Kelet-Magyarország, 1977. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-06 / 31. szám

1977. február 6. KELET-MAGYARORSZAG 3 Á KLASSZIKUSOK IDŐSZERŰSÉGE M indinkább gyarapszik hazánkban azoknak a tábora, akik magas szin­ten sajátították el a marxizmus— leninizmust, elmélyülten tanulmányozták és tanulmányozzák tudományos elméletün­ket. Gyakorta forgatják azokat a könyve­ket, folyóiratokat, amelyek marxista mó­don törekednek társadalmi életünk vagy a nagyvilág újonnan észlelhető folyamatai­nak elemzésére. Ám eközben — sokféle ta­pasztalat tanúsítja ezt — mintha háttérbe szorult volna a marxizmus klasszikusainak, Marx, Engels, Lenin műveinek tanulmá­nyozása. Mi tagadás, nem kevés olyan em­bert találhatunk, aki esztendőkön át tanul­ta a marxizmus—leninizmus tudományát, az elmélet „névadóinak" műveiből azonban legfeljebb néhány szemelvényt olvasott el, ha ugyan annak nevezhető sietős átlapozá- suka kötelezőként megjelölt irodalom ol­vasókönyvében. Persze egy elmélet alapjait, alapvető tételeit meg lehet ismerni „másodkézből” is. Sőt voltaképpen csakis úgy lehet meg­kezdeni tanulmányozását: aligha lehetne bárkinek is ajánlani, hogy a marxista poli­tikai gazdaságtan megismerését mindjárt „A tőke” olvasásával kezdje. Más dolog azonban az indulás, s megint más, hogy milyen úton haladunk tovább és meddig jutunk. S aki tanulmányai során végig nem jut el a tuományos szocializmus legalapve­tőbb műveiig, az olyan elméleti bázistól fosztja meg önmagát, mely nélkül annak továbbfejlesztését, a mai kérdésekre adott marxista válaszokat sem értheti meg iga­zán. Nem véletlen, hogy a társadalom át­alakításán fáradozók körében világszerte fokozódik az érdeklődés a marxista klasz- szikusok művei iránt, hogy bennük kere­sik az útmutatást, az iránytűt ahhoz, merre induljanak a mai problémák megoldásá­nak útján. Alig néhány éve még, hogy nyu­gaton mindenfelé a marxizmus reneszán­száról kezdtek beszélni, s a társadalmi fo­lyamatokban kiigazodni akarók Marx — nem sokkal korábban még elavultnak, a XX. század embere számára érdektelennek kikiáltott — műveiben lapozgattak vála­szért problémáikra. A szocialista utat ke­reső, azt választó fejlődő országokban pe­dig több helyen szinte kézikönyvként hasz­nálják Lenin írásait saját gondjaik megol­dásához. Számukra nem kevésbé tanulságos ezeknek a műveknek az olvasása, újraolva- sása, tanulmányozása. Olyan időtálló al­kotások ezek, amelyek tudományos elem­zését adják annak a történelmi korszak­nak, amelyben ma is élünk: a kapitalizmus hanyatlása, a szocializmus megjelenése és győzelme korszakának. A marxizmus klasz- szikusainak alapvető műveire, ezek megál­lapításaira épül elméletünk egész rendsze­re. Igaz: éppen ezért ezek a megállapítá­sok, e művek summázata a tankönyvekben, a népszerűsítő irodalomban is megtalálha­tó. Am egészen más dolog csupán a vég­eredményt, a végkövetkeztetést kézhez kapni, mint nyomon követni a folyamatot, mely ahhoz elvezet, szinte együtt járva vé­gig az utat, együtt gondolkodva az alkotó­val. Csakis ez utóbbi ismertethet meg iga­zán a marxi—lenini módszerrel, mely szá­munkra is nélkülözhetetlen a mai valóság megismeréséhez és a cselekvés helyes mód­jainak megleléséhez. A klasszikusok elmélyültebb tanulmá­nyozásának hangsúlyozása épp ezért a leg­kevésbé sem jelent egyet valamiféle dog- matizmussal, az önálló gondolkodásról való lemondással. Igaz, akadt idő történelmünk­ben, amikor ezt a tanulmányozást néme­lyek úgy fogták fel, mint egyes tételek mechanikus megtanulását, szó szerinti is­mételgetését, s idézetekkel kívánták he­lyettesíteni a konkrét valóság konkrét elemzését. Ez a gyakorlat azonban éppen a marxizmus klasszikusainak módszerétől állt a legtávolabb. Marx, Engels, Lenin szel­lemében, gyakorlatukhoz híven a mi pár­tunk a klasszikusok alkotó szellemű ta­nulmányozását hangsúlyozza és tartja szükségesnek. Olyanfajta tanulmányozásu­kat, melynek során mindig figyelembe vesszük, hogy megállapításaik hol, mikor, milyen körülmények között születtek, mi­lyen helyzetre vonatkoztak. Hiszen — mint éppen Engels figyelmeztetett rá — meg­változott körülmények között a korábban igaz megállapítás ismét tévedéssé is vál­tozhat. Csak a gondos elemzés döntheti el, hogy új viszonyok között egy-egv régebbi tétel fenntartható-e változtatás nélkül, il­letve milyen módosítása, továbbfejlesztése válik szükségessé. Épp ebből kiindulva szögezi le a párt Központi Bizottságának a pártpropagandával foglalkozó határoza­ta, hogy a klasszikusok munkáinak feldol­gozásával együtt behatóan szükséges fog­lalkozni a szocialista építés gyakorlatával, tapasztalataival. / E tapasztalatok feldolgozásához is a marxista klasszikusoktól kaphatjuk a legtöbb segítséget. Az ő életmű­vük ismeretében alakíthatjuk ki a gyakor­lat általánosításának azokat az eljárásait, módjait, melyek segítségével érvényes és tartalmas következtetésekre juthatunk. Ezeknek a következtetéseknek a kimunká­lása ma nem néhány személy monopóliu­ma: ehhez a maga területén az egész párt­tagság, minden marxista képzettségű em­ber hozzájárulhat. De igazán érdemi ré­szese csak akkor lehet e tevékenységnek, ha birtokában van az ehhez szükséges alapnak és eszközöknek, a marxizmus klasszikus elméleti örökségének. Gyenes László 210 millió lakásépítésre fiataloknak A Nehézipari Minisztéri­umban szombaton rendezték meg az ágazat ifjúsági par­lamentjét. Dr. Simon Pál ne­hézipari miniszter tájékoz­tatta a fiatalokat a tárca if­júságpolitikai munkájáról és az ipar 1977. évi terveiről. Elmondotta, hogy a vállala­tok az elmúlt két évben túl­teljesítették tervfeladataikat, az ipar átlagát meghaladó ütemben növelték a terme­lést és exportot. A nehéz­iparban dolgozó mintegy 100 ezer fiatal munkájával ered­ményesen járult hozzá a fel­adatok teljesítéséhez, kezde­ményezője volt a gyors tár­sadalmi és technikai fejlődés­nek. Elemezte az 1974. évi if­júsági parlamenteken felve­tett gondok megoldását; egyebek között megállapítot­ta, hogy a vállalatok azóta jobban segítik a fiatalok la­kásgondjainak megoldását; tavaly 210 millió forint lakás- építési hitelt, illetve, hozzájá­rulást fizettek ki a fiatalok­nak. A vitában 30 fiatal mondta el véleményét, javaslatát. HÓIABD A-LEVELEZÉS Így szokták nevezni azt a körlevelezést, amelyet hiszékeny emberek becsapásá­ra eszeltek ki agyafúrt szélhámosok. Ezúttal azonban nem erről lesz szó, az aláb­biakban egy igazi hólabda-levelezést ismertetünk. TISZTELT TERPENTIN ŰR! Sajnálattal értesí­tem, hogy kedves fi­acskája, Arnoldka, hó- labdázás közben egy kemény­re gyúrt hógolyóval úgy vágta bal szemen az én ügyefogyott Al­bin fiamat (úgy kell a maflának), hogy a mellékelt számla sze­rint 200 forint orvosi költséget fizettem. Kérem az összeg szí­ves megtérítését. őszinte tisztelője: Spenóth Ipoly TISZTELT SPENÓTH ŰR! őszinte együttér­zéssel értesültem sze­retette méltó fiacská­ja, Albinka sajnálatos balesetéről, amely az én mihaszna fiam hi­bájából érte őt. Mint­hogy azonban ügyvé­dem véleménye sze­rint a tényállás tisz­tázásához szükség van a bűnjel tárgyát képező hólabdára is, kérem annak szíves elküldését. Kész híve: Terpentin Kenéz TERPENTIN ŰR! Értesítem, hogy a bűnjel tárgyát képe­ző hólabda halmazál­lapota az időjárás ja­vulása következtében időközben megválto­zott, ezért a hógolyót egy pohár víz formá­jában őrzöm lakáso­mon. A víz, azaz bűn­jel nálam bármikor megtekinthető. Köteles tisztelettel: Spenóth Ipoly SPENÓTH! Közlöm, hogy újabb levele mielőtt még megkaptam volna, a postán elkallódott. Szíveskedjék tehát a bűnjel tárgyát képező hólabda jelenlegi hal­mazállapotáról is­mételten kimerítő tá­jékoztatást nyújtani. Terpentin Kenéz MAGA SENKI! Ne higgye, hogy el fogja halandzsázni az ügyet. Ha magának olyan vízfeje van, hogy egy pohár vizet se tud megtartani benne, az én fejem­ből azért nem fogja azt kiverni. Fizetni fog a haszontalan kölyke miatt, maga ötökör! Spenóth Ipoly. Ui: Ne bízza el ma­gát, csak a hússal va­ló takarékoskodás okából írtam hatökör helyett ötökröt. Fenti. H. F. Naponta tízezer üveg szódát töltenek a NYIRKÉMIA Vállalat nyíregyházi szikvíz- üzemében. Felvéte­lünkön: Lakba Jenő- I né töltőgépen dolgo- 1 zik. (Gaál Béla felvé- 1 tele) Meósok két tűz között 1 Gyantaillatú levegőben fű­részpor kering. A fűrészáruk­kal tömött műhelyben néha a hangulatot is felkeveri egy törékeny asszony: a meós. A neve Takács Andrásné. Egy­szerű szavakkal magyarázza: nem a saját, hanem a kollek­tíva érdekében követel egy­re jobb minőséget. Követeli, hogy az Elektroakusztikai és Faipari Gyár kisvárdai gyár­egységének javuljon a mun­kája és a hírneve. Szigorúsá­gának megvan a jogi és az erkölcsi alapja, hiszen tíz évig ő is betanított munkás­ként dolgozott. Végigkísér a képkeret üze­men, miközben szenvedélye­sen magyaráz a fák illeszté­séről, a díszítő elemekről, s a kémiai szerek jó és rossz minőségéről. Elkomorodva idézi fel egy eset nehéz per­ceit: — Több képkeretfajtát ex­portálunk Angliába, Svédor­szágba és más országokba. Exportra csak kifogástalan áru mehet. Egyszer egy cso­mó terméket nem vettem át exportminŐ6égben, csak bel­földinek. Utána végeztem to­vább a munkámat, s amikor visszamentem, véletlenül megláttam, hogy az át nem vett árut mégis exportra cso­magolták be. Szóltam a mű­vezetőnek is, aki megfegyel­mezett ... Kit csaptak be? A meósasszony most is töpreng az eseten. Vajon munkatársai kit csaptak be? Nyilván önmagukat is. Ta­nulságképpen szóba kerül a közmondás i6: „Aki rest, két­szer fárad”. A munkát újra kellett végezni. A szomszéd műhelyben, a bútorrészlegnél Boka István meós nyolc Nyírség szek­rénysort mutat. Az egyiken egyenetlen a festés, a másik­nak nem jól zár az ajtaja, a harmadikon a hibát csak a szakértő szeme veszi észre. És a meós szakértő, hiszen több évig asztalosként dolgo­zott! — Ezt a nyolc szekrénysort decemberben nem vettem át első osztályúnak, s a műve­zetők vitája miatt még min­dig itt állnak, elfoglalják a nagy helyet és nem lépünk sem előre, sem hátra. Az el­vemből pedig nem engedek. Hangsúlyozom, hogy van el­ső és másodosztályú termé­künk. Érdemes a kisebb hi­bákat kijavítani, mert az el­ső osztályú szekrénysorokat 5-600 forinttal magasabb áron értékesítheti a vállalat. Ezek a százasok a vállalat kasszáját, közvetve a műve­zetők és az asztalosok pénz­tárcáját is gyarapítják. Az érdekeltség megvan, a rneós- tól mégis furcsa, szinte hihe­tetlen történeteket hallunk: — Jött hozzám a műveze­tő: „még csak ezt enged át, a következő szekrénysor már jobb lesz”. A bútorboltban nem lehet azt mondani, hogy a következőt vásárolja meg a vevő. Arra is volt példa, hogy a következetességem mi­att megveréssel fenyegettek. Hibajavítás egy napig Boka István egy korszerűt­len gépre hívja fel figyel­münket. Mint mondja, ezzel szinte lehetetlen első osztályú minőségben termelni. Szerin­te közvetve javíthatna a mi­nőségen az anyagbeszerző is, hiszen a jó minőséghez a ki­fogástalan alapanyag elen­gedhetetlen. Az itteni anyag- beszerzők pedig általában laikusak: az előző kertész volt, a mostaninak szabó a mestersége. Abban azért egyetértünk, hogy a jelentős javulás nem elsősorban az anyagbeszerzéstől, hanem a technológiai fegyelem meg­szilárdításától és a jobb mun­kaszervezéstől várható. Juszku Ferenc meós kap­csolódik a beszélgetésbe az akusztikai üzemben. Látvá­nyos termékeikből, a hangel­nyelő elemekből és a hang­sugárzó kávákból jelentős mennyiséget exportálnak, s az átvevők igényesek. — Tegnapelőtt elkezdtünk gyártani egy régi szériát. Az előírt időben veszem a cols­tokot és a mérésnél megálla­pítom, hogy baj van. A hi­bák kijavítása hét embernek egy egész napig tartott, ök heten egy napra kiestek a termelésből. Nem ízlés dolga Mindez nagyobb figyel­mességgel elkerülhető lett volna. Ezt a bajt nem a rossz alapanyag és nem is az emlí­tett korszerűtlen gép okozta. Juszku Ferencnek is szerez­tek már nehéz perceket a gyengébb minőségű termé­kek. — Volt néhány összetűzé­sem. Jó lenne, ha változna az asztalosok nézete (én ma­gam is asztalos vagyok), és a művezetők is- jobban segít­hetnék munkánkat. Nálam nem ízlés dolga az átvétel. Ha a termék megfelel a mű­szaki előírásoknak, átveszem. Ellenkező esetben nem. , A gyáregység főmérnöke nem tartja tragikusnak a helyzetet, 6Őt eredményről számol be. Mint mondja, az utóbbi időben javult a mi­nőség, tavaly 3400 szekrény­sorból csak 20 volt kimon­dottan selejt. Felidézi a szo­cialista brigádvezetők de­cemberben megtartott ta­nácskozását, amelyen el­hangzott: „Vezessük be a minőség premizálását.” Ha­marosan be is vezetik. Az asztalosok és a művezetők addig is gondoljanak arra, hogy a meósok nem csupán a saját érdekükben őrködnek a minőség felett. Nábrádi Lajos Március 6-án: ■v Időközi tanácstagi választások A legutóbbi tanácstagi vá­lasztások óta megyénkben 54 tanács területéin 129 tanács­tagi választókerületben üre­sedett meg (elköltözés, elha­lálozás miatt) tanácstagi hely: nyolc városi, 44 nagy­községi és 77 községi válasz­tókerületben. A megyei tanács végrehaj­tó bizottsága az Időközi ta­nácstagi választást 1977. már­cius 6-ra tűzte ki, amikor a következő községekben vá­lasztanak egy vagy több vá­lasztókerületben új tanácsta­got: Anarcs (Szabolcsbáka), Apagy, Baktalórántháza, Ba­rabás (Gelénes), Bátorliget, Beregsurány (Beregdaróc), Csaroda, Dombrád, Fényes- litke, Gávavencsellő, Gégény, Ibrány, Kálmánháza, Kálló- semjén, Kisar (Nagyar), Ko- csord, Lónya, Mán dók (Eper- jeske), Máriapócs (Kisléta), Nagydobos, Nagyecsed, Nagykálló, Napkor, Nyírbél- tek, Nyírbogdány, Nyírká­rász, Nyírlugos, Nyírmada, Ófehértó, Ópályi, Oros, Ökö- ritófülpös, Pap, Pátroha, Pe­nészlek, Penyige, Rakamaz, Szakoly, Szatmárcseke, Ti- szabezdéd, Tiszadada, Tisza- dob, Tiszakerecseny, Tisza- kóród (Tiszacsécse), Tisza- nagyfalu, Tiszaszalka, Tisza- telek, Tiszavasvári, Tunyog- matolcs, Záhony, Nyírcsá­szári, Nyírtura községi, illet­ve nagyközségi választókerü­leteiben, valamint Nyíregy­háza 2., Mátészalka hat vá­rosi tanácsi választókerüle­tében.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom