Kelet-Magyarország, 1977. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-16 / 13. szám
1977. január 16. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Á politika eszközével ártalapszervezeteink többsége általában eredményesen tölti be gazdaság- szervező hivatását. Ahol hiba van, ott ez két, egymásnak ellentmondó felfogásban gyökerezik. Az egyik felfogás — inkább kimondatlanul, mint kimondva — feleslegesnek érzi az alapszervezeti szintű gazdasági munkát, nem találja ennek helyét a gazdaságirányítás mechanizmusában, inkább lemond róla, illetve elhanyagolja csak formálisan folytatja. A másik felfogást — ezzel ellentétben — valamiféle „túlbuzgóság” jellemzi: nem érti, hogy a gazdasági pártmunka — politikai munka, melyet politikai módszerekkel kell folytatni. Az ilyen alapszervezet vagy vezetőség sokszor a gazdasági vezetés helyett dolgozik, intézkedik, átvállalja a brigádvezetők, csoportvezetők, művezetők stb. operatív tennivalóinak egy részét — s ráadásul, mivel kisebb szakértelemmel rendelkezik, lényegesen kisebb eredménnyel. Ezzel bénítja a gazdasági vezetés kezdeményezőkészségét, és — ami még nagyobb baj — akarva, akaratlanul csökkenti annak felelősségét. De nézzünk egy kissé az első típushiba mögé. Joggal vetődik fel a kérdés: hol a helye az alapszervezetek tevékenységének a gazdaságirányítás mechanizmusában? A szocialista gazdálkodás, termelés és szolgáltatás az állami és szövetkezeti tulajdon talaján, önálló gazdasági egységek keretei között folyik. Ezeket a gazdasági egységeket, vállalatokat, szövetkezeteket a párt politikájának megfelelően közvetlenül a szocialista állam ágazati és területi szervei irányítják, jobbára köz- gazdasági, tehát indirekt módszerekkel, de ahol és amikor szükséges, közvetlen utasítások formájában is. A tervezés és tervegyeztetés, a gazdasági szabályozás és a termelési vagy piaci kapcsolatok rendszerében egy-egy gazdálkodó egység számára adott: mit. mennyit, milyent és hogyan termeljen, illetve „szolgáltasson”. Az ott dolgozó egyéneket és kollektívákat a munkaviszonyból eredő függés, s még inkább az anyagi ösztönzés orientálja elsősorban. Lehet-e valamiféle befolyása saját területén a gazdasági folyamatban a pártalapszervezetnek, „beleszólhat-e” egyáltalán? Okvetlenül! Először is azért, mert az említett határok között a helyi gazdasági vezetésnek azért elég nagy a „mozgási tere”, önállósága. Azt mondhatnánk: gazdasági deter- mináltsága nem merev; vele, mint szubjektív tényezővel is kell számolni. Éppen ez biztosítja a csak helyben látható belső tartalékok kiaknázását, a választási -lehetőségek közül a lehető legjobbak kikutatását. A helyi gazdasági vezetésnek a helyi pártvezetéstől kell politikai segítséget — ösztönzést, bátorítást, ha kell, kritikát — kapnia. Az állami gazdaságirányításban, a gazdasági és jogi szabályozásban — pártunk gazdaságpolitikája, vezető szerepe realizálódik. De hogy hatékonyabban realizálódjék, ehhez a helyi gazdasági vezetésnek a párt helyi képviseletétől is szüntelen impulzusokat kell kapnia. Továbbá: a dolgozók, a munkáskollektívák nem egy gépezet csavarjai, hanem alkotó és gondolkodó, eleven, hús-vér emberek. Nem holmi robotok, amelyekbe betáplálják a főnöki utasításokat és esetleg a kilátásba helyezett anyagi ösztönzést, s ennek megfelelően programszerűen és gépiesen végzik dolgukat. Nem csupán végrehajtói a társadalmi termelés folyamatának, hanem egyúttal, mint a társadalom vezető osztályának tagjai, e folyamat célját és értelmét testesítik meg. Kifejezni valóságos érdekeit, politikai ösztönzést adni munkájuk lehető legjobb elvégzéséhez: ez az, amit csakis a munkásosztály pártjának alapszervezetei végezhetnek el. Az önálló gazdasági egységek — a „köz- gazdasági környezetük” megszabta határok között — önállóan s alkotó módon állítják össze programjukat, munkálják ki rövid, közép- és hosszabb távú terveiket. Az alapszervezet politikai tevékenységére már ebben a fázisban is szükség van: támasszon igényt a jó javaslatok felszínre hozásához és összegyűjtéséhez, a gondos, felelősségteljes mérlegeléshez, mind az irreális célkitűzések, mind pedig az óvatos és számító „alultervezés” elkerüléséhez. Hangsúlyozzuk: politikai munkáról van szó, nem pedig a szakemberek tennivalóinak átvállalásáról. Terveink végrehajtása népgazdaságunk egyetlen pontján. egyetlen műhelyben és egyetlen termelőszövetkezetben sem nélkülözheti az ott működő alapszervezetek gazdaságszervező munkáját. Részt kell vállalniuk a tervek ismertetésében, megértésében. Mozgósítaniuk kell a tervek teljesítésére, mindig összekapcsolva a távlatokat az épp soron lévő napi feladatokkal. S végül a végrehajtást kell segítenie a folyamatos, mindenre kiterjedő pártellenőrzésnek. Jelezzék azonnal a fennakadást, ne tűrjék sehol a tunyaságot, a fegyelmezetlenséget, a lógást, követeljék meg a gazdaságvezetéstől a korszerű munka- és üzemszervezés kialakítását és alkalmazását. Az ellenőrzés nem a hibák keresését jelenti, hanem valóban segítséget és ösztönzést. A pártalapszervezetek vezetőségeinek egyik tagját többnyire termelési felelősi funkcióval bízzák meg — illetve a nem termelő és szolgáltató munkahelyeken, a különféle intézményekben a „hivatali munka” segítségével. Ne legyen formális ez a termelési felelősi funkció — mint ahogy, bizony, nem egv helyen az. □ szocialista társadalmi rendben, noha a dolgozó osztályok és rétegek alapvető céljai azonosak, előfordulhatnák átmeneti érdekellentétek. Előfordulhatnak az egyes gazdasági egységek — vállalatok, szövetkezetek — valamint a népgazdaság egésze között is. Mi ilyen esetben a munkahelyi pártalapszervezet dolga? „Pártunk álláspontja e kérdésben is világos — olvashatjuk a XI. kongresszus beszámolójában: — minden ütközés esetén első az országos érdek és azt kell érvényesíteni egyes csoportok vagy személyek mesterkedéseivel szemben.” Koncz István a Lengyel exportra készít mokaszint a RACITA. Horváth Anna és Puki Jánosné a félcipők minőségét ellenőrzi csomagolás előtt. (Hammel József felvétele) Az unatkozó H olmi semmiséggel nem lehetett felzaklatni. Legjobb barátja temetésére táskarádióval vonult ki, és mikor hivatalában szóvá tették a többiek, hogy egész nap ásít, megvonta a vállát: — Unlak benneteket! Valóban unatkozott. Olykor úgy tűnt, hogy már-már kénytelen feladni jól őrzött közönyét, de az utolsó pillanatban mindig magához tért, és tovább unatkozott. Jellem volt. Unalmas jellem. Pedig az egész világ összefogott ellene. Egyik nap csengettek a lakása ajtaján. Az ajtó előtt egy szőrös ember állt, kis ágyékkötővel és bunkóval. Brontosaurus-verseny re hívta. — Nem érdekel, fater, adja el másnak a jegyet — azzal becsapta az ajtót az álmél- kodó ősember előtt. Homérosz is hívogatta egy kis hajókázásra. Kényszeredett arccal vonult a bárkára, eltűrte, hogy testét olajjal kenegessék, de szemmel láthatólag unta a tengert. Csupa víz, semmi különös. Egyszer tanúsított némi érdeklődést: mikor meghallotta a szirének énekét. Bökdöste is Odüsszeuszt, hogy kössenek ki. — Csinos nők lehetnek ott a kultúrházban — szólt és át akart mászni a korláton, mire odakötözték az árbochoz. „Valami klasszikusat énekelnek, nem érdekel” — mormogta, és úgy, álltában, elaludt. Arra ébredt, hogy melege van. Valami tunikás alak ' is költögette. Fején babérkoszorú. Megismerte Nérót, mert úgy hívták a Lajos bácsi kutyáját is, és még emlékezett rá, hogy mennyire hasonlított nevezetes névrokonához, ott az iskolai tankönyvben. — Gyere, komám — ránci- gálta Néró —, ilyet úgyse látsz mindennap a történelemben. Felgyújtottam Rómát! — Na, végre valami cirkusz! — sóhajtott, és elindult a császárral. Egy darabig nézte a lángokat, a futkározó embereket. „Haláli zrí” — Ezek az erőgépek — amelyek a napokban érkeztek az eperjeskei átrakóba — már tavasszal a mezőgazdasági üzemek munkáját segítik. (Elek Emil felvétele) NÉGY ÖTLETNAPOT TARTOTTAK A NYÍREGYHÁZI DOHÁNYFERMENTÁLÓ VÁLLALATNÁL NOVEMBERBEN AZ ÜJÍTÁSI HÓNAP KERETÉBEN. A JÓ ÖTLETEKET PÉNZZEL IS HONORÁLTÁK. Borovek milliói •• Otletnapok haszna a nyíregyházi dohányfermentálóban Az itt dolgozók 1976 többi hónapjában is aktívak voltak : gondolkodva végezték munkájukat, kértek, javasoltak és megvalósítottak. S ennek az aktivitásnak már szemmel láthatók, kézzel foghatók a következményei. Mindjárt az elején emlékezzünk a tavasszal bevezetett mozgalomra, amelynek ez a címe: „Holnaptól hogyan, hatékonyabban?” Kérdő mondat ez, de egyben felszólító is. Arra szólította fel a dolgozókat, hogy mint a munkaterületük legjobb ismerői, keressék a lehetőségét az eredményesebb munkának. Tímár István szb-titkár sten- cilezett papírt vesz elő: tzenőláda — Ezekre kellett és kell ráírni az észlelt hibaforrásokat, a megjegyzéseket és a javaslatokat. A papírok rövid úton eljutnak a vezetőkhöz és a döntés se várat magára sokáig. Fabu Tibor, a villanyszerelő csoport vezetője, a Blá- thy Ottó brigád tagja is papírra véste javaslatát. — Egyszerű ötlet volt, s a fázisjavításra irányult. Nem tetszett, hogy a sokat fogyasztó angol gyártmányú kocsányozó gépsor javításánál jelentős áram megy veszendőbe. Kidolgoztunk egy módszert, amellyel rengeteg villamos energiát takarítunk meg. Az elmúlt fél év alatt 75 ezer forint értékű volt a megtakarítás. Az egyszerű, de sokat érő ötlet nyomán nemcsak olcsóbb, de hatékonyabb is a javítási munka, ötletgazdag volt a többi brigád is novemberben, némelyik húsz javaslattal rukkolt ki. Itt van például Nagy István, a Gábor Áron brigádból. Két szakmája van: lakatos és hegesztő. Érthető, hogy nagyobb az áttekintése a vasasszakmában. Rájött, hogy az egyik csörlő zárát tökéletesíteni lehet. Felfedezését nem hallgatta el, néhány sort papírra vetett és javaslatát bedobta egy ládába. — Jó ez az üzenőláda, nem kell előszobákban várakozni, kilincselni. Bedobtam a papírt, s egy héten belül rátértek az ügyre. Néhány érdekes és hasznos ügyre emlékszik Szász Ferenc, a Május 1 szocialista brigád vezetője: Kerestek és találtak... — Kéthavonta gyűlést tartanak a brigádvezetők, s az egyik ilyen fórumon hangzott el: az angol gépsoron öt százalék az állásidő, s ez húsz percnek felel meg. Keressük a lehetőségét, hogy kevesebb legyen. Kerestünk és találtunk, most csupán 3,2 százalék az állásidőnk. A százalék csökkentését a jobb érthetőség kedvéért mázsában is ki tudjuk fejezni: tavaly előtt óránként 44 mázsát termeltünk a gépsoron, tavaly már 55-öt. A brigádvezető a helyszínen mutatja meg egy másik javaslat megvalósítását és hasznát. A fizika törvényeit kevésbé ismerő, de jól gondolkodó munkás javasolta: „Egy kicsit melegítsük fel a dohányt kocsányozás előtt.” Azóta, ha felmelegítik, kevesebb a páratartalom, lazábban tapadnak egymáshoz a levelek. A szorosabb emberi kapcsolatokra is született egy javaslat: „A brigádtagok egy-egy ünnepnapra vigyenek haza családjukhoz egy állami gondozott gyereket.” A javaslat megvalósítása azért is hasznos, mert a vendégségbe vitt gyermekek nemcsak a brigádtag családjáról tudnak meg sok mindent, hanem a vállalatról is. Baleset a présnél A hasznos kapcsolatok további szélesítésére is születtek javaslatok. A Május 1 brigád az egri dohánygyárral tart kapcsolatot, amelynek célja nem csupán a barátság. Az egyik látogatáson az egri kollégáknak panaszkodtak a műszerek pontatlanságára. Így hangzott a válasz: „Nem megfelelő a hálózati vezeték mérete.” Az itteniek már készülnek a szezon végi karbantartásra, ahol— a vezetéket kicserélik. Égyik lakatos javasolta: „Vegyük fel a kapcsolatot a beregovói szovjet dohánygyári munkásokkal.” A kapcsolat létrejött. A termeléssel összefüggő volt az a javaslat is, amelyre Máté András lakatos emlékezik: — Nem kell mindig nagy dolgot javasolni. présnél egyik dolgozónk levágta az ujját. Javasoltam-: szerkesz- szünk ide egy védőrácsot. Megnézhetik, egyszérű, de biztonságos a rács. Egyszerű, de milliókat érő javaslattal állt elő Borovek Mihály. Javaslatára módosították az úgynevezett egységrakományt, ami tulajdonképpen abból állt, hogy a raklapokra rácsokat szereltek fel. A mutatós szerkezet cipekedéstől kíméli meg a munkásokat, sőt, bizonyos munkaerőt is megtakarít. A szakemberek már kiszámították : a rácsos szerkezetek 1977-ben 9-10 millió forint hasznot hoznak a vállalatnak. A többi, elfogadott javaslat is milliókat ér. Nábrádi Lajos állapította meg —, „Néró papa bevezette a központi fűtést”. Hamar megunta. Égő városból mit lehet hazavinni? Zárva minden üzlet, még nőt se lehet rabolni. És különben is: mit lehetne itt vásárolni? Viasztáblát meg tunikának valót? A tömjént úgyis megvámblják. Később találkozott Kolumbusszal, aki örömmel újságolta, hogy felfedezte Amerikát. — Jó lemezeket hoztál, tata? — érdeklődött, de kiderült, hogy Kristóf még azt sem tudja, mi az a tánclemez. És ilyen alakokat küldenek külföldi útra. Köszönés nélkül hagyta ott, és továbbsétált. Néhány házzal odébb, a XIX. század sarkán, nagy csődület volt: egyesek a gőzgépet nézegették, mások Victor Hugót hallgatták, pár ember már a rádión meg a repülőgépen dolgozott. Ügy elrohant onnan, Ifogy útközben beleesett a XX. századba, de olyan szerencsétlenül, hogy kitörte az első világháborút. A legnagyobb ágyúzás közben jelentette ki: „Na, bumm, és akkor mi van?” Mire szellemi képességei révén rögtön felmentették. És unatkozott tovább. Unt háborút és békét, zenét és irodalmat, technikát és farsangi fánkot. Fél éve megismerkedett egy csajjal, aki éppen unatkozott. Nyáron elvette feleségül. Azóta nagy előrehaladás történt. Eddig magukat unták. Most már egymást. Marthy Barna
