Kelet-Magyarország, 1977. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-14 / 11. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. január 14. Kardcsörtető nyilatkozattal búcsúzik Gerald Ford TELEX... MOSZKVA Arnaldo Forlani olasz külügyminiszter, aki a szovjet kormány meghívására hivatalos látogatáson tartózkodik a Szovjetunióban, csütörtökön Moszkvából Leningrád- ba utazott. Az olasz külügyminiszter két napot tölt Le- ningrádban. BELGRAD A Joszip Broz Tito és Erich Honeckér csütörtök délelőtti több mint kétórás tanácskozásáról kiadott közlemény szerint a két államfő és pártvezető „nagyon nyílt, szívélyes és baráti légkörben” lefolyt eszmecseréje során a kétoldalú kapcsolatok fejlődéséről és több nemzetközi kérdésről tanácskozott. A délelőtti eszmecsere után Erich Honecker részt vett a fővárosi tanács ülésén, amelyen a testület elnöke Belgrád város arany emlékplakettjét adományozta a magasrangú vendégnek. Gerald Ford szerint az Egyesült Államok helyzete jó. A jövő héten lelépő amerikai elnök szerdáin este a kongresszus elé terjesztett szokásos évi jelentésében lényegében rózsás képet festett az Egyesült Államok nemVietnam EGY PARLAMENTI ÜLÉSSZAK megnyitása az esetek döntő többségében helyi horderejű hír, kivételektől eltekintve az iránta megnyilvánuló érdeklődés megmarad a szóban forge ország közvéleményének keretei között. A Hanoiból keltezett jelentés a jelek szerint kivételnek számít: széles körű és Vietnam, sőt Délkelet-Ázsia határain messze túlterjedő érdeklődés kíséri a Vietnami Szocialista Köztársaság nemzetgyűlésének most megnyílt, második ülésszakát. Érthető, ha a kíváncsiság reflektorfényei pásztáznak Vietnam körül. Ez az ország páratlanul sokat szenvedett és hosszú korszakon át szinte szünet nélkül pusztító harcok dúltak termékeny földjén. A franciák elleni harccal kezdődött, folytatódott a japán betolakodók elleni, majd — Párizs szerződésszegése nyomán — ismét a francia elitcsapatok elleni küzdelemmel, amely 1954-ben, az emlékezetes Dien Bien Phu-i diadallal ért véget. Sajnos, ma már közismert, hogy ezután következett a vietnami nép hosszú történetének legnehezebb szakasza. A barátok segítségén túl elsősorban tömeges hősiességre volt szükség ahhoz, hogy ez a háború, amelyet immár a tőkés világ legnagyobb hatalma ellen vívott a vietnami nép, így végződjék. Egyértelmű, vitathatatlan győzelemmel. Így végződött, de az örökség rendkívül súlyos, felszámolásához most a hétköznapok ’hőstetteire van szükség. És ahogy Vietnam népének élcsapata, a párt a háborúban vezetni, szervezni tudta a hőstetteket végrehajtó tömegeket, így van, így lesz a békében is. A párt negyedik kongresszusa megszabta a feladatokat és ' a nemzetgyűlés képviselői ezen az ülésen azt vitatják meg, hogyan lehet megoldani ezeket. Amikor megvitatják és elfogadják az 1977-es tervet, arra is kell például gondolniuk, hogy a déli körzetekben milyen örökséget kell felszámolniuk az élet szinte minden területén, a politikai és gazdasági életben épp úgy, mint a fejekben. ** A FELADAT HATALMAS. De az a nép, amely megnyerte a század egyik legvéresebb, leghosszabb háborúját, megnyeri a béke ütközeteit is. zetközi szerepéről és belső viszonyairól. Ford, aki a jövő héten adja át tisztét James Carternek, utolsó nagy beszédében szorgalmazta új SALT-egyezmény megkötését, de egyúttal sürgette az Egyesült Államok további nagyszabású fegyverkezését. A távozó elnök ugyanakkor nagy érdemének tudta be, hogy sikerült megfordítania az amerikai fegyverkezés — állítása szerint — „csökkenő irányzatát”. Az Egyesült Államok „Soha nem tűrheti el a hadászati egyensúly rovására való eltolódását — s még olyan helyzetet sem, amelyben az amerikai nép, vagy szövetségeseink azt hihetik, hogy az egyensúly rovásunkra eltolódik” — hangoztatta Ford. Ford hosszú távra szóló hadászati fegyverkezést hirdetett, támogatva a B—1-es bombázó, további rakétahordozó tengeralattjárók, s új típusú interkontinentális rakéták építését. Egyúttal a hagyományos szárazföldi, légi és tengeri erők fejlesztését is sürgette, különös tekintettel a NATO európai erőire. Egyéb külpolitikai kérdésekkel foglalkozva az elnök hangsúlyozta az amerikai— kínai kapcsolatok fontosságát, tartósságát. Méltatta az Egyesült Államok afrikai szerepét és kijelentette: „Hála Amerika vezetésének, a „Közel-Keleten” nagy lehetőségek vannak a végleges ren- i dezésre”. Ford simáinak jellemezte az átmenetet a Carter-vezet- te demokrata kormányhoz és 7 kérte a (demokrata többségű) törvényhozást: ne avat- I kozzék be mértéken felül az elnök vezette külpolitikába. Ford, aki képviselőként negyedszázadon át volt a kongresszus tagja, meghatottan búcsúzott kollégáitól, akik >,> meleg ünneplésben részesítették a visszavonuló elnököt. BECS Dr. Rudolf Kirchschläger osztrák szövetségi elnök az új esztendő alkalmával fogadta a Bécsben akkreditált diplomáciai képviseletek vezetőit. A kormány hivatalos lapja, a Wiener Zeitung csütörtöki számában ismertette az államfőnek a fogadáson elhangzott pohárköszöntőjét, amelyben Kirchschläger — Helsinki szellemében — állást foglalt az enyhülési folyamat elmélyítése és a leszerelés mellett. NEW YORK Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára szerdán, az ENSZ dekolonizációs bizottságában síkraszállt amellett, hogy haladéktalanul adják át a kormányzást Rhodesiában az afrikai többségnek. Egyidejűleg követelte, hogy garantálják a namíbiai népnek az önrendelkezésre és a függetlenségre való törvényes jogát, az ENSZ-közgyűlés és a Biztonsági Tanács határozatainak megfelelően. KAIRÓ Az egyiptomi fővárosba eljutott értesülések szerint éles hatalmi harc kezdődött az izraeli kormánykoalíció vezető pártja, a munkapárt soraiban. Az izraeli vezetés merev külpolitikája zsákutcába juttatta az országot. A fegyverkezés és az amerikai hadi- technika legkorszerűbb termékeinek tömeges felvásárlása mély gazdasági válságot idézett elő. A párt legfelsőbb vezetésében nyílt civakodás folyik, s egyes vezetők addig is elmennek, hogy őrségváltást követelnek, beleértve Rabin miniszterelnöknek a párt éléről történő eltávolítását. Rabin sorsáról a munkapárt február végi kongresz- szusán döntenek. V endégségben Randevú Svejkkel íg a Vencel tér felől az egykori Királyi-szőlős- hegy lassan emelkedő utcáinak minden talpizmunkat igénybe vevő apró kockakövein haladok, az egykori kis falucska, a Bojiste — a Csatatér — felé, Jaroslav Hasek halhatatlan hőse, Svejk, a derék katona invitálása jár 'az eszemben. Ö ugyanis egy hadosztálybírósági kihallgatás után így búcsúzott barátjától, Vodickától, az öreg árkásztól: „Ha vége lesz ennek a háborúnak, gyere el hozzám látogatóba. Minden 1 este hat órától fogva megtalálsz a „Kehely”-ben, a Bojisten.” Aki elolvasta a derék kaÍ tona kalandjait a világháborúban, úgy érzi, hogy ez a meghívás neki is szól, és bár a „megbeszélt” találkozó ideje bizony régen elmúlt már, Prágában járva, nem akarja lekésni a randevút. Ezért az U Kalicha, a „Kehely” vendéglő, amely az író idejében csak afféle külvárosi kiskocsma volt, ma már afféle „zarándokhely”. A világhírűvé vált és mindig zsúfolt kocsmában nehéz helyet találni, az egyik hosz- szú asztalnál szívesen szorítottak helyet. A teli söröskorsót kérés nélkül rakja elém a ferenejózsefi idők divatja szerint öltözött pincér. Az egység itt fél liter, s nem hiszem, hogy nagy sikere lenne a felszolgálónál bárkinek is, aki egy piccolóval rendelne. Néhány pogácsa nagyságú, lángosszerű sült tészta is kerül az asztalra. Ügyész kontra szupersztár Patricia Hearst apja, William Randolph Hearst, az Egyesült Államok egyik sajtócézárja, számtalan újság, nyomda és kiadó teljhatalmú tulajdonosa. A vagyont a Hearst-lány nagyapja alapozta meg, igazi gátlástalan amerikai stílusban. Orson Welles, a neves filmrendező erről az első Hearstről készítette híres leleplező erejű filmjét, az Aranypolgárt. Nem volt nehéz kitalálni, hogy a szupermilliomos szuperügyvédet fogad leánya védőjéül. Erre a mai Amerikában egyetlen ember jöhetett számításba, a „tárgyaló- termek Richard Burtonja”, az elegáns, az ellenállhatatlan Lee F. Bailey. Ö védte a bostoni fojtogatót és Medinát, My Lai egyik vérszomjas hóhérát, ő hozta ki a börtönből San Sheppardot, a feleséggyilkosságért életfogy- tiglanra ítélt orvost. Baileyt Amerika-szerte zseninek kiáltották ki, aki ötvenhárom nagy peréből mindössze kettőt vesztett el. A tárgyalás elején, amikor a vádlott elrablása és fogvatartása keserű körülményeit ismertette, úgy tűnt, hogy a szupersztár ezúttal is hengerel. A New York Times kommentátora akkor így fogalmazott: a jelek szerint az első menet vitathatatlanul a védőé. „A tények velem vannak“ De az ügyész, James Browning sem adta fel a játszmát. A két férfi között az életkor az egyetlen azonosság — 43 évesek. Bailey zömök, széles vállú, jóképű, Browning magas, szikár, szemüveges, jellegtelen. Bailey világhírű és magabiztos, Browningnak idegen a rivaldafény, elfo- gódott. szinte félénk. De — mint kijelentette — „Nem félek nagynevű ellenfelemtől. Üres iszákkal érkézett. A tények velem vannak”. Ami ezután következett, voltaképpen nem volt más, mint az ügyész e mondatának illusztrációja. — Miss Hearst, a védelem szerint tehát ön minden tettét halálos fenyegetés és elviselhetetlen nyomás hatására követte el. Ez annyit jelent, hogy letartóztatása megváltás, mérhetetlen megkönnyebbülés volt. Jól gondolom? — kérdezte Browning és Patricia természetesen igen-nel felelt. Az ügyész erre kérte Janey Jimenez - nek, a San Mateo börtön tisztjének kihallgatását. A börtönőrnő elmondotta, hogy amikor a vádlottat behozták, gumit rágott, gúnyosan mosolygott és a foglalkozási rovatba ezt diktálta be: „városi gerilla”. A tanú szerint a vádlott kijelentette neki: — Nézze öreglány, magát most megrohanják az újságírók. Nagy szám lesz nekik, hogy elfogták. Amerika elsőszámú közellenségét, aki most biztos bánatosan bőg. A bábeli zsongásban ismerkedem a helyiséggel, ahonnan egykoron elindult a világháborúba és a világhírnév felé Svejk, amikor is így szólt Palivec úrhoz, a kocs- mároshoz: „Volt öt söröm és egy kiflim virslivel. Most adjon még egy stampedli sligo- vicát, aztán el kell menjek, mert le vagyok tartóztatva.” Közben megszólalt a zenegép, régi polkát nyekeregve. A falon a császár díszegyenruhás életnagyságú fényképe pózol, de orcáján ott az ominózus pecsét, amelyet a legyek ejtettek rá ... És a falakon mindenütt képek, karikatúrák, festmények, Svejk viszontagságos vándorlásairól Josef Lada stílusában, aki nemcsak barátja, a bohém kalandokban társa volL Ha- seknak, hanem írásainak legjobb illusztrátora is. Svejk jellegzetes figurái mellett ott vannak annak a világnak a figurái, amikor még első és másodosztály volt Prága nyilvános illemhelyein is,.. A falról rákössön a vendégre Otto Kaf--z tábori Patrícia, mint „Tania” pózol az SLA emblémája előtt. Közölje velük, hogy Tania Hearst nem bőg, hogy fütyül a disznókra, akik elfogták. Az FBI-fönök vallomása Az ügyész következő tanúja, a vádlott cellatársa, ugyancsak azt vallotta, hogy Patricia „'dühöngve” vette tudomásul „letartóztatását”. Kezdtek jelentkezni az első repedések a szupervédő gondosan felépített remekművén, amelynek lényege az volt, hogy a milliomoslány végig áldozatnak és nem tettestársnak tekintendő... Browning következő húzása sem volt hatástalanabb. Kérte az FBI San Franciscó-i főnökének, Charles Bates- nak a kihallgatását, aki elmondta, hogyan sikerült vé- gülis elfogni a vádlottat. — Nagy apparátussal és hosszasan figyeltük Miss Hearst egész rokoni és baráti körét. Ez nem vezetett eredményre, a vádlott valóban teljesen szakított régi életével. Ráálltunk az anarchista és maoista csoportokra. Ez a szál helyesebbnek bizonyult. Eljutottunk egy elhagyott farmra, amelynek egyik helyiségében megtaláltuk a vádlott ujjlenyomatait. A közelben piros Volkswagen állt épp oly elhagyottan, mint maga a tanya. A tulajdonos, akit természetesen megtaláltunk, felháborodottan értesült arról, hogy a kocsi még mindig az ő nevén van. Az a Kathleen So- liah nevű lány, akinek egy éve eladta, vállalta, hogy elintézi az átírást. Amikor ez a név elhangzott, tudtam, hogy fontos nyomra bukkantarn. Miss Sotiah ugyanis rajta volt az FBI országos körözési listáján. A továbbiakban kiderült, hogy mivel Patricia Hearst illegális lakásán együtt élt Kathleen Soliah ugyancsak körözött bátyjával, ez a nyom nem egyszerűen fontosnak, hanem döntőnek bizonyult. Az ügyész pedig diadalmasan jelentette ki: — A Szövetségi Nyomozó Iroda háromszáz embere öt- százkilencvenegy napon át dolgozott azon, hogy Miss Hearstöt kézrekerítsék. Ez enyhén szólva nem tűnt közömbösnek annak eldöntésében, ami a per lényege: áldozat vagy tettestárs volt-e a vádlott. A következőkben már „csak” azt kell bizonyítanom, valóban végig gondosan őrizték-e Patricia Hearstöt. A vád tanúja És Browning hozzákezdett a további bizonyításhoz. Miután a védő tiltakozott, hogy túl kevés szó esik a vád tulajdonképpeni tárgyáról, a Hibernia bank kirablásában való részvételről, az ügyész visszatért ehhez a témához. Tanúk sorával bizonyította be, hogy a milliomoslány sértegette és megfenyegette a bank személyzetét és ügyfeleit. Az egyik tanú, Evans őr kijelentette: „Miss Hearst nem úgy viselkedett, mint akit megfélemlítettek, hanem úgy, mint aki éppen egy nagyszerű játékban vesz részt”. Következik: Űj felvonás, félhomályban. Harmat Endre lelkész, Müllerné, a takarítónő, Palivec úr, a kocsmáros, Lukas főhadnagy, akinek egy ideig Svejk puccerja volt, Vodicka, az öreg árkász, Ba- loun, a főhadnagy új tiszti- szolgája, aki hosszú szakállt viselt, Vanek számvivő őrmester, aki civilben drogista és akinek a bor mellett mindig nagyon tetszettek a szép szavak... És a feliratok, a svejki világszemlélet esszenciái. Mint például: „Mivel az ember nem tudja, mit fog csinálni néhány millió év múlva, semmit se vonjon meg mag. tolj ’ Érdemes jellegzetes és „me g- győző” érvelésére is f el> figyelni : „... a harctéren m in- den évszakban nélkülözheAot,- len a rum, éppen úgy, mint a bor...” A svejki fii ozófia gyöngyszeme azi/jwri alighanem m^-gis a következő mondatul.Akár így volt, akár úgy vr ölt, valahogyan mindig csak ’ volt, hogy sehogyan se lett«- volna, úgy még sohasem - volt.” Idős asztaltársam, aki, mint általában a prágaiak, közvetlen és beszédes, az itt mért 12-es pilzeni sört dicséri. Később kiderül, nyugdíjazásáig sörgyári szakmunkás volt. Készséggel oktat a sörivás „mesterségére”, amely szerint már az sem mindegy, hogyan és' milyen pohárba töltjük a.' sört... J? Á „Kehely”-ben pedig Svejkhez, a derék katonához randevúra érkezett wandégek eszik a cseh gulyást, (ami voltaképpen pörkölt), a rostonsültet Müllerné módra, a csehek sajátos nemzeti ételét, a „veprové, kned- lik, zeli”-t, azaz sertéssültet gombóccal és párolt káposztával, isszák a sligovicát, a hegyi borókapálinkát, a 12-es pilzenit, koronával csalják ki a polkát a régi zenegépből, beszélgetnek, énekelnek. Kint, átellenben a híres sörözővel, a késő esti órákban is villognak a hegesztőpákák. Itt épül Prága új büszkesége, a metrónak egyik állomása. Oravec János Gerald Ford a kongresszus elé terjesztett szokásos évi jelentésében rózsás képet festett az USA nemzetközi szerepérő és belső viszonyairól (bal oldali felvétel). A távozó elnök, ak: képviselőként negyedszázadon át volt a kongresszus tagja meghatottan búcsúzott kollégáitól (jobb oldali felvétel). Ke- let-Magyarország telefoto) Milliomoslányból bankrabló (2.)
