Kelet-Magyarország, 1977. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-19 / 42. szám
1977. február 19. I KELET-MAGYARORSZÁG 7 Iskola -X Pedagógus -X- Szülő -X- Gyerek -X- Iskgla -X- Pedagógus -X- Szülő -X Gyerek -X- Iskola "X- Pedag ógu s SZÜLŐK FÓRUMA Á nevelési hibákról A megyei nevelési tanácsadót a szülők leginkább azzal a panasszal keresik meg, hogy gyermekük magatartásával nincsenek megelégedve és vég nélkül kezdik sorolni azokat a viselkedési formákat, megnyilvánulásokat, melyekkel szemben kifogásaik vannak. Amikor ennek okait kutatjuk, alig találkozunk azzal, hogy a nevelési módszereiket, eljárásaikat hibáztatnák. Pedig a magatartási zavarokat előidéző okok között jelentős helyet foglalnak el a nevelési hibák. Ezek sokfélék lehetnek. Közülük csak néhányat említünk, olyanokat, melyek a szülői nevelés gyakorlatában leggyakrabban fordulnak elő. Elsőként a mindent megengedő, elnéző nevelést. A szülők, de mégin- kább a nagyszülők nem érzékeltetik, nem tudatosítják a gyermekkel, hogy tőle is várnak valamit. Nem támasztanak olyan követelményeket, melyek megfelelnek a gyermek korának, képességének. Sokszor indokolatlanul kényeztetik. Ebből az következhet, hogy a gyermek hajlamossá válik a lazításra és képességén alul teljesít. Napi munkáját még csak meg sem próbálja tervezni, vagy célszerű napirend szerint élni. Keresi a semmittevő, sok esetben káros időtöltést. Rossz baráti körbe keveredik. Cselekedeteiben gátlástalanná válik. Úgy érzi, mindezt „büntetlenül” megteheti, következménye nem lesz, hisz ő a család dédelgetette. Ennek ellentéte az indokolatlanul szigorú nevelés, mely korántsem téveszthető össze a következetes neveléssel. A szigorúan nevelő szülők gyermekükről, annak minden cselekedetéről mindent tudni akarnak. Számára mindent pontosan előírnak. Röpködnek az utasítga- tások. A követelmények nem a gyermek személyiségére szabottak, hanem maximálisan irreálisak. A szigorú neveléshez közelálló nevelési hiba az alaptalan elvárásra épülő nevelés. Ebben az esetben a szülők túlértékelik gyermekük képességét és szinte hajszolják az általuk elképzelt cél elérésére. ígérgetésekkel, vagy büntetésekkel kényszerítik vágyálmaiknak megvalósítására. Az így nevelt gyermek önállótlanná, életcélját illetően örömtelenné, sikerélményekben szegényessé, érzelmileg sivárrá válhat. A szülők legna- . gyobb szomorúságára, nem jut el a megálmodott célhoz. Ennek ellentéte a nemtörődöm, elhanyagoló nevelés. Az ilyen beállítottságú szülőket nem érdekli a gyermek munkája, viselkedése, sorsának alakulása. Semmi gondot nem fordítanak életvitelének formálására. Mentesíteni egyekeznek magukat a gyermek okozta problémától. Az ilyen közömbös családi miliőben nevelkedő gyermekből könnyen lehet felelőtlen, engedetlen, senkihez nem alkalmazkodó, szüleit, nevelőit, később munkatársait semmibevevő személyiség. Már gyermekkorában járja a maga útját, s ez az út nem kívánatos célokhoz is elvezethet. Az említett hibás nevelési eljárások távol állnak a következetes neveléstől és előbb-utóbb különféle személyiségzavarokat idézhetnek elő. Ezért a gyermek harmonikus, egészséges fejlődése érdekében a szülőknek kerülni kell azokat. Dr. Lengyel Zoltán Az ókor száz csodája Évezredes titkosírások A küldönc útján továbbított levelek, üzenetek nem egyszer az ellenség kezébe kerültek az ókori háborúsko. dások során. Hogy a leírt titkok mégis titkok maradjanak, több titkosírási módszert is kidolgoztak évezredekkel ezelőtt. A spártaiak nevükhöz méltóan egyszerű, ám hatásos módszert találtak ki az időszámításunk előtt hetedik században, „szkütalé”-nak ne. vezték. Az üzenetet vékony bőrszíjra írták oly módon, hogy azt szorosan egymás mellé feltekercselték egy faradra, így folyamatos felületet kaptak. Letekerve aztán nem volt más a szíjon, mint értelmetlen betűsor. A megfejtés azért volt igen nehéz, mert a rudak átmérőjét folyton változtatták — így aztán szinte reménytelen vállalkozásnak bizonyult, hogy illetéktelen is elolvassa az üzenetet. A címzett egy ugyanolyan méretű rúd köré tekerte a szíjat, s így "könnyedén olvashatta a levelet. Aineász görög hadászati író igen fontosnak tartotta a titkosírásokat, könyvében 16 különböző változatot sorol fel. Például az egyiknek az a rendszere, hogy a levél minden harmadik vagy ötödik betűje számít (előre megállapított kulcs szerint), azokat összeolvasva jött ki az üzenet. Persze, nem lehetett könnyű összehozni egy látszólag értelmes, semleges tar. talmú levelet, melyben elrejtették a titkos üzenetet... Aineiász megemlít egy pontokból-vonalakból álló titkosírást is — mint írja, a föníciaiak és a zsidók is gyakorta alkalmazták Keleten. A Morse-ábécé őse tehát évezredekkel ezelőtt keletkezett. A karthágóiak egyik módsze. rét is ismerteti: ők minden betűt egy másikkal helyettesítettek, amely az ábécében meghatározott hellyel odébb következett. Minthogy a kulcsot állandóan változtatták, a leveleket csak igen nehezen lehetett megfejteni. Aineiász maga e módszert tovább fejlesztve azt javasolja: a betűket számokkal helyettesítsék, s a levél megírásához és megfejtéséhez használjanak olyan kulcsot, amelyet csak a beavatottak ismernek. De szép a tavasz De szép a tavasz, Zúg a kis patak, a napsugaras, ezüstös a hab, tarka kertben bohó virág pille rebben, nézi magát jaj de szép is az. benne álmatag. Kis méh döngicsél, A domboldalon muzsikál a szél, vígan, szabadon, víg nóta száll, száz kis gyerek zöld a határ, fut, hempereg elmúlott a tél. s boldogok nagyon. Arany fény pereg, Öröm a tavasz, selyem fű remeg, a napsugaras, fenn a kéken zeng a béke égő égen nagy szépsége, habos fellegek. jaj de szép is az. Csali mese Volt egyszer, hol nem volt, Arany volt a tolla, messze, ahova száll rubint volt a szeme, éjszakára a nap, gyémánt volt a csőre volt egyszer egy madár. s a hangja lágy zene. De milyen madár volt, A farka ezüst volt, csudás, gyönyörűszép, ám de olyan pici, még csak ránézni is mint kis ujjam hegye, csupa gyönyörűség. higyje aki hiszi. Ha a madár farka hosszabbra nőtt volna, akkor a mesém is hosszabbra nyúlt volna. Ölbey Irén Hópelyhecske H ópelyhecske születésétől kezdve igen engedelmes volt. De egy éjsza. ka elegendő volt ahhoz, hogy teljesen megváltozzék. Elhatározta, hogy szakít eddigi megszokott és már kissé unalmas életmódjával, és másképpen rendezi be életét. Elege volt abból, hogy naphosszat a magas ezüstfenyő ágán üldögéljen tétlenül. Ezért magához szólította a szellőt s arra kérte, vinné őt el messzire, nagyon messzire. Például Gyurika ablakába, vagy oda. ahová a gyerekek minden reggel oly vidám, kipirult arccal, hátukon táskával igyekeznek. A szellő elcsodálkozott Hópelyhecske kívánságán, de minthogy nagyon szerette, óhaját teljesítette. Hátára vet. te és lassan elindult vele. Hó- pelyhecske csak úgy repde- sett az örömtől, nevetgélt, si. kongatott és nagyon boldognak érezte magát. Nem félt semmitől, még a nap aranysugarainak veszélyes simoga- tásától sem. Már a város fe. lett szálltak. Amikor előtűnt Gyurikáék háza, a szellő leereszkedett az ablakpárkány, ra. Hópelyhecske könnyedén leugrott a szellő hátáról. A szellő magára hagyva Hópely. hecskét, elindult a városoa sétálni, A kiváncsi Hópelyhecske bekukkantott az ablakon s egy csodálatos világ tárait elé. Csodálattal nézte a sok színes képet, könyveket, játékokat, színes ceruzákat, festékeket. Vajon, hogy került mindez Gyurika szobájába? — elmélkedett magában Hópelyhecske. Irigykedve gon. dőlt arra, bárcsak neki is lenne egy ilyen sok színben pompázó szobája, hiszen eddig csak a fehér színt látta maga körül. Ekkor az egyik ablaküveg szélénél egy pici rést vett észre. Nagyon megörült, hiszen minden vágya az volt, hogy bejusson a szobába. Elő. szőr az egyik kezét dugta be a résen, s ekkor valami furcsa, szokatlan meleget érzett. s nagy megdöbbenésére ujjai hegyéről egy csep gördült le a párkányra. Nem tudta mi volt ez, könny, vagy harmat? Bizony nagyon megijedt, s félelmében akkorát kiáltott, hogy a szellő is meghallotta. Nyomban ett termett. Amikor látta, mily nagy baj érte a kiváncsi Hópelyhecskét, ölbekapta, s amilyen gyorsan csak tudott, szágudott vele Jégapó birodalmába, ahol minden jégből volt, a fák, a paloták, az állatok, az emberek. Gyöngéden lefektette a jégpázsitra, homlokát egy jégcsapdarab- kával addig dörzsölgette, míg az daléit Hópelyhecske magához nem tért. Ekkor a szel lő így szólt hozzá: — Ne iri gyeid, Hónelyhecske. Gyurika szobáját, s az ott látott tárgyakat. Az egy egészen más világ. A te világod a téli havas táj. Jöjj, repüljünk vissza, amíg tart a tél. Ha majd eljön a tavasz, gyönyörű csillogó vízcseppé változol, futkározliatsz a virágos réteken, míg tart a nyár, az aranyló ősz. Ez a természet rendje. Ezt senki nem változtathatja meg. Hópelyhecske igazat adott a szellőnek, s boldogan tért vissza a havas fenyvesbe. (Szlovákból fordította: Dr. Papp Sándorné) Gyermekszáj — Mond Misiké, mit látunk a fejünk felett szép időben? — A mennyboltot, felhőket, a napot. — És ha esik? — Esernyőt. —0—0—0—0—0— A tanító bácsi, a térképre mutatva, megkérdi a kisdiákot: — Milyen óceán ez? A kisdiák hallgat. — Igazad van, mondja a tanító bácsi — ez a Csendesóceán. —0—0—0—0—0— — Pistike, ma reggel ismét nem mosakodtál. A szád szélén látom a kakaó nyomait. — Nem is reggel, még tegnap ittam a kakaót. Mit jelent a háború — gyerekeinknek? Mit mond ma a gyerekeknek, a diákoknak az a szó — háború? Nagyon sokat tudnak a mai gyerekek, meg a mai tizenévesek a háborúról. Olvasnak róla és nem is keveset. Az úttörőélet tehát már a tízévesek korosztályában is, jókora ismeretanyagot kínál ehhez az úttörőszövetség. De a kisdobos is aránylag pontosan tudja, hogy volt második világháború. A felszabadulásról is sokat hallottak, olvastak a gyerekek. Láttak a híradóban meghajtott fejű embereket, akik koszorút visznek lassú léptekkel egy szobor talpazatára. Halottsovány, égnek emelt öklű embereket ábrázol a stilizált szoborcsoport. Nagyanya ilyenkor azt mondja, tisztelegnek a koncentrációs táborban meghalt mártírok emlékműve előtt. A Szabadság téren, meg soksok város főterén a csillagos emlékművek talapzatára is koszorúk kerülnek ilyentájt. Erről is csengő, szépen árnyalt hangon számol be a riporter a tv-híradóban. Sőt el lehet menni az ünnepségekre is, már túlesve az iskolai megemlékezéseken és izgatottan, várakozva figyelni, amint az országzászló ünnepélyesen felkúszik a Parlament előtt az árbocra, szól a katonazene... Celluloidszalagok, alakokat és hangokat rögzítve. Könyvek és újságok. Tananyag, lehetőleg könnyen elsajátítható tőmondatokba öltöztetve. Vers, megrázó és szép: aztán félre lehet tenni, a következő évfordulóig. Könyvek történetei. Apa és anya emlékezései - ha egyáltalán éltek már akkor is, bár nyilván igen kicsinyek voltak. Nagyapa és nagyanya történetei, amelyeket illik meghallgatni, de mert sohasem változnak, végül is monotonná kopnak. Milyen kicsike skatujyába belefér tulajdonképpen a háború. Mármint a mai gyerekeknek, a mai tizenéveseknek megmaradt háború fogalom. És lehet-e nagyobb öröm a mi életünkben, a mai felnőtt generációk életében, mint az, hogy nekik, a gyerekeinknek csak ez az emlékdoboz maradt? Semmi a szirénák hangjából, a fegyverek dörejéből, a kivégzőosztagok meneteléséből. Semmi az Árpádsávos karszalag megszállott gonosztevőinek rémuralmából, egy tébolyult város ostromából, utcai harcokból, falra mázolt horogkeresztekből. Messerschmittek vijjogásából és hidak pusztulásából. Semmi a koplalásból, a vak ablakszemekkel pislogó homályos világból. És... És semmi abból az egyszeri, sohatöbbé érzésből, amikor egy ország lélegezni kezdett. Amikor fogta az öreg paraszt a cölöpöt, földet jelölt ki és nézett az égre, történhet-e ilyen csoda? Amikor lekerült az elsötétítő papír az ablakokról és sötét évek után utcára hullt a fény. Amikor hazajött a férfi és azt mondta: úristen, hát valóban túléltem én a háborút? Amikor arra ocsúdott egy ország, csodálkozva és tétován: másként alakul a történelme, mint eddig, ezer éve. Másként — és szerencsésen. Mert szocializmus lesz. A mi gyerekeinknek ez a „más” jutott. Rossz emlékekből töredéknyi sem. Történelemmé öltözködő múltból csak tananyag. Háborúból a híradó. A békeharcról már hallottak, a kifejezés teljes értelme még kicsit bonyolult a számukra. Csak tanulnak a háborúról. Ilyenkor április táján kék meg vörös nyakkendőket kötnek. Pereg a dob, hozzák a csapatzászlót. Rövid ünnepség. Aztán játszani lehet, szórakozni. Süt a nap. És olyan nehéz elhinniük, hogy volt egyszer egy háború. Várkonyi Margit Vízszintes: 1. Megfejtendő. 6. félig késő! 7. Hullj. 8. Jód, kálium vegyjele. 9. össze-visz. sza sír! 11. Előidézője. 12. Ülőeszköz. 14. Kellemetlen illat. 16. Megfejtendő. 18. Cipész szerszám. 20. Omla- dék. 21. Talmi. 22. Pakol. 24. Menyasszony. 25. Fúvós hangszer. 27. Névelővel, tö_ mény szesz. 28. Lent. 29. Sár. ga, németül. Függőleges: 1. Építőipari kötőanyag: 2. Személyed. 3. Elme. 4. Kettőzött mássalhangzó. 5. Szá_ jaszéle. 6. Megfejtendő. 10. Hasadék. 11. Bozót közepe! 13. Betegség. 14. STM. 15. Turbékoló madár. 17. Számos. 19. Az egyik Castro ke. resztneve. 21. Elad. 23. KDU.' 24. ARE. 26. Rendfokozatot fejez ki. 27. Ezüst vegyjele. Megfejtendő: Kedvelt termálfürdők vannak itt. (Vízszintes 1, 16, függőleges 6.), Múlt heti megfejtés: — SKÓT — SVÉD — NORVÉG — FINN — Könyvjutalmat nyerek: Bártfai Péter Nyíregyháza, Dicső Zsolt Csaroda, Nagy Béla Fehérgyarmat, Juhász Mária Nyírbéltek. Papp Judit Encsencs,. Sári Gizella Ibrány, Kócsy Krisztián Tyúkod.
