Kelet-Magyarország, 1977. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-22 / 44. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. február 22. Géptelenség! Hogy diákjainak az érett­ségi mellé valami mást is kínáljon, a Nyíregyházi Zrínyi Gimnázium bevezet­te a gépírásoktatást. Oko­san. Előrelátó módon 1975 decemberében meg is vásá­rolták hozzá az írógépeket, melyeket 1976 augusztusá­ban le is szállítottak a ke­reskedelmi vállalatok. Az Irodagéptechnika Vál­lalat szerelője, aki augusz­tusban a betűk átforrasztá- sát végezte, két gép eseté­ben megállapította: rejtett hibásak, s így be kell szál­lítani a műhelybe. Ott ki­derült, a hibát Nyíregyhá­zán nem tudják korrigálni, így aztán szeptemberben már Budapesten, speciális szervizben volt a két Lucznik. Ott viszont hama­rosan konstatálták: a két gép javíthatatlan, alkat­részhiány miatt. Mi sem természetesebb ilyen esetben, mint az: a két gépet kicserélik újra. Nemcsak azért, mert még garanciálisak, hanem mert kereskedelmi törvényeink így írják elő. A két gép vi­szont ott pihen Budapesten, s immáron 1977 márciusa van lassan, semmilyen köz­belépés eddig nem járt eredménnyel. A két írógép nagyon hi­ányzik az iskolában. A tervszerű oktatás egyik gátja, hogy a tanulópárok csak váltogatva egymást tudnak gyakorolni. Mindez persze képtelen géptelen­ség. Az iskola — minden más utat már kimerítve — így fordult levéllel hoz­zánk. A levél tartalmának közreadásával reméljük, hogy az Irodagéptechnika Vállalat lelkiismerete is megmozdul, s ezzel talán kiindul helyéből a két jó gép is. S ha szerencséjük van a diákoknak, évzáróra meg is érkezik. Egy biztos: írógépügyben nem a diákokat kell majd pótvizsgára utasítani. (b) SO MILLIÓ OKTATÁSI ESZKÖZÖKRE „Tanári fal” 129 iskolának Az elmúlt évben 26,6 millió forint állt a szabolcsi iskolák rendelkezésére abból az ösz- szegből, amelyet az Oktatási Minisztérium adott az isko­lák ellátottsági szintjének ja­vítására. A minisztérium éves támogatása azt a célt szolgál, ja. hogy Szabolcs-Szatmár megye iskolahálózata a tárgyi, technikai ellátottságban ísl_ zárkózzon a jobban ellátott megyékhez. Tavaly alapvető általános iskolai felszerelésekre csak­nem 11 millió, bútorokra 4,3 millió, tanári falak beszer­zésére 7,8 millió, óvodai fel­szerelésekre 1,4 millió, nőve. lőotthoni bútorokra 700 ezer forintot költöttek az iskolák. Általános és középiskolai fel­szerelésekre, bútorokra és is­kolai sportfelszerelésekre 700—700 ezer forint jutott a minisztériumtól kapott pénz. bői. Sajnos a TANÉRT-szállítások elhúzódása miatt egyes szem­léltetőeszközök nem érkéz, tek meg idejében, így fél­millió forint értékű eszközt ez év elején kaptak meg az isko. Iák. 129 tanári fal legyártása is áthúzódott az idei évre, 4,2 millió forint értékben. 1977-re is megkapta a me­gye a minisztériumi támoga­tást, 26,4 millió forintot. Eb­ből 6,3 millió forint értékben az úgynevezett KH 2 prog. ram befejezését oldják meg; ez több mint negyvenféle szemléltetőeszközt tartalmaz. A középiskolák alapvető fel. szereléseire 8,8 millió, a ta­nári fal II. programra 6,6 millió, óvodai felszerelésekre, bútorokra 4,7 millió forint jut. Az idén tovább csökken az ellátási szintkülönbség a megyék és Szabolcs, s me­gyén belül is az eddig jól és kevésbé ellátott iskolák kö­zött. Speciális brigád Újfehértóról Irány Orenburg, Lengyelország, Algéria Három évvel ezelőtt 28 mil­lió forint volt az árbevétele az Üjfehértói Építő- és.Fa­ipari Szövetkezetnek, a múlt esztendőben elérte a 69 mil­lió forintot. Az igen feszes tervet mintegy félmillióval teljesítették túl a szövetkezet dolgozói. Az építőrészlegen belül je­lentős eredménnyel büszkél­kedhet a szövetkezet 15 fős bádogosbrigádja. Ez a „spe­ciális” brigád az egész ország területén dolgozik, sőt kül­földön is. A Kohó- és Gép­ipari Minisztérium beruházá­si vállalatával kooperálva a „SUPER STAT” gombafejes víztorony szigetelését és bur­kolását végzi. A brigád Nyír­teleken és Vásárosnaményban víztároló alapjait készíti. A jó minőségi munka bizonyító, ka, hogy az elmúlt évben dolgoztak az orenburgi víz­tároló építésén, Lengyelor­szágban és ez év első felében Algériába mennek dolgozni. Várhatóan — az eddigi meg­beszélések alapján — sor ke­rül majd Bulgáriában és Jugoszláviában is víztároló építésére az újfehértóiak ki­vitelezésében. Jelentős profilja a szövet, kezetnek a faipari részleg, ezen belül. 1976. évben lett át­adva a 17 millió forintos költ­séggel felépült új fűrészüzem. A tőkésexportra való tekin­tettel a szövetkezet az anyag- mozgatás gépesítésére várha­tóan nagyobb anyagi támo. gatást kap, mivel a szövetkezet pénzéből megol­dani nem lehet a gépesítést. Az új fűrészüzem gyártja — szovjet importból származó alapanyagból — a zárlécet, aminek döntő része tőkésex­portra készül. Az elmúlt év­ben főleg Görögországba és az NSZK-ba exportáltak több mint 13 millió forint ér­tékben. A közel 70 milliós árbevé­telt a 25 éves szövetkezet 412 fős létszámmal érte el. Az elért nyereség 4 millió 220 ezer forint, melyet már szét­osztottak a szövetkezet dol­gozói között. F. I. KÉTSZÁZEZER VIRÁG Mossák a nyíregyházi utcákat Ha a felhők mögül kite­kint olykor-olykor a nap, s már nem kell nyakunkat is behúznunk a télikabátba — a tavasz üzenetének tekint­jük. Sétáló emberek özönlik el az utcákat, s tele tüdővel szívják a tavasz szagát. Elő­kerülnek a szekrény mélyé­ből a könnyebb, sok színű ru­hák. alig várjuk, hogy meg­újuljunk bennük. A tavasz méltó fogadására megkezdődik az utcák, terek, s kertek szépítése. Nagytaka­rítás indul mindenütt, hogy a tél utolsó nyomait is Szám­űzzük. Az ingatlankezelő vállalat dolgozói a nyíregy­házi úttestekről eltávolítják a síkossággátló anyagokat, lemossák az utakról a sarat. Mintegy nyolcszázezer négy­zetméternyi felületet kell megtisztítaniuk. A lakások­ból is kikerülnek nagytaka­rításkor a feleslegesen őrzött tárgyak. Sokszor még régi bútorok, szükségtelenné vált vaskályhák is kerülnek ilyenkor a szeméttelepekre. A parkok széppé varázso­lását a kertészeti vállalat dolgozói végzik. A fametszé­sek befejezése után pótolják a cserjéket. Mintegy húsz­ezer darabot helyeznek el te­reinken. Földlabdás fákat ül­tetnek Jósavárosban, vala­mint a Széchenyi és a Beth­len Gábor utcára. Ezeknek a tíz-tizenöt éves fáknak már az idén terebélyes lombkoro­nájuk lesz. Több mint tizen­ötezer négyzetméternyi fe­lületen újítják fel a pázsitot — meglazítják a talajt, pó­tolják táperejét, s újrafüve­sítik a területet. Köztéri szobrainkról lekerül a védő- burkolat, Vénusz újra meg­születik. Április 4-re a kerti padok is visszakerülnek he­lyükre, májustól kezdve pe­dig ismét gyönyörködhetünk a kiültetett mintegy kétszáz­ezer darab, tizenöt-húsz faj­ta színes virágban: a begó­niákban, dáliákban, petónia- félékben, s a sok színű tuli­pánokban. Kántor Éva Munkavédelmi vetélkedő Tiszavasváriban Munkavédelmi vetélkedőt rendeztek a napokban a ti- szavasvári Alkaloidában. A hagyományos vetélkedőso­rozat idei, első fordulóján a gyógyszercsomagoló és kiké- szítő-kiszerelő üzem dolgozói mérkőztek meg. Az üzembiz­tonsági, tűzbiztonsági és bal­esetelhárítási témakörben Oláh Matild bizonyult leg­eredményesebbnek. Az első, második és harmadik helye­zetteket értékes ajándékutal­ványokkal jutalmazták. A gyerek első szava a hazaérkező szülőhöz: Mit kapok tőled édes­anya? Mit hoztál édesapa? Bizonyára így tenne a hároméves Varga Gáborka is, ha 1975 augusztusában egy alatto­mos betegség nem végzett volna az édesapával, Varga Gáborral, a Gabona­forgalmi és Malomipari Vállalat alig 24 éves villanyszerelőjével. Az elvesztett szülőt pótolni nem le­het, de a halál okozta gondokat enyhí­teni igen. Ezt tették az elhunyt mun­katársai, a melegszívű molnárok is. A hír akkor mindnyájunkat lesúj­tott — emlékezik vissza Rácz István molnár, a Váci Mihály ezüstkoszorús szocialista brigád vezetője. A malom 1975 elején indult. A bri­gád akkor verbúválódott. Varga Gábor is ott volt az alapítók között. Nagyon szeretett és tudott is dolgozni. Hamar összemelegedtek. Otthoni körülményeit is jól ismerték. Tudták, hogy nemrég született a gyermekük, Gáborka. Azt sem titkolta, hogy miközben lakásra gyűjtenek, ezer forintot kell fizetni az albérletért. Augusztus elsején még be­támogatták a munkahelyére. Nem akart hiányozni. Egy hét múlva temet­ték. — Cselekednünk kellett. Segíteni akartunk — veszi át a szót a brigád egyik tagja, Balogh György üzemmér­nök. Brigádgyűlést tartottunk. Ügy döntöttünk, hogy havonta egy szabad szombatunkat munkával töltjük, s az így keresett pénzből addig fizetjük az albérletet, míg lakást nem kapnak. — Ahhoz, hogy a brigád szabad szombatonként dolgozhasson, megnyer­ték a vállalat vezetőségét is. Az ügyet Dobos Gyula molnár, a malom üzem­vezetője intézte el. Marosi Károly igaz­gató ezt örömmel engedélyezte. így minden hónapban összejött az albérleti díj, melyet havonta a brigád más-más tagja juttatott el a családnak. Gáborka mindig örömmel várta édesapja munkatársait, akik hol játék­kal, hol egy kis édességgel kedvesked­tek neki. — Egyszer az utcán sétáltunk a gyerekkel, két munkatársammal és az édesanyával — mondja Cziráki Gábor molnár. — Gabika meglátta a mellette elhajtó játékautós kispajtását. Mi is megláttuk sóvárgó tekintetét. „Majd gyűjtök rá pénzt” — mondta az édes­anyja. összenéztünk, elszorult szívvel. A brigádnak elmondták az esetet. A következő szabad szombaton még töb­bet dolgoztak. Az albérleti díj mellett megkeresték a játékautó árát is. Rácz István, a brigádvezető megvette a játé­kot. És a soron következő látogatók már azzal állítottak be a családhoz. Gábor­ka újjongott: „Nézd édesanya! Nekem is van kisautóm!” Egy évig fizette a brigád az árván maradt család albérleti díját. 1976 szep­temberében Vargáné és kisfia megkapta az új lakást. Időközben kettéoszlott, de a család támogatásában együtt maradt a Váci brigád. Most már Gáborka tá­mogatásáról határozott: „Addig dolgo­zunk tovább, míg 10 ezer forint össze nem jön. Ezt takarékba helyezzük el if­jú Varga Gábor nevére. Tizennyolc éves korában, nagykorúvá válásakor legyen mivel az életbe indulnia.” A tízezer forintos betétkönyvet a brigád képviselői a napokban adták át az édesanyának. A gyerek sorsának ala­kulását a továbbiakban is a szívükön viselik. Ezért hívják meg Vargánét és a kis Gabikát a brigád minden közös ren­dezvényére. Ezek a melegszívű