Kelet-Magyarország, 1977. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-03 / 28. szám

1977. február 3. KELET-MAGYARORSZÁG 7 „Kacagó Jancsi" „Repülő drágakö”-nek is nevezik trópusi tarka színe miatt a nálunk is élő jég­madarat. Nagy-Britanniától a Csendes-óceánig egész Eurázsiában megtalálható, de Észak-Afrikában. sőt Szumátra szigetén is honos. Háta csodálatosan szép kék színű, hasa pedig rózsaszí­nes. A kemény teleken saj­nos sok egyede elpusztul, de sokfelé indokolatlanul pusz­títják is, mert attól tartanak, hogy kárt tesz a halastavak halállományában. E miatt számuk nagyon megritkult. Főleg rovarok lárváival táp­lálkozik, de bukórepüléssel apró halakat is elkap. Érde­kes, hogy a saját tápláléká­ul szánt halat a fejénél ra­gadja meg, míg amelyiket fió. kájának szán, azt a farkúszó­jánál. Meredek partokon, ho­mokbányák falában váj fész. kelőhelyet magának, sokszor tekintélyes távolságra a víz­től. Jégmadarunknak közeli rokonai a halciónfélék. Ezek közül különlegesen érdekes az óriás halción, amelyet hazájában, Ausztráliában „kacagó Jancsi”-nak nevez­nek, mert esetenként az er­dőkben és a parkokban min­dig felhangzik sivító kacagá­sa. Nagy, háromszögletű cső­rével rovarokat, rákokat, ha­lakat, sőt fiatal madarakat is el tud kapni. A kigyót is ked­veli. s ha nem sikerül csőre csapásaival megölnie, akkor a levegőbe emeli és a magas­ból leejti, amíg a kígyó el­veszíti küzdőképességét. Há­rom fiókája faodukban vagy a termeszek építményeibe fúrt lyukban jön a világra. A zürichi állatkertben lá­tott napvilágot a képen lát­ható „kacagó Jancsi”, amely élénken tiltakozik a kézben tartás ellen. Hatalmas hengergép A cserepovieci fémkombi­nátban megkezdte működését a „2000”, a Szovjetunió leg­nagyobb fémhengerlő komp­lexuma. amelynek évi telje­sítménye eléri a hárommillió tonnát. Több tucat fajtájú acéllemezt küldenek innen a gépgyárakba, autógyárakba, hajógyárakba, csőkészítő üze­mekbe a Szovjetunió és 26 külföldi ország gyáraiba. A komplexum építésekor számos újdonságot használtak feL Irányítását elektronikus számítógép végzi. A lyuksza­lagon megkapott kiinduló adatokat és a kívánt végter­mék adatait figyelembe vé­ve az „eltronikus gépkezelő” megadja a gép programját, és ügyel annak pontos betartá­sára. Mozaiktükör a csillagászati távcsövekben? A Föld felszínén elhelye­zett csillagászati távcsövek szögfelbontó képessége elég­gé korlátozott. Ennek oka a légkör nyugtalansága. Emiatt hiába készítünk több méter átmérőjű tükröket, azok el­méleti felbontóképességét nem tudjuk kihasználni. En­nek egyik oka, hogy a csilla­got minden pillanatban kis­sé más irányba látjuk, má­sik, hogy a csillagról jövő elektromágneses sugárzás rendszertelenül változik. Egészen századunk közepéig uralkodott az a nézet, hogy a tényezőket reménytelen vál­lalkozás kiküszöbölni. Hírek szerint Rómában most elméleti megfontolások után olyan kísérleti távcsö­vet építettek, amelynek tükre több részből áll. E részek mozgatásával a légkör hatá­sai ellensúlyozhatok. A táv­cső tükrét 49 darabra vág­ták, s ezek mindegyikét olyan tartókra erősítették, amelyek a távcső tengelye mentén el- tolhatók, illetve ehhez képest dönthetők voltak. R. P. Urtz, a kísérlet vezetője szerint csupán a tükrök előre-hátra mozgatásával megdöbben­tően javult a kép minősége, majd a másik mozgató mechanizmus is beiktatva már kilenc tükör összetett mozgatásával elérhető volt ugyanaz az eredmény. A tük_ rök vezérlését elektromágne­sek segítségével oldották meg. Mindegyiket olyan érzékeny­re kellett készíteni, hogy má­sodpercenként akár 1000 uta­sítást is követhessen. A repülés „robotosai" A repülőgéppel végzett me­zőgazdasági munka két alap­műveletre terjed ki: szem­csés és porszerű anyagok (műtrágya, növényvédő szer) szórására, ill. folyadékszórás­ra, permetezésre. Fő előnye a gyorsaság, a termelékenység és a gazdaságosság. Működé­se független a talajtól, tehát nem okoz taposási kárt. Víz felett, erdős és mocsaras vi­déken pedig egyenesen pótol­hatatlan. A hozzá nem értő nem is gondolná, milyen nehéz a mezőgazdasági pilóta mun­kája. Más járművel ellentét­ben a repülésben legveszé­lyesebb a lassú mozgás, már­pedig a mezőgazdasági gé­pekkel csak 65—100 km órán­kénti sebességgel lehet repül­ni, és ami csak növeli a ve­szélyt, legtöbbször csak 1,5— 4 m magasságban. Pontosan tartani kell a vezetőnek a kijelölt irányt, de figyelnie kell a zavaró légáramlások­ra a felbukkanó akadályok­ra, fákra, gémeskutakra, táv­vezetékekre, távírópóznákra. Egyidőben állandóan ellen­őriznie kell a motor műkö­dését, a tüzelő- és kenőanyag fogyását, a szemcse- és folya­déktartály ürülését. A szóró­berendezést pontosan a kije­lölt területsávban kell be­kapcsolnia, de a talaj teljes beterítésénél a szél hatását is már előre figyelembe kell vennie. Rossz talajú kifutó­pályán, mezőcsíkokon kell rövid, gyors fel- és leszállást végeznie, napjában többször is. A jó mezőgazdasági pilóta ért a mezőgazdasághoz, de még a rovartanban is van né­mi tájékozottsága. A KGST-országokban leg­ismertebbek a felső szárnyú lengyel, az alsó szárnyú cseh­szlovák és a képen is látható kétfedelű szovjet AN—2-es, nagy teljesítményű gépek. Ez utóbbiak egy felszállással 1200—1500 kg műtrágyát ké­pesek szétszórni. Milyen alanyú al­mafát vásároljunk? Az almalát ültető kertba­rátok sokszor megkérdezik a szakembereket, milyen gyü­mölcsfát vásároljanak, hogy úgynevezett „törpe fává” nö­velhessék. E kérdés megválaszolásánál abból a tényből kell kiindul­nunk, hogy az almafák nö­vekedését számtalan tényező befolyásolja. Többek között a talaj minősége, tápanyag- tartalma, vízgazdálkodása, a metszés mértéke, valamint a nemes rész (az adott fajta) növekedési intenzitása és az alany típusa. Az alany hatá­sa az almafa növekedésére az említett tényezők közül a leg­fontosabb. Hazánkban több­féle alanyt alkalmazunk, amelyeket röviden ismerte­tek: Vadalma magonc. Erre az alanytípusra jellemző, hogy rajta a nemes fajta viszony­lag későn fordul termőre, koronája az első évben vi­szonylag kevésbé, később erőteljesen növekszik. Ellen­állóképességét a termőidő­szakban is megtartja az alany. A fák már fiatal kor­ban mélyen gyökeresednek, a gyökérzet általában fagy­álló, amelynek jelentős része a talaj 50-70 cm-es rétegében helyezkedik el. Viszonylag mély gyökérzetének köszön­hető, hogy a szárazsággal szemben ellenálló. Az utób­bi években egyre kevésbé al­kalmazzuk, mert a jó minő­ségű talajon nagy koronát fejleszt és későn fordul ter­mőre a fa. A gyengébb termőképessé­gű homoktalajokon a vad alanyon álló fákat kellő eredménnyel nevelhetjük, azonban termőkaros orsó ko­ronaformára és sövény fa­alakra. M. 4. Hazánkban igen el­terjedt alany a termesztés­ben, kevés erős és nem túl mélyre ható gyökérzetet ne­vel. Rajta a nemes rész kis koronává nevelhető, vagyis termőkaros orsónak, vagy sövénynek. Hátránya, hogy a túl nagy szárazságra és nedvességre érzékeny. Elő­nye, hogy az ültetvény sűrűn ültethető, a fák korán ter­mőre fordulnak és viszony­lag korán nagy termőképessé- gűek. M. 9. Jó vízgazdálkodású, tápanyagban gazdag talajt kíván. A szárazságra és a túlzott talajnedvességre ér­zékeny. Fagyállósága általá­ban megfelelő, a száraz fa­gyokra azonban érzékeny. Gyökerei törékenyek és se­kélyen helyezkednek el a talajban. Erős szél hatására vizes talajon a fák könnyen kidől­nek. Támrendszer mellett termőkaros orsó, karcsú or­só koronaforma, vagy sö­vény faalak nevelhető. Az al­ma ezen az alanyon hama­rabb érik, mint pl. a vad­alanyon, a szedés! időpont megválasztásánál ezért ezt vegyük figyelembe. Karádl István \z uborka baktériumos betegsége Az uborka salátának vagy más köretnek elkészítve a téli, vitaminszegény időszak­ban mindenki számára ked­velt csemegét jelent. Gondos, odaadó munkával fóUa alatt hajtatható. Ha nem kí­méljük a fáradtságot és tám- rendszert készítünk, úgy je­lentősen növelhetjük a ter­méshozamot. A támrendszeres termesztésnél a hosszú, nagy termésű uborkaíajtákat kell előnyben részesíteni. A kígyó típusú uborkák közül kiemel­kedik a NORDSCHER PRÄ­SIDENT, mert fény- és hő­igénye valamivel kisebb, mint más hasonló fajtáké. Ugyan­csak jó tulajdonságokkal rendelkezik a BELAIR F—I hibrid org. R. S. félhosszú uborka is, mert bár levelei kicsik, növekedése erőteljes és tetszetős zöld termést ad. A gondosan előkészített mag­vakat szaporltóládába ön­tött nedves homokba 3 cm sor- és tőtávolságra 1 cm mé­lyen laposan elfektetjük, majd szakszerűen lenyom­kodjuk. Kelést követően a szíklevelek megzöldülése után megkezdhetjük a tüzde- lést. A cserépben lévő négy­leveles növényeket félméter hosszúságú léchez kötözzük. Az ültetéskor 20 cm magas és 50 cm széles trágyabakhátat készíthetünk. (70 kg istálló­trágya szükséges egy folyó­méter bakhát elkészítéséhez.) A bakhátak elkészülte után azt 2 cm vastagságban föld­del betakarjuk. Az ültetés helyéhez földet készítünk ki (mintegy 10 liternyit). Az uborkát földlabdával együtt kivesszük a cserépből és a bakhátra állítjuk. Majd gon­dosan az odakészített föld egy részével a növényt kö­rülvesszük. Az uborka gyö­kérzetét nem takarjuk be vastagon, mert így a véko­nyabb földréteg gyorsabban fölmelegszik. Ezt követően a töveket beöntözzük. (A tám­rendszer előkészítése az ülte­tés előtt történik.) Az uborka vízigényes nö­vény, hiszen egyetlen növény napi vízszükséglete a 3-4, esetleg az 5 litert is elérheti. A fóliasátor levegőjének hő­mérséklete magas, ennek kö­vetkeztében a relatív pára- tartalom a 80-85%-ot is elér­heti. A dunsztos meleg ked­vezően hat az uborka bakté­riumos, szegletes foltosságá­nak (Pseudomonas lachry- mans) fellépéséhez. A kór­okozó a leveleken az erek ál­tal határoltan, szögletes, vi­zenyős foltokat okoz. A le­vélnyélen és a száron hosz- szanti berepedések képződ­nek, majd fénylő réteg for­májában baktériumos nyálka- cseppek válnak láthatóvá. A termésen megjelenő foltok kerekek, puha, vizenyős ál­lományúak. Később ezek a foltok kiszáradnak, berepe­deznek. A baktérium táma­dása nyomán másodlagosan fellépő rothasztó szervezetek is megjelennek. Az uborka baktériumos, szegletes foltosságát csak kö­vetkezetes védekezéssel tud­juk visszaszorítani. A rendel­kezésre álló réztartalmú nö­vényvédő szerek közül a bor­dói lének van a legjobb ha­tása. A permetezést 0,5-1%-os bordói lével célszerű elvégez­ni. Egyéb rézkészítmények közzül a 0,5%-os Rézoxiklo- rid WP vagy a 0,5%-os Vitig- rán ad kielégítő eredményt. Széles Csaba, mezőgazdasági főiskola Nyíregyháza ...NEMCSAK EGYES JÓ KÜLFÖLDI TAPASZTALATOKBÓL TANULHATUNK: NÄLUNK AZ ÁTLAGOK IGEN Mi iav csináltuk NAGY szélső értékekből adódnak, most az tehát a feladat, hogy a jó eredményeket általános­sá TEGYÜK, A DICSÉRETES PÉLDÁK SOKASODJANAK. (Kádár János TOT-kongresszuson mondott beszédéből) Társulásban a dohány is jövedelmezőbb Az idén a harmadik évét kezdi a máriapócsi székhely, lyel működő Nyírségi Do­hánytermesztő Társulás. Nyolc termelőszövetkezet 1975-ben 350 hektáron tár­sult, a múlt évben már 15 gazdaság közel ezer hektáron termelt összefogva hevesi do­hányt. Az 1977-es esztendőre újabb két termelőszövetkezet kérte felvételét. Már az első esztendőben több mint egy mázsa száraz dohánnyal termeltek többet, mint a környező nem társult tsz-ekben, akkor hevesi faj­tából 8,9 mázsa volt az átla­guk. A múlt évben nagyobb területen 11,6 mázsát takarí­tottak be hektáronként, ez több mint 20 százalékos nö­vekedés az előző évi termés­hez képest. A termésnöveke­dést a hagyományosnál 45 százalékkal kevesebb mun­kaerővel érték el. Tizenöt szá­zalékos kézi munka csökke­nést a szántóföldi termesz­tésben, 30 százalékos csökke­nést pedig a feldolgozásban értek el. Remélik, ha a gépe­sítést sikerül növelni két év múlva mintegy 60 száza­lékára növekszik a kézi mun. kaerő-megtakarítás. A dohány az egyik legtöbb gondot okozó növényünk volt az elmúlt években. Ez meg­mutatkozott a termőterület állandó csökkenésében. Az átvételi árak növelése mel­lett a társulás nyújtotta elő­nyöknek is nagy szerepe van abban, hogy megyénkben a dohánynak kezd újra becsü­lete lenni. A társulásban a kockázatot, a bizonytalansági tényezőt a korábbinál sok­kal kisebbre lehetett leszorí­tani. Hogyan? Sok egyéb feltétel közül kiemelkedő jelentősége van a megfelelő talajkiválasztás­nak és -előkészítésnek. Ta­lajvizsgálat nélkül a társulás­ban egyetlen szál palánta sem kerül a földbe. A do­hány igen kényes a tápanya. gok arányára. Például, ha nitrogénból a kelleténél több van a talajban, illetve nem arányos vele a káli- és a fősz. forellátottság, durva, zöld levelű, nehezen érő termést höz a dohány. A talaj káli­umtartalma jelentősen be­folyásolja a minőséget. Az előzetes laboratóriumi vizs­gálat már egy feltétele a he­lyes tápanyagarány kialakí­tásának. Ezzel a módszerrel javul a dohány minősége és egyben megszűnik a műtrá­gyapazarlás is. A palántanevelés irányítá­sa, segítése a legjobb tapasz­talatok hasznosítása szintén nagy előny. A korai palántá­zás az egész további teendők­re, a termés alakulására rá­nyomja bélyegét. A májusi palántálás a nyári aszály ide­jére benövi a földet, utána már kevesebb csapadékkal is megél a dohány. A júniusban palántáit dohány csak szep­temberre érik be. Ilyenkor gyakori a dér. ami nagy kárt okozhat a fagyérzékeny do­hányban, másrészt szeptem­berben érik az alma, ilyen­kor kell a burgonyát is szed­ni. A taggazdaságok palántát továbbra is saját telepükön nevelik, de létrehoznak egy központi fóliás palántaneve­lőt. Ez biztonsági alapot je­lent, ha valamelyik szövet­kezetben nincs idejében ele­gendő palánta, azt innen ki­segítik. Az erős. egészséges palántanevelés egyik feltétele a jó minőségű magházföld. A társulás létrehoz egy közpon­ti magházföld előállító tele­pet, ahol egységesen fertőt­lenítik a talajt és itt végzik a palántának legmegfelelőbb tápanyagdusítást is. Hasonlóan terveznek egy központi szárítóbázist is. ahol a tervezettnél nagyobb ter­mésből származó torlódásokat vezetik le. A szárítás szaksze­rűsége és a minőség szoros összefüggésben van. Azon fá­radoznak, hogy minden tag­gazdaság a legjobban be­vált technológia szerint vé­gezze a válogatást és a szá­rítást. Még 1976-ban is nagy volt a minőségi különbség, azonos kölülmények között 4800 és -6600 forint közötti mázsánkénti átlagárat ér­tek el. A máriapócsi gesztor gaz­daság tovább végzi a gép­kísérleteket. Az idén új tete­jelő és automata törőgépet próbálnak ki. Ugyancsak kí­sérleteznek a sűrű ültetésű silózva betakarítható dohány termesztésével. Az ilyen do­hány szántóföldi termesztése már megoldottnak mondható: a hagyományossal szemben háromszoros hozamot értek el. A szárítással, válogatással még gond van. A következő lépés már az ipari feldolgo­zó szakembereké, rajtuk mú­lik, hogy sí áruvá készítés­ben is teljes sikert érjenek el. Cs. B. ÚJDONSÁGOK, TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK

Next

/
Oldalképek
Tartalom