Kelet-Magyarország, 1977. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-08 / 6. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. január 8. Legalább négyszáz olyan ember ül volán mellett, aki Ménesi Antal bal oldalán kezdte a vezetést. Az elmúlt hat év alatt nők és férfiak, fiatalok és idősek, hallgatagok és szószátyárok telepedtek be a Skodába, hogy izgatottan, vagy felszínes magabiztossággal megmarkolják a volánt, és útnak induljanak. Iskolába megy a TIT Hépszerűek az új ismeretterjesztő sorozatok Irány: Líbia A Kisvárdai Ruházati Szövetkezet ifjúsági szalagja műszakonként 200 fiúnadrágot készít líbiai exportra. (Gaál Béla felvétele) Zöldség, gyümölcs az országos árualap A belkereskedelem felmérései szerint az idén burgonyából, zöldségből, gyümölcsből együttesen várhatóan mintegy 5-6000 vagonnal növekszik az országos árualap. Ennek megfelelően a ZÖLDÉRT úgy tervezi, hogy 1977-ben a lakossági értékesítésre és a: közületi konyhák ellátására zöldségből 19.7, gyümölcsből pedig 8,3 százalékkal többet hoz forgalomba, mint tavaly. Burgonyából a múlt évinél némileg kevesebb szerepel az értékesítési tervekben, míg a déligyümölcsök forgalmát. 3,2, a vegyes árucikkekét — savanyúság, konzervek, üdítő italok, stb. — 4 százalékkal növelik majd. A burgonyaértékesítés 100 vagonnal csökkentett előirányzatát az magyarázza, hogy 1976-ban a kedvezőtlen időjárás következtében szokatlanul nagy volt a kereslet; új és korai burgonyából 600 vagonnal fogyott több, mint a korábbi években. A helyzet normalizálódásával és a zöldségfogyasztás növelésével azonban várhatóan a kereslet az idén csökkenni fog. A ZÖLDÉR T 1977. évi tervében szereplő mennyiség még így is 950 vagonnal több, mint amenyit a kiegyensúlyozottabb helyzetet tükröző 1975-ös évben a lakosságnak eladtak. A ZÖLDÉRT idei terve egyebek mellett tartalmazza a csomagolt áruk arányának növelését és a konténeres szállítás fejlesztését is. A vállalat 57,5 millió forintos beruházási tervében szerepel az alma válogatását, csomagolását szolgáló gépsornak helyet adó új nagyvásárte- lepi raktár, valamirit az új zöldségkombinát beruházását előkészítő munkálatok megkezdése is. — Három éve főállásban dolgozom az Autóközlekedési Tanintézetnél, előtte három évig másodállásban oktattam. Nagyon jól emlékszem a legelső órámra: amikor beültem a tanuló mellé, talán idegesebb voltam, mint ő... De persze nem mutathattam, hiszen szegény még jobban megrémült volna. Aztán idővel belejöttem, rutint szereztem — ma már nyugodtan ülök a jobb oldali ülésre. Persze, bizonyos feszültségnek mindig lennie kell, figyelni minden mozdulatot, készenlétben állni a beavatkozásra. Á riadt tanítvány — Különbözők az emberek, hát különbözőképpen kell bánni mindenkivel. Van, aki riadtan, csendesen, a gyomrában ggy jókora görccsel kapaszkodik a volánba. A másik eleve nagy mellénnyel ül be, „semmiség oldani a feszültséget — a másikat pedig ugyancsak jó szóval, de határozottan rávezetni. hogy nem gyerekjáték az autóvezetés, a közlekedés! Persze, az utóbbi esetben néha az oktató szerez a gyomrába egy gombócot a lenyelt idegességtől... Akárcsak amikor egy-egy tanuló váratlan helyzeteket teremt. Rosszul számítva a kanyarodás ívét, neki akar hajtani a busznak, fékezés V alahányszor sétálni indulok, az jut eszembe: „Ma fogsz találkozni az igazival, az egyetlennel, akire egész életedben vársz.” És az egyik téli szabad napomon éppen síeltem. Megfordulok, és utánam — óh egekí — álmaim lovagja, az ideálom. Magas termet, széles váll, férfias tekintet. Annyira rajtafelejtettem a szemem, hogy majdnem elestem. És akkor felvillant bennem egy gondolat: Elesni! Én elvágódom, ő odajön hozzám, segít talpraállni és aztán megismerkedünk. Folytattam tovább a sétámat, az ideálom mindenütt a nyomomban. Igen, de elesni szépen kell. Mondjuk, ha a bal oldalamra esem, hogy fogok kinézni? Nem, a bal oldalamra nem szabad. Még gyermekkoromból rémlik: „Nem szabad a bal oldalon feküdni, árt az egészségnek.” Kendben van, akkor a. jobb oldalamra esem. És ekkor már a frizurám is eszembe jutott. Igen jól mutatna, ha a hajfürtjeim kibomlanának a havon. Egy ügyes mozdulattal kicsatoltam a hajtűmet. így, a hajammal minden rendben! De ha a jobb oldalamra esem, akkor nem látszanak majd az arcomon a gödröcs- kék, ott a jobb oldalon. Pehelyétt a gázra tapos... Ilyenkor aztán utólag izzadok, amikor már kikecmeregtünk a bajból. A „hálálkodó” — Nekem nincs kocsim egyelőre,- de sokat járok édesanyám Trabantjával. Egyébként őt is én oktattam... Vannák hát esetek, amikor a volt tanítványaimmal találkozom az utakon; többnyire büszkeséget érzek. Vagy némi idegességet, ha valamit rosszul csinálnak... Volt egy kínos, már-már nevetséges esetem is a múltkor. Az úton egy zöld Zsiguli cammogott előttem, mélyen behúzódva, csaknem a felezővonalon. Siettem — láthatólag jobban, mint ő — hát rávillantottam, majd előzni kezdtem. Közelebb érve ismerősnek tűnt a kormány mögött ülő nő — egy évvel azelőtt vizsgázott, én oktattam. Nem húzódott le. Előzés közben odapillantottam, s üdvözlésre emeltem a kezem. A válasz váratlan volt: valamit mondott a hölgy, és félreérthetetlen mozdulattal jelezte, hogy mit kíván nekem... Akkor kissé kellemetlen volt arra gondolni, hogy én voltam az oktatója. Az örökké bizonytalan — Sok minden történik, amíg a huszonkilencedik óra után vizsgára jelenthetem a tanulóvezetőt. Van, akit kidig az egyenesen vonzó. Ha egy ilyet felfedezel egy női arcon, nagyon meghatározó lehet. Annyira el voltam foglalva a saját gondolataimmal, hogy szinte semmit nem vettem észre magam előtt... Egyenesen egy hókupacban szedtem össze magam. Az arcom a hóba fúródott, a silé- cek rajtam. Az egyik siléc ráadásul belegabalyodott a hajfürtjeimbe! Gyorsan felugrottam, leráztam magamról a havat, megtapogattam azt a kis gödröcskét — a helyén volt! —, aztán megfordultam ... Néhány lépésre tőlem ott állt ő, és szörnyen nevetett. Itt van a siléce, kislány. f Jobb, ha máskor a haját sapka alá rejti, mert még fel is akadhat a gallyakban. És egyébként, jobb lenne, ha a kezdők számára kijelölt helyen síelne, mert csak rontja a pályát. Nézze csak, hogy felszántotta, mint egy traktor. Megtapogattam az arcomon a gödröcskét — minden rendben. Világos hajfürtjeim lobogtak a szélben. És ez a traktor elviharzott mellettem ... (Ford.: Laczik Mária) csit aggódva engedek vizsgára, mert úgy látom, túlságosan is biztos a dolgában. Van akit nyugodtan: biztosan vezet, elég volt neki ennyi gyakorlás. Persze a vizsga nem mindig mérvadó, hiszen egyesek olyan idegesen ülnek a kocsiba, mintha először tennék. Aztán persze több a kapkodás, a meggondolatlanság a kelleténél. Ez főleg olyanoknál fordul elő, akiknek nem elég 29 óra! Mert sok ilyen ember van — több gyakorlásra volna szüksége. Persze, ezt a legtöbben nem ismerik be önmaguknak sem... Aztán a sikertelen vizsga bebizonyítja. Vannak, akik hatszor-nyolcszor is nekifutnak — hát ilyenkor már meggondolandó, hogy valaha is szabad-e kormányhoz engedni őket... A fennhéjázó — A fennhéjázó tanulók sem ritkák. Beül mellém első órára a múltkor Mátészalkán egy fiatalember. Magyaráznám a kocsi kezelését, felszerelését, leint: ő ezt jól tudja, mezőgazdasági gépész a szakmája, már traktort is vezetett. Jó, mondom, akkor legyen szíves, induljon, tolasson ki a parkolóból. Kitolatott. De úgy, mintha puskából lőtték volna ki az autót. Majd kimentem a szélvédőn... Utána egy kicsit megjuhászodott. — A legtöbb esetben persze nincs különösebb baj, megy minden a maga útján. Többnyire jó kapcsolatot sikerül kialakítani a tanulóval (ez nagyon fontos), és egyetértésben vezetgetünk, feloldódik az izgalma, higgadtabbá, körültekintőbbé válik az első órák után. Igen nagy örömet jelent nekem, amikor óráról órára látom a fejlődést, a biztonság kialakulását. Érzem a munkám eredményét.. És az a legkellemesebb, amikor eljutunk odáig, már nem kell annyira ugrásra készen ülnöm, egy kicsit kényelmesebben dőlhetek hátra az ülésen... Mindinkább kilép a hagyományos, megszokott keretei közül a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat. A megyei szervezet, melynek több mint ezer tagja van Szabolcs-Szatmárban, komplex előadássorozatokat szervezett a korábbi években is. Többek között a „Nők akadémiái” egészségügyi, nevelési. jogi ismereteket nyújtottak zömében a megye- székhely üzemeiben, a kisvárdai, mátészalkai, nyírbátori és nyíregyházi járás több községében. Az üzemi ismeretterjesztésre a legnagyobb figyelmet a nyíregyházi városi szervezet fordítja: 1976-ban 18 üzemmel volt szerződésük. Több mint négyszáz előadást tartottak a TIT szakemberei a megye- székhely üzemeiben. Tanulmányi segítség a munkásfiataloknak A TIT megyei szervezetének szakosztályai nem- kis szerepet vállalnak a fizikai dolgozók tehetséges gyermekeinek tanulmányi segítéséből. Ezt szolgálják a fizikai kísérleti délutánok — 1976ban 510 részvevő volt ezeken, — a kis matematikusok baráti köre, az ifjú történészek baráti köre, a honismereti szakkör és a biológusok fóruma elnevezésű rendezvé„A pályázat célja: fórum, bemutatkozási lehetőség biztosítása fiatal amatőrök számára, akik a művészetek valamelyik ágát művelik, és ezekben keresik véleményük, gondolataik kifejezését..." Az elmúlt év tavaszán pályázatot hirdetett a megyei KISZ- bizottság, az SZMT, a megyei művelődési központ és a megyei tanács művelődés- ügyi osztálya fiatal amatőr alkotó- és előadóművészek számára. A pályázatra 15 és‘ 30 év közöttiek jelentkezhettek festményekkel, grafikákkal, szobrokkal, versekkel, novellákkal, műbírálatokkal, egyéni irodalmi műsorokkal, szóló énekkel, szóló hangszerrel. A három kategória közül a képzőművészetiben született a legnagyobb siker: harminc fiatal alkotó küldött be ösz- szesen mintegy hatvan pányek. A szakosztályok részt vesznek a fizikai dolgozók gyermekeinek egyetemi felkészítésében irodalomból, történelemből, fizikából, matematikából: Nemzetközi politika, filozófia rNépszerű a nemzetközipolitikai szakosztály által az elmúlt év októberéből ez év március végéig tartó „Világkörkép” című előadássorozat, melyet középiskolás fiataloknak tartanak. Az előadássorozatokat a nyíregyházi Zalka Máté, Rozgonyi Piroska, az élelmiszeripari szakmunkásképző, a kereskedelmi és vendéglátóipari, a Szamuely Tibor, a Bessenyei György, a Benczúr Gyula, a Münnich Ferenc és a tiszavasvári 115. sz. ipari szakmunkásképző intézet kollégiumában rendezik nagy sikerrel. Az oktatási intézmények munkáját egészítik ki a filozófiai szakosztály világnézeti előadássorozatai, melyeket a megye szakmunkásképző intézeteiben rendeznek, ahol a tanterv szerint még nem vezették be a világnézetünk alapjai című tárgy oktatását. Eljuttatták témajavaslataikat a tsz-ek vezetőihez is. Az igények szerint kiválasztott . témákból - tartandó előadásokról a TIT megyei, illetve járási szervezetei gondoskodnak. lyamunkát. Ezeket a zsűri elbírálta és a legjobb harminc alkotás azóta vándorkiállításon járja Szabolcs-Szatmárt. Jelenleg Nagykállóban, a művelődési házban tekinthetik meg az én klődők. Az irodaim pályázat kisebb sikerrel . árult: tizenegy fiatal küldte -be hatvan versét, novelláját. Ezek közül azonban sok volt a mérce alatti mű, így sem első, sem második díjat nem adtak ki... A versek alkotói között két harmadik díjas van: Pálinkás László nyíregyházi és Budaházi István mátészalkai fiatal. A zsűri külön- jutalomra javasolta Sármány Szabolcsot Ujfehértóról. A novellaírók között ugyancsak harmadik díjat kapott Osváth Erzsébet Nyíregyházáról. A tervek úgy szóltak a pályázat meghirdetésekor, hogy 1977 tavaszán gálaesten mutatkoznak majd be a legjobb pályázók a nyíregyházi színházban. A gálaest nem is marad el — bár kissé módosul a program. Mivel kevés volt a jelentkező (és főleg nem túl magas a színvonal), a megye legjobb amatőr művészeinek produkcióiból állítják össze a műsort áprilisban. Erre meghívják a pályázat legjobbjait, a diáknapokon kiemelkedően szerepelt fiatalokat, valamint a megyei Ki mit tud verseny győzteseit. Ugyanekkor láthatják a nyíregyháziak a képzőművészetben pályázók kiállítását is. 1977-ben ismét meghirdetik: a képek, szobrok mellett valószínűleg iparművészeti, díszítőművészeti alkotásokkal is nevezhetnek a részvevők, a műbírálatok helyett irodalmi, közművelődési tanulmányokat fontolgatnak a meghirdetők. A zenei kategória valószínűleg kimarad... A határidő’ t nagyobbra szabják idén, így remélhetőleg a két nyíregyházi főiskola hallgatói között is akadnak majd pályázni kívánó fiatalok. Tarnavölgyi György KÉT évig EGY . könyvet T ankönyvkiadásunkat nyomdai gondok nehezítik, a papír dolgában sem állunk valami fényesen. Ezért okos gondolat a „két évig egy könyvet” akció megindítása. Nemrégiben hallgattam egy mándoki kisdiák szavait. Úttörőcsapatuknál mozgalmat indítottak: a jelszó a már ismert „két évig egy könyvből”. Elhatározta a csapat vezetősége, hogy minden isko- lájukbeli gyermekhez szólnak: az eddiginél jobban óvják tankönyveiket, ne legyenek azok túlzottan szamárfülesek, összefirkáltak, rongyosok. Ügy vigyázzanak rájuk, hogy legalább egy évig még hasznát vehesse az utánuk következő évfolyam. Az úttörők — egyáltalán nem gyerekes lelkesedéssel! — természetesen belementek a dologba. Még büszkék is talán egy picit, hogy a „kicsik” számára őrzik könyveiket, hogy amit ők most nap nap után forgatnak, az egy év múltán fiatalabb kezekbe kerül. Valószínűleg büszkébbek, mint némelyik szülő. Ők nem érzik „levetettnek” a könyveket, netán megalázónak az egész akciót. Még nem oltódott beléjük a sznob büszkeség, amely szerint: attól szép a könyv... ha érintetlen. (tgy) Növekszik az egész, mi ez nekem”... Ilyenkor aztán az egyiknél jó szóval, segítséggel fel kell Zinaida Szuhina: Az a kis gödröcske Gálaest áprilisban Művészet/ pályázat fiataloknak „T“ jelzés a gépkocsin Élmények a jobb oldali ülésen
