Kelet-Magyarország, 1977. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-08 / 6. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. január 8. Legalább négyszáz olyan ember ül volán mellett, aki Ménesi Antal bal oldalán kezdte a vezetést. Az elmúlt hat év alatt nők és férfiak, fiatalok és idősek, hallgatagok és szószátyárok telepedtek be a Skodába, hogy izgatottan, vagy felszínes magabiztossággal megmarkolják a volánt, és útnak induljanak. Iskolába megy a TIT Hépszerűek az új ismeretterjesztő sorozatok Irány: Líbia A Kisvárdai Ruházati Szö­vetkezet ifjúsági szalagja műszakonként 200 fiúnad­rágot készít líbiai export­ra. (Gaál Béla felvétele) Zöldség, gyümölcs az országos árualap A belkereskedelem felméré­sei szerint az idén burgonyá­ból, zöldségből, gyümölcsből együttesen várhatóan mint­egy 5-6000 vagonnal növek­szik az országos árualap. En­nek megfelelően a ZÖLDÉRT úgy tervezi, hogy 1977-ben a lakossági értékesítésre és a: közületi konyhák ellátására zöldségből 19.7, gyümölcsből pedig 8,3 százalékkal többet hoz forgalomba, mint tavaly. Burgonyából a múlt évinél némileg kevesebb szerepel az értékesítési tervekben, míg a déligyümölcsök forgalmát. 3,2, a vegyes árucikkekét — savanyúság, konzervek, üdítő italok, stb. — 4 százalékkal növelik majd. A burgonya­értékesítés 100 vagonnal csök­kentett előirányzatát az ma­gyarázza, hogy 1976-ban a kedvezőtlen időjárás követ­keztében szokatlanul nagy volt a kereslet; új és korai burgonyából 600 vagonnal fogyott több, mint a korábbi években. A helyzet normali­zálódásával és a zöldségfo­gyasztás növelésével azonban várhatóan a kereslet az idén csökkenni fog. A ZÖLDÉR T 1977. évi tervében szereplő mennyiség még így is 950 va­gonnal több, mint amenyit a kiegyensúlyozottabb helyze­tet tükröző 1975-ös évben a lakosságnak eladtak. A ZÖLDÉRT idei terve egyebek mellett tartalmazza a csomagolt áruk arányának növelését és a konténeres szállítás fejlesztését is. A vállalat 57,5 millió forintos beruházási tervében szerepel az alma válogatását, csoma­golását szolgáló gépsornak helyet adó új nagyvásárte- lepi raktár, valamirit az új zöldségkombinát beruházá­sát előkészítő munkálatok megkezdése is. — Három éve főállásban dolgozom az Autóközlekedé­si Tanintézetnél, előtte há­rom évig másodállásban ok­tattam. Nagyon jól emlék­szem a legelső órámra: ami­kor beültem a tanuló mellé, talán idegesebb voltam, mint ő... De persze nem mutathat­tam, hiszen szegény még jobban megrémült volna. Aztán idővel belejöttem, ru­tint szereztem — ma már nyugodtan ülök a jobb oldali ülésre. Persze, bizonyos fe­szültségnek mindig lennie kell, figyelni minden moz­dulatot, készenlétben állni a beavatkozásra. Á riadt tanítvány — Különbözők az embe­rek, hát különbözőképpen kell bánni mindenkivel. Van, aki riadtan, csendesen, a gyomrában ggy jókora görccsel kapaszkodik a vo­lánba. A másik eleve nagy mellénnyel ül be, „semmiség oldani a feszültséget — a másikat pedig ugyancsak jó szóval, de határozottan rá­vezetni. hogy nem gyerekjá­ték az autóvezetés, a közle­kedés! Persze, az utóbbi esetben néha az oktató sze­rez a gyomrába egy gombó­cot a lenyelt idegességtől... Akárcsak amikor egy-egy ta­nuló váratlan helyzeteket te­remt. Rosszul számítva a kanyarodás ívét, neki akar hajtani a busznak, fékezés V alahányszor sétálni in­dulok, az jut eszembe: „Ma fogsz találkozni az igazival, az egyetlennel, aki­re egész életedben vársz.” És az egyik téli szabad napo­mon éppen síeltem. Megfor­dulok, és utánam — óh egekí — álmaim lovagja, az ideá­lom. Magas termet, széles váll, férfias tekintet. Annyi­ra rajtafelejtettem a szemem, hogy majdnem elestem. És akkor felvillant bennem egy gondolat: Elesni! Én elvágó­dom, ő odajön hozzám, segít talpraállni és aztán megis­merkedünk. Folytattam to­vább a sétámat, az ideálom mindenütt a nyomomban. Igen, de elesni szépen kell. Mondjuk, ha a bal oldalamra esem, hogy fogok kinézni? Nem, a bal oldalamra nem szabad. Még gyermekkorom­ból rémlik: „Nem szabad a bal oldalon feküdni, árt az egészségnek.” Kendben van, akkor a. jobb oldalamra esem. És ekkor már a frizu­rám is eszembe jutott. Igen jól mutatna, ha a hajfürtjeim kibomlanának a havon. Egy ügyes mozdulattal kicsatol­tam a hajtűmet. így, a ha­jammal minden rendben! De ha a jobb oldalamra esem, akkor nem látszanak majd az arcomon a gödröcs- kék, ott a jobb oldalon. Pe­helyétt a gázra tapos... Ilyenkor aztán utólag izza­dok, amikor már kikecme­regtünk a bajból. A „hálálkodó” — Nekem nincs kocsim egyelőre,- de sokat járok édesanyám Trabantjával. Egyébként őt is én oktat­tam... Vannák hát esetek, amikor a volt tanítványaim­mal találkozom az utakon; többnyire büszkeséget érzek. Vagy némi idegességet, ha valamit rosszul csinálnak... Volt egy kínos, már-már ne­vetséges esetem is a múlt­kor. Az úton egy zöld Zsigu­li cammogott előttem, mé­lyen behúzódva, csaknem a felezővonalon. Siettem — láthatólag jobban, mint ő — hát rávillantottam, majd előzni kezdtem. Közelebb érve ismerősnek tűnt a kor­mány mögött ülő nő — egy évvel azelőtt vizsgázott, én oktattam. Nem húzódott le. Előzés közben odapillantot­tam, s üdvözlésre emeltem a kezem. A válasz váratlan volt: valamit mondott a hölgy, és félreérthetetlen mozdulattal jelezte, hogy mit kíván nekem... Akkor kissé kellemetlen volt arra gondolni, hogy én voltam az oktatója. Az örökké bizonytalan — Sok minden történik, amíg a huszonkilencedik óra után vizsgára jelenthetem a tanulóvezetőt. Van, akit ki­dig az egyenesen vonzó. Ha egy ilyet felfedezel egy női ar­con, nagyon meghatározó le­het. Annyira el voltam fog­lalva a saját gondolataimmal, hogy szinte semmit nem vet­tem észre magam előtt... Egyenesen egy hókupacban szedtem össze magam. Az ar­com a hóba fúródott, a silé- cek rajtam. Az egyik siléc rá­adásul belegabalyodott a haj­fürtjeimbe! Gyorsan felugrot­tam, leráztam magamról a havat, megtapogattam azt a kis gödröcskét — a helyén volt! —, aztán megfordul­tam ... Néhány lépésre tő­lem ott állt ő, és szörnyen ne­vetett. Itt van a siléce, kislány. f Jobb, ha máskor a ha­ját sapka alá rejti, mert még fel is akadhat a gallyak­ban. És egyébként, jobb len­ne, ha a kezdők számára ki­jelölt helyen síelne, mert csak rontja a pályát. Nézze csak, hogy felszántotta, mint egy traktor. Megtapogattam az arcomon a gödröcskét — minden rend­ben. Világos hajfürtjeim lo­bogtak a szélben. És ez a traktor elviharzott mellet­tem ... (Ford.: Laczik Mária) csit aggódva engedek vizsgá­ra, mert úgy látom, túlságo­san is biztos a dolgában. Van akit nyugodtan: biztosan ve­zet, elég volt neki ennyi gya­korlás. Persze a vizsga nem mindig mérvadó, hiszen egyesek olyan idegesen ülnek a kocsiba, mintha először tennék. Aztán persze több a kapkodás, a meggondolatlan­ság a kelleténél. Ez főleg olyanoknál fordul elő, akik­nek nem elég 29 óra! Mert sok ilyen ember van — több gyakorlásra volna szüksége. Persze, ezt a legtöbben nem ismerik be önmaguknak sem... Aztán a sikertelen vizsga bebizonyítja. Vannak, akik hatszor-nyolcszor is ne­kifutnak — hát ilyenkor már meggondolandó, hogy valaha is szabad-e kormány­hoz engedni őket... A fennhéjázó — A fennhéjázó tanulók sem ritkák. Beül mellém el­ső órára a múltkor Mátészal­kán egy fiatalember. Ma­gyaráznám a kocsi kezelését, felszerelését, leint: ő ezt jól tudja, mezőgazdasági gépész a szakmája, már traktort is vezetett. Jó, mondom, akkor legyen szíves, induljon, to­lasson ki a parkolóból. Kito­latott. De úgy, mintha pus­kából lőtték volna ki az au­tót. Majd kimentem a szél­védőn... Utána egy kicsit megjuhászodott. — A legtöbb esetben per­sze nincs különösebb baj, megy minden a maga útján. Többnyire jó kapcsolatot si­kerül kialakítani a tanuló­val (ez nagyon fontos), és egyetértésben vezetgetünk, feloldódik az izgalma, hig­gadtabbá, körültekintőbbé válik az első órák után. Igen nagy örömet jelent nekem, amikor óráról órára látom a fejlődést, a biztonság kiala­kulását. Érzem a munkám eredményét.. És az a legkel­lemesebb, amikor eljutunk odáig, már nem kell annyira ugrásra készen ülnöm, egy kicsit kényelmesebben dől­hetek hátra az ülésen... Mindinkább kilép a ha­gyományos, megszokott ke­retei közül a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat. A megyei szervezet, melynek több mint ezer tagja van Szabolcs-Szatmárban, komplex előadássorozatokat szervezett a korábbi években is. Többek között a „Nők akadémiái” egészségügyi, ne­velési. jogi ismereteket nyúj­tottak zömében a megye- székhely üzemeiben, a kis­várdai, mátészalkai, nyírbá­tori és nyíregyházi járás több községében. Az üzemi ismeretterjesztésre a legna­gyobb figyelmet a nyíregy­házi városi szervezet fordít­ja: 1976-ban 18 üzemmel volt szerződésük. Több mint négyszáz előadást tartottak a TIT szakemberei a megye- székhely üzemeiben. Tanulmányi segítség a munkásfiataloknak A TIT megyei szervezeté­nek szakosztályai nem- kis szerepet vállalnak a fizikai dolgozók tehetséges gyerme­keinek tanulmányi segítésé­ből. Ezt szolgálják a fizikai kísérleti délutánok — 1976­ban 510 részvevő volt eze­ken, — a kis matematikusok baráti köre, az ifjú történé­szek baráti köre, a honisme­reti szakkör és a biológusok fóruma elnevezésű rendezvé­„A pályázat célja: fórum, bemutatkozási lehetőség biz­tosítása fiatal amatőrök szá­mára, akik a művészetek va­lamelyik ágát művelik, és ezekben keresik véleményük, gondolataik kifejezését..." Az elmúlt év tavaszán pályáza­tot hirdetett a megyei KISZ- bizottság, az SZMT, a me­gyei művelődési központ és a megyei tanács művelődés- ügyi osztálya fiatal amatőr alkotó- és előadóművészek számára. A pályázatra 15 és‘ 30 év közöttiek jelentkezhet­tek festményekkel, grafikák­kal, szobrokkal, versekkel, novellákkal, műbírálatokkal, egyéni irodalmi műsorokkal, szóló énekkel, szóló hang­szerrel. A három kategória közül a képzőművészetiben született a legnagyobb siker: harminc fiatal alkotó küldött be ösz- szesen mintegy hatvan pá­nyek. A szakosztályok részt vesznek a fizikai dolgozók gyermekeinek egyetemi fel­készítésében irodalomból, történelemből, fizikából, ma­tematikából: Nemzetközi politika, filozófia rNépszerű a nemzetközi­politikai szakosztály által az elmúlt év októberéből ez év március végéig tartó „Világ­körkép” című előadássorozat, melyet középiskolás fiatalok­nak tartanak. Az előadásso­rozatokat a nyíregyházi Zal­ka Máté, Rozgonyi Piroska, az élelmiszeripari szakmun­kásképző, a kereskedelmi és vendéglátóipari, a Szamuely Tibor, a Bessenyei György, a Benczúr Gyula, a Münnich Ferenc és a tiszavasvári 115. sz. ipari szakmunkásképző intézet kollégiumában ren­dezik nagy sikerrel. Az oktatási intézmények munkáját egészítik ki a filo­zófiai szakosztály világnéze­ti előadássorozatai, melyeket a megye szakmunkásképző intézeteiben rendeznek, ahol a tanterv szerint még nem vezették be a világnézetünk alapjai című tárgy oktatását. Eljuttatták témajavaslatai­kat a tsz-ek vezetőihez is. Az igények szerint kiválasztott . témákból - tartandó előadá­sokról a TIT megyei, illetve járási szervezetei gondoskod­nak. lyamunkát. Ezeket a zsűri el­bírálta és a legjobb harminc alkotás azóta vándorkiállítá­son járja Szabolcs-Szatmárt. Jelenleg Nagykállóban, a művelődési házban tekinthe­tik meg az én klődők. Az irodaim pályázat ki­sebb sikerrel . árult: tizen­egy fiatal küldte -be hatvan versét, novelláját. Ezek kö­zül azonban sok volt a mér­ce alatti mű, így sem első, sem második díjat nem ad­tak ki... A versek alkotói kö­zött két harmadik díjas van: Pálinkás László nyíregyházi és Budaházi István máté­szalkai fiatal. A zsűri külön- jutalomra javasolta Sármány Szabolcsot Ujfehértóról. A novellaírók között ugyan­csak harmadik díjat kapott Osváth Erzsébet Nyíregyhá­záról. A tervek úgy szóltak a pá­lyázat meghirdetésekor, hogy 1977 tavaszán gálaesten mutatkoznak majd be a leg­jobb pályázók a nyíregyhá­zi színházban. A gálaest nem is marad el — bár kissé mó­dosul a program. Mivel ke­vés volt a jelentkező (és fő­leg nem túl magas a színvo­nal), a megye legjobb ama­tőr művészeinek produkciói­ból állítják össze a műsort áprilisban. Erre meghívják a pályázat legjobbjait, a diák­napokon kiemelkedően sze­repelt fiatalokat, valamint a megyei Ki mit tud verseny győzteseit. Ugyanekkor lát­hatják a nyíregyháziak a képzőművészetben pályázók kiállítását is. 1977-ben ismét meghirde­tik: a képek, szobrok mellett valószínűleg iparművészeti, díszítőművészeti alkotások­kal is nevezhetnek a részve­vők, a műbírálatok helyett irodalmi, közművelődési ta­nulmányokat fontolgatnak a meghirdetők. A zenei kate­gória valószínűleg kimarad... A határidő’ t nagyobbra szabják idén, így remélhe­tőleg a két nyíregyházi fő­iskola hallgatói között is akadnak majd pályázni kí­vánó fiatalok. Tarnavölgyi György KÉT évig EGY . könyvet T ankönyvkiadásunkat nyomdai gondok ne­hezítik, a papír dol­gában sem állunk valami fényesen. Ezért okos gon­dolat a „két évig egy köny­vet” akció megindítása. Nemrégiben hallgattam egy mándoki kisdiák sza­vait. Úttörőcsapatuknál mozgalmat indítottak: a jelszó a már ismert „két évig egy könyvből”. El­határozta a csapat vezető­sége, hogy minden isko- lájukbeli gyermekhez szól­nak: az eddiginél jobban óvják tankönyveiket, ne legyenek azok túlzottan szamárfülesek, összefir­káltak, rongyosok. Ügy vi­gyázzanak rájuk, hogy legalább egy évig még hasznát vehesse az utá­nuk következő évfolyam. Az úttörők — egyálta­lán nem gyerekes lelkese­déssel! — természetesen belementek a dologba. Még büszkék is talán egy pi­cit, hogy a „kicsik” szá­mára őrzik könyveiket, hogy amit ők most nap nap után forgatnak, az egy év múltán fiatalabb kezek­be kerül. Valószínűleg büszkébbek, mint néme­lyik szülő. Ők nem érzik „levetettnek” a könyveket, netán megalázónak az egész akciót. Még nem ol­tódott beléjük a sznob büszkeség, amely szerint: attól szép a könyv... ha érintetlen. (tgy) Növekszik az egész, mi ez nekem”... Ilyenkor aztán az egyiknél jó szóval, segítséggel fel kell Zinaida Szuhina: Az a kis gödröcske Gálaest áprilisban Művészet/ pályázat fiataloknak „T“ jelzés a gépkocsin Élmények a jobb oldali ülésen

Next

/
Oldalképek
Tartalom