Kelet-Magyarország, 1977. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-15 / 12. szám

1977. január 15. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Iskola * Pedagógus * Szülő * Gyerek * Iskola * Pedagógus * Szülő -X- Gyerek -X- Iskola -X- Pedag ógu s SZÜLŐK FÓRUMA Sok kicsi sokra megy KÖNNYELMŰEK A GYEREKEINK. Lépten- nyomon tapasztaljuk, hogy fogalmuk sincs a takarékosságról. Békében születtek, jólétben élnek, mindenük megvan, ott csörög már az 5-6 évesek zsebében is számolhatat- lanul a fémpénz. Bandinak azért, mert ő jár bevásárol­ni és csak kerek tízesre kell elszámolnia, a többi nála maradhat. — De mire? — kérdem tőle. — Csak úgy, akármire — feleli. Hát ez bizony súlyos hiba a szülők részéről, mert ezzel mindenre nevelik csak éppen nem takarékosságra, a pénz megbecsülésére. Sok gyermek jár étterembe. Kevesen esznek előfize­téses menüt, annál többen étkeznek á Iá carte, ami bi­zony majd a duplájába kerül, s szinte mindegyik vesz magának az ebédhez valamilyen hűsítőt. A friss csap­víz ívása kiment a divatból. Azt csak mi isszuk, a fel­nőttek, az öregek, a nyugdíjasok. Nem vagyok biztos benne, vajon tudje-e a dolgozó szülő, hogy mire költi gyermeke az ebédre könnyen odaadott 20-30 forintot. Mi szeretnénk, ha minél több takarékos, pénzzel gaz­dálkodni tudó fiatalunk lenne. A gyermekben keressük a hibát, de minduntalan rádöbbenünk arra, hogy a szü­lők jó anyagi helyzete, kényelme (nem számoltatják el a gyermeket), az oka annak, hogy felnő egy könnyen költekező, pénzt nem becsülő generáció. MÁSBAN IS KÖNNYELMŰEK GYERMEKEINK. Minden gondolkodás nélkül kitépnek a füzetből tiszta lapokat firkálásra, repülő készítésére. Emlékszem arra az időre, amikor oldalszámozni kellett a füzeteket. A lapkitépés főben járó bűnnek számított, sőt, a papírta­karékossággal odáig mentünk, hogy az egyes leckék kö­zött üres sort sem volt szabad kihagyni. Ez a másik véglet. Jó, hogy ma már könnyebben élhetünk, de meg kellene találni az arany középutat. Nemcsak a pénzzel kellene takarékoskodniuk gyer­mekeinknek, hanem írószereikkel, ruházatukkal, a vil­lannyal, a vízzel, a gázzal is. A köpeny alatt el iehetne viselni a kinőtt, esetleg megtoldott vagy megfoltozott ruhácskákat s egyszer-egyszer meg lehetne talpaltat­ni a cipőt, s nem kellene mindig újat venni. A túlzott öltöztetéssel a szülők akarják túllicitálni egymást, s közben példájukon nevelődik a könnyelmű gyermek. KÍSÉRELJÜK MEG VISSZAFOGNI kissé az eleresz­tett gyeplőt. Tanítsuk meg a gyermeket már egészen kis korában arra, hogy a pénzzél gazdálkodjon. Ne költse el, hanem gyűjtögesse meghatározott célra. Biz­tassuk az iskolai takarékbélyeg vásárlására. Dicsérjük meg, ha szépen szaporodnak a könyvecskében a bélye­gek. Legyen a cél labda, fényképezőgép, kerékpár ára, vagy nyári táborozási költségek összegyűjtésé. Mindegy, hogy mi, csak azt érezze meg, hogy érdemes takarékos­kodni, mert a sok kicsi sokra megy, és jó érzés a ma­gunk gyűjtötte pénzből vásárolni. Dr. Gergely Károlyné Fejtörő kis matematikusoknak Egy nyíregyházi isko­__ Iának 748 tanulója van. Igaz-e, hogy az iskola tanulói között van három olyan gye­rek, akinek a születésnapja ugyanazon a napon van? © Nekeresd országnak két nagy városa van, Igazmondó és Hazugmondó. Az egyikben mindig igazat mondanak az emberek, a má­sikban mindig hazudnak. Farsang idején természete­sen itt is nagy a népvándor­lás, átlátogatnák az emberek a másik városba is. Egy ber- gengóc állampolgár véletle­nül betévedt az egyik város­ba, de nem tudta, hogy me­lyikbe. Lepihent egy fa tö­vébe, keveset gondolkodott és rájött, hogy egyetlen kér­dést tesz fel az első útjába kerülő embernek, s máris meg tudja mondani, hogy melyik városban van. Mit kell kérdeznie? A válaszoto­kat próbáljátok megindokol­ni! O Egy király pincéjében 140 üveg bort helyez­tek el az ábrán látható mó­don. A kedvenc udvari bo­lond nagyon szerette a jó bort. Nem is hagyott ki egyetlen borlopási lehetősé­get sem. Naponta ellopott a királytól 4 üveg bort, s a megmaradtakat úgy csopor­tosította, hogy. továbbra is minden fal mentén 36 üveg maradt. Hogyan csinálta ezt, ha 16 egymást követő napon át sikerült italhoz jutnia? A mai nappal kezdődően kéthetenként a szombati gyermekoldalon „Fejtörő kis matematikusoknak” címmel számtani feladványokat köz­lünk általános iskolások ré­szére. A megfejtést beküldeni nem kell. A közölt felad­vány helyes megfejtését két héttel később az újabb fej­törővel együtt közöljük. Jó szórakozást, kellemes fejtö­rést kívánunk! N yár hercegnő megállt a hatalmas tó partján, s a víz tükrében bol­dogan nézegette sugárzó ar­cát. — Szeretem ezt a tavat és szeretem ezt a tájat — gondolta, majd a gondolatát hangosan ki is mondta: — Itt maradok ezen a vidéken még jó ideig, s nem is me­gyek tovább más világrészbe. Amint így hangosan gon­dolkodott, elsötétedett az ég, a kékvízű tó haragos zöldre változott, s a tarajos hullá­mok hátán egy ősz szakállú idős ember száguldott Nyár hercegnő felé. — Szervusz húgom — har­sogta túl a mennydörgést Ősz apó. — Remélem, belá­tod, hogy az időd itt lejárt és át kell menned a földgolyó másik felére. Itt az ideje hogy átadd nekem a helye­det mert a fákon már sárgul­nak a levelek, a tőkéken érik a szőlő és a gyermekek ké­szülődnek már az iskolába. — — Ne siess olyan nagyon kedves bátyám. Adj még egy­két szép hetet nekem itt ezen a kedves tájon, ezek között a kedves emberek között, — Az évszakok harca könyörgött Nyár hercegnő. — hiszen úgy szeretnek enge- met és én is úgy szeretek kö­zöttük. Tőled és legidősebb bá­tyánktól, Téltől, pedig fél­nek az emberek. — Távoznod kell, időd le­járt! — mordult rá Ősz apó. Mit volt mit tenni, Nyár hercegnő eltávozott a föld másik felére, ahol már na­gyon várták az emberek. Az Ősz átvette az uralmat, s nyi- hogó. suhogó szélparipáján száguldottá be a határt. Nem sokáig élvezhette azonban uralmát, megjelent a harmadik testvér, a morcos, fagyos, lusta, öreg Tél. — Tele vannak már a kamrák, pincék, úgy látom, elvégezted a betakarítás mun­káját, add hát át a helyedet nekem — mordult Tél Ősz apóra. — Korán jöttél még, csak decemberre vártam az érke­zésedet — hárította el a Tél kívánságát ősz apó. — Várj csak nyugodtan a sorodra, most még én akarom élvezni az uralmamat. T él nem szólt semmit, csak zúzmarát bocsá­tott a fűre-fákra, s lehelletével vékony jégréteget vont a pa­takok és a kék vizű tó te­tejére. ősz apó pedig mit te­hetett egyebet, átadta helyét idős, zord bátyjának és el­ment ő is Nyár hercegnő után egy másik világrészbe. Boldog volt a Tél, birtokba vette az egész tájat. Megnyer- gelte a süvítő Északi Szelet, s száguldott keresztül-kasul a tájon. Munkába állította szol­gáit, Jeget és'Fagyot, nem tö­rődve azzal, hogy az embe­reket kegyetlenül megkínozza és az emberek egyre csak a két lánytestvért, Tavasz tündért és Nyár hercegnőt emlegetik és hívják, várják szeretettel. Amikor azután a kamrák és a vermek is ürülni kezd­tek, végre megjelent Tavasz tündér. — Itt vagyok, megjöttem, add át nekem a helyedet öreg mihaszna — csilingelt Tavasz tündér hangja. — Hát én mindenkinek csak útjában vagyok — keseredett el a Tél. — Az ősz is azt mondta, nem megy el, mert engem nem várnak, nem sze­retnek az emberek, te húgom szintén a helyemet kívánod, azt állítod, hogy téged vár­nak, téged kívánnak — zo­kogta Tél, s keserves köny- nyei megolvasztották Jég és Fagy zord szívét, s könnyeik kisebb-nagyobb tócsába cse­pegtek a földre az ereszek szélén megolvadt jégcsapok­ból. De hiába könyörgött, hi­ába harcolt Tél, a kedves, bo­londos Tavasz tündérke átvet­te tőle birodalmát, s táncol­va, dalolva, tarka virágok, kibomló levelek, s vidám madártrillák kíséretében kar­jára kapta festéktábláját, vet­te ecsetjét, hogy újra kékre fesse a tó vizét és az eget, hadd örüljön neki mire meg­jön kedves nővérkéje, Nyár hercegnő. Angolból fordította: Pfeifer Vera Takács Mihály testnevelő tanár gondos felügyelete mellett tornáznak a tiszavasvári gyermekek. NÉRÓ LIFTEN JÁRT Ha valakitől megkérdezik, mióta használnak az embe­rek személyfelvonót vagy közkeletű nevén liftet, min­den bizonnyal kész a válasz: az utóbbi évszázad találmá­nya. Holott bizonyítékok van­nak arra: már az ókorban is ismerték a felvonót! Néró császár személyes használatára szolgáló felvo­nót -építettek Róma égését követően, időszámításunk után 64-ben, amikor elkészült a császár pompás „Domus auera”-ja. Aranypalotája. A kötélen függő felvonőszek- rény négy keményfa sínen futott. Alsó részén egy mé­ter vastag négyszögletű bőr­párnában végződött, mely szorosan, dugóként illett be­le a lefelé keskenyedő akná­ba. Ezzel kívánták megóvni a császár épségét, ha elszakad­na a kötél, netán egy me­rénylő elvágná. A felvonót működtető rab­szolgák csengőjelre beleka­paszkodtak a kerék küllőibe, melyre á kötél csavarodott, s tekerni kezdték — leengedték vagy felvonták a megfelelő szintre a szekrényt, ponto­sabban a kényelmes, zárt trónust. A kötélen színes jel mutatta, mikor érték el a kívánt emeletet. Az első óko­ri személyfelvonó egyébként a fennmaradt írások szerint körülbelül negyven méter (!) magasra „röpítette” a római birodalom mindenható úrát. Később az újjáépült Róma több palotájában is épült fel­vonó — sőt, az időszámítá­sunk után 80-ban befejezett római Colosseumban, a hatal­mas amfiteátrumban is találtak liftaknát a régészek! Mégpe­dig nem is egyet, összesen tizenkettőt. A gladiátorok várótermei, öltözői, a vad­állatok ketrecei a porond alatt, több emelet mélység­ben feküdtek. A harcra kész gladiátorokat és a kiéhezte­tett oroszlánokat, tigriseket egyaránt felvonón szállítot­ták a porondra, ahol telt ház esetén (vagyis szinte mindig) több, mint ötvenezer látványosságra éhes római üdvrivalgása fogadta a lift­ből kilépőket... Hogyan keletkeztek a köszönésformák? A kézfogás hagyománya sok ezer éves. Az ősemberek éle­te tele volt veszéllyel. Ha két ősember találkozott, először tá­volról figyelték egymást, azután előrenyújtott tenyérrel köze­ledtek egymáshoz. így jelezték, hogy szándékuk békés, és nincs a kezükben kő vagy más fegyver. Meg is tapogatták egymás kezét. így alakult ki a kézfogás szokása, amely később udvariassági formává vált. A középkorban, ha két páncélos lovag találkozott egy­mással, először távolról figyelték egymást, azután jobb kezük­kel felemelték sisakrostélyukat. 'így jelezve békés szándéku­kat. így született a tisztelgés szokása. A fegyveres testületek tagjai ma is tisztelegve köszöntik egymást. Ha egy középkori házhoz lovas érkezett, levette a sisak­ját. így fejezte ki azt, hogy bízik vendéglátójában és békések a szándékai. A sisaklevételből alakult ki a kalaplevétel szoká­sa. TÖRD A FEJED! Vízszintes: 1. Megfejtendő (nyolcadik négyzetben: G). 6. Növény. 7. Ilona beceneve. 8. Görög mássalhangzó. 9. Pan­ka. 11. Számos. 12;- Ra­vaszdi. 14. Hím állat. 16. Egyik végtagunk része. 18. Alumínium vegyjele. 20. IAB. 21. Feltételezés. 22. Baráti állam nevének is­mert rövidítése. 24. Fúvós hangszer. 25. Kis kecske. 27. Mozi. számos idegen nyelven. 28. Koros. 29. Hi­bázz. Függőleges: 1. Törpe. 2. Római 51. 3. Női énekhangszín. 4. Ket­tőzve dunántúli város. 5. Esővíz-elvezető 6. Megfej­tendő (folytatása a vízszin­tes 1-ben). 10. Vissza: vo­natkozó névmás. 11. Rí. 13. Török férfinév. 14. Hüve­lyes főzeléknövény. 15. Precíz, gondos. 17. Fonott edény. 19. Római 450. 499. 21. Szór. 23. Köd betűi ke­verve. 24. SÍÉ. 26. Arzén vegyjele. 27. Két mással­hangzó, mely kiejtve egy frissítő főzet nevét adja. Megfejtendő: Téli aktualitások: függő­leges 6., vízszintes 1. Múlt heti megfejtés: JE­GESMEDVE — BÖLÉNY — EZÜSTRÓKA — ROZMÁR. Könyvjutalom: Fazekas Ibolya Nemesborzova, Ko­vács Magdolna Fehérgyar­mat, Lukács István Nyír­egyháza, Becsei Mária Ba­rabás és Szabó Ágota Tyú­kod. Csak levelezőlapon bekül­dött megfejtéseket veszünk figyelembe!

Next

/
Oldalképek
Tartalom