emberek így próbálják pótolni az elvesztett édes­apát! Sigér Imre Jöhetnek a tettek Egy tanácskozás margójára MEGYÉNK IPARI SZÖVETKEZETEI szocialista bri­gádvezetői a napokban tanácskoztak. A tegnapról, a máról, a holnapról. Felelősséggel. Már maga a beszámoló kritikus volt. A termelési tervek teljesítésének elemzése során bí­rálta egyes szövetkezetek vezetőit, mert nem foglalkoznak napi feladatként a munkaversennyel. Tapasztalható az egyenlősdi, a versenypropaganda színvonala alacsony, a ki­emelkedő eredmények, a hasznos kezdeményezések nem kapnak megfelelő nyilvánosságot, i Hangoztatta, hogy a munkaverseny eredményeinek értékelésénél meg kell terem­teni az elismerés demokratizmusát. A kitüntetéseknél, jutal­mazásoknál ki kell kérni a dolgozók véleményét, javaslatát. A felszólalások is igen őszinték voltak. Nagy felelősség­gel bírálták a meglévő hiányosságokat. Berecz Gyuláné (Nyír­ség Ruházati) a munkahelyi légkörről beszélt. Ahhoz, hogy a 15 szocialista brigádjuk sikerrel tudja minden esetben telje­síteni vállalását, jelentős szerepe van a jó munkahelyi lég­körnek, az egymással szembeni figyelmességnek és megbe­csülésnek. Felhívta a figyelmet a nyíregyházi szocialista bri­gádvezetők klubjára. Közös összefogással eredményesebbé le­hetne tenni működését. Valamennyi felszólaló beszélt a határidő tartásáról, a mi­nőségi követelményekről, a szolgáltatás fejlesztéséről. Kendi Imre (Demecseri Építők) szakipari brigádjáról szólva például elmondotta, hogy az általuk véglett lakásépítési szakipari munkákra a szerződés szerinti egy év garanciát két évre eme­lik, mert a minőséget, a pontosságot a legfőbb követelmény­nek tartják. A csepeliekhez való csatlakozásuk is az adott termelési feladatok megoldását szolgálják. Szilágyi Gyula (Nyh. Tempó) a közművelődéssel foglalkozott. Hibának rótta fel, hogy csak a gazdasági munkában elért eredményeket ér­tékelik a szocialista cím adományozásánál, s a hármas jelszó együttes követelményeit figyelmen kívül hagyják. Szabó Jú­lia (Nagykállói Vasipari) a rendszeres versenyértékelésre hív­ta fel a figyelmet. Nagy vitát váltott ki Báthori Gáborné (Mátészalkai Fod­rász) felszólalása. Szóvá tette, hogy kevesebb létszámmal el­múlt évi tervüket 117,6 százalékra teljesítették, azonban ke­vesebb bért fizettek ki a dolgozóknak. Kérdezte, ha szolgál­tatásról van szó, hol a plafon? A felvetés jogosságát bizo­nyítja, hogy a szövetkezet vezetőit elmarasztalta a válasz­adás. A SZOCIALISTA BRIGÁDVEZETÖK tanácskozásán a gazdasági feladatok megvalósításán túl különös hangsúllyal került napirendre közéletünk minden oldalú szocialista fej­lesztése, a tudat formálása, a közösségi élet, a szocialista em­berré válás. Nagy felelősséggel határozták meg azokat a mód­szereket, amelyek a hatékonyabb gazdálkodást szolgálják. A tanácskozás állást foglalt a csepeliek versenyfelhívása mel­lett. . . A napi munkában való helytállás bizonyítja majd az adott szó becsületét. Dragos Gyula ÚJ MAGYAR FILM Dübörgő csend Dübörgő csend címmel új magyar filmet forgatnak Mocsár Gábor novellájából, mely olajmunkások kö­zött játszódik. Szijj Miklósnak, a rendezőnek ez lesz az első filmje. Képünkön: balról jobbra, Ladik Kata­lin noviszádi, jugoszláv művésznő, Szabó Gyula és a rendező, Szijj Miklós. Az olajmunkás otthonában készül a jelenet Szabó Gyula és Ladik Katalin, az operatőr Lőrinc József. (MTI foto: Friedmann Endre felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom