Kelet-Magyarország, 1977. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-30 / 25. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. január 30. HÉTFŐ: Carter-tnterjú az atomkísérletek betiltásáról, a fegy­verkorlátozási tárgyalásokról — Schmidt kancellár látoga­tása Londonban — Elrabolták a Spanyol Legfelsőbb Katonai Bíróság elnökét, fasiszta terroristák baloldali jogászokat gyilkoltak le KEDD: Giscard d’Estaing befejezte szaúd-arábiai látogatását — Szovjet—koreai kormányfői tárgyalások Moszkvában — Személyi döntések a román párt- és állami vezetésben SZERDA: Százezrek sztrájkja Spanyolországban — Mondale amerikai alelnök villámlátogatása Nyugat-Berlinben CSÜTÖRTÖK: Hárommillió dolgozó munkabeszüntetése Fran­ciaországban — Makariosz érsek találkozott Denktassal, a török közösség vezetőjével PÉNTEK: Megállapodás az olasz szakszervezetek és a mun­káltatók között — A Nyugatnémet Szociáldemokrata Párt „minikongresszusa” Bad-Godesbergben — Két rendőr és három csendőr francóista merénylők áldozata lett Spa­nyolországban SZOMBAT: Mondale európai útjának utolsó állomásán, Pá­rizsban tárgyalt — Átszervezik a portugál szakszervezetet, az Intersindicalt A hét három kérdése Kairó „fekete szerdája” Spanyolország válságos napokat él át: a fasiszta ter­rorcselekmények a francoiz- mus utóvédharcát jelzik. Rendőrök, csendőrök és bal­oldali ügyvédek a merényle­tek, gyilkosságok áldozatai. A terror megakadályozhat­ja-e a demokratikus kibon­takozást? Nyugat-Európában Mon­dale amerikai alelnök szinte „kissingeri tempójú” körutat tett a héten, a jövő hét ele­jén már Tokióban lesz. Mi a célja Carter küldöttének? A Palesztinái Felszabadítá- si Szervezet, amely az el­múlt évben, főként a liba­noni dráma csúcspontján szinte elszigetelődött és sok vonatkozásban • visszakozni kényszerült, most ismét nagy diplomáciai tevékenységbe kezdett. Miért vetődhetett fel egy palesztin ideiglenes kor­mány megalakításának gon­dolata? — ezek a hét kérdé­sei. A spanyolországi ter­rorhullám megaka- dályozhatja-e a demokra­tikus kibontakozást? Madridban mintha minden a visszájára fordulna ... Em­lékszünk rá, hogy a fasiszta rendszer, még Franco vég­napjaiban, azzal akarta meg­gátolni a liberalizálási folya­mat kezdetét, hogy néhány rendőrgyilkosság után balol­dali fiatalokat végeztetett ki. Azok, akik e szörnyűségek lélektani és így politikai ha­tását előre eltervezték, úgy gondolták, hogy egyszerre érik el a spanyol közvéle­mény elfordulását a baloldal­tól, a rendőrség nyugtalaní- tását, a kivégzések után pe­dig a világközvélemény olyan elítélő magatartását, ami megtartja a francóista Spa­nyolországot elszigeteltségé­ben, ez az elszigetelődés pe­dig akadályozza a liberalizá­lódást is... Az eszköz ma is ugyanaz: a terror. Az áldozatok ugyan­azok: rendőrök, csend­őrök, csak a gyilkosságo­kat nem lehet többé a bal­oldal számlájára írni! A kor­mány is tudja, hogy a me­rénylők melyik táborba tar­toznak. Ma már Madridban hivatalosan is megpróbálnak fellépni a fasiszta terroristák ellen. Más kérdés, hogy ez Manea Manescu román mi­niszterelnök meghívására csütörtökön este baráti mun­kalátogatásra Bukarestbe ér­kezett Piotr Jaroszewicz, a Lengyel Népköztársaság mi­nisztertanácsának elnöke. mennyire sikerülhet 40 esz­tendős francóista múlt után. Négy évtized alatt annyi tit­kos kötelék alakult ki, hogy azokat felhasználva a fran- coisták hol büntetlenséget követelhetnek maguknak, hol cinkosságra számíthatnak a hatóságoknál. Suárez miniszterelnök sze­rint a terror sem vethet gá­tat a demokratizálási folya­matnak. Az ellenzéki pártok ugyanezen a véleményen vannak. A kormánnyal kö­zösen foglaltak állást egy olyan megbeszélés után, amelyen először volt alkal­muk a madridi vezetőkkel egyenrangú félként tárgyal­ni. Kérdés, persze, hogy a ter­ror légköre nem kelt-e olyan feszültséget, amelyben a provokációnak még tágabb lehetőségei akadnak. El lehet képzelni, milyen hangulatban élnek a rendőrök, a csend­őrök, s az a bizonyos, hogy nem egy közülük nem is any- nyira a gyilkos francóista fa­sisztákat okolja, hanem a kormányt, amely „túl mesz- szire ment el a liberalizálás­ban...”. Legalábbis így mond­ják egyesek, s a terroristák éppen ezt akarják elérni. Mi volt a célja Car­ter küldöttének Nyu­gat-Európában? Sok szó esik mostanában Amerikában az úgynevezett „trilaterális politikáról”, ar­ról a „háromoldalú” elgon­dolásról, amely az USA-t, Nyugat-Európát és Japánt tömöríti washingtoni ve­zetés alatt, s amely a tőkés világ három döntő elemének szoros szövetségét írja elő. Carter a jelek szerint va­lóban ennek a „háromolda­lú” politikának a megvalósí­tására készül. Ezért küldhet­te el — nyomban a beikta­tási ünnepség után — alel- nökét, Mondale-t nyugat-eu­rópai körútra, amelynek vé­geztével az elnök képviselője Tokióba is ellátogat. (Az kü­lön érdekesség, hogy nem külügyminiszterét, Vance-t küldte el, hanem az alelnö- köt. Ezzel is érzékeltetni akarta, hogy most nem a kül­ügyminiszter az amerikai kül­politika első embere, hanem maga az elnök, aki Monda­A romániai útjára a len­gyel kormányfőt elkísérte: Kazimierz Olszewski minisz­terelnök-helyettes, a lengyel— román gazdasági együttmű­ködési vegyes kormánybi­zottság lengyel tagozatának elnöke, Henryk Konopacki, le-nek mintegy az elnöki ha­talom részesének adott meg­bízást a kapcsolatfelvételre az európai és japán szövet­ségesekkel,) A legfontosabb megvita­tott kérdések — gazdaságiak, pénzügyiek voltak. Megfele­lően annak, hogy a tőkés Nyugat még korántsem lábalt ki a válságból! Angolok é6 franciák, nem is beszélve az olaszokról, azt várják Wa­shington új vezetésétől, hogy az amerikai gazdaságot fel­lendítve a partnerek gondjait is csökkenti. A nyersanyagellátás kér­dései, a harmadik világ prob­lémái szintén ott voltak a tárgyalások napirendjén, amelyeket Mondale folyta­tott. Mivel pedig Brüsszel (a NATO központja!) is a meg­látogatott fővárosok között volt, az amerikaiak európai katonai elkötelezettsége szin­tén a témák közé sorolódott. Carterről az a hír járja, hogy szeretné csökkenteni a kül­földön állomásozó amerikai csapatokat, tekintve azok óriási fenntartási költségei­re. Ez viszont némi nyugta­lanságot kelt Nyugat-Euró­pában, ahol az amerikai je­lenlétet mindmáig annak zá­logául fogják fel, hogy az Egyesült Államok, bármi is történjék, törődik: szövetsé­geseinek sorsával. © Miért vetődhetett fel egy palesztin ideigle­nes kormány megalakulá­sának gondolata? Egy cáfolattal kezdődött... Az A1 Ahram, az ismert egyiptomi lap, amely gyak­ran a kairói kormány félhi­vatalosának számít, szenzá­ciós Arafat-interjút közölt. E szerint Arafat felvetette egy palesztin ideiglenes kor­mány megalakításának gon­dolatát. Kevéssel utána a pa­lesztin hivatalos szóvivő cá­folta, hogy a PFSZ elnöke nyilatkozott volna az egyip­tomi lapnak, s az A1 Ahram egész cikkét koholmánynak minősítette. Egy történelmi analógia kínálkozik: 1958 szeptembe­rében úgy kiáltotta ki a még javában harcoló FLN az Al­gériai Köztársaságot és úgy alakította meg az ideiglenes kormányt, hogy előbb úgy­nevezett „kísérleti léggöm­bök” egymást érték. Hírek és visszavont hírek arról, hogy kell-e, lesz-e GPRA, — ez volt az ideiglenes kor­mány rövidítése... 1962 áp­rilisában jött aztán létre az eviani fegyverszünet és ez év júliusában függetlenné vált Algéria. Kétségtelen, hogy egy pa­lesztin ideiglenes kormány megalakítása elindíthatná a nemzetközi elismerés folya­matát. Nyilván nem kerülhe­tett sor erre eddig. A libano­ni dráma miatt éppúgy nem, mint az amerikai elnökvá­lasztási kampány miatt. A PFSZ kijutását a diplo­máciai elszigeteltségről mos­tanában a szír kormánnyal való kapcsolatfelvétel éppúgy jelezte, mint az, hogy még Jordániával is felújították az érintkezést a palesztinok. Pálfy József vegyipari miniszter, Edward Sznajder, a tervbizottság el­nökhelyettese, Romuald Pi- etraszek, közlekedésügyi mi­niszterhelyettes, Marian Dmochowski külügyminisz­ter-helyettes. Heves politikai vihar sö­pört végig az elmúlt napok­ban Kairó, Alexandria és más egyiptomi nagyvárosok utcáin. Olyan erejű, amely­hez hasonlót legutóbb 1952- oen, Faruk király ss a mo­narchia megdöntésekor ta­pasztalt az ország. Azóta most először vetették be a katonaságot is a tüntető pol­gári lakosság ellen. A tö­megtüntetések második nap­ján — szerdán, amelyet a népnyelv máris „fekete” jel­zővel látott el — a karhatal­mi szervek brutális fellépése nyomán a megmozdulás za­vargássá fajult. Az összecsa­pásokban 79 ember életét vesztette s mintegy 600 meg­sebesült. Több mint kétezer személyt letartóztattak. Az anyagi kár felmérése még fo­lyik, de mindenképp igen nagy lehet, mert a feldühö­dött tömeg számos középüle­tet, éjjeli mulatót és luxus­cikküzletet dúlt fel, személy­autókat, autóbuszokat, vil­lamosokat gyújtott fel. Betelt a pohár Türelmes nép az egyipto­mi, az elnyomás és a kizsák­mányolás évezredes tapasz­talatai edzették meg, s ezért csak nagyon alapos indokok késztethetik az utcára való kivonulásra. Hogy ez eset­ben mi vitte rá őket erre a kétségbeesett lépésre? A legpontosabb válasz a tüntetők egyik transzparen­sén volt olvasható: „Mindegy nekünk, hogy az éhezéstől, avagy Szadat golyóitól ha­lunk meg!” Egy másik jel­szó — „Le a kizsákmányo­lással és a nyomorral!” — pedig a két fő bajra muta­tott rá. Az évek óta tartó gazdasági pangás és zűrza­var — az évi 20 százalékos infláció, 11 milliárd dollár külföldi adósság, a kiterjedt korrupció, sok millió ipunka- nélküli stb. annyira kikezdte a tömegek amúgy is alacsony életszínvonalát, hogy végül is „betelt a pohár”. Az utolsó csepp a kormánynak az a bejelentése volt, amely sze­rint megszünteti a néhány alapvető élelmicikkhez nyújtott ártámogatást. Ez pedig azt is jelentette vol­na, hogy a megélhetési költ­ségekre alapvetően ható cik­kek árszínvonala ugyancsak megugrik. Jóval magasabban annál a 10 százalékos fize­tésemelésnél, amelyet a kor­mány ezzel egyidejűleg, de csak az állami alkalmazás­ban állóknak ígért. A nép gyomrára mért ho­rogütéssel ért fel ez az in­tézkedés, amely az állampol­gárok havi fejadagjának a megvonását célozta. Minden egyiptominak ugyanis — jegyre és alacsony áron — a következőket biztosította a kormánydotáció: 4,5 kg bar­na lisztet, 2 kg rizst, 0,5 kg "étolajat, 0,45 kg cukrot és A TO A Moszkvától vagy 150 ki­lométerre lévő Obnyinszk városáról huszonöt évvel ez­előtt még a Szovjetunióban is keveset tudtak. A város nem mindennapi intézmény­nek adott otthont, 1954-ben itt kezdte meg működését a világ első atomerőműve. A szovjet atomenergetikának ez a fellegvára most egy új tí­pusú oktatási intézménnyel gazdagodik. Határozat szüle­tett arról, hogy az idei év­ben Obnyinszkban létre kell hozni a Szovjetunió első atomenergetikai főiskoláját. Természetesen már eddig is képeztek mérnököket és egyéb szakembereket a szov­jet atomenergiaipar és a test­véri szocialista országok szá­mára, hiszen ez ' az ágazat egyike a legdinamikusabban fejlődőknek. A tizedik ötéves tervben munkába lépő új atomerő­művek 13-15 millió kilowatt energiát adnak majd a nép­gazdaságnak — több, mint négyszeresét annak, amit az 4 dkg teát. Kaphatók ezek az élelmiszerek korlátlan meny- nyiségben is de szabadpiaci árakon, amelyek az államilag garantáltaknál többszörte magasabbak. S ha ehhez fi­gyelembe vesszük, hogy egv frissen végzett diplomás szakember havi fizetése — állami szolgálatban — 15 dollárnak megfelelő egyipto­mi font és általában nyugdí­jazáskor sem lesz több a 65 dollárnál, akkor érthetővé válik a néptömegek felhábo­rodása. Hiába a nyitott ajtók Az érem másik oldala, hogy bármilyen szerény is az ismertetett fejadag: fenntar­tása súlyos — évi 1,3 milliárd dollárnyi — teherként nehe­zedik az állam vállára. Gond egyáltalán a magas népsza­porulaté ország 40 millió la­kosának az élelmezése, mert a Nílus keskeny völgyére és deltájára korlátozódó termő- terület elégtelen, a termésho­zamok pedig a kezdetleges megművelés miatt igen ala­csonyak. Ez arra kénysze­ríti a kormányt, hogy éven­te egymilliárd dollárt költ­sön gabonabehozatalra. Rejtély, hogy ezt miképpen bűvészkedj össze, miközben a súlyosan eladósodott ország fizetési mérlege krónikus hi­ányban szenved. Az egyiptomi gazdaság pangásához és az azzal szo­rosan összefüggő szociális fe­szültségek fokozódásához nagyban hozzájárult a Nasz- szer elnök halála óta végre­hajtott „liberalizálás”, amely szerint nagyobb manőverezé­si lehetőséget biztosítottak a magántőke számára. Ez azt eredményezte, hogy a mun­kások és fellahok még sze­gényebbek lettek, a gazdagok pedig még gazdagabbak. Megérezte az ország.azt is, hogy a kormányzat lemon­dott a Szovjetunió és más szocialista országok Egyip­tomnak nyújtott értékes se­Feltehetően időzített bom­bák egész láncolata robbant fel szombat hajnalban Lon­don belvárosában, az Oxford Street környéki bevásárlóne­gyedben. A kora reggeli órákig tizenegy szemetes ku­kákba elhelyezett — szerke­zet robbant fel, egyelőre még fel nem becsülhető anyagi kárt okozva. A tűzoltók több kisebb tüzet eloltottak, tíz személy könnyebben megsé­rült. HEGYE előző ötéves tervben produ­káltak. Továbbfejlesztik — együttműködve a szocialista országokkal — az atomener­getikai gépgyártást is. Vol- godonszkban épül fel az „Atommas” üzem, ahol ha­talmas erejű, korszerű reak­torokat gyártanak majd. A szovjet sajtó rendszere­sen beszámol arról, miként folyik a kurszki, szmolenszki, csernobilszki, dél-ukrajnai és más jelentős atomerőművek építése. Nyilvánvaló, ez a fejlesztés egyre több maga­san képzett szakembert kö­vetel a felsőoktatástól. Az új főiskoláról a Prav­dában V. M. Kolobaskin, a fizikai tudományok doktora, a Moszkvai Műszaki-Fizikai Főiskola rektora nyilatko­zott. Elmondotta, hogy a jö­vendő atommérnökeit jelen­leg az ország több főiskolá­ján, egyetemén képzik. Kolobaskin professzor ki­emelte annak jelentőségét is, hogy az új „atomegyetem” éppen Obnyinszkba került. A gítségéről, amelynek pedig az alapipar számos nagyszabású létesítményét köszönhette. Ugyanakkor nem váltak be a „nyitott ajtók” politikájá­hoz fűzött remények. (Ez alatt az értendő, hogy Ksiró megpróbálta „becsalogatni” az országba a nyugati tőkét és az arab „olajdolláro­kat” ...) A várt aranyeső el­maradt: a kevés tőkés csak gyorsan megtérülő beruházá­sok (idegenforgalom, bérhá­zak építése, kereskedelmi cé­gek létesítése) iránt érdeklő­dik. fl „kommunista összeesküvés” meséje A tömegmegmozdulás nyo­mán kínos helyzetbe került kairói vezetés megpróbálta azzal kivágni magát, hogy az egészért a „kommunistákat és a nasszeristákat” tette felelőssé. A „kommunista összeesküvés” meséjét azon­ban nem hitték el Kairónak nyugati barátai sem: az ot­tani lapkommentárok több­sége arra mutat rá, hogy spontán és az egész nép széles körű támogatá­sát élvező megmozdu­lásról van szó. A New York Times szerint: Kairó az USA (egyik legnagyobb hitelezője) zsaroló tanácsára folyamo­dott a drasztikus művelet­hez. A fegyverek erejével és a népszerűtlen intézkedés visz- szavonásával a kairói kor­mány ura maradt a helyzet­nek. Az alapvető gazdasági problémák és velük együtt a szociális feszültség azonban fennmaradtak. A létmini­mum védelmében megmoz­dult nép egyben politikai fi­gyelmeztetésben is részesítet­te a rendszert, ami így fo­galmazható meg: az egyipto­mi tömegeket a továbbiakban már nem lehet kenyér he­lyett külpolitikai látszat­sikerekkel „megetetni*’. Pál« Viktor LONDON Időzített bombák szemetes kukákban A rendőrség egyelőre ta­nácstalan a rejtélyes „tűzi­játék” indítékait illetően. A hírügynökségi jelentések em­lékeztetnek arra, hogy a köz­ponti londoni bíróság közel­ben levő épületében a na­pokban tárgyalják az ír köz- társasági hadsereg ideiglenes szárnya négy tagjának perét, akik a brit fővárosban 1975- ben elkövetett hét gyilkosság és más terrorcselekmények vádjával állnak a bíróság előtt. TEM városban, amely hírnevét ko­runk egyik legnagyobb vív­mányának köszönheti, kezdte meg működését Kurcsatov akadémikus „reaktorlabora­tóriuma”, amelyből a jelen­legi műszaki-fizikai tudomá­nyos kutatóintézet kifejlő­dött. A városban már most 1200 diák tanul a Moszkvai Műszaki-Fizikai Főiskola ki­helyezett tagozatán, amely­nek atomenergetikai fakultá­sa is van. Az új főiskola tehát biztos alapokra épül, rendelkezik a beinduláshoz szükséges alap­vető feltételekkel, hozzáértő tudományos káderekkel, jól felszerelt laboratóriumokkal is. Obnyinszkben hamarosan egész diákváros nő majd • ki a földből — kollégiumok, ta­nulmányi épületek, sportpá­lyák készülnek az új főiskola hallgatóinak. A korszerű épületeket erdős területen építik fel s bizonyos, hogy ideális körülményeket nyújt majd az itt tanuló és élő 3500 fiúnak és lánynak. Jaroszewicz Bukarestben m rCv«TTf 1 »IÁ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom