasztói árát 1976. év őszén a közvéle­mény már tájékoztatást ka­pott arról, hogy a borszőlő- és bortermeléshez felhasznált termelőeszközök (műtrágya, növényvédő szer, energia, borgazdasági gépek, felsze­relések stb.) ára emelkedett. Ennek hatására a szőlő- és bortermelés önköltsége szá­mottevően nőtt, illetve jöve­delmezősége romlott. Az önköltség növekedésé­nek részbeni ellensúlyozása és a termelési érdekeltség megőrzése érdekében a bor­szőlő és a bor felvásárlási árának 7 százalékos emelésé­re 1976. őszén került sor. Ennek következtében a fel­vásárló és forgalmazó válla­latok lehetőséget kaptak ar­ra, hogy február 1-től 5 szá­zalékot meg nem haladó mértékben emelhessék a bo­rok eladási árát is. TISZTEK LESZNEK Két év egyenruhában Két évvel ezelőtt, február végén vitte a postás a behívókat. Számítottak rá, de még­is... Azután bevonultak. Alegységükhöz az ország minden részéből mentek. Még este, sőt éjfélkor is érkeztek a dunántúliak. Nem ismerték egymást. Először csak méregették, szemlélték a másikat. Azóta 1977-et írnak... Az alegység tartalékos tiszti kiképzést kapott. Az első időszakot laktanyában töltöt­ték. Megtanulták a korszerű harc alapjait, elsajátították az elméleti és gyakorlati részt és kiképezték őket alegységparancsnoki feladatokra is. Közülük öt leendő tartalékos tiszttel beszélgetünk. Horváth Dragony Rezső János — Az első időszakban ta­nultakat — kezdi a beszél­getést Horváth Rezső hall­gató törzsőrmester — jól hasznosíthattam amikor csapatgyakorlatra vezé­nyeltek. Zászlóaljszinten tartottam kiképzést a fris­sen bevonult újoncoknak. Ma már akár egy egész egységnek is vezényelnék. Dragony János — aki szintén törzsőrmester — is­kolaegységhez került. Ö nyíregyházi. — Alegységparancsnoki beosztásom volt és én tartot­tam az első időszakos tarta­lékos tiszti hallgatóknak az alapkiképzést. Könnyen meg­értettük egymást, hiszen ők is alegységparancsnokok let­tek. Aktívan részt vettek a gyakorlatokon és utána a klubéletben is. Jól működő irodalmi színpad, különböző szakkörök működtek. A katonaélmények közül sokan szinte rémtörténeteket mesélnek. Az újoncok kicsit félve mennek a laktanyába, mert a „kitolás” elsősorban ellenük irányul. — Ma már nem fordulnak elő az idősebbek által me­sélt, sokszor valótlan törté­netek —«mondja Juhász Zoltán törzsőrmester. — Persze kisebb ugratások vannak. Valakivel kétszer - háromszor fókáztatnak, vagyis követ mosatnak, de Juhász Zoltán hol van ez a régiek meséi­hez. Amelyik rajparancsnok ilyen módszerrel fegyelme­zett, azt mi is megfegyel­meztük. A katonai fegyelemre szükség van. Szabó László — aki egy ezüstcsillag tulajdo­nosa — szakaszvezetőként került egy dunántúli lövész­egységhez. Egész napját ki­töltötte a katonákkal való foglalkozás és a szolgálatok. Négy hónapig nem is tudott hazamenni. Nem azért, mert rossz katona hírében állt: szükség volt a munká­jára. A tartalékos tiszti hallga­tók csapatgyakorlatuk idején tiszti ellátásban részesültek, tiszti konyhán étkeztek. A sorállománynak is papír- szalvéta volt az asztalán és vacsorát ötféléből választ­hattak. A kantinok roska­doztak az áruktól, minde­nütt tejet, kakaót, a legtöbb helyen gyümölcsöt is árul­tak. Szabó Laci nem pa­naszkodott az ellátásra: két év alatt tíz kilót hízott. Váradi László hallgató őr­mester az első nyolc hónap alatt KISZ-titkár volt. — Jól összeforrott az al­egységünk az alapkiképzés folyamán. Rendszeresen tar­Szabó Váradi László László tottunk politikai előadáso­kat, kulturális műsorokat és sportrendezvényeket. Csapat­gyakorlatom idején jól hasz­nosíthattam az itt tanulta­kat. Akkor úttörőknek és KISZ-eseknek tartottunk a honvédelmi nevelő munká­ról előadásokat, elbeszélget­tünk velük a katonaéletről. Beszélgetés közben mind több szó esik a közelgő le­szerelésről. Február 1-én megkapták a nótából is oly jól ismert leszerelő civilleve­let. Hogyan tovább a polgá­ri életben? A nyíregyházi Dragony Jancsi még a kato­naság alatt megnősült, a kislánya is gőgicsél már. Juhász Zoli visszamegy a vasúthoz és ősztől a közle­kedési főiskola hallgatója lesz. Horváth Rezső polgári alkalmazottként dolgozik to­vább a laktanyában, közben elvégzi a műszaki főiskolát. Szabó Laci vadtenyésztői pályára készül, Váradi Laci pedig tovább folytatja az üzletkötő tevékenységét a HUNGAROTEXT-nél. Jó iskola volt mindannyi- uknak ez a két év. Leszere­lés után tartalékos alhadna­gyok lesznek, alegységpa­rancsnoki állományba ke­rülnek. Sipos Béla É vről évre visszatérő téma „Mackó úr” február 2-i, viselke­dése. Mindannyian figyel­jük ezen a napon az idő­járást: borult marad-e az ég, kisüt-e a nap? Kint ma­rad-e a medve, vagy pedig visszatér barlangjába? Jön-e végre a tavasz, vagy marad a tél? A medvével kapcsolatos időjárási jóslás jelenlegi elterjedettségét Magyar- országon kétségkívül Jókai Mór „Űj földesúr” című re­gényének köszönheti. Azon­ban a regényben leírt „medvefilozófia” népi ere­detű megfigyelésre támasz­kodó változatát hiába ke­ressük az elmúlt századok kalendáriumaiban, nem ta­láljuk. Joggal tételezték fel, hogy a gyertyaszentelői medve a nagy magyar me­semondó, Jókai írói fantá­ziájának szülöttje. Annál érdekesebb, hogy Victor Hugo „Nyomorul­tak” című regényében is olvashatunk az időjós medvéről:. „A tél egyik napján délután rövid idő­re előtűnt a nap; de febru­ár 2-ika volt, Gyertyaszen­telő Boldogasszony, amely­nek álnok, hatheti fagyot jelentő napsütése Laens- berg Máténak a következő, méltán klasszikus két sort sugalmazta: Ha süt a nap: a medve Odvába tér sietve.” Ha a két regény keletke­Az „időjós“ medve zésének időpontját össze­vetjük, megtudhatjuk, hogy a Nyomorultak 1862-ben jelent meg, az Üj földesúr pedig 1862. január 4-től jú­nius 29-ig látott napvilágot folytatásokban a Pesti Naplóban. Kérdés: olvas­hatta-e Jókai a Nyomo­rultakat mielőtt az Üj föl­desurat befejezte? Vagy va­lahol már előbb olvasta és kijegyezte magának a La- ensberg Máté-i időjóslást? Egyáltalán, ki is volt ez a Laensberg Máté, — fran­ciául Mathieu Laensberg, — akire Victor Hugo hi­vatkozott? Nos, állítólag a liége-i Szt. Bertalan templom kano- nokja volt. Neki tulajdo­nítják az 1636-ban megje­lent Liége-i Almanach szer­zőségét. Ez a könyv idő jós­lásokat, egyéb események­re vonatkozó jóslásokat tartalmazott. John Steinbeck „Rossz­kedvűnk tele” című regé­nyében is találkozhatunk ezzel a Mackó úrral. Azaz mégsem ővele, hanem egy másik, szintén téli álmot alvó állattal: a mormotá- val. Nézzük csak: „Gyö­nyörű” — mondta Ethan; — „Itt a tavasz, Baker úr. Idén is igaza volt a mor- motának.” A szabály egyébként az általunk is jól ismert: ha a mormota február 2-án elő­jön üregéből és meglátja árnyékát, visszabújik és további hat hétig marad ott. Vagyis ha ezen a na­pon süt a nap, a tél foly­tatódik és ennek következ­ménye abban az évbe'n rossz termés lesz. A németeknél a borz jó­sol februárban. S talán le­hetne még folytatni tovább. Végeredményében egy ősi, több évszázados emberi megfigyelésről van itt szó. A földművelő ember a téli álmot alvó állatok tavaszi viselkedését és az időjárás alakulását vetette össze, aminek lényege a jelekből történő következtetés a mindennapi létet adó ter­mésre. A „gyertyaszentelői med­ve” nem magyar, nem fran­cia, de nem is amerikai. Általános, az egész embe­riségé. Mi azonban büsz­kék lehetünk, hogy az iro­dalomba művészi módon a magyar Jókai Mór juttatta be. Pozder Miklós A hét vége tévéműsorai közül (persze a műkorcso­lya EB-t nem számítva!) a maradandóbb, megemléke­zésre méltóbb hatást minden bizonnyal a dokumentum­filmek és széles körű ér­deklődésre számot tartható riportok tették. Az előb­biek közül elsőként a mű­sorszerkezetben jó he­lyet kapott vasárnapi Pe­dagógusok fórumát említ­jük meg külön is (Bölcs István higgadt, közvetlen, a mereven kategorikus fogal­mazást elkerülni igyekvő műsorvezetésével, Gyenes Károly aktualitásokra rá­érző szerkesztésében), mert a lényeges és nem mindig könnyű pedagógiai kérdé­sek, időszerű tudományos és gyakorlati információk közérthető, változatos fel­dolgozásban szerepeltek benne, s hihetőleg nemcsak a pedagógusok, hanem igen sok szülő figyelmét is fel­keltve. A Mai telepesek című, szombaton kora este be­mutatott dokumentumfilm­ben a stáb rendkívül fon­tos társadalompolitikai té­mát ragadott meg a váron- gi Petőfi Tsz egy újsághir­detése következményeinek nyomába eredve, és sike­rült is a jó példát meggyő­zően felmutatni. Ügy is le­het és kell tenni a kisköz­ségek elnéptelenedése el­len, ahogyan ez a tsz tette: nagycsaládos letelepülőket hívott Várong-Lápafő köz­ségekbe, s részükre vissza nem térítendő lakásvásárlá­si és sok egyéb támogatást nyújtott. Legfeljebb szá­munkra az lehetett a meg­lepő, hogy a tsz hirdetésére milyen sokan — több szá­zan — jelentkeztek, mert így a dokumentumfilm ar­ra is bizonyságul ^szolgál­hatott. hogy bízvást el le­het kerülni Gyűrűfű is­meretes esetét, idejekorán meg lehet előzni a hasonló helyzetbe kerülhető falva, két. S ráadásul úgy, hogy nagycsaládosok kapnak jobb életlehetőségeket. A hétből ezúttal külö­nösen egy hazai témának a műsorra jellemzően és megszokottan elemző, vé­leményeket ütköztető, a leghitelesebben informáló riportfeldolgozása tetszett. Ebben Szegvári Katalin és munkatársai a világvi­szonylatban is kiemelkedő gyermekgondozási segély­rendszerünk, a népszerű gyes finomításának, kor­szerűsítésének szükségessé­ge jegyében keresték meg a mikrofonnal és kamerá­jukkal a szakembereket és az érintetteket. Olyan nagy jelentőségű dolgokról tervezett — noha részben még vitatott — intézke­désekről esett szó, mint a gyes következtében a ter­melőmunkából való kiesés csökkentésének lehetőségei, az óvodai felvételi korha­tár két és fél évre való leszállítása. Megtudhattuk, hogy továbbra is nyitott kérdés az „anyajogú” gyes­nek szülői joggá (tehát apa­ivá is) történő kiterjesztése, viszont sokakat tölt el örömmel a segély havi ösz- szegének tervezett fel­emelése. Mindenképpen egyet kell értenünk Ferge Zsuzsa, a neves szociológus ama megállapításával az eddigi — bár döntően po­zitív — tapasztalatokról, hogy a gyesen lévő anyák­nak még jobb helyzetben és méltányos helyen kell len­niük a családi és társadal­mi munkamegosztásban egyaránt, nem lehetnek az egyikben túlságosan ma­gukra hagyva, s a másikból kirekesztve. Merkovszky Pál A RÁDIÓ MELLETT Százezreket érintő prob­lémával foglalkozott a Mit üzen a rádió? különkiadá­sában, Patonai Adrienne. Mint kiderült az állam na­gyon sokat tett és tesz az orvosi és a szociális reha­bilitáció dolgában a moz­gássérültekért, de ez ön­magában még nem elegen­dő, mert a kifizetett szociá­lis segélyek, járadékok nem oldják meg a foglalkoztatás gondját. Az erre vonatkozó — néhány éve meglévő — rendeletet a vállalatoknak kell végrehajtani, embere­ken segítő valósággá vál­toztatni, az állami gon­doskodás szellemét: a bér­alap 0,2 százalékának meg­felelő összeget költeni re­habilitációs munkakörök létesítésére. S ezenkívül jó lenne számba venni, há­nyán vannak — megyénk­ben is — a mozgássérültek közül olyanok, akiket egészségi állapotuknak megfelelő munkában fog­lalkoztatni lehetne. Jó pél­da a Vas megyei Tanács te­vékenysége. Itt különös gonddal keresik és találják meg a lehetőségeket a moz­gássérültek foglalkozási re­habilitációjára. Érdemes lenne tanulmányozni eze­ket! Az igazán értékes irodai, mi alkotások a kort tükrö­zik, a belőle kiválasztott részt sűrítve, felnagyítva. Déry Tibor műve, A talp­simogató, egy változatlanul viruló rossz tulajdonságot, a köpenyegforgató hizel- kedést szedi ízekre. E sza­tirikus darab rádiósított változatát hallhattuk is­mét (ha jól emlékszem 2-3 éven belül) a főadón. fő­műsoridőben. Az eredeti, egyfelvonásos darabot (Talpsimogató) 23 éve írta Déry, de a mű ma is érvé­nyes, csaknem teljesen. Ez az utóbbi megjegyzés — „csaknem teljesen” — azt akarja jelenteni, hogy a konformisták ma is vígan lubickolnak a zavaros vi­zekben, ahol ilyet találnak, hogy az „alkalmazkodás” többször hoz sikert, mint bukást, azonban a rádiósí- tás során (hogy ez mikor volt, nem tudom) benne maradt a darabban egy olyan jelentős motívum, amelynek most is drama­turgiai szerepe van. (De a darabot ezzel együtt kell elfogadni.) Nevezetesen az, hogy Okos Elemér aki leta­gadja polgári származását, érdekből akarja elvenni a paraszt származású Szegény Katit, s azért szakít vele, mert Kati egyetemi évfo­lyamtársai, a lány „feléb­resztése” érdekében azt hi­tetik el Okos Elemérrel, hogy menyasszonya polgá­ri származású. Ez a szár­mazás szerinti megkülön­böztetés mint dramaturgiai funkciójú motívum —• szerencsére — anakroniz­mus. Sőt: sokszor a da­rabbeli szituációnak a for­dítottja igaz. Ez viszont na­gyon sajnálatos. A talpsi- mogatót az előbbi meg­jegyzés ellenére is nagy élvezettel hallgattam. Seregi István H KÉPERNYŐ faiiTl

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom