Kelet-Magyarország, 1977. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-13 / 10. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. január 13. Harminchatmilliós kölcsön Vietnamnak KOMMENTÁR Római vendég MOSZKVAI HIVATALOS VÉLEMÉNY szerint a szov­jet—olasz külügyminiszteri tárgyalások konstruktív és kölcsönösen megértő . szel­lemben zajlottak le. Arnaldo Forlanit igen magas szin­ten fogadták, s ez különösen fontos hangsúlyt ad a két ország kapcsolatainak. A külügyminiszter szemé­lyében a nyár óta hivatal­ban lévő kisebbségi keresz­ténydemokrata kormány el­ső miniszteré tárgyalt a szovjet fővárosban. Igaz, ezt megelőzően Agnelli, a Fiat­művek elnöke is vendéges­kedett Moszkvában, híven tükrözve látogatásával a két állam ipari együttműködé­sének folyamatosságát. Az olasz lapok kommen­tárjai nem titkolták, a je­lenlegi helyzetben különös figyelmet érdemel az olasz diplomácia vezetőjének moszkvai eszmecseréje. Köz­ismert, hogy a római kabi­netet szinte hivatalba lépé­se óta a gazdasági válság­gal összefüggő problémák foglalkoztatják. Miután Róma külföldi adósságai elérték a 17 mil­liárd lírát, további kölcsö­nök felvétele rendkívül koc­kázatos. A részben már be­vezetett, részben pedig kü­szöbönálló takarékossági intézkedések a deficit, a túl­fogyasztás felszámolásának csupán egyik módszerét je­lenthetik. Itália számára lét-. fontosságú, hogy fejlett gép­iparának további külföldi piacokat teremtsen. Ilyen előzmények után érthető, hogy a külügymi­niszterek eszmecseréin meg­különböztetett fontosságot kapott a gazdasági kérdé­sek, az ipari kooperáció to­vábbfejlesztésének témája. Már a hivatalos ebédeken elhangzott pohárköszöntők hangvétele is utal arra, hogy a szovjet vezetők körében megértésre találtak a kétol­dalú kapcsolatok fejlesztésé­re tett javaslatok. ÖRVENDETES UGYAN­AKKOR, hogy konstruktív légkör jellemezte a nemzet­közi politika különböző kér­déseiről folytatott tárgyalá­sokat is. Moszkva és Róma kapcsolatában éppen az a példás, hogy — mint Forla- ni egyik pohárköszöntőjé­ben is rámutatott, — sike­rült megtalálni az együtt­működés mindkét fél szá­mára előnyös formáit, s egységesen ítélik meg a bé­ke és a biztonság megszi­lárdítását célzó törekvése­ket. A Nemzetközi Valuta Alap kedden úgy döntött, hogy 36 millió dollár összegű köl­csönt ad a Vietnami Szocia­lista Köztársaságnak. A 129 tagállamból álló nemzetközi szervezet tulajdonképpen a háborús károk okozta terme­lés- és terméskiesések kom­penzálására adja ezt a köl­csönt. A Nemzetközi Valuta Alap hivatalosan nem a háborús károk okozta veszteségek pót­lására, hanem a tavalyi ex­portbevételek 10 százalékos csökkenésének ellensúlyozá­sára adja a kölcsönt Viet­namnak. Nyiltan, mint hábo­rús kártérítést nem adhatja ezt a kölcsönt, mert az Egye­sült Államok, amelynek dön­tő szerepet biztosító tőkeré­szesedése van az alapban, ezt egyértelműen elutasítja. Az Egyesült Államok még a köl­Juszuf Dadu, a!z illegali­tásban tevékenykedő Dél­afrikai Kommunista Párt elnöke nyilatkozatot adott a lisszaboni Diario de Lis- boanak országának politikai helyzetéről. Az interjút a lap kedd esti számában tet­ték közzé. I Dadu értékelése szerint a dél-afrikai fajüldöző rezsim súlyos politikai válsággal küszködik, különösen azóta, hogy katonai vereséget szen­vedett Angolában, s ezzel megtört a „fehérek legyőz­hetetlenségének” mítosza. Portugália afrikai gyarmat- birodalmának széthullása, Mozambik, Angola és Bissau- Guinea függetlenné válása, az angolai nép imperialista beavatkozás ellen vívott má­sodik függetlenségi háború­jának diadala kedvezően ha­tott a dél-afrikai nép harci szellemére is: országszerte felkelések és politikai sztráj­kok törtek ki. „Megértek a feltételek ahhoz, hogy pár­tunk fokozza tömegszervező munkáját” — mondta az el­nök. Közölte, hogy a Dél-afrikai ■ KP az ugyancsak illegalitás­csőn mostani megindoklását is fenntartásokkal fogadta, de egymagában nem tudta vol­na megakadályozni ezt a döntést, ezért tartózkodott a szavazástól. Mint köztudott: a háború alatti amerikai bombázások megsemmisítették a közuta­kat. a vasútvonalakat és a közlekedéshez és szállításhoz szükséges más létesítménye­ket. Ezek a súlyos károk még most is erőteljesen akadá­lyozzák a termelést és a bel­földi szállításokat, nagy anya­gi veszteséget okozva az or­szágnak. Washingtoni sajtóértesü­lések szerint a világbank a közeljövőben küldöttséget meneszt Hanoiba, hogy ta­nulmányozza a Vietnamnak nyújtandó segély lehetősége­it. ban működő afrikai nemzeti kongresszus tagja, amely a felszabadító erőket tömöríti. Ennek a mozgalomnak az a célja, hogy megdöntse a fa­siszta rendszert és a nép ke­zébe adja a hatalmat. Annak a véleményének adott han­got, hogy a népi offenzívát új, magasabb rendű harci formákkal, nemzetközileg pedig a szocialista közösség országaira, a munkásmozga­lomra és a tőkésországok ha­ladó erőire támaszkodva kell kibontakoztatni Vorster re- zsimjével szemben, a fekete bőrű lakosság teljes felszaba­dításáért. Dadu elmondta: a NATO országai az ENSZ határoza­tait megsértve fegyvereket szállítanak a Vorster-rezsim- nek, amely a fegyverekkel tartja magát hatalmon. Kü­lönösen aggasztónak nevezte, hogy az Egyesült Államok, Franciaország és az NSZK Izraelen keresztül nukleáris reaktorokat és hadianyagot juttat Pretoriának. „Mindin­kább lehetővé válik, hogy Dél-Afrika atomfegyvert ál­lítson elő” — vélekedett a Dél-afrikai Kommunista Párt elnöke. Dél-Afrika: Súlyos válsággal küzd a fajüldöző rezsim Carter tárgyalásai jövendő kormányának tagjaival Miközben Ford elnök szer­dán este az „unió helyzeté­ről” szóló utolsó jelentését terjesztette a kongresszus elé, utóda a jövendő amerikai kül- és katonapolitikáról ta­nácskozott Washingtonban. James Carter szerdán reg­gel — nyolc nappal beiktatá­sa előtt — tanácskozássoro­zatot kezdett jövendő kor­mányának tagjaival, tanács­adóival s a törvényhozás mindkét- pártbéli vezetőivel. A Washingtoni Állami Múze­um központi épületében Car­ter szerdán, reggeltől estig, zárt ajtók mögött tárgyalt, majd este a Pentagon ille­tékesei tájékoztatták. Az új elnök, aki „nyílt külpolitikát” ígért választói­nak, láthatólag nagy súlyt helyez arra, hogy minél szé­lesebb egyetértést igyekez­zék kialakítani külpolitikai kérdésekben — s főleg, hogy e törekvésének megfelelő nyilvánosságot is adjon. Car­ter munkatársai jóelőre beje­lentették: az új elnök Wash­ingtonból telefonon tárgyal majd vezető japán, nyugat­német, francia és brit állam­férfiakkal a tavaszra terve­zett gazdasági csúcskonfe­renciáról, amelyre maga is el­ígérkezett. Carter — ezúttal utoljára — a Fehér Házzal átellenben levő Blair House-ban, a kor­mány vendégházában szállt meg. A közeli szomszédság ellenére a Washingtonban töltött két nap alatt nem ta­lálkozott Ford elnökkel, aki szerdán este mondta el a tör­vényhozás két háza előtt a hagyományos beszédet az Egyesült Államok helyzeté­ről. Ford ismételten célzott rá: tartogat még meglepetéseket az utolsó hétre is. A „megle­petések” egyike feltehetően a beterjesztendő jövő évi költ­ségvetési javaslata lesz, amely aligha könnyíti majd az új, demokrata kormány helyzetét, hiszen hetek alatt kell majd a maguk képére formálniok a republikánus elképzeléseket. Fordnak más törvényjavaslatokkal is mód­jában áll még az utolsó pil­lanatban beleszólnia a dol­gok alakulásába. A jelek sze­rint él is majd a lehetőség­gel, hogy segítse a választá­si vereség után újjászerve­zendő republikánus pártot — egyúttal a maga további po­litikai pályafutását. Corvalán nyilatkozata „A chileiek túlnyomó többsége szembehelyezkedik a fa­siszta diktatúrával” — jelentette ki a moszkvai Lityeratur- naja Gazetának adott interjújában Luis Corvalán, a Chilei Kommunista Párt főtitkára. Ehhez a többséghez nemcsak a népi egység egykori résztvevői tartoznak, hanem más demok­ratikus erők képviselői is. A chilei kommunisták vezetője a szovjet hetilap hasáb­jain részletesen leírja a fogságban töltött évek viszontagsá­gait, s hangoztatja, hogy noha egyelőre hazájától távol kell folytatnia a küzdelmet társai kiszabadításáért, a fasiszta rend­szer megdöntéséért, szabadon töltött első napjai „boldog na­pok”, mert lehetősége nyílik munkájának folytatására. A Lityeraturnaja Gazeta „Optimizmussal tekintek a jö­vőbe” címmel közölte a Corvalánnal készített interjút A milliomoslány és elrablói. Jobbról az első de Freeze, alias Cinque marsall. Milliomoslányból bankrabló (1.) „Ciános golyóink vannak...” A CBS amerikai rádiós és televíziós társaság kom­mentátora szerint általában az számít eseménynek, ha egy úrilány nem alszik ott­hon. Ennek ezúttal az ellen­kezője igaz: a világsajtó 1976. utolsó napjaiban nagy terjedelemben közölte azt a hírt, hogy Patricia Hearst, az Egyesült Államok egyik leggazdagabb örökösnője hosszú idő után először al­szik odahaza, szülei kasté­lyában. A hír háttere többé-ke- vésbé közismert. Az ifjú höl­gyet bankrablásban való részvételért először hét év börtönbüntetésre ítélték, majd körülbelül egymillió dollár óvadék ellenében ide­iglenesen szabadon bocsátot­ták. A másik milliót a papa Amerika legjobb ügyvédjé­nek fizette ki, és komoly esély van arra is, hogy az újságkirály ezenkívül is nagy összegekkel áldozott külön­böző politikai oltárokon. Mi­vel mindaz, ami az ítélet előtt és után történt, többé- kevésbé tipikus, érdemes egy pillantást vetnünk a nem mindennapi ügyre. „Azt hittem, a haverjaim..." 1974. február 4-én, reggel 9 óra felé csöngettek a kali­forniai Berkeley egyetem kö­zelében lévő egyik lakás aj­taján. Patricia Hearst, aki, az egyetem hallgatója volt, lakott ott. Gyakran megesett, hogy néhány diáktársa beje­lentés nélkül betoppant. Ez­úttal sem nézett ki; egysze­rűen ajtót nyitott. Vőlegé­nye, Stephen Weed, a reg­gelizőasztalnál maradt. Ami­kor kinyílt az ajtó, elegáns, törékeny leány állt ott, ke­zében revolverrel. — Először azt hittem — mondta később a tárgyalá­son Patricia Hearst, — hogy a haverjaim állnak mögötte és valami otromba tréfa az egész. De nem a cimboráim léptek be, hanem két idegen férfi: egy zömök fehér, ma már tudom, hogy Bill Har­ris és egy fekete óriás, Do­nald de Freeze, aki a szer­vezetben Cinque marsallnak nevezte magát. A revolveres lány mögött a szobába nyomult férfiak leütötték a vőlegényt is, Pat­ríciát is, és az ájult lányt magukkal vitték. Mikor ma­gához tért, felismerte, hogy egy „országúti cirkáló” hát­só ülése előtt fekszik a föl­dön, több pokróc alatt. Ful­doklóit, úgy érezte, nem bír­ja sokáig. Vagy háromórá­nyi keringés után közölték vele: forgalmas helyen fog­nak kiszállni, ezért szíves­kedjék mosolyogva velük tartani, ellenkező esetben kénytelenek - lesznek- lőni. „Ciános golyóink vannak, egy karcolás is halálos” — közölte állítólag Harris. Ablaktalan zug A lakásban az elrabolt milliomoslányt betuszkolták egy ablaktalan zúgba, ahol a takarítószereket tartották. A helyiség olyan volt, hogy csak feküdni lehetett benne, sem állni, sem ülni nem. — Itt teljes, áthatolhatat­lan sötétségben tartottak, megmondták, hogy naponta kétszer nyitják ki az ajtót. Ilyenkor enni kaptam és egy-két percre elhagyhattam a szobát. Ez volt a kezdet. A foly­tatás meglehetősen rendha­gyónak bizonyult. Erről szól­jon az ügyész, aki az 1976. március elsején San Fran­ciscóban megkezdődött tár­gyaláson a következőket mondotta: — A vádlott 1974. április 15-én, délelőtt 11 óra 23 perckor, társaival, az SLA fedőnevű terrorista banda tagjaival egyetemben beha­tolt a San Franciscó-i Hi- bernia-bankba, ahol tevéke­nyen részt vett annak ki­fosztásában, illetve a sze­mélyzet és az ügyfelek sakk­ban tartásában, brutális megfélemlítésében. A vád véleménye szerint a vád tár­gya tökéletesen bizonyított­nak tekinthető. Számos tanú kész eskü alatt vallomást tenni arról, hogy az egyik támadó rámutatott a vád­lottra és ezt kiáltotta: „Ez itt Tania Hearst!” (Mint isme­retes, a vádlott az őt elrab­ló bandához csatlakozva, a „Tania” fedőnevet vette fel.) Többek között — folytatta Browning ügyész — ezt a jelenetet is megörökítette a bank rejtett kamerája által készített film, amelyet a képernyőn milliók láttak és amelynek eredetijét a vád — az FBI jóvoltából — a bizo­nyítékokhoz csatolhatta. Kérdőjeles tárgyalás Gyakorlatilag ezzel kezdő­dött az Egyesült Államok történetének egyik legérde­kesebb bírósági tárgyalása. Mivel a vád tárgyához, a bankrablásban való részvé­telhez semmi kétség nem fért, az ügyész azt kívánta bizonyítani, hogy az elrabolt milliomoslány önként csatla­kozott a bandához. A védő ezzel szemben minden erő­feszítését arra összpontosí­totta, hogy bebizonyítsa: Patricia Hearst mindvégig az emberrablók áldozata ma­radt és soha nem vált sza­bad akaratából aktív tettes­társukká. A tárgyalás során a‘ vád­lott elmondta, hogy huszon­nyolc napig tartották az ab­laktalan zúgban, utána is­mét elrejtették egy nagy személygépkocsiban. „Ez­után hetekig csak mentünk, Kaliforniát például egy cso­magtartóba helyezett kuká­ban autóztam be.” Lee F. Bailey védő ez­után jelentette ki a tárgya­láson: — Tisztelt bíróság, esküdt hölgyeim és uraim! Törvé­nyeink betűje és szelleme szerint senkit nem lehet el­marasztalni olyan tettekért, amit életveszélyes fenyege­tés hatására követett el. A tárgyalás folytatódott. Következik: Ügyész, kont­ra szupersztár. Harmat Endre „Gyanús csend” Közel-Keleten Vlagyimir Szimonov, az APN munkatársa írja a kö­zel-keleti helyzetről: Libanon ma is olyan, mint egy forrongó vulkán. A kelet- beiruti hatalmas robbanást követő testvérharcot csak nagy erőfeszítésekkel sike­rült elfojtani. A különböző orientációjú palesztin csopor­tok között ma sincs „fegyver- szünet”. A feszültség fő oka ugyanakkor változatlanul Tel Aviv magatartása. Liba­non déli részét Izrael a szó szoros értelmében második Észak-lrországgá változtat­ta s a terror révén mestersé­gesen szítja a palesztinelle­nes pszichózist. Libanon mindmáig borot­vaélen táncol a béke és a há­ború között. A libanoni és más arab vezetők a gazdasá­gi helyreállítás feladatait he­helyezik előtérbe, a konflik­tus elsődleges társadalmi és politikai okainak kiküszö­bölésével szemben. Libanon politikai jövője ag­gasztó. Pierre Gemajel és Camille Chamoun, a két jobb­oldali vezető olyan „decent­ralizált igazgatási” rend­szert javasolt, amely lénye­gében két életképtelen állam­ra szakítaná szét Libanont. A nemzeti hazafias erők ezzel szemben azt javasolják, hogy a rendezést a vallási meggyő­ződéssel összefüggő politikai megkülönböztetés, az elavult felekezeti jellegű rendszer megszüntetésével és a társa­dalmi élet demokratizálásá­val kezdjék. A közel-keleti tárgyú gen­fi konferencia távlatai jelen­tősen megjavultak azzal, hogy az arab egység jelenleg az újjáéledés jeleit mutatja. A PFSZ központi tanácsának damaszkuszi ülésén nyilatko­zatban üdvözölték a PFSZ és Szíria közötti normális kap­csolatok új raf elvételét. Ugyanezen az ülésen hirdet­ték ki a fegyvernyugvást a palesztin ellenállási mozga­lom két vezető szervezete, a Szaika és az A1 Fatah között. A Szadat—Asszad-találkozó után kiadott szíriai—egyipto­mi közlemény a márciusra tervezett genfi konferencia létrejöttének fő feltételeként azt jelöli meg. hogy a palesz­tinok részt vegyenek a ta­nácskozáson. A haladó nemzetközi köz­véleményében aggodalmat keltett, hogy az arabközi biz­tonsági erőket felhasználták a libanoni független balolda­li sajtó ellen. Másrészről az izraeli vezetők szinte öröm­ujjongásban törtek ki, ami­kor bizonyos nyilatkozatokat hallottak a leendő palesztin állam és Jordánia formális egyesítésére vonatkozó elkép­zelésekről. Megtévesztő tehát a Közel- Keleten 1977 elején tapasz­talható gyanús csend. ItHMíS? WOUPE

Next

/
Oldalképek
Tartalom