Kelet-Magyarország, 1977. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-30 / 25. szám

VASÁRNAPI MELLÉKLET 1977. január 30. 0 Vaszilij Suksin: A LEVÉL ^0 lA&d '' tJ/ X^/yvM­Lakatos József: NAPSÜTÉS Viktor Jakovenko: Alkotók és alkotások A század cirkálója Havas jégtorlaszok között Dermedt cirkáló — egyedül. Pára leng a matróz fölött — A hajó kéménye füstöl. Az életlehelő füst kékes. És száll föl a Néva felett. Az acél hajó szép, kecses, Vonz magához százezreket. Tenyerüket melengetve Szállingódzó hóhullásban Hajót néznek menetelve Mind, kik élnek századunk­ban. Nem a véletlen hozza őket; Hajón meg repülőn jönnek, S a történelmi lépcsőket Áhítattal tisztelik meg. Járják a fedélzetet, Mely száz tengert látott. Simítják a fegyverzetet, Mely cárt és rendszert bukta­tott. Aztán mind mind alászállnak, Megnézik a hajó farát. Tisztelegnek bronz arcoknak, Látják a történelmet magát. És ebben a tűzfészekben, Melynek forradalom a neve, A szent cél igézetében Felhangzik a kor éneke: „A világ ura lesz a munka!” Fordította: Sigér Imre Az Ady-évforduló jegyében A Corvina Kiadó 1977. évi terveiből K andaurova anyó álmot látott. Azt ál­modta, hogy imádkozik, buzgón imád­kozik — az üres saroknak: nincs ott az ikon a falon. Hát, ahogy ott imádkozik, eszébe jut: „Ugyan, hová lett az én Iste­nem?” Felriadt álmából, reggelig nem is aludt el, az álmon töprengett. Borzasztó egy álom! Vajon mit jelenthet? A lányával tör­tént volna valami? Kisebbik lánya a város­ban lakik, jó helye van, eladó. Derék lány, az egész rokonságának küldözgeti a csoma­got. importblúzokat, -sálakat, sőt, még mo­sógépeket is. Persze, nem csak úgy, isten nevibe — a pénzt, azt. elküldik neki, de... Próbálná csak meg az ember, hogy megkér­jen valakit, szerezzen neki pénzért ezt vagy azt — egynek sincs rá ideje, mind el van az foglalva. Ez a lány szakított rá időt. Szóval, derék lány ez a Kátya, csak a férjével nin­csenek valami jól. Az ördög tudja, miért ilyen furcsa: ha hazamegy, naphosszat ké­pes hallgatni,.. Sovány, csupacsonl em­ber ... Mindig töpreng valamin, egyre 'az újságokat bújja. Se beszélgetni, se tréfálkoz­ni nem lehet vele. Szótlan ember. A felesé­ge panaszkodott is már rá az anyjának. Az öregasszony reggel felöltözött, s el­ment Iljicsihához. Iljicsiha szokta megfejte­ni az álmokat. — Hát osztán van-é ikonod, lelkem? — kezdte rá a jámbor Iljicsiha. — Van. mán hogyne vóna. Igaz, benn van a si ionban. — Jaj. lelkem, ez nagy bűn! Elzárni az ikont. Vedd elő, és akaszd a méltó helyére. Hogy is tehettél ilyet? . . . — Várom haza a gyerekeket. Kátyáékat... ígérték, hogy jönni fognak. A vöm, tudod, pártember, gondoltam, ne nézzen rá görbe szemmel. — Pukaggyon meg! Nincsen máma olyan törvény ... — Az igaz. törvény az nincs rá de ... így is olyan sehogyse élnek, hát még ha én ... — Ne haragítsd meg a jóistent, Kuzmovna. jót mondok neked! Kinek mi köze van hoz­zá. hogy van-e ikon a házadba! — Hát idehallgass, ha senki emberfia be nem tenné hozzám a lábát, ahhoz sincs sen­kinek semmi köze! — fakadt ki dühösen Kuzmovna. — De nem mindenki él úgy, mint te. Rám azért van, aki ajtót nyisson! — Van. aki ajtót nyisson rá! Van hát — egy évbe eccer! Hát azért kell az ikont a szekrénbe dugni. Nincs az ilyennek se iste­ne, se lelke! — Te. ne rikácsolj itt. Ki tehet rulla, hogy nem szültél gyereket. Szülni kellett vóna, akkor most nem acsarkodnál! — Te mán csak szültél eleget, de ugyan mi értelme vót! — Mi az, hogy „mi értelme”? Ezt ugyan jól megmondtad! Hát vedd tudomásul, hogy vót értelme! Igyekeztem felnevelni, tanít­tatni őket. De a te életednek mi értelme vót? — Na, neked aztán sok örömed van a pó­lyáidban: szülted őket rakásra, most rneg si- rándozol: „Ványka nem ír, Kolja. az az átko­zott nem küld pénzt..." Minek hát szülni? Jobb, ha nem szül az ember, úgy legalább nem haragítja magára az istent később. összeveszett a két vénasszony. És rossz fa­lusi szokás szerint belekeverték az egész ro­konságot, mindkét oldalról. Enélkül az ilyes­mi már nem megy. Kandaurova anyó rosszkedvűen ment ha­za. Kátyka miatt nyugtalankodott. Nincse­nek jól, megérzi ö azt. Este leült, hogy leve­let írjon a lányának. „Jónapot, kedves jányom. Kátya. neked is vöm, Nyikoláj Vasziljevics, meg a gyerekei­teknek, Koljának és Szveticskának, az én drága kis onokámnak. Ugyan, mikor jöttök mán, mindég az utat lesem: na, mondom, most fognak jönni, mingyán látni őket. De csak nem látnak benneteket. Kátya, kisjá- nyom, olyan rosszat álmodtam az cccaka. Akkor elgondolkoztam: hátha veletek lett valami. Te, Katyerina. nem sokat tudsz az életről. Ha meg az ember okitgatni próbál benneteket, felhúzzátok az orrotokat. Pedig mér kell megsértődni? Inkább azt kén mon­dani: köszönjük, mama, hogy jótanácsot ad­tál nekünk. Súgd meg uradnak, legyen egy kicsit be­szédesebb, meg nyájasabb. Iszen... így mongyad neki: Kolja, az isten szerelmére, mér vagy ilyen mogorva? Ülj mán le, beszél­gessél velem, mesélj valamit. Mert, mon­gyad neki, különben nem hálok veled!” A z öregasszony elmélázva nézett ki az ablakon. Esteledett. Valahol harmo­nika szólt. Eszébe jutott fiatal kora, mogorva ura ... Kandaurov Iván dolgos, be­csületes, de roppant mogorva ember volt. Egész házaséletük alatt kétszer, vagy három­szor, ha becézgette a feleségét. Nem bántot­ta, de nem is fordított rá túl sok figyelmet. Az öregasszony sajnálni kezdte magát, az életét... „Ha én akkor ráhallgatok az anyámra, eb­be az életbe nem mentem vón hozzá apádho. Addig se ismertem én a kedveskedést. Mert -akkoriba olyan világ vót: nemigen ismer­tünk mi olyasmit, hogy kedveskedés, csak a dolog, mindég csak a sok dolog. Ha meg hé­be-hóba kapott az ember egy-két jó szót az urától?... Mert fontos a munka, fontos, de az ember sincs fából. Ha egy kicsit kedves­kednek neki. háromszor annyit dogozik. Még az állat is szereti, ha becézgetik, — hát még az ember. Mongyad az uradnak, ha te olyan mogorva vagy, a fiad is olyan lesz, mert lát­ja tőled. Ezek a pulyák mind az apjokat fi­gyelik: ahogy az, úgy ők is, — mindenáron hasonlítani akarnak rá. Mongyad neki, szen­teljen egy kis időt a családjának is. Minek kell annyit gondolkodni? Jó, jó, gondolkod­tál eleget, nagy ember lett belőled, de ez a mogorvaság nem illik neked. Ha meg nem hajt a jószóra, minek erőltetni. Nem vagyok én — mongyad neki — se félszemű, se pú­pos, hogy ott üljek melletted. Most rögtön felőtözök, oszt elmegyek táncolni. Még sze­retőt is tanálok magamnak. Mongyad, de így mongyad neki. Ha meg akarna verni — eriggy a rendőrségre, ott majd elintézik. Az nem számít, hogy ő is a rendőrségen dogo­zik. attul még elintézik. Máma mán nem le­het hencegni a névvel, mint valamikor. Ré­gebben vót ilyen ... Tyfu! Még írni se jó ró­la! Mongyad neki: te most gyorsan fel fo­gói vidulni, szomorú bunkó. Ha jövök a mun- kábul, te két uccát fogsz jönni elibém. Más lesz nálunk a szokás ezután! Leszel te még beszédes! Ha meg nem fogsz változtatni azon a küszikla jellemeden, ott az ajtó, takaroggy! Eriggy, amerre látsz, olvasd az újságot. És hallgass, amennyi beléd fér. Aggy neki egy hónapot: ha nem javul meg, köss Útilaput a talpára. Vágd ki. hogy a lába se érje a fő­det." Az öregasszony hirtelen elképzelte az ő méla vejét, amint éppen ezt a levelet olvas­sa. .. Elnevette magát és kibámult az abla­kon. A harmonika még mindig szólt, de mi­lyen szépen szólt. Most egy halkan éneklő női hangot kísért. Istenem, gondolta az öreg­asszony, de jó is ezen a földön, de jó. Te meg folyton az újságokat bújod, egyre töprengsz. Mit akarsz kiagyalni? Nem fogsz te kiagyal­ni semmit, jobb lenne, ha megtanulnál her- monikázni. „Olvasd, vöm. olvasd csak — neked is megmondom én: búval bélelt vagy egész életbe — eccer csak azt veszed észre: meg kell halni. Hallgass rám, én mán megettem a kenyerem javát: nem jó így. Én itt hetet- havat összehordtam rólad, engedj meg ne­kem, ha véletlenül megbántottalak, de még­is. okulj belőle. Isz nehéz így élni! Kátya ne­kem édes jányom, a szívem fáj érte, én is szeretném, ha lenne egy kis öröme ebbe az életbe. Mit gunnyasztol folyton, mint egy túzok? Nem keresel rosszul, a lakásotok jó, épkézláb gyerekeitek vannak ... Ugyan, min kell állandóan gondolkodni? Élj és örülj, ör­vendeztess meg másokat is, vidítsd fel őket. Várlak benneteket, nem szünlek meg várni, de ha megint olyan búvalbélelten jössz ha­za, én bizony úgy fülbeváglak a szűrőkanál­lal, hogy asse tudod majd. hogy fiú vagy é, vagy jány. Ez persze csak tréfa vót, de azt komolyan mondom, hogy szedd össze magad. Gyertek minél hamarább, jó itt nálunk, jobb mint akármék üdülőbe. Ne neheztelj rám, hisz én is folyton töröm a fejem. De nekem van is min törni, nem úgy, mint neked. Élj és örülj, egyéb meg majd lesz, ahogy lesz. Szóval, gyertek. Kátya, ha gyüttök, vegyél nekem egy függönyre való kartont,, itt nem lehet venni. Kéket vegyél. Mire felébredtek, fel is teszem. Ez a szín jó lesz a szépszobába. Petya írja, hogy ezen a nyáron nem tud le­jönni. De Jegor lehet hogy lejön. Az egéssé- ge nem valami jó. Kolja, kedves kisonokám, mongyad apukának, meg anyukának, hogy jöj­jenek. Itt jó kis bicigliket árulnak. Fogsz majd biciglizni. Meg halászni is eljársz majd. Az elébb láttam, ahogy gyöttem. hogy a gye­rekek egy-egy szütyő halat cipeltek. Gyertek, kedveseim. Nem sok van nekem mán hátra, hagy örüljek hát nektek egy ki­csit. Egyedül igen rossz. Nem akar menni az idő. Gyertek. Csókollak mindőtöket. Ólja nagymama. Az öregasszony félretette a levelet és me­gint kibámult az ablakon. De odakinn már semmit se látni. Csak a világot az ablakok­ban ... A kert felől langyos, lágy illat száll- dosott, még a pornak is langyos, lágy illata volt. Hát itt, ezeken az utcákon élte le életét. Hogy régen volt? Ó, istenem. Semmit nem érteni. Régen volt az. amikor még fiatal volt. Ott nem messze még mindig megvan az a sikátor, ahol Ványka Kandaurov azt mond­ta neki, hogy menjen hozzá... Ha még egy­szer megismétlődhetne! Bánja az ördög, hogy mogorva volt, nem tehetett róla, olyan volt az élete. Dolgos volt, nem izgága, kocsma­töltelék, szóval, jó ember volt. Kraszov, az talpraesettebb volt, de egy kicsit részeges is. De nem. isten ments... Senki más nem kéne neki. Csak még egyszer élőiről lehetne kezdeni... A z öregasszony észre sem vette, hogy sír. Akkor vette csak észre, amikor egy könnycsepp megcsiklandozta az arcát. Megtörölte a szemét kendője sarkával, felállt, s ment, hogy megágyazzon, aludni kell, holnap is nap lesz. Lehet, hogy tényleg eljönnek, minél hamarább. — Vén bolond — mondta magamagának. — Mégegyszer szeretne élni! Hat látták män ilyet! Antal Miklós fordítása A Corvina Kiadó sok értékes és érdekes kötettel kívánja 1977-ben olvasói igényét ki­elégíteni, úgyszintén a külföldi érdeklődők figyelmét hazánk kulturális életére felhívni. Folytatódik a közismert és közkedvelt so­rozatok köteteinek kiadása. Egyebek között a Magyar Festők sorozatban Székely András: Csók István és Pataky Dénes: Bernáth Aurél életművét ismertető kötete jelenik meg. A Magyar Grafikusok sorozat négy új mappá­val bővül. Uitz Bélát. Bajkai Éva, Zichy Mi­hályt Berkovits Ilona, Gácsi Mihályt Egri Mária, Szőnyi Istvánt P. Szűcs Julianna mu­tatja be, gazdag képanyaggal. A népszerű Művészet és elmélet sorozat az idén négy új kötettel bővül. Az Ady-évfor- dulóhoz kapcsolódva a Varga József szer­kesztette Az Élet szobra című kötetben Ady Endre képzőművészeti írásait kapja kézhez az olvasó. A vizuális esztétikai nevelésről írt tanulmányokat tartalmazza A látás iskolája, melynek szerkesztője Domokos Imre. A Mi- „hályfi Ernő gazdag publicisztikai munkássá­gából válogatott képzőművészeti írások a Művészek, barátaim című kötetben kapnak helyet. K. N. Afanaszjev szovjet építésztör­ténész kortásként számol be a szovjet építé­szet első nagy korszakáról, a huszas évek legjelentősebb alkotásairól, az Eszmék, ter­vek. épületek című munkájával. Ezt, vala­mint Rácz Endre és A. V. Ikonnyikov: Le- ningrád című fotóalbumának második, reprezentatív kiadását a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 60. évfordulója tisztele­tére jelenteti meg a kiadó. A mai szobrászokat bemutató sorozatban két új album lát napvilágot — Varga Imré­ről és Mikus Sándorról — Harangozó Márta, illetve Szíj Rezső átfogó tanulmányával. A most induló Műterem-sorozat célja a képző­Ős iparművészet különféle alkotó kortárs- művészek megismertetése. A sorozat elsőkét kötetének szerzője Rózsa Gyula, aki Kokas Ignác és Somogyi József alkotásait elemez- egy érdekes interjút is közread a két kis könyvben. Külön figyelmet érdemel Balázs János: Ecsettel és irónnal című könyve, amely a hetvenes évek elején feltűnt cigány szárma­zású naív festő önéletrajzát, festményeinek reprodukcióit és néhány költeményét is tar­talmazza. László Gyula: A nagyszentmiklósi kincs című munkájából az érdekes és értékes aranylelet történetét, készítőit és használóit, elrejtésének körülményeit, s a kinccsel kap­csolatos elméleteket ismerhetik meg az ér­deklődők. Jelentős kiadvány lesz a Művészet évkönyv, amely az 1976-os év magyar és nemzetközi művészeti eseményeiről ad érté­kelést. Az idegen nyelvű kiadási terv elsősorban a magyar kultúra megismertetését és minél szélesebb körű terjesztését tűzi ki célul. Az új Corvina Könyvek sorozat német, angol, francia és spanyol nyelven megjelenő köte­teiben történelmi, irodalomtörténeti és szo­ciológiai tanulmányok és forrásértékű doku­mentumok kapnak helyet. Megjelennek klasszikus íróink — a többi között Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Móra Ferenc. Móricz Zsigmond — idegen nyelvre lefordított munkái. A kortárs magyar iro­dalom iránt érdeklődők francia nyelvű drá­mai, valamint angol nyelvű versantoló­giát vásárolhatnak. Fontos kiadvány a né­met nyelvű Magyar irodalomtörténet (főszer­kesztő Klaniczay Tibor és a francia nyelvű II. Rákóczi Ferenc emlékiratai és vallomá­sai (szerkesztette Köpeczi Béla). KM Kohán György: CSEND (1944)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